Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
* éWN! inrt rr-MAoyARons7Ao WC*. december Sí. Emberek mércéje Mit ér az ember? Tegyünk egy kis összehasonlítást. A legkisebb, legvégebb faluban is mi adta az emberséget? Ma már közhelynek számit, de mégsem árt leírni, hogy a föld, a holdak száma. S legalább így a földnélküliség is, amennyiben pótolta azt a születés, a nemesi família ereje. (Sok esetben éppen ez volt létra az életben való felszínen maradás taposásához Ugyannyira, hogy talán felesleges korabeli regényeket, írásokat Idézni.) Igv falun. Ezeknél kezdődött és végződött a világ. Valamire való előnyt adó pozíció, kezdve a szavazás és választhatóság jogától a képviselő testületen át az egyházi presbitériumig futott össze minden. Városon sem másképp. Születéssel, származással járó előnyök vitték az egyes embereket Érdemmel? Rátermettséggel? Hát éppen ez az, ami éppenséggel kevésbé jöhetett számításba. A nép? Neki a munka, a kötelező fizetések hada, a küszködés keserve jutott... Megyénkből például az or- •zágházába került egyik reakciós úr, Péchy László azzal érdemelte ki évek hosszú során át az ország, s Szatmár népének képviselete után nevének újságba kerülését, hogy javasolta a T. Ház elnökének: nyittassa ki az ablakokat, hadd tisztuljon a levegő. Ugyanakkor tombolt a népbetegségek sora, filléreket dobtak az uradalmi napszámosoknak a verejtékezted munkáért, diplomás, jó fejű és szándékú emberek jártak kopottan, éhezve állás után... Ez lehetne dióhéjban a hasonlítás egyik oldala. S vele szemben a másik: a ma. Mit ér az ember? A mi társadalmunkban, humanizmusunkban a legtöbbet, vagyis a legértékesebb. És ehhez teszi hozzá a közvélemény józan hangja a maga mércéjét. Alapja: ki miképpen cselekszik, mit ad önmagából a köznek. S itt érdemes megint visz- szatérni a faluba, a „vidékre”. Az ópályi Kossuth Tsz vezetősége megállapodást kötött vályogvető családokkal százezer vályog készítésére egy esztendő alkalmas időszakában. Ezzel is segíti, könnyíti a tsz-tagok szebb, jobb házépítési kedvét, ami szorosan a falu fejlődéséhez tartozik. Benken nem községi vezetőt tartanak legnépszerűbb embernek, hanem a hetvenegy éves Orosz Sándort A tsz nyugdíjas embere mindig mindenben elől járt és jár abban, ami közérdeknek számít Egyetlen mondatban így sűrít: „Úgy ismerek és szeretek minden embert gondjával, örömével, mint magamat.” Csegöldön, a Bajcsy-Zsilinszky Tsz őszi vetési terve szorított, s Jócsák László elnökkel a vezetőség minden tagja is beállt teljes vasárnapon át kukoricát törni. Fényeslitkén, a Gárdonyi Géza Tsz-ben a Vaszily Adolf vezetése alatt álló traktorosbrigád, kiket a szocialista brigád cím elnyerése is „fűtött”, nagyban hozzájárult a sikeres gazdálkodáshoz, a jó eredmények eléréséhez. Korántsem befejezett sorok. Emberséggel mérhető tettek, szándékok. A leg utóbbi országgyűlés alkalmával megyénk egyik képviselője, Danes József a szatmári-beregi legelők, rétek fokozottabb javításáról, az állattenyésztés feljesztésének lehetőségeiről interpellált. Mind több diplomás embert kér és vár a falu, a város, a szabolcs-szatmári országrész. S ebben nem riasztó, sőt hódító vonzóerő a ma emberség mércéje. Vállalása mind több követőre vonatkozik. Tehát minden rendben? A válasz: nincs szükség felesleges illúzióra. Van még itt ír tennivaló bőven. Ellenőrző és bírósági szerveink sajnos nem unatkoznak. Akadna!' hitvány emberek, akikre nem illik, nem hat emberségünk erősbödő mércéje. Kétségte len azonban, hogy azok vannak többen, akik tisztessé ges, becsületes munkává1 mind magasabbra emelik a dolgozó, alkotó ember értékét Asztalos Bálin'. Csak hóbort a hobby? Aki kutyaneveket gyűjt — A „régész” orvos Szőlőtőkéből szobor? — A 80 éves rigmustaragó hagyatéka Egyesek szerint a hobby nem más, mint egyfajta hóbort. Mások az örömtelen gyermekkorra, az elfolytott kutató szenvedélyre hivatkoznak. Egyre többen fogalmaznak azonban úgy: a hobby hasznos elfoglaltság, szórakoztató önnevelés. Sőt, olykor túl is mutat az egyéni érdeklődésen, az egyéni hasznon. Rendelő és múzeum Amikor évekkel ezelőtt Ko- vách Győző tiszavasvári orvos lakásán jártam, figyelmeztettek, vízisiklók és más állatok vannak a fürdőszobában. Ez is a hobbynak köszönhető. világosítottak fel. De nem ez a lényeg. — A doktor úr a régészetet kedveli a legjobban, magyarázták a községbeliek, a múzeumbarátok körének tagjai. Még a rendelőbe is kopognak régi tárgyakkal. Azóta megtudtam, hogy több tucat értékes leletet köszönhet a Vasvári Pál Múzeum K.ovách doktornak, aki maga is egyik alapító tagja, szorgalmas munkása volt a helyi múzeumnak. Egyik alkalommal a halászok óriás mamma: sentot fogtak a Tiszából. A zsákmányt vitték dr. Kova eh Győzőnek. És megkezdődött a nem mindennapi „rendelés”-. Kutyanevek a dossziéban Még falusi pedagógus korában Paposon kezdte el a kút; -«veket gyűjteni Kol láth ’ ászlő, a Mátészalkai Járási Tanács VB elnökhelyettese. Több száz kutyanév sorakozik azóta jegyzetfüzetében. Érdekességként mondta el egy megbeszélésen: — A kutyanevekből ki lehet olvasni a falu múltját, változásait. Sok mindent mutat, hogy egy-egy időszakban milyen nevet adtak az emberek a kutyáknak. A kutyanevek sokat elárulnak a faluról, az emberi közösség gondolkodásáróL Szőlőtőkék szobrásza Ez már hobby a hobbyn belül: Palaticz József nyír- bogdányi népművész, akinek, fafaragásai eljutottak már több világrészre is, újabban szőlőtőkéken folytatja művészetét. Falujából kaptuk a hírt: — Nyírbogdány 750 éves jubileumára készül az idős népművész. A régi faragvá- nyok mellett ott lesznek legfrissebb munkái is. Egykori bortermő tőkék. Ezóittal csak a szemnek, nem pedig a szomjas toroknak nyújtva gyönyörűséget. Népi verselő Szamosszenről öreg betűk néztek ránk a: egyik irkalapról. Aki küldte nyolcvan évéhez közeledő parasztember, id. Kosa Lász ló, „Szamosszeg, Nagydobos- utca 55. sz. Azt kérdezi: — Hol lehetne nekem „leadni”, amit tudok Én magam Írogattam gyermekkoromtól. Lakodalomhoz való verseket, hivogatót, násznép síibe valót, menyasszony- búcsúztatót... Legalább ötve net el tudok mondani fejbő1 — Nem akarnám ezeket a föld gyomrába vinni-. Ez hát az idős szamosszeg parasztember „hagyatéka”. Bárki folytathatná még r hobbyk sorát, a barkácsolás tói a bélyeg, vagy levelezőla; gyűjtésig, a galambászástól ; kutyatenyésztésig, a japánu tanuló diáktól a sarkvidékké is kapcsolatot teremlő rádió; amatőrig. És a végtelenségig. Ezúttal mégis olyan elfoglaltságokat raktunk egymá: mellé, melyek a maguk módján nemcsak az egyénnek szereznek örömet, izgalmat. I hanem másoknak is. Pán Géza ! Munkahely újabb 900 embernek # Műanyag feldolgozás Mátészalkán # Bútorgyártás Fehérgyarmaton # Szolgáltatóházak járási székhelyeken Hatezer ipari dolgozó munkába állítását vállalták 1936 és 1970 között megyénk kisipari s: • etkezetei. Az elmúló, 1968-as évben a terv jelentős hányadához teremtettek anyagi biztosítékokat. öt szövetkezet — az Elekterfém, a Nyírbátori Asztalos, a Kisvárdai Cipész, az Ujfehértói Vegyes és a Nyíregyházi Fészképész Szövetkezet — összesen 622 fő munkába állításához elegendő, 27 milliós beruházásának tervét fogadták el, melyhez 4 és fél milliós állami támogatást és az OKISZ központi alapjából további 6 és fél milliós támogatást kapnak. Ezenkívül további 16 milliós ,..i.olgáltatási” beruházás megvalcsítárára történt 1968- ban kedvező döntés, mely újabb 266 fő munkába állítását is lehetővé teszi. E 900 fővel a felajánlott hatezer fő munkába állításából eddik 4100 fő számára létesült ipari munkahely. Mivel a fenti 900 fő munkába állítására vonatkozó döntések az új esztendőig csak elvi határozatok, végrehajtásuk — a beruházások tényleges megkezdése — csak 1989 ben következik be, világos, hogy csak a most követkéz; év döntései valósulhatna'-: meg 1970-ig biztonságosan. Ezért érdekes végigtekintő ni azokon a terveken, melyekkel 31 szabolcs-szatmári kisipari szövetkezet összesen 3077 fő részére tervez munkahelyet teremteni, összesen 130 millió forint beruházás útján, melyhez 62 millió forint támocatást kérnek az OXISZ-tól. Kiemelkedik a Mátészalkai Vegyes Ktsz 20 miíliós beruházása, mellyel 500 fő számára tervezi munkahely létesítését. Uj iparágat, a műanyagfeldolgozó ipart is meg kívánja honosítani a szövetkezet. A Nagykállói Fémtömegcikk Szövetkezet kerékpár belsőgumik szelepének gyártását tervezi, automata célgépek munkába állításával. A nyíregyházi kárpitosok bővíteni kívánják a kárpitozott bútorok gyártását, a Fehér- gyarmati Asztalos- és Vas- :pari Szövetkezet új telephelyet épít a járási székhely nemrég kijelölt ipari negyedében, hogy ott a jelenleginél is több és korszerűbb bútorokat gyárthasson. A Gávai Vegyes Szövetkezet faipari részlege bútorok, ablak ás ajtókeretek gyártását növelné, bőrdíszmű részlege pedig kezdeti sikereit kihasználva táskákat is gyártana. Ezzel több, mint 100 főnek cudna munkát adni. Az Ujfehértói Vegyes Szövetkezet a ládagyártást fokozná tervei szerint. A Hun- garofruct máris egymillió ládát rendelt tőlük a tavalyi 600 000-rel szemben. (Itt háromszáz munkást tudnának beállítani, ha a 7 milliósra tervezett építkezés tervét elfogadják.) Jelentős létszámemelkedéssel járna még a Nyíregyházi Vas- és Fémipari, valamint a Nyíregyházi és Nagykállói Cipész Szövetkezetek fejlesztési terve. M«nd a három 300—390 főnyi létszámemelésnél magasabbat vállalt. Érdekes még a tervekből a Baktalórántházi Vegyes bővítési terve, mely egye „ek között egy nikkelező műhely létesítését is magába foglalja, a Tiszalöki Vegyes kályha- csempegyártó részlegének fejlesztési terve és a szat- márcsekei építők fehérgyarmati építésvezetőségének terve — esetleg a gyarmati TÜ- ZÉP-telep átvételével. Figyelemre méltó, hogy a kisvárdai fodrászok, a mátészalkai fodrászok és a fehér- gyarmati ruházatiak úgy tervezték egy-egy szolgáltatóház felállítását az említett bárom járási székhelyen, hogy azok valamennyi szolgáltatásban — és a korszerű felvevőhelyek létesítésében — érdekelt szövetkezet közös vállai-* kozásaként jöhessen létre. (g.) Jó ellátás a prim írok érkezéséig megyénkben Gondosan felkészült a MÉK a téli és a kora tavaszi ellátásra. Nyír-egyháza és Záhony zöldség-gyümölcs ellátására a primőrök megjelenéséig burgonyából 200, vörös- és fokhagymából 53, almából 69. fejes és savanyított káposztából több mint 100, karalábéból, kelkáposztából, sárgarépából és egyéb zöldségfélékből 120 vagon van a raktárakban. Nem lesz hiány a disznótorokhoz szükséges savanyúságokból sem. Savanyú uborkából és vegyes savanyúságból 5 és fél vagonnal, míg savanyított cseresznyepaprikából 5 vagonnal áll rendelkezésre. Több fontos cikkből a megyében működő fmsz zöldséggyümölcs boltjait is ki elégi-' tik. Tervezik új cikkek árusítását is. így kristály-, korkacs mokkacukor árusítását, szárított tésztaféléket, fűszer- paprikákat, szemes és őrölt borsot, húskonzerveket, olajos halkonzerveket, különféle ételízesítőket, palackozott borokat és pálinkaféléket is. Az ezzel kapcsolatos kérelmet már elküldték a megyei tanácsra elbírálás végett, s amennyiben a KÖJÁL a MÉK által kijelölt üzletekben e cikkek árusítását engedélyezi, már 1969-ben bővül a választék. Nyíregyháza új városnegyedeiben az ellátás tovább javul az 1933-es esztendőben. Uj üzletet nyitnak az Északi Alközpontban, amelyben ősztől tejtermékeket, füstölt árut és vágott baromfit is forgalomba hoznak. A nagyállomáson új pavilont nyitnak. E két üzletre több, mint másfél milliót fordítanak. Növelik a demecseri savanyítóüzem kapacitását. 1933-ben a savanyított káposzta mellett uborkát, paradicsomot, oap- rikát, cseresznyepaprikát 109 literes hordókban fognak savanyítani, emellett üvegesen is forgalomba hoznak. Tervezik az új évben különböző gyümölcskészítmények feldolgozását és forgalmazását is A Nyíregyházi Almatároló üzemében 100 mázsa különböző gyümölcsvelőt készítenek fagylal tkészít é«hez, soros és tükrös gyümölcs- levekből 20—30 hektolitert készítenek 1969 őszig, ezenkívül megjelenik a nyírségi almabor is, melyből 109 hektoliterrel gyártanak, s almakoktélt, almaürmöst is készítenek már Nyíregyházán. Ősztől megkezdik a gyümölcssürít- mények készítését is, melyből 1970 tavaszáig 200 vagonnal készítenek. Haiphcngból Nyíxpaiasznyán Nguyen Van Phuc volt az első hazánkban tanuló vietnami diák. Most felesége az egyetlen magyar asszony, aki Haiphongban dolgozik. Úgy is ismerik: a haiphongi Juliska. Most itthon vannak, Nyírparasznyán, ahonnan 1950- ben tizenhét évesen indult el Kmetz Juliska Budapestre, hogy ott szakmát tanuljon, dolgozzon és egy kicsit világot lásson. Ez utóbbi any- nyira bővült, hogy most csaknem tizenötezer kilométerről utaztak Vietnamból Magyarországra Nem egyedül jött: vele van két fia. Közülük Lien Budapesten, Béla már Vietnamban született. Mostanában sokan meglátogatják. régi ismerősök, rokonok. Van mit elmondani, hiszen nyolc, nagyon sok eseménnyel teli év múlt el a legutóbbi látogatás óta. Nguyen Van Phuc 1949-ben a VIT-en járt Budapesten, s később itt tanult gépészmérnöknek a Műszaki Egyetemen. Ifjúsági rendezvényen ismerkedtek össze, s 1955-ben házasságot kötöttek. Amikor Nguyen végzett, már hárman indultak haza 1960-ban fiukkal, Liennel. Ha phongban telepedtek le. Nguyen az egyik tervezőintézet munkatársa, Juliska ugyanott műszaki rajzoló. A távoli földrészt, a klímát megszokni nagyon nehéz. Nem maradtak magukra: az állam mindenben segíti őket. Ez az út is így jöhetett létre: öt hónap rendkívüli szabadság; a fizetést forintban kapta meg, a három személyre szóló repülőút költségeinek felét is a vietnami állam, fizeti. De gondoskodnak arról is, hogy a két ország eltérő életviszonyai miatt ne érjék megpróbáltatások. Fizetéskiegészítést kap, és a háború sújtotta időben is külön gondoskodnak kiemelt élelmiszerfejadagjukról. Az utóbbi évek történetét hallgatni is megdöbbentő. 1960-ban egy békés országba érkeztek, a francia csapatok és tisztviselők távozása után még éppencsak ízlelgette az ország, mit is jelent egy népnek sajat maga sorsát irányítani. Most mindenki katona, férfiak, nők kezében minden pillanatban ott lehet a fegyver. A békés napok után falura költöztek, napközben az ottani munkát látták el, este pedig dolgozni kell, nekik készíteni a műszaki rajzokat, mert az élet nem állhat meg. És látni a haiphongi házuk melletti mozit, amelyre golyósbombát dobtak, s áttörve a redőnyt, az ablakokat — golyók tucatjai hullottak lakásuk szobájába is. „Nem mondanám, hogy a vietnami emberek félnek. Nyolc éve élek közöttük, és látom, átélem, mi történik ott. És megértem, addig fognak harcolni, amíg csak egy amerikai is lesz Vietnam földjén.” Másképpen hangzanak el ezek a szavak egy törékeny magyar asszonytól, 1968. karácsonyán egy nyírségi kisközségben, mint a hivatalos tárgyalásokon, konferenciákon. De a tartalom ugyanaz. Ebben benne van mindaz a szeretet, az az aggódás, amelyet fia Béla Van Phuc így fogalmaz: „Anyu, otthon mindig azt mondtad, majd megmutatod, hogyan játszottál te, amikor kicsi voltál.” És Lien, aki most „lenni harmadik legjobb negyvenöt közül”. De Vietnamban mostanában kevesebb a lehetőség a játékra és nehezebb a tanulás is. A szomszéd gyerekek most sokat járnak át Kmetzékhez, és érdeklődéssel figyelik, amikor Lien véletlenül vietnami nyelven szól öccsáhez, s ő magyarul válaszol, pechg még alig két hete, hogy először látta meg Magyarország földjét És amint Lien a szaloncukros, feldíszített karácsonyfa alatt nagy szakértelemmel magyarázza, náluk nem a karácsony, hanem az új év a nagyobb ünnep, és hogy akkor virágzó barackfaágat visznek a szobába a vietnami emberek. Talán jövőre már ők is állíthatnak ilyet... Marik Sándor
