Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-30 / 24. szám

*. etoaä kelet-magyaporszagi fW9 Jan«#* ft, \ Külpolitikai összefoglaló @ A DM'F egyhetes tűzszünet! javaslata § Saigon egyelőre hallgat (Ül De Gaulle és Vasszer a Közel-Keletről Miközben a világ most minuenekelőtt a párizsi tár. gyalusokra ügyel, Vietnam­ban folytatódnak a harcok — és mind súlyosabbak lesznek £z amerikai veszteségek. Nyu­gati hírügynökségek beszá­molnak az amerikai hadveze­tésnek arról a beismeréséről, amely szerint a DNFF harco. ló alakulatai egész Dél-Viet- nem területén egyre hatéko­nyabb légvédelmi eszközök­kel rendelkeznek. Az új esz. tendőben a szabadságharco­sok 23 harci helikoptert és 8 más amerikai repülőgépet semmisítettek meg — tűnik ki a jelentésből, amely összeg­zésül hangoztatta: „ezek a veszteségek — tekintve a har­ci cselekmények korlátozott voltát — viszonylag nagyok”. A világsajtó egyébként ve­zető helyen közli a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadílási Front rádiójának azt a beje­lentését, amely szerint a DNFF egyhetes tűzszünetet léptet életbe a február 17-ére esó nagy vietnami ünnep, a holdújév. az úgynevezett tét alkalmából. Saigon egyelőre nem nyilatkozik arról, viszo­nozza-e a szabadságharcosok gesztusát. A jelekből ítélve könnyen lehet, hogy a döntés nemleges lesz. Saigoni körök­ben ugyanis hangsúlyozzák: „az 1968-as kedvezőtlen ta­pasztalatokat”. Ezzel arra utalnak, hogy tavaly a DNFF közvetlenül a tet-tűz- szünet lejárta után lendült nagy offenzivába, amely nagy veszteségeket okozott az ame­rikaiaknak és a saigoni kor­mány egységeinek. Arról azon­ban nem szólt a saigoni fá­ma, hogy tavaly a Thieu-re- zsim és Washington szegte meg sorozatosan a tűzszüne­tet A tet-tűzszünct saigoni di­lemmájával kapcsolatban máris látványos nézeteltérés mutatkozik a rendszer vezetői között Ky aleinók, a Párizs­ban tárgyaló dél-vietnami de­legáció vezetője — mint mái több ízben korábban is — is­mét függetlenítette magal Thieutól — és egyértelműen ki­jelentette : a saigoni kormány „kétségkívül” viszonozza a DNFF tűzszüneti gesztusát. Saigonban ugyanakkor az al­einók nyilatkozata után si­ettek megerősíteni, hogy az üggyel kapcsolatban még semmiféle döntés nem szüle­tett A Távol-Kelet mellett mindenekelőtt változatlanul a Közel-Keletre irányul a nemzetközi közvélemény fi­gyelme. De Gaulle tábornok a francia minisztertanács ülé­sén ismét kifejtette azt a téte­lét, amivel a Szovjetunió is egyetért: hogy az egyre sú­lyosabb konflikust nemzetkö­zi közbelépés nélkül aligha lehet megoldani. Egyetlen megoldás lehetséges — han­goztatta az államfő' — a négy nagyhatalom álláspontjának egyeztetése és ennek alapján nemzetközi közbelépés. Csak a nagyhatalmaknak van lehe­tőségük arra, hogy megálla­pítsák a megoldás módozatait, azokat elfogadásra javasol­ják az ENSZ-ben és garan­tálják az így születő határo­zatok végrehajtását — han­goztatta végül De Gaulle. Nasszer, az EAK elnöke ugyancsak elemezte a jelen­legi helyzetet az arab szak­szervezetek 4. kongresszusán, amelyen 43 külföldi küldött, ség, köztünk hazánk delegá­ciója is részt vett. Az 1917-es hatnapos háború — mondot­ta a többi között Nasszer — csak előjátéka volt egy olyan küzdelemnek, amely távolról sem ért végett. A béke — hangsúlyozta Nasszer — nem lesz azonos az imperializmus és ügynökei előtti behódolás- sal. Bíró József megbeszélése Patolicsevvel Moszkva (TASZSZ): Nyikolaj Patolicsev, szov. Jet külkereskedelmi minisz­ter szerdán megbeszélést tar­tott Bíró József magyar kül­kereskedelmi miniszterrel, aki kedd óta Moszkvában tartóz­kodik. Megvitatták a két or­szág 1969 évi kereskedelmi :----------ixaur " ■■ii' a f forgalmának néhány kérdését. Pénteken várható az ez évi árucsereforgalomról szóló jegyzőkönyv aláírása. A bará­ti légkörű megbeszélésen megvitatták a szovjet—ma­gyar kereskedelmi kapcsola­tok továbbfejlesztésével kap­csolatos kérdéseket is. Ez történt Sztálingrádnál Egy katonai tolmács visszaemlékezései Szavei-iemeni tárgyalások Szovjet—dél-jemeni tárgya­lások kezdődtek szerdán a Kremlben Nyikolaj Podgornij, a szovjet Legfelső Tanács el­nökségének elnöke, Dmitrij Poljanszkij első miniszterel­nök-helyettes és Kahtan El- Saabi, a Dél-jemeni Népi Köztársaság elnöke között. Szovjet részről a megbeszélé­seken részt vett Nyikolaj Pa­tolicsev külkereskedelmi mi­niszter, Szemjon Szkacskov, a külföldi gazdasági kapcso­latok állami bizottságának el­nöke és több más hivatalos személy Dél-jemeni részről részt vesznek a tárgyalásokon az elnök kíséretében lévő sze­mélyiségek és a Dél-jemeni Népi Köztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivője^ Cschszlo vaktában megalakult a nemzetgyűlés két kamarája Prágában szerdán került sor az államhatalom legfelső szei-veinek, a szövetségi gyűlés két kamarájának, a népi gyű­lésnek és a nemzetek gyűlésé­nek alakuló ülésére. Az ülések közös fő feladata az elnökségek és bizottságok megválasztása, valamint 20—20 tag delegálá­sa volt a szövetségi gyűlés el­nökségébe. A népi gyűlés elnökévé — a CSKP KB javaslata alapján — Jóséi Smrkovskyt válasz, tották meg 188 szavazattal 85 ellenében. A nemzetek gyűlé­sének elnökévé dr. Dalibor Hanest választották 134 sza­vazattal. egy érvénytelen sza­vazat ellenében. A szövetségi gyűlés elnökét csütörtökön választják meg. Amerikai hadgyakorlat Szerdán kora reggel Gra- fenwöhr—Vilsekc térségében, a csehszlovák határtól mindösz- sze 40 kilométerre megkezdő­dött az amerikai hadsereg nagyszabású hadgyakorlata. A február 4-ig tartó hadgyakor. laton mintegy 17 ezer, részben Amerikából átszállított katon; vesz részt Mint a TASZSZ bonni tu­dósítója rámutat, a szocialistr országok határai közelében folyó hadgyakorlatot katona megfigyelők a NATO érődé- mostrációjaként értékelik. Nagy érdeklődéssel figyelik r hadgyakorlatot a Bundeswehr vezetői. Schröder hadügymi­niszter több tábornok kísére­tében még a hadgyakorlatok megkezdése előtt két nappal látogatást tett a helyszínen. A Központi Sajtószolgálat részére írta: V. Sztyepanov ta.taiékos százados, a Sztá­lingrádnál harcolt 7. gárda­hadsereg törzskarának tol­mácsa. 4. mAtn Ziel!” Magunk mögött hagytuk az ellenséges katonák első félkö­rét és odaléptünk a második­hoz. A németek meg sem mozdultak. Es egyszeriben a sorból kilépett egy tiszt. Le. fordítottam Laszkin szavait, aki elmondta, kicsoda és mi­ért jött. A tiszt bizalmatlanul méregette a kis alacsony em­bert, aki szakasztott olyan bundát és ugyanolyan halina- csizmát viselt, mint a csoport többi tagja. Laszkin semmi, ben sem hasonlított tábor­nokra, hacsak valaki nem fi­gyelt fel tábornoki szőrme- kucsmájára és a rajta levő kör alakú kokárdára. Erőteljes hangja azonban megtette a magáét Vezényszavak pattog, tak, a sor kettévált és miután utat engedett számunkra, is­mét összezárult. A kapun áthaladva tágas belső udvarba kerültünk, ahol fegyveres katonák és tisztek tolongtak. Egyesek álldogál­tak, mások hevenyészett ülő­alkalmatosságokon pihentek, voltak, akik féllábon táncolva próbáltak valamennyire fel. melegedni. Az udvar jobb sarkában lépcső látszott, amely pincébe vezetett. A be­járatnál elkülönülve hitleris­ták álldogáltak géppisztolyok­kal felszerelve: Paulus sze. mélyes testőrsége. A külső őrség egyik tisztje előttünk haladva leszaladt a pincébe. Nyomban utána egy másik tiszt lelent meg. Magas termetű volt, arca gondosan megborotválva, a nyakán: a lovagrend vaskeresztje tölgy­fakoszorúval és brilllánsok. kal. Ez volt a hitleri hadsereg legmagasabb kitüntetése. Ösz- szecsapta bokáját és meglepő A japán parlament alsóhá­zának plenáris ülésén szerdán Narita, a Japán Szocialista Párt elnöke, felszólalásában élesen bírálta a Szato-kor- mány kül. és belpolitikáját. Követelte, hogy a kormány érje el Washingtonnál az amerikai stratégiai bombázók eltávolítását Okinawáról és annak megszüntetését, hogy a szigeten törvénytelen módon az amerikaiak parancsolnak. Narita az ország legnagyobb ellenzéki pártjának nevében követelte Okinawa Japánhoz való visszacsatolását, az ame­udvariassággal mutatkozott be: „Adam ezredes, von Pau­lus tábornagy személyes ad­jutánsa.” Értetlenül néztünk egymás­ra: „Talán azt akarta monda­ni, hogy Paulus vezérezre­des?” jegyeztem meg. A sors iróniája. A találko­zót megelőző éjszakán, a sztá­lingrádi áruház pincéjébe megjött Hitler rádióüzenete, amelyben a Führer szeren­cseki vánatait fejezte ki Pau- lusnak abból az alkalomból, hogy megkapta a Reich leg­magasabb katonai kitünteté­sét Ez volt az utolsó távirat, amelyet a 6. hadsereg törzs­kara Berlinből kapott Vála­szul Paulus közölte, hogy ka­pitulál. Adam rendíthetetlen udva­riassággal invitált bennünket a pincébe, de azt indítványoz­ta, hogy fogjuk meg egymás kezét. „Lent nálunk ugyanis sötét van” — fűzte hozzá. Elég sokáig bolyongtunk az áthatolhatatlan sötétségben az áruház egykori föld alatti rak­tárainak labirintusaiban. Oly­kor szentjánosbogarakhoz ha­sonlóan fel-felvillantak a pislákoló zseblámpafények. Adom ezredes egyszercsak megállt. „An Ziel”. (Célhoz értünk) — mondta valami ok­nál fogva majdnem suttogva, és feltárult előttünk a kiszű­rődő fény által megvilágított ajtó. Beléptünk. A helyiség meglehetősen tá­gas volt. A jobb sarokban kis­sé ferdén nagyméretű íróasz­tal állt. Rajta zöld lámpaer- nvős petróleumégő. Az asz­talnál. arccal a bejárat felé, tábornokok ültek. Ahogy be­léptünk. lassan felálltak és mozdulatlanságba mereved­tek. Ünneplő és rendjelekkel díszített, aranyos súgásokkal teletűzdelt e even ruhájukban, övükben pisztollval, eondosan meghorptvált, de a kimerült­ségtől sáreás-zöld áhrázattal, feszült, várakozással tekintet­tek ránk. Megpróbáltam fel­rikai támaszpontok felszámo­lását. Rámutatott, hogy rend­kívül veszélyes a japán—ame­rikai „biztonsági szerződés” melynek érvényességét a ja­pán kormány meghosszabbí­tani szándékozik. Narita hangsúlyozta, hogy a vietna­mi háború tapasztalatai is azt mutatják: a japán—amerikai „biztonsági szerződés” egyál­talán nem járul hozzá Japán biztonságának megteremtésé, hez, ellenkeződeg, növeli an nak veszélyét, hogy a háború­ba Japánt is bevonják. Mind­ezek alapján a szerződést ha­ladéktalanul fel kell bontani. ismerni közöttük PaulusC Laszkin tábornok odalépett az asztalhoz, hangosan és ka« tona módjára tagoltan be­mutatkozott, majd felém for­dulva hozzáfűzte: „... és • kíséretemben levő szemé­lyek". Az ezredes bemutatta a másik oldalon felsorakozott tiszteket. Paulus nevét azok­ban nem említette. Szeretnék személyesen Fan. lus úrral beszélni — követelt« erélyesen Laszkin. Az asztal mögül előlépett egy magas, kimért, még mindig fiatal tá­bornok, érces hangon jelen­tette: „Roske vezérőrnagy va­gyok, a 71. lövészhadosztály parancsnoka. Von Paulus tá­bornagy úr lemondott a pa­rancsnoki tisztségről és min­den hatalmat rámruházott. A tábornagy úr közép-európai idő szerint tíz órakor jelen... meg, és a megadásról folyta­tandó tárgyalások vezetésével engem bízott meg..." — Nem azért jöttem, hogy tárgyalást folytassak a.kapitu­lációról, hanem azért, hogy elfogadjam a megadást — szakította félbe Laszkin. Nyomban ismertette a kő* vetéléseket: a német parancs­nokság azonnal parancsot ad mindkét hadseregcsoportnak a tűz beszüntetéséről, szervezet* ten, lista szerint átadja kép­viselőinknek az egységek tel­jes személyi állományát é* harci felszerelését. A legyőzőitek számára ne» marad más, mint a beleegye. zés. Roske azonban rnegja* gyezte, hogy parancsnoki ha­talma csak a déli hadsereg* csoportra terjed ki. Az északt hadseregcsoporttal Paulua utasítására minden kapcso­latot megszakítottak. Rosk* nyomban megpróbálkozott aa* zal, hogy ellenköveteléseket támasszon. így például köve. telte, hogy a tiszti állomány* nak hagyják meg a személyi fegyvereket a tiszti kardot é* a tiszti rendjeleket... Laszkin újra erélyesen félbeszakította és emlékeztette a január 8-án történtekre. A szovjet pa­rancsnokság akkor jóval megtisztelőbb feltételek kö­zött ajánlotta fel az ellenség* nek a kapitulációt. Egy pont­ban megszületett a megegye, zés Laszkin a szovjet pa­rancsnokság nevében ígéretet tett arra, hogy garantálja a hadifoglyokkal való embersé­ges bánásmódot, az azonnali orvosi segítséget, a betegek éa a sebesültek gondozását. Ezután Roske az írógépbe* ült és masa gépelte le a né­met csapatokhoz szóló paran­csot. A parancs szentimentá­lis kifejezésekből állt és a kö­vetkező szavakkal fejeződött he: „Jövendő sorsunkat a jó Istenre bízzuk..." (folytatása következte) Narita beszéde a japán parlamentben A gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról Gerencsér Miklótt 35. A főszerkesztő valóban friss volt. Szőkén, jólápoltan virult a gyűrött szobában, Eszter- házy-kockás nyári ruhája, fe­hér szalmakalapja, feketelak­kos sétapálcája egy csipetnyi volt a pesti korzóról és a bé­csi Ringről, fényesre kefélt haja a brillantin divatos sza­gát árasztotta — Bocsánatot akarok tőled kérni, kedves Károlyom. Fi­askó volt az a kis cikkecske a nyíregyházi tartózkodásod­ról. Csak a megjelenés után jutott tudomásunkra, hogy a vizsgálóbíró úr távirata in­vitált ide. Ugye nem fogod fel tragikusan? Ez bizony durva ostobaság volt, ügyetlen mosakodás és primitív álszenteskedés. Eöt­vös többet várt Verhovaytól. Ekkora butaságot mégsem hitt cl róla, bizonyos volt afelől, hogy a mellőzhető bo­csánatkérés csak ürügy az ajtónyitásra valami súlyo­sabb ok előtt Vidáman meg­dörzsölte kopaszodó koponyá­ját — Egyáltalán nem fogom fel tragikusan. Soha ne írja­tok rólam gorombábban. Ami pedig az ittlétem jogosságát illeti, különb támaszom is van, mint a vizsgálóbíró táv­irata. Törvényeink oltalma, bármilyen csekély mértékben is, de kiterjeszkedik a védői tevékenységre. Eléggé csodá­latos, hogy a vád pártolói nem tudnak ebbe belenyu­godni. Verhovay fúrcsa követke­zetlenséggel bátorításnak vet­te a nem éppen hízelgő fele­letet. Leült Eötvössel szem­ben a kerekasztal mellé, fürge keze a megsáigult te­rítő horgolásmintáin babrált. — Nos hát, beszéljünk vi­lágosan. Alig férhet hozzá kétség, hogy engem is a vád pártfogói közé sorolsz. Jól teszed. De nem a védő joga­id azok, amibe nem tudok belenyugodni. Egészen más okozott nekem igazi megdöb­benést Elhallgatott, várakozón és bíztatóan fürkészte a Vajdát, mint aki reméli, hogy kita­lálják gondolatait «—' Te mondtad az előbb, hogy beszéljünk világosan —- jegyezte meg Eötvös minden érdeklődés nélküL — Mindenekelőtt szeretné­lek biztosítani a legteljesebb rokonszen vemről. Függetle­nül a különböző politikai fel­fogásunktól... — Erről meg vagyok győ­ződve. — Csakugyan behunyod a szemed a szakadék előtt? Nem akarod meglátni a biztos bukást? Hidd el végre, ez a vállalkozás nem hoz neked se pénzt, se borostyánt A vártnál is gyorsabban kiderült, hogy a bocsánatké­rés csak ürügy volt * hitte Eötvös, hogy ez a tolakodó faggatás még mindig csak előcsatározás öklére támasz­totta unott arcát — Soha nem érdekelt kü­lönösebben a pénz, ebben az ügyben pedig számomra sem­mi szerepet nem játszik. Per­sze, ami a borostyánt illeti, arra igenis áhítozom. Ha nem lenne így akkor megmarad­tam volna fiskusnak Veszprém megyében. — Maradjunk hát a boros­tyánnál — lendült Verhovay egyenesen a vívóporond kö­zepére — Feléd nyújtották a borostyánkoszorút miért vonakodtál elfogadni? Hiába állította az imént a főszerkesztő, hogy Eötvös be­hunyja a szemét a szakadék előtt Most éppen ott nyitotta ki igazán: váratlanul a save körül látta felvillanni a tá­madó pengéjét. Megvolt te­hát az ok, amiért Verhovay jött Semmi kétsége nem volt: egyetlen elhibázott jel­ző elég a vesztéhez. Kalan­dos kedélyhullámzása és a zaklatott gondolatok végnél­küli kergetőzése után fá­radtságot érzett, fel kellene ránzia küzdőképességét — Már megbocsáss, de el sem tudom képzelni, hogy mire célozgatsz. Verhovay szemérmesen mo­solyogva billentette előre a fejét — Abszolút komoly és na­gyon jelentős politikusok ga­rantáltak neked fényes jövőt, amennyiben elállsz a védői megbízatástól. A csapda kész volt. s any- nyira jónak látszott, hogy alig lehetett kikerülni. Döb­benetes helyzet mélységeibe pillantott a Vajda. Kétségte­len, jártak nála az „abszo­lút komoly és nagyon jelen­tős” politikusok, megkísérel­ték bevonni összeesküvésük­be, neki ígérték a miniszter- elnöki méltóságot, amennyi­ben hajlandó lett volna a kormány megbuktatására szö­vetkezett erők élére állni. A tárgyalás eredményétől füg­getlenül előre szigorú titok­tartást fogadtak, épp ezért nem szólt annak idején Kozma Sándor királyi főállam- ügyésznek az esetről. Verho­vay mégis megtudta. Ettől a beszélgetéstől függ, nyilvános botránnyá robban-e az ügy? Ismerve a függetlenség kö­nyörtelen módszereit, egy­szerre a vállaira ült a teljes megsemmisülés réme. Mihelyt a legcsekélyebb hibát véti, Verhovay megragadja a ka­paszkodót és két napon be­lül egész oldalas cikket nyo­mat ki arról, hogy Eötvös, aki eddig a mulattató szó­nok és a tisztességes politi­kai bajnok előnyös álarcával nyerte meg az ország rokon­szen vét, nem más, mint sötét kalandor, aki titokzatos éjsza­kákon puccsot szervez a tör­vényes hatalom ellen. Ve­szedelmes rendbontó, a lá­zadás elvetemült fúriája, ösz- sze kell zúzni, a börtön mé­lyére kell vetni, nehogy a rontás borzalmára ébredjen egy reggel az ország. Olyan ártatlanul csodálko­zott, mint aki valójában nem látja, hogy a végzet örvénye fölött lebeg. — Már megbocsáss, Gyu­la, de nem tudtam, hogy föl­csaptál tréfamestemek. Átfényesedett a szerkesztő kövérkés arca a vékony vo- rejtékrétegtől. — Elvégre tréfának is fel lehet fogni. — De mit, az istenért! Eny- nyi erővel a Gilgamest h szavalhatnád nekem sumér nyelven — méltatlankodott a Vajda, hogy a bolondját já­ratják vele. Már gyöngyökké vastago­dott a verejték Verhovay ar­cán. Nem bírta tovább a kö­télhúzást, önkéntelenül aa asztalra csapva kifakadt. — De hiszen!... — A vil­lámlás hirtelenségével abba­hagyta. Felesattanó hangjá­tól észbekapva majdnem hí­zelgőén folytatta: — de ht- szen soha nem fog jobb al­kalom kínálkozni, hogy elsö­pörjük Tisza uralmát Ez az antiszemita ügy szóba sem jöhet ahhoz a vágyamhoz ké­pest hogy megszabadítsuk az országot Bécs befolyásé tót (Folytatjuk}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents