Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

9. <*8tS KEEIT-M A ST AHOKSZÄO NHW. február W. Akció az ingázás ellen Négy és fél ezer szabolcsi építőmunkás nyártól 44 órás munkahéten dolgozik Buszok szállítják haza és vissza a munkásokat Égető, több éves gondja Szabolcs-Szatmárnak az ingá­zás; több ezer férfi dolgozik más megyékben, távoli mun­kahelyeken. A szabolcsi ipar­telepítések és más intézkedé­sek mellett nem jelentékte­len erőfeszítéseket tesz a sza­bolcsiak foglalkoztatása érde­kében a Szabolcs-Szatmár megyei Állami Építőipari Vallalat is. Legutóbb a válla­lat párt-végrehajtóbizottsá­ga javaslatokat dolgozott ki az epítőmunkások körülmé­nyeinek javítására, utaztatá­si és egyéb problémáik meg­oldására. Már eddig is több százan — komplett brigádok jöttek vissza a megyébe dol­gozni más megyékből. Háztól házig járatok Szamos építőmunkás azért választotta a távolabbi mun­kahelyet, mert — bármilyen furcsa — hazautazását gördü­lékenyebben, rövidebb idő alatt le tudta bonyolítani. Pesti és más munkahelyekrői munkásbuszok szállítják a dolgozókat szinte háztól há­zig. Eddig a megyében ezt nem oldották meg. Fél vagy teljes napot utazgattak a megyén belüli munkahelyek­ről községükbe az építőmun­kások. A megyei építőipari vállalat ezért nyolc útvonalon kezdte meg a dolgozók haza- és visszaszállítását. Nemcsak a megyén belüli, hanem olyan távoli munkahelyekre is így szállítják a munkáso­kat, mint Szentendre, ahol szabolcsiak építik az egyik kiemelt népgazdasági beruhá­zásként szereplő 320 milliós csőgyárat. A vállalat négy és fél ezer dolgozójának érdekeit, kényelmét veszik figyelembe, amikor minden utazási igényt ki akarnak elégíteni, s meg­kímélik a munkásokat a fá­rasztó utazgatástól. Tetemes többletkiadással jár az intéz­kedés, de hasznot hoz majd, mert csökkenni fog a mun­kások elvándorlása. A szabad szombal vonzása Az is taszította a megyéből — építőipari vonatkozásban — a munkásokat, hogy sok helyen már megvalósították a szabad szombatot. A leg­utóbbi végrehajtó bizottsági ülésen a vállalat gazdasági vezetése elfogadta a javasla­tot, hogy március 1-től a megyei építőipari vállalatnál is bevezetik a szabad szom­batot. Egyúttal már dolgoz­nak a szakemberek a külön­féle munkaszervezési, tech­nológiai átállások kimunká­lásán, melyek lehetővé teszik, hogy az év második felében áttérjenek a 44 órás munka­hétre. Munkaidő-fényképek, elem­zések igazolták ugyanis, hogy a hét eleji munkakezdéseknél és a szombati befejezésnél órák vesznek el haszontalanul, elsősorban az utazással járó kiesés, idegeskedés miatt. Az ötnapos munkahéten, melynél nyáron 48, télen 40—41 órát a dolgoznak majd, i— éves át­lagban 44 órát alaposab­ban megszervezik a munkát. Megszüntetik a sokszor objek­tív okokból származó lazasá­got. Minden héten két napot tölthetnek a családjukkal a dolgozók, kipihenten érkeznek munkába. A dolgozók kerese­te nemhogy csökkenne, de emelkedni fog, két év alatt 4 százalékos bérfejlesztést tartalmaz a közeljövőben el­készülő kollektív szerződésük. Kezdeti lépéseknek tartják ezeket, hogy vonzóbbá tegyék a vállalatnál a munkát, s „visszatoborozzák” az ingázó­kat. Szabolcsiak Szentendrén... Az ingázásnak persze van­nak mási, objektív okai is, A szabolcsi vállalat Szentend­rén épít, a pesti 31-es válla­lat pedig itt, Nyíregyházán, egy ezervagonos hűtőtárolót. Mennyivel jobb lenne, ha a szabolcsi vállalat építene itt­hon, és a pesti, vagy Pest­közeli vállalatok pedig Pes­ten, vagy környékén. Amíg itt, a megyében épít a 31-es fővárosi vállalat, nincs baj. A szabolcsi munkaerőnek nem kell tovább vándorolni. De mi lesz, ha befejezik az itteni munkát? Akkor a munkások is mennek tovább, az újabb építkezésre? Hacsak a megye, vállalat és vállalatok, jó munkalehetősé­gekkel, keresettel itt nem tartják őket.,. (P. G.) Helyreigazítás a „Hiába kéri a vásárló...“ című cikkel kapcsolatban Kezdeményezés Nyíregyházán Izeinek a város fejlesztéséért Jó kezdeményezés első lé­peseit valósította meg az SZMT és a Hazafias Népfront városi bizottsága. Látva azo­kat a gondokat, amelyek leg­égetőbbek Nyíregyháza gaz­dasági, kulturális és kommu­nális fejlesztésében, a város vállalatainak, üzemeinek ve­zetőit kérték, segítsenek e gondok megoldásában. Vállalati lakások A Bessenyei klubban meg­tartott beszélgetésen részt vettek a városi pártbizottság, a városi tanács, valamint a szakszervezetek és a népfront megyei, városi vezetői, kép­viselői. A vitaindítóban Szabó Fe­renc ismertette a város fej­lődésének főbb állomásait, öt éve nem egészen tízmil­lióból gazdálkodott a városi tanács, az évente emelkedő összegek 1967-ben elértek a 26 milliót. Az új gazdaságirá­nyítási rendszer első évében mintegy százmillióból, 1969- ben 114 millióból gazdálkod­nak. Ez viszont egyúttal so­kat is jelent.* lakásépítéstől kommunális beruházásokig mindent ebből kell megépí­teni. ' Az összeg kevés.. Társadal­mi összefogással kívánják a hiányzó részt megszerezni. Abból indulnak ki, hogy a városfejlesztés nemcsak a ta­nács feladata, az nem lehet közömbös az itt lévő vállala­toknak sem. Mindenkinek gondja, ha valami hiányzik. Másfél-két éve a lakásgon­dokra irányították elsősorban a figyelmet. Ez korántsem szűnt meg, a lakáskérdés rtHöst is égétől'Slfxnanácsi és astfats» oííwami & áati ' 852 szövetkezeti lakás jogos kérelme van a tanácsnál. Most mégsem ehhez kérik a segítséget elsősorban. Azért nem, mert a vállalatok veze­tői megértették, az új rende­letek pedig lehetővé tették a vállalati lakásépítés támoga­tását. Ez megindult, s bár legjobb formái még nem kris­tályosodtak ki, máris jó eredményeket - ígér. 1968-ban negyven, ez évben pedig már mintegy száz új lakás épül a városban a vállalatok által befizetett összegekből. Ez még tovább fokozható. Egy hely — 50 ezer forint Amit most a legfontosabb­nak tartanánk: az óvodai he­lyek számápak növelése. 1960-ban 862. tavaly már 1155 gyereket tudtak ell e- lyezni óvodákban, de énnek ellenére jelenleg 432 gyerek vár megüresedő helyre. Ez a szám két éven belül ugrás­szerűen megnövekszik, ami­kor a gyermekgondozási se­gélyt igénybe vevő kismamák újra dolgozni kezdenek. És erre már , most gondolni kell, új óvodák építésével. Egy öt- venszemélyes óvoda mintegy két és fél millióba kerül, minden egyes uj férőhely öt­venezer forint a városnak. Ehhez kérik most a vállala­tok segítségét. A jelenlévő pártbizottsági, tanácsi vezetők, a vállalatok képviselői a kialakítandó leg­jobb módokat keresték. Le­hetőségek: a dolgozó vállala­tánál kérje gyermeke óvodai elhelyezését, onnan továbbít­sák á tanácshoz. Az elhelye­zés-megfelelő i ifessegű <, pénz­beli vállalati támogatással járna. Lehetőséget kellene keresni, hogy a vállalatok óvodákat építsenek és azokat vagy maguk üzemeltessék, vagy adját át üzemeltetésre a tanácsnak (bár jelenleg en­nek éppen fordítottja tapasz­talható: a vállalatok szaba­dulni igyekeznek ilyen intéz­ményeiktől). Felvetődött az a gondolat is: a villamosításért ma is pénzbeli áldozatot hoznak a tanyák lakói. Átmenetileg, a legsúlyosabb gondok megol­dásáig elképzelhető lenne, hogy a szülő bizonyos •— nem túlzottan nagy — össze­get fizetne egy összegben gyermeke elhelyezéséért, Az így befolyó pénzeket újabb óvodák építésére lehetne köl­teni. A vezetőkön a sor Azit is javasolták a jelenlé­vők, társadalmi összefogással építsenek óvodákat. Ennek egyik formája a vállalatok összefogása, kedvezményes anyag, szakmunka adása. A másik: a lakosság széles kö­rű mozgósítása óvodaépítési akcióra. Számos jó gondolat felve­tődött a megbeszélésen. A szakszervezetek és a népfront kezdeménye elérte célját: el­indított egy folyamatot, amely a város jelenlegi, de később még fokozódó egyik legna­gyobb problémáját oldhatja meg. A továbbiakban a kivi­telezésen, a vállalatok veze­tőin a sor, hogy kedvező dön­tésekkel segítsék a kezdemé­nyezés megvalósulását. ’ “ Marik Sándor Elsőként a meffyében A Szabolcs megyei Tejipa­ri Vállalat vezetősége folyó hó 10-én felkereste szerkesz­tőségünket és kérték, hogy a február 9-én a fenti című cikk tartalmát közösen vizs­gáljuk felül. A vállalat úgy értékelte, hogy a megjelent cikknek az a része, amely a tejipari vál­lalattal foglalkozott, nem tel­jesen megalapozott, és ennek alapján sérti a vállalat jó hírnevét. A szerkesztőség a kérésnek helyt adott. — A vita során tisztázódott, hogy folyó hó 7-én, pénteken a Kossuth ut. cai tejbolt valóban másfél órával később kapta meg a palackos tejet. A kannás te­jet viszont időben, tehát az üzletben tej volt. A palacktej késésének az oka a tejüzem gépkocsijának meghibásodá. sa. Ezt a vállalat elismeri. Nem fedi a valóságot viszont az az állítás, hogy az üzletek rendszeresen késón kapják meg a tejet és a tejterméket. — A vállalat bizonyította, olyan kiszállítási rendszerre tért át, hogy a boltok a nyi­tás idejére nemcsak a tejet kapják meg, hanem az egyéb tejtermékeket is. A tejipar 1969. január 1- től egyedülálló kezdeménye­zést vezetett be a fogyasztók érdekében, éspedig azt, hogy a kereskedelemtől a lejárt szavatosságú termékeket tel­jes értékben visszavásárolja. Bizonyította a vállalat azt is, hogy semmiféle „kooperációs melléfogás” nem áll fenn, annál is inkább, mert önál­lóan bonyolítanak le min­dent. A vállalat szerint hibát kö­vetett el a cikk írója, hogy egy esetből szubjektívan ál­talánosított. A vaj keménységét a válla­lat azzal indokolta, hogy té­len nemcsak a hideg, hanem a tehenek takarmányozása is kihatással van, méghozzá elég nagy mértékben. — Ugyanis a téli száraz takarmányozás ke­ményebb vajzsírt eredmé­nyez, ezt technológiával ma még nem lehet teljesen . él­éé Üzemorvos a tsz-ben Emberséges kezdeményezés Nyírteleken lensúlyozni. Éppen ezért ajánlatos a kenhetőség érde­kében a vajat 8—10 Celsius fokon tárolni. A 25 deka­grammos vaj gyártásának a vállalat részéről semmi aka­dálya, ha azt a kereskede­lem igényli. A juhgomolya reklamálása a tejipar véleménye szerint egyrészt nem időszerű, mert télen nincs juhtej, tehát gyár­tani sem lehetne, nyáron pe­dig egészségügyi előírások miatt nem hozhatja forga­lomba, mivel a juhgomolya nyerstejből készül, s eddig alapanyagként szolgált. Való­színű, nem lesz akadálya vi­szont annak, hogy új techno­lógia kidolgozása mellett pasztőrözött tejből készülhes­sen juhgomolyához hasonló termék. A cikk szerint Nyír­egyházán nem lehet tejkon- zervet kapni. A kereskede­lem véleménye: korlátlan mennyiségben van az üzle­tekben. Tejpor valóban nem mindig kapható, a tejipar he­lyette ajánlja a friss tejet. A bébiétel nem a tejipar pro­filja. 1969 február 10 Nevezetes dátum a közösség életében. Ez az első rendelési napja dr. Szabó Józsefnek, a nyír­teleki Szabad Nép Termelő­szövetkezetben. ö a tsz üzemorvosa Első ilyen kezdeményezés a me­gyében Hétfőn délután négy óra. Kezdődik a rendelés. Idős em­berek, nők, kismamák, gyere­kek szorongnak a dohánycso­mózó bejáratánál. Ideiglene­sen a pihenőt rendezték be vizsgálónak. Duruzsol a kály­ha. Kellemes meleg fogadja az érkezőket. Borbély János fogatos felesége a kisbabát hozta vizsgálatra. Itt van a nyugdíjas Mokánszky József, Perényi József műhelyszerelő, Képes Józsefné az idős asz- s?ony. ök újságolják, hogy ez olyan vívmány, amire gondol­ni sem mertek, volna valami­kori • s fiamat hoztam vizsgálatra, de én is már kilenc éve vagyok beteg. Itt lakunk a Bedő-bo- korban. Nagyon jó, hogy ilyen időben nem kell a Dó- zsaszőlőben gyalogolunk. Képes Józsefné hatvanéves, tizenkét évig dolgozott a tsz- ben: — Nekem magas a vérnyo­másom. Nem tudok dolgoz­ni, s ezzel a betegséggel nem lehet gyalogolni. Ezért örülök, hogy ettől a tsz megszabadí­tott. Csak kellene a betégek- nek egy fűtött szoba, ahol várakoznak, le tudnak ülni. aki mindent elfelejtett — Hol történt a baleset? — Nem tudom. — Mikor történt a baleset? — Nem tudom. Csordás László 30 éves vil­lanyszerelő szakmunkás sem­mire nem emlékszik. Két év­vel ezelőtt, 1967-ben Űjfehér- tón elütötte a vonat. Hetekig kórházban ápolták, m.ajd hó­napokig betegállományban volt. Most dolgozik. Tanult, szak­májában, a Nyírbátori Építő- és Szakipari Ktsz többi vil­lanyszerelőjével együtt, sze­reléseket végez. Ugyanolyan munkát bíznak rá is, mint másokra. Pedig mindent elfe­lejtett. — Mikor tanulta a szak­mát? — Nem tudom. — Akkor hogyan tudja el­végezni a munkáját? A vil­lanyszerelés szakértelmet kí­ván. A válasz most, már részle­tesebb. A magyarázat elfo­gadható. — Amikor munkát oszta­nak ki rém, jegyzetet készí­tek. Mindent felírok, amit el kell végeznem, így meg is tudom csinálni. Aztán ott vannak a műhelyben a köny­veim. Azokat rendszeresén átlapozom, tanulok. Naponta újra tanulja a szakmát és 1800—2000 forin­tot keres nehezebben, na­gyobb energiával koncentrál­va, készülve, mint mások. A villanyszerelő szakmába nem régen került vissza. A baleset után leszázalékolták. Negyven százalékos rokkant. Homlokán, a jobb szeménél csupán egy kék folt jelzi a baleset nyomait. Azt, hogy semmire sem emlékezik, be­szélgetés közben nehéz észre­venni. De ha nem is tudja, mások emlékeznek rá, miként kezdte újra a munkát, ho­gyan lett belőle újra villany- szerelő. Amikor az orvosok rokkant­sága erejéig munkaképesnek nyilvánították a villanyszere­lő szakmából eltanácsolták. Balesetveszélyes, nehéz. A műhelyben lakatos munkára osztották be. Olyan munkát adtak, ami nem volt megeről­tető. Csordás László azonban kérte, hogy a szakmájában dolgozhasson. De ki vállalja érte ;a felelősséget? Ki vi­gyázzon rá. A ktsz-nél ala­kult egy szocialista brigád, Juhász Miklós vezetésével. A brigád vállalta, hogy ők majd ügyelnek Csordás Lász­lóra. Velük eldolgozhat, — modták, nem lesz baleset. Az eset óta, hogy a csökkent munkaképességű villanyszere­lő közéjük került, gyakrabban tartanak megbeszéléseket, nem csupán szakmai kérdé­sekről, de legfőképpen a balesetelhárításról, arról, mi­re kell ügyelni munkaköz­ben. Az eligazítás, a gyakori oktatás többnyire csak egy embernek szól, de mindenki türelmes. Csordás László harminc éves. Egy éve nősült Fele­ségével szüleinél, Nyírbogáton lakik. Onnan jár be munká­ra, s azt mondja: — Az a jó, hogy dolgozha­tom. Csordás Lászlóval a talál­kozás nem véletlenül történt. Az Állami Biztosító utasbiz­tosítás címén húszezer forin­tot fizetett ki számára, s ak­kor, amikor beszélgettünk, CSÉB-biztosítására 9 ezer 600 forintot kapott, A pénz min­dig jól jön. Főleg új háza­soknál. Csak ne így! • Seres Ernő Először a gyerekes mamák mennek be, utána az Öregék. Mezei Béla a tsz-elnöke új­ságolja: —.-‘Egy hete kötöttük meg a szerződést Szabó doktorral. Szövetkezetünknek eléggé széttagolt a területe. Leg- alább tizenöt tanyabokorból, településből áll csaknem har­minc kilométeres körzetben. Ilyen nagy távolságból kü­lönösen az idősebbeknek és a gyerekes mamáknak volt ne­héz az orvosi ellátása. Ezen segített a szövetkezet párt- é® gazdaságvezetősége. Korábban sok gondot okozott a betegek vizsgálatra való küldése is. Naponta négy-öt fogatot, sokszor a gépkocsit is igénybe kellett venni. De az embervédelem nem tűrt ha­lasztást. — Ilyen dermesztő hidegben lőcsös szekérrel kellett szállí­tani a beteg gyermekeket, terhes anyákat vizsgálatra — mondják az emberek. Mától helybe jön az orvos. Hetenként kétszer rendel. Hétfőn és csütörtökön. Rend­szeresen látogatja majd a tsz üzemegységeit, . ellenőrzi a mukáspihenők, istállók, tej­ház, stb: higiéniáját. Balogh Gáborné mondja: ■ — Eddig kilométereket kel­lett. gyalogolnunk. Most a — Csütörtökre már az. is meglesz, Képes néni — nyug­tatja a tsz elnöke. A nyírteleki Szabad Nép Tsz-nek 213 tagja van. A kö- • zösség jövedelméből élő ta­gok, alkalmazottak és eltar­tott családtagok száma a nyugdíjasokkal együtt csak­nem 900. Ezeknek az embe­reknek a betegellátási gond­ján segített a tsz. Hat óra múlt. Vége a ren­delésnek. Dr. Szabó József 35 embert, kismamát, gyereket vizsgált meg. Sok mindenre van még szükség az orvosi rendelő fel­szereléséhez. Ezt össze is ál­lította az orvos, s a listát át­adta a tsz elnökének. Gon­doskodnak róla, hogy megle­gyen. Legfőbb az, hogy elége­dettek az emberek, a tsz-ta- gok. — Nem kötelezett erre en­gem senki. Orvos vagyok. Se­gítek, ahol tudok — mond­ja az orvos. Megnyugvás e tanyavilág­ban élő embereknek. Nincsenek elzárva a világ­tól, segítségtől, ha emberélet­ről van szó. És ez mindenképpen a szö­vetkezeti mozgalom vívmá­nya. Farkas Kálmán Egy ember,

Next

/
Thumbnails
Contents