Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-18 / 14. szám
* oMal ’ m rr maoyarorrfaS HM. JanuAr W. r Milyen lehetőségeket tár íel a kutatók előtt a Szojuz—4 és a Szojuz—5 űrhajók sikeres összekapcsolása, az űrhajósok átszállása a nyilt világűrben egyik hajóból a másikba, a világ első négyrekeszes kísérleti űrállomásának létrehozása? Lássuk azokat a távolról sem összes lehetőségeket, amelyek annak következtében adódnak, hogy birtokába kerültünk az „űrátszállás” tech. nikájánakSzerelés a kozmoszban Mindenekelőtt: személyzetet küldhetünk orbitális állomásra, vagy bolygóközi űrhajóra, amelyeket űrhajósok nélkül juttattak Föld körüli pályára. A jövőben gyakran küldenek majd űrhajósok né'Uül Föld körüli pálcára űr állomásokat. Ez lehetővé te. sz: szerkezetük egyszerűsítését (Például, nem kell ülőhely, amely megkönnyíti az űrhajósoknak a gyorsulások elviselését, jobban ki tudják használni a térfogatot és a súlyt durvább, más szóval, kevésbbó érzékeny, vagyis olcsóbb hordozórakétákat tudnak alka1 mazni.) Végül, mivel az állomást az űrben több darabból szerelik össze, az űrhajósoknak nincs dolguk. amíg a szerelés nem kész Az utóbbi elképzelés tel. jes mértékben vonatkozik a bo'vgóközi halókra is. A szerelőpályán a Föld körül egész vonatokat állítanak össze magukból az űrhajókból és a repülést valamint a visszatérést biztosító rakétákból. A szerelés esetleg néhány hónapba telhet. A személyzetet csak a szerelés befejezése után küldik a hajóra. Az űrállomás szeméhze.ének Jevullasa A megfelelő berendezésekkel ellátott és a helyszínen ö-^zeszerelt űrállomásokat hónapokon, esetleg éveken keresztül üzemeltetik. Az űrállomássá vált hajók személyzetét természetesen időnként váltani kell! Itt is bizonyára úgy lesz, mjnt a sarkkutatóknál, ahol az ui személyzet a régiek szállítását és berendezéseit hasz nálja. Persze, az is lehetséges, hogy az űrállomásokon nem az egész személyzetet cserélik le. Egyes űrhajósok esetleg két időszakot is kihúznak az űrben, hogy ezáltal tanulmányozhassák az emberi szervezetre gyakorolt különböző hatásokat. Bolygóközi közlekedés esetén ugyanis az űrhajósnak esetleg hónapokig az űrben kell tartózkodni. A Földön már történtek ilyen ki. sérletek. Három szovjet kísérleti alany például egy évet töltött a csendkamrában. Tér. mészetesen a Földön nem lehet az űrnek teljes pontossággal megfelelő viszonyokat • teremteni. t'rmenlők A pilóta által vezetett űrhajókkal folytatott kísérletek a jövőben gyarapodni fognak. A repülések még bonyolultabbak lesznek. A szerencsétlenség lehetősége még a legbiztonságosabb, legmegbízhatóbb biztonsági intézkedések mellett sincs kizárva. Egyes üzemzavarok olyan súlyosak lehetnek, hogy a hajó nem tud visszatérni a Földre Ekkor mentőhajót küldenek — az űrhajósok a , defektet” kapott űrhajóról átszállnak a mentőhajóba és azon térnek vissza a Földre Egyes űrhajósok, sérülés folytán, esetleg mozgásképtelenné válhatnak, akiknek segíteni kell az átszállásnál. Vagyis egyszerre több embernek kell majd tartózkodnia a nyilt űrben. Ebből a szempontból is fontos művelet volt a mostani átszállítási kísérlet. Orbitális esilla^vizsoálók Az automata kozmikus állomások, például az orbitális csillagvizsgálók kimeríthetet(Folytatás as 1- oldalról) képest. Lovell szerint, perspektívában szemlélve, a szovjet űrlaboratórium felépítése sokkal jelentősebb, mint az egy-két napos Hold-utazás amerikai terve. Sir Bemard Lovell, a Jod- rell Bank megfigyelőállomás igazgatója -r- mint már jelentettük — csütörtökön nagy elismeréssel nyilatkozott a Szojuz—4 és a Szojuz—5 ösz- szekapesolásától. A professzor megállapította, a két szovjet űrhajó összekapcsolása arra mutat, hogy a Szovjetunió az orbitális pályán keringő űrberendezések összeszerelésének technikájában négy évvel megelőzte az Egyesült Államokat PÁRIZS A péntek reggeli francia lapok rendkívül elismerő szálén lehetőségeket rejtenek magukban, a lehetőségek csak ■ii'ftru It. ha ezeket a re pülő testeket rendszeres idő- kP’d'"" fp'keresik az űrhajósok. Maradjunk az előbb említett orbitális automata csillagvizsgáló példájánál. Munkájukhoz nem szükséges ember jelenléte földi parancsra működik több havonként egyszei azonban űrhajósokat küldenek a csillagvizsgálóra, hog> állítsák újra a teleszkópokot ellenőrizzék a tájolást, szed jek össze és hozzák magukkal az adatokat. Szükség esetén megjavítják, helyesebben újakkal pótolják az elromlott alkatrészeket. Valamennyi felsorolt műve. let megköveteli hogy az űrhajósok átszáll janak egyik haióból a másikba. Az átszállás a nyilt űrben, vagy pedig az egyik űrhajó nyílásából közvetlenül a másik nyílásba történhet. Mindkét módszernek megvan az előnye és a hátránya. A belső nyíláson történő áthatolás biztonságo^ sabb, de ehhez feltétlenül szükség van az összekapcsolásra, mégpedig oly módon, hogy az alkatrészek ne zavarják az átszállást A nyílt térben történő átszállás előfeltétele a bonyolult űrrepülésnek. E művelet sikeres végrehajtása a mostani űrkísérletnél azt bizonyítja, hogy a szovjet kozmikus technika megfelelően érett, hogy a Szojuz-űrhajók megbízhatók, hogy a szovjet űrhajósok képzettek és bátrak. Jurlj Marinyln tudománvos kommentátor vakkal méltatják a szovjet •k nagyszerű teljesít- ménvét. „A szovjetek megtartották az űrhajósok megmentésének, vagy az űrállomás személyzete felváltásának próbáját — írja fő címben a Figaro. Az Aurore azt hangsúlyozza, hogy a szovjetek két újítást kísérleteztek ki: az űrállomás létesítését és az űrhajó sok átszállítását egyik űrhajóból a másikba. A La Natioi szerint a Szovjetunió nagy lé pést tett előre a világűr meg hódításában és kihasználásában. A szovjet teljesítmén- azt is megmutatta, hogy a bajba jutott űrhajósoknak r világűrben való megmentése ma már lehetséges. A felszerelés minimális mértékű szab vár.vosft^'ával a szovjetek és az amerikaiak szükség esetér kölcsönösen segíthetnek egymásnak a világűrben. Gerencsér Miktől: A gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról 26. Rádöbbeni, hogy Solymosi Eszter ügyét még nem gondolta végig teljes részletességgel a vád szempontjából, pedig ezt a dolgát nem mulaszthatta el. A vizsgálat vakon bízik sikerében, bizonyítékainak elsöprő fölényt tu lajdonít, ehhez mérten fel sem merül benne a kétely a vádlottak sorsa felől. A vér vád koholói a jelek szerin ■ tökéletesen hiszik, hogy a le- fogottak számára már megfonták a kötelet. Bem József szokását követve, az ellenfél fejével pró bált gondolkodni, megkísérelve, hogy teljes képet kapjon a vizsgálat eddigi buzgólko- dásáról. Meg akart győződni mennyire indokolt Bary Jó; zsef vizsgálóbíró derűlátása. Elővette hasas disznóbőr- tási Mából a Függetlenség ama ^éldányá1 amely szóról •zóra közölte Scharf Móric terhelő vallomását A hőségtől is, az ajzottságtól is gyötörte a szomjúság, felüdítette magát egy borízű nyári almával, majd belemélyedt az olvasásba. „Solymosi Eszter szombaton délelőtt 11 óra körül édesapám hívására, midőn az ófaluból jött haza, bejött házunkba. Apám azzal hívta be, hogy a gyertyatartót vegye le az asztalról. Solymosi Eszternek, midőn apámmal a házunkba bejött, kopottas fehér kendő volt a fején, Vöröses kendő a nyakán, fehéres forma vizitke és valami — ha jól emlékszem — kékes szoknya volt rajta. Hogy a leányt Solymosi Eszternek hívták, onnan tu- iom, mert apám Eszternél? szólította. A leánynak gazda- asszonya Huri Andrásne volt, mert mama megkérdezte, hogy kinél lakik. Megnevezte, hogy Huri An-'rásné- nál lakik. Solymosi Eszter azonban majd úgy nézett tó, mint testvére, Solymosi Zsófia. Solymosi Eszter a gyertyatartókat, amint levette asztalunkról, feltette atyusom meghagyása folytán a sifon- ra. Midőn a leány a székről leszállott, addigra a templomból egy koldus zsidót beküld- tek a lányért. A koldus zsidó megfogta a leánynak a kezét és kicsalta magával a templomba. Ott a templom pitvarában a magas koldus zsidó a lányt megragadta és a földre terítette. Akkor kezdett a lány Jajgatni és ordítani, de ekkor hirtelen a már ott volt téglási és tarcali metszők a lányt a földön megnyomták és a Tiszalökről jött jelenlegi tiszaeszlári metsző, Svarz Salamon megmetszette a lány nyakát és veres cse- réptányérba eresztették a vérét, s midőn a tányér telefolyt vérrel, a vért a fazékba öntötta Külpolitikai széljegyzet: A bonni provokáció Provokációs lépés előre megfontolt szándékkal. így, csakis így lehet értékelni azt a döntést, amelyet nemrég Gerstenmaier, a nyugatnémet szövetségi gyűlés elnöke Jelentett be. Eszerint a soron következő nyugatnémet köz- társasági elnökválasztást Nyugat-Berlinben rendezik meg. Amikor világszerte, s elsősorban Európában sok kommentátor felháborodását vagy aggodalmát fejezte ki a bonni elhatározás miatt, a Rajna partján csodálkozást színleltek. Miért kell meelepődni — színlelték az értetlenséget —, hogy a bonni államjogi aktust éppen Nyugat-Berlinben tartják meg? Hiszen — érveltek — immár háromizben gyűltek össze a bonni állam fennállása óta a nyugatnémet szövetségi gyűlés és a tartományok képviselői az egykori birodalmi főváros nyugati részében, hogy megválasszák az NSZK új elnökét. Meg kell hagyni: ez így igaz. Csakhogy az igazsághoz tartozik az is, hogy valahányszor, amikor a múltban sor került a nyugatberlini provokációra, mindig fokozódott általa a feszültség Európa közepén. S hogy mennyire sántít a nyugatnémet magyarázkodás az állítólagos tradíciókról a nyugatberlini színhelyet illetően, erre mi sem jellemzőbb, hogy Bonnban ezúttal célszerűnek tartották a döntés előtt kikérni a három nyugati nagyhatalom véleményét. Vajon, ha annyira „természetes és hagyományszerű” lenne a nyugat-berlini színhely, akkor miért van szükség ilyen konzultációra? S az is rendkívül árulkodó dolog, hogy e színfalak mögötti tanácskozáson a hírek szerint mind az Egyesült Államok, mind Nagy-Britannia, mind Franciaország kormánykörei lebeszélték a bonni kormányt a nyugat-berlini színhelyről. Ez érthető is, hiszen, amikor a szocialista országok részéről oly szívós és türelmes erőfeszítések történnek a vietnami háború és a közel-keleti feszültség békés rendezésére, a közvélemény előtt hogyan indokoljanak meg olyan szándékos provokációt, amely mindenki számára közérthető módon csupán az európai feszültség fokozását eredményezheti ? Bonn döntését bátorította viszont, hogy provokációja nagyon is egybeesik azoknak a szélsőséges köröknek az irányvonalával, amelyek elsősorban az Egyesült Államokban aggódnak amiatt, hogy komoly erőfeszítések történnek az ázsiai és közel- keleti feszültség! gócok felszámolására. Ezek a fegy^ verkezési versenyben olyannyira érdekelt körök a tavalyi csehszlovákiai eseményektől remélték a világhelyzet kiéleződését és a hidegháború légkörének térhódítását. Bonn a provokátorokra hallgatott. Hiszen a bonni revansisták éltető eleme a feszültség fokozódása. A Rajna partján aggodalommal látják, mint növekszik az NDK nemzetközi súlya és befolyása, hogy az a bonni fikció, amely az NSZK-t az egyetlen német államnak kívánja feltüntetni, mint kerül napról napra mindinkább az ábrándok birodalmába. S az NSZK vezetői, akik államukat az egyetlen „igazi Németország” örökösének szeretnék feltüntetni, az egykori birodalmi főváros nyugati részében megrendezett államjogi aktusaikkal is ezt a fikciót szeretnék bizonygatni. Emellett Bonnban nyilvánvalóan arra is számítottak, hogy a nyugati hatalmak a nyílt színen nem merik vállalni az elhatárolódást a bonni lépéstől. S hogy valójában jól számítottak, arra bizonyíték, hogy az amerikai külügyminisztérium szóvivője Gersten- maier nyilatkozata után azonnal támogatta az NSZK elhatározását, s szolidárisnak mutatkozott vele. Külpolitikai összefoglaló 0 4 párizsi megállapodás visszhangja 0 Nyilatkozatok a NATO hadügyminiszterek konferenciájáról Bár az elsőszámú szenzáció továbbra is a szovjet asztronauták bravúros teljesítménye, természetesen óriási érdeklődés előzte meg a Vietnammal foglalkozó párizsi konferencia első kibővített ülését is. A legtöbb lap a jó- zonság sikerének, a VDK— DNFF pozíciók erőbizonyítékának tekinti a végre megszületett döntést. Bár Washington — és elsősorban Saigon — még mindig szeretné elhitetni az asztalról, hogy az „elméletben” nem kerek és legalábbis „képzeletbeli csík” húzódik rajta végig, ezt már senki nem veszd komolyan. A nyugati visszhang érzékelésére érdemes egy pillantást vetni a francia sajtóra. A Nation hangsúlyozza, hogy négy nappal Johnson távozása előtt végre megszületett az érdembeni tárgyalások megkezdését lehetővé tevő megállapodás. Noha az első, a szombati ülés jobbára protokolláris lesz, mégis fordulópontnak tekinthető. A konfliktus kirobbanása óta ugyanis most először történik meg, hogy annak valameny- nyi résztvevője leül a tárgyalóasztalhoz és elindítja „a béke dinamikáját” amelyet — a Nation szerint — most már visszafordíthatatlannak lehet tekinteni. Ez azért egyelőre alighanem túlzott derűlátás. A VDK és a DNFF szóvivői békegyűléseken jelentek meg a francia fővárosban és ott hangsúlyozták: bár a megállapodás megnyithatja az utat a további lépésekhez, a vietnami nép követelései változatlanok, — hiszen jogosságuk is változatlan. „Ha az Egyesült Államok továbbra is ragaszkodik agresszív terveihez — állapítja meg a Vietnami Dolgo- gozók Pártjának központi lapja, a Nhan Dán — az eddiginél is súlyosabb vereségek várnak rá.” Sok szó esett ezekben a napokban Washington Európával kapcsolatos agresszív terveiről is: a megfigyelőket élénken foglalkoztatja a NATO-hadügyminiszterek brüsszeli ülése. Viktor Ma- jevszkij a Pravdában rámutat: az ülésen a fegyverkezési hajsza fokozását, a katonai költségvetések további emelését határozták el, s mindezt a „csehszlovák válságnál” próbálják indokolni. Ma- jevszkij külön kiemeli Bonn növekvő szerepét a Atlanti Szövetségben. A NATO — állapítja meg befejezésül a Pravda szemleírója — mindinkább olyan amerikai—nyugatnémet szövetséggé változik, amely valamennyi európai nép létérdekei ellen irányuk Mintha csak e megállapítás illusztrációja lenne, úgy hatott Diehl államtitkár, bonni kormányszóvivő pénteki nyilatkozata. A hivatalos Bonn Diehl személyében kitörő örömmel nyugtázta a NATO-hadügyminiszterek határozatait — mint ahogy minden döntést, amely a feszültség növelésére irányuL Lelkes szavakkal beszélt a szóvivő „a NATO konszolidálásáról” és büszkén idézte Schröder hadügyminiszternek azt a brüsszeli bejelentését, amely szerint a Német Szövetségi Köztársaság 1974- ig két és fél milliárd márkát fordít katonai célokra — pluszként, a betervezett ösb- szegeken felül. Ügy tűnik. Washingtonon kívül aligha van még egy főváros a földön, ahol osztják Diehl lelkesedését.. E Jelenetnél nem voltam bent a templomban, hanem kívül, a templom ajtaja kulcslyukán néztem. Apám ott nem volt hímem bent volt a házunkban. Midőn a lányt bevitték a templomba, a templomajtot belülről riglivel bezárták. A templomban a föntebb említetteken kívül jelen voltak: Lusztig Sámuel, Braun Ábris, Weiszstein Lázár és Junger Ábrahám A lányt előbb egy Ingre vetkőztették, s úgy metszette meg a metsző, — a lány mezítláb volt. Midőn a lány már nem mozdult, a nyakát rongy- gyal bekötötték, úgy ismét felöltöztették. A lányt a metszők fogták, a koldus zsidó levetkőztette; midőn meghalt: ugyancsak a koldus zsidó felöltöztette. — Az eset után bementem apámhoz és anyámhoz a szobánkba és megbeszéltem nekiök, hogy a lányt megölték, akkor mámi megtiltotta, hogy senkinek ne beszéljek erróL Vallottam ezeket minden kényszer nélkül. Scharf Móricz.” Minden kényszer nélkül... Föltámadtak az indulatok Eötvösben, hogy azonnal bírálat alá vegye a vallomás árulkodó pontjait, de eszébe jutott, hogy most az ellenfél pozíciójából köteles mérlegelni. Azonban bármennyire szerette volna megérteni, mitől olyan szilárd a vizsgálat önbizalma, nem talált rá magyarázatot Móricz vallomásában, amelyen akkora rések tátongtak, hogy akármelyik másodéves joghallgató iskolai feladatként dönthetné halomra. A tiszaeszlári ügyet a Csonkafüzesnél felbukkant női hulla tette igazán komollyá. Ekkor kapaszkodtak meg keményen a vérvád hirdetői. Eötvös nem képzelhette magát bele a vizsgálóbíró helyzetébe, mert távol tartották a felismerési és boncolási jegyzőkönyvtől, a sajtó is csak összefoglaló jellegű tudósításokat közölt a holttest megkerüléséről. Annyi azonban mégis kiderült a hangsúlyokból, hogy az állítólagos gyilkosság állítólagos szem tanújának vallomása mellett a hulla felbukkanása a második perdöntő bizonyíték a vizsgálat kezében. A szakértő orvosok egybehangzó véleménye szerint a Tiszából kifogott holttest semmiképp sem lehet azonos az eltűnt Solymosi Eszterrel. (Folytatjuk)
