Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 22. szám

KBtrr macyaj^szA«* 19(59. január 88. MOSZKVA A Szovjetunió és Csehszlo vákia képviselői hétfőn Moszkvában aláírták a két ország 1969—1970. évi tudo­mányos-műszaki együttműkö­dési tervék Az együttes mun­kálatokat irányoz elő a tudó mányos-műszaki kutatásom irányítása, tervezése és meg­szervezése terén, e tudomá nyos tájékoztatásban és szá mos más területen. Egyesíti! az erőfeszítéseket számos tu­dományos-műszaki probléma komplex kidolgozásában, s a két ország közös tudományo; központokat kíván létrehozni. Ezenkívül intézkedéseket dől goztak ki a két országbar folyó tudományos és műsza­ki kutatások koordinálására az 1971—1975-ös évekre vo­natkozóan. KAIRÓ Az A1 Ahbar jelentése sze­rint Gazában és Rafahban he­ves összetűzések zajlottak le az izraeli megszállók és Pa­lesztina! ellenállók között. A megszállók „megtorlás” cí­mén 14 lakóházat dinamittal leromboltak Gazában és sok száz fiatalembert letartóztat­tak. Más lapjelentések sze­rint a megszállók asszonyokat és gyermekeket is letartóz­tattak — ellenállók rejtegeté­sének ürügyért. MOSZKVA Szpiridonov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsé szövetség­tanácsának elnöke hétfőn a Kremlben fogadta Szipka Jó­zsef moszkvai magyar nagy­követet. A meleg, baráti hangulatban történt megbe­szélés során a magyar diplo­mata átadta Kállai Gyulá­nak, a magyar országgyülér elnökének levelét, amely meg hívást tartalmaz arra vonat­kozólag. hogy a legfelső ta­nács küldöttsége az év folya­mán tegyen baráti látogatást Ma gyarországon. LABORÉ Lahoréban, Pakisztán má­sodik legnagyobb városában hétfőn kormányellenes tünte­tők mintegy ötvenezres töme­ge vonult végig az utcákon Járművekét gyújtottak fel, összetűztek a rendőrökkel és kormányépületeket támadtak meg. A hatóságok kiiárási tilalmat rendeltek el. A ke­let-pakisztáni Daecdban a za­vargások már egy hete tar­tanak és az összetűzésekben eddig 16 tüntető vesztette életét. A pakisztáni hatósá­gok hétfőn Karáchiban is ka­tonaságot Vézényeltek ki a tüntetők ellen és 24 órás ki­járási tilalmat rendeltek el Karacsi Liaquatabad nevű külvárosában. Karachiban a rendőrség több mint 700 em­bert vett őrizetbe. Külpolitikai összefoglaló Ez történt Sztálingrádnál # Amerikai diplomata Riadnál Ah Rendbontók letartóztatása Egy katonai tolmács visszaemlékezései Prágában (§i Fasiszta merényletek Olasxországban Most, hogy hivatalba lépett az új amerikai kormány Richard Nixon sem halogat­hatja tovább az állásfoglalást azokban a fontos kérdések­ben, amelyekkel kapcsolatban eddig egyszerűen hallgatott, vagy általánosságokra szorít­kozott. A Közel-Kelettel kap­csolatos szovjet, majd fran­cia javaslatok már nemcsak megnehezítették, hanem lehe­tetlenné tették Nixon számá­ra a további „manőverező hallgatást.” Ennek a ténynek a fényében érdeklődésre tart­hat számot az a jelentés, amely szerint Donald Bur­gess, az új amerikai elnök kairói összekötője találkozott Mahmud Riaddal, az Egye­sült Arab Köztársaság kül­ügyminiszterével. Burgess tá­jékoztatta Riadót Washington véleményéről. Ez mindeneset­re annyit jelent, hogy az amerikai diplomácia az őr­ségváltással járó „csipkeró- zsika-álom” után a Közel- Kelet vonatkozásában moz­gásba lendült Arab körökben ugyanakkor hangsúlyozzák: Burgess tájékoztatójában még mindig túlságosan sok volt az általánosság. Az ameri­kai megbízott például han­goztatta: „A tartós békét a Közel-Keleten csak az összes érdekelt fél bevonásával le­het elérni és a megoldást semmiképpen sem lehet a tér­ségre kívülről rákényszeríte­ni.” Ez a hang nem volt a jellemző Burgess egész tájé­koztatójára. Az egyetlen tény­szerű állásfoglalás az ameri­kai diplomatának az a kije­lentése volt, amely szerint a Stante Department nem tá­mogatja Sarm el Sejk izraeli megszállását. Az A1 Ahram című kairói lap felhívja a figyelmet ar­ra, hogy Nixon január 28-án, kedden megtartja hivatalos sajtókonferenciáját és ezen „fontos észrevételeket tesz a közel-keleti válság ügyében.” A csehszlovák fővárosban valamelyest enyhült a leg­utóbbi napok feszültsége. A prágai rádió és televízió — a lakosság hangulatát kite jezve — egymásután közli a rendet és nyugalmat követe­lő felhívásokat, táviratokat, fezeket a helyi megfigyelők úgy értékelik, mint „töme­ges csatlakozásokat Svoboda köztársasági elnök és Cemik szövetségi miniszterelnök ha­tározott hangú megállapítá­saihoz.” A rendzavarók újabb kísérleteket tettek ugyan a feszültség meghosszabbításé­ra, de a rendőri szervek szét­oszlatták az uszító jelszava­kat kiáltozó csoportokat és — a hivatalos közlemény sze rínt — több tucat rendbon­tót őrizetbe vettek." Nyugaton bizonyos erők továbbra is mindent elkö­vetnek, hogy a szélsőjobbol­dal javára használják ki a csehszlovákiai eseményeket. A legújabb jelentések az olasz fasiszták aktivizálódá­sáról számolnak be. Firenzé­ben, Arezzóban és más vá­rosokban fasiszta suhancok munkásokat és demokratikus érzelmű fiatalokat támadtak meg. Milánóban két kézi­gránátot dobtak egy kom­munista pártszervezet helyi­ségére. A robbanás szeren­csére csak anyagi károkat okozott. A Reggio e Milia megyei Scandianoban látvá­nyosan kiderült, hogy a me­rénylők tengerentúli megbí­zók rendeléseit is teljesítik: letépték a DNFF lobogóját. Az olasz demokratikus köz­véleményt mélységesen fel­háborítja a provokációsoro­zat. Baloldali körökben két alapvető tényre mutatnak rá: 1. A merénylők az „olasz szocialista mozgalom” nevű újfasiszta tömörülés tagjai. 2. A rendőrség meglepő és felháborító nyugalommal szemléli a történteket. Ugyan­az a rendőrség — teszik hozzá — amely a minap nem habozott fegyverét használni a jogaikért tüntető szicíliai földmunkások ellen. Moszkva (TAS2SZ): A KGST Végrehajtó Bizott­ságának Berlinben tartott üléséről közleményt adtak ki: — Január 23-a és 27-e kö­zött Berlinben tartotta 38. ülését a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsának Vég­rehajtó Bizottsága. Az ülésen a KGST tagországainak a végrehajtó bizottságba dele­gált képviselői vettek részt. A Magyar Népköztársaságot Apró Antal, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnökhelyettese képvi­selte. A Központi Sajtószolgálat részére irta: V. Sztyepanov ta.taíékos százados, a Sztá­lingrádnál harcolt 1. gárda­hadsereg törzskarának tol­mácsa. 2. mKatlanban" A következő nap a hadse­reg törzskarának operatív csoportja megérkezett az úgynevezett VPU-ba (így rö­vidítették az ideiglenes harc­téri paracsnokság elnevezését, innen a hadműveletek szín­helyének közelében létesített állásból irányította a parancs­nok a harc lefolyását.) A cső. port tagjai között mi, a felde­rítő szolgálat tisztjei is ott voltunk: jókora „zsákmány, ra” számítottunk, hiszen ilyen esetekben közvetlenül a VPU színhelyén szokták ki­hallgatni a foglyokat, hogy minél előbb friss értesülések­hez juthassanak. A harctéri állás lövészár­kaiban szokatlanul sok tábor­nokot láttam, közülük jó né­hány számomra ismeretlen volt Valamennyien a főpa­rancsnokság képviseletében voltak itt. A tábornokok a periszkóphoz hajoltak. Én is megpróbáltam ellenőrizni a beérkező értesüléseket. Mind­össze mozgó fekete pontokat sikerült kivennem: tankjaink Indúltak rohamra. Minden egyebet füstfelhő takart eL Hadseregparancsnokunk kö­zelében maradva, állandóan figyelemmel kísértem arckife- zéseinek változását. Egyelőre azonban nem sokat sikerült megtudnom belőle, legfeljebb azt, hogy türelmetlen. Később a tábornok sietve a telefon­hoz lépett és szinte döhüsen valakinek parancsokat oszto­gatott, aztán újra a perisz­kóphoz lépett és feszült fi­A KGST és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság kormánya közötti megállapodás értelmében a végrehajtó bizottság ülésén részt vett A. Grlicskov, a Ju­goszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) tagja. Willi Stoph, a Német De­mokratikus Köztársaság mi - ftisztertanácsának elnöke hétfőn este Berlinben foga­dást adott a KGST 22. ülés­szakán részt vett kormánykül­döttségek tiszteletére. Közieméiül a KGST Végrehajtó Bizalíságáaak iliéséril gyelemmel vizsgálta a harcok első vonalát. Zord arca egy­szeriben megenyhült és mel­léből a megkönnyebbülés só­haja tört ki. A kémlelőcsőtől elfordulva Sumilov szinte felhangon mondta: No, hála istennek, megin­dult a gyalogság... A továbbiakban az esemé­nyek jóval gyorsabb ütemben zajlottak. Két nappal az of- fenzíva kezdete után a doni frontszakasz élenjáró egysé­gei a Donon átkelve, szinte menet közben elfoglalták Ka­lács városát és egy nappal később... De talán haladjunk sorrendben. Rizsov őrnagy, a felderítő szolgálat vezetője megjelent a harcászati rész­legnél, hogy a jelentéseket egyeztesse. Onnan szinte su­gárzó arccal jött vissza. Egy térképet terített ki az aszta­lon és diadalmasan kiáltott fel: „Nézzétek csak!” Valamennyien az asztal fö­lé hajoltunk. A katonai tér­kép nyelvén a felragasztott zászlócskák csak egyet jelent­hettek : az ellenség sztálingrádi hadseregcsoportját sikerült elvágni a front további ré. széltől. Bekerítettük! Alig négy nap leforgása alatt. Ez azt jelenti, hogy a „katlan­ban” 22 hadosztály préselő- dött össze. És ez azt is jelenti, hogy ebben a ..katlanban” ott van az egé«z 6. hadsereg — a hitleri Wehrmacht büszkesé­ge. Ugyanaz a hadsereg, amely — Csehsz’ovákia meg­szállásával — még a második Világháború kezdete előtt el. indította a hadműveletet. Ugyanez a hadsereg 1940- nen egy nap s’att rohanta le Belgiumot, Hitler lábn'hoz tette le a megdöntött Fran- cienrs-’áeot. maid a Balkán felé indulva behatolt Ju­goszláviába és Görözaft^ág- ba. Ezekben az években a hadsereget Rehphenau 'tábor, naev vez^nvelte. „Sztálingrád falaihoz" Friedrich Von Páti. Tus vezérőrnagy, a harmadik birodalom peték leeshet^ee* sebb parancsnoka, korá^han Reichenau vezérkari főnöke, irányította TTlUof a p. hedse- regro) pcrvfltt Sztálingrád alá vezápypHe a 4 Gotha tank- öadsprneet „ rearing vezette 1A orí nr*l( 1<Ót Artist. ti 4 9 ft. ­hadtestet, ynlrmlnt 8 romáp fas'szták fönairánok. Anto­oo««iinpk l^giohh fegyveres erőit, a 3. hadsereget. Az ellenség mint a csapdá­ba esett vad, eszeveszetten védekezett. A blokád gyűrű­je kérlelhetetlenül egyre szű­kült A dühöngő Führer ki­jelentette. hogy mindenért az áruló „szövetségesek” a hibá­sak és nagy hangon tett Ígére­tet a bekerített hadseregek ki­szabadítására. Felmentésükre a sietve összetákolt „Don’4 hadseregcsoportot vezényelte;, amelynek élén Mannstein tá­bornagy állt. Az elképzelések lényege az volt. hogy Paulus legjobb hadosztályai a szüksé­ges pillanatban megindulnak Mannstein tankjai irányába, hogy ily módon áttörjék csa­pataink gyűrűjét. A szovjet parancsnokság hozzáértése azonban meghiúsította ezt az elkeseredett kísérletet is. A „Don’ hadseregcsoport sú­lyos veszteségeket szenvedve kénytelen volt Rosztov irá­nyában elvonulni. A fő front, szakasz, támadásba lendült csapataink csapásai alatt egy­re inkább nyugat felé tevő­dött át. Paulus hadseregének sorsa megpecsételődött. Minthogy utánpótlást nem kaptak, gyorsan „felélték"1 fűtőanyag- és lőszertártalé- kaikat. A hatalmas haditech. nika, amellyel olyan bőkezű­en látták el a hadsereget, kö­zönséges ócskavassá vált. Talán még gyorsabban fogylak el á hitleristák élél- miszertartalékai. A Századok konyháján először a tüzérség lovait főzték meg, majd er­re a sorsra jutottak a sztá­lingrádi kutyák és macskák, míg végül a patkányok és aí egerek következtek. Azt mondják, hogy a németek után egyetlen rágcsáló sem maradt a városban. A hitleri főparancsnokság még egy kísérletet tett a helyzet megmentésére. Rövi­desen egész légikötelékekben jelentek meg a terhekkel megrakott JU—52-es szállító­gépek. A lőszerekből és élei- mixerekből álló. ejtőernyők, kel ledobott küldeiíiénvek rendszerint Sikeresen főidet értek,- — a mi csapataink térségében.,?-Volt ezekben a küldeményekben holland Sajt, francia csokoládé, portugál szardínia, német szalonna amely mellesleg gvahűsa» emlékeztetett az ukránná. A szállítógépek eleinte va­dászok kíséretében röoKDdtek, A távolság azonban A fő frontszakasz és Sztálin«—‘‘d között rövid-sen nagyabb lett. mint a Messe-s^hmidtelt hatósugara. A JÜ—ég-esek kénytelenek voltak fedezet nélkül nekiindulni és vadá­szaink evnrsan elbántak ve­lük... Ez7el prad*oénytet-n. nek bizonyult Ultién újabb Vate—oí vé1!Mt-n*»ásA. Az el­lenség fétsenékan megkezdő­dött az éhség. (Eolyfftfrfsa fcőneffee-ífe) Gerencsér Miklósi Aftsfüíölel étién*ele Regény Eötvös Károlyról 33. Az egész beszélgetés során először a vizsgálóbíró IS megkockáztatott egy erősza­kolt mosolyt — Már megbocsásson ügy­véd úr, de egyik zavarból a másikba ejt önben az or­szág leghíresebb kriminális- táját tisztelhetem, ugyanak­kor a kívánságai — elnézést az egyenes fogalmazásért — tejjes naívságról vallanak. Azonnal rászolgálnék az el­bocsátásra, ha kiadnám a ke­zemből a vizsgálat iratait. Velem együtt ön is pontosan tudta, hogy a bűnvádi eljá­rási szabályok tiZenkilenc- haminckettedlk paragrafusa értelmében Súlyosan vétené!: hivatali kötelmeim ellen, ha kiszolgáltatnám a védelem­nek a nyomozási anyagot Sajnálom, kérésének teljesí­tése helyett egyelőre a türel­met ajánlhatom A törvény tiszt síéi e épp annyira kötelező a bűnüldözés, mint a véde­lem számára Csak az irónia adott erői Eötvösnek, hogy szemrebbe­nés nélkül hallgassa végig ezt a bőszítően bárgyú kiok­tatást Hiába botlott bele unos-untalan a hivatalnoki rönkagyúságba, most is, mint mindig, nem győzött csodál­kozni, mennyire elhatalmaso­dott az országban a tisztvi­selők gondolati önállótlansá- ga. Szellemük lomha bivaly­ként henyél a kiváltságok langyos iszapjában, s minél restebb az agy. annál bizto­sabb a hivatal. Fő, hogy a pa­rancsolok óhajai iránt legye­nek fogékonyak. Csüggesztő Volt ez így nagyon a maga­sabb igények szintjéről néz­ve, mégis tudomásul kelleit vennie a Vajdának, hogy a hatalom gyakorlói kitűnő hasznát látják a szolgai füg­gőségek kiterjedt rendszeré­nek. Személyes tulajdonuk­ként bántak a törvénnyel mindenkivel tirannusként Vi­selkedhettek. ha okot láttak rá, márpedig az okok meg­állapítása kizárólag rajtuk múlott, így romlott A való­ságban Pauler Tivadar igaz- 'ágügvmiiiisvtsr híres Fiat Justitiája, pártatlan törvé­nyessége tömény jogtalan­sággá. Ez a korlátlan előny amely megadatott a vizsgá­lóbírónak és a csendbiato- soknak a feddhetetlenségük­re oly kényes nagyurak Jó­voltából, szinte a semmivel tette egyenlővé a tilalmak­kal lekötözött védelem esé­lyeit — Akkor hát csupán any­nyi szerencsém volt a láto­gatással, hogy megismerhet­tem aljegyző urat — állt fel lustán sóhajtva a Vajda. Csalódottnak látszott, ám esze ágában sem Volt enged­ni reményeiből. Pontosan úgy zajlott le a találkozás, ahogy megjósolta magának. Számon tartotta a hatalom erőfölé­nyét, ugyanakkor mellette szólt a tapasztalat, hogy rit­kán sikerül baltával kihe­gyezni a ceruzát. Jóllehet, a törvény nevében alkalmazott erőszak élve boncolhatja az emberi méltóságot, tetszése szerint szétroncsolhatja a sze­mélyes szabadság finomabb igényeit, de mert lényegénél fogva goromba, zárva marad előtte a bizalom. Nincs az a tökéletesén megszervezett erőszak, amely kiterjeszthet­né ellenőrzését a teljes élet­re. Fű nő még a kövek alatt is. Eötvös felismerté, olyan helyeken kell keresnie az igazságot, ahol csődöt mond a vizsgálat Nem azt kell megtudnia, amit bevallanak a csendbiztosoknak, hanem ép­pen azt amit elhallgatnak. Neki módjában állt követni az élet rugalmasságát, átku­tatni a valóság három dimen­zióját. ö volt a szabad, az igazság önérdek nélküli pu­hatolója, így alaposan meg­rövidítette a vizsgálat elő­nyét, sőt a teljes ki- egyenlítése sem látszott re­ménytelennek, ha tudásban, szellemi erőben, munkabí­rásban az ellenfelek fölé ke­rekednek, ahogy ezt segítői­nek vallotta Heumann ügy­véd irodájában. — Természetesen, máskor is szívesen látom ügyvéd urat — köszönt el katonás ki­mértséggel a vizsgálóbíró. Eötvös kezet fogott Vele. — Teljen benne minél több örömünk. Kacsázó léptekkel sietett a napfényre. Mecállt sütkérez­ni a bíróság előtti téren, ka­bátját kigombolta, s akkora odaadással figyelte a lovai­kat abrakoltató fuvarosokat, mintha semmi gondja nem lett volna. A megbízatás elfogadása előtti mérlegeléskor ügy tűnt. a tettet nehezebb vállalni, mint végrehajtani. S most. amikór mind konkrétabb for­mát Öltött a kötelesség, szem­be kellett nézni a teljes, cél- rátörő szellemi fegyelem kényszerével. Eötvös utálta az álszerénységet, soha nem pró­bálta kisebbíteni képességeit önömnga és mások előtt, ugyanakkor keservesen ta­pasztalta gondolkodása ter­mészetében a hátrányokat: szárnyalása könnyen fa­jult szabados kalandozás­sá, erejét csak úgy tud­ta Igazán megsemmisítővé mozgósítani, ha a szenve­dély pillanatnyi tüze táplálta, örökké igényelte mások fi­gyelmének eleven miliőjét, amely nélkül unalmasnak ta­lálta az agymunkát, márpe­dig az unalom legcsekélyebb jelére vágya támadt, hogy mással kezdjen foglalkozni. Főképp a részletek riasztották el. Gyakorlott oknyomozó lé­vén, megfigyelhette magán, miként hozzák lázba az iz­galmas epizódok és ezek kö­zött csalhatatlan érzékkel Is­merte fel a logikai láncola­tot, de a bizonyítás elodázha­tatlan feladata megkövetelte a bibriődést a száraz, apró- cseprő részletek vigasztalan halmazával is. Amikor akár képviselőként a parlament­ben. akár ügyvédként a bíró­ságon véghez vitte förgeteges szónoki attaktjait, megcsodál­hatták nála a tényismeret, a mélyrelátás, az általánosítás folyamatos harmóniáját, csak azt nem gyanították, hogy mennyi gyötrelmébe kerül a könnyed bravúr. Most meg éppenséggel sorsdöntőnek bi­zonyult pontosan kirakni á valóság nagy intarziáját a té­nyek tűheggyel hozzáférhető darabkáiból, különben sem rombolhatta le a vizsgálat durva kövekből rakott, s mégis szilárdnak látszó épít­ményét Levegőre, minél több leve­gőre volt szüksége. Kitárta ai ablakokat, hadd sodródjon élénkítő légáram a szállodai szoba áporodottsága helyéré. M*g"u zárkává tette az első emeleti szobát, elhatározta, nem teszi ki a lábát az épü­letből addig, amíg nem tisz­tázza tökéletesen a tiszaesz- lári metszőválasztás körülmé­nyéit, Sólymos! Eszter eltűnés előtti Utolsó óráit, Scharf Móric tiszanagyfalui vallo­másának titkát. Adatgyűjtői, élükön Szabolcsi Miksa deb­receni újságíróval emberfelet­ti munkát végeztek. Híven Eötvös intelmeihez, szívósan kutatták azokat a zugokat, öblökét, ahova elmenekült az őszinteség a vizsgálóbíró há­lója elől. S mivel külön a lel­kűkre kötötte a Vajda, hógy a veszedelmet tetéznék az­zal, ha rosszul felfogott ér­dekből nem ellenőrzik szigo­rúan az értesülések megbíz­hatóságát, csupa hiteles adat állt Eötvös rendelkezésére. El­érkezett az Idő a védelem egyik létfontosságú érvcso­portjának megszerkeszí éséhez. Lenyűgözte az adatok rop­pant halmaza. Eárt ajtó mö­gött próbálta beleétni magát a részletekbe, lassan, körül­tekintően terelte karámba a széles mezőkön száguldozó gondolatait. (Folytatjuk) * emr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents