Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-18 / 296. szám

IWfc. deeemDier VS. rrr rr vtKnripnpvrr*ft* 9 nUisd Parasztságunk tömegszervezete Húsz évvel ezelőtt, 1948 december 18-án alakult meg az UFOSZ és a FÉKOSZ egye­süléséből a Dolgozó Parasztok és Földmun­kások Országos Szövetsége, közismert nevén • DÉFOSZ. Létrejötte és négyéves működése ma már történelmi múltunk ré ’.ét képezi. Mégis ezen a mostani évfordulón illő tiszte­lettel kell emlékeznünk erre a szervezetre. Egyrészt, mert itt él ma is, s munkálkodik körünkben. Ennek a szervezetnek számos fá­radhatatlan harcosa, másrészt, mert a meg­tett útra visszatekintve a szervezetet ott lát­juk a parasztság jobb életéért, felemelkedé­séért küzdők első soraiban. A DÉFOSZ több tízezres tagsága túlnyo­mórészt újonnan földhöz juttatottakból és olyan, kevés földdel rendelkező kisparasztok- ból állott, akik a parasztság legnagyobb tö­megét tették ki abban az időben. Nagyrészt rájuk hárult az ország élelmiszerellátásának gondja a háborút követő években. Helyzetük roppant nehéz volt, hiszen nagyrészük gaz­dasági felszerelés, igaerő nélkül, valósággal a tíz körmével művelte a földet, s kimondha­tatlan nehézségekkel kellett szembenéznie. Ugyanakkor az újgazdák és a régebbi kisparasztok ki voltak szolgáltatva a falu módosabb rétegeinek — sokan emlékeznek még rá, hogy abban az időben falun kemény összecsapások, nagy harcok dúltak a kisem­berek jogainak helybeli érvényesítéséért. Ilyen helyzetben rendkívül sokat jelentett olyan érdekvédelmi szervezet létrejötte, mint amilyen a DÉFOSZ volt. A kommunisták ve­zetésével, vállvetve a falu politikailag legha­ladóbb erőivel, a DÉFOSZ sokat tett azért, hogy a felszabadult Magyarországon megta­lálja helyét, s jövőjét a tegnapi nincstelenek hatalmas serege. Négy év elmúltával, 1952-ben a DÉFOSZ beolvadt a Mezőgazdasági és Erdészeti Dol­gozók Szakszervezetébe. Abba a szervezetbe, amely a mai napig is magáénak vallja az elődök forradalmi hagyományait, azokat a hagyományokat, amelyek erőforrást jelente­nek mostani hétköznapjaink nagy feladatai­nak betöltéséhez. Merőben más feltételek kö­zött, a húsz év előttinél összehasonlíthatatla­nul kedvezőbb helyzetben, a MEDOSZ is megőrizte érdekvédelmi jellegét. Akik pedig akkor, húsz évvel ezelőtt még csak keresték az utat, ma a megtalált úton haladnak a fel­ismert célok felé. K. I. Egyenlősdi a részesedésnél ? Leszavazta a kettes kategóriát nemrég az egyik nyíregyházi kisipari szövetkezet köz­gyűlése. Úgy döntöttek: a nyereségosztáskor csak egyes és hármas kategóriát vesznek fi­gyelembe. Nem sok, mindössze tíz embert érintett kellemetlenül ez a határozat, ami miatt ezek a középvezetők — képzett, elis­mert, jól kvalifikált szakemberek — a nyere­ségosztáskor a reméltnél kevesebb pénzzel kénytelenek majd megelégedni. Sportnyelven szólva „műhibának” is vél­heti az olvasó a döntést, amely ellenkezik a hatályban lévő kormányrendelettel. (Érv eh­hez: megvan a lehetőség a kettesbeliek szá­mának csökkentésére, esetleg a nulláig is, de teljesen megszüntetni magát a kategóriát...) Tudni kell viszont, hogy a szövetkezeteknél — éppen a csoporttulajdonból eredően — sajá­tos helyzet van, a szövetkezeti demokrácia érvényesülése a közgyűlés döntései által va­lósul meg. Kételyre ad okot továbbá, hogy miért az év vége előtt, a nyereségosztás kü­szöbén született ez a drákói döntés? Ezért cseppet sem hibáztatható a közgyűlés: a szö­vetkezeti iparra vonatkozó nyereségirányel- vek csak év közben — eléggé későn — láttak napvilágot. Látszatra tetszetősnek tűnik a határozat; a művezető, a részlegvezető is csak egy dol­gozó, miért kapjon ő több nyereséget, mint a segéd- vagy a betanított munkás? Ez az ügy egt ik oldala. Másfelől viszont ilyen kérdések tornyosulnak: Ha a fizetésben nem tűnik ki eléggé, hogyan ismerik el a középvezetők vál­lára nehezedő nagyobb felelősséget? Mit kap a művezető azért, mert év közben egyik-másik ötlete, javaslata tíz, vagy százezreket hozott a közös kasszába? S vajon, ha a szövetkezet most veszteség elé nézne, akkor is megszün­tették volna a kettes kategóriát, amelynek tagjai fizetésükkel felelnek a nyereség elma­radásáért? Ezekre sem könnyű felelni. Az „egyen­lősdi” nem mindig reális értékmérő. Ha pél­dául a művezető előre tudja, hogy 5 is a hár­mas kategóriába tartozik, s ezért nem fenye­geti a fizetéselvonás réme veszteség esetén sem, aligha töri a fejét jobb, ésszerűbb meg­oldásokon, tartózkodik a gyakran népszerűt­len fegyelmezésektől, elnéző, „jó elvtárs” lesz. Ezt teszi, ha úgy gondolkodik: „Megéri az a nyereségkiesés az én kényelmemet”. Ám, ha igazságtalanul kevésnek ítéli meg az ő anya­gi elismerését, mielőbb odébáll, elmegy más céghez, ahol megfizetik a szaktudását, tapasz­talatát, elméleti és gyakorlati felkészültségét. Innen már könnyű a következtetés végére jutni: nem irigylésre méltó annak a munka­helynek a sorsa, amely így a legjobb szak­embereit veszti el. Ahogy mondani szokták,, visszaüt a bumeráng, hiszen a rossz vezetés, a gyatra munkaszervezés kárát az egész kol­lektíva, tehát a hármas kategóriában lévők is megsínylik. Nem csupán szövetkezeti téma ez: sok helyütt még mindig viszolygással, nemtetszés­sel tekintenek a kategorizálásra, amelynek pedig fő célja az, hogy aki többet nyújt a nyereség előteremtéséért, valamivel többet i kapjon belőle. Gyanítani lehet, hogy az ellen­szenv ott ölt nagyobb méretet, ahol hallgat nak a kategorizálásnak a kötelezettségeke' érintő, kockázatos voltára, ezért annak csa az előnyei tűnnek fel. Nincs szándékunkba: felülbírálni egy közgyűlési döntést, csupán a ügy homályosabb részét szeretnénk felismer hetőbbé tennL A. S. Vlagyimir Tocsllin: Nagy nap a suliban Az egyik szülői értekezle- . ten így szóltak hozzánk az iskolában: — A tanulók gya­korlati oktatására fordítható idő az iskolában általában mindig kevés. így gyakran előfordul, hogy amit mi itt, az iskolában elkezdünk, azt majd otthon kell befejezniük a gyerekeknek. Kérjük, hogy segítsék gyermekeiket a szakmai jártasságok elsa­játításában. Célunk: dolgos, szorgalmas, munkaszerető embereket nevelni, akik sze­retik mesterségüket, s nem riadnak vissza semmiféle fi­zikai munkától. Néhány nappal később láttam, hogy az én Borkám előveszi a varrótűt, belefűz legalább fél kilométernyi cérnát, s elkezd stoppolni egy régi zoknit. Patronálni fogom a gyere­ket — határoztam el, s más­nap reggel odanyújtottam neki szakadt ingemet, hogy foltozza meg­— Apu, a varrás engem már nem izgat — aata visz» sza az inget Borka —, ezt csak a lányok tanulják. Mi asztalosok és ácsok leszünk... Nem tudnál nekem adni ké­zi fűrészt? — Minek az? — Az a kerek asztalunk ma már egyáltalán nem kor­szerű. Ma a keskeny, sokszög­letű asztal divatos. Kérlek, hozd a fűrészt, és egy-kettő­re átalakítjuk az asztalt!.« Átszaladtam a szomszéd­ba s kértem egy fűrészt- Borka aztán vágott, fűrészelt, faragott, nyesett, én meg s.nirglipapírral csiszolgat- tam a sarkokat... A hét vége felé már csak egy asztalsa­rok elintézése volt hátra. Bor­ka azonban — hazaérkezve az iskolából — már a kapu­ból kiáltotta: — Anyu! Holnapután nagy nap lesz a suliban. Rántotta és rakottkrumpli készítésből osztályoznak bennünket! Légy szíves, segíts! — De fiacskám! Hát az asztallal mi lesz? — kér­deztem nagyot nézve. — Mi­kor fejezzük be? — Az asztal most már ráér. Már nem leszünk asztalosok. Átálltunk a szakács poli­technikára. Borka késő estig ügyködött az anyjával a konyhában, hogy töviről-hegyére megis­merje a rántotta és a rakott- krumplikészítés tudományát. Szívszorongva vártuk a számonkérés eredményét, de Borka azzal jött haza, hogy villanyszerelők lesznek­Azokra nagyobb szükség van. Borka lelkesedett az elek­trotechnikáért. Szétszedett minden fellelhető elektromos dolgot a házban, s mire arra is sor került volna, hogy ösz- sze is rakja, újból válto­zás történt a gyakorlati ok­tatás területén, s vihettem- a szervizbe a villanyvasalót, a villanyborotvát, a porszívót, a táskarádiót, a kávéfőzőt. A szétszedett mosó- és hűtőgé­pet már nem vihettem, házhoz hívtam a szerelőt. A tanév utolsó negyedévé­ig Borkáékból hol órásmeste­reket, hol fejőgépszerelőket, hol géplakatosokat, hol pedig kerékgyártókat, cukrászokat, vagy kéményseprőket akartak faragni. Mi türelmesen szem­léltük az eseményeket, s amiben csak tudtuk, patro­náltuk a gyereket. Amikor azonban Borka az egyik nap „átfestette” a szobát, mire hazajöttünk — mert azon a héten éppen szobafestőkké akarták őket kiképezni —, belebetegedtem a politechni­kába. Ezeket a sorokat is az ágy­ban írom, mert a mai napig sem jöttek rendbe az idege­im. Borka hozzáértően cse­rélgeti rajtam a borogatást, jelenleg ugyanis a helyi kór­ház patronálja őket, s oda járnak politechnikára-« Fordította: Baráté Rozália Lehet a kulturális alappal jól is gazdálkodni A dohányfermentálóban minden fillér jó céh szolgál A szakszervezetek XXI. kongresszusa — amely az el­múlt évben ülésezett — bő­vítette a szakszervezetek jogkörét többek között kul­turális téren is. A vállalatok, üzemek szakszervezeti bi­zottságai, tanácsai eddig csak javaslatot tehettek a vállalat vezetőségének a kul­turális alap f elhasználását illetően, ez év január elseje óta azonban a felhasználás­ban a döntési jog őket illeti elsősorban. • Plusz tízezer A kulturális alap felhasz­nálásában „döntési jogával” már évek óta eredményesen él a Nyíregyházi Dohányfer­mentáló szakszervezeti bi­zottsága. Ebben az évben 60 ezer forintot fordítottak kul­turális célokra, tízezer fo­rinttal többet kaptak, mint az elmúlt évben. Különösen eredményes és összegszerűen is jelentős a dolgozók álta­lános és szakmai ismeretei­nek fejlesztése. A 350 állan­dó dolgozót foglalkoz+ató üzemben 1960 óta 150-en szerezték meg a munkakör­nek megfelelő szakmai mű­veltséget. Harminc fizikai dolgozó végezte el az általá­nos iskola 7. és 8. osztályát, sokan közülük tovább tanul­nak. A fizikai munkát vég­ző munkásnők közül azok nem rendelkeznek nyolc osz­tályos iskolai végzettséggel, akik már nyuirdíj előtt áll­nak. Az elmúlt tanévben a dohányfermentáló 34 dolgo­zója tanult középfokú okta­tási intézményekben, 13 pe­dig főiskolán, egvetemen. Az idén sokan befejezték tanul­mányaikat. de a továbbtanu­lók száma jelenleg is jóval 30 fölött van. A politikai továbbképzé­sek, tanfolyamok látogatot­tak, sok embert vonzanak. Különösen az időszerű bél­és külpolitikai kérdések iránt érdeklődnek a dolgozók. Pél­dául az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésével kapcso­latos előadássorozaton 145- en vettek részt. Ez évben a dohányfermentáló dolgozói részére hat tudományos is­meretterjesztő előadást tar­tottak. Az előadásokon szó esett vallási problémákról, irodalmi kérdésekről, régé­szetről. építészetről. Nagy si­kere volt a „Legszebb ma­gyar városaink” című film­vetítéssel egybekötött elő­adásnak. Az ország megis­merését gyakorlatban is meg­valósítják, kirándulásaik al­kalmával. Népművelési munka A népművelési munka tar­talmasságát igazolj t az is, hogy szép számmal jelent­keztek a részükre szervezett angol és német nyelvű tan­folyamokra. Ez évben is je­lentős összeget fordítottak a letéti könyvtár fejlesztésé­re. Feltétlenül érdemes a könyvtár anyagának gazda­gítása, hiszen a beiratkozott 120 olvasó között sokan vannak olyanok, akik szak­mai könyvek mellett szíve­sen olvassák a mai magyar és külföldi szépirodalmi könyveket. A fotó-znkkör- ben húsz dolgozó ismerke­dett a fényképezés alapjai­val. Az elrrjúlt években szép eredményeket értek el a művészeti munka terén is. Tánccsoportjuk jól mű­ködött, színjátszóik az el­múlt évben 11 fellépéssel . szerepeltek, vidéken. Ebben az évben inkább a klub* szerű foglalkozásokat támo­gatják. A vállalat dolgozói­nak fiai „Virginia” néven zenekart alakítottak, mely­nek hangszereit a kulturális alapból vásárolták. A fiata­lok klubestjein ők szolgál­tatják a zenét. Ajándék Szófiába A Nyíregyházi Dohányfer­mentáló nemrégen megkapta a „Szocialista munka gyár­egysége” és az ezzel járó „Élüzem” címet. F.hhez a szép sikerhez nagyban hozzájá­rult az üzemben dolgozó ki­lenc szocialista brigád mun­kája. A szocialista br gád- mozgalomban tevékenykedő 110 dolgozó — nyolcvanegy férfi és huszonkilenc nő — kulturális vállalásai teljesí­téséhez segítséget kap a szakszervezeti bizottságtól. Szakmai és szépirodalmi könyvek elolvasásához taná­csokat kapnak, s hogy a vál­lalás ne csak papíron ma­radjon, el is beszélgetnek azokról. A szakszervezeti bi­zottság tíz bérletével kollek­tív színházlátogatást szer­veznek a szocialista brigá­dok. de a közös mozilátoga­tásokon is szívesen részt vesznek. Ez évben leginkább az aiándékkészítésbe kapcsom lódtak be lelkesen. A do­hányfermentáló VIT-küldött- je sok szép ajándékot — hímzett, varrott térítőkét, al­bumokat — vitt magával Szófiába. Nagy gondot fordítanak arra. hogy a dolgozók kul­turális igényei méltó helvet kapjanak, és kellő részletes­séggel foglalkozzanak azok­kal a most készülő kétéves kollektív szerződésekben. Tomasovszfcy István Szabolcsi Goes Oda és a csoffiviz ? Előzetes a IVyírkémia titkaiból A Gyümölcsszeszfőzde és Szikvízipari Vállalat — vagy új nevén a Nyírkémia — ve­zetői és dolgozi rövidesen gyártják új terméküket az egyelőre még „névtelen” üdí­tő italt? Nem lesz nagy létszámmal dolgozó üzem, amelynek épí­tését a nagykállói úton már befejezték. Az év utolsó he­teiben pedig megkezdik a szerelési munkát is. Mind­össze 30 dolgozót foglalkoz­tat majd. Viszont termelé­kenysége jelentősen több lesz, mint régi társaié. Most még kézzel Laboratóriumnak is beille- nének a csarnokok, amelyek még üresek, csupán a leg­belső épületrészben találunk egy-két gépet­— Úgy akartuk — mondja dr. Berzsenyi László, a vál­lalat gyártásfejlesztési osz­tályvezetője —, hogy sem­mit se tegyünk hiába. A göngyölegraktárt példá­ul már- most úgy építették, hogy a későbbi gépesített anyagmozgatást is lehetővé tegyék. S hogy egyelőre ké­zi erővel rakodnak? A villa­mos targonca drága. — Pedig jó lenne. Hiszen a targoncákkal mindössze 3 perc alatt lehetne egy-egy te­hergépkocsiról lerakodni. Rá­adásul a raktártér kihaszná­lása is legalább 40—50 száza­lékkal lenne jobb. Uj üzem, szikvíz, nyári meleg. Mi lesz a kapacitás­sal? — Nagyobb lesz. Kellett is már ez a növekedés Hiszen a város ellátására eddig csak napi 11 ezer palack szikvizet tudunk adni. Ez pedig na­gyon kevés. Az új üzemben csak egy műszak alatt 14 ezer palackkal tudunk elkészíte­ni. És még egy. Eltűnik rövi­desen a hagyományos szó­dásüveg. Helyette tetszetős, könnyebben tisztán tartható palackokban hozzuk forga­lomba a szikvizet A , névtelen" Többször hallottam: az or­szágban először „mi”„. — Igén- Sokmindent „mi” fogunk az országban először csinálni. Mi oldjuk meg pél­dául a tanácsi iparban a leg­korszerűbben a vízelőkészí­tést. Hiszen olyan berende­zést állítunk fel, amely biz­tosítja a Coca Colával azonos minőségű, színvonalú és szén­savdús üdítő ital előállítását És sorolhatnánk még. Itt Nyíregyházán készítik ha­zánkban először az eldobha­tó csomagolású üdítő italokat, egy olyan új terméket, amelyiknek még n;ve nincs, ő a „névtelen”. Milyen lesz? Mit tartalmaz? Aki a gyártmányfejlesz­tésért felel: — Egyelőre üzemi titok. Az új termék kétféle cso­magolásban, tasakb-,-1 és fla­konban hozzák maja forga­lomba. A csomagolás forma- tervezését végzik, s már a tárgyalások is folynak a gyártó céggel, a Termelőszö­vetkezetek Áruértékesítési Irodájával. De miért éppen Nyíregy­házán? — Csak egy dolgot. Az alapanyag az alma lesz- S a Nyírség...? A világszínvonalon álló leg­kedveltebb üdítő italt, a Co­ca Colát már nálunk is for­galomba hozták. De csak a fővárosban, finnek egyetlen oka van. A cég csak ott en­gedi árusítani, ahol a meg­felelő hűtést biztosítják, mi­nőségét garantálják. És mi lesz a mi „névtele­nünkkel”? — Csak olyan kereskedel­mi egységeknek szállítjuk majd, ahol biztosítani tud­ják a hűtést. A minőséget, a színvonalat mi is garantáljuk. Hiszen-« A többit sejtjük. Jön a csodavíz Túl a névtelenen, a terve­ken, az új üzem gyorsan rea­gál a hagyományos „vizekre" is. Mert itt van a kemecsei „csodakút”! — Az újságban olvastuk — teszik elém a kivágott cik­ket, hogy az egyik kemecsei kút csodavizet ad. Hittük, nem hittük, mindenesetre kimentünk, minden más ha­sonló profilú vállalatot meg­előzve. Mintát vettünk, el­küldtük az Országos Köz­egészségügyi Intézethez. Most várjuk az eredményt. Amennyiben valóban gyógyí­tó hatású vize van a kútnak, azonnal megkezdjük a palac­kozását. S előkerülnek a jegyző­könyvek,. a megá apodások, amelyekben a kemecsei ta­nács előjogokat biztosít a vállalatnak. Persze az. üzem addig sem tétlenkedik, míg megjön az eredmény Már most beszerezték a vásárlók­tól azokat a palackokat, ame­lyekbe majd a kemecsei víz kerül­S az üzem? — Március 31-én indul. Uj termékünkkel is akkor sze­retnénk bemutatkozni. Per­sze akkor már neve is lesz a „névtelennek”.--Horváth S. János

Next

/
Thumbnails
Contents