Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-11 / 290. szám
f 5 oMáí CTT.BT-M AOY ARORSZJÜB I9Ű8. December IB Külpolitikai összefoglaló Ü Ky arcátlan kijelentése 111 Huzavona az asztal körül iijjj Mixon náthás || Kommentár Kijevről fej Brit belpolitikai válságjelek Amióta csak Ky tábornok megérkezett Párizsba, sűrűn szerepelget, fotografáltatja magát és csakugyan csinos, ifjú feleségét — igyekszik „jó sajtót” szervezni magának. Kár, hogy beszél is és ezzel nagymértékben ront helyzetén. A többi között azt az arcátlan kijelentést tette, hogy „nem kívánja a tárgyalóasztal túlsó felén ülő emberek megadását”. De hiszen, bárhogy húzzák-halasztják is a párizsi tárgyalások újrafelvó- telét, mégis ők, a saigoni rezsim képviselői kényszerültek tárgyalni jönni a francia fővárosba. ök, a saigoni rezsim képviselői szenvednek újra meg újra vereségeket a „tárgyalóasztal túlsó felén ülő emberektől”, azaz a nép többségét képviselő DNFF-től! Hiszen a saigoni katonai főparancsnokság éppen most jelentett be rendkívüli intézkedéseket, mert fél a DNFF új katonai és politikai akcióitól, s kilátásba helyez egy esetleges ostromállapotot is. Ami pedig a párizsi tárgyalásokat érdemben illeti: még mindig folynak az alkudozások a látszólag technikai, valójában politikai kérdésekről. A VDK négyzet alakú tárgyalóasztalt javasolt. az USA hosszú téglalap alakút, majd kompromisszumként felmerült a kerek, vagy ovális asztal lehetősége. Ám ezt elvetették, s most mindinkább előtérbe kerül a rombusz alakú asztal eszméje. egy ilyen alakú asztal ugyanis lehetővé tenné. hogy a tárgyalófelek, az amerikai és a saigoni álláspontnak megfelelően, mint két tábor helyezkedjenek el egymással szemben. Ugyanakkor hangsúlyt kanna az a tagadhatatlan tény is, hogy a kon férőn cián négy önálló és független tárgyaló fél vesz részt, miként ezt a VDK és a D>?FF küldöttségei — az amerikaiakkal még a bombázások mogs-iintetése előtt létreiött megállanodásban — ismételten leszögezték. Nixon megválasztott elnök- szerdára ígérte kormánya listája teljes névsorának bejelentését. Két újabb különleges tanácsadó kinevezését máris közölte. Az egyik a 38 eves Gilliam • Safire író-újságíró, aki a belpolitikai tervezés kérdéseivel, a másik a 33 éves néger Robert Brown, aki a néger lakosság problémáival foglalkozik majd elsősorban. Nixon egyelőre náthás, szerdára hirdetett televíziós bejelentése az esetleg elhatalmasodó influenzája miatt elmarad. A nemzetközi érdeklődés középpontjában áll az az őszinte elvtársi és baráti légkörben, Kijevben lezajlott találkozó, amelyen a Szovjetunió és Csehszlovákia vezetői vettek részt. A Rudé Prá- vó kommentárjában hasznosnak minősíti a kijevi összejövetelt, hangsúlyozva, hogy az ilyen jellegű személyes tanácskozások igen jelentősek, mert lehetővé teszik, hogy felesleges huzavonád és különböző közvetítő láncszemek nélkül megold iák a közös érdekű problémákat. Kijev- ben mindkét fél egyetértett abban, hogy a CSKP novemberi plénumának határozata jó feltételeket teremtett Csehszlovákia belső helyeztének és külpolitikai kapcsolatainak konszolidálásához. Egy bonni hivatalos közlés szerint Wilson brit miniszterelnök februárban hivatalos látogatásra az NSZK fővárosába utazik. Kérdés azonban, csakugyan miniszterelnök lesz-e még akkor Wilson? A brit saitó ugvanis napok óta koalíciós új kormány lehetőségéről cikkezik, amely állítólag képes lenne helyreállítani bel. és külföldi bizalmai a brit politika iránt és megvédeni a font sterlinget.. Ezzel kapcsolatban több lap Wilson helyett sir Alec Douglas-Home konzervatív párti volt m> niszterelnököi kívánná ismét a kormány elnökének székében látni. » Húsok fogadta a CSEMÄD0K vezetőit Prága, (MTI): Kedden Fozsonyban Gustav Husak. az SZLKP KB első titkára fogadta a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének küldöttségét. amelyet Dobos László e'n."k vezetett. Husak a CSE- MA.DOK vezetőivel a nemzetiségi törvény végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről tárgyalt: elsősorban a nemzetiségek képviseletéről a Szlovák Szocialista Köztársaság választott és végrehajtó szerveiben. továbbá az ifjúsági mozgalom problémáiról a vegyes nemzetiségű területeken és más. a CeEMA,pOK tevékenységével összefüggő kérdésekről. Tiltakozás az amerikai kadihafók feke e-tenseri proYokációia eilen Moszkva: A szovjet közvélemény továbbra is élesen elítéli a Pentagon újabb provokációját, amelynek keretében az Egyesült Államok két hadihajóját a Fekete-tengerre vezényelte. A szovjet külpolitikai kommentátorok leleplezik a nyugati propagandának azokat a törekvéseit, amelyek a két amerikai hadihajó fekete-tengeri megjelenését úgy akarják beállítani, mintha csupán egyszerű „látogatásról” lenne szó, vagy az amerikai hadihajók befutása a Fekete-tengerre nem jelentene mást. csupán „választ” a szovjet hadihajók földközi-tengeri jelenlétére. A Krasznaja Zvezda ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet: maguk az amerikaiak emlékeztettek arra, hogy az ilyen és az ehhez hasonló provokációs lépéseket már jóval az előtt kitervelték, mint ahogyan a szovjet hadihajók megjelentek a Földközi-tengeren. A Trud kommentátora Is leszögezi: hiába Igyekszik a burzsoá propaganda ködösítéssel az amerikai hadihajóknak a Szovjetunió határa közelében való drkálását „sétahajózásnak” minősíteni, itt durva előre kitervelt kihívásról van szó a Szovjetunióval és más szocialista országokkal szemben. Bukarest: „A nemzetközi enyhüléssel ellentétes lépés” címmel foglalkozik Ion Fin- tinaru cikke a Scinteia keddi számában a két amerikai hadihajó behatolásával a Fekete-tengerre. „A hír a hazai közvélemény élénk visszatetszését váltotta ki” — hangzik a cikkben. A Fekete-tenger partján fekvő Románia közvéleménye szembehelyezkedik az olyan aktussal, amelynek a jelenlegi helyzetben nem lehet más hatása, mint a feszültség fokozása, „amely ellentétben áll a béke és a biztonság érdekeivel a térségben és a világban.” A cikk hangsúlyozza Románia ama törekvését, hogy a szocialista országokkal, minden békeszerető országgal, minden haladó, antiim- perialista erővel együtt javítsa a nemzetközi kapcsolatokat AMERIKAI BATUHA.TÖK A FEKETE-TENGERKN. Az amerikai 6. flotta két rombolója, a Turner és a Dyess a Dardanellákon keresztül beputott a Fekete-tengerre, hogy ott provokációs gyakorlatokat tartson. (Telefoto — AP—MTI—KS) Anúrej Merkuhv Próbarepülés* Zsenya Kovrigin úgy érezte. ő a legboldogabb ember a világon. Még csak huszonkét éves, és máris újságíró egy nagv központi lapnál, amely most izgalmas riportra küldi. Nem mindenkinek jut osztályrészül, hogy részt vehessen egy úi géptípus próbarepülésén, az egyik híres pilótává!, Kosztrowal. Szóval e2 Kosztrov — gondolta Zsenya. — Valahogy magasabbnak és szélesebb vállúnak képzeltem. Mindenáron valami komolyat, nagyon értelmeset akart kérdezni a nagy nevű pilótától, aztán mégis olyasmi csúszott ki a száján, aminek semmi köze sem volt a megírandó cikkhez, de őt már réges-ré- gen érdekelte: •Andrej Mericttlov, szovjet prózníró 1921-b(*n született. Harmincévesen kezdte írói pályafutását, s azóta sűrűn oubliká! elbeszéléseket, karco'atokat a Mo-sz- kovszkaia Pravdában, az OsronVokban. az Oktyarrban és a Molodn.l Kommunyiszt «fcuű ifjúsági folyóiratban. — Ugye. a polgári légiforgalomban mostanában nincs sok alkalom a hőstettekre? — Hőstettekre? — Kosztrov kissé meglepettnek látszott. — Túl sok lehetőség valóban nem kínálkozik, csak úgy általában hetente egyszer. Zsenya látta, hogy megmosolyoglak. de akkor hozzálépett Vasziljev, a navigátor karonfogva felvitte á lépcsőn. a gép belsejébe. A motor hamarosan berregni kezdett, bezárult az ajtó, a kerekeken gördülő lépcsőt eltolták, aztán egy alig észrevehető kis döccenés és már a levegőben voltak. Eleinte még látszottak a repülőtér fehér és vörös fényei, azután már csak a sötétség, s a szemerkélő eső burkolta be a repülőgépet. Zsenya a maga kis ablakán leeresztette a redőnyt hisz több látnivaló nem akadt. Az egyenletes zaj álomba ringatta. Amikor fölébredt, már hajnalodott, s kitekintve hatalmas erdőséget pillantott meg. A kis ablakon át a gép óriási szárnyát is látta, s most már tudta, hogy a szárnyon kapott helyet az egyik motor, a szárny belsejében pedig az üzemanyag. Mennyit fogyaszthat egy ilyen temérdek nagy gép, töprengett magában, s felállt, hogv megkérdezze a gépésztől. De az merőn nézett a másik szárnyra, ahol — a motor körül — időnként feltűnt egy piciny, alig látható kis lángnvelv. Az ő oldalán semmi ilyesmit nem tapasztalt Megkérdezte volna, hogy a két szárnymotor miért nem egyformán működik, de minden kérdését torkára forrasztotta az a változás, melyet az emberek — gépészek, szerelők, pilóták — arcán tapasztalt. Az egyik bőrkabátos gépész előrerohant a pilótákhoz. Kosztrov hirtelen oldalt fordította a* gépet, majd zuhanó repülésbe ment. s a lángok eltűntek. Mire mindez lejátszódott, az erdó alant sokkal közelebb volt, mint azelőtt. Zsenyának csak most kezdett derengeni, hogy mindez nem tartozik hozzá a repülés mindennapjaihoz. Heves szóváltást hallott: . — Hogy képzeled? Semmiképp sem hagyhatjuk veszni a gépet. Annyi hónap rhegfe- szített munkája után... Kosztrov maid letesz minket valahol, itt a közelben városnak kell lennie. S a föld egyre közeledett. A fák ritkulni kezdtek, szabad, tágas térség tűnt fel, már-már mindnyájan megnyugodtak, hogv a leszállás simán megtörténik, amikor a balszárny ismét lángra lobbant. S a baj nem járt egyedül: a terep egyenetlen volt. nem is elég nagv, s közepén egy árok húzódott. Kosztrov tehát kénytelen volt ismét feljebb ragadni a gépet. — Kapitány parancsa: ugrás! — szólt valaki harsányan. És Zsenya látta, hogy mindnyájan magukra öltik ejtőernyőjüket. Elsápadt, de a nagy felfordulásban ezt csupán Vasziljev vette észre. Az idős navigátornak éppen egy Zsenyához való korú fia volt. Odalépett az újságíróhoz. Határozott mozdulatokkal megpróbálta a derekára csaüűni az ejtőernyőt. — De én nem tudom, hogy kell ugrani — szólt Zsenya. (Folytatjuk) Külpolitikai széljegyzet: A csúcstalálkozó esélyei A Szovjetunió külpolitikája következetesen küzd az emberiséget érintő legfontosabb kérdések megoldásáért, a konfliktusok tárgyalások útján való rendezéséért. Ennek megfelelően sohasem utasította el a magas szintű párbeszédet. Ilyen párbeszéd lefolytatásában a Szovjetunió partnere szükségszerűen az imperialista tábor vezető hatalma, az Amerikai Egyesült Államok. A párbeszéd maga — mégha a legmagasabb szinten megtartott csúcstalálkozóról is van szó — természetesen semmilyen formában nem jelenti az imperializmus politikai akcióival szembeni küzdelem lanyhulását. Ezt a közelmúlt években megtartott szovjet—amerikai csűcsmegbeszéiések (legutóbb a Koszigin és Johnson között Glassboróban létrejött találkozó) világosan bizonyították. A szovjet külpolitika a csúcstalálkozók megítélésében abból indul ki, hogy — miközben a leghatározottabban visszautasítja az imperializmus minden agresszív kísérletét vagy behatolási akcióját — készen áll azoknak a reális problémáknak a megvitatására, amelyek a nemzetközi enyhülést szolgálhatják. Ennek az általános elvnek megfelelően a szovjet kormány vezetői az elmúlt hónapokban mind hivatalos nyilatkozataikban, mind pedig nem hivatalos állásfoglalásaik során leszögezték tárgyalási készségüket. A magas szintű párbeszéd fonalának felvételéhez: vagy éppen a csúcsla'álkozó megtartásához ezért nem a Szovjetuniónak, hanem az Egyesült Államoknak kell „politikai értékelést” végrehajtania! A legutóbbi néhány hét jelzősei arra utalnak, hogy amerikai résztől ez az átértékelés megkezdődött. Természetesen rendkívül veszélyes lenne illúziókat táplálni. Az őszi hónapokban Euróoa és,a NATO viszonylatában az amerikai küinoi’tíka agresszivitása még fokozódott. A Távol- Keleten pedig nem a washingtoni magatartás valamiféle békés fordulata, hanem a katonai helyzet fokozódó kilátástólarisáea és az elnök- választási taktika k-'m-szerf- tette Jobnsont a VDK bombázásának beszüntetésére. Míg tehát az amerikai politika agresszivitása sok területen változatlan vágy éppen élesedik, — más ténve- zők a tárgvalóasztni felé hajtják Washingtont Jeleni leg két ilyen kérdéscsoport van. Az egyik személyi-taktikai kérdés: Johnson és a demokrata párt számára nem közömbös, hogy az esetleges csúcstalálkozó már január 20. előtt, tehát a távozó demokratapárti elnök hivatali időszakában létre jön-e, vagy csak a republikánus utód, Nixon hatalomátvétele után. Ez a magyarázata annak, hogy a legutóbbi hetekben Clifford hadügyminiszter, Rusk külügyminiszter, Sten- nis szenátor, a szenátus katonai készenléti albizottságé- . nak vezetője és más befolyásos politikusok a szovjet- amerikai csúcstalálkozó megtartását sürgették. Lényegében Nixonnak is érdeké a csúcstalálkozó létrejötte. Az új republikánus elnök nagyon jól tudja, hogy csak akkor szilárdíthaija meg befolyását a demokrata többségű kongresszussal szemben — és négy év múlva csali akkor számíthat új- ramegválasztásra, — ha eredményt tud felmutatni a nemzetközi enyhülés irányában. Nixon személyes politikai érdekei persze azt követelnék, hogy a párbeszéd csak január 20. után kezdődjék