Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
WC*. december í; rrtrr MAGTARORSSAO 1. aMa! Szétszórt parcellák kára Munkásgondok Tuzséron Javítani szükséges a szociális ellátást A nagykállói járásban a földterület nagy részén termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodnak. A járási párt- bizottság közel két éve ötéves fejlesztési tervet dolgozott ki a tszcs-kel kapcsolatban. A terv kiemelten tartalmazza, hogy növekedjék a közös szántóterület Ezzel nincs is különösebben baj, hiszen ez év végére a közös terület közel négyezer holdat tesz majd ki. A probléma ott jelentkezik, hogy a közös földterület általában gyenge minőségű homoktalajokkal gyarapszik, s egyrészt ezeknek elfogadása, más vonatkozásban a művelés kifogásolható. Jó példa erre a szakolyi Árpád Tszcs, ahol a közös szántóföldek megművelését a vezetőség félvállról kezeli. Nyár folyamán a határszemle alkalmával a tszcs vezetői 103 hold közös szántóterületükből csak 43 hold műveléséről tudtak elszámolni. A tszcs-k a táblásítással teremthetik meg a nagyüzemi termelés alapvető feltételeit. A táblásítás ennek ellenére vontatottan halad. A termelőszövetkezeti csoportok földjeiken általában alacsony termésátlagokat érnek el. Az alacsony termésátlag nem kizárólag az időjárás miatt következett be. Sajnos, a tszcs-kben a talajerő visszapótlás minimális. Ez az igazi és döntő oka a kis hozamoknak. Kiáltó példa, hogy a tszcs-k átlagosan a közös szántóföldön 150 kilogramm műtrágyát használtak fel ebben az évben. Ahol viszont a termelőszövetkezeti csoportok éltek a műtrágyafelhasználás lehetőségével, ott komoly problémaként jelentkezik, hogy a felhasználás nem szakszerű. Rontja a műtrágyák érvényesülését, hogy a kiszórást kézzel végzik. Kénytelenek rá, hiszen a 16 tszcs mindössze egyetlen üzemképes műtrágyaszóróval rendelkezik. I A fcszcs-mozgalom egyik nagy előrelépése az utóbbi években az erőgépállomány növelése volt Jelenleg már Bemutatkozott. Királyi Jenőnek hívják, főelőadó egy nagyvállalatnál. Hagytam beszélni : — Már ifjú koromban — kezdte élénken — az motoszkált bennem, hogy amit csinálok, az mindig nagyszerű, fenséges, királyi legyen. Azóta akár ügyintézésről, akár személyes külső megjelenésemről, vagy — hogy prózai legyek — a borravalóról vagy bármi másról is legyen szó, az a törekvés vezet, hogy az mindig méltó legyen Királyi Jenő nevéhez. Vagyis nőmén est omen, ahogy azt latinul mondiák. Tetszik érteni? — Hogyne! — feleltem hirtelen és zavartan. — És hogy sikerült ezt megvalósítani? — érdeklődtem és megvallom, arra gondoltam, hogy egyébként szimpatikus látogatómnak egy kereke hiányzik, vagy esetleg eggyel több van neki, mint kéne. — Nem panaszkodhatom — felelte Királyt. — Bizonyos színvonalat elértem. Mi a csudát tudok én kezdeni ezzel a Királyi Jenővel? — elmélkedtem. Dehát valamit mondanom kellett, és a legkézenfekvőbbnek látszott, hogy látogatásának konkrét oka felől érdeklődjem. — Arról van szó — kezdte Királyi —, hogy nemcsak nagyvonalú vagyok, de áldott jó szívvel áldott meg a sors, szeretem az egész emberiséget, mindenkin segíteni akarok, nincs erőm megtagadni beosztottjaim kérését. Persze, nem nagy ügyek: nőbeosztottjaimat munkaidőben elengedem a fodrászhoz, de a piacra is. hogy bevásároljanak. Nem tartom nyilván, ha valaki késik, legfeljebb azt mondom neki. hogy amennyivel késett, annyival korábban menjen el délután. Ezen jót nevetnek. Sok a szabálytalanság körülöttem, sajnos, és ez néha nyugtalanít. — Akkor miért csinálja? — Utálom a bürokratikus megoldásokat. Az a véleményem, hogy amit csinálok, az kegyes csalás csupán, nem ár54 erőgép van a tszcs-kben, s ezekhez a gépekhez szép számmal található munkagép. A gépparknövekedés azonban komoly gondokat is hozott magával. A gépek hasznosítása meg sem közelíti a kapacitás szintjét, s ennek legfőbb oka, hogy hiányzik a szakszerű karbantartás, javítás és üzemeltetés. így a gépek használata a legtöbb tszcs-ben ráfizetést mutat Egy-két tszcs komoly eredményeket ért el szarvas- marha- és sertéstenyésztésben. Legkiemelkedőbb azonban a juhtartás eredménye. Akad olyan tszcs, mint a bi- ri Ady, vagy a szakolyi Virágzó. ahol gyapjútermelésben fejlett nagyüzemi gazdaságokat is megelőztek. A gyümölcs- és szőlőtermesztés eredményessége ma még csak az ültetvények nagyságát tekintve mond valamit Az ültetvények értéke meghaladja a 30 millió forintot És bár legtöbb helyen a termő- refordulás 1—2 év múlva következik be, a tszcs-k már ez évben is jelentős meny- nyiségű gyümölcsöt értékesítettek. Közel kétezer mázsa almát, 500 mázsa őszibarackot, 180 mázsa szamócát, 110 mázsa málnát és 180 mázsa szőlőt értékesítettek. A gyümölcs- és szőlőtermesztésnél komoly gond. hogy a gyümölcsösök ápolása nem mindenütt kielégítő. A hibák és problémák utalnak arra is, hogy a tszcs-k gazdasági és pénzügyi helyzete nem megnyugtató. Ezen a jövőben lehet és kell is javítani. Elsősorban úgy, hogy a tszcs-k részére adott eszközök és lehetőségek jobb kihasználásával növelik a gazdálkodás színvonalát Ha a jelenleginél jobban törekednek a közős vonások kialakítására és hasznosítására, úgy a gondok többsége megoldódik. Természetesen a jövőben azt is nagyobb mértékben kell figyelembe venni, hogy a tszcs-kre is érvényesek a nagyüzemi gazdálkodásra vonatkozó irányelvek. S. E. Földes György: tok vele senkinek. Olykor túlórát is inkább többet számolok el, mint kevesebbet. Ha látná, milyen hálásak érte, szeretnek, népszerű vagyok ... — Ezt nem is csodálom — jegyeztem meg. — Amit ön tesz, az több, mint szabálytalanság — Sajnos, ön nem ért meg engem — méltatlankodott Királyi. — Én csak kijátszom a bürokráciát. Humánus vagyok. Jót teszek az emberekkel. Megtalálom a nagy kapu mellett a kis kaput. Erre senki sem mondhatja, hogy visz- szaélés. Én magam kegyes csalásnak nevezem Mert az is! Legfeljebb fegyelmit kaphatok érte. — Esetleg büntetőjogi következményekkel. De ha már csak a fegyelmit is ilyen világosan látja, akkor árulja végre el, hogy miért keresett fel? — kérdeztem nem a legudvariasabb hangon. — Hogy megnyugtasson, hogy együtt érezzen velem, hogy ebből nem lehet bajom — felelte Királyi. — Sajnálom — mondtam élesen Királyinak —, de egyáltalán nem tudom megnyugtatni. Hagyja abba ezeket az álkirályi gesztusokat. Akkor majd megnyugszik — tanácsoltam. Szomorúan nézett rám. Éreztem, hogy nagyon sajnál engem, amiért ennyire értet- !en vagyok. Rövid szünet után halkan megszólalt: — Most már nem tehetem. Nem hagyhatom abba. Elveszteném kartársaim bizalmát. Nekem az emberek hite mindennél előbbre való... * Mintegy három évvel ezelőtt ea volt az első találkoKözép-Európa legnagyobb fatelepe. ötvenezer négyzetméter területen fék—ik a Tisza mellett, Tuzsér és Komoró között. Faváros. Utcákkal, terek, kel, melyeken több, mint ezerháromszáz ember nyüzsög, serénykedik fagyban, forróságban. Hatvannyolc nyírségi és szatmári faluból jönnek az emberek. Kerékpárokkal, vonaton és autóbuszokon. Reggel, este óriási a forgalom. Szolgálati lakások 1961-ben létesült a telep. Rendkívül nehéz körülmények között munkásszállók, melegedők nélkül a szabad ég alatt, óriási fizikai erőkifejtéssel, gépek nélkül kezdték a munkát.Most, a szántóföldek helyén munkáskolónia épül. Szolgálati lakások a faváros mellett zakatoló vonatok, a hatalmas daruk között. Bár hét év nem nagy idő, mégis sok minden megváltozott. Gyorsan gépesítettek, hogy a terheket levegyék a munkásemberek válláról. Gépek végzik a vagonok be és kirakását. Nagy teljesítményű híddaruk, autódaruk, motoros targoncák, markolómasinák szolgálják az ember munkáját. Ez évben a telep árbevétele eléri az egymilliárd forintot Ez az eredmény a munkásokat dicséri. De vajon, milyen gondokkal küzdenek ők? S miben interpellálnak? Erről beszélgettünk Papp Gábor párttitkárral, Andrikó Ferenc szb-titkárral, Bácskái István fűrészgépkezelővel, Simonfalvi András munkással, Szabó János, Onder Imre és Dévai Béla brigádvezetőkkel. Éppen az ebédről jöttek. Szabó János azonnal a kalóriával kezdte. Elégedett az étel mennyiségével, de minőségével nem. Javítani kell. zásom Királyi JenőveL Azóta többször is felkeresett és arról számolt be, hogy nincs baj, nincs fegyelmi, megy minden mint a karikacsapás. A munkahelyén körülrajongják és ismét arról akart meggyőzni: helyesen cselekedett, hogy meghonosította a kegyes csalás szent gyakorlatát Ismét kinyilvánítottam ellenvetéseimet helytelen módszeréről. — Az önnek semmi — kérdezte szenvedélyesen —, hogy ápolom a tömegkapcsolatokat? Ez a legtöbb, amit egy magamfajta vezető középkáder elérhet a munkahelyén — dicsekedett. — Saját magának árt vele — szóltam rá most már erélyesen. — Nem való sem kegyes csalással, sem anélkül a népszerűséget hajhászni. Királyi Jenő mereven a szemembe nézett és így szólt: — ön sajnos még mindig nem tud engem megérteni. Nem tudja, mit jelent az, hogy a dolgozó társai azt mondják: drága Jenő bácsi így, drága Jenő bácsi úgy, csak egyedül Jenő bácsi tud segíteni, és ugye aranyos Jenő bácsi, most is segít, mert Jenő bácsi mindenkinek segít a vállalatnál. — Ezt valóban nem tudom megérteni — mondtam —, és nem sok értelmét látom annak, hogy erről tovább vitatkozzunk egymással. Nyilván megértette célzásomat. Hirtelen haragra lobbant és tőle szokatlanul magas fejhangon rámszólt: — önhöz sem jövök el többé! Ahelyett, hogy megdicsérné , humánus módszereimet, meleg érzéseimet és gondoskodásomat, inkább elmarasztal. Mi valóban sohasem fogjuk egymást megérteni. Ez a munka „eszi” a kalóriát. 5,60 az ebéd, keveslik a 80 filléres vállalati hozzájárulást. Gépesíteni a rönktéren Sok fizikai munkát gépesítettek már, de a rönktéri dolgozók egész nap vállon cipelik a rönköket, bányafákat. Ez 300 munkást érint — kellemetlenül. Eddig fürdőre sem tudták elküldeni a rászorulókat. Nincs annyi üdülőjegy. Most szerződéses viszonyt létesítenek Hajdúszoboszlóval, s így próbái iák a munkások egészségét védeni. Egybehangzó a javaslatuk: gépesítsék a rönktéri munkát is. Amíg ezt nem teszik, sokan elvándorolnak. Onder szóvá teszi: „Itt kellene elsősorban a 44 órás munkahetet bevezetni. Akkor több lenne a pihenőidő, s jobban bírnánk a megterhelést.” Tuzséron és Tiszabezdéden van az üzemnek munkásszállása. Ezekben 150 munkás lakik. Simonfalvi nyolc éve él így, Magyröl jár be. Elégedett. Van rádió, tévé, egyet kifogásol: nincs hely, ahol a hazulról elhozott élelmet tárolhatnák. Szóba kerül a fürdő, öltözők, vízellátás. A párttitkár megjegyzi: „Ezen sürgősen változtatni kellene. Kinőttük a régi ruhát.” Igaza van. összesen 36 zuhanyzó van. De sokszor ehhez is kevés a meleg víz. Negyedórákat kell várakozni. Egyik brigádvezető: „Amikor 16 órakor befejezzük a munkát, fele a munkásoknak az ég alatt van, nem fér az öltözőbe. Mosakodás nélkül indul haza.” Utazás, melegedő Főleg autóbuszokkal és vonattal, öt autóbuszt bérel az üzem. Kevés, mert 750 Jő ideig nem láttam Királyit, a meleg szívű főelőadót, és nem is hallottam róla. A minap, amikor éppen szerény vasárnapi ebédemet fogyasztottam egy budai vendéglőben, mellém telepedett Királyi és barátságos köszönés után hozzákezdett a mondó- kájához. — Kínos helyzetben vagyok. uram! — Fegyelmi? — szóltam közbe. — Sokkal rosszabb, nevezhetném rendőri eljárásnak is. — Kegyes csalás? — kérdeztem újfent. — Az. Különböző összeget utaltam ki az állományon kívüli béralapból. Ez csak nem bűn? — Az valóban nem bűn — hagytam helyben —, ha teljesítmény van mögötte. — ön tudja, hogy én sohasem voltam kicsinyes — magyarázta Királyi. — Nem magamnak utaltam, hanem másoknak. — Ha szabályosan járt el, akkor semmi baja nem lehet — nyugtattam Királyit. — Én szabályosan jártam el — felelte —, de az emberek annyira szeretnek, olyan népszerű vagyok, hogy viszonozni akarták a jóságomat, és megbecsülésük jeléül figyelmesek voltak hozzám. — Ha már ennyire a bizalmába fogadott — mondtam Királyinak —, talán elárulná azt is, hogy ez esetben mit jelent a megbecsülés jele? — Visszajuttatták hozzám a kiutalás egyharmadát. Ehhez joguk volt — És ön ezt is kegyes csalásnak minősíti? — kérdeztem. — De még mennyire. Én elsősorban másokkal akartam jót tenni — érvelt Királyi. — Saját magához sem volt mostoha! — jegyeztem meg. — Meg fogják indítani ön ellen a bűnvádi eljárást — Mit tehetek ellene? — sóhajtott megtörtén és bánatosan Királyi. — Higyje el, uram, olyan világ van most, hogy nem szabad jónak lenni u emberiséghez..* ■irrh . dolgozót tud utaztatni. És ezt mindennap. Több községből nem tudják így hozni a munkásokat Ezek többet fizetnek. Kifogásolják. E „város”-üzemben, mely a szabad ég alatt van, csak tíz melegedő van. Egybe 30 ember fér. Egyszerre csak 300 embernek ad menedéket. Dévai Béla: „Különösen akkor érezzük a hiányát ha esik, hóvihar van. Néhányat építeni kellene még.” Van az üzemben fűszercsemege bolt, de sokszor nem lehet kapni kenyeret hentesárut Hiányolják a tejet, s javasolják, hogy ezt is áiu- sítsanak, vagy nyissanak egy tejboltot Több, mint 1300 ember igényli. Felkerestem a munkások interpellációjával a telep vezetőjét Vilmán Pált Elmondta, többségével egyetért, s ezekben már ő is interpellált az ÉRDÉRT-központnál. Hamarosan javulni fog a helyzet Könnyítik a fiGyarmat felől érkezünk és nincs tovább. A Tisza és a Szamos összefolyásának csücske. A beszorult falu: Olcsvaapáti. De helyes-e a sző, hogy „beszorult” ? Aligha, mert ismerik a szenzációkat, a világon átsöprő nagy témákat. Például a szívátültetést Költségvetés — kompra Az élet olyan itt is, mint másutt. Csak sajnálatosabb — mondja Mezei Márton főkertész. „... Mert nálunk a kompra is költségvetés kell. A naményi járáshoz tartozunk, arra vezetnek az útjaink. Szállításaink kilencven százalékát kompon bonyolítjuk, a Szamoson, ritkábban a Tiszán át.” így ment el az ősszel többek között huszonhárom vagon alma, ezeregyszázhúsz mázsa burgonya. így mennek el az értékesítésre adott jószágok. És így jönnek a különböző szállítmányok. Ha sáros, túlságosan elvágott a kapaszkodó, egy traktort azért tartanak a parton, hogy segítsen felhúzni a terhelt másik gépet Ez az ősz meg azért is rossz volt mert csak a szamosi kompon közlekedhettek. A Tisza tél végi áradása óta sem ment el jándi holtágból a víz, s arrafelé nem lehetett a tiszai komphoz jutni. Évi átlagban a szamosi révhasználatért harminc, a tiszaiért tíz-tizenötezer forintot fizet a Petőfi Tsz. S ezt pluszként kell kigazdálkodni, ne rontsa a jövedelem egyéb eredményeit. Azért készítenek rá külön költségvetést. (Megadja a tsz-tagság, a falu népe úgyis a külön díját: személyre egy forint, kerékpárral két forint a retúr- díj a kompon. S évente bizony át kell menni és visszajönni jó néhányszor.) Értéksorrend Fehérgyarmat felé járva Vásárosnaményt, mintegy száz kilométer a kerülés. Inkább kigazdálkodják a kompköltséget. Ez is egyik indítéka az értéksorrend keresésének. „Ami a közös gazdálkodást illeti, első a gyümölcs, utána az állattenyésztés, utána következik a szántóföld-hasznosítás. „A közeli folyók gyakori párás levegőt adnak, dús harmatokat, ez jó a kertészetre.” De jó a takarmányos területekre is. Gazdagon fizet a kötött talaj lucernából, lóheréből. A legjobb eledel bőr alá dugva. Jól tejelnek a tehenek, fejlődnek a növendék- borjuk. zikai munkát, gépesítenek* egy 250 méter hosszú finn gépsort most helyeztek üzembe, s újabb szovjet, finn és svéd gépsorokat szereznek be jövőre. Igaz, hogy a telepen 5 százalékos bérfejlesztés volt az idén, de ez is kevés. „Feltétlenül javításra szorul, ezt jeleztük „felfelé” is.’ Elmondta, hogy a béren kívüli juttatásokat szeretnék növelni a jövőben. Bár most sem kevés. Egy munkás egy évben átlagosan 2971 forint béren kívüli juttatást kap. Épül a fürdő, öltöző És most ő interpellál: „A párt- és szakszervezettel már többször javasoltuk, szükséges a telep vízrendezése, ivó-, fürdő- és tűzvíz ellátásának biztosítása. Ennek kész a terve, de nem tudjuk, mikor valósul meg. Jövő évoen épül 200 személyes fürdő és öltöző. Ez nagyrészt megoldja ezt a gondot. ígérem, építünk melegedőket is.” Interpellációk, melyeknek egy része hamarosan megoldódik. De az a jelentős üzem egyre nagyobb léptekkel fejlődik, s érdemes nyomon követni. Farkas Kálmán Kevésnek is bizonyult részükre a férőhely. Több tartására van lehetőség. Tavaly épített a tsz új borjúnevelőt Van már új gyümölcsmanipuláló helyiség is. Készül a háromszáz férőhelyes sertés- hizlalda, s épül még fiazta- tó. A tsz még nem ismer mér. leghiányt A házak tája? A falu: sok új ízlésesen takaros ház. Az udvarokon szinte minden hely kihasználva gyümölcsfákkal. „Csak az utóbbi két évben kerek ezer méter járdát építettünk. Esős időben, de különösen ősszel, tavasszal nagy a sár.” Pár év óta villany ég este a szamosi kompjárat mindkét oldalán. S ami ugyancsak a villannyal kapcsolatos: tavaly tavasszal hat tévét néztek a faluban, most csaknem félszáz van. Nemrég kéttantermes iskolát épített az állam. Az általános iskolát végzettek kilencven százaléka tanul tovább vagy választ szakmát. Az orvos Vitkáról jár át hetenként, négy órai rendelésre. A falu legimpozánsabb épülete lesz a most készülő kultúrház. Tavasszal a nőtanácsnak külön is oda kellett figyelni az asszonyok súgás-búgására. „Jó ára van a tájjelegű háziipari keresztszemesnek. Miért ne csinálják? Indulásra vetett a tsz háromszáz ölnyi kendert. Megtanítják az idősebb nők a fiatalokat is. Hol nincs helye a kedvező mellékkeresetnek?” A falu marad Felvetődik a falu helye a két folyó hegyes szögében. Aztán az örökös kompozás... Vállalják. Nincs „idegenből” való funkcionáriusuk. A tanácselnöktől, tsz-elnöktől kezdve a párttitkárig, sőt akár a brigádvezetőkig mind helybeli. (Mezei Márton főkertész „származott csak be”, de rövidesen meglesz az esküvő egy helybeli kislánnyal, s ezen a jogon ő sem tartja magát idegennek.) A feltételezett elzártság ellen szól, hogy bármilyen furcsán hangzik is: Olcsvaapátiban nincs pedagógushiány. Badnár Márta a tanárképző főiskola után visszatért szülőfalujába. Jól érzi magát. Szorosan a folyó közötti, egész nyáron át dús lanká- sok, fákban és egyéb hasznos természeti tájban élő emberek átlag életkora ugyancsak figyelmet érdemel. Hatvanöt, hetven év. S nem egy ezt is jóval túléli. Asztalos Bálint Kegyes csalás Falu az út végén
