Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
?§68. december IS, REt FT MAGVARORR7Ä0 S. dial Biszku Béla elyíárs nyíregyházi választói között Biszku Béla elvtárs a Hajtómű és Felvonógyár nyíregyházi gyáregységében. Hamme) József felvétele Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titaara, Njúegyháza város országgyűlési Képviselője — mint arról mái hírt adtunk — az elmúlt hét szerdáján választókerületében tett látogatást Hogyan élnek, dolgoznak azok, akiknek a közvetlen bizalmát éivezi; milyen tervek, gondok foglalkoztatják újabban a választókat, hol „szorít a cipő”: talán így lehetne egybefoglalni mostani látogatásának is a célját. Lőrincz István igazgató főmérnök érthető izgalommal várta a képviselőt Nyíregyháza új ipari negyedében, ott, ahol a Hajtómű és Felvonógyár telephelyének a körvonalai most bontakoznak ki. Hónapokkal számolva is csak néhány telt el azóta, hogy a városnak ezen a távolabb eső részén homoki engerre lelt itt a látogató. Most hatalmas vasbetonelemek illeszkednek egymásba, felemelő látványt nyújt a jövőre elkészülő óriás üzemcsarnokok váza. Száznegyvenmilliós beruházási program megvalósításán fáradoznak most itt az építők, melynek nyomán újabb százaknak nyílik munkaalkalom és a város ipari termelése tovább bővül. Igaz, csak leírva ilyen egyszerű mindez, rengeteget kell töprengeni, olykor vesződni is, hogy rendben menjenek a dolgok. Hát ezért is érthető az igazgató öröme, hogy a fiatal gyár eredményeiről a vendégek között majd csak elsőnek Biszku Bélát tájékoztathatja. Nagy figyelemmel hallgatta á képviselő a legfrissebb újságokat az ideh már százmilliós termelésről, a negyven vagonnyi csehszlovák exportról, meg arról, hogy a jelenlegi félezres létszám jövő'-e 700, két év múlva pedig már 1100 lesz, .s a termékek sora tovább bővül a sebváltók készítésével, ami iránt rendkívüli a kereslet. — És mi a helyzet a konveyor linencével? — vetette közbe az igazgatónak. Aztán megtoldotta még azzal: a szállítórendszerek, felvonók gyártásának világ- színvonala mennyire indokolja az automatizálást, mikor gazdaságos... Lőrincz igazgató nem tudta palástolni pillanatnyi zavarát a nagyonis szakmai jellegű felvetés hallatán, azért részletesen vázolta az angolokkal folytatott tárgyalások jelenlegi állását. Később, lenn a galván- űzemben Krizsai Lajos brigádvezető került hasonlóan „kellemetlen” helyzetbe: Biszku elvtárs az egyik lepárlóberendezésen végzett hegesztésen fedezett fel kisebb hibát. — Úgy látszik, szakmabeli — súgta is nyomban a mögötte álló igazgatónak. Nem tévedett: Biszku elvtárs 31 évvel ezelőtt ennek a gyárnak az elődjénél, a Magyar Felvonógyárban kezelte az inaséveit. Duplán otthon érezte hát magat a hatalmas vaslemezek, a hegesztő aparátok, a nagy zajjal működő köszörűgépek között. Krizsainak sem kellett egyéb: a szakmai kérdések mellett „szaktársi alapon” újságolta el, milyen az élet ma egy felvonógyárban, milyen a kereset, a megélhetés. Kisebb fajta vita is kerekedett a 80, 50, 15 százalékos kategorizálásról. Krizsai szerint ezt kifogásolják a termelésiek. A képviselő megértőén fogadta a felvetést, majd részletesen végigvezette: ezzel az intézkedéssel a kvalifikáltabb munka megfelelő díjazását kívánták megcélozni. Ha a közép- és felsővezetők jobban irányítják, szervezik a munkát, jól járnak a hármas kategóriákban lévők is, akiknek a bére viszont mindemellett garantált. Majd a fejlemények döntik el, mennyire helyes ez a módszer, vagy pedig kiigazításra szorul-e. Különben Krizsai és munkatársai elégedettek a keresettel — gyorsan kiderült, hogy ő például keres annyit, mint egy középvezető — csak ha már szóba jöttek a