meg. Amerikai források! szerint ebben a kérdésben a hivatalba lépő elnök külön- megbízottjának, Robert Murphynek a közvetítésével állandó tárgyalások folynak a Fehér Ház és Nixon között. A másik és természetesen sokkal jelentősebb kérdés a két szuperhatalom számára az atompolitika bizonyos problémáinak megoldása. Ilyen lenne például az atomfegyverek terjedését megakadályozó egyezmény. Ebbe a kérdéscsoportba tartozik a nukleáris rakétarendszerek, illetve a rakétaelhárító rendszerek kérdése, amelyek gazdaságilag is óriási terheket jelentenek. Ehhez a " problémacsoporthoz sorolható az atemcsend-egyez- mény esetleges kiterjesztés« a föld alatti atomrobbantásokra. ■ Az amerikai politikának a közeljövőben el kell döntenie: továbbra is megmarad-e a legutóbbi hónapokra tapasztalt terméketlen és agresszív akciónál — vagy pedig hajlandó figyelmét a nemzetközi légkört kedvezően befolváso'ó nagv kérdések felé fordítani. Ennek az amerikai átértékelésnek az eredményétől függ, hogv a légköré1 °bbi jövőben meg- teremh'dnek-e a feltételek a szovjet—amerikai csúcstalálkozó létrejöttéhez. Megjelent a Nemzetközi Szemle decemberi szí ma A Nemzetközi Szemle legújabb számának első cikke a Béke és Szocializmus, á kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata megjelenésének első évtizedét méltatja. A folyóiratot az 1957-es moszkvai tanácskozás határozata alapján indították meg. Első száma 1958 szeptemberében látott napvilágot. Ma 26 nyelven jelenik meg, és a földkerekség 142 országában terjesztik. A Nemzetközi Szemle a Morning Star, az Angol Kommunista Párt napilapjának cikkét közli az amerikai választásokról. John Williamson a cikk írója hangsúlyozza, hogy Nixon az Egyesült Államok 37. elnöke minimális többséget kapott az összesen leadott 69 millió szavazatból R, Palme Dutt a Labour Menthly című angol marxista elméleti és politikai folyóiratban írt cikket „Csehszlovákia — tanulságok mindannyiunk számára” címmel. Mint ismeretes, az Angol Kommunista Párt augusztus 21-én állást foglalt az öt szocialista ország csapatainak Csehszlovákiába való bevonulása ellen. Ez magvarázza a cink egves fenntartásait a katonai akcióval kapcsolatban. Ugyanakkor lényegében marxista alapon elemzi a csehszlovákiai eseményeket és azok kapcsolatát az imperialisták törekvéseivel.- A világ érdeklődésének középpontjában állnak a Vietnam ügyében folyó párizsi béketárgyalások. Ezek létrejöttének körülményeit elemzi Salgó László, a Magyar Rádió és Televízió párizsi tudósítójának erről szóló, rendkívül érdekes írása. A cikk megállapítja, hogy a dél-vietnami realitások elfogadtatása Nixon kormányával legalább olyan nehéz lesz, mint az északi bombázások hiábavalóságának elismertetése John- sonékkal. Napjaink egyik legfontosabb problémáját taglalja A. Ivanov és J. Szemjonov cikke, a szocialista országok ipari együttműködéséről. A cikk megállapítja, hogy a szocialista országok ipari potenciáljának szakadatlan növekedését egyre nagyobb mértékben a különböző iparágakban végbemenő együttműködés kiterjesztése határozza meg. A magasabb ipari fejlettségi fok pedig azt jelenti. hogy kedvező anyagi feltételek alakulnak ki a testvérországok együttműködésének további mélyítéséhez. Számos aktuális és érdekes frás egészíti ki a Nemzetközi Szemle legújabb számát
