Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-15 / 294. szám

Ma — fiatalnak lenni Volt, amikor partizáncso­portot szerveztek, s szobrot döntöttek, ellenséges kato­nákkal teli vonatszerelvénye­ket robbantottak a fiatalok. Volt. amikor illegális nyom­dájukban gyártották a röpla­pokat és harcos, kommunis­ta jelszavakat festettek a kö­vezetre. Sokan a mai fiatalok közül most is azt mondják: igen, ez volt az igazi forradalmi romantika, a nagyszerű, ami­kor a helyszínen alakították a történelmet. Most nem kell fegyverrel a kézben harcolni, röplapokat nyomni titokban, és jelsza­vakat is rit.' bban festenek a fiatalok De mit is jelent ma fiatal­nak lenni? Mindenekelőtt azt a nagyszerű felemelő felada­tot vállalni, hogy folytatva az elődök munkáját, segítve szo­cialista hazánkat, kezdemé­nyezőjeként, ha kell végre­hajtójaként azoknak a tet­teknek. amelyek napjainkban a haladást szolgálják. Ám sokkal hétköznapibban, sokkal egyszerűbben is le­het ezt fogalmazni. Szeretik megmondani az igazat, sze­retnek bírálni, dicsérni. Sze­retnek divatos, elegáns ru­hákban járni, szórakozni, művelődni. És ez most már nemcsak a városi fiatalság jellemzője, hiszen a legtávo­labbi szatmári faluban is vasárnap délutánonként ugyanolyan elegáns, sötét ru­hás, fehér inges fiatalemberek és csinosan öltözött leányok sétálnak, mint ,„bármelyik nagyvárosunkban. > . Az igény is sürgető: szóra­kozási lehetőségeket, széles­vásznú mozit, színházi ren­dezvényeket igényel ma már n falu fiatalsága. És ahol ez megvan, érezhetően csökken az elvándorlók, az ingázók száma — amely még most is nagy gond Szabolcs-Szatmár- ban. De ugyanakkor sokszor szóba kerül a fizetés, a bé­rek. Mennyit keressen egy jól dolgozó fiatal szakmun­kás, segítenek-e az, idősebbek a szakma mesterfogásainak elsajátításában, és általában mi az Idősebbek véleménye, miért hangzik el gyakran a két szó együtt: „mai fiatal­ság”. Van, amikor kérdőjel­lel. máskor felkiáltóval. Másutt azt kérdezik, poli­tizál-e, hogyan politizál a mái fiatalság. A beatlis-fri­zura, a néhány hónapig di­vat cső-, majd trapéznadrág, a külső jelek alapján — ame­lyek, persze mindenki tudja, nagyon is mulandóak — so­kan hirtelen döntenek. Ér­demes azonban egy más, egy tartósabb példát kiragadni. Munkásfiatalokkal beszélget­tünk szerkesztőségünkben, egyik résztvevő mondta: len­ne csak résztvevője egy-egy vitának, ott a munkásöltöző­ben. Reggel munka előtt, amikor senki sem tart „vita­indító előadást”. Sokszor csak egy rádióhír, és mindjárt meg is tárgyaljuk. Nemcsak az üzem dolgairól van szó. Mindenről. Mert nincs olyan, ami például a mi ifjúsági brigádunkat ne érdekelné. És vajon az a sok vita, amikor még félve kérdezget­tük az idősebb szakmunkáso­kat, milyen is lesz az az új mechanizmus. S most, amikor letesszük a voksot mellette, mert látjuk érdemes volt Többek közt azért is, mert jelentkezik a borítékban, aki "jobban dolgozik többet keres. És mégis segítjük egymást. Szerintem ez is politika, csak kevésbé hátrányos. Formálták fiatalságunkat azok az akciók is, amelyet tavaly, s ez évben megmoz­gatták megyénk százezer fiatalját, sok helyen az idő­sebbeket is. Az első szóra, szinte egyemberként reagál­tak KISZ-eseink. Alig né­hány hét alatt ötszáz tran­zisztoros rádiót küldtek Vi­etnamba. és a szolidaritási ak­ció további megyei mérlege: fiataljaink egymillió forint­nál is többet küldtek a ha­zájáért harcoló vietnami népnek. Hasonlóan egységes volt fiatalságunk a „Vádol juk az imperializmust” poli­tikai akcióban. Harcos állás­foglalással leplezték le mind­azt a sok politikai kalandor­kodást, amelyet napjainkban is produkál a világ legkülön­bözőbb pontjain az imperia­lizmus. Ez is mai fiatalságunk ar­culatához tartozik. És ami döntő: ifjúságunk derekasan helyt áll a terme­lésben, Száznál is több if­júsági brigád '••^erezte már meg a „szocialista” címet megyénk iparában, s még ennél is többen a mezőgaz­daságban. A KISZ felhi zásá­ra fiataljaink, kiváló ifjú mérnökeink, technikusaink ott vannak, ahol a korszerű módszereket kell bevezetni, ahol vállalni kell a rizikót, s ahol esetleg éppen a tár­sadalmi munka segíthet. Mégis kell külön, az ifjú­ságról, a fiatalságról beszél­ni? Kell. Mert tele vannak fia­talos tettvággyal, alkotókész­séggel, jóindulattal, d- ugyanakkor a viszonylag ke­vés tapasztalat, az események sodrása a különböző hatások mind megannyi — időnként ellentétes befolyást gyakorol­nak. Ha arra van szükség se­gíteni, irányítani, támogatni kell, hogy ifjúsági szerveze­teink megtalálják azt a he­lyet, amely őket megilleti, s hatásosan tevékenykedjenek, és tagjaik a párt méltó tagjai legyenek, majd később az első vonalban segítsék min­dennapi gondjaik megoldását, És ez is nagyszerű, forra­dalmi feladat az ifjúság szá­mára. Marik Sándor Elhunyt egy munkásem­ber. Acs volt, otthonokat épített De neki nem volt Szívemben volt — mondják. Tiszta kezű, jó fejű, haladó gondolkozású, s élete össze­forrt a mozgalommal. Élete teljében, 37 éves korában ra­gadta el a halál, s maradt felesége két kislánnyal, a 11 éves Anikóval és az alig ti­zennyolc hónapos Tündével. Frissek még a sebek, fá­jók az emlékek. Alig nyolc hónapja temették. Ez az ember ezerhárom­száz munkás gondját-baját viselte, osztozott örömeik­ben. Mindenki szerette — tisztelte az üzemben. Élete álma volt, hogy családi fész­ket építhessen egyszer. — Erről beszélgettünk ha­lála előtt, húsvétra készülve — emlékezik a telepvezető Vilmán Pál. — Neki nem si­került. Kötelességünknek éreztük hogy álmát te1 i'sü­sük. Tízezer forint kölcsönt és ötezer forint segélyt ka­pott Emlékszem, hogy örült Csendes, nyugodt ember volt Áradt belőle az opti­mizmus. Nyugtatólag hatott környezetére, Vilmára is. Csodálta türelmét, higgadt­ságát. S ezt az űrt érzi azóta is. Szórakozni nem járt. Két helyen morzsolta életét. Ott­hon, imádta a családját, s benn az üzemben. Szerette az embereket. Nagyon örült, arc: kor megkapta a telket az építéshez, s egvik alkalom- ma' meg is jegyezte Vil- mánnak: — Csak nem tudom, hogy épül fel. — Barátian hátba vere­gettem. „Fiú, majd kaláká­ban.” — Mert amikor én építettem, ő ott volt, kever­Tisztesség te a maltert, betonozott. — Jólesett neki. Megnyugo­dott. — Elmegyünk harmin- can-negyvenen és „feldob­juk” — mondtam neki. Ezt ő már nem érhette meg. De az üzemben min­denki tudott ennek az em­bernek az álmáról, s vala­mennyien valami furcsa bel­ső kényszer, tisztelet, köte­lesség alatt cselekedtek. Csak egyetlen szóra vártak az emberek. Ezt említi Vaszkó István, a gondnok is. — Amikor vasárnapra meghirdettük a házépítést, annyian jelentkeztek, hogy magunk is csodálkoztunk. Ha mindnyájan elmegyünk, nem fértünk volna el a tel­ken. Válogatni kellett. Segédmunkások fogtak la­pátot: ácsok: Körej István, Liszkai Lajos, Kató Károly, kőművesek: Czap Lajos, Jambarik János és a töb­biek, Révész Sándor és Ma­jor Ferenc asztalosok, fű­részgépkezelők és darusok láttak munkához. Legalább egyszerre száz ember. Elsők között a kommunisták. Se­gített a rokonság is. És már tető alatt áll a tisztelet háza Kisvárdán, az Árpád utcában. Az özve­gyen maradt édesanya mondja: — Mindenkinek csak kö­szönetét mondhatok, mert a legmesszebbmenőkig segí­tettek, amikor magamra ma­radtam. Neki még szülési szabadságon kellene lennie, de a tragédia újra munkára kényszerítette, mert így egyszerre kevés lett a 600 forint -- Dolgozom, megbe­csülnek, s szeretet övez. Ezerháromszáz ember ne­vében mondták a munká­sok: szere tetre méltó ember halt meg. — Kórházban voltam. So ha nem felejtem el. Kétszer is meglátogatott Hozott ci­garettát, csokoládét. Pedig elfoglalt ember volt — em lítette Árnóczki József se gédmunkás. — Azért mentünk segíte­ni, mert szerettük. Közked­velt ember volt Talán nem is akadt olyan ember, aki hez ne lett volna egy-két meleg szava. Beteg voltam. Távol jakom, mégis felkere­sett Gáncsos Lajos segéd­munkás ezt mondta: — Igazságos volt Horváth Jenő segédmun­kás: — Két gyermeket hagyott itt. Ügy éreztem el kell mennem, segíteni, hogy fel­épüljön az otthonuk. Kis kertes ház. Tervezik a munkások, hogy tavasszal gyümölcsfákkal és szőlővel telepítik be. Lugast csinál­nak, virágos kertet Felesége és a két árva most szolgálati lakásban él­nek. Férje, Báncs László kom­munista volt. A tuzséri ÉR­DÉRT üzem párttitkára. Ál­mát a munkások váltották valóra. / / / A VAROSTOL DELRE Nyíregyházától délre, a Debreceni és a Kállói utak által határolt területen, 184,1 hektáron jelölték ki a város új ipartelepét A hivatalos aktákban „déli ipari övezet" néven szereplő terület bené­pesítése már tavaly megkez­dődött Elsőnek a Hajtómű- és Felvonógyár nyíregyházi egysége telepedett le egy több, mint kilenc katasztrális hold területen. Az új üzem­ben azóta már dolgoznak. Úttörő ezen a területen a Szabolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalat is a már el­készült iparvágánnyal, a ké­pen is látható, 900 tonna ce­ment befogadására alkal­mas cementrelével és a mel­lette épült transzportbeton­gyárral. Az automata beton­gyár óránként hatvan köb­méter betont képes előállíta­ni a kivánt minőségben. A kész, még képlékeny betont gépkocsikon szállítják el az építkezésekhez. Tekintettel arra, hogy eny- nyi betonra a vállalatnak nem mindig van szüksége egyszerre a gyár tizenöt kilo­méteres hatósugarában más vállalatokat — a szövetkezeti építőipart és a tsz ek építke zéseit is — ellát majd az igé­nyelt mennyiségű anyaggal Az új ipari övezetben a vál­lalat eredetileg húsz kataszt­rális holdon települt, de ez kevésnek bizonyult. Újabb területi igényt jelentett be, ahova építőipari segédüze­met költöztet majd. A déli iparövezet kijelölé­sével megszűnt a városban a rendszertelen Ipartelepítés- Távlatokban is helyet tud­nak itt biztosítani az új, vagy áttelepülni akaró üze­meknek. Itt kapott központi telepe számára egy több, mint hat katasztrális hold te­rületet a Közúti Építő Válla­lat. Hasonló nagyságú terüle­tet adtak át a Hajdú-Szabolcs megyei Édesség Nagykereske­delmi Vállalatnak is. Már el­készült a Vasműszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat raktár- és irodaépülete. Ide telepít gépjárműjavító üzemet a Szabolcs-Szatmár megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat. Megkezdődött mint­egy 6,5 hektáron a Kelet-ma­gyarországi Faipari Vállalat új üzemének építése is. A na­pokban kapta meg a végle­ges területfelhasználási en­gedélyi több, mint 24 hektá­ron a Budapesti Papíripari Vállalat- Ugyanis végleg el­dőlt a vita: a Gazdasági Bi­zottság úgy határozott, hogy Nyíregyházán épül fel az új hullámdoboz és zsákgyár. E hatalmas területen még bőven van hely a távlati ipar- telepítési koncepciók kere­téber sorra kerülő telepíté­sekre. Számolnak például a poligon üzem területi igé­nyeivel, valamint egy toló­zárgyár esetleges idetelepí­tésével is. Az eddigi reálisan számba vehető ipartelepítések beru­házásai máris százmilliós nagyságrenddel mérhető. A terjeszkedésnek azonban nincs határa, hiszen déli irányban szabad az út. Az iparvágány továbbépítésének lehetőségei, az országos fő­útvonal közelsége a szállítás előnyös feltételeit is megte­remtik. S végül — ami a vá­roslakók számára sem lehet közömbös — az ipartelep nem szennyezi Nyíregyháza leve­gőjét, mert a széljárás ezen a vidéken legtöbbször déli irá njnL Tétís árpád Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents