Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-28 / 303. szám
fSP ifciwnüer S. XRmt-m<S¥mm§zAis I. ofdjJ Másfajta haza Egy kislétai parasztember elmesélte nemrégen, hogyan jött haza az első világháború végén a távoli Szibériából. Több ezer kilométert tett meg gyalog, éhezve, kéregetve. Amikor hazaért, megcsókolta a földet. Vajon hazája volt-e ez a föld, ez az ország, amelyet hosszú évek múltán viszontlátott, ahol ő csak cseléd volt. Apja, nagyapja ugyanazt a földet művelte, amit ő. Izzadva, verejtékezve keresték meg azt a pénzt, amit uraik kaszinókban játszottak el. Ebben az országban nem mondhatott magáénak semmit, csak a nyolc gyermekét, egy nádfedeles házikót és a szüntelenül tartó munkát. Mégis szerette hazáját, Magyarországot. Ez a szeretet hajtotta, hozta haza. A haza a szülőföld. ahol élünk, dolgozunk. Magába foglalja az alkotó embert, a jellegzetes növény és állatvilágot. természeti kincseinket. A hazához való ragaszkodás, az iránta érzett forró szeretet élete feláldozására is képessé teszi az embert. E dicső tetteket történelmünk számtalan példája igazolja. Népünk krónikája dicső hazafiak százainak nevét őrzi. Petőfi fiatalon áldozta életét a haza szabadságáért, kommunista mártírok a halált választották inkább, mint az elnyomást. Amikor a nagy proletár költő, József Attila nyomorgott, kénytelen volt eltűrni a Horthy-rendőrség zaklatásait, számkivetettségé- ben is hazájának érzi ezt az országot. Fájdalmában is így kiált fel: „Édes hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hűséges fiad.” Napjaink egyik sztárja, az ünnepelt futballista hátat fordított hazájának, pedig az erkölcsi és anyagi megbecsülésből ő talán többet is kapott, mint amennyit érdemelt. Nem érezte jól magát itthon, nagy, gazdag országba vágyott? Bármilyen kicsi is a mi hazánk, a boldogságot, gazdagságot nem a haza területének nagysága határozza meg, hanem az, hogyan él nemzetünk a természeti és földrajzi fekvés adta lehetőségekkel. Mi büszkén elmondhatjuk, hogy életünk ezekkel a lehetőségekkel: az elmúlt huszonhárom év alatt szocialista hazát teremtettünk magunknak melyben a hazaszeretet ösz- szeolvadt a szocialista társadalmi rend szeretetével. Amikor a szocialista hazát szeretjük, azt a társadalmi rendszert is szeretjük, amely felszabadította a nép aljcotó kedvét, lehetővé tette, hogy „minden vágy, buzgalom, amely az emberekben él, országépítő tetté váljék.” Ebben az újfajta szocialista hazában a „jognak asztalánál” ma ott ül minden munkás és parasztember, minden haladó értelmiségi, aki becsületesen végzi munkáját és képessége végzett munkája alapján részesül a saját maga teremtette „bőség kosarából”. Kölcsey jelszava — „Hass, alkoss, gyarapíts, a haza fényre derül!” — ma igazán testet ölt a cselekvő, szocialista hazafiságban. Felhagytak a vándorlással Vitkán, visszatértek között Nyereségosztás érdem szerint Tudnivalók az év végi egyéni részesedésről A Vásárosnaményi Járási Tanácson csak annyit tudunk meg, hogy a vitkai Kossuth Tsz a jó közepes gazdaságok sorába lépett elő. Évek után a tavalyi esztendő volt az első, amikor a tagság teljes mértékben mindenből megkapta a járandóságot. Az idei eredmények alapján pedig félmillió forintot tartalékol jövő évi munkadíj biztosításra. Bevált a teljesítménydíjazás. Idén már hetvennyolc volt vándorló családfenntartó apa töltötte az évet otthon, s dolgozott a közösben. Gyerünk Vitkára, beszéljenek a visszatértek. A második szerelem Kormos István, állattenyésztő : — Nekem tulajdonképpen két szerelmem van. Egyik a feleségem, a családom — utóbbi három kislányt jelent Másik az állatgondozás, nevelés. Mégis... Valahogy megijedtem hatvanban, elmentem. Hagyva ezeket is, amazt is. A vízügynél kaptam tartós munkát. Kéthetenként jártam haza. Legtöbbször hideg koszt. No meg az állandó aggodalom: mi van itthon az enyéimmel? Most főtt ebédhez ülök. A feleségem tudja, mit szeretek. A vacsorát sem kezdi addig fogyasztani a család, amíg én haza nem megyek. Megvárnak. Ez olyan jóleső érzés... A közös növendék-szarvasmarháit nevelem, gondozom. Ez a kedvemre való. Én hu- szonkétezer, a feleségem hétezer forintot kerestünk eddig idén a családnak. Még hátra van húsz százalék, amit zárszámadáskor kapunk Egészség legyen Koncz József, fogatos: — Hét éven át vándoroltam el a községből. Mondhatom, ez időn át vendég voltam csupán a háznál. Jöttem, aztán pakolj asszony, és indultam újra el. Nem egyszer zsörtölődött a feleségem amiatt, hogy rendetlen az udvar. Ezt is, azt is meg kellene csinálni, igazítani. Dehát van a látogatóba hazaérkező embernek kedve ilyesmire’ Kerestem elég jól, szó se róla. A betonútépítés kemény munka napon, szélben, esőben... Nem lehet ott mesél- getni. Dehát mi maradt a fizetésből? Utazgatás, cimborák, távol élés.« Mind, minden pénz. Itthon megvan havi átlagban ezernyolcszáz. Tiszta pénz. Fontos, hogy egészség legyen hozzá. „lói megvagyunk" Dobos Károlyné, növénytermelő: A mi'esetünk némileg eltér az általánostól. Én beregszászi vagyok, férjem ott ismert meg háborús fogsága idején. Nem jött haza, mikor tehette volna, összeházasodtunk. Hatvanötig laktunk odaát, a Szovjetunióban. Hat gyerekünk született Beregszászon. Végre engedtem a férjem honvágyának, jöttünk Vitkára. A férjem anyja adta be a földet annak idején és én is mindjárt beléptem a tsz-be. Férjem az ipari havi keresetet választotta. Két évig járt el. Minden reggel, este kerékpárral járta meg Naményt. Idén ő is itthon maradt. Végleg együtt a családdal. Most orvosnál van, elvágta az ujját. Máskülönben a tehenészet az ő munkahelye. Most már a tsz is havonta fizet, érdem szerint. Kiszámoltuk: ketten jóval harminckétezer forinton felül kerestünk. Hozzá még kétezer öl háztáji termése. Ezerkétszáz öl a férjem teljesítménye, nyolcszáz öl az enyém után. Jól megvagyunk A családot vállalni kell l Fórizs István, sertésgondozó: — Nem panaszkodom, megvoltam én a Xiszaszalkai Gépállomásnál is. Csakhát az örökös távoliét, ötvenhat óta. Legtöbbször a beregi oldalon dolgoztam Egy-kéthetenként került rá lépés, hogy hazaugrottam. Pedig akadt itthon is tennivaló, ezer. Négy éve építettük az új házat. Apám öreg, feleségem a tsz-t nem akarta hagyni. Jöttek a gyerekek. Négy. Itthon legtöbbször szanaszét minden. Kevés volt az örömöm. SoNemzetünk vagyonának gyarapodását számtalan tény bizonyítja. Hogy csak szőkébb hazánkból Szabolcs-Szatmár megyéből említsünk néhány példát: konzervgyár, gumigyár, cipőgyár, tiszalöki vízlépcső, Alkaloida, kórházak, főiskolák, lakónegyedek épültek. S ezek mind a munkásemberek verejtékes munkájának gyümölcsei. Saját maguknak építették, mert az iskolákban ott tanulnak, a gyárak élén ott állnak ők és fiaik, akik az elmúlt két és fél évtized eredményeiből táplálkozó hazaszeretet, a szocialista hazafiságot továbbfejlesztik. Utunk a fejlődés, a haladás útja, amelyen minden hazafinak együtt kell haladnia. Ady Endre ezt így fogalmazta meg: „Aki ellensége a haladásnak, a jobbratörésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.” Amikor szocialista hazánk szeretetéről beszélünk, jól tudjuk: népünk érdekei azt kívánják, működjünk együtt a világ haladó erőivel. Mi nemcsak a jelennek élünk, de a jövőért is dolgozunk. Békés fejlődésünk biztosítékát pedig a szocialista tábor szoros egysége jelenti. Csak akkor építhetjük békésen a szocialista hazát, ha a szocialista népek tábora kellő gazdasági, politikai, kulturális és katonai erővel rendelkezik, amelyhez a mi alkotó hazaszeretetünk is nagyban hozzájárul. Tomasovszky István kát türelmetlenkedtem, Idegeskedtem, Valami bántott. Most már tudom: a családot vállalni kell. Az itthoni helyzet is kedvezett, javult a tsz, jöttek az új törvények.« Itthon aztán le is szálltam én a traktorról. Vannak elegen a tsz-nél. Mindig kedveltem a sertéstartást, hát oda kerültem. Nem bántam meg. Munkánk után megvan közel negyvenezer forintunk ebben az évben. Belőle vagy nyolcezer a feleségem keresete. Havonta négyszáznyolcvan forint a családi segély. így vagyunk. így is lehet Asztalos Bálint Annak ellenére, hogy a tényleges nyereség és az ebből képezhető részesedési alap mértéke pontosan csak az év végi mérleg lezárásával állapítható meg, néhány vállalatnál — a gondos tervezésből adódóan — nagyvonalakban máris megközelítő adatokkal tudnak szolgálni. Felmérés szerint Nyíregyháza ipari üzemei az év első felében több, mint 86 milliós nyereséggel zártak, s ez 6,8 százalékkal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ez az arány az év végi eredmények után csak növekedhet. Néhány üzemben — a nyereségterv túlteljesítése révén — az átlagos egyéni részesedés a tavalyinál is nagyobb mértékű lesz, s olyan üzemben is sor kerül rá, ahol tavaly erre nem volt mód. Ki hóra tartozik? Túlteljesítést érnek el például a megyei építőipari vállalatnál is, ahol a tervezett 48 milliós éves nyereségtervet előreláthatóan nyolcmillióval toldják meg. Ezzel olyan lehetőséget teremtenek meg, hogy a tavalyi átlagosan 15,1 napi fizetésnek megfelelő részesedés helyett előreláthatóan 24 napi fizetésnek megfelelő átlagot tudnak majd fizetni. Természetes dolog, hogy ezekben a napokban általános téma a vállalatoknál, üzemeknél a várható nyereség és ezen belül is az egyéni részesedésre szánt összeg nagysága, elosztásának aránya. Az elosztás módszere lényegében abban változott, hogy a dolgozókat — az eredményre gyakorolt befolyásuk, a termelési, gazdálkodási folyamat irányításában megmutatkozó felelősségűit arányában — három kategóriába sorolták. Az egyes kategóriába tartoznak a magasabb vezető állásúak, fontos osztályok vezetői, egyes kiemelt gyáregység, vagy üzem vezetői. A kettes kategóriába tartoznak a középvezetők és a kulcsposztokon dolgozó beosztottak, a harmadik kategóriába az előző kettőbe be nem osztott dolgozók. A különböző kategóriákba besoroltak nem egyformán kapnak az eloszható év végi részesedésből. A nyereségtől függően az egyes kategóriában a kifizethető legmagasabb év végi részesedés mértéke átlagban elérheti, de nem haladhatja meg az évi alapfizetés 80 százalékát. A kettesben az 50 százalékát és a hármasban az évi összkereset 15 százalékát (Kisipari termelőszövetkezeteknél a hármas kategóriába tartozók az összkerese- tüknek 20 százalékát kaphatják maximumként.) 4 különbségek háttere A nyereségrészesedés új elveivel kapcsolatban számos — elsősorban tájékozatlanságból eredő — ferde nézet alakult ki megyénk üzemeiben. Elsősorban az, hogy az első és a hármas kategóriák között a részesedési különbség nagy, a vezető beosztású dolgozóknak amúgyis több a fizetésük, miért kell még itt is növelni? Valóban van különbség, de nem akkora és nem olyan biztos alapokon, mint az az első hallásra, vagy olvasásra tűnik. Vegyük sorjába: ha az éves mérlegből kitűnik, hogy az üzem, vagy vállalat veszteséggel zárt. a következő évben az egyes kategóriába soroltak csak 75, a második kategóriába soroltak pedig csak 85 százalékát kaphatják meg alapbérüknek. Ugyanakkor a hármas csoportba tartozóknak ki kell fizetni alapbérük teljes összegét. A részesedési alap elosztásánál az is figyelemre méltó, hogy az egyes és kettes kategóriákban csak az évi alapbér, míg az összes többi alkalmazottak és munkások kategóriájában a teljesítménybér- keresetek is beszámítandók. A maximumok természetesen azt is jelentik, hogy a részesedési alap csökkenése esetén mindhárom kategóriában meg kell tartani a megfelelő arányokat. Ha például a nyereségk*épzés során az egyes kategóriában nincs lehetőség csak az éves alapbér negyven százalékának a kifizetésére, akkor a kettes és hármas kategóriákban is csak a maximum fele, tehát 25, illetve 7,5 százalék, vagy — a ktsz-ek hármas kategóriá« jának esetében — tíz százalék kerül kifizetésre. Az arányok tehát a csoportmaximumokra és minimumokra egyaránt érvényesek. Természetes dolog, hogy ahol jól dolgoznak, ott jól jár a hármas kategória is; nyereségrészesedés címén megkaphatja a másfél havi keresetének megfelelő fizetését, sőt ennek többszörösét is. S akik ezt magasabb szinten irányították, tettek is ennek érdekében, azok is megérdemlik, hogy megkapják havi fizetésük háromszorosát, vagy ötszörösét. Annál is inkább, mert ez az ösz- szeg a terven felüli nyerem ségnek csak igen elenyésző hányada. Felüi az átlagon Számításba kell venni ugyanis még azt, hogy ezeken az arányokon is lényeges módosításokat tesz lehetővé a csoportokon belül alkalmazható differenciálódás. A kollektív szerződések dönthetnek arról, hogy. az egyes kategóriákon belül a csoport- részesedés milyen hányadát osszák szét egységesen, s milyen hányadából részesüljenek átlagot meghaladó nyereségrészesedésben a törzsgárdatagok és a különösen jó munkát végző dolgozók. A csoporton belüli differenciálással tehát előfordulhat, hogy a hármas kategóriába sorolt, jó eredményt elérő dolgozó jóval nagyobb részesedést kap, mint az. aki ugyan a kettesbe tartozik de nem bizonyult érdemesne . a kategóriájában átlagosan adható részesedésre sem. Közvetlen anyagi érdeke minden dolgozónak, hogy a vállalati eredmény növelésével nagyobb részesedési alapot érjenek el, s egyénileg is nagyobb jövedelemre tegyen szert. Ebből a közvetett és közvetlen érdekeltségből adódik, hogy aki többet tesz az eredmények, a nyereség gyarapításának fokozásáért —< legyen bármely kategóriába tartozó — az nagyobb arányban részesedjék a jövedelemből is. Tóth Árpád segítenek, kikérik a véleményünket. Mi egymásközt gyakran látunk olyan kiemelkedő teljesítményeket, amit más esetleg nem vesz észre. És ugyancsak többre kell értékelni, ha valaki nemcsak a gépnél dolgozik jól, hanem áldoz a szabad idejéből a KISZ-re, a mozgalmi munkára. Ha őket jutalmazhatjuk, mások is jobban akarnak dolgozni. Tavaly kilencven KISZ-tag kétnapos kiránduláson járt, tizenket- ten Várnában üdültek — eat a vállalat fizette. Ha jutalomról van szó, a KISZ-nek is szava van. És ez nagy öröm az ifjúsági vezetőknek. Jóleső érzés megkezdeni egy újabb időszakot, és az eredmények birtokában még jobban dolgozni. Közben a személyes élmények, eredmények sora: az ifjúmunkás parlament, a KISZ-kongresszus, a fesztivál Szófiában, a féléves KISZ-iskola Budapesten. És előlépés a hivatali munkában is: amíg szakmunkásból művezető, majd üzemgazdász lesz. Sorsa egészen másként alakult, mint az iskolapadban gondolta. És öt év sokmindenre választ adott. Nem bánta meg, hogy az akkor el nem érhető tanári katedra helyett nem íróasztalt keresett, hanem szakmunkásnak jelentkezett Számára most új vágyak v álnak valóra. mt*®L SUndnt A SZÓ IF/ÚSÁGI VEZETŐKÉ Lány a Központi Bizottságban Vágyai minden tizennyolc éves, érettségi előtt lévő fiatalnak vannak. Puhl Máriának, a nyíregyházi Kölcsey negyedikesének az, hogy beiratkozhasson a tanárképző főiskola matematika-fizika szakára. Ez volt a célja is, ezért tanult. Más programja nemigen volt, a KISZ-ren- dezvényekre ritkán ment: bejárósors. Naponta ingázott, élete megoszlott Űjfchértó, a vonat és a Kölcsey között. Ma a Nyíregyházi Konzervgyár szakmunkása, fél éve üzemgazdászi beosztásban. Az ifjúsági szövetség hetedik kongresszusa óta a KISZ Központi Bizottságának tagja. Fél éve párttag. — A gyárban mi, fiatalok is „honalapítók” voltunk. Negyvenötén ültünk az első KISZ-gyűlésen. Rám a gazdaságfelelősi munkát bízták Azóta voltam kultúros. alapszervi titkár, majd a csúcsbizottság szervező titkára. Júliusban „előlépett” a szervezetünk : KISZ-bizottság működik a konzervgyárban, mos) ennek a titkára vagyok. A legfontosabb, hogy a szervezetben mindenki megtalálja azt, ami leginkább érdekli. Nagy eredmény, ha a fiatal segédmunkáslánynak másodszor már nem kell külön szólni, magától jön. és kérdez egy vitán, ankéton. De eredmény az is, ha a gyár valamelyik vezetője ellátogat az ifjúsági klubba, és választ ad a fiatalok kérdéseire. A* ifjúsági mozgalomban sokszor apróságokon múlnak a dolgok. Nálunk például volt divatbemutató és táncdalverseny, meghívtuk Pál Gyula festőművészt, s együtt rendeztük tárlatát az üzemben. Meghirdettünk egy sor vetélkedőt: a VIT-ről, a honvédelemről és szakmait a balesetelhárításról. Voltak ankétjaink kulturális, kül- és belpolitikai kérdésekről. Sokszor kérdezik mostanában: jól politizál-e a KISZ, az ifjúság. Én egyszerűbben fogalmaznám: hogyan vélekednek a különböző kérdésekről a fiatalok, hogyan dolgoznak. Ha reális a véleményük, s munkájuk jó, akkor szerintem jól politizálunk. Ezt szeretnénk mi segíteni a divatbemutatóval és a politikai ankéttal, de még a táncdalversennyel is. Mert nemcsak direkt módon érhetünk el eredményeket. Az ifjúsági klubban vagy taggyűlésen fiatalok előtt többször elhangzott: éppen akkor mi a legfontosabb feladat a gyárban. Ha ehhez csak egy-két jó javaslatot fűznek a KISZ-esek, vagy egy ponton javul esetleg a munkaszervezés, már a kérdésre válaszoltunk. Vagy a divatbemutatón éppen mi mutatjuk be, milyen az elegáns, szép és történetesen olcsó divatos ruha, frizura. Ha ezekből néhánnyal többet látunk fiataljainkon a következő rendezvényeken — már megérte. Szerintem ezekből, az Ilyen alapvető állásfoglalásokból is összetevődhet az, amit mi az ifjúság körében politizálásnak nevezhetünk. Nincs annál rosszabb, ha úgy akarunk politizálni, hogy valaki feláll, elmondja a tényeket, ez van és így kell értelmezni. Csak vitában, egymást meggyőzve alakulhat ki tartós, valóban reális vélemény. S ezt nem lehet a legnagyobb kérdésekkel kezdeni. Jut-e mindenre idő? Esténként felírok néha húsz dolgot is, amit másnap el kell majd intézni. A különböző üzemrészek, a városi kapcsolatok, a napi feladatok és természetesen a gyári munka. Egyedül valóban nem lehetne mindent megoldani. Mostanában mind több fiatal vesz részt az irányításban, kapcsolódik be aktívan a mozgalomba. És természetesen nagy szerepe van annak is, hogy a pártszervezet, a gyár vezetői támogatnak.
