Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-04 / 2. szám
WB9 Jan« Sr t KÄFr-WAGVAnonS^Ääf I. dMaí! Két tsz-szöyetsé^ bizonyított Növekedett a tagszövetkezetek termelése, jövedelme 50 éve 4" A szervezett munkások elitje már az őszirózsás forradalom „másnapján” tiltakozott a burzsoá konszolidáció ellen, amely a régi osztályviszonyokat akarta konzerválni. Elmúlt az őszirózsás lelkesedés, a köztársaság kikiáltásának ünnepi hangulata szertefoszlott, a látszat forra- dalmisága helyett — például a címek és a rangok eltörlése —, igazi forradalmi módon akart változtatni helyzetén a tömeg. A KMP megalakulása, gyorsan növekvő népszerűsége, programjának óriási mozgósító ereje hamarosan előkészítette a proletariátust a hatalom átvételére. Decemberben, de különösen január elején, a munkások és a bányászok akciókat szerveztek a reakciós igazgatók eltávolítására, a termelés munkásellenőrzésének bevezetésére, sőt a munkásigazgatás megvalósítására. A Ganz vagongyár, a Ganz villamossági gyár, a Ganz hajógyár, a fegyvergyár, a Schlick, a Lipták, a Wolfner és a csepeli tölténygyár munkásai cselekedtek is. A Vörös Újság így írt például a Ganz villamossági gyárban végbement forradalmi akcióról: a munkások „erővel behatoltak az irodákba, elcsapták, kidobták az összes igazgatókat és hajcsárokat, azután pedig kijelentették, hogy átveszik a gyárat.” A fegyvergyárban munkástanács alakult s innét nemcsak a vezérigazgatót űzték el, hanem az antiszociális főtisztviselőket is. Ezt követően új igazgatóságot választottak, s ebben helyet kaptak a munkások képviselői is. Hasonló folyamat ment régbe a bányászok körében is. Brennbergből fegyverrel kergették el az igazgatót. Salgótarjánban 1919 január 3-án a bányászok kijelentették, hogy a bánya az övék és új igazgatóságot neveztek ki. Peyer szénkormánybiztos egy ellenforradalmi érzelmű zászlóaljjal le verette ezt a mozgalmat: 16 személy meghált, és a statáriális bíróság folytatta a vérengzést. Ami a parasztság forradal- masodását illeti, ennek első szakasza még 1918 októberében zajlott le. A falu népe bosszút állt kínzóin és visszavette a gabonaraktárakból, az urasági istállókból és a vidéki depókból amit a magáénak érzett, ami szükséges volt élete fenntartására. Falunként és járásonként változott e forradalom jellege, módja és hevessége. 1919-ben azonban, már az év elejétől, ismét fellángoltak a parasztmozgalmak, amelyek február végén, március elején érték el tetőpontjukat, a tömeges földfoglalásokkal. Rohamosan bebizonyosodott, hogy a munkás- és parasztérdekeket lábbal tipró burzsoá konszolidáció fából vaskarika. Ez a tény jutott el aztán végkifejletéig 1919 március 20-án, amikor a burzsoázia kénytelen volt letenni a fegyvert— (F.) A termelőszövetkezeti mozgalom két igen jelentős eseményére került sor 1968. utolsó napjaiban. Küldött- gyűlést tartott a nyírségi és a Tisza menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. Segítség az értékesítésben, beruházásban A Nyírségi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöksége nevében Mester Ferenc a szövetség elnöke számolt be az 1968-ban végzett munkáról. Ismertette többek között, hogy az alakulástól számított időszakban, egyesülések után, a szövetség tagszövetkezeteinek száma 91 gazdaságra módosult. Ezek után arról szólt, hogy az alakulás óta eltelt év egyértelmű pozitív eredménye, hogy kialakították az érdemi munka feltétéleit. Kialakulóban van a szövetség munkamódszere is. Ennek alapját képezi, hogy a szövetség függetlenített apparátusa, valamint a különböző bizottságok szoros kapcsolatot létesítettek a tagszövetkezetekkel, így, már 1968-ban jelentős segítséget adtak a tsz-ek áru- értékesítésében, a beruházások megvalósításában, a termelési feltételek javításában, a jogi és személyes ügyek elbírálásában. A végzett munkát reprezentálja, hogy a szövetség megalakulásakor a tagszövetkezetek közül csak 26 tsz-nek volt jogi képviselete, jelenleg már 45 termelőszövetkezet rendelkezik e fontos képviselettel. A Nyírségi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége a népgazdasági és termelőszövetkezeti érdekeket figyelembe véve fontos feladatának tekintette, hogy az új gazdaságirányítást« rendszerben a tagszövetkezetek a szabad elhatározás alapján úgy termeljenek és értékesítsék áruikat, hogy az a tsz-tagok- nak és a gazdaságoknak egyaránt kedvező legyen. Igen lényeges ebben a tevékenységben, hogy a többcsatornás értékesítési rendszer, nem egyszer a szövetség közbenjá rásával reális többletjövedelmet eredményezett. Ennek eredménye, hogy a tagszövetkezetek tagjainak jövedelme jelentősen növekedett. 47 olyan termelőszövetkezet működik ma már a szövetséf területén, ahol a tagok átlag- jövedelme 10 ezer forint felett van. 12 termelőszövetkezetben az átlagjövedelem meghaladja a 20 ezer forintot. Mester Ferenc, a szövetség elnöke az 1969. évi célkitűzésekről szólva kijelentette: továbbra is legfőbb feladatának tekinti, hogy a szövetség érdekképviseleti tevékenységét a közös gazdaságok további megerősödésére, a tagok jövedelmének növelésére fordítsa. Bizottságok — nem csak papíron Horváth János, a Tisza menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöke az 1968 évben végzett munka értékelésekor beszámolt a tagszövetkezetek termelési eredményeiről. Megemlítette, hogy a termelő- szövetkezetek néhány területen országos termésátlagokat is meghaladó eredményeket értek el. Többek között őszi árpából 3,1, rozsból 1,6 mázsával termett több, mint az elmúlt évben. Nőtt a kapásnövények termésátlaga is, az állati termék termelése területén szintén javult a helyzet. Utalt arra is, hogy a szövetség területén nem minden célkitűzést sikerült megvalósítani. A szarvasmarha-istálló építési program például 1968. végéig mintegy 60 százalékban nem valósult meg. A gazdasági tevékenység részletes taglalása után az elnöki beszámoló a különböző bizottságok, az elnökség és titkárság munkájáról adott számot Kiemelkedő ebből az áruforgalmi és közgazdasági bizottság, amely a szerződés- kötések és az áruértékesítések területén nyújtott komoly segítséget a tagszövetkezeteknek. Az elmúlt évben jó együttműködés alakult ki a tanácsi szervek és a titkárság dolgozói között Külön kiemelte a megyei pártbizottság és a járási pártbizottságok hathatós segítségadását. A szövetség által végzett munka egy-egy részfeladataiban kiemelt témaként kezelték a beruházás problémáit Jelentős eredmény, hogy megalakult a szövetség területén az építőipari vállalat, s ez lehetővé teszi, hogy 1969-ben a tervezett beruházások gyorsabban, rövidebb határidővel és maradék nélkül kivitelezésre kerüljenek. Komoly segítséget nyújtott a terijleti szövetség a tagszövetkezeteknek a hűtőtárolók építésének szervezésével, valamint az ezzel kapcsolatos szaktanácsadásokkal. A Tisza menti termelőszövetkezetek 1968-ban az előző évinél jobb és eredményesebb áruértékesítést folytattak. Nem lebecsülendő az a segítség, amelyet a területi szövetség tagszövetkezeteinek ilyen vonatkozásban nyúj tott. A szerződéses mennyiségen felüli áruk értékesítésénél például a szövetség egyes tsz-eknek olyan segítséget nyújtott, hogy 25—30 vago- nos nagyságrendben értékesítettek plusz terméket ked vező árral. A tsz-ek elismerése Mindkét szövetség küldött- gyűlésén a hozzászólásokban a tagszövetkezetek elismerésüket fejezték ki a szövetség munkáját illetően. Megyén! mindhárom területi szövetsége elsőéves tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy javult a gazdálkodás színvona la, erősödött a tsz-mozgalor Szabolcsban. Seres Erne A Kisvárdai Öntödei Vállalat 7 millió forintos rekonstrukciója során elkészült az új satuüzem, amelyben rövidesen megkezdik a termelést Elek EmU felv. MEGIEGYZESEK: • Nyíregyházi telefonok A nyíregyházi telefonautomaták sorozatos ' tévedései miatt sokszor egy-egy telefonbeszélgetés a hívó részéről egy helyett két-három forintba kerül. Jól jár a posta, károsodik a telefonáló. Vajon mi lehet az oka? A legfontosabb ok, hogy már több mint húszesztendős, elavult a nyíregyházi távbeszélő automataberendezés. Persze ez kevésbé érdekli a telefonálót Jogosan bosszankodik. És ezek száma csak növekszik, hiszen fejlődik a város, új városnegyedik épültek és épülnek, amelyek igénylik az alközpontokat, mellékállomásokat, telefonokat. Már most is telített a központ kapacitása. Az automata kihasználási foka eléri a 97—98 százalékot, holott csak 80 százalékos kihasználás esetén biztosított a szabad hívóvonal. Nyíregyházának már két évvel ezelőtt szüksége lett volna egy négyezres automata főközpontra, de még most is csak 2300-as működik, s ez sem korszerű. Eriben már szerepel az Északi Alközpontban felszerelt 300-as mellékközpont is, melynek az ottani felszerelésére is csak azért került sor, mert a Kálvin téri főközpont tovább nem bővíthető. Bár az Északi Alközpontban felszerelt telei'on- mellékközponttal némileg javult a helyzet, de ez nem oldja meg Nyíregyháza telefongondjait. Sőt a helyzet súlyosbodni fog. Négy év óta 600 olyan telefonigénylőt tartanak nyilván, akiknek a kérését emiatt nern tudják kielégíteni, s legalább kétezer azoknak a száma, akik ismerve a problémát, meg sem kíséreltek készüléket igényelni Pedig a Déli Alközpontban is legalább annyira szükség lenne egy olyan 300-as mellékközpont felépítésére, mint az Északiban. Lényeges javulásra csak a közeljövőben lehet számítani. A terv az. hogy az új posta megépülésével — 1970 végén — nyílik lehetőség az ötezer állomásos főközpont beszerelésére a régi posta épületében. De a modern automataközpont szerelését csak 1972-ben kezdik meg Nyíregyházán. Addig bizony sok téves kapcsolás, bosszankodás, s kór éri a telefonálót, s mit mondhatunk: a hiba nem az ön készülékében van! Gyenge vigasz. Csak abban reménykedünk: ha 1970-ben elkészül az új postaépület, meggyorsítják az új, modern automataközpont szerelését, s az 1972-es határidőt megrövidítik. Egy rohamosan fejlődő, iparosodó város igényli e>:‘ Farkas Kálmán • Egy tevéi ürügyén „Korszerűen felszerelt központi laboratóriumot a megye mezőgazdaságának” — fő gondolattal levelet küldöl zer- kesztőségünknek Márton Árpád tudományos kutató. A evél ürügyén érdemesnek látszik foglalkozni a gondolattal. Követelményszerűen köztudott ma -már. hogy a korszerű mezőgazdasági termelés nemcsak az üzemszervezéstől és a kapcsolódó kereskedelemtől, felvásárlástól kíván tudományos alapokat, hanem sorrendi elsőségül a termeléstechnikától is. A gyakorlati szakembereknek ugyanis a helyszínen nem áll rendelkezésükre olyan segédeszköz, amelynek segítségével megelőzhetnék a kémiai anyagok és műtrágyák helytelen használatából származó terméskieséseket, többletráfordításokat. Másik fő hiba, hogy kevés a termelési adat- feldolgozás, a kellő szakmai tanácsadás a gazdaságok részére. így nézve a dolgot: valóban szükség lenne egy nagy, korszerű laboratóriumra, amely a jelentkező igényeket kielégíthetné. A Szatmór-beregi Tsz Területi Szövetség — a megye másik két szövetsége bevonásával — próbálkozott már társulási alapon egy labor létrehozásával. A lehetőségek kihasználásának elmulasztása miatt ez nem sikerült. Ezt megelőzően gyakorlatilag megszüntették az állami gazdaságok megyei laboratóriumát is. Mindez korántsem jelentheti a mostani helyzetbe való megnyugvást. Sürgős intézkedésre van szükség, hogy az állami és szövetkezeti gazdaságok összefogásával, a meglévő laboranyagok koncentrálásával és kiegészítésével egy nagy kapacitású, kellően gépesített, szériavizsgálatokra alkalmas laboratórium jöhessen létre és a megye mezőgazdaságának a rendelkezésére állhasson. S egyben mint javaslat: a probléma megoldásának gyors, olcsó és perspektivikusan legjobb módja lehet a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet laboratóriumainak kibővítése, illetve átszervezése. Asztalos Bálint ARANYLAKODALOM Mire ezek a sorok megjelennek, már készülődnek ebédhez ülni idős Mika János kölesei, Kossuth utca 14. alatti szép kis portáján. Ünnepi ebédhez. Abból az alkalomból, hogy ötven esztendeje vette feleségül János bácsi Emma nénit. Papot, tanácsi dolgozót nem hívtak. János bácsi azt mondja: elég volt az az egy eskü ötven évvel ezelőtt. Ha az kitartott ötven esztendeig, jó lesz ezután is. Huszonhármán ülik körül az asztalt. Az ünnepeltek, a két fiú feleségével, a testvérek házastársaikkal és az unokák. Hét tyúkból készül a finom leves és a minap leolt disznó legjobb fa'atai ízesítik a többi fogást. Jó kis borocska is lesz. Anna, a Pestről vakáción itthon lévő unoka mond majd egyszerű köszöntőt, a saját szavaival. Együtt töltik a délutánt, elgondolkoznak a múlton és visszamennek a munkás hétköznapokba. Lesz min elgondolkozni. A családi ünnep előestéjén látogattam meg János bácsit és amíg az életéről faggattam, ismét meggyőződtem róla. hogy a mindennap látott idős emberek életük regényében egész kis történelmet visznek 'magukkal, hordozzák, nem beszélnek sokat róla. János bácsi élete akkor is érdekes volna, ha nem lenne arany- lakodalma. Hetvenöt éves, szálfaegyenes. Bár járadékos, azért ötven napot az elmúlt évben is dolgozott a termelőszövetkezetben. Hogyan került sor arra, hogy 1918 viharos telén házasodjék? A válasz elgondolkoztató: — Untam már nagyon a cselédsort és feleséggel lehetőség volt rá, hogy kitörjek belőle és dohányos legyek. Emma néni erre a szóra odafigyel a vacsora főzéstől és csendes évődéssel megjegyzi: — Akkor nem így mondtad. — Jó jó, hát „bőjtölni” se akartam már soká. A két öreg azután az egész történeten megkeresi azokat a pontokat, ahol tréfálkozhatnak egy kicsit. ★ Tizenhárom éves volt Mika János, amikor árván maradt. Az árvasága volt a kisebbik baj. Nagyobb az volt, hogy négy kis testvérének ő lett a családfenntartója. A sonkádi uradalomban, ahol cseléd volt az édesapja, könyörületből benn hagyták őket a cselédlakásban, ha negyed kom- mencióért ostoros kocsis lesz. így kezdődött küzdelme az életteL Egy évre rá már fél kom- menciós lett. Nemsokára Pali öccse is megkapta a negyed kommenciót. Akkor már nem éheztek nagyon. Huszonöt éves koráig cseléd volt, közben parádés kocsis is. Ismeretségeket kötött, szétnézett a világban. A maga gazdája szeretett volna lenni, de ezt cselédként sehogyan sem tudta volna elérni. így házasodott meg, a két kezében bízva. A munka kevésnek bizonyult. Medve földbirtokos például, aki a fiatal házast először felfogadta napszámba, egy forint helyett csak nyolcvan fillért adott egy napi munkáért. Amikor Mika János és társai szóvá tették ezt, a birtokos szóról szóra ezt mondta: — Nekem ugyan ezer forint a jövedelmem, de nem tudok kijönni belőle, olyan nagy a háztartás. Muszáj, hogy a maguk napszámján spóroljak valamit. Ezután ment el dohányosnak Tiszakóródra. Dohányosként már valamivel jobb volt. Évtizedek alatt annyit is félre lehetett tenni, hogy ezt a mostani kis. házat építhesse magának öregségére. Éppen ötvenéves lett az egykori cselédfiú, amíg ezt megérhette. Emma néni közbeszól: — De dolgoztunk hajnaltól késő estig, takarékoskodtunk mindennel és csak az egy rajtunk lévőt viseltük éveken Mika Jánosné tíz gyermeket szült és abból már csak a két fiú van életben. Legtöbben háromhőnapos, egyéves korukban haltak meg. Ha fájdalmas kérdés is, mégis érdeklődöm, hogy miért. Emma néni csóválja a fejét: — Nem tudom, édes fiam. Talán az orvosság sem volt jó. De meg nem is igen tudtam soha cukrot adni nekik. Nyolc holdat kaptak a földosztáskor. Azzal léptekbe a termelőszövetkezetbe. Jánosnak, a velük együtt élő fiúnak — és családtagjainak — a munkaegységei megközelítik az ezret idén. Legalább harminchatezer forintot remélnek ebből zárszámadáskor. Négy kislányunoka él velük, a három idősebb szakmát tanul. Egyikük a februárban induló kölesei sütőüzemben lesz szakmunkás, a másik hűtőgépkezelést tanul. Eltelt az élet. Szép volt az ifjúság, János bácsi? — Nem kívánom vissza, — sóhajt. — És az a baj, hogy most sem jó már. — Mert nem tud annyit dolgozni már, mint szeretne — vág rá a család. Egy kicsit reszket a kezében a borospohár. Elröstelli, megmerevíti magát. Feláll, amíg köszöntőm. Tréfával akarok búcsúzni: — Emma néni sohasem akarta otthagyni? — Egyszer, de meggondolta. Aki férfi, azt nem hagyja ott az asszonya — és átölelik egymást így, ilyen fénykép- revalóan látom őket most is. Gesztelyi Nagy ZoitáA
