Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-25 / 20. szám

Xfxrr-WAöTAHOfWÄ/W i. (4M Nyertes a versenyben Az útépítés meggyorsítása végett egy cement stabilizációs berendezés elkészítésére kezdődtek kísérletek a Nyíregyházi Közúti Üzemi Vállalatnál. Egy ilyen komplex útépítő gépezet jelentőségét csak azok tudják felmérni, akik gyakorlatban is­merik a hagyományos módszerekkel végzett útalapozási mun­ka vontatottságát. Az új technológiával lényegesen csökken­tik a fizikai munkát, hatékonyabbá, termelékenyebbé válik az útépítésekre fordított energia, olcsóbban készülhetnek el me­gyénk útjai. A műszaki fejlesztés célja, gyorsabban, olcsóbban és jobb minőségben előállítani mindazt, amire a népgazdaságnak, pontosabban a megrendelőnek, a fogyasztónak szükségé van. Ez a törekvés egyre jobban hat megyénk ipari üzemeiben is. .A műszaki fejlesztési tervben — egy sor téma megvalósítása mellett — újabb alagútrendszerű, automata radiátormag- szárító ^kemencét építenek a kisvárdai öntödében. A minta- példány, amelyet egy újító kollektíva kísérlete alapján már korábban üzembe helyeztek, jól vizsgázott. Jelentős gazdasá­gi eredmények elérése mellett kevesebb élőmunka ráfordítás­sal tisztábbá, higiénikusabbá tették ezt a technológiai folya­matot. Az öntödében különösen sürgetővé vált a műszaki fej­lesztés mértékének fokozása. Hogy ez megértésre talált, bizo­nyítja az a tízmilliós beruházással induló rekonstrukciós munka is, amely elsősorban a szürkeöntöde gépesítésére irá­nyul. Az öntöde ugyanis — éppen a nehéz fizikai munka miatt — hamarosan munkaerőhiánnyal számolhat. Hasonló helyzetben van az ÉRDÉRT Vállalat tuzséri telepe és a záho­nyi átrakókörzet. E munkahelyek műszaki fejlesztési tervé­ben is fokozott mértékben szerepel ez évben a gépesítés. A nagyobb beruházások mellett Záhonyban például nagyobb teret szentelnek a kézi átrakás meggyorsítását elősegítő kis- gépesítésnek, s ezen belül a gépek tipizálását is szorgal­mazzák. A régi, megszokott módszerekkel, elavult technológiával és gépekkel dolgozó gyár terméke ma már nem képes lépést tartani a piac által diktált követelményekkeL Ebben a ver­senyben az nyer, aki korábban kezd. T. A. Kedvező légkör Nincs mérleghiányos termelőszövetkezet a csengeri já rásban — írja dr. Bélteky Béla, a járási tanács mezőgazda­sági osztályának vezetője. E közlésnél# különösen akkor van nagy jelentősége, ha tudjuk, hogy egy évvel ezelőtt az 1967 évi gazdálkodást értékelve a járás 22 termelőszövetkezetéből nyolc gazdaság zárt 14 millió 316 forint mérleghiánnyal Mi történt 1968-ban? E kérdés jogos, hiszen csakúgy, mint 1967-ben a tavalyi esztendő is sok gondot, problémát okozott, az időjárás korántsem kedvezett olyan mértékben, hogy általa a járás tsz-einek gazdálkodási egyensúlya hely­reálljon. A jó eredmény tehát elsősorban annak tudható, hogy a szövetkezeti gazdálkodásnak kedvezett a gazdaság- politikai légkör. A hozott intézkedések, törvények és rende­letek lehetővé tették a jobb árutermelést, értékesítést, de dön­tő szerepe volt a személyes helytállásnak is. Vezetők és termelőszövetkezeti tagok jól összehangolt - munkája tetfe lehetővé, hogy történetesen az elmúlt év ta- -vaszán szinte százszázalékosan őszi mélyszántásba vetet­ték a tavaszi magokat. Az sem véletlen, hogy a kenyér- és takarmánygabonák soha nem tapasztalt termésátlagokkal fi­zettek. Járási átlagban a közel 10 ezer hold gabonát 145 ki­logrammos műtrágyában részesítették. Az őszi búza ezért 15,6 mázsás, az őszi árpa 16,8 mázsás átlagtermést adott. A gondos munkát a kapásnövények is meghálálták. Cukorrépá­ból holdanként átlag 200 mázsás, kukoricából (májusi mor­moltban) 17 mázsás, napraforgóból 3243 hold területen 9,8 mázsás átlagtermést takarítottak be. A fejlődés nem csupán a gazdaságok megerősödése szem­pontjából lényeges. Amilyen mértékben erősödtek és gazda, godtak a tsz-ek, olyan mértékben váltak hasznára a népgaz daságnak is. Az, hogy a halmozott termelési érték az elő- ' ző évihez viszonyítva majdnem 90 millió forinttal nőtt, azt is jelenti: növény- és állati termékből ennyivel többet jut­tattak népgazdaságunk közös asztalára. A több termelés, a jobb gazdálkodás a termelőszövetke­zeti tagok személyes jövedelmében is ugrásszerű növekedést eredményezett. A volt gyenge termelőszövetkezetekben az egy tagra jutó részesedés 12 ezer forint fölött lesz. A járás egészében az egy tagra eső részesedés, meghaladva az or­szágos és megyei előirányzatot, 12 százalékkal növékedik, vagyis 16 ezer forint lesz. A csengeri járásban 1968 az első év volt, amikor úgy tudtak gazdálkodni, hogy megszűnt a mérleghiány. Bíztató törekvés, hogy az első sikert folytatni kívánják. Utal erre az, hogy az 1967-ben mérleghiányos tsz-ek 5 millió forintot biztonsági alapba helyeztek. S. E. Télen sincs tétlenség: Vasmegyereu Tavaszi nyitányra készül egy erősödő szövetkezet Mínusz alatt a hőmérséklet. Ritka szállingózással indul a hóesés. Tél. Január. Lehetne hinni, háborítat­lanul „alszik” a határ, kény­szerű tétlenséggel van a fa­lu. De nem. Már a télben is tavaszra készül a vasmegyeri Micsurin Tsz. Emberek a fák körül Jó hete, hogy engedett a kutyaszorító, zord idő. Nosza, mit lehessen tenni. „Gyerünk a gyümölcsösbe. Indítsuk a metszést” — javasolta Gáti Ferenc kertészeti brigádveze. tő, a gyümölcstermesztés he­lyi specialistája. Megindult a szervezés, meg a munka is. Naponta 16—18 hozzáértő férfi jár, csattogtat­ja a metszőollót a gyümölcs­fák körüL 168 hold a gyümölcsös. Egy hét teltével felén „leope. rálták” a beteg ágak, felesle­ges gallyak tömegét. Es ahogy az idő engedi, tovább folytatják. Kérés a Kemecsei Állami Gazdasághoz: adna kölcsön egy gépet, fejtrágyázáshoz, kettővel gyorsabban menne. Teljesült A tsz saját gépére Tóth László ült, a kölcsönka­pottra felváltva ad vezetőt a tsz. A fagyos földön döcögnek a gépek, hull a kalászos veté­sekre a pétisó. Reggeltől es­tig ülnek kormánynál a trak­torosok A hóeséssel kicsit enyhültebb az idő, olvad a szemcsés műtrágya. Az in­tenzív búzára 1,5—2 mázsát, az egyéb gabonára egy má­zsát adnak. Még pár nap al­kalmas idő, s be is fejezik a közel ezer holdnyi terüle­ten. Sipos Endre főagronómus dicsérőleg szól a mostani pé­tisóról. „Minőségével nagyon meg vagyunk elégedve, jobb mint a korábbi években volt.” Már a melegágyak... Túl korainak hat, ahogy Tóth József elnök már a me­legágyakat említi. „Hatvan hold dohány és 30 hold kony_ hakertészet számára kell idei tavasszal palántát nevel­nünk. De az úgy jó, ha ko­rai. A jó termés alapja. Te­szünk is érdekében”. Ez a tevés abból áll, hogy a kije­lölt helyet vastagon leszórják istállótrágyával. Alatta kien­ged a fagyott föld, tavasszal nem kell erre várni. Kezdhe­tik az ágyak rakását, amikor akarják. Haszos időnyerés. Az istállók környékéről megindult a szerves trágya kihordása a határba. Sőt, a háztáji gazdaságokból, a la­kások udvaraiból is hordják. (A kapott szalma ellenében.) „Láznapló* a prizmáról 1500 mázsa vetőburgonyát tárol a tsz. Nem közömbös, hogyan „viseli” át a telet A szovjet emberek január 27-én ünnepük a Leningrad körüli blokád teljes felszá­molásának ZS. évfordulóját. Olga Bergholtz költönö a városban élte át a hitleris­ta blokád kilcncszáz napját. Tudtuk, hogy Hitler fejébe ▼ette: eltörli városunkat a föld színéről. 1941—42 iszonyú telén sö­tétség borult a városra, nem volt áram, a közlekedés, a vízszolgáltatás megbénult, az emberek a Névéből hordták a vizet kis szánjaikon, volt aki ott hal meg útközben, vagy a péküzlet előtti sor­ban. Egy darabka fékét» kenyérért álltak sorba. Hitler arra számított, hogy a városunkra zúdított meg- póbáltatások a legalacso­nyabb. állati ösztönöket hív­ják majd bennünk életre: hogy az éhező, fagyhalállal küzdő, szomjazó emberek egymás torkának esnek, el­vesztik az uralmat idegeik felett, s végül feladják a vá­rost OIga Bergholtz: Kilencszáz nap Lerungrádban azonban nem volt példa rá, hogy az asz- szonyok megostromolták vol­na a péküzleteket — pedig gyermekeik közt az éhhalál aratott. És a Nyevszkijen, Nyiko- láj Akimov színházában Mi­hail Zoscsenko vígjátékát ját­szották. A vígjáték címe szó szerint ez volt: „Berlin hár- sai alatt...” A város fölött ott zúgott Anna Ahmatova mély, tragi­kus és büszke hangja. A köl­tőnő így beszélt: „Engem, mint valamennyi polgártársamat, az a megin­gathatatlan remény éltet, hogy Leningrádot sohasem tapodja fasiszta csizma.. Dimitrij Sosztakovics ak­kor írta hetedik, „Lenin- grádi'’ szimfóniáját. A rádió­Meg jegyzés Csináld magad? Érdekes vállalkozás ez a „Csináld magad” mozgalom. Akik kitaláltak, jól számítol­tak. Valóban túl sok ember­nek • van valamilyen hpb by iá- amivel kitöltik minden - sza­bad percüket. De lehet, hoav olyanok is akadnak. ak-k egészen nagy dolgokat mű­velnek napi két-három ódá­ban. Mert itt van példának a kazánjavítás. A „csináld ma­gad” hobbytulajdonos haza­megy, ránéz-a hőmérőre és már azonnal sejti: a kazánnál van a baj. Persze nem kell sokat töprengeni, összeszedi a lakótársak közül a hason­szőrű hobbystákat, irány a kazántér és nézzük csak. Hogy ilyen azért mégsijjp? Ha nem lenne, akkor vajon, ki javítaná meg azt a két kazánt, amelyik a GELKA. a totózó és e két létesítmény fölötti lakásokat fűti és már szombat óta, azaz hét riapía rossz? Talán csak nem íz ingatlankezelő? (horváthl Vállalkozás — kétmilliós túlteljesítéssel Elsőnek alakult a megyé­ben tavaly márciusban hét tsz részvételével a vásáros- naményi járásban, Nagyvár- sányban gépjavító társulás. A közös vállalkozás első ter­melési mérlege elkészült, me­lyet megvitatott az igazgató- tanács. Az egymillió-kétszáz­ezer forintos tervet kétmillió- kettőszázezer forinttal telje­sítette túl a közös üzem. (Nem is teljes esztendő alatt.) Pedig némileg gátlólag hatott a kezdeti berendezés, alkat­részhiány. Ettől eltekintve — a lehetőségekhez mérten — jól, gyorsan és minőség te­kintetében is kifogástalanul dolgozott a vállalkozás — je­lentős reklamációra nem ke­rült sor. Amennyire tartottak a tár­sult tsz-ek az üzem indítá­sától, most megnyugodva lát­hatják, kezdeményezésük, szükségszerű volt A tag- tsz-eknek 40 százalékkal ked­vezőbben történik a mező- gazdasági gépek javítása, de rajtuk kívül számos más gaz­daság is igénybe veszi az üzem munkáját Az első mérleg alapján az alapító gazdaságok részé re huszónöt-harmincezer fo­rint visszatérítést biztosított a vállalkozás. Ezek a tsz-ek azonban nem veszik mind­járt igénybe az első év nye­reségét sőt további ötven- hatvanezer forinttal toldják azt meg, tovább fejlesztik, bővítik a vállalkozás nagy­varsányi telephelyét ■ ■ Örök tavasz üvegtető alatt Újítás a gumigyár kondenzvizének hasznosítására Irtunk arról korábban, hogy egy nyíregyházi mérnök érdekes újítást dolgozott ki, amelynek megvásárlásával és alkalmazásával rendkívül ol­csó fűtőanyaghoz jut a Ker­tészeti Vállalat. Némi huza*_ vona után most már tető alá kerül az elképzelés, napokon belül elkészül a kivitelezési terv. Februárban az Építő és Szerelő Vállalat megkezdi a helyszínen a szerelési munká­kat Dahonics László, a Tl- TÁSZ hőerőművének vezető mérnöke újítása álaöjáriPErt- nek lényege: a gumigyár át tál eddig visszaszolgáltatott 76 fokos kondenzvizet a szom_ szédos telephelyű Kertészeti Vállalat használja fel a növényházak, hollandi ágyak és hajtatók fűtésére. A kereslet megnőtt a haj­tatott, vágott virágok iránt. 3 évvel ezelőtt a vállalat vi­rágüzletei 600 ezer forint érté­kű virágot adtak el 1 év alatt, 1968-ban viszont már 2 mil­lió forintot költött virágra a lakosság. Ezért vásárolta meg örömmel a Kertészeti Válla­lat az újítást. Az olcsó ener­giával fűtött üvegházakban nyilvánvalóan kevesebb költ­séggel termeszthetők a virá­gok, így az eladási áruk sem lehet magas. 'Mennyiségileg is több dísznövény, cserepes és vágott virág kerülhet az üzletekbe télen-nyáron, és növelhetik a választékot is. A berendezés és a csőháló­zat megépítésének költségei­re vonatkozóan a számítások kedvező képet adtak: előre­láthatóan 4—500 ezer forint beruházással évente 700 ezer forintot takarít meg a váliá- lat az új fűtési rendszer be­vezetésével. Az átállás költ­ségei tehát gyarsan megtérül, nek. A későbbiek során sem lesz szükség kazánok beállí­tására, üzemeltetésére ah­hoz, hogy bővíthessék az üvegfelületeket. A csőhálózat egyszerű meghosszabbításával gyorsabban és gazdaságosab. ban tudják az igényeknek megfelelően növelni a termő, területet a kertészetben. zenekar megtizedelődött, le­gyengült az éhségtől (Soszta- kovios szimfóniájának próbái közben gyakran kellett ilyen jelentéseket fogalmazni: „Az első hegedű haldoklik. A dob útközben meghalt...”) A vá­rost védelmező csapataink ka­tonazenészeket küldtek az együttesbe, s az ostromlott Leningrádban felhangzott a Hetedik szimfónia. Miközben hallgattam, fel­idéztem Sosztakovics arcát és arra gondoltam: ez a kis termetű, törékeny, szemüve­ges férfi — erősebb Hitler­nél. Lenin emlékművét homok­zsákok takarták be. De soha­sem feledkeztünk meg arról, hogy Lenin városát védel­mezzük. íme, néhány részlet leningrádi naplómból; 1944 január 14. Holnap kezdődik. Csapa­taink támadásba lendülnek, felszámolják a blokádot Istenem, légy velünk... (Ne csodálkozzanak, hogy ilyen szavakat írtam, a fohászt nem az istenhit diktálta...) 1944 január 15, reggel S óra 45. Fél tízkor szüntelen, tom­pa ágyúdörgésre ébredtünk. Tizenöt perce tart Megkez­dődött a támadás, Leningrád felszabadulása. Ez aztán a lárma! Reszket a ház, mint­ha gigászi motor járna az udvaron. 1944 január 18. A fasiszták hajnaltól ne­héz lövedékkel bombázzák a árost. 1944 január 20. Tegnap 224 ágyúból 20 sor- tüzet adtak Moszkvában a le- ningrádi front tiszteletére. Naplómba akartam ragaszta­ni a hadijelentést, de sajná­lom kivágni az újságból, in­kább el teszem. 1944 január 28. Tegnap tűzijáték voít Le­ningrádban annak örömére, hogy felszámolták a bloká­dot, s elhallgattak az ágyuk. A tűzijáték szép volt, bevi­lágította sápadt, gyönyörű városunkat, amelyért annyi vért, annyi életet áldoztunk. A háború után újra felke­restem a piszkarjevi temetőt, ahol közös sírokban temet­ték el Leningrád több mint félmillió halottját, s, köztük valószínűleg férjem«, Nyi- koláj Molcsanovot, aki éhen- halt a blokád idején. „Való­színűleg” — írom, mert a kórházban, ahol meglátogat­tam, ezt mondták: „Ha egyé­nileg akarja eltemettetni, sok holttest alól kell kisza­badítani. Este halt meg, s az éjszaka nagyon sokéul kö­vették. ..” Ezt feleltem: „Katonaként halt meg, közös sírba te­metjük.” Nagyon gyenge voltam, nem lett volna erőm. A piszkarjevi temetőben kilométeres hosszúságban hú­zódnak a sírhalmök. A beton­lapokon szűkszavú dátum: az évszám, *1941”, *1942”.*, Kérdez az olvasó Nyugdíjasok háztáji löitije Egyes helyeken bizonyta_ lanság tapasztalható az új Körülmények, helyzetében a nyugdíjasok háztáji földjét illetően. Különösen' azt vitat­ják és teszik kérdésessé, hogy az 1965, 1966 és 1967 évedben nyugdíjassá vált ta­gok kérhetik-e háztáji föld- területjjk; kiegészítését, meg­növelését olyan indokkal, hogy esetleg annak idején nem adott a tsz vezetősége egy teljes hold háztájit, bár munkateljesítményük alap­ján megérdemelték volna. A kérdéssel kapcsolatban a következő éljárás lehetséges. Jogszabályok biztosítják annak lehetőségét, hogy nyugdíjas, megrokkant vagy tartósan munkaképtelenné vált tag háztáji földet ko­rábban elért munkája alap­ján méghatározott területben használhasson. E jogszabá­lyok az előzőén végzett mun­ka időpontját nem határoz­zák meg. Azonban értelem­szerűen is Olyan nagyságú lehet a háztáji földhasználat, amekkora az öregségi, illetve nyugdíjkorhatár, vagy a munkaképesség megszűnése előtt a tsz-tagot megillette. Nem lehet viszont figyel­men kívül hagyni az új tsz- törvény olyan rendelkezését, mely a korábbitól lényegésen eltérő szabályokat léptetett életbe. Ilyen a háztáji földre való jogosultságnak a mun­ka végzéséhez kötése; aztán az, hogy a kötelezettség telje­sítését nem lehet az idős, a munkaképtelen tagoktól megkövetelni. Vagyis: az ilyenek háztáji földjét nem lehet csökkenteni. Azokban az esetekben vi­szont, amikajr már 1968. ja­nuár 1. előtt megállapították az idős személyek háztáji földjének területi mértékét, nincs lehetőség arra — vé­leményünk szerint —, hogy azt most már a korábban végzett munka alapján meg­növeljék. Az ’ ilyen értelmű jogszabályok ugyanis már hatályukat vesztették. Tóth Lajos naponta hőmérő- zi a hosszú kupacok belső légviszonyát. Pontosan veze­ti a „láznaplót”. Nagy becsben, vigyázva ke­zelik a takarmánykazlakat. A tetők rendben, jól tartják a rögzítések. Veszteség a hasz­nálatnál lehet csorgatással, taposással. Azaz mégsem. Pé- czeli József takarmányfelelős nagy figyelemmel végzi a porciózást, a kazlak környé­kének rendben tartását. Nem tétlenek tehát a téli napok Vasmegyeren. A mér­leghiányos évek után különö. sen tavaly kapott jó erőre a tsz. A. B 9BH. focfm&t SS.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents