Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

« ‘■•Má 19««. december 91 % éhünk 68-ban..» Tavaly, amikor szilveszter éjjelén koccintottunk — em­lékezzenek csak! — mit is mondtunk egymásnak? Azt mondtuk, hogy BUM!, vagyis Boldog Uj Mecha­nizmust... Eltelt egy esztendő, ismét pohár a kezünkben, de mi­előtt bármit bárhová kíván­nánk, valljuk meg igaz lel­künkre: a BUM bevált, az új mechanizmus első eszten­deje nem okozott csalódást. Legfeljebb azok csalódtak, akik azt hitték: munkanél­küliség lesz. Hát, nem lett munkanélküliség! Azt mond­ták ezek (az aggodalmasko­dók), hogy a mechanizmus óhatatlanul munkaerőfölösle- ßj’t hoz létre, ahol tényleg fölösleg van, s ez nem is baj. Es ml történt? Olyasformán járták, mint a bűvész, aki bekonferálja, hogy eltünteti « nyuszit a cilinder mélyén, hókusz-pókusz, s mikor fel­emeli a cilindert nem is egy nyuszi van ott, hanem tizen­kettő.« Nos, ha a „nyúltenyésztés“ divatba jött az iparban a me­zőgazdaságban az ellenkező folyamat játszódott le. Van nekem egy régi festőművész barátom, aki évtizedek óta festeget falusi életképeket, ilyeneket mint: „A nyáját terelgető pásztor”, „Markot szedő menyecske”, „Trakto­rist^ éjszakai szántáson”, „Fejőnő a Riskával”... A na­pokban meghívott a műter­mébe. nézzem meg az idén pingált képeit Ilyeneket lát­tam : „A bérmunkában ab­laktisztító pásztor”, „Az ex­portcsomagoló fejőnő”, „Tsz- gulyás kefét köt”, „Trakto­rista tyúkszemvágás közben”. Félreértés ne essék, nem a saját tyúkszemét vágja, ha­nem a vendégekét a fürdő­ben, amit a nagyobb jövede­lem kedvéért a tsz üzemeltet Hogy ki, mivel és hol ke­reskedik, miképp akar pénzt szerezni — feltéve, hogy tör­vényes úton — nem az én gondom, ezért az vesse az el­ső követ az ügyeskedő tsz- ekre, aki maga nem ügyes­kedik. Mert azért így is meg­termett minden az idén a földeken, pedig akkora szá­razság volt hogy már azt hittük semmi sem lesz és mindennek felmegy az ára. És mégis szinte minden volt: zöldség, gyümölcs, paprika, burgonya. Pedig a növények, a fák ugyancsak sorvadoztak, fel is ment az ára a levélnek, s vele együtt a levelezőlap­nak, a táviratnak, meg a kü­lönleges postai szolgáltatá­soknak. Ez nem sokkal azután volt hogy véget ért az olimpia, így aztán kutya se törődött vele, hiszen örömmámorban úsz­tunk, sportolóink nagysze­rűen helytálltak odakint, egy csomó aranyat szereztek, egyedül valami labdarúgó akadt, aki —- nem ismervén a valutakrízist — az arany helyett inkább a dollárt vá­lasztotta. És, míg fiaink 15 ezer kilo­méterre tőlünk az aranya­kért harcoltak, addig mi ide­haza ugyanezt tettük az ezüs­tökért. A különbség csak any- nyi, hogy mi nem kapni, ha­nem eladni akartuk. Micsoda nagyszerű sport volt! Bodi- csek, kettős járomfogás, bal­egyenesek. kemény — de férfias küzdelem a nyílt ut­cán! Hiába nyugtatták az il­letékesek a közönséget, né­pünk nem hallgatott a, jó szónak, csak törte magát, a tört ezüsttel, mert hát mit le­hessen tudni, hátha leszállít­Al/íces György: Küld a feleségem... iák az árát Hogy le is szállí­tották?! No igen, de csak azért, mert leesett az ezüst világpiaci ára. Aki nem hiszi, menjen ki a világpiacra és járjon utána. Azután elmúlt a nyár, el­múlt az olimpia, beköszöntött a hűvösebb idő. A nagy di­vatszalonok bemutatták téli kollekciójukat, ugyanezt tet­ték a labdarugócsapatok is; a bundabemutatónak a Nép­stadionban és a többi pá­lyán nem volt nagy közönség sikere. A közönség ugyanis kezdett eltünedezni és ma­radtak a bundák. Diva­tos, alkalmi, kétrészes kis bunda, közben tíz perc szünet, részletre — tavaszi visszafizetésre. Nagy bunda, 70 dolláros útlevél jut azok­nak, akiknek nincs export- joguk. A televízióból eltűnt az Angyal — helyette meg­jelent egy detektívpapa a kisfiával, aki állandóan be­bizonyítja, hogy az apukája szenilis, nélküle semmit sem tudna kinyomozni. Felépült a rádió nagy adója, most már kitűnően foghatnánk a Kos- suth-ot, ha parányi elemet is lehetne kapni az óriásadó mellé. De hiánycikk lett a kis példányszámú Kortárs cf- mű folyóirat is, egyszerűen nem lehetett hozzájutni, mióta egy nagy, kétszázezer példányos újság megírta, hogy mit nem lett volna sza­bad közölnie. Amerikában megbukott Johnson, Magyar­Küld a feleségem, men­jek a pincébe. Nem menek, nem menek. édes fiam, kin­csem. Küld a feleségem eriggy a pincébe. Nem me­nek, nem menek édes fiam kincsem. Küld a feleségem, mars le a pincébe. Jól van no, jól van no, megyek a pincébe. Le is megyek nyomban kezemben egy balta. A suf­niban körülnézek, meglá­tom a tüsköt. Szép nagy tus­kó, lehet vagy tíz kiló, ha nem több. Tavaly télen, ami­kor utoljára lenn jártam a pincében, még nem volt több öt-hat kilónál, azóta szedte manára a többit. Hogy mitől hízik egy tuskó, nem tudom. Meglököm a lábammal, meg se moccan. Barnásfe­ketén terpeszkedik a sufni közepén, és neadjisten, hogy arrébb menne. Belerúgok még egyszer. Nem mozdul, de mintha morogna valamit, hogy hagyjon engem békén, nagyságos úr. Ez én vagyok — Menj arrébb, mert széj­jelváglak! — mondom fenn­hangon, és felkapom a bal­tát. Nem megy arrébb. Meg­makacsolta magát. Elkap az indulat, és belevágom a bal­tát. Na, most megkaptad. Nem mozdul most sem. Ki­húzom a baltát a fából, az­azhogy) csak húznám, de nem jön. — Ereszted el, te! Nem ereszti, — Utoljára mondom, ereszd el! Nem ereszti. Erre ráugrom ti baltára, és iszonyatos erővel tépem ki a fából. De hiába erőlkö­döm, hiába csikorgatom a fogamat. A tuskó nem rest, ő is rám ugrik, baltával a szájában. Az utolsó percben ugróm félre. Mindketten li­hegünk, és újabb fogásokon törjük a fejünket. Ekkor há­tulról próbálom megközelí­teni és két kézzel húzom ki­felé a baltát. A tuskó húzza vissza. Ekkor magasba len­dítem, a lendítés túl jól si­került, a tuskó hosszú pilla- natokig ott libeg a fejem fölött, mint Damoklész tus- kója, és én nem tudom visz- szarántani, mert az ellenfe­lem szabálytalanul ki akarja csavarni a karomat, és hát­rafelé húzza a baltát. Most vagy teljesen kifordul a ka­rom, vagy feladom ezt a menetet, és leejtem a földre. Az utóbbit teszem: a tuskó nagy robajjal leesik, és el­gáncsol. — Ereszd el, ha mondom! Nem ereszti. Sőt, amikor megragadom a balta nyelét, felrepít a levegőbe és meg­forgat néhányszor a feje kö­rül. Aztán én következem: én is felrepítem a levegőbe a tüsköt, és néhányszor meg­forgatom a fejem körül, majd odavágom a sarokba hogy csak úgy nyekken. A balta azonban még mindig nála van. Nem adja. Na várj csak, fogsz te még sírni, ahol senki se lát! Kis pihenő után a tuskó újra rám támad, és körbe-körbe kerget a sufni­ban, miközben kisebb-na- gyobb hasábfákat vagdos utánam. Egy ügyes mozdu­lattal elkapom a balta nye­lét, de az is lehet, hogy a balta nyele kapott el engem, mindegy, aztán teljes erőbe­dobással fel akarom tépni a tüsköt a földről, uram se­gíts! A tuskó maradt oda­lenn, én azonban felrepül- tem a magasba, és a baltára támaszkodva úgy álltam a levegőben, mint egy gyertya, Tnajd lezuhantam a szénvov* ra. — Utoljára mondom, ereszd el! — üvöltöm, — Nem bántalak! Veszek neked másik baltát. Szebbet ennél, csillogóbbat. Veszek tieked lombfűrészt, kisautót, vil- '.anyvasutat, törökmézet, léggömböt, csak ereszd el! Nem ereszti. Tüsköt még íny nem utáltam, mint ezt. Meg­próbálok a lelkére beszélni, de hiába minden, mintha süket füleknek beszélnék. — Tudod mit? Tatsd meg a baltát! Legközelebb dina- mittal jövök! — mondom dühösen, és kilépek a sufni­ból.^ A tuskó, mint egy vad madár, vijjogva repül utá­nam, a fejem irányában. Szerencsére, addigra már be­csuktam a sufniajtót, annak vágódott neki, pincét rázó dördüléssel. tgy történt. Ez úton kér­dem az illetékeseket, med­dig tűrik még, hogy garázda tuskók sötét pincékben rá­támadjanak védtelen hóit- polgárokra? Ahogy rajzolónk elképzeli a szilvesztert — éjfél után. Komád! István raja® KÉRÉSZ 1R E „Amikor esztendőnk nagy Odő­nek tágas ölébe Visszakerül s más ér kezd le­forogni során, két pont díszítéssel, potom néhány ezer forintért. Milyen igaz is a mondás: a győzel­met a sportban sem adják in­gyen! Nézzük, mi is történt még 1968-ban. Sok minden... Vég­re valahára megindult egy kormánylap, a Magyar Hír­lap, legfőbb ideje volt, mert eddig csupa ellenzéki lap' működött az országban. Egy csomó iparvállalat megkapta ,az önálló exportjogot — erre is szükség volt, legalább több országon győzött a Coca Cola. Teljes sikert aratott a „Na­poleon konyakot a dolgozók­nak” akció (600 forintért). Szerencsésen lezajlott a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár, majd a Budapesti Őszi Vásár, is, az előbbin mindenki tet­szés szerint kiválaszthatta azt, amit nem árulnak az utóbbin. Bevezették az ötna­pos munkahetet, egyelőre csak az iparban, a hivata­lokban nem, mert ott — mint közölték — a helyzet „még nem érett meg” rá. Túl kevés a hivatalnok. Egy gyorsmérleg még: 1968- ban nem volt elég sör, las- texnadrág, gépkocsi, és — időnként — só, viszont túl sok volt a cukrászati bemu­tató, a meghibásodott lift, a marketing és az ígymulat- egybítesmagyarúr. S hogy szilveszterkor még­se legyünk ünneprontók is­merjük el: egyre több pezs­gőféleséget gyártunk. Nincs messze az idő. amikor ele­gendő pezsgő is lesz. Addig azonban a féleséggel koccintva mondjuk, hogy: Boldog új évet! Novcbáczkv Sándor (Szúr Szabó József rajzai) írja Vörösmarty egyik versében. Folytatása a beküldendő vizsz, 1. függ. 9, 14 és 44 sorokban. VÍZSZINTES 14. Úttörő raj, nótás ajkú tagja. IS. Virágos kertet létesít. 16 „.fa­kó. 17. Vissza: o-val a végén mosószer. 18. Burmái város. 19. Fejér megyei községbe való. 20. Szekrény, komód része (utolsó két betű felcserélve). 21. Egyik leién ringat. 22. Trombitahang. 23. Kézjegyek. 25. Tag végek! 20. Közterület. 27. Negyven oroszul, fonetikusan. 28. Tejipari mellék- termék. 30. Ilyen állatok az egy­sejtűek. 31. Budapest egyik ma sokat emlegetett tere névelővel (utolsó kockában két mássalhang­zó). 33. örmény város. 35. Étele. 36. Lándzsával felíegyverzett könnyű lovas. 37. NK. 38. Hely­határozórag. 39. Spionok. 40. Nö­vényekben található bonyolult összetételű vegyületek. 42. Ékte­len tizenkét hónap. 43. MGPS. 44. Ókori időmérő. 45. HTE. 46. For­galmi áron leiül fizetett összeg. 47 Küzdelem, utolsó két betű felcserélve. 48. Építőanyag. 49. Pincértanuló. 51. Titokban figyel. 52. Tovább veri. 53. Hiányos nap! 55. Személyes névmás. 56. TB. 58. Hold. 59. Káprázatos eredmények. 61. Kéz németül. 63. Strauss pol­ka. FÜGGŐLEGES: 2. Furcsa szokás. 3. Gyalog tett kirándulás, névelőveL 4. Kevert lira. 5. Erdei növény, névelővel. 6. Igen. oroszul. 7. Kémek. 8. Csonka lábú személy támaszai. 10. HK. 11. Német fagylalt. 12. össze-vissza varr. 13. A földtör­téneti harmadkorból származó közét 17. Igen erős fejfájás. 2C. Nyújtott körte alakú üvegedénye^ csomagolás. 23. Beszédrészük. 24. Erdélyi városban. 27. Sláger szö­vegírónk (Iván). 28. Perui város. 29 Város a Szovjetunióban. 30. Teherpályaudvar! magasított ra­kodótér, névelővel. 31. Rangjelző. 32. Allatlakás. 34. Nem kell több. 35 Ebben a? időpontban -f o 37. Távol-keleti királyság. 40. Királyi lak. 41. Mim a 22 vízsz. 42. Es a többi 1: Múl 45. Vízben élő ál­lat. 4G. . egteien alak .....................*ra. 49. Követésre méltó magatartás. 50. Éktelenül alacsony víz. 53. Ki­vet, pl. adót. 54. Nyugatnémet filmstúdió rövidített neve (+’). 57. Borsod-Abaúj-Zemplén rö videbben. 59. Főnök, vezető (—’)• 60. Vissza: sze.szes Ital. 62. Néma! 63. Mint 55. vizsz. A megfejtéseket legkésőbb ja­nuár 6-ig kell beküldeni Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el December 15-i rejtvénypályáza - tünk megfejtése: Egy atomban nincs két olyan elektron, amelynek mind a négy kvantum száma megegyeznék. Nyertesek: Korsós Imre. dr. Pásztor Istvánná és Vágó Sán- dorné nyíregyházi, Bus Zoltánná apagyi, Balázsi Zoltánná dombrádl, dr. Mező Lajosné kis- várdai, Papp Kriszta mezőladá- nyi, szilágyi Péter tárnái, dr, Krüzsely Mihályné tiszabezdédi. és Orosz Miklós vásárosnameny* kedves rejtvényfejtőink. A nyereménykönyveket póttá elküldtük. relet-magtarorszaoí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents