Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-05 / 285. szám
« <4ÜI Kft rf-UfTfevÄnoRSTÄö <fe<*ernf>er ft A Központi Bizottság ülése (Folytatás az 1, oldalról) tolatok, valamint a helyi tanácsok nagyobb önállóságának és felelősségének érvé!. A IX. kongresszus határozatainak megfelelően tovább kell dolgozni a gazdasági reform elveinek érvényesítésével a harmadik ötéves terv teljesítéséért. 2. A gazdaságnövekedés megfelelő ütemének fenntartásával, az életszínvonal tervszerű növelésével egyidejűleg tovább kell javítani a népgazdaság általános egyensúlyát, mind a fogyasztás, mind a beruházás szférájában, úgyszintén a külkereskedelemben. 3. Szükséges, hogy fokozottabban éljünk a szocialista országok gazdasági együttműködésében, a műszaki-tudományos kooperáció fejlesztésében rejlő lehetőségekkel, a gazdaság versenyképességének növelése, a műszaki 1, A kormányzati szervek az évi terv részletes kidolgozását és végrehajtásának megszervezését úgy irányozta elő, hogy a nemzeti jövedelem 5—6 százalékos növekedést érjen el, a reálbérek mi üteg’/ 2 százalékkal emelkedjenek. A felhalmozás a nemzeti jövedelemnél kisebb mértékben növekedjen. Törekedni kell a beruházási egyensúlyra, kis számban kell új, nagy beruházást kezdeni, s az eszközökét a folyamat-" ban lévő beruházások tervszerű befejezésére kell összpontosítani. Az állami lakás. építésre fordított eszközöket 1988-hoz képest növelni kell. A költségvetési kiadásoknál ésszerűen takarékoskodni kell, s indokolt esetekben a vállalatoknak nyújtott kedvezményeket és támogatásokat csökkenteni szükséges. A hitelpolitikával ösztönözni keli a pénzeszközök hatékonyabb felhasználását a beruházási befektetések gyorsabb megtérülését, a forgóeszközök forgási sebességének meggyorsítását. A lakosság áruellátását és « szolgáltatásokat 1969-ben tovább kell javítani. A fogyasztói árak alakításában és szabályozásában további lépéseket kell tenni a ráfordítási arányok megközelítésére és a szabadabb árak körének bizonyos mértékű kiterjesztésére. A fogyasztói árszínvonal emelkedése ne haladja meg az 1—2 százalékot. A rövidített munkaidőre való átállást a IX. kongresz- szosan elhatározott ütemben kell tovább folytatni. Ennek során következetesebben kell érvényt szerezni annak az elvnek, hogv az átállás feltételeit a vállalatok a termelékenység emelésével teremtsék meg, biztosítva annak műszaki felté*e'eit és gondos- kod ianak a folyamatos áru- szállításról. A külkereskedelmi feladatokat úgy kell megszabni és megvalósítani, hogy a szerződési kötelezettségeinknek eleffei tegyünk és javuljon a külkereskedelem hatékonysága. 2, A Központi Bizottság szükségesnek látja felhívni a figve'met a következőkre: a) Az állami irányító szervek tevékenységük középpontéba helyezzék a gazdasági hatékonyság növelését, szorgalmazzák nagyobb erővel a műszaki fejlesztést, a munka termeléken vségének emelését és a vállalati eszközök jobb kihaszná’ását. b) A funkcionális és az ágazati gazdaságirányitó szervek munkájában tovább kel! erősíteni az egységes népgazdasági szemléletet, a1 nyesítésére. A gazdaságirányítás új rendszere jól szolgálja a szocialista tervgazdálkodás fejlődését hazánkban. fejlesztés gyorsítása, a fogyasztói igények jobb kielégítése céljából. 4. A gazdasági szabályozó rendszer alkalmazásának továbbfejlesztésénél fontos, hogy a vállalatokkal szemben magasabb követelményeket támasszunk, az általános szabályozók alóli kivételeket csökkentsük. A gazdálkodásban meglévő és nélkülözhető adminisztratív kötöttségeket feloldjuk, a népgazdaság tervszerű irányítását az áru- és pénzviszonyok nagyobb méretű érvényesítésével biztosítsuk. 5. Következetesebben kell fejleszteni a gazdasági életben a demokratikus ellenőrzést, érvényesíteni a szocialista elosztás elvét, elutasítva az egyenlősdit részkérdéseknek a népgazdasági összefüggések alapján való megítélését, a döntések tudományos módon megalapozott előkészítését. c) A minisztériumok az ágazatuk egészében minden vállalatra és szövetkezetre kiterjedően őrködjenek a nép- gazdasági tervben meghatározott gazdaságpolitikai célok teljesítése felett és rendszeresen vizsgálják és értékeljék a fő gazdasági tendenciák alakulását. Gazdaságpolitikai eszközökkel kezdeményezzék és támogasság a vállalatok közötti egészséges verseny fejlődését, továbbá a külföldi vállalatokkal való termelési kooperáció létesítését. d) A minisztériumok a vállalati kezdeményezéseket figyelembe véve, készítsenek átfogó tervet, a nem megfelelően működő vállalatoknál a jövedelmező működés feltételeinek megteremtésére. A társadalom anyagi eszközeit ne engedjék olyan tevékenység finanszírozására fordítani, amely a társadalom számára nem hasznos. e) A minisztériumok tegyenek intézkedéseket a vállalati belső mechanizmus, a vállalaton belüli szervezet és hatáskör olyan átalakítására, amely jobban alkalmassá teszi a gazdálkodó egységeket a változó gazdasági feladatok ellátására, a piaci hatások érvényesítésére. f) A szövetkezetek tevékenysége nagy fontosságú a mezőgazdasági és az ipari termelés, a szolgáltatások, a kereskedelem és az ellátás bővítésében. Az állami vállalatok és szövetkezetek szerződéseiben és együttműködésében tovább kell erősíteni az egyenjogúság elvét. A szövetkezetek gazdálkodását az állam közgazdasági eszközökkel befolyásolja, saját érdekképviseleti szerveik pedig segítsék őket a termelési és a piaci kapcsolatok kialakításában, működésük fejlesztésében. g) A tanácsok önállóságát és felelősségét erősíteni szükKAIRÖ Gunnar .Tarring az ENSZ- főtitkár különmegbízottja szerdán Kairóba érkezett. Jarring Abba Eban, izraeli külügyminiszterrel tárgyalt. Az A1 Ahram jelentőségteljesnek minősíti a tanácskozást, amelyen Jarring már felvilágosításokat nyújthat a múlt év novemberi BT-hatá- rozat végrehajtására vonatkozó izraeli álláspontról séges. Nagyobb szerepet kell kapniok a tanácsoknak a gazdaságfejlesztésben, a gazdaságfejlesztés területi társadalmi-gazdasági összefüggéseinek koordinálásában, a kommunális ellátás és a szolgáltatások anyagi feltételeinek létrehozásában. A tanácsok gondoskodjanak a saját vállalataik önállóságáról, hasonlóan a minisztériumi felügyelet alatt működő vállalatokéhoz. A tanácsok hatósági feladataikat következetesen érvényesítsék a területükön működő valamennyi gazdálkodó szerv — törvényekben szabályozott — ellenőrzésénél. A pártbizottságok, a pártszervezetek feladatai az 1969. évi gazdasági fejlesztéssel és a relorm ki bontakozásával összefüggésben: 1. A pártszervezetek aktív politikai tevékenységgel segítsék elő, hogy a vállalati tervek összhangban legyenek gazdaságpolitikai céljainkkal és annak megfelelően valósuljanak meg. A pártszervezetek támogassák az olyan vállalati kezdeményezéseket, amelyek a gazdasági hatékonyság gyorsabb javulására, a reform érvényesítésére irányulnak. A politikai munkában is számoljanak azzal, hogy a vállalati önálló döntés felelősséggel és kockázattal jár, de a gazdasági haladás nem nélkülözheti a cselekvésnek utat nyitó, megalapozott elhatározásokat. 2. A pártszervezetek valamennyi üzemben sokoldalúak értékeljék a gazdasági munka hatékonyságát és lépjenek fel az állami támogatások indokolatlan növelésére irányuló törekvésekkel szemben. Szorgalmazzák a vállalati tervezés fejlesztését, ösztönözzék a hosszabb távú célkitűzések kidolgozását és azok megvalósítását 3. A pártszervezetek és a szakszervezetekben dolgozó kommunisták támogassák és erősítsék a vállalati és a szövetkezeti vezetőket a jó munka fokozott anyagi és erkölcsi elismerésében, a munkadíjazásban kívánatos egészséges differenciálás kialakításában. 4. A kommunisták a párt és a tömegek közötti kölcsönös bizalomra építve igényeljék és ösztönözzék az állampolgárok aktivitását a gazdasági élet egész területén. Pártszervezeteink bátorítsák a közügyekben felszólalókat, védjék a bírálat jogát, s ezzel is segítsék a közérdekű javaslatok megvalósulását. * Á Központi Bizottság ezúton is hangsúlyozza, hogy a párt munkájában, harcában a szocialista építés jelenlegi szakaszában döntő a gazdasági munka. Felhívja a pártszervezeteket, a kommunistákat a Központi Bizottság határozatának végrehajtására. Kér minden párttagot és pártonkívüli dolgozót, hogy odaadó munkával segítse gazdasági céliaink megvalósítását, néngazdasági terveink teljesítését. BONN A nyugatnémet parlament, a Bundestag szerdai vitáján katonai kérdésekről volt szó. A pártok képviselői felszóla fásaikban a csehszlovákiai események ürügyén azt követelték, hogy növeljék a nyugatnémet hadsereg. a Bundeswehr erejét és „rugalmas visszavágó-képességét”. 22. Az őrnagy durván a kommunistákhoz fordul. — Hogy hívják? — Sikli Ferenc... Tóth Kálmán... — az őrnagy kipipálja a neveket Az öt elvtárs megrökönyödik a régi katonai fegyelem, az őrnagy kezében lévő lista, a kipipálás láttán. Az őrnagy gúnyos, haragos hangon ordítja. — Mind idevalósi? Egy se pesti kommunista? Egy se zsidó? Látszik, hogy tanácstalanságában ordít, nem tudja mit csináljon. Szíve, érzése szerint „egyéni politikája” szerint, ő tudná mit akarna csinálni ezekkel a büdös kommunistákkal! De a „nagypolitika” összekeveri egyéni „érzéseit”. Dühösen adja ki a parancsot — Lent a városháza előtt sorakozó! Megyünk az ezredes úr elé! Az őrnagy és a katonák elhagyják a tanácstermet és elhagyják a várost is, Kocsord felé haladnak. Kérdően néznek egymásra az elvtársak a városházán és kérdően bizonytalankodva álltunk mi is a történtekkel szemben. Voltak, akik azt mondták, kézre kell keríteni a gazembereket, elfogni és agyonlőni! Voltak, akik mint Kiss Bandi, úgy értették az eseményeket, hogy a székely tisztek nem mernek velünk itt Mátészalkán kikezdeni, mert tudják, hogy erősek a kommunisták és Nyíregyháza alatt gyülekezik a Vörös Hadsereg. Csak néhány napig kell még kitartani. Bársony nyugalomra int és lényegében a meggondolt szervezőmunka, a „kitartani, minden rendeződik” mellett beszélt. így indultam el, határozatunk értelmében, egy kicsit késve, április 20-án hajnalban Vásárosnamény felé, Kisvárdára. A székely parancs* nokság bevonul Mátészalkára Ugyanazon időben, mikor én Kisvárdán megnyugíató- lag értesültem Vörös Hadseregünk átcsoportosításáról, csapatrészeinek Nyíregyháza —Debrecen környéki felvonulásáról, komoly események történtek Mátészalkán, melyeket részletesen két nap múlva személyesen tudtam meg az Öpályiba menekülő elv társak tói. Április 20-án déltájban Mátészalkán a református templomnál, Kocsord felől jövet nagyobb székely lovascsapat fordult be a Kossuth utcába. Elől három lovas székely katona, utánuk úgy 50 lépés távolságra egy tiszti csoport, kb. húszán, középen Nagy Pál ezredes. Ugyanazok az arcok, kikkel már a nagykárolyi állomáson találkoztunk. A városháza előtt megállnak, leszáll- nak a lovakról és bemennek a városháza kapuján. A három fegyveres katona a városháza bejáratánál marad. Pár pillanattal később egy urasági kocsi is megáll a városháza előtt és két civil száll ki. Gyors léptekkel sietnek a tisztek után. Az őrök tisztelettel szalutálnak. * Dőri és Szentlóleki a Hangya szövetkezetből lépnek ki és a mozi kapujából veszik észre, figvelhetik meg a tisztek érkezését. — Te Anti! Ez a székely parancsnokság — mondja izgatottan Dőri Sanyi. — A leírás szerint, középen az a magas, az Nagy Pál maga! — kiált fel izgatottan Anti is. — Jól nézünk ki! Én futok haza az őrségre, ösz- szeszedem a vörösőröket — Vidd őket a járási tanács épületébe. Sarkadihoz. De a fegyvereket is vigyétek! Mindet szedjétek ösz- sze, ami nálatok a postán meg Patakinál van. Ott még védekezhetünk is. — Futok, de hol van Bársony? Komlós meg Szatmár- ra ment — Én rohanok Bársonyért, itt van a Népkertnél. A kertek alatt majd visszajutunk hozzátok. A párthelyiségben is mindent gyorsan össze kell szedni, vagy megsemmisíteni. Kiss Bandinak ott kell lenni! A Krasznánál Lakatosnak is megfigyelőket kellene állítani, hogy mindig tudjuk, hogy mennyi székely jön ide a városunkba? A kertek alatt ereggy Anti, én is a kerítésen ugróm itt át. Indulnak futva két ellenkező irányba, de egy célért: menteni a munkáshatalmat. A leendő május 1. népkertnél a munkások a kerítést távolítják el a zsidó templom udvara felőli oldalon. Itt lesz a bejárat a Klein Móricz féle kertbe és onnan tovább, a megosztó kerítés eltávolitása után, a Szalkay Sándor volt képviselő-gyártulajdonos úr díszkertjébe. Bársony a munkásokkal beszélgette! — Na elvtársak, hogy megy a munka? Alig van már 10 napunk a nagy ünnepig, a „május 1. népkert” megnyitásáig. — mondja büszkén, jókedvűen Bársony. — Mi megleszünk bíró elvtárs, illetőleg párttitkár elvtárs. — mondja az egyik fiatal munkás. — Nem a titulus a fontos, fiam. A munka menjen! Dőri lélekszakadva érkezik. — Itt van Bársony elvtársi? — gyorsan félrehúzza Bársonyt — Jöjjön azonnal velem Feri bácsi! A városházán ül Nagy Pál ezredes, a székely parancsnok, meg törzskara. Most érkeztek, alig 5 perce. Jöjjön, nem jó velük találkozni. — És szinte huzza magával Bársonyt, izgatottan, futás közben beszél tovább. — Erre menjünk a kertek alatt. Kiss Bandi az iratokat viszi a párthelyiségből, Anti a vörösőröket meg a fegyvereseket áttelepíti egyelőre a járási tanácsba a Sarkadihoz. — És ott? — kezdi most már érteni a helyzetet Bársony. — Ott megbeszéljük, mit csináljunk? Az a kérdés, mennyi székely csapatot hoznak a nyakunkra. Bársony most már érti a maga módján és nagyon komolyan, de nyugodtan mondja, — Az a kérdés Sanyi, hogy Gosztonyi és Jeszenszky is megjelentek-e a tiszturakkal, mert akkor... — Nem voltak velük! — vág közbe izgatottan Dőri. — De Jeszenszky nincs a kezünkbe!!! Már nem „beteg”, és akkor csak rosszban törheti a fejét... Szaladás közben Dőri Sanyi is gondolkozik. — Higyje el Feri bácsi, igaza volt Lakatos bátyánknak. Egy forradalomban agyon kell verni az ellenséget! Hiba volt olyan kesztyűs kézzel bánni Jeszenszkyvel is. Futni hagytuk! Mindenkit futni hagytunk, és végül most meg... mi futunk! — mondja lihegve. — Lenin azt mondta, vigyázzunk hogy ki kit... Mindig erre kellett volna gondolnunk. Hát mi még nem tudtuk, nem tanultuk meg alaposan! És futnak a Kossuth utcai kertek alatti mezők jó levegőjében, az is erősíti tüdejüket... leiküket. Nagy Pál ezredes terveit és intézkedéseit a mátészalkai városházán az ismert tények és dokumentumok alapján így valószínűsíthetjük. Harcra készek a mátészalkai kommunisták Nagy az izgalom a kora dél utáni órákban a járási tanács, a Sarkadi vendéglő nagytermében. Vörösőrök fegyvereket húrcolnak a terembe, és több municiós ládát. Már két gépfegyver is ott áll. A jelenlévő elvtársak, vörösőrök, bizalommal nézik a fegyvereket, a muníciót, és erősödik önbizalmuk. Laka* tos is büszke, amint látja az elvtársak szemében a növekvő elégedettséget. — Ugye nem hittétek, hogy ennyi fegyverünk, muníciónk is van! De még van több is! A Kraszha felé is viszünk golyószórókat. Elég sok munícióvá! Csak ki kell tartanunk. — biztat Lakatos, és mintha a helyzetet magyarázni akarná, és önmagát is bíztatni, folytatja. — Karikás elvtárs azt mondta Nyírmeggyesein, hogy a székelyek ellenforradalma“ rok, már hogy persze nem az egyszerű székely katonák, hanem a székely tisztek. És a román bojárok hadseregének útját tisztítják. Karikás visszajön Nyíregyházáról Vörös Hadsereggel, és a Kraszna vonalánál védekezünk, támadunk majd. Bársony is támogatja Lakatost. — Bízunk, bízzunk benne! De vigyázzunk, hogy ne essünk a székelyek kezébe! — Illegalitásba kell menni — szól közbe Dőri. — Mi az? — kérdi Bársony. — Elrejtőzni és titkosan irányítani a kommunisták, az egész dolgozó nép harcát az ellenforradalom, és a bojárok hadserege ellen. — Értem! Jó! Kiss Bandi mi megyünk egy tanyára. —< Lakatos, Kiss Bandi és Szentlélek felé halkabban mondja — a Goldblatt tanyára, ott meghúzódunk. — Helyes, de én előbb megyek Lajos bátyámmal és Antival meg a vörösökkel a Krasznához, hogy megerősítsük a megfigyelést: mennyi székely katona jön át a Kraszna hidján. Mi attól balra, a zsidótemető és a fellegvár irányába vessük meg lábunkat egy golyószóróval fegyveresen. — adja ki az utasítást Kiss Bandi. Vörösőrök közbekiáltanak. — Egy gépfegyvert is vigyünk! Lakatos most már újra lelkesedik. — Nagyszerű! így van jóit A fellegvár: házakban van a fegvveres hadipontunk. így a székelyek hátába is kerülhetünk. A vörösőrök megragadják a géppuskát, vállukra veszik, mindnyájan fürgén szedelőz- ködnek és lelkesen indulnak a Nagyvég irányába, és azon keresztül újra a kertek alá, a Krasznához. Lakatos, Szentlélek! Anti összeölelkeznek Bársonnyal — Én hajnalra vagy reggelre visszajövök, ha nem, úgy Feri bácsi küldjön küldöncöt a fellegvárba. — Szorít kezet Kiss Bandi Bársonnyal és megy a többiek után. Bársony szomorúan mondja: — Egyedül maradtunk, Dőri Sanyi, te maradj legalább velem. Komlós Szatmárra ment, Bartos, Vágó, Barta Nyíregyházára meg Debrecenbe a megyei tanácsülésre... Lakatos azt mondta, hogy Kozma, Náci meg Kovács Pista Karikással szintén Nyíregyházára mentek™ Hol van Pali? — Ma hajnalban szekérrel Kisvárdára ment papírért — válaszol Dőri. Az ajtóban nagy robaiia! megjelenik újra a pár pillanattal azelőtt a fegyveresekkel eltávozott Lakatos, és nyomában Feldmann Berti, Német Elek, Tóth Kálmán, D. Nagy Sándor, Nagy Elek, Sikli Feri. Lakatos kiált: — Hallod Bársony?! Ezek mind most jöttek meg Ko- csordról. A Krasznán jöttek át csónakkal. Ott Bertinél bújtak meg. Hát tegnap meg a székelyek kezében voltak, és azok elengedték! Hát az Isten se ismeri már ki magát. De a Tóth Kálmán is azt mondja, hogy a székelyek tiszta ellenforradalmárok! De én megyek megnézni saját szememmel, hogy mit csinálnak a székelyek a Kraszra- hidnál — és már indulna is. Bársony meeragadia a kariát. Nvugodtahb !ett Bársony, hogy most már nincs egyedül és meg akarja nyugtatni a szerinte mindig „ficánkoló” Lakatost. (Folytatjuk) A Központi Bizottság a következő időszak gazdasági építőmunkájával kapcsolatban hangsúlyozza: Az 1969. évi gazdasági munka célját, a íő gazdasági és politikai feladatokat a Központi Bizottság a következőkben határozza meg: Földes Pál:
