Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-03 / 1. szám
TW9. Január 5. KFT ft MAGVAFORSF^O 5 ojdá Beszélgetés Fock Jenő miniszterelnokkel hazánk belső helyzetéről és az új év terveiről Focfe Jenő, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja az új év alkalmából Megyeri Károllyal és Szepesi Györggy el, a televízió, illetve a rádió riportereivel beszélgetést folytatott és válaszolt kérdéseikre. A következőkben — némi rövidítéssel rr- közöljük az interjút. A Mi? nisztertanács elnöke először az 1968-as év fontosabb eseményeit értékelte. Hangsúlyozta: Sikeres esztendői zártunk —t Megítélésem szerint 1968 »»keres év, mozgalmas esztendő volt Elsősorban nem arra gond ’ ik, hogy a nemzetközi politikában — bár ott is elég mozgalmas volt. — hanem idehaza Magyar- országon. Utalok a gazdaság- irányítás reformjának bevezetésére. Mozgalmas volt az év olyan szempontból is, bftgy sok váratlan nehézséggel kellett megküzdenünk. például az aszállyal. Ennek ellenére sikeres esztendőt zárunk. Nemcsak gazdásági eredményeinket tekintve beszélhetünk sikerekről, hanem — s meggyőződésem, hogy Magyarország lakossága osztja ezt a véleményt ;— olyan értelemben is, hogy talán az előző évieknél jobban erősödött közéletünk demokratizmusa, erősödött a népi-nem* zeti egység. Politikailag ezt igen fontosnak tartom, s a további évekre gondolva sikereink alapjának tekintemFock elvtárs a továbbiakban azt fejtegette, hogy szocialista viszonyok között akkor lehet igazi demokrácia, ha a hatalom a mnnkásosz- tály kezében van és ha a munkásosztály — mint nálunk az elmúlt esztendőben — eredményesen gyakorolja hatalmát, bevonva a hatalom gyakorlásába a parasztságot. Parasztságunk az utóbbi esztendőkben mindinkább egységes paraszti osztállyá kovácsolódott. Tehát nem akármilyen parasztságot vont be harci szövetségébe a munkásosztály, hanem egy egységes osztállyá kovácsolódó parasztságot. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy kikkel együtt és kiknek az érdekéber; gyakorolja a hatalmat a munkásosztály. Véleményem szerint •— s azt hiszem, ezt a véleményt osztja az ország lakossága is — az egész magyar nép érdekében. Éppen ezért a munkásosztálynak a hatalom gyakorlásába a parasztságon kívül az érteimiséi; széles rétegeit is be kell Vonnia és be is vonta. Hozzáfűzte Fock Jenő, hogy ezt hiba lenne leszűkíteni, s csupán a műszaki értelmiségre vonatkoztatni. Gyakorlatilag a munkásosztály a hatalom gyakorlásába a szövetségi politika révén az értelmiség minden rétegét — a pedagógusokat az orvosokat, stb. — bevonja. A szövetségi politikáról szólva a miniszterelnök hang- sül /ózta: — Néhány évvel ezelőtt a IX, kongresszusra való fel- íjészülé# jdclszakában paff kérdés, af egész népet foglalkoztató vitakérdés volt r párt szövetségi politikája ÍSokon nem értették és nerr értettek egyet azzal, hop Runden magvar állampolgár fsfr egyenlő jogai vannak £;.k párttag kifogásolta, pmi sMröteljesen hangoztatnak hogy hazánkban pártiunkéi jóléteiével minden áilampol eár minden funkgiéf hot. Még kevésbé értetté' meg — és sokan ellenezték jg, — egyelem! felvételi rendszerünket. A viták azonban elültek és azt hiszem, ma már nem kérdéses, hogy a párt szövetségi politikája eredmény es-e. Természetesen amikor népi-nemzeti egységről beszélünk, soha nem szabad azt hinnünk, hegy ez azt jelenti — mint valamikor mondták nálunk —, hogy tízmillió magyar szíve együtt dobban. Sajnos ez nincs így. Nagyon soká lesz, amikor mindenki egyformán gondolkodik majd. s amikor szocialista alapon megvalósult teljes népi, nemzeti egységről beszélhetünk Arra azonban vigyáznunk kell, hogy ne túlozzuk el azok számát és jelentőségét, akik ma és talán még hosszabb időn át nem teljesen és pepi mindenben értenek velünk egyet. Nem szabad mégegy- szer olyan hibába esnünk, hogy szinte magunk „gyártjuk” a rendszer, a nép, a párt ellenségeit. Tudomásul kell venpünk — mert az élet ezt mutatja —, hogy vannak és még nagyon sokáig lesznek emberek, akik a szocializmus építése időszakában először is, másodszor is és utoljára is önmagukat nézik, akiket nem hatott át — Veres Péter megfogalmazásával szólva —, a kormányzati gondolkodás. Azt azonban látni kell, hogy ha valaki ebben a rendszerben tisztességesen dolgozik, akkor is ezt a rendszert erősíti, ha csupán önmagára gondol. Vannak természetesen olyanok is, akik a közösség rovására, a közösség kárára keresik egyéni boldogulásukat. Az ilyen emberekkel szemben olyan eszközökkel kell fellépni, ahogy ők a közösséggel szemben fellépnek. Fock Jenő a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a jogszabályok tudatos, vagy akár öntudatlan megsértőivel szemben a törvény teljes szjgoráyal kell eljárni.-s Egyetértek a közvéleménnyel — folytatta, — hogy kifejezésre juttatja, hogy igen sokszor nem ért egyet a bíróságaink ítéieté- ypl, pmikor a társadalmi tulajdonnal, vagy általában a tulajdonnal, a közösség érdekivei szembeni bűntettekről van szó. Munkánk; a nép szolgálata A párt és a kormány iránti bizalomról szólt ezutáin Fock elvtárs. — Jó érzés, hogy az ember e= például jómagam, a kormány elnöke —, amikor bízik az emberekben, ugyanakkor tudja, érzi, hogy az emberek is bíznak a rendszerben, a rendszer igazságában, az eszme erejében, bíznak a párt és a kormány vezetőiben. Ha az ember ezt érzi, bátran neki mer fogni komolyabb, nagyobb reformoknak is és közben mindig áthatja a gondolat, amit vagy 12 évvel ezelőtt fogalmaztunk meg és azóta is né hánj'szor, hogy a népet akarjuk szolgálni. Ehhez annyit teszek hozzá: csak addig érdemeljük meg. hogy helyünkön legyünk, amíg valóban szolgáljuk a népet, amíg nem élünk vissza azzal a beosztással, amelybe a nép bizalma emelt bennünket. Egyébként. ha egy kormányzat okos, jelentősen megkönnyíti munkáját, ha számít erre a bizalomra, ha ki akarja érdemelni ezt a bizalmat; ha tudomásul veszi, hegy sok százezer és sok millió embernek együttesen sokkal-sok- Val több a tapasztalata, mint akármilyen okos kormánynak; ha minden jelentős kér- lést mestpnácskozik a nép zéles rétegeivel, mielőtt ha- ározna, mielőtt törvényt alkotna, mielőtt a parlament elé vinné. Gondolom, egyetértenek velem abban, hogy az elmúlt 12 évben így, ilven szellemben igyekeztünk dolgozni. Tíz évvel ezelőtt például a legfontosabb kérdés, a hatalom kérdése és ezzel összefüggésben a munkásosztály helyzete volt az, amit a nép széles rétegével kellett megvitatnunk. Meg is vitattuk és megfelelő központi bizottsági határozatot hoztunk. Természetesen nem mindig követhetjük azt a munkamódszert, hogy előzetesen, határozathozatal előtt mindent megtárgyalunk a széles nyilvánosság előtt. Hadd említsek egy példát. Az elmúlt év során a csehszlovák eseményekkel összefüggésben nagyon spk kérdésről teljes nyíltsággal beszéltünk a széles közvélemény — nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi közvélemény — előtt is. De augusztus 20-át nem tudtuk a néppel megszavaztatni. Nem is lett volna helyes, nem is csak a mi ügyünk volt. Bíztunk azonban abban, hogy a dolgozók Magyarországon is meg fogják érteni, miért kellett ezt tennünk; meg fogják érteni, hogv internacionalista kötelezettségünk volt. Ebben bízva tettük meg augusztus 20-án a többi szocialista országgal együtt az ismert lépéseket. Ügv gondolom, a bizalom légköre segített, hogy végül is ebben a kérdésben is egységes állás- popton vagyunk a dolgozó néppel. Ä kormányzati munkáról a Minisztertanács tevékenységéről adott ezután tájékoztatást Fock elvtórs. Azt hiszem joggal feltételezhető. hogy a kormány — amely három éven át dolgozott azért, hogy a gazdasági reformot bevezethessük és állandóan hangoztatta, hogy ezzel együtt nemcsak a gazdasági életben, hanem az élet minden területén erősödni kell a demokratizmusnak — a maga munkájában, a szűkén vett kormányzati munkában {s érvényesíti a demokratizmust. A miniszterek és államtitkárok termék szét esen egyszemélyi leg felelősek azért az ágazatért, amely gondjaikra van bízva. Felelősséggel tartoznak a kormánynak és — a kormány elnökével és elnökhelyettesével egyetemben rr- a parlamentnek. — Az elmúlt évben kereken 25 ülésen körülbelül 80Q nar pirendet tárgyalt meg a Mi- pjsztertgnács. Természetes, hogy minden vezető szerv elnöke, a kormány elnöke }s prül, ha jól előkészítettek a napirendek, egyértelműen megfqgslmazottak a határozati javaslatok, kevés a vita és lehet dönteni. Ugyanakkor örömmel üdvözöljük, ha alapos előkészülés után is vita van, de olyan, hogy az illetők álláspontjukat és érveiket sorakoztatják fel, nem pedig vége-hossza nincs vita alakul ki. 4 kormány szociális intézkedései A Minisztertanács üléseinek napirendjén szerepelt háromszáz téma közül néhány olyant említett ezután Fock Jenő, amely közvetlenül érintette a lakosságot. Elmondta a Minisztertanács elnöke, hogy a tévének a gyermek gondozási segéllyel kapcsolatos műsora értékes segítséget adott a kormánynak is, hogy megfelelő döntést hozzon: kikre terjesszék ki a jogosultságot. E riport kapcsán jegyezte meg, hogy a sajtó, a rádió, a televízió bátran, harcosan képviselje a dolgozó emberek álláspontját. kérte azonban, hogy olyan kérdéshez is nyúljon hozzá — nagy felelősségérzettel —, amelyben esetleg a tömeghangulattal szemben kell valamit helyes irányba terelni, mert, ez is előfordul. Fock Jenő szótan a lakás- helyzetről beszélt — A lakáshelyzettel — mint a legnagyobb szociális problémával — a kormány a múlt évben is több alkalommal foglalkozott. Röviden azt mondhatom, hogy az ötéves lakásépítési tervet teljesíteni fogjuk. Eddig húrom év alatt a részarányos előirányzatot teljesítettük. További lakás- építési tervszámaink ismertek. Hozzátehetem: januárban a kormány foglalkozik azzal, hogy a tervezett 62 000 lakásnál hogyan építsünk néhány ezerrel többet. Ahhoz ugyanis, hogy a következő ötéves terv időszakában évi átlagban 80 000 lakást tudjunk felépíteni, most is többet kell felépítenünk a tervben szereplő, 62 000 lakásnál. Kitért arra, hogy a vállalatok maguk is részt vállalhatnak a lakások számának szaporításából. Az interjú következő témája a parasztság életszínvonalának közelítése volt a munkásosztályéhoz. A miniszterelnök megállapította: — A párt IX. kongresszusának erre vonatkozó határozatát eredményesen hajtjuk végre. A Statisztikai Hivatal és más szervek éppen most vitáznak azon, hogy az ötéves terv harmadik évében lényegében nemcsak megközelítette, hanem valószínűleg el is érte a parasztok életszínvonala a munkások életszínvonalát és az előttünk álló feladat most már nem az, hogy reál- jpvedelemben, reálfpgyasztás- ban érje el a parasztság a munkásosztály életszínvonalát, hanem az — ami ugyancsak nagy probléma —, hogy az életkörülményeket illetően is megközelítse. Hosszabb időszak kell ehhez. Kiterjesztjük a munkaidő* csökkentést A munkaidő csökkentéséről szólva hangsúlyozta: — A IX. kongresszus igen nagy jelentőségű határozatát — amely kereken 2 millió emberre vonatkozik —• 4—5 év alatt kell végrehajtani. Az elmúlt év végéig körülbelül I millió ember már csökkentett munkaidőben dolgozott, 1969 közepéig további félmillió ember fog csökkentett munkaidőben dolgozni és 1969 végéig lényegében végrehajtjuk a határozatot, amelyet tulajdonképpen 1970 végéig kellett volna végrehajtanunk. Azt hiszem, akár a közlet ;enésben, akár a kereskede- emben, akgr más szakterületen kérdeznénk meg az embereket, már most azt mondanák, hogy náluk is be kellene vezetni a 44 órás munkahetet, de még inkább a szabad szombatokat. Ismételten csak azt tudom kérni: legyenek türelemmel; ha továbbra is olyan eredményesen, vagy még eredményesebben dolgozunk, mint az ötéves terv elmúlt három esztendejében, akkor meggyőződésem szerint 1970-ben már arról tudunk tárgyalni, hogyan terjesszük ki további hggy rétegekre a munkaidő- csökkentést. Az elmúlt időszakban többször került sor a kormány és szakszervezetek közös tanácskozására. Hogyan vált be az együttműködésnek ez az új és kicsit szokatlan formája? — hangzott a következő kérdés. — Azt hiszem, a szakszervezetek nevében is mondhatom, hogy mindkét fél elégedett ezekkel a tanácskozásokkal. Őszintén mondhatom, hogy a tanácskozások nem formálisak, valóban a legdöntőbb, a leginkább köz- érdeklődésre számot tartó kérdéseket tárgyaljuk meg. Ilyenkor a szakszervezetek természetesen kicsit erőteljesebben képviselik azt az álláspontot, hogy gyorsabban tegyünk valamit a munkás- osztály, s áltálban a dolgozók érdekében, mi pedig kicsit jobban hangsúlyozzuk, hogy milyen anyagi lehetőségekkel rendelkezünk. Végül is egyet szoktunk érteni és kö}psönösen segítséget tudunk egymásnak nyújtani a munkában. A kővetkező kérdés fgy hangzott; a közhangulatban meglehetősen nagy az elégedettség, hiszen a vállalati nyereség a tervezettnél nagyobb volt. Jó-e, hogy a nyereség ilyen nag' és előre tekintve néhány évre, tartható- e ez a nyereségszint? Fock Jenő kijelentette: ha túlzottan nagy az elégedettség, különösen ha a kormányzati berkekben is ilyen önelégültség kap lábra az elmúlt év eredményei hatásúra, az nem jó, önelégültségre nincs semmi okunk. A szabályozókat úgy hagytuk jóvá, a termelői árak szintjét úgy állapítottuk meg, hogy tulajdonképpen annak eredménye lett a nagyobb vállalati nyereség. Ha a következő évben már az új szabályozók mellett ugyanilyen tömegű vállalati nyereséget érnek el, annak csak örülhetünk. Az nem okoz számunkra problémát, hogy nagy a vállalati nyereség, hiszen annak kereken harmad részét az állam elvonja és újra elosztásra kerül. Az okoz problémát, ha meg nem érdemelt módon, tehát nagyobb erőfeszítés nélkül jutnak hozzá a vállalatok többletnyereséghez. Kedvezőbb áralakulás várható A továbbiakban arra a kérdésre válaszolt a miniszterelnök, hogy mi várható 1969-ben a piaci árak, a fogyasztói árak alakulása terén? — A zöldség-gyümölcsre, tojásra, csirkére vonatkozóan, tehát arra, ami eddig is nagyobbrészt szabadpiaci áron került forgalomba, azt mondhatom: reméljük, nem lesz aszály és így az áralakulás kedvezőbb lesz, mint az elmúlt esztendőben volt. Egészében az 1969 évi áralakulástól, árszínvonaltól hasonló tendenciát várok, mint 1968-ban. Ennek megfelelően egy-két százalékos árszínvonal-növekedéssel számolunk, s etében minden árucikk ára, sőt a szolgáltatások ára is benne van. 1968-ban egy-két százalékos árszínvonal-növekedést terveztünk és kereken fél százalékkal nőtt az árszínvonal. Ha 1969-ben a zÓldség- gyümölcstermés is jó lesz, valószínű, hogy az árszínvonal növekedése — szemben a tervezett egy-két százalékkal — csak félszázalék lesz. Ha reményeink nem válnak valóra, akkor maximálisan 1—2 százalékkal lesz magasabb az árszínvonal 1969-ben, mint 1968-ban volt Ezután a termelőszövetkezetek 1968. esztendei fejlődéséről nyilatkozott Fock Jenő. Mint mondta, a fejlődést igen pozitívnak értékeli. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni arról, hogy ilyen súlyos aszály ellenére is ilyen szép eredményt értek el a termelőszövetkezetek és általában a dolgozó parasztok. Azt hiszem — fűzte hozzá — nem lehet ezt leegyszerűsíteni arra, hogy jobb volt a műtrágya, vagy több volt a gép. Ez is igaz, jobb volt az anyagi ellátottság. De elsősorban a dolgozó parasztok szorgalma és növekvő szaktudása hozta ezeket az eredményeket. — Közismert, hogy az 50- es években különösen sok gyerek született és ezek a gyerekek most lépik át a középiskolák, az egyetemek, a munkahelyek kapuit. Hogyan gondoskodik a kormány a demográfiai hullám okozta problémák megoldásáról? — hangzott a következő kérdés. Fock Jenő azzal kezdte a választ, hogy személy szerint neki valahogy nem tetszik, amikor úgy beszélnek erről a néhány korosztályról, hogy ..csak bajt és gondot okoznak a kormánynak”. — Szerintem örömmel keli üdvözölni ennek a korosztálynak a tagjait, akik most otthagyják a? általános iskolát és a középiskolába mennek, vaev szakmát tanúinak. A kormányzat nem jótéteményt gyakorol, hanem kötelességének tesz elegei, amikor megkülönböztetett gonddal foglalkozik az őket érintő kérdésekkel. Ma már esett szó a gyermekgondozási segélyről. Olyan típusú intézkedés ez, amelyet természetesen elsősorban a dolgozó gnyák érdekében hozlak, s azért hog.v ne legyen olyan nagy gond a gyermek nevelése, különösen az első esztendőkben De az intézkedés meghozatalékor gondoltunk az úgynevezett demográfiai hullámra is. Mert például ha a kormány a két és fél évet három évre terjeszti ki és a segélyre jogosultak körét bőyíti, akkor átlagban körülbelül 120—’40 ezer asz- szony marad otthon a munkából. Ezeknek a helvét többségében fiatal nők. fiatal lánvok foglalják el. V gy egy másik intézkedés: jelentősen kiterjesztettük a négy, hatórás foglalkoztatottságot, elsősorban a* asszonyok, lányok általában a fiatalabb korosztály számára. A középiskolákba 1969-ben körülbelül ugyanannyi gyereket veszünk fel. mint 1968- ban vagy a korábbi években, de emellett a szakmunkás- képző iskolákba körülbelül 25 000-rel többet, mint az elmúlt évek átlagában. Megemlítem még, hogy a termelőszövetkezetekbe 1968-ban mintegy 20 százalékkal többen jelentkeztek tagnak, vagy kértek alkalmazást, mint az elmúlt években. Mindezt figyelembe yév« — azt hiszem — lényegében a probléma megoldott. Jómagam már inkább előretekintek, az elmúlt 8—10 évre gondolok, amikor sajnos évente körülbelül 30—40 ezer gyerekkel kevesebb született. Jó kilátások 1969-re Az interjú befejező részében Fock Jenő az 1969-e# esztendő kilátásairól nyilatkozott. — Nagyon optimista vagyok és azt hiszem, a közvéleménynek is minden oka megvan arra, hogy optimista legyen országunk fejlődését illetően. Optimista vagyok, mert úgy látom, hogy az egyetértés, a bizalom légköre tovább erősödik. Joggal vagyok optimista, ha arra gondolok, hogy mi mindent tudunk megoldani hazánkban. Arra is fel kell azonban hívni a figyelmet, hogy olyan világban élünk, amely feszültségektől terhes, amelyben a velünk szemben álló erők újra felélesztik & hidegháború légkörét Ha pedig tovább tartanak a helyi háborúk, ha tovább tart a vietnami háború körüli huzavona. és folytatódik az Egyesült Államok imperialista köreinek gyilkos népfrtó háborúja, akkor bizony a mi munkánk is nehezebbé válik. Mit tudunk ez ellen tenni mi magyarok? Mindent el kell követnünk barátainkkal, a szocialista országok közösségével együtt azért, hogy nagyobb egyetértés valósuljon meg közöttünk. Úgy politizáljunk, hogv a világ ösz- szes haladé erőivel szót tudjunk érteni, közös nevezőre jussunk az imperialista agresszív körökkel szemben, amelyek nem riadnak vissza a hidegháborútól, amelyeknek legkalandorabb rétért talán attó! sem riad vissza, hogy a hidegháborút valóságos háborúra változtassa, é-j azért lényegében e vonatkozásban is optimista yagvok. Azt azonban, hogy milyen problémák vannak a világr ban, minden optimizmus mellett sem helyes elhallgatni. Nem helyes úgv beállítani a doteot. ahogv nekem egy régen Párizsban élő magyar mondta. hogy az óhaza a bo'do-’ság és a béke sziget«. Látni kelj. hosv benne v;^> gvupk a nnav világtenger- ben, amply erős mozgásban van. s ez. veszélveTtetjieti a boldogság, a béke szigetét •$, Fock Jenő végül az pg,-’sa dolgozó magvar nénnek boldog új esztendőt kívánt.