problémák, erről sem akart megfeledkezni. Egyébként jól érzik magukat az új gyárban, jól tudják, itt biztos megélhetésük lesz a jövőben is, érdemes hajtani. A képviselővel érkezett vendégeknek az tűnt még fel, hogy a rendkívüli zajban is milyen jól érti egymást Biszku Béla és Krizsaj Lajos. Aki ilyen helyen dolgozott, dolgozik, megszokta a gépek, a kalapácsok moraját Erős kézszorítással váltak el egymástól. A megyei kórház Igazgatói irodájában — a képviselő látogatásának következő állomásán — jobbára csak a nehézségek kerültek szóba. Nem kellett érvekkel, számokkal bizonyítani. Biszku elvtárs már jól ismeri a, megyei kórház nehéz körülményeit a zsúfoltságot, az épületek avultságát. • Zsö- göny József igazgató főorvos nyomban rá is tért a lényegre: megkezdődött a negyedik 5 éves terv kidolgozásának előkészítése, azt szeretnék, ha a legfontosabb teendők között tüntetnék fel egy új megvei kórház építését, amit 1973-ig jó vo’na elkészíteni. A képviselő láthatóan átérezte a kérdés súlyát, bár jól tudja, a megoldáshoz közel félmi II’árd szükséges, aminek az előteremtése nem mehet máról holnapra Nem ígérhette tehát a kérés gyors teljesítését, de abban egyetértettek • közös erővel küzdenek majd az elképzelés megvalósításán, együtt a megyei vezetőkkel. Szilfa utca 26. Itt él Ko- vacsics Gyula veterán, nyugdíjas. Ugyancsak meglepődött, amikor Biszku Béla kopogott az ajtaján kora este, megtudni: hogyan telnek a napjai, milyen az egészsége. Gyula bácsi éppen a memoárját írja: a tizenki- lences emlékeit rendezgeti: megindult hát a szó a történelemmé lett élményekről, az illegalitásról, az éjszakai plakátragasztásokról, a mun- kásszolidaritasról a fehér terror idején. Aztán a jelen elevenedett meg, miközben összekoccantak a saját termésű borral töltött poharak: az, hogy Kovacsics bácsi „kétszeres úttörő” — a^zá fogadták a pajtások, akik élménybeszámolóra hívják, a lakásán felkeresik — hogy tanácstagi funkciója bőséggel ellátja munkával a nyugdíj napjaiban is. Később Oláh Gyula nyomdász lepődött meg a váratlan látogatás felett: munkahelyén szorított vele kezet Biszku elvtárs. A Viharsarokból indult veterán kommunista nyomdász, aki sokszor résztvevője voijt az elnyomók elleni harcra serkentő „majálisoknak” a Hármasdombon, még mindennap műszakba lép, készíti a párt megyei lapját. Jó egészséget' kívánt neki a képviselő. Angyal Sándor' A KGST és a szabolcsi ipar I. Amit mi kaptunk Igazából föl sem lehet mérni. Ipari vállalatainknál, szövetkezeteinknél rendkívül sok szovjet, NDK-beli, cseh, vagy lengyel berendezés működik. Számítógépektől, irodai felszereléseken át gépkocsikig, más szállító lármű- vekig..- És ha az egyes szakmák speciális gépeire gondolunk? Hatalmas apparátus és talán hetek kellenének hozzá, hogy ezt valaki mind össze- síthesse. Tény, hogy barátaink termékei, nyersanyagai életünk állandó kísérőivé 'áltak, bevonultak mindennapjainkba, s nélkülük ma már aligha képzelhető el az élet normális folyama. Gépsorok, prések A berendezések között igen fontos helyet kap a gumigyár most befejeződő beruházásainak egy jó része. A tehergépkocsik gumiköpenyeinek körfutózását szovjet, a mezőgazdasági gépekét két NDK-beli gépsor végzi. A gumigyár ugyancsak az NDK-ból kapta három szövetkenő gépsorát, a két-két hehgerszéket és folyamatos vulkanizálót. A kerékpár- tömlők vulkanizálására szolgáló prést Csehszlovákiában gyártották. Még egy berendezést föltétlenül meg kell említeni- A Hajtómű- és Felvonógyár nyíregyházi gyáregységében igen Sok speciális gép működik, s ezek zömét a baráti országokban készítették. Nemrég állították be és most folyik a felszerszámozása annak a nagy teljesítményű csehszlovák élhajlító gépnek, amelyet a gyár nem kevesebb, mint 700 ezer forintért vásárolt, x Ezzel a berendezések sora távolról sem teljes, hiszen csak néhány, az átlagosnál _ nagyobb teljesítményű és nemrég beszerzett gépet említettünk. A berendezések mellett azonban igen sok nyers-, alap- vagy segédanyagot is kap megyénk ipara ezekből az országokból. Rostlen, szovjet fa A gumigyár például a Szovjetunióból és Lengyelországból a gyártáshoz feltétlenül szükséges kemikáliákat, az NDK-ból pedig évente 100—150 tonna ugyancsak elengedhetetlenül fontos kaolint A Nyírbátori Növényolaj- Ipari Vállalat az idén remek eredményeket ér el Ez —a gyár dolgozóinak szorgalmas munkája mellett — a kitűnő minőségű és olcsó szovjet rostlenmagnak is köszönhető, amiből eddig 200 vagcnnal hoztak be. Ugyancsak a Szovjetunióban termelték azt a napraforgómagot is, amiből eddig 500 vagonnal dolgozott fel az idén a nyíroáto- ri gyár. Az NDK-ból a gyártáshoz szükséges szódát kaptak 20 vagonnal, s mindez együtt lehetővé tette, hogy a gyár öt év alatt megkétszerezze az exportját A baráti országokból származó import ezalatt a tízszeresére növekedettA tuzséri ERDÉRT-telep szinte kizárólag a Szovjetunióból érkező hatalmas mennyiségű faanyag egy részének feldolgozására létesült. 1964-ben itt már 1263 fizikai dolgozó kapott munkát és összesen 507 ezer köbméter — ebből 368 ezer fenyő- gömbfa — faárut kaptak a Szovjetunióból. E mennyiségek 1967-ben egyenletesen növekedtek, a fenyőgömbfa ekkor 44 ezer, az összes áru pedig 98 ezer köbméterrel emelkedett. Az idén az első háromnegyed évben 317 ezer fenyőgömbíát és 138 ezer. más fafajtát dolgoztak fel a szorgalmas tuzséri munkáskezek. Az idén tehát növekedett számottevően az importált faanyag mennyisége. Ez annak tudható be, hogy Tuzsé- ron az év közben építettek egy fűrészüzemet — amelynek évi kapacitása 100—120 ezer köbméter fa —, s a munkaerő jelentős részét lekötötte az építkezés. (Egyébként állandó a létszámhiány.) A feldolgozott fa mennyisége azért növekedhetett, mert számottevően gépesítették négy év alatt a feldolgozást. Az árumozgató- és rakodógépek szovjet és csehszlovák gyárakban készültek, a rakodógépek zöme szovjet, a vontatóké cseh. Az importált faanyagból a feldolgozás után már — 30 ezer köbméter mennyiséget — exportálni is tud a tuzséri telepKőolaj Nyírbogdány- nak Szinte hihetetlen mennyiségű parafinos kőolajat kap a Szovjetunióból a Nyírbog- dányi Kőolajipari Vállalat. A 200—210 ezer tonna — eny- nyi lesz az idén — kétszáz olyan vonatszerelvényt tételez fel, amelyeknek mind- egvike száz normál vagonból állAz idén ezzel a mennyiséggel Nvírbogdánvban a feldolgozott nyers kőolaj több, mint fele szovjet import, bár a bogdánviak azt szeretnék, ha ennél még nagyobb lenne az arány, hiszen olcsóbb is, és jobb is, mint az alföldiek (De hát ki dolgoz- a fel a 16 különböző minőségű alföldi olajat, ha nem a viszonvlag kicsiny nyírbog- dányi T) Érdekes, hogy a kőolajat elosztó tröszt az idén adott először nagyobb menyiséget a szovjet importból Nyírbog- dánynak. (1963: 27 ezer tonna volt csupán.) S ez a tény azért figyelemre méltó, mert a tröszt most már érdekelt — az új irányítási rendszer első esztendejében vagyunk — az önköltség alakulásában. Azt a kőolajat, amit Nvírbogdányban feldolgoznak, nem kell szállítani, tehát olcsóbb. Érdemes lenne e tényen másoknak is elgondolkodni. Mert nagyon sok szál fűzi ugyan megyénk növekvő iparát a Szovjetunióhoz, azonban azt az előnyt, hogy a vasúton szállított nyersanyagok, itt lépik át a határt — még távolról sem használták ki az ipartelepítés során. Pedig a megye vezetői erre számtalanszor felhívták egyes országos szervek, vagy nagyvállalatok vezetőinek figyelmét. Lehetséges lenne, hogy mégis felfigyelnek majd rá? Kun István Visszalapozgatok jegyzetfüzeteimben., Pontosan ez év november 11-én jártam a tiszakanyári Havasi Gyopár Tsz-ben. (Gyönyörű nevet választottak közös gazdaságuknak a szövetkezed gazdák.) Már eljövőben voltam, de Pócsik Albert elnök marasztalt még pár percre. Azt hallgassam még meg, mibe vágta a tsz újabban a fejszéjét. Hogy lófelvásárló segédüzemágat kezdett. Elhelyezési és tartási lehetőségeket így is hasznosítják. „Meg levezetjük azoknak a tagoknak a vágyát, akik a ló szerete- tére, gondozására még mindig esküsznek. És mellesleg egy évben kétszáz ilyen ló háromszázezer forinttól ötszázezerig hoz a közös kasz- szába. Miután bizonyos ideig tartjuk, feljavítjuk, majd exportra adjuk.” Egy vezető a maga helyén. Nyírcsászáriban korábban jártam. Antal Gyula egyik Borsod megyei állami gazdaság üzemegysége éléről 1965. január 15-éa került as Új Élet Tsz elnöki posztjára. Még a felszabadulás előtt elkerült Császáriból, és több, mint két évtizeden át piszkálta a honvágy. Most azt mondta, őhelyette inkább kérdezzem azt a három. nőt (Bihari Istvánnét, Szabó Istvánnét és Bihari Máriát), akik ugyancsak távoli munkahelyről tértek vissza a tsz-be dolgozni. A válasz egyetlen mondat, keményen összesűrítve: „Megtaláljuk itthon is a számításunkat.” De ők már félszáz fölé növelték a visszatérők számát S Antal Gyulának van köze mindehhez? Ifjú Veress Lászlóval, a zsarolyáni Üj Barázda főag- ronómusával szeptember 9-én beszéltem. Finom szakszerűséggel magyarázta, miképpen találták el az erősen kötött, vályog talajú birtokuknak megfelelő kalászos termesztését az előveteménytől a magtárig. Évek óta tőlük nem történt gabonaeladás az állam részére. Idén nyolc- 6zás mázsát terveztek erre « célra és kerek kétszáz százalékot, ezerhatszáz mázsát szállítottak. Ezt a „megtalált tényt” rendszeressé akarják tenni. Maga csinálja? Szó se róla. A tagságnak meg a vezetőség többi tagjának is benne az ereje. De a fő figyelem, a tervezések, kalkulálása, a számokkal való harc elsődlegessége az övé. „Asszonydicséret Dorríb- rádon” — közölte lapunk november 15-én. Ez illet a riport fölé. Az éves versenyfelhíváshoz való csatlakozást olyan komolyan vette a Vörös Csillag Tsz öí- venhét fős, jobbára nőkből álló kertészeti brigádja, hogy a vállalt félmilliós termelési értéket végül is egymillió-háromszázezer forintra növelte. S még innen azt, hogy szorított száz hold vetőborsó betakarítása. A tsz nőtagjai hajnal két órakor keltek és napkeltéig szerény szorgalommal nyűtték lövéstől a borsót. Akkor mentek reg- gelüKúy reggelit készíteni otthon a családnak. Utána vissza a közös határba egyéb munkát végezni. Ez tartott két hétig. A borsót betakarították veszteség nélkül, tizenhárom mázsa holdanként! rekordterméssel. Ebben a munkában nyolcvan nő vett részt, sokan közülük gyerekes anyák. Még egészen friss a jegyzet, december 5-ről való. A tiborszállási Üj Élet Tsz lá- pos határában fokozottan érvényesült a nyári aszály. Csak az alma és a petrezselyem kétmillió forint kiesést jelzett Lehet ebbe be* lenyugodni, tétlenül nézni? „Meg kellett felezni — ’"gy Pálus Pál elnök. — A kár felét a növénytermesztésnek, másik felét az állattenyésztésnek kell kihozni.” A jobb munka, okos kalkulációk „kereszthúzásai”, az új mechanizmus értékesítési lehetőségei végül is helyzetették a kétmilliót. És eddig lenne? Ez csak az utóbbi hónapok jegyzetfüzeteinek emlékeinek néhány szemelvénye. Mennyi egyszerű tett van még ezelőtt és eközben. Az élet úgy alakult, hogy számuk mind több lesz, Asztalos Hällm
