Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

f 0?*3? irsi.rr-vtÁGY^rmmr.m MW Jamjár *1. EgY bét a világpolitikában Szojuz! Szojuz! Végre: négyes tárgyalás Párizsban Johnson búcsúja Nixon és a Közel-Kelet Faji viták Londonban HÁROM HETE, hogy a» amerikai űrhajósok befejez­ték karácsonyi Hold körüli utazásukat, most pedig a nagyszerű szovjet űrnégyes — Vlagyimir Satalov, Borisz Volinov, Alekszej Jeliszejev és Jevgenyij Hrunov — ne­vétől visszhangzik a világ. A Szojuz—4 és a Szojuz—5 űr­kísérlet jelentőségéről máris rengeteg tudományos kom­mentár látott napvilágot, amelyek azonban még távol­ról sem tárták fel mindazo­kat a lehetőségeket, amelye­ket a két, emberekkel hala­dó űrhajó összekapcsolása és az jelentett, hogy egyszerre két űrhajós is tartózkodott tirhajón kívül a világűrben, sőt átszállt egyik űrhajóból a másikba. Amerikai tudo­mányos körök megítélése sze­rint a Szovjetunió módsze­resen halad előre űrkutatási programja végrehajtásában. A kommentárok megállapít­ják, hogy e program állomá­sa lehet a Holdra szállás, de a mesterséges űrállomás lét­rehozása arra enged követ­keztetni, hogy a szovjet tu­dósok már más bolygók feló indítandó lakott űrhajókat is terveznek. S bár a világűrku­tatásban nem lehet kifejezet­ten versenyről beszélni, két­ségtelen, hogy a Szovjetunió és Amerikai Egyesült Álla­mok között van ilyen vetél­kedés. Nos, ezzel kapcsolat­ban az űrkutatás egyik leg­ismertebb szakértője, sir Bemard Lövell, az angliai Jordell Bank csillagászati megfigyetóállomás igazgatója megállapította, a két szovjet űrhajó összekapcsolása arra mutat, hogy a Szovjetunió az orbitálts pályán keringő flr- be rendezések összeszerelésé­nek technikájában négy év­vel megelőzte az Egyesült Államokat A VILÁGŰRBEN ELÉRT .SIKEREK mellett az elmúlt hét megnövelte as emberi­ség reménységét az egyik legégetőbb és legfájóbb földi probléma, a vietnami háború megszüntetésének lehetőségé­re. Megoldódott az immár hetvenhét napja tartó és sok­szor már komikusnak ható „asztalvita” a párizsi béketár­gyalásokon- Ez a hét végre meghozta a megegyezést a Vietnammal és az amerikai tárgyalófelek között a béke­tárgyalások ügyrendjében. Az asztal formáját illetően olyan megoldást találtak, amely minden fél számára kielégí­tő. Nyilvánvaló, hogy az úgynevezett „asztalvita” mö­gött az amerikai, de különö­sen a saiganl félnek az a kísérlete húzódott, hogy a tárgyalásokat szabotálja, és ne kelljen elismernie a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Frontot. Ez a helyzet most megváltozott. Saigon — ha fogcsikorgatva is — kénytelen egyenrangú tárgya­lópartnernek tekinteni a DNFF-et- Kétségtelenül fősze­repet játszanak ebben a po­litikai s nem utolsósorban a harctéri realitások. Máskü­lönben nem lehet megmagya­rázni azt a tényt, hogy az el­ső négyoldalú tárgyalásra Párizsban éppen két nappal a Johnson-kormányzat távozása és a Nixon adminisztráció hivatalba lépése előtt került sor. A PÁRIZSI TÁRGYALÁ­SOK folytatásától, illetve a négyes tárgyalások megkez­désétől nem lehet azt várni, hogy a megbeszélések most már zavartalanok lesznek és rövid időn belül eljuthatnak a vietnami békéhez. Hosszú és kemény tárgyalásokra szá­míthatunk, de joggal remél­hető, hogy a realitások ked­vezően befolyásolják az menyek menetét és elvezet­nek az annyira várt meg­nyugtató rendezéshez. A világpolitikára egyéb­ként az elmúlt héten sok te­kintetben rányomta bélyegét az amerikai elnökváltozás. A. lelépő Johnson elnök elbú­csúzott a kongresszustól. Zá­rójelentésében természetesen igyekezett kormányzatának éveit kedvező színben feltün­tetni. A gazdasági helyzetet elemezve azonban kénytelen volt elismerni, hogy Ameri­kában inflációs veszély van, a vietnami háború következ­tében a gazdaságra súlyos terhek nehezednek, az ország nemzetközi fizetési mérlege kiegyensúlyozatlan ésmégaok millió amerikai él nyomor­ban. Nyugati politikai szemle­írók szerint a hétfőn hivatal­ba lépő Nixon-kormánysat magatartásától nem kis rész­ben függ a közel-keleti vál­ság alakulása. A helyzet egyik jellemvonása, hogy Li­banonban tovább tart a kor­mányválság, a pártok közötti ellentéteket Karaimnak, a kijelölt miniszterelnöknek egyelőre nem sikerült áthi­dalnia. RUSK AMERIKAI KÜL­ÜGYMINISZTER ezen a hé­ten válaszolt a Szovjetunió­nak a közel-keleti béke meg­teremtését célzó javaslatára. A válasz — elodázó. Rusk nyilvánvalóan arra törekedett, hogy az érdemi tárgyalások fonalát utódjának, Rogersnak adja át. Ugyancsak nagy fi­gyelmet keltett az a franciá javaslat, amely szerint & négy nagyhatalom ENSZ-kép­viselői üljenek össze elfitár- gyalásra a közel-keleti' vál­ság megoldásának elősegíté­sére. Vannak jelenségek, Gerencsér Miklós: amelyek arra utalnak, hogy Izrael a jövőben esetleg ke­vésbé lesz merev az elfoglalt területek kérdésében. Abba Eban külügyminiszter egy te­levíziós interjúban legalábbis azt állította, hogy az izraeli kormány tagjainak többsége híve annak, hogy a béke ér­dekében feladjanak elfoglalt területeket. Az arab közvé­lemény azonban, tapasztala­tai alapján, nem bízik Izráel e szándékaiban. Az A1 Ahram című kairói lap például így ír: „Izrael politikája tovább­ra is arra irányul, hogy rá­kényszerítse a „békét” az arabokra — folytassa a terü­leti expanziót, mindezt pe­dig a megrémítés és a terror eszközeivel érje el... Tel Aviv magatartását megerősí­tette az, hogy az Egyesült Ál­lamok politikájából ösztön­zést meríthetett” — állapít­ja meg az egyiptomi lap. SZERDÁN BEFEJEZŐ­DÖTT Londonban a brit nemzetközösség értekezlete. A nemzetközösségi kormány­fők tanácskozása arra mu­tat, hogy Britannia ma már egyre kevésbé jelent össze­tartó erőt volt gyarmatai szá­mára. Különösen megmutat­kozott ez a rhodesiaj vitánál, amely szinte összebékíthetet- len ellentétre • utalt a nem- zetközöBség néhány fehér tagja és a színes bőrű1 afri­kai, ázsiai és nyugat-indiai többség között. A vita meg­mutatta, hogy a brit minisz­terelnök továbbra sem haj­landó erélyesen fellépni a fajüldöző Smith törvénytelen telepes kormányával ■ szem­ben. Ugyancsak a faji kérdés okozott választóvonalat a kormányfők között a színes bőrűek angliai bevándorlása és állampolgársága kérdésé­ben. Az egykori, brit, világ­birodalom utódjaként létre­jött nemaetközösség ma már — egyes gazdasági jellegű együttműködésen kívül ~r mint politikai szerv nem so­kat jelent," s egyetérthetünk azokkal a lap véleményekkel, amelyék' a 'Szervezetet í ttíf jobb esetben hasznos vita­fórumnak! 'tekintik, Gáti István Külpolitikai széljegyzet: A „nixoni évek” nyitánya Hétfőn Nixon ünnepélyes külsőségek közepette feleskü­szik az Egyesült Államok al­kotmányára, s ezzel hivatalo­san is megkezdődnek a „nixo­ni évek”. A beiktatás pontot tesz arra az átmeneti idő­szakra, amely november óta szinte teljesen megbénította az amerikai politikát. Persze senki sem várja, hogy a nixoni republikánus őrségváltás kezdete azonnal látható fordulatot hoz majd Washington politikájában. Azokat, akik valamilyen lát­ványos kezdeti változást vár­nak, maga az új elnök fi­gyelmeztette: bár Eisenhower szívrohama idején helyettes­ként már betöltötte az elnöki tisztséget, most mégis bizo­nyos kezdeti időre lesz szük­sége, hogy megszerezze a kel­lő-tapasztalatokat. E „tanuló­idő” alatt igyekszik majd harmonikus cselekvő appará­tussá kovácsolni kormányát is. Most, közvetlenül a „nixoni évek” nyitánya előtt, legalább oly nehéz megítélni, mint a novemberi elnökválasztás után, hogy milyen politikát is lehet várni a következő négy­esztendős periódusban, Nixon munkatársainak áttekintése sem nyújt nagyobb eligazo­dást. Az általános washing­toni gyakorlat szerint a ha­talom gyakorlásában az el­nök a „szűkebb kabinetjére” támaszkodik, amely hadügy- és külügyminiszteréből, to­vábbá nemzetbiztonsági és külügyi főtanácsadójából áll. Nixon szűkebb kabinetjében a hadügyminiszter Laird az egyik legre.jtéiyesebb figura Annak idején az 1964 -es vá­lasztási" hadjáratban a szél­sőségesen jobboldali, hideghá­borús programmal fellépő Goldwater bukott republiká­nus elnökjelöltet támogatta, majd a libeválisabb nézetek­kel fellépő , Rockefeller New York-i kormányzó el­nökjelöltsége mellett folyta­tott kor t es h a d j á ra tot. A viet- ;; nami háború - ügyében ki­fejteit nézetei alapján van­nak, .akik á bekülékeny „ga­lambokhoz”, mások a totá- lisabb hadviselést követelő A gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról 27. Az első szemlénél, július 19- én este ugyan többen állítot­ták, hogy Solymosi Esz­ter is lehetett, de a más­napi alapos szemlénél mind a 12 tanúskodó egybe­hangzóan vallotta, hogy a tetem még csak nem . is emlékeztet az eltűnt lányká­ra. Márpedig a hullán Esz­ter ruháit találták:, sőt a kendőbe csavart festék is oda volt kötve a csuklójára. Vá­gást ugyanakkor nem találtak a nyakán. A következtetés már gyerekjáték: a zsidók va­lóban megölték Solymosi Esztert, tetemét elsikkasztot­ták, ruhájába egy ismeretlen holttestet öltöztettek, sátáni furfanggal a világ szeme elé tárták, hogy íme, megkerült a lányka, vágásnak semmi nyoma rajta, tehát nem a zsi­dók a gonosztevők, hanem azok, akik gyilkossággal vá­dolják őket. El kellett ismernie Eötvös­nek, hogy ez a fordulat meg­sokszorozta Bary József szá­mára a siker esélyeit. Jólle­het, a bíróság soha nem veti el magától az önálló mérlege­lés jogát, de ítéletében kény­telen figyelembe venni a szak­értők és a tanúk vélemé­nyét. Márpedig a Vajda tudo­mása szerint cseppet sem kellett unszolni a nyíregyházi törvényszéket a tanúk és a szakértők iránti hiszékeny­ségre. Nyílt titok volt, hogy Korniss Ferenc törvényszéki elnök, Bary József pártfogója, vizsgálóbíróvá való kineve­zője hisz a vérvádban. Tőle tehát aligha várhattak ké­telkedést a tanúkkal és a szakértőkkel szemben. Móricz együgyű vallomását a további fejlemények során egész sereg hivatalos személy, komoly felnőtt erősítette meg. . Amennyire gyengébb volt a vgd első pillére, annál erősebbnek tűnt "a második. Az egész vizsgálatot szin­te röpítette célja felé a szél­sőséges indulatok szélvihara. Országos karének magasztal­ta a vizsgálóbírót, minden lépésében a zsenialitás bizo­nyítékát ünnepelte az anti­szemita sajtó, interjúi tünte­téseket robbantottak ki. Ilyen légkörben akár be is fejez­hette volna a nyomozást, bi­zonyítottnak nyilvánítva Soly­mosi Eszter meggyilkolását. De Bary József igényt tar­tott a fórmai feddhetetlen­ségére, a törvényesség kor­rekt betartására, ügyelt a hivatalával járó szakmai ala­posságra, nehogy elfogultság­gal vádolhassák azok a keve­sek, akik bírálói közé tartoz­nak. Móricz vallomása és a csempészett idegen hulla mellé földerítette a halott- úsztatás agyafúrt bűnét. Ez­zel rátalált a vád har­madik fő pillérére. Ha ere­dendően szerény embernek születik, s fontos feladatában éberen vigyáz erre az eré­nyére, akkor" is méltán ra­gadja magával a büszkeség. Majdnem tökéletes művet si­került felmutatnia: bárhon­nan támadnak, kiállja a vészt a három pilléren nyugvó al­kotmány. A máramarosi tutajosok — Matej Ignác, Herskó Dávid, Smilovics. Jankel — vallomá­sa tökéletes bizonyíték a zsidók bűnössége mellett, Tü_ zetesen beismerték. hogyan Úsztatták le a Tiszán a női hullát, hogyan öltöztették Eszter ruháiba és hogyan ol­dották cl a tutajtól Csonkafü- zesnék mintha ott bukkantak volna rá véletlenül. , így festett a kerek történet Móricz vallomásától a tuta­josok töredelmes beismerésé­ig. A Vajdát kimerítette a vizsgálat eddigi eredményei­nek áttekintése, gyötörte a hő­ség, fejét, erős fájás szorította. Nem bírta tovább a kemencé­vé forrósodott kupé fullasztó levegőjét, lehúzta az ablakot, arcát a vonat légáramába tartotta. Elhagyták Püspök­ladányt, a Nagykunság és a Hortobágy találkozásánál sis- tergett keresztül a gyors. Eöt­vös lenyűgözve markolta az ablak kapaszkodóját, mintha a világ ismerős rendjéből rö­pítették volna az időtlenség­be. Dunántúl gazdag és dús tájaihoz szokott szeme előtt lidérces álomként lebegett a puszta, amely káprázatban végződött valahol az űr pere­mén. A lángoló fény mozdu­latlanná sújtotta a nyájakat, ledöntötte lábukról a marha­csordákat, vánszorgóvá gyen­gítette a szilaj méneseket. Szikfpltok vakítottak elő a fa­kósárga legelők tengeréből és idegesítő sejtelemmel rezgeti a délibáb a horizont alján. Európa hátaközepe volt ez a ragyogásban haldokló táj, távolabb a civilizációtól, mint Ausztrália bozótosai. Eötvös el sem merte képzelni, mikor­ra rázza fel évezredes ájult- ságából a puszták végtelenjét a modern társadalom. Egye­lőre csak ott nyüzsög a buz­.,héjakhoz” sorolják. Volt időszak, amikor a hagyomá­nyos fegyverzet növelésében látta az amerikai katonai erő még nagyobb kifejlesztésének egyedül üdvözítő voltát. Más­kor viszont amiatt szórta bí­rálatainak nyilait a Johnson- kormányzatra, hogy „bűnös módon elhanyagolja az Egye­sült Államok rakétaütőerejé­nek” kifejlesztését. Helyette­se: Packard, aki hetedik mil­liomosként vesz részt az amerikai kormányban, —. szokatlanul miniszterhelyette­si poszton —, sokkal egyér­telműbb az állásfoglalásban. Mint az általa alapított ha- tamas elektronikus monopó­lium legnagyobb részvényese, bizonyára a rakétaüzlet fej­lesztésének ügyét képviseli majd a kormányban is. Amikor a költségvetési té­teleket elosztják, Rogersről, a külügyminiszterről a szűkebb kabinet másik vezető tagjáról még annyit sem mondhatunk, mint Laird-röl. A diplomáciai tapasztalatai ki is merültek tulajdonképpen abban, hogy Togo függetlenségi ünnepsé­gein az amerikai kormányt hivatalosan képviselte. Ha­csak azt nem tekintjük „vi­lágpolitikai tapasztalatszer­zésnek“, hogy korábban Genfben, egy bűnözéssel fog­lalkozó konferencián képvi­selte Amerikát. Nagyon valószínű, hogy az amerikai külpolitika egyik fő meghatározó személyisége az a Kissinger lesz, akit Nixon nemzetbiztonsági ta­nácsadójává emelt Ügy tű­nik, hogy Nixonnak már a választási hadjárat során tett főbb külpolitikai kijelentései is Kissinger nézeteire épül­tek. A Harward egyetem né­met származású professzora több könyvet írt a nukleáris kor modern külpolitikájáról, s bírálta a Johnsoo-karmány- zat külpolitikai vonalvezeté­sét. Szemére vetette a de­mokratapárti kormányzatnak, hogy nem folytat hosszabb fákra,, átgondolt külpolitikát, hanem csak amolyan „vál­ságelhárító tevékenységet”­galom, ahol a papok táncol­nak — villanyvilágítással sze­relik fel a kávéházakat, rus- kicai fehér márvánnyal béle­lik Buda királyi várát, Svéd­országból hozatják a gránitot a bankok lépcsőjéhez, de víz helyet iszapot merít a czikós a gémes kútból itt a Horto­bágyon. Székfoglaló beszédeket tar­tanak az Akadémián a magyar műveltségről, de inkvizíció» pert készítenek elő Szabolcs­iján. A két véglet között vi­lágokat elválasztó végtelen­séggel nyújtózik a nagy ma­magyar Alföld. Fáradt aggyal gondolkodott fáradhatatlanul éz önkéntele­nül Eötvös. Soha nem érezte annyira, mint most, hogy mennyi keserűség vegyül ha­zaszeretetébe. Gondolatai észrevétlenül siklottak vissza a kötelesség­re. Meglepő tisztasággal fo­galmazódott meg benne, hogy milyen fundamentumra épít­se föl a védelem munkáját. Amiként három tételből áll a vád, úgy neki is három alap­vető dolgot kell bizonyítania: Scharf Móric vallomása ko­holmány; bűnös célzatosság­gal folytatták le a halottszem­lét és fogalmazták meg a boncolási jegyzőkönyvet; a halottúsztatás agyrém, mert lehetetlen a vizsgálat által állított formában. Debrecen falusias házai kö­zött lassított a vonat. Eötvös megkönnyebült, hogy nem nyomasztja többé a sivár puszta látványa, s hogy ha­szonnal próbálta ki Bem Jó­zsef szokását Bizony szánalmas odúnak látta Eötvös Heumann Ignác nyíregyházi ügyvéd irodáját. Hozzászokott a maga nagyúri környezetéhez a ferencren- diek belvárosi palotájában, ahol tizennyolc alkalmazottja és sok száz ügyfele népesítette be a fényes hivatalt. De törő­dött is most az előkelőséggel, örült, hogy a kánikula elől végre hűvösre bújhatott. Él­Megvárja, amíg a világ kü­lönböző pontjain a maguk teljességében bontakoznak ki a válságok, s akkor kapkod­ni kezd, hogy mily módon háríthatná el azokat. A vál­ságokat, Kissinger szerint, meg lehet előzni, és nem sza­bad hagyni, hogy az Egye­sült. Államok passzivitásba süllyedjen, szem elől téveszt­ve hosszabb lejáratú straté­giai terveinek megvalósítását. Amerikának szembe kel] néz­nie azzal, hogy ma már nem lehet valamiféle általa leg­jobbnak és legtökéletesebb­nek tartott „rendet” rákény­szeríteni a világra. Óvakodnia kell attól, hogy erejének te­kintélyes részét — egyolda­lú kötelezettségvállalással — a világ valamely országé­ban vágj- térségében lökéssé. Ugyanakkor azonban még hatalmasabban kelj kibonta­koztatni a katonai ütőerőt, mert a Szovjetunióval való eljövendő tárgyalásokat Ame­rika csakis az „erő helyzeté­ből” folytathatja le. E kiisi ti­gert programnak tulajdonít­ják azt is, hogy nagyobb súlyt kíván . helyezni a nyu­gat-európai szövetségesekre és a NATO-ra, s hogy az a véleménye, hogy a vietnami háború eszkaláció közepette elhanyagolták a nyugat-euró­pai térséget Ezekután érthe­tő, miért fogadták oly osztat­lan ovációval Nyugat-Német- ország kormányköreiben Kis­singer kinevezését. Mindez egyelőre azonban inkább előzetes várakozás mielőtt az amerikai történe­lemben átfordítanak a „ni­xoni évek” egyelőre még üres lapjaira. Mivel töltik majd meg ezeket a lapokat'1’ Jobban építenek-e majd a realitásokra Nixon éa mun­katársai, mint a dicstelenül távozó Johnson-adminisztrá­ció? Avagy üjább feszültsé­gek és újabb konfrontációk veszélyét idézi-e majd fel a johnsoni politika nixoni foly­tatása? Minderre a választ csak az új elnök kormány­zásának gyakorlata adhatja meg. Árkus István vezettél terpeszkedett el a ko­pott fotelben, rágyújtott hat- krajcáros szivarjára, s miután jelenlétével teljesen kitöltötte a szűk, alacsony, piszkos tapé­tája szobát, már nem gondolt az emberkínzó vonatozás fá­radalmaira. A sápad» arcú Heumann egy falhoz támasz­tott széken húzta meg magat, mintha nem is házigazda lett volna, hanem feszengéssel teli, megilletődött vendég. A hűvösre, szivarra, beszéd­re egyaránt kiéhezett Vajda kávéházi barátai közé képzel­te magát, kövérkés testét bol­dogan elernyesztette, lomhán fújta a vastag szivarfüstöt, kirgiz szemével élénken ka­landozott arrafelé, amerre a gondolatai jártak. — Veszprémi vármegyei tisztviselő koromban történt, hogy pörösködni ment a tör­vény elé egy zsidó és egy ke­resztény — fogott a mondóká­ba anélkül, hogy érdekelte volna, kíváncsi-e a jámbor Heumann az ő históriájára. — A zsidót érte sérelem, el is mondta szép sorjában a pa­naszát, amit meg is hallgatott figyelő türelemmel a bíróság- No hiszen az öreg bíró any- nyira türelmes volt, hogy el is aludt. Ez éppen nem volt komoly viselkedés az igazság ősz osztogatójától, be is lát­ta, úgyannyira, hogy fölébredt a saját horkolására. Röstellte a dolgot, így hát komoly szi­gorúsággal hozta meg ítéletét: csukják le fél esztendőre a zsidót. Zavar lett ebből, a fia­tal bírák mondják az öregnek, hogy hiszen a keresztény a bűnös. Mire ő igen megbántó- dott Rámordult kollégáira, mondván, hogy akkor csinál­játok jobban, végtére i$ ti vagytok a fiatalok. Igaz, ami igaz, rosszul bíráskodott az éi) agg földim, de a fiataloknak derék tanácsot adott. Vajha megfogadnék. Nehéz ebben bízni, ugye, Heumann úr? (Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents