Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-21 / 299. szám

'jíöyi ieéem^ér 9t. Külpolitikai összefoglaló A kínai helyzet § Katonai és diplomáciai élénkség Közel-Keleten ^ Pravda figyelmeztetés Bonn címére £ Uj elem a brazil helyzetben A Távol-Kelettel, ponto­sabban Vietnammal kapcso­latban, az elmúlt órákban nem került sor lényegesebb új fejleményre. Annál aktí­vabb a diplomáciai és kato­nai tevékenység a Közel-Ke­let körül. Egy jordániai szó­vivő bejelentette, hogy négy izraeli repülőgép bombázta a Jordán folyó völgyében lévő Adassya települést. Tel-Aviv azzal indokolja ezt a táma­dást, hogy ebből a térségből arab ellenállók tüzet nyitot­tak izraeli állásokra és két izraeli katona megsebesült. Hasonló indokkal immár má­sodszor vetik be az izraeli légierőt és ez is jellemző a helyzet feszültségére. Más katonai természetű jelentések beszámolnak az arab gerillák tevékenységének fokozódásá­ról. A megszállt Sarm As Sejk térségében izraeli fegy­verraktárak robbantak feL Ami a diplomáciai élénksé­get illeti' Nasszer elnök fo­gadta Vinogradov szovjet nagykövetet. Kairóban beje­lentették, hogy január végén megrendezik a második arab szolidaritási konferenciát. Messmer francia hadügymi­niszter Párizsban fogadta Zvi Cur vezérőrnagyot, Dajan he­lyettesét. Cur szeretné felol­dani a Mirage típusú francia repülőgépek további izraeli szállítását megtiltó embar­gót. Ezért — az AFP jelenté­se szerint — számos megbe­szélést folytatott „a francia légierő és hadiipar fontos személyiségeivel”. A hadiipar monopóliumokat nyilván ér­dekelné az üzleti lehetőség, azonban minden jel arra vall, hogy a kormány álláspontja ebben a kérdésben változat­lan marad. A Pravda az elmúlt két nap során kétszer is foglalkozott bizonyos bonni fejlemények­kel. Zsukov, az ismert szem­leíró kommentálja a nyugat­német kormánynak azt a szándékát, amely szerint Nyugat-Berlinben kellene megválasztani a köztársaság új elnökét, a távozó Lübke utódját Ez a nemzetközi jo­got és az érvényben lévő egyezményeket súlyosan sér­tő lépés lenne — állapítja meg Zsukov, majd emlékez­teti Bonnt arra, hogy a pro­vokációk eltűrésének meg­vannak a határai. Brazíliában újabb listát hoztak nyilvánosságra a had­seregből eltávolítandó tisz­tekről. A megfigyelőkben mind erősebb az a benyomás, hogy az. eseményekben új elem tapasztalható: Costa e Silva elnök és Travares tá­bornok, hadügyminiszter az ellenzékre lesújtott minapi „államfői puccs” végrehajtá­sával olyan szellemet enged­tek ki a palackból, amely őket is könnyen és viszonylag gyorsan elsodorhatja. A puccs nyomán ugyanis vérszemet kaptak a hadsereg legrekaciósabb, még az ál­lamfőtől és hadügyminiszte­rétől is jobbra álló erők had­seregbeli képviselői és ko­moly nyomást gyakorolnak a jelenlegi vezetésre. Ennek a „kemény” tiszti csoportnak az embere a mostani kormány­ban Gama e Silva, akinek a nevét az utóbbi napokban mind többet hallani. Az AFP kommentátora ezt a most fel­ismert új jelenséget, az ult- ra-jobbszárny kibontakozó tá­madását olyan jelentősnek tartja, hogy a, jelenlegi veze­tés „életbenmaradási” esé­lyeit — természetesen politi­kai értelemben — ötven szá­zalékban állapítja meg. Közös tudományos kísérlet (Folytatás ax 1. oldalról) ezelőtt elismerte és azóta tá­mogatja a frontot, örömmel üdvözölte a DNFF legutóbbi győzelmét — Ma, amikor a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front és a dél-vietnami nép visszatekint a nyolcéves ne­héz harc során megtett útra, nagyszerű eredményeket lát maga mögött, s örömmel telt szívvel, mély meggyőződés­sel bízik végső győzelmében. — Megragadom az alkal­mat hogy ismételten kifejez­zem népem hálás köszönetét a Magyar Szocialista Mun­káspártnak, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mánynak, a testvéri magyar népnek azért az odaadó, nap­ról napra növekvő támoga­tásáért, segítségéért amelyet az amerikaiak ellen, a haza ügyéért vívott küzdelemben számunkra nyújtanak és nyújtani fognak. A két nép megbonthatatlan és örök ba­rátságát mi igen nagyra be­csüljük. Erősödjék a vietna­mi és a magyar nép szolida­ritása! — zárta hosszan tartó nagy tapssal köszöntött be­szédét Dingh Ba Thi. A nagygyűlés az Intemacio- nale hangjaival ért véget. 1968. december 20-án a Szovjetunióban Föld körüli pályára juttatták a „Kozmosz —261” jelzésű mesterséges holdat. A szputnyikon elhe­lyezett tudományos berende­zés segítségével tanulmányoz­ni szándékozzák a Föld felső légkörének és a sarki fénynek a sajátosságait. A szocialista országoknak a világűr békés célú vizsgálatá­ra és felhasználására vonat­kozó együttműködési prog­ramjával összhangban a kí­sérlet végrehajtásában részt vesznek a Bolgár Népköztár­saság, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar 1 Népköztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársa­ság és a Szovjetunió tudomá­nyos kutatóintézetei és csil­lagászati megfigyelő intéze­tei. A komplex kísérlet magá­ban foglal közvetlenül a szputnyikon végzendő méré­seket és földi vizsgálatokat. Alapvető célja: a sarki fényt előidéző geoaktív elektron- és protontestecskék, magas hő- energiájú elektronok, továb­bá a felső atmoszféra sűrű­ségének a sarki sugárzások idején mutatkozó változásai tanulmányozása. A „Kozmosz—261” rátéri pályájára, amelyet a követ­kező adatok jellemeznek; — A Fijld felületétől szá­mított legkisebb eltávolodás (perigeum) 271 kilométer. — A Föld felületétől szá­mított legnagyobb eltávolo­dás (apogeum) 670 kilométer. — Kezdeti keringési idő 93,1 perc. — A pálya síkjának az Egyenlítő síkjával bezárt haj­lásszöge hetvenegy fok. A szputnyikon elhelyezett tudományos berendezés kifo­gástalanul működik. A Szovjetunió tudományos számító központjában és a közös kísérletben részt vevő országok tudományos szerve­zeteiben folyik a beérkező adatok feldolgozása. KÍNA AZ UTÓBBI ÉVEK­BEN a szélsőséges ellentmon­dások országa lett. A kínai vezetők a marxizmus „csú­csaként” hirdetik a maoiz- must, amely alapvető kérdé­sekben eltér a marxi—lenini eszméktől, megtagadja azo­kat,' harcol ellenük. Proletár- forradalomról beszélnek, mi­közben a proletariátus szer­vezett erői, a munkásosztály tényleges képviselői távol tartják magukat a felülről szervezett, sokszor erkölcsi és fizikai erőszakkal kikénysze- rített megmozdulásoktól. (Ép­pen a megosztott kínai mun­kásosztály jobbik részének elszigetelésére mozgósították a maoisták a faluról nemrég felkerült, politikailag éret­len, javarészt szakképzetlen munkások tömegeit.) Kultu­rális forradalomnak nevezik azt, ami törte-zúzta a kul­túra értékeit. A kapitaliz­mus elleni harcot emlegetik, miközben a fő tüzet sem bel-, sem külföldön nem a kapi­talistákra irányítják: Kíná­ban pontosan fizetik a tőke után járó kamatokat az egy­kori kapitalistáknak, de össztűz zúdul a „vezérkarok­ra”, a párt számos kipróbált vezetőjére, nemzetközi téren — minden átkozódásuk elle­nére — flörtölnek a tőkés világgal de dúrván támadják a Szovjetuniót és a szocialis­ta világrendszert Szocializ­musról, kommunizmusról be­szélnek, de megbélyegzik, ha valaki életszükségletét a tár­sadalmi haladás, a civilizáció fejlődése adta lehetőségek szintjén kívánja kielégíteni. Ezek és hasonló ellent­mondások kísérték és kísérik azt a folyamatot, amelyet Mao és hívei 1965 novembe­rében indítottak meg. (Isme­retes, hogy akkor zúdult a bírálatok első özöne egy író­ra és történelmi tárgyú szín­darabjára, akkor kezdődött a támadás a pekingi pártbizott­ság ellen, s megindult az un. proletár kulturális forrada­lom). Ma, három esztendő távlatából jól lemérhető, hogy e folyamat kirobbantá­sának célja a maoizmus esz­mei egyeduralmának, Mao Ce-tung személyi . hatalmá­nak korlátlan biztosítása, ezen keresztül pedig a maois­ta társadalom, gazdasági és külpolitika akadálytalan ér­vényesítése. A támadás kul­turális fronton bontakozott ki, de ez — mint bebizonyo­sodott — csak taktika volt, a harc az első pillanattól kezdve politikai célokért, a korlátlan hatalomért folyt. MAONAK ÉS HÍVEINEK az volt az elképzelése, hogy a kommunista pártot szétver­ve (minthogy a pártban nem talált mindenben engedel­mes eszközökre), az állami irányítást megbénítva, óriási tömegdemonstrációkat ren­dezve — s közben éles szov- jetellenességgel operálva — kierőszakolják az osztatlan hatalmat, ennek érdekében létrehozzák az új hatalmi szerveket, majd megkezdik politikájuk végrehajtását. Ezt a politikát, a kínai elgondo­lásokat alaposan és rendsze­resen elemző szovjet szakér­tők — amint arról az MTI moszkvai tudósítója nemré­giben beszámolt — a követ­kezőkben foglalják össze: „Gazdasági téren a koncep­ció lényege: törekvés a tör­ténelem lépcsőfokainak átug-. rására, a munka militarizá- lása, a legelemibb életszük­ségletek leszorítása. Az anya­gi eszközök összpontosítása az állam katonai erejének fo­kozására a nagyhatalmi, he- gemonisztikus külpolitika ér­dekében. Társadalmi-politikai vo­natkozásban a lényeg a de­mokratizmus tagadása, a sze­mélyi hatalom diktátori rendszerének kiépítése, tá­maszkodás a társadalom el­maradott rétegeire a Mao- kultusz segítségével. Ideológiai téren a program: a Mao-idézeteket tartalmazó kis piros könyv tartalmának elfogadtatása kizárólagos szellemi táplálékként. A kidolgozott „menetrend” azonban nem vált be, a szél­sőséges tömegmegmozdulások — az előremutató, tömegek számára érthető, konstruktív program hiányában — nem bizonyultak hatásos fegyver­nek. Kiderült, hogy Kína- szerte nagy az ellenállás Mao Ce-tung személyi dikta­túrájával és politikájával szemben, s számos jel muta­tott arra, hogy a „kulturális forradalom” életfontosságú érdekeket keresztez; gondol­junk csak a mezőgazdasági termelést fenyegető veszé­lyekre. Az „első forduló” te­hát nem hozta meg a maois­ták által kívánt eredménye­ket, de nagy megpróbáltatá­sokra kényszerítette a kínai népet. Ekkor a kínai vezetésben új taktikai elképzelés szü­letett A hatalmi harcba be­vetették a hadsereget, ame­lyen belül is növekedtek az ellentétek, s a tömegmeg­mozdulások rendszeres szer­vezése helyett (mert arról teljesen nem mondtak le) tartományról tartományra, nagy katonai segédlettel lét­rehozták az új hatalmi szer­veket, az úgynevezett forra­dalmi bizottságokat. össze­tételük nagyon jellemző: tagjai a Mao Ce-tung cso­portjához tartozó személyek, a hadsereg képviselői és a vörösgárdisták küldöttei, ösz- szegezve: az ország három vezető erejének, a Mao Ce­Gerencsér Miklós: 6. Egész viselkedésével kife­jezte a főszerkesztő, hogy bol­doggá teszi a botrány. Lesz mivel szórakoztatni a Füg­getlenség olvasóit, örvende­tesen fel fog szökkenni a lap példányszáma. Sőt ennél is többet remélt, és számítását észrevette a Vajda. — Meg kell akadályozni a párbajt! — adta tudtára Verhovaynak a véleményét. — Különben minden úgy tör­ténik, ahogy éppen a felelőt­len elemek akarják. A körülállók nem mertek nyilatkozni, a főszerkesztő azonban, ha szőrmentén is, de ellentmondott a Vajdának. — Bízzuk az ügyet a hara­gosokra. A lovagiasság elvét sértenénk meg, ha beleavat­koznánk. Eötvös érdeklődése várat­lanul lelohadt. Egészen -kö­zömbös hangon ajánlotta Ver- havaynak: — Gyula kérlek, elszívhat­nánk egy szivart odalent a friss levegőn. — Sűrűn bólo­gatva, kurta karját lazán meglendítve köszönt el a ki­váncsiak tömegétől és máris indult Még mindig hullámzott a tarka sokadalom a Duna-par- ti hosszú téren. Hogy elke­rüljék a tolongást és az is­merősöket betértek a Do­rottya utca csendes ampir palotái közé. — Parancsolj Károlyóm, ízleni fog — és Verhovay Eötvös elé tartotta aranypa- tentes, szattyán szivartárcá­ját. — Havanna? — Természetesen. — Ne haragudj, a kaba- nósz jobban ízlik i*— mente­getőzött a Vajda — Hála is­tennek, még mindig kapni belőle a Medec trafikosnál. Verhovay nyomban megértet­te ebből az apróságból, hogy Deák Ferenc elveire, ha úgy tetszik, az 1867. XVIII- tör­vénycikkre figyelmezteti a Vajda, arra, hogy Deák ja­vaslatára szavazta meg a parlament 15 évvel korábban a felekezetek teljes szabad­ságát és egyenlőségét. Márpe­dig Verhovay lapjának épp Deák elveit kellett volna vé­delmeznie A főszerkesztő tudta ezt, mint ahogy azt is tudta, hogy Deák Ferenc ha­láláig ragaszkodott a tizen­két filléres kabanósz szivar­hoz, csak úgy, mint politikai elveihez. Az egyik tehát szívta a drága Havannát, a másik a hat krajcáros kabanószt. Szemben a Vigadóval, a nép- telen parkocskában megállt Eötvös. Élesen nézett a Duna felé, mintha nem érdekelte volna más, mint a parthoz simuló, olajmécsessel kivilá­gított gabonaszállító dereg­lyék. — Nézd Gyula, aggodalmat támaszt bennen a Független­ség. Természetesen nincs semmi belszólásom, te vagy a lap tulajdonosa, de jó lenne tudnom mennyire számít­hat rád a függetlenségi párt Verhovay sima, párnázott arcán jóindulatú értetlenség látszott. — Aggodalom?... Okot ad­tam volna rá?™ — Hiszen érted, hogy miről beszélek. A Függetlenség mégsem teheti ugyanazt, mint a Magyar Állam. Ha a klérus lapja szidja a zsi­dókat, száradjon az ő lelkén- De a te orgánumod..., Erős fénnyel parázslóit fel a Havanna a főszerkesztő fi­nom, szőke bajusza alatt — Már megbocsáss, a té­nyek előtt egyetlen szerkesz­tő sem hunyhat szemet. Min­den lap elemi kötelessége tá­jékoztatni az .olvasóit. Ez nemcsak erkölcsi kényszer, de üzleti létérdek is. — Az, hogy nevetséges rá­galmat fogadtok el való­nak?! — ámult el szelíden a Vajda. , — Nevetséges?™ — A vér- vád be van bizonyítva. Én lennék nevetséges, ha az el­lenkezőjét állítanám­Eötvös egyre lehangoltab- ban beszélt. — Rajtam akkor máris ka­caghatsz. Verhovay egészen simulé­kony lett — Bocsáss meg, a tisztele­tem annyira mély irántad, hogy csak a tanítvány! alá­zatot érzem méltó viselke­désnek a közeledben. A lelki békém függ attól, hogy meny­nyire tudlak megnyugtatni. De lehetetlent kívánsz. Fél­telek, Károly. Megriaszt, hogy ezegyszer cserbenhagy egészen páratlan éleslátásod. E percben te vagy Magyaror­szág legnépszerűbb politiku­sa. Tisza Kálmán boldogan feláldozná birtokainak felét, ha a hatalma mellé akkora népszerűsége lenne, mint ne­ked- Nem érezhetsz fontosabb kötelességet pártunk érdeké­ben, mint vigyázni megtá- madhatatlan tekintélyedre. Mielőtt végig égett volna a szivar, Eötvös belátta, hogy értelmetlen időfecsérlés to­vább vitatkozni Verhovay- val. A szerkesztő szilárdan hitt a vérvádban és lapját a zsidóellenes politika szócsö­vévé tette. Elhatározta, vég­leg szakít a Függetlenséggel, Verhovayt pedig kénytelen ellenfelének tekinteni. Nézte az olajlámpák fé­nyében fölsejlő dereglyéket, a rác hajóslegényeket, akik pálinkával kínálgatták egy­mást a parton. — Akkor hát nincs más hátra — mondta —,'minthogy mindenki ragaszkodik a ma­ga szivarjához. Maradjon ne­kem a kabanósz, te pedig él­vezd egészséggel a Havan­nát. Most ő nevetett. Ez nála a legsúlyosabb gond jele volt Számára még nem ért véget az este, befolyásos barát után kellett nézni, hogy meggyőz­ze: járjon közbe Tiszánál Wahrman Mór és Istóczy Győző párbajának karhatal­mi betiltása érdekében­(Folytatjuk) tung körüli csoportot, a hadfi sereget és a vörösgárdát tart­ják — a kommunista párt nélkül! Ezeket az előzményeket kellett áttekintenünk ahhoz, hogy megértsük a legutóbbi eseményeket Két hónappal ezelőtt ülésezett ugyanis a Kínai Kommunista -Párt Központi Bizottságának 12. plenáris ülése, amelynek ha­tározata a proletár kulturá­lis forradalom győzelmét dek­larálta. Miként kell érteni ezt a „győzelmet”'1 A FOLYAMAT VIZSGÁ­LATA ALAPJÄN nyilvánva­ló: „győzelemről” nem po­litikai értelemben. hanem csak a hatalmi harc egyik szakaszát tekint e beszélhet­nek a kínai vezetők. Ország­szerte — , antidemokratikus, alkotmányellenes módon — megalakultak a forradalmi bizottságok, s a pártvezetés­ből k' .orultak Mao ellen­felei, sőt elérkezett az idő Liu Sao-csi nyilvános és név szerinti bírálatára, leváltásá­ra — ami a hatalmi harc­nak kétségkívül figyelemre méltó állomása. Politikai cél­jai megvalósításában a kínai vezetés nem tud számottevő eredményeket felmutatni. Kína sem bel-, sem külpoli­tikájában nem tudott kike­rülni rendkívül nehéz hely­zetéből, sőt újabb ellent­mondások hívják fel maguk­ra a figyelmet. A legkiáltóbb a párttal kapcsolatos. A Kí­nai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága 12. plenáris ülésének összehívása több mint kétesztendős szünet után, a KKP IX. kongresz- szusa időszerűségének emlí­tése és sok más jel arra mu­tat, hogy a kínai vezetés a jövőben fel akarja használni a pártot hatalma és politiká­ja céljaira Teszi ezt akkor — s ez a nagy ellentmondás — amikor a pártot a való­ságban megfosztotta az or­szág sorsát irányító funkció­jától, vezető szerepétől, ami­kor számításon kívül hagyta a pártot a forradalmi bizott­ságokban. Szinte, úgy tűnik, mintha ezekből á bizottsá­gokból szeretne kialakítani egy maoista pártot, Mindeb­ből az a következtés adódik, hogy az újjáélesztett Kínai Kommunista Pártnak szánt szerep eltér az egykori mar­xista—leninista kommunista párt funkciójától! A KÍNAI KÜLPOLITIKA ŰJ JELENSÉGEI is gondol­kodásra késztetnek. Amellett, hogy Kína durvábban tá­madja a Szovjetuniót, mint az imperialista Egyesült Ál­lamokat, s nem hajlandó a többi szocialista országgal összehangolni a vietnami nép hősi harcának támogatását, legújabban a kínai—amerikai megbeszélések varsói felújí­tását kezdeményezte, sőt: két­oldalú megállapodást javasolt Washingtonnak a „békés egy­más mellett élés öt alapel- vének” elismeréséről. Tévedés ne essék: önma­gában azt a tényt, hogy a Kí­nai Népköztársaság és az Egyesült Államok közötti viszony normalizálódik, csak: üdvözölni lehet, minthogy ez az út elvezethetne a kétség­telen realitások, a KNK lé­tének és törvényes jogainak elismeréséhez. Ehhez azonban az szükséges, hogy Kína amerikai és más nyugati kap­csolatait a szocializmus ér­dekeit szem előtt tartva ala­kítsa. A jelek azonban mást mutatnak. Amennyiben Kí­na elvtelen, a szocializmus érdekeitől Idegen kompro­misszumokra lép, amit az Egyesült Államok természe­tesen önző imperialista cé­lokra siet majd kihasználni, akkor a kapcsolatjavítás nem segíti elő a nemzetközi feszültség enyhülését, s nem szolgália Kína igazi érdekeit sem. Csak egy példa: a kí­nai külkereskedelem helyte­len orientációja — a szoci­alista országokkal folytatott kereskedelem felgöngyölíté­sének és a kapitalista orszá­gokkal lebonyolított kereske­delem bővítésének tendenciá­ja miatt fokozódott Kíná füg­gősége a tőkés orsiágoktól. A kínai helyzet tehát újabb ellentmondásokkal terhes. 1960 sem ígér mást. P. V. Regény Eötvös Károlyról Felbocsátották a Kozmosz—261.et

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents