Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-08 / 5. szám

REI FT MAGYARORSZÁG 1969. Janwír 9. Vietnami jelentés Szabadságharcosok sikeres rakéfaa&ciői Saigon, (MTI): A Dél-vietnami Nemzeti FeUzabadiiósi Front harcoló alakulatainak legutóbbi kato­nai akcióit az ország égész területén a szeles körben al­kalmazott úgynevezett zakla­tóhadműveletek jellemezték Ezt példázza az az akció, ame­lyet a DNFF reguláris hadse­regének tüzérei hajtottak végre a 25. amerikai gyalo­gos hadosztály egyik tüzérsé­gi ütegállása ellen Tay Ninb közelében. Az amerikai nagy­vezérkar sajtótisztjének tájé­koztatása szerint az ameri* k?.' egységekre percek lefor­gása alatt mintegy ötven db 107 mm-es rakéta, valamint 82 mm-es gránát záporozott. A partizánok továbbra is nagy találékonysággal élnek a fortély és a csel eszközei­vel is. A saigoni lakájhadse­reg egyenruhájába beöltözve három DNFF-harcos hétfőn este behatolt a kollaboránsok ból toborzott úgynevezett ..re­gionális és népi erők” egyik főhadiszállására, s gránátok­kal, valamint könnyű kézi fegyverekkel Veszteségekéi okozott a saigoni rezsim ka tonáinak. Kedden újabb hírügynöksé­gi tudósítások érkeztek a Mekong deltáiéban fellángolt harcokról. A UPI amerikai hírügynökség beszámolója szerint a 9. amerikai gyalo­goshadosztály egyik százada a fővárostól 110 kilométer nyíre délnyugatra „tisztoga tás” közben betévedt a ha­zafiak jól kiépített erődren.l szerébe. A DNFF harcosa' álcázott bunkereikből gyors tüzelő fegyvereikkel valóság gal letarolták az amerikai gyalogság előőrseit. A véres csata 17 órán át tombolt a szélesen hömpölygő Mekonr folyó partjain. A megszedek amerikai osztagok végül is kivágták magukat szorult helyzetükből, s ezt követően a sa’goni amerikai hadveze­tés újabb öt századot dobott harcba a DNFF-egységek el­len. Bíráság előtt a Een&ieeif-gf tikos Sirhan Szov!et—francia tárgyalások Párizsban (Folytatás aa 1. oldalról) a béke biztosításán Európá ban és az egész világon. A találkozót követően a francia államfő ebédet adott a tárgyalásokon részt vett szovjet és francia vezető sze­mélyiségek tiszteletére. Az ebéden De Gaulle tá­bornok és Kirillin, a szovjet minisztertanács elnökhelyet tese pohárköszöntőt mondott. A francia elnök méltatva a szovjet—francia gazdasági és műszaki együttműködési ve­gyes bizottság munkáját, meg állapította; „a jelenlegi euró pai és nemzetközi helyzetben bátorító jelenség, hogy a Szovjetunió és Franciaország erősíti békés kapcsolatait, hi­szen ezzel nyilvánvalóan mindkét ország számára na­gyobb lehetőség nyílik a nem­zetközi egyensúly, a béke és a haladás érdekében kifejteti közös politikai akciókra.” Kirillin szovjet miniszter elnök-helyettes az Elysée-pa- lotából távozóban „rendkívül jónak és szívélyesnek” nevez­te a De Gaulle elnökkel folytatott megbeszélést és azt a reményét fejezte ki. hogy a francia—szovjet együttműkö­dés tovább bővül. Hozzátet­te. hogy az eszmecsere sorár szóba került a közel-kelet' helyzet is. Kis Csaba, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: A Los Angeles-i kerületi bíróságon kedden megkezdő­dött a Robert Kennedy meg­gyilkolásával vádolt Sirhan E. Sirhan perének tárgyalása. Az első tárgyalási napok az es­küdtbíróság tagjainak kivá­lasztásával telnek el. A véde­lem számos tanú kihallgatá­sát fogja kérni, és valószínű hogy az eljárás több hónapig tart. Amennyiben Sirhant az esküdtbíróság bűnösnek John Golfan John Gollan, Nagv-Britan- nia Kommunista Pártjának főtitkára nyilatkozatot tett a legutóbbi észak-írországi- za­vargásokról. Az események .'.teljesen j gazolják - azt "ff bá­tor küzdelmet, amely a de­mokratikus jogok megtag-dá sa ellen, a csaló választás' rendszer, a lakás- és munka­ügyi megkülönböztetések el­len folyik” — hangoztatja Gollan. — A brit népnek el kell ítélnie azt, hogy az mondja ki, úgy halálos ítéle­tet hozhatnak ellene. A tárgyalóterembe a hiva­talos személyeken kívül csak néhányan léphetnek be — rendkívüli engedéllyel —, de mindenkit megmotoznak. A termet golyóálló páncélajtóval zárják el a külvilágtól, és mintegy 30 fegyveres rendőrt helyeznek el az ajtó előtt, il­letve a termen belül. Az új­ságírók nagy része nem lehet közvetlenül jelen a tárgyalá­son. hanem egy másik terem­ből televízión követheti an­nak menetét. nyilatkozata észak-írországi rendőrség megtámadta a polgári jogok­ért tüntetők menetét Lon- donderryben. aftbl“13szúbősét- ges protestánsok im-bav érték katolikus dolgoaóir"bb*kai& Parancsolóan szükséges, hogy az egész brit munkás és ha­ladó mozgalom követelje; a kormány vessen véget az Észak-Írországban uralkodó lényegében diktatórikus rendszernek” — hangzi' John Gollan nyilatkozata. A tenger és a politika ÜJSAGHÍR: A libanoni kor­mány elhatározta, nem enge­délyezi a 6. amerikai flotta lá­togatását. Egyidejűleg bejelen” tette, hogy lehetővé teszik a szovjet hajók libanoni kikötőbe való látogatását, amennyiben a szovjet vezetők ilyen javaslat­tal fordulnak Libanonhoz. AZ EGYESÜLT ÁLLA­MOK tudvalévőén a Nyugaii féltekén fekszik. Ennek a nagyhatalomnak a haditen­gerészeti erői a második Vi­lágháború éveiben behatoltak a köztudomásúlag a Keleti féltekén fekvő Földközi-ten­derre, és ott is maradtak. Ez a tény önmagában nem sér­ti a nemzetközi jogot, hisz r földközi-henger nyitva áll bármelyik flotta előtt A nemzetközi jog paragra­fusain kívül azonban van a nemzetközi kapcsola'okban egy íratlan szabály. Ha a Szovjetunió erős haditenge­részeti hajóraja behato'na, — mondjuk — a Mexicói-öböl­be, vagy a Karib-tencerre. mit szólna ehhez az USA? Ugvanakkor a 8. amerikai flotta jelenlétét az európai partok közelében az USA majd hogy nem törvénvsze- rűnek tekinti. Sőt. mi több. Washington megpróbálta el­ítélni a szovjet hajók földkö­zi-tengeri jelenlétét, holott ez a tenger a Fekete-tengerből a világtengerek felé vezető utat jelenti. O. Rivero, a NATO dél­európai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka a nyu­gatnémet Spiegel című folyó­iratnak adott interjújában emlékeztetett arra. hogy a Montreux-ban kötött egyez­mény alapján a „fekete-ten- geri államok meghatározat lan számú hajót kü'dhetnek a Földközi-tengerre, ha erről előzetes értesítést küldenek.” Igaz, e nyilatkozat után az amerikai tengernagy többször is kifejezésre juttatta a N ATO „aggodalmát” a szovjet flot­ta jelenléte miatt Mint látjuk tehát, a Szov­jetunió hajóinak jelenléte a Fekete-tengerrel szomszédom medencében jogilag mega'a nozott. Tisztázásra vár a po- Mt'kaj kúvdós;y milyen hatást "Váltfizások a nemzetközi helyzetre, nem veszélyeztetik-e ténylegesen a békét az Európa, Ázsia és Afrika között húzódó térség­ben? HA VÉGIGTEKINTÜNK az elmúlt húsz éven, köny- nyen meggyőződhetünk arról hogy a 6. amerikai flotta mindenkor az a veszélyes idegen test volt. amelyet a földközi-tengeri szervezet, — ha sikertelenül is — igyeke­zett kivetni magából. Egv példa e flotta agresszív ren­deltetéséről: 1958-ban a-­amerikai hajóraj partraszál­lást hajtott végre Libanonba- azzal az ürüggyel, hogy vé delmezni jött. a Bei rútban él*1 amerikai állampolgárokat. Ez inkább a XIX.. mint a XX századra emlékeztet' „klasszikus” imperialista ak­ció volt. Erre csak azért ke­rülhetett sor. mert a 6. flotta hosszú éveken át egyedural­kodó volt a Földk'';z:-tenge­ren. Ma már nehézségekbe ütközne hasonló beavatkozó" olyan állam terü’etén. nmelv nem áll katonai szövetségben az USA-vaL Lássuk. m*t ír a „Foreign Affairs” című amerikai folyó­irat: ..Világos, hogy az Fgye- sült Államok ma, ha akar­na, se tudna a korább nvu- godisáena] végrehajtani egy az 1958. évi libanoni inter­vencióhoz hasonló akciót.” Majdnem szó szerint ez a vé­leménye a hamburgi „Spie- gel”-nek is. A „Foreign Affairs” is kénytelen elismer­ni, hogy a szoviet haditen­gerészeti potenciál növ^ke dó­sé következtében „e térség kis államai nagyobb mozgá­si szabadsággal rendelkeznek érdekeik biztosításában.” Persze, a leghelyesebb meg­hallgatni a közvetlenül a ten­ger partján élő népek véle­ményét. Az csak természe­tes, hogy Olaszország és Gö­rögország, a két NATO-tag- állam sajtója bekancso’ódott az amerikaiak kezdeményez­te, mesterségesen felnagyított aggálykampányba, hiszen ezek az országok az USA 6. flottájának a támaszai. Ha azonban elővesszük a térképet azt látjuk, hogy a Földközi-tengernek mind a déli, mind keleti partja volta­képpen arab part Az iraki „Bagdad Observer” hangsú- lyozzg. nem szabad .szgm .elől téveszteni "azt'. Bj tépyt, hogy a szpivjgt'^iffig^^etfes/gflők [, az arab országok jóváhagyá­sával és érdekeikkel össz­hangban tartózkodnak a Földközi-tengeren. Az EAK, Algéria. Libanon és más or­szágok sajtója annak tekin­ti ezt a flottát, ami, vagvis a béke biztosításának a Föld­közi-tengeren. Lássunk egy „szárazföMJ párhuzamot.” Mint ismeretes, az Észak-Atlanti Szövetséget 1949-ben hozták létre. Évek teltek el, míg létrejött Var­sóban a megfelelő egyensúly — a Varsói Szerződés Szel* vezete. A NATO katonai mo­nopóliuma nem nyújthatott reményt az európai béke fenntartására Ugyanez a helyzet a Földközi-ten peren is. A létrejött „ellensúly” ma arra hivatott, hegy bizto-í'sa a békét a világ eavik iegnyug- taianabb térségében. A TEL AVIVBÖL és más közel-keleti fővárosokból ér­kező hírek rámutatnak- a ka­tonai tevékenység fokozódá­sára ebben a térségben. A Szuezi-cs? torna környékén, a jordámai és libanoni határon egymást követik az inciden­sek. Újabb közel-keleti konf­liktus nemcsak e térség or­szágai számára jelentene ve­szélyt, hanem az egész fö'd- közi-tengeri térség, az egész Európa, az egész világ szá­mára. Izraelnek, ha 1967 iú- niusűban. amikor az amerikai haditengerészeti flotta még uralta a Földközi-tengert, ag­resszióra szánhatta el magát, most kétszer is meg keli gon­dolnia szomszéda'nak ismé­telt megtámadását. A tenger nagy szerepet ját­szik a mai politikában. A* USA, mint a világuralomra igényt tartó nagyhatalom, nyomban a második világhá­ború befeiezése után a tenge­ri térségek meghódítására ve­tette magát. Ez a stratégia azzal számol, hogy. a száraz­földi támaszpontok könnyeb­ben sebezhetők. A hatodik: flotta jelenléte a Földközi­tengeren, az ötödiké a Távol- Keleten, a hetediké Vietnam partjainál — mindez az új katonai stratégia eleme. Nyilvánvaló azonban, hogy a tenger meghódításának imperiabsta doktrínája ha'é- kony ellenállásba ütközik mind a Földközi-tengeren, mint bárhol a világon. A FÖLDKÖZI-TENGER évsféázádókon“ át' a népekei .;nempedig szétvá­lasztó tényező volt. Ezután is ennek kell lennie. A Szov­jetunió ezt akarja, és kész baráti lépéseket tenni efelé* aki ugyanerre törekszik, V. Ardatovszklj, az APN politikai szemleírója Fesvverloiiás Cssiiszfovéklálisn A CTK közölte: keddr virradó éjszaka jelente', ték a eokolovói belbiztonsági szer veknek, hogy a környékbei „Dukla” gyár népi milíciájá­nak raktárából fegyvereke', loptak. Azonnal megindult a nyo mozás és hamarosan ered­ménnyel is járt: elfogtak há rom személyt, akik részt vet tek a lopásban. A nyomozó tovább folyik, mert a tette sek négyen voltak és a ne­gyediket még nem találták meg. A tettesek bün'etctt elő- éle űek, tavaly álltak bíróság előtt. A raktárból négy könnyű gépfegyvert, két revolvert és három láda lőszert loptak el. Az ellopott fegyvereket és lőszert biztonsági szervek kö­zegei megtalálták. Taná;sk«züak a tori* i8iiiz«&Msség kormán?!#; Kedden délelőtt a london Martborough House-ban Wil­son elnökletével megkezdő­död a nemzetközösség 17 kormányfői találkozója Az épület előtt hétfő este óta csikorgó hidegben körülbelül 159 tüntető fáklyás virrasztás’ tartott reggelig. A megnyit' perceiben is sok százan tün­tetlek a rhodesiai fajgyűlölő rendszer ellen Számos tünte­tő Biafra elismerését köve­telte sokan az angliai színes bőr/; bevándorlók követelései hangoztatták. Gerencsér Miklós: A gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról 17. Ezt kérdezte önmagától Eötvös Károly is. Esélyeit e pillanatban egyenlőnek látta a nullával. *— Nézze Simon úr, mind­ketten ügyvédek vagyunk. Az amit elmondott, teljesen azo­nos a véleményemmel. Ügy­véd létére megítélheti, hogy mit kívánnak tőlem. — Tudom — szólt most meglepő önuralommal a tit­kár. — Majd De a Vajda már nem töp­rengett az ügy praktikus ol­dalán. Melyebb indokokkal vitázott önmagában, pedig ezek az indokok még épp csak fölsej lettek. Ami hiányzott a döntéshez azt nem a titkár­ral kellett tisztáznia, — A bizalmukért minden­esetre hálás vagyok. De bár­mennyire szeretnék végleges választ adni, szükségem van az alapos megfontolásra. Hirtelen vágy fogta el a «ivar iránt Kivett egv szá­raz kabanószt az íróasztal fiókjából és remegett a keze űrékor ráppúitott I« tudja miért, Mikszáth Kálmánra gondolt, majd váratlan só -árgás fogta el a magány ránt. Grandiózus méretekben építkezett Eudapest Mint a felnőtt világvárosok bakfis hú­ga. iparkodott e'tanulni min­den hiúságot és kacérságot Irigyelt nővéreitől: Bécstől, Párizstól, Londontól, Berlin­től. Fantáziáját felcsigázta az ámulatos példa, fejlődő szer­vezetét forró ingerek tartot­ták lázban. És Budapest szép, vonzó bakfisnak bizonyult, felkeltette egész Európa ér­deklődését, segítették érni. növekedni, hadd váljon minél hamarabb az élvezetek egzo­tikus forrásává, magába ve­gyítve kelet és nyugat inger­lő örömeit. Dőlt a kölcsön, gavallérosan előlegeztek a csábító világbankok, mert a serdülő hajaoon egyúttal kamatképesnék bizonyult, s a jövő gazdag hozományt ígért. Lehetetlen volt követni az iramot, akkora tempóban so­kasodtak a paloták a köruta­kon, a sugárutakon, a Duna mindkét partján. Különösen Pestet ragadta el a már- már szemfényvesztő iram. Amióta megépült a Mar- git-híd pesti hídfőjénél mind járt ott termett a Lipót­város fényes kőrútjával és egyik napról a másik­ra a város közepében találta magát a Nyugati pálvaudvar amely korábban távolinak tűnt az üvegcsarnokot kör­nyező periféna miatt. Ugyan­így járt a Keleti pályaudvar Amikor kijelölték a helyét, nagy zenebonát csaptak az újságok, hogy a világ végé­re akarják építeni, de alig készült el, máris panaszkod­tak, hogy a város szívében pöfögnek a mozdonyok és kormot okádnak a Stefánia - sétalovaglóira. Lipótvárostól a Ferencvárosig egy belátha- tatlanul óriási építkezés volt Pest, éjjel-nappal folyt a munka, mindenki á felfoko­zott tempóhoz kényszerült igazodni. Ezernyi mesterség sok ezer munkása keveredett a megfeszített robotba. Bé­kési, csondrádi kubikosok rajláncai görnyedtek hosszú sorokban a talicskák mögött, felvidéki szlovák napszámo­sok hordták a maltert, né­met kőművesek emelték a falakat, olasz kőfaragók vés­ték, csiszolták lépcsőkké, oszlopokká, lábazatokká a piszkei vörösmárványt ve­lencei mintára, cseh üvegesek metszették bele az üvegtáb­lákat az Ausztriából hozott ablakszárnyakba. Nyikorog­tak az óbudai sváb fuvarosok kocsijai, nehéz lovai alig tud­ták húzni a közeli égetőből szállított meszet, téglát, meg a Pllisvörösváron bányászott kőport. A Keleti Kárpátok egész hegyvonulatairól vándo­roltak Budapestre a fenyve­sek, a rengeteg deszka, geren­da, rönkfa oly erősen illato­zott, hogy a gvantaszag az egész várost áthatotta. Élvezetes passziója lett Eöt­vösnek a minden képzeletet felülmúló rohamtempóban gyönyörködni. Számtalanszor éreztették vele, hogy lerí róla az avult köznemes, álmodoz­va mereng a régi fatengelyes világ romantikáján, de mind­ezen csak legyintve nevetett A letűnt korok iránti vonzal­mát nem tagadta, sok-sok kedvenc anekdotájában idézte vissza a mába a birtokos kú­riák, a nemesi vármegye el­porladt figuráit, ennek elle­nére modernebb embernek tartotta magát, mint azok.1 akik Belgiumban varratták a fehérneműjüket. Mindenkinél jobban tudta, hogy a dolgok eredetére figyelni még nem ósdiság. Lám, a ferencesrend is, ez a régi szerzet olyan mo­dern palotát építtetett belvá­rosi barokk temploma mel­lé, hogy példát vehet róla akármelv-k felületes kozmo­polita. Nem hiába költözött éppen ebbe a palotába. Izgat­ta. fiatalította az új korszak kivirágzása, két lábba! akart a ie’enhen állni, testestül- lelkéstül. Elege volt a Vár­megyei ti sztvi selősköd ősből. meg a mezőszentgyö’’gvi gaz­dálkodásból. Nem az örökölt nemesi birtokot, hanem ügy­védi dMomáját tartotta fon­tosnak. Elkápráztatta az ipart és pénzügyi vállalkozások óriási tömege. Míg a hajdani ásltozó korokban évekig ta­nakodtak azon, hogy ebbe. vagy abba a folyókanyarba építsék-e a vízimalmot, most egyik napról a másikra ha­talmas gyárak, vasúti és fo­lyamszabályozási társaságok, mérhetetlen vagyonokkal rendelkező pénzintézetek ke­letkeznek. Befolyásuk messzi­re ér, úgy nyúlnak át az országok felett, mint egyik zsebünkből a másikba. Aki kezdeni akar valamit a tehet­ségével és a szorgalmával, az nem feledkezhet bele meddő ábrándjaiba. Csengés, kopácsolás. kiabálás fogadta mindenütt. Hol ru­tén hol német, hol magyar szó ütötte meg a fülét. Buz­gón kerülgette a kavicshe­gyeket, a téglarakásokat, a mészoltó ládákat. Kedvelt szokásán túl a vívódás hajtotta sétára. Vá­laszt kell adni a központi zsi­dó iroda felkérésére. Tanács­ért senkihez sem akart for­dulni Tisztában volt vele* hogy semmiféle jó, vagy rossz tanács nem pótolhatja a saját belátását, egyedül kel) szem­benéznie élete eddigi legne­hezebb dilemmájával. Azt i9 tökéletesen megértette, hogy ilyen a nagy válaszutak ter­mészete. Mint ahogy a ron,6 szándék is titokban, észrevét­lenül szokott megfoganni, épp úgy a becsületes elhatáro­zások sem születnek látvá­nyosság közepette. Mit szól az ellen, hogy ki­térjen a megbízás elől? Jó­formán minden érv erre biz­tat. Csaknem az egész közvé­lemény a vérvád hangoztaiói- nak ad igazat. Márpedig a közvélemény igen nagy úr, sok dologban a legnagyobb, kiváltképp, ha hallgatólagosan a hivatalos hatalom Is össze­játszik vele. Ez esetben pilá- tuskodott a kormányzat, sza­vakban pártját fogta a zsidó­ságnak, mía a gyakorlatban elnézésével biztatta a könyör­telen vizsgálatot, amely tet­szése szerint gyárthatta a ta­nukat, gyötörhette a letartóz­tatottakat, szövögethette a vád kezdettől hazug meséjét (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents