Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-18 / 14. szám

* oMal ’ m rr maoyarorrfaS HM. JanuAr W. r Milyen lehetőségeket tár íel a kutatók előtt a Szojuz—4 és a Szojuz—5 űrhajók sikeres összekapcsolása, az űrhajósok átszállása a nyilt világűrben egyik hajóból a másikba, a világ első négyrekeszes kísér­leti űrállomásának létrehozá­sa? Lássuk azokat a távolról sem összes lehetőségeket, amelyek annak következtében adódnak, hogy birtokába ke­rültünk az „űrátszállás” tech. nikájának­Szerelés a kozmoszban Mindenekelőtt: személyze­tet küldhetünk orbitális ál­lomásra, vagy bolygóközi űr­hajóra, amelyeket űrhajósok nélkül juttattak Föld körüli pályára. A jövőben gyakran küldenek majd űrhajósok né'Uül Föld körüli pálcára űr állomásokat. Ez lehetővé te. sz: szerkezetük egyszerűsíté­sét (Például, nem kell ülő­hely, amely megkönnyíti az űrhajósoknak a gyorsulások elviselését, jobban ki tudják használni a térfogatot és a súlyt durvább, más szóval, kevésbbó érzékeny, vagyis olcsóbb hordozórakétákat tudnak alka1 mazni.) Végül, mivel az állomást az űrben több darabból szerelik össze, az űrhajósoknak nincs dol­guk. amíg a szerelés nem kész Az utóbbi elképzelés tel. jes mértékben vonatkozik a bo'vgóközi halókra is. A sze­relőpályán a Föld körül egész vonatokat állítanak össze ma­gukból az űrhajókból és a re­pülést valamint a visszaté­rést biztosító rakétákból. A szerelés esetleg néhány hó­napba telhet. A személyzetet csak a szerelés befejezése után küldik a hajóra. Az űrállomás szeméhze.ének Jevullasa A megfelelő berendezések­kel ellátott és a helyszínen ö-^zeszerelt űrállomásokat hónapokon, esetleg éveken keresztül üzemeltetik. Az űr­állomássá vált hajók sze­mélyzetét természetesen időnként váltani kell! Itt is bizonyára úgy lesz, mjnt a sarkkutatóknál, ahol az ui személyzet a régiek szál­lítását és berendezéseit hasz nálja. Persze, az is lehetsé­ges, hogy az űrállomásokon nem az egész személyzetet cserélik le. Egyes űrhajósok esetleg két időszakot is kihúz­nak az űrben, hogy ezáltal tanulmányozhassák az embe­ri szervezetre gyakorolt kü­lönböző hatásokat. Bolygóközi közlekedés esetén ugyanis az űrhajósnak esetleg hónapok­ig az űrben kell tartózkodni. A Földön már történtek ilyen ki. sérletek. Három szovjet kí­sérleti alany például egy évet töltött a csendkamrában. Tér. mészetesen a Földön nem le­het az űrnek teljes pontos­sággal megfelelő viszonyokat • teremteni. t'rmenlők A pilóta által vezetett űrha­jókkal folytatott kísérletek a jövőben gyarapodni fognak. A repülések még bonyolul­tabbak lesznek. A szerencsét­lenség lehetősége még a legbiztonságosabb, legmeg­bízhatóbb biztonsági intézke­dések mellett sincs kizárva. Egyes üzemzavarok olyan sú­lyosak lehetnek, hogy a hajó nem tud visszatérni a Földre Ekkor mentőhajót küldenek — az űrhajósok a , defektet” kapott űrhajóról átszállnak a mentőhajóba és azon tér­nek vissza a Földre Egyes űrhajósok, sérülés folytán, esetleg mozgásképtelenné vál­hatnak, akiknek segíteni kell az átszállásnál. Vagyis egy­szerre több embernek kell majd tartózkodnia a nyilt űrben. Ebből a szempontból is fontos művelet volt a mos­tani átszállítási kísérlet. Orbitális esilla^vizsoálók Az automata kozmikus ál­lomások, például az orbitális csillagvizsgálók kimeríthetet­(Folytatás as 1- oldalról) képest. Lovell szerint, pers­pektívában szemlélve, a szov­jet űrlaboratórium felépítése sokkal jelentősebb, mint az egy-két napos Hold-utazás amerikai terve. Sir Bemard Lovell, a Jod- rell Bank megfigyelőállomás igazgatója -r- mint már je­lentettük — csütörtökön nagy elismeréssel nyilatkozott a Szojuz—4 és a Szojuz—5 ösz- szekapesolásától. A professzor megállapította, a két szovjet űrhajó összekapcsolása arra mutat, hogy a Szovjetunió az orbitális pályán keringő űrberendezések összeszerelé­sének technikájában négy év­vel megelőzte az Egyesült Államokat PÁRIZS A péntek reggeli francia la­pok rendkívül elismerő szá­lén lehetőségeket rejtenek magukban, a lehetőségek csak ■ii'ftru It. ha ezeket a re pülő testeket rendszeres idő- kP’d'"" fp'keresik az űrhajó­sok. Maradjunk az előbb említett orbitális automa­ta csillagvizsgáló példá­jánál. Munkájukhoz nem szükséges ember jelenléte földi parancsra működik több havonként egyszei azonban űrhajósokat külde­nek a csillagvizsgálóra, hog> állítsák újra a teleszkópokot ellenőrizzék a tájolást, szed jek össze és hozzák maguk­kal az adatokat. Szükség ese­tén megjavítják, helyesebben újakkal pótolják az elrom­lott alkatrészeket. Valamennyi felsorolt műve. let megköveteli hogy az űr­hajósok átszáll janak egyik haióból a másikba. Az átszál­lás a nyilt űrben, vagy pedig az egyik űrhajó nyílásából közvetlenül a másik nyílásba történhet. Mindkét módszer­nek megvan az előnye és a hátránya. A belső nyíláson történő áthatolás biztonságo^ sabb, de ehhez feltétlenül szükség van az összekapcso­lásra, mégpedig oly módon, hogy az alkatrészek ne za­varják az átszállást A nyílt térben történő át­szállás előfeltétele a bonyolult űrrepülésnek. E művelet si­keres végrehajtása a mostani űrkísérletnél azt bizonyítja, hogy a szovjet kozmikus tech­nika megfelelően érett, hogy a Szojuz-űrhajók megbízha­tók, hogy a szovjet űrhajósok képzettek és bátrak. Jurlj Marinyln tudománvos kommentátor vakkal méltatják a szovjet •k nagyszerű teljesít- ménvét. „A szovjetek megtar­tották az űrhajósok megmen­tésének, vagy az űrállomás személyzete felváltásának próbáját — írja fő címben a Figaro. Az Aurore azt hangsúlyoz­za, hogy a szovjetek két újí­tást kísérleteztek ki: az űrál­lomás létesítését és az űrhajó sok átszállítását egyik űrhajó­ból a másikba. A La Natioi szerint a Szovjetunió nagy lé pést tett előre a világűr meg hódításában és kihasználásá­ban. A szovjet teljesítmén- azt is megmutatta, hogy a bajba jutott űrhajósoknak r világűrben való megmentése ma már lehetséges. A felsze­relés minimális mértékű szab vár.vosft^'ával a szovjetek és az amerikaiak szükség esetér kölcsönösen segíthetnek egy­másnak a világűrben. Gerencsér Miktől: A gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról 26. Rádöbbeni, hogy Solymosi Eszter ügyét még nem gon­dolta végig teljes részletes­séggel a vád szempontjából, pedig ezt a dolgát nem mu­laszthatta el. A vizsgálat va­kon bízik sikerében, bizonyí­tékainak elsöprő fölényt tu lajdonít, ehhez mérten fel sem merül benne a kétely a vádlottak sorsa felől. A vér vád koholói a jelek szerin ■ tökéletesen hiszik, hogy a le- fogottak számára már meg­fonták a kötelet. Bem József szokását kö­vetve, az ellenfél fejével pró bált gondolkodni, megkísérel­ve, hogy teljes képet kapjon a vizsgálat eddigi buzgólko- dásáról. Meg akart győződni mennyire indokolt Bary Jó; zsef vizsgálóbíró derűlátása. Elővette hasas disznóbőr- tási Mából a Függetlenség ama ^éldányá1 amely szóról •zóra közölte Scharf Móric terhelő vallomását A hőség­től is, az ajzottságtól is gyö­törte a szomjúság, felüdítette magát egy borízű nyári almá­val, majd belemélyedt az ol­vasásba. „Solymosi Eszter szomba­ton délelőtt 11 óra körül édes­apám hívására, midőn az ófaluból jött haza, bejött házunkba. Apám azzal hívta be, hogy a gyertyatartót ve­gye le az asztalról. Solymosi Eszternek, midőn apámmal a házunkba bejött, kopottas fe­hér kendő volt a fején, Vörö­ses kendő a nyakán, fehéres forma vizitke és valami — ha jól emlékszem — kékes szok­nya volt rajta. Hogy a leányt Solymosi Eszternek hívták, onnan tu- iom, mert apám Eszternél? szólította. A leánynak gazda- asszonya Huri Andrásne volt, mert mama megkérdez­te, hogy kinél lakik. Megne­vezte, hogy Huri An-'rásné- nál lakik. Solymosi Eszter azonban majd úgy nézett tó, mint testvére, Solymosi Zsó­fia. Solymosi Eszter a gyer­tyatartókat, amint levette asztalunkról, feltette atyusom meghagyása folytán a sifon- ra. Midőn a leány a székről leszállott, addigra a templom­ból egy koldus zsidót beküld- tek a lányért. A koldus zsidó megfogta a leánynak a ke­zét és kicsalta magával a templomba. Ott a templom pitvarában a magas koldus zsidó a lányt megragadta és a földre terítette. Akkor kezdett a lány Jaj­gatni és ordítani, de ekkor hirtelen a már ott volt téglási és tarcali met­szők a lányt a földön meg­nyomták és a Tiszalökről jött jelenlegi tiszaeszlári metsző, Svarz Salamon megmetszette a lány nyakát és veres cse- réptányérba eresztették a vé­rét, s midőn a tányér tele­folyt vérrel, a vért a fazékba öntötta Külpolitikai széljegyzet: A bonni provokáció Provokációs lépés előre megfontolt szándékkal. így, csakis így lehet értékelni azt a döntést, amelyet nemrég Gerstenmaier, a nyugatnémet szövetségi gyűlés elnöke Je­lentett be. Eszerint a soron következő nyugatnémet köz- társasági elnökválasztást Nyugat-Berlinben rendezik meg. Amikor világszerte, s első­sorban Európában sok kom­mentátor felháborodását vagy aggodalmát fejezte ki a bon­ni elhatározás miatt, a Rajna partján csodálkozást színlel­tek. Miért kell meelepődni — színlelték az értetlenséget —, hogy a bonni államjogi aktust éppen Nyugat-Berlinben tart­ják meg? Hiszen — érveltek — immár háromizben gyűl­tek össze a bonni állam fenn­állása óta a nyugatnémet szö­vetségi gyűlés és a tartomá­nyok képviselői az egykori birodalmi főváros nyugati ré­szében, hogy megválasszák az NSZK új elnökét. Meg kell hagyni: ez így igaz. Csakhogy az igazsághoz tartozik az is, hogy valahányszor, amikor a múltban sor került a nyugat­berlini provokációra, mindig fokozódott általa a feszültség Európa közepén. S hogy mennyire sántít a nyugatné­met magyarázkodás az állító­lagos tradíciókról a nyugat­berlini színhelyet illetően, er­re mi sem jellemzőbb, hogy Bonnban ezúttal célszerűnek tartották a döntés előtt ki­kérni a három nyugati nagy­hatalom véleményét. Vajon, ha annyira „természetes és hagyományszerű” lenne a nyugat-berlini színhely, ak­kor miért van szükség ilyen konzultációra? S az is rend­kívül árulkodó dolog, hogy e színfalak mögötti tanácskozá­son a hírek szerint mind az Egyesült Államok, mind Nagy-Britannia, mind Fran­ciaország kormánykörei lebe­szélték a bonni kormányt a nyugat-berlini színhelyről. Ez érthető is, hiszen, amikor a szocialista országok részéről oly szívós és türelmes erőfe­szítések történnek a vietnami háború és a közel-keleti fe­szültség békés rendezésére, a közvélemény előtt hogyan in­dokoljanak meg olyan szán­dékos provokációt, amely mindenki számára közérthető módon csupán az európai fe­szültség fokozását eredmé­nyezheti ? Bonn döntését bátorította viszont, hogy provokációja nagyon is egybeesik azoknak a szélsőséges köröknek az irányvonalával, amelyek el­sősorban az Egyesült Álla­mokban aggódnak amiatt, hogy komoly erőfeszítések történnek az ázsiai és közel- keleti feszültség! gócok fel­számolására. Ezek a fegy^ verkezési versenyben oly­annyira érdekelt körök a ta­valyi csehszlovákiai esemé­nyektől remélték a világhely­zet kiéleződését és a hideg­háború légkörének térhódítá­sát. Bonn a provokátorokra hallgatott. Hiszen a bonni revansisták éltető eleme a feszültség fokozódása. A Raj­na partján aggodalommal látják, mint növekszik az NDK nemzetközi súlya és befolyása, hogy az a bonni fikció, amely az NSZK-t az egyetlen német államnak kí­vánja feltüntetni, mint kerül napról napra mindinkább az ábrándok birodalmába. S az NSZK vezetői, akik államu­kat az egyetlen „igazi Né­metország” örökösének sze­retnék feltüntetni, az egykori birodalmi főváros nyugati részében megrendezett állam­jogi aktusaikkal is ezt a fik­ciót szeretnék bizonygatni. Emellett Bonnban nyilvánva­lóan arra is számítottak, hogy a nyugati hatalmak a nyílt színen nem merik vállalni az elhatárolódást a bonni lépés­től. S hogy valójában jól szá­mítottak, arra bizonyíték, hogy az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője Gersten- maier nyilatkozata után azon­nal támogatta az NSZK elha­tározását, s szolidárisnak mutatkozott vele. Külpolitikai összefoglaló 0 4 párizsi megállapodás visszhangja 0 Nyilatkozatok a NATO hadügyminiszterek konferenciájáról Bár az elsőszámú szenzáció továbbra is a szovjet aszt­ronauták bravúros teljesítmé­nye, természetesen óriási ér­deklődés előzte meg a Viet­nammal foglalkozó párizsi konferencia első kibővített ülését is. A legtöbb lap a jó- zonság sikerének, a VDK— DNFF pozíciók erőbizonyíté­kának tekinti a végre meg­született döntést. Bár Wa­shington — és elsősorban Saigon — még mindig sze­retné elhitetni az asztalról, hogy az „elméletben” nem kerek és legalábbis „képze­letbeli csík” húzódik rajta vé­gig, ezt már senki nem veszd komolyan. A nyugati vissz­hang érzékelésére érdemes egy pillantást vetni a fran­cia sajtóra. A Nation hangsúlyozza, hogy négy nappal Johnson távozása előtt végre megszü­letett az érdembeni tárgya­lások megkezdését lehetővé tevő megállapodás. Noha az első, a szombati ülés jobbá­ra protokolláris lesz, mégis fordulópontnak tekinthető. A konfliktus kirobbanása óta ugyanis most először történik meg, hogy annak valameny- nyi résztvevője leül a tár­gyalóasztalhoz és elindítja „a béke dinamikáját” amelyet — a Nation szerint — most már visszafordíthatatlannak lehet tekinteni. Ez azért egyelőre alighanem túlzott derűlátás. A VDK és a DNFF szóvivői békegyűléseken je­lentek meg a francia fővá­rosban és ott hangsúlyozták: bár a megállapodás megnyit­hatja az utat a további lé­pésekhez, a vietnami nép követelései változatlanok, — hiszen jogosságuk is változat­lan. „Ha az Egyesült Álla­mok továbbra is ragaszkodik agresszív terveihez — álla­pítja meg a Vietnami Dolgo- gozók Pártjának központi lapja, a Nhan Dán — az eddiginél is súlyosabb veresé­gek várnak rá.” Sok szó esett ezekben a napokban Washington Euró­pával kapcsolatos agresszív terveiről is: a megfigyelőket élénken foglalkoztatja a NATO-hadügyminiszterek brüsszeli ülése. Viktor Ma- jevszkij a Pravdában rámu­tat: az ülésen a fegyverkezési hajsza fokozását, a katonai költségvetések további emelé­sét határozták el, s mindezt a „csehszlovák válságnál” próbálják indokolni. Ma- jevszkij külön kiemeli Bonn növekvő szerepét a Atlanti Szövetségben. A NATO — ál­lapítja meg befejezésül a Pravda szemleírója — mind­inkább olyan amerikai—nyu­gatnémet szövetséggé válto­zik, amely valamennyi euró­pai nép létérdekei ellen irá­nyuk Mintha csak e megállapí­tás illusztrációja lenne, úgy hatott Diehl államtitkár, bonni kormányszóvivő pénte­ki nyilatkozata. A hivatalos Bonn Diehl személyében ki­törő örömmel nyugtázta a NATO-hadügyminiszterek ha­tározatait — mint ahogy minden döntést, amely a fe­szültség növelésére irányuL Lelkes szavakkal beszélt a szóvivő „a NATO konszoli­dálásáról” és büszkén idéz­te Schröder hadügyminiszter­nek azt a brüsszeli bejelenté­sét, amely szerint a Német Szövetségi Köztársaság 1974- ig két és fél milliárd márkát fordít katonai célokra — pluszként, a betervezett ösb- szegeken felül. Ügy tűnik. Washingtonon kívül aligha van még egy főváros a földön, ahol oszt­ják Diehl lelkesedését.. E Jelenetnél nem voltam bent a templomban, hanem kívül, a templom ajtaja kulcs­lyukán néztem. Apám ott nem volt hímem bent volt a házunkban. Midőn a lányt bevitték a templomba, a templomajtot belülről riglivel bezárták. A templomban a föntebb emlí­tetteken kívül jelen voltak: Lusztig Sámuel, Braun Ábris, Weiszstein Lázár és Junger Ábrahám A lányt előbb egy Ingre vetkőztették, s úgy metszette meg a metsző, — a lány me­zítláb volt. Midőn a lány már nem mozdult, a nyakát rongy- gyal bekötötték, úgy ismét felöltöztették. A lányt a met­szők fogták, a koldus zsidó levetkőztette; midőn meghalt: ugyancsak a koldus zsidó fel­öltöztette. — Az eset után be­mentem apámhoz és anyám­hoz a szobánkba és megbe­széltem nekiök, hogy a lányt megölték, akkor mámi meg­tiltotta, hogy senkinek ne be­széljek erróL Vallottam ezeket minden kényszer nélkül. Scharf Mó­ricz.” Minden kényszer nélkül... Föltámadtak az indulatok Eötvösben, hogy azonnal bí­rálat alá vegye a vallomás árulkodó pontjait, de eszébe jutott, hogy most az ellenfél pozíciójából köteles mérle­gelni. Azonban bármennyire szerette volna megérteni, mi­től olyan szilárd a vizsgálat önbizalma, nem talált rá ma­gyarázatot Móricz vallomásá­ban, amelyen akkora rések tátongtak, hogy akármelyik másodéves joghallgató iskolai feladatként dönthetné halom­ra. A tiszaeszlári ügyet a Cson­kafüzesnél felbukkant női hulla tette igazán komollyá. Ekkor kapaszkodtak meg ke­ményen a vérvád hirdetői. Eötvös nem képzelhette ma­gát bele a vizsgálóbíró hely­zetébe, mert távol tartották a felismerési és boncolási jegyzőkönyvtől, a sajtó is csak összefoglaló jellegű tudósítá­sokat közölt a holttest meg­kerüléséről. Annyi azonban mégis kiderült a hangsúlyok­ból, hogy az állítólagos gyilkosság állítólagos szem tanújának vallomása mel­lett a hulla felbuk­kanása a második perdöntő bizonyíték a vizsgálat kezé­ben. A szakértő orvosok egy­behangzó véleménye szerint a Tiszából kifogott holttest semmiképp sem lehet azonos az eltűnt Solymosi Eszterrel. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents