Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-17 / 295. szám

!9M (feeemfcer ft. rer rr wagta*«*«*A® S *Ma? KÜLÖNÖS SZÁMTAN. Ahol egy több, mint három Sik rés zárszámadás elé néz Kálmánháza egyesült termelőszövetkezete Eltart egy ideig, amíg az errejáró megtudja, tulajdon­képpen mi értelme volt an­nak. hogy a 2300 lakosú Kálmánházán három terme­lőszövetkezet alakult: a Vi­rágzó (1674 hold és 311 tag), az Űj Élet (852 hold és 132 tag), végül a Petőfi 850 holddal és 122 taggal. Most már kár volna azon elmélkedni, melyik boldo­gult jobban a három közül. Mint később kiderül, csak fö’öslages vitákat ébreszt­enénk vele. Ténykérdés — és erre van is némi alapja mind a három termelőszövet­kezet tör,zsgárdájának — hegy mindegyikben volt szorgalom, tehetség, akarat. És már régen feszegették & legértelmesebb tagok: mi lenne ha egyesülnénk? A régen esedékes aktusra: 1068 január elsején került sor. Ä három kálmánházi termelőszövetkezet vállalta a „nagyobb közös” hátrá- n'ait és előnyeit és „Rákó­czi” néven egyesült Most, egy év után, közel az első közös zárszámadás­hoz kerestük fel az új nagy szövetkezet elnökét, Henzsel Mihály elvtársat, hogy tájé­kozódjunk: hogyan sikerült? Tulajdonképpen, mielőtt te'álkoztunk volna, már sok- nundent elmondott az a sze­rencsés véletlen, hogy a hát­só kapun érkeztünk a me­zőgazdasági nagyüzem köz­pontjába. A hátsó kapu domboldalon van, előtte szép áttekintés nyílik a ha­talmas majorság épületeire, magtáraira, istállóira, szé­pen elrendezett, nagyüzemi hangulatot árasztó „udvará­ra.” Amit magyarázatul hal­lunk, az csak megerősíti az első benyomást: az elnök el­mondja, hogy az egyesült termelőszövetkezet, — mi­után kínos pontossággal vet­te tervbe a három tavaly még különálló gazdaság le­hetőségeit és ahhoz szabta a terveket — a készülő zár­számadás már alig változ­ható adatai szerint hétmil­lió forintos túlteljesítéssel zárja az 1968-as gazdasági évet. — És — teszi hozzá az elnök szerényen — ezt a hét­milliót nem elsősorban azál­tal nyertük, hogy ennyivel szorgalmasabban, vagy — mezőgazdaságban ez is elő­fordulhat — szerencséseb­ben gazdálkodtunk volna. Ez is volt. A döntő előny abból származott, hogy volt alkalmunk minden művelé­si ágban odaküldenl a legte­hetségesebb szakembereket, ahol szükség volt rajuk — Nem titkolom — teszi hozzá — hogy még ma .is akadnak, akik ugratják egy­mást: melyik termelőszövet­kezet volt az erősebb, me­lyik segített a másikon, me­lyik nyúlt a másik kettő hóna alá. Amíg ez csak affé­le baráti évődés marad, ad­dig hadd menjen, nem törő­dünk vele. Meg kell monda­ni: a fő erőt az egyesülés maga jelentette. Csak így le­hetett, hogy búzából, do­hányból, burgonyából, kuko­ricából, még uborkából is, túlteljesítettük tervünket. Csirketenyésztés csak egyik alapító szövetkezetünkben volt. Most mindhárom volt szövetkezet asszonyai foglal­koznak vele. Egyedül csirké­ből 1 300 000 forint' többlet­eredményt értünk el. Búcsúzóban egy darabig elkísér az elnök. Mutatja az új bekötő utat, amely a volt három szövetkezet egyikéhez már felépült. Mutatja a lera­kott kőkupacokat, amelyek­ből hamarosan megépül a másik központka is a 4 és fél kilométeres bekötő út (és vele, — a termelőszövetke­zet tá rs ad a Imi munkájának segítségével — a telefon). A harmadikra is sor kerül másfél éven belül. A legfontosabbat búcsú­záskor mondja: „Százhar­minc új tagunk van és ennek javarésze hazatérő fiatal.” A kálmán’náziaknak — úgy látszik — érdemes volt egye­sülniük. (gaz) MEG!£GYZESEK: © Kultúra, mint mostohagyerek A tiszavasvárl Lenin Ter­melőszövetkezet 13G8-ra szo­ciális és kulturális alapra ösz- sz Sen 50 ezer forintot terve­veit. Ebből csupán 5 ezret szántak kulturális célokra, de ennek húsz százalékát még 1987-ben felhasználták. És jó néhány olyan gszdaság van még a tiszalöki járásban, ahol indokolatlanul keveset terveztek kulturális kiadások­ra- Szinte minden tsz-ben ez is kimerül kirándulások szer­vezésében, amelyek nagy ösz- szegeí emésztenek fel. még­sem szolgáljak teljes mérték­ben a közösség többségének művelődését Egyetlen termelőszövetke­ze. sem tervezte kulturális fe szerelések vásárlását olyan céllal, hogy azt a művelődé­si háznak átadja és így is se­gítse a népművelési munka jobb feltételeit, bár főleg a termelőszövetkezeti tagság igényli a jól felszerelt műve­lődési házat. A gazdaságok — kevés ki­vételtől eltekintve — ötlet­szerűén, tervszerütlenül hasz­nálják fel a rendelkezésükre álló pénzt. Pedig ez nem ab­lakon kidobott összeg, hanem a tsz holnapjának egyik fon­tos fundamentuma. T. L 9 Utazás az ütközőn Eddig sem volt „leány­álom” vasárnap délután utaz­ni a Zajta—Mátészalka vona­lon. Amióta egyre több vál­lalat tér át az ötnapos mun­kahétre, a vasárnap délutáni zsúfoltság tovább fokozódik- Egyre több olvasónk pana­szolja — magú 0 is ted asz- taltuk —, hogy az amúgy sem nagyon korszerű „világ­végi" vonaton felfokozódnak az utasok problémái. Vannak, akik lemaradnak, mert sem lépcsőn, sem ütközőn nem akarnak utazni. Pedig a dol­gozóknak hétfőn minden­képpen munkába kell állnia. Akik ragaszkodnak az utazás­hoz, azok erélyesebbek, mint a MÁV alkalmazottai. Ki­sebb mértékben, de hasonló probléma van szerdán, az egyre népszerűbb mátészalka’ hetivásár napján. Jó lenne, ha a MÁV illeté­kesei minél hamarabb fel­figyelnének erre. Vélemé­nyünk szerint néhány kocsi beállításával vasárnap dél­után átmenetileg enyhíten1 lehetne a zsúfoltságon. 4G. N- Z.) Budapestre és snás megyékbe szákit a nyírségi tsz értékesítő vállalkozás Két éve alakult a Nyírségi Termelőszövetkezetek önálló Értékesítő Vállalkozása. 1966 végén a nyíregyházi járás­ból öt tsz vállalkozott arra, hogy összefog és felesleges termékeiket közösen értéke­sítik. Ma már 13 tsz tagja e vál­lalkozásnak a nyíregyházi já­rásból. 1967-ben 2 millió 300 ezer forint értékű árut érté­kesítettek közösen, s ebben az évben, bővítve tevékenységü­ket, november végéig már több, mint 7 és fél millió me­zőgazdasági terméket, zöld­ség-gyümölcsfélét adtak el. E vállalkozás célja, hogy a szer­ződések mellett megtermelt mezőgazdasági termékek ol­csón és jó minőségben jus­sanak el a fogyasztókhoz, ez úton is növeljék a termelő- szövetkezet jövedelmét, s ugyanakkor segítsenek az iparvidékek ellátásában. Bár még csak két éves a tsz-ek- nek ez az új, a megváltozott körülményekhez alkalmazko­dó értékesítő formája, az eredményei igazolják, jó úton haladnak. Segíte­nek a főváros, Békés, Csongráa. Nógrád, Borsod, Komárom,, s még több megye zöldség-gyümölcs ellátásában, kapcsolatban állnak a Buda­pesti ZÖLDÉRT-tel, a nagy- vásárteleppel, MÉK közpon­tokkal, földművesszövetke­zetekkel, más megyében gaz­dálkodó tsz-ekkel, állami ke­reskedelmi vállalatokkal. Szabolcsban, Borsodban és Hajdúban tíz elárusítóhelyük van. Sokai segítenek most abban, hogy az ünnepi ellátás jó legyen az iparvidékeken is- Elárusítóhelyeikre 200 mázsa burgonyát, 100 mázsa al­mát, 4500 folyóméter fenyő­fát, ezer baromfit és több, mint 30 ezer tojást szállítot­tak vagy szállítanak. Ez a vállalkozás hasznos a tsz-nek, a lakosságnak egy­aránt. A jövő évre cé’”1 tűn­ték, hogy tovább növelik a közös gazdaságok által meg­termelt áruk értékesítésének a forgalmát, ezzel javítják a lakosság ellátását, s növeljék a tsz-ek jövedelmét is. 1969- ben tovább növekszik a vál­lalkozásban részt vevő tsz-ek száma is. Ez elsősorban an­nak az eredménye lesz, 1968- ban nemcsak a vállalkozásba tartozó tsz-ektől vásároltak árut, hanem a még nem tag tsz-ektől Is, s megszerették. Bár fiatal még a tsz-eknek ez az értékesítési formája, az eredmények azt mutatják, hasznos a közös gazdaságok­nak. Ebben az évben a tag­szövetkezetek közül az orosi Vörös Csillag Tsz 190 ezer, a sényói Búzakalász 400 ezer, a nagycsevkeszi Kossuth ugyancsak 400 ezer forint ér­tékű zöldség és gyümölcsfélét értékesített a közös vállalko­zás által. Jól jártak azok a tsz-ek is. akik bár nem tagjai e vál­lalkozásnak, s igénybe vet­ték az új értékesítési rend­szert. A rakamazi Győzelem 600 ezer. a besztereci Uj Ba­rázda 300 ezer. a tiszaié! “ki Béke Tsz 370 ezer, míg a kék! Budakalász félmillió forint értékű árut adott el ezen az úton, s így növelte bevételét­■ A KGST és a szabolcsi ipar 2. Amit mi adunk Az 1963-as megyei statisz­tika szerint csupán öt termé­ket exportált az akkor még igencsak gyermekcipőben já­ró szabolcsi piar. Ezek kö­zül is kettő az Alkaloida, egy a dohányfermentáló ter­méke volt (Cikkünkben sem a konzervgyárral, sem az említettekkel nem foglal­kozunk.) Azok a számok, amiket akkor közöltek — ma már szinte nem is számottevők. Például a férficipő exportja a kilencszeresére növekedett, És mennyi új exportképes termék született! Például az elcktroforetikus berendezések. Az idén létre­hozott Hajtómű és Felvonó­gyár nyíregyházi gyáregysé­ge két — egyenként négy­milliós — berendezést szál­lított illetve szállít az NDK- ba. ezenkívül egy jóval na­gyobbat, 26 millió forint ér­tékűt már elszállított Kassá­ra. , Százmilliós program Jövőre százmilliós progra­mot teljesítenek majd ebben a gyái'ban, csupán elektro- foretikákból. De növekedik a felvonókhoz szükséges akna­ajtók gyártása is, s ez köz­vetett export: évente 500 felvonót szállítanak a Szov­jetunióba. A Nyíregyházi Vasipari Ktsz transzformátorházakat szállít a KOST-országokba. a Nyírbátori VÍV fénycsőar­matúrákat és napéi!enzőket... A nyírteleki perlitüzem már szeptember végére három­szor annyi perli tét exportált, mint tavaly egész évben. A szabolcsi iparnak azon­ban mégis hagyományossá váló exportterméke a cipő. Az idén a Rakamazi Cipész Szövetkezet 200 ezer pár női divatcipőt és csizmát ex­portál a baráti országokba, 32—35 millió forint érték­ben. (1953-ban még mindösz- sze 60 ezer párat exportál­tak.) Ez a mennyiség azonban a következő években tovább növekedik. Az új cseh és NDK-beli gépekkel a szövet­kezet 1971 -re megkétszerezi — esetleg megháromszorozza —. az exnortképes gyártmá­nyainak értékét Ä három nagy cipész ktsz — a nyíregyházi, a vencsel- lői és nagykállói — október végéig 60 millió forint ér­tékű cipőt exportált a KGST-országokba. Ez hét és és félszer annyi, mint az 1963-as összes exportjuk! A Nyíregyházi Népművé­szeti és Háziipari. Szövetke­zet megkétszerezte öt év alatt az exportját. Legna­gyobb vásárlójuk a Szovjet­unió, ahová 50 ezer darab fiú bébiruhát szállítanak, ezenkívül 25 ezer pár kötött kesztyűt Az idén a fontolt bútorokkal beléptek a cseh­szlovák piacra is. 1063-ban a Nyírségi Ru­házati Szövetkezet nem is létezett, elődje pedig nem exportált. A Nyírség 1965- ben szerzett először export­piacot, s abban az évben hat­milliós. érteket szállított a baráti országokba. Az Idén — ha a bérmunkát nem számítjuk — elérte a 20 milliót exporttermékeik értéke. Ennek 80%-a női ruha, a többi lányka, gyer­mek és serdülőruha. S hogy termékeikkel nem vallottak szégyent, azt bizonyítja, hogy már 1969 első negyedévére is van megrendelésük a Szov­jetuniótól 30 ezer darab női ruhára. Láda exportra Ládaexportunkat 1957-hez képest meghuszonkétszorez- tük! Ebben bizonyára köz­rejátszik az is, hogy az idén a belföldi gyümölcsös láda ellátás már jó volt és a ti­szalöki és vásárosnaményl ládagyár is exportra ter­melt. (Ezenkívül az Ujfehér- tói Vegyes Ktsz.) A ktsz-ek közvetlen ex­portja mellett számottevő — és tízmilliókra tehető — a közvetett export is. A köz­vetett — tehát más vállala­tokon, szerveken keresztül történő — exportra menő ter­mékek zöme is a baráti or­szágokba irányul. Az elsoroltak is jelzik, hogv az erőteljesen — és minden gátló tényező elle­nére — feilődő szabolcsi ipar az elmúlt években meg­mutatta, hogy milyen lehe­tőségek rejlenek az itteni emberek tehetségében, tudá­sában, föl készültségében. Megmutatta, de ez még nem teljesedhetett ki. A piacon azonban új üze­mek jelentkeznek, jelzik, hogy ők is képesek minőségi termékek gyártására, ame­lyeket megbecsüli külföld is. Az UNIVERSIL Szilikát­ipari Vállalat például szov­jet és lengyel üzletemberek­kel tárgyal, akik ajánlatot kértek üvegtechnikai és lab- bora tóriumi felszerelések gyártásira. E tárgyalások — a jelek szerint w januárig eredményre fognak vezetni. Bizonyé.' a exportképesek lesz­nek a HAPB conveycrgyá- ránalc termékei is. IŰGQÚ0 ülésgarnitűra A Nyíregyházi Gumigyár, a külkereskedelmi szervek és a szovjet partner tárgya­lásai sem értek még vágat. A gumigyár termékei közül különösen érdeklődnek a fal­tól fáiig szőnyegek és a gépe kocsiülések iránt Ha a tárgyalások eredmé­nyesekké válnak, altkor a gumigyár évente 15 ezer szőrgumiülés garnitúrát szállít a Togliattiban épült autógyár VAZ-típusú (a szov­jet Fiat) gépkocsijaihoz. E* később növekedne, előbb ért 50, azután 100 ezer garnitú­rára. A százezres szám már évente 30 millió forint érté­kű szőrgumtt kívánna. Az említetteken kívül is számos kapcsolat van a sza­bolcsi ipar és a KGST-or- szágok népgazdaságai között. Az.öt év előtti helyzetnek és a mostani állapotnak az összehasonlítása azonban így is hű képet ad arról, mi­lyen erőteljesen kapcsolód» t be megyénk Ipara a nérek közötti nagy munkamegosz­tásba. Ez a kapcsolat a követke­ző években minden valószí­nűség szerint tovább erősö­dik. hasznára nemcsak ha­zánknak, hanem barátaink­nak és nekünk is. Kun István A kilencedik gyerek 50 év körüli, fáradt arcú, kilencgyermekes özvegyasz- szonyt tartanak vissza a hangos zokogástól a tiszate- leki általános iskola úttörő­termének ajtajában az ün­neplők. Az anyai öröm, a büszke­ség varázsolt könnyeket öz­vegy Bessenyei Istvánná szemébe. A párt megalakulásának 50. évfordulóján legkisebb gyermeke, a hétéves Piros­ka köszöntötte az MSZMP iárási bizottságának küldöt­teit. Szövege át^rzéstől telített, magabiztos. Hangsúlyos elő­adása lélegzetet visszafojtó csendet parancsolt a hall­gatók között. Ügy néztek rá, mint cso­dagyerekre. 17 éve tanítok Tiszatele- ken, s özvegy Bessenyei Istvánnénak kilenc gyerme­ke közül nyolcat taníthat­tam, ismerem szociális és családi helyzetüket. Sokszor beszélgettem el a szülővel. Lélekben velük voltam ak­kor is, amikor az édesapa hosszú éveken át ágyban fekvő beteg volt, s most is, amikor a legidősebb fiú, a 18 éves Pisti a családfenn­tartó. A gyerekek továbbta­nulására ő. a családfő ad engedélyt, s apáskodik gye­rekfejjel. Piroska, a legkisebb, a család szemefénye. Értelmes, érdeklődő, okos jó magatartású kislány. Az apa már nem élt, ami­kor 1967 őszén családlátoga­tást végeztem. Arról tudtam beszámolni az elkeseredett özvegy anyának, hogy Pi­roska jól tanul. Sok öröme lesz benne. A válasz ez volt: „Pe­dig. . tetszik tudni, már ezt az egyet nem akartam. Az apja r.iár nagyon be*“g volt akkor. Elmentem Kemccsé- re. De mikor be kellett menni a főorvos úrhoz, reszkettem. Az orvos látta, hogy félek. Nem mertem megtenni. így lett 6 meg ne­kem 1960-ban, pont kará­csonykor. Azóta úgy nézek Piroská­ra, mint a család, s az én karácsonyi ajándékomra. Tudtam, hogy az édes­anya . analfabéta. Soha nem írta alá helyette egy gye­rek sem a nevét. Az ellenőr­zőben egymás alatt sorakoz­tak a keresztek. Ez év november elején úgy esett, hogy írásból egy­szerre több jegyet kellett beírnom az _ ellenőrzőbe. Másnap, amikor bementem órák előtt a tanterembe, Pi­roska már az ajtónál utamat állta szerény mosolygással, de nagyon csillogó szem­mel. Ellenőrzőjét tartotta ke­zében. „Tanító néni! Tessék néz­ni! Anyukám már le tudja frni a nevét! így írt alá! Én tanítottam meg! Egy ki­csit nagy betűkkel írta, de szép! — S kivétel nélkül mind felkiáltó mondat hang­súlyával mondta. Soha nem láttam ilyen szénnek ezt a gyereket. Pár nap múlt el. amikor közölte velem: „Tanító néni! Van 50 fillérem. Ezért egy füzetet veszek anyukámnak, hogy kisebb betűkkel is meg­tanuljon írni.” Azóta sorakoznak a füzei­ben a betűk, a nevek. A ki­lenc gyereké. A Piroskáé, aki megtanította írni as November 7. megünneplé­sére készültünk. A második osztályosok számára nem ta­láltam életkori saiátosságuk- nak megfelelő költeményt. Végül Ady Endre: Csilla­gok csillaga c. versét válasz­tottam. Piroskával megbeszéltem a vers mondanivalóját. Megér­tette. Elolvastam egy pár­szor a verset, s ő egyedül megtanulta. Amikor számonkértem a költeményt ugyanúgy, ugyanolyan hangsúllyal és hangszínne] hallottam, mint ahogy én olvastam el. Kellemes napom volt. Az •■--'nepélyen sikert ara­tott ”'*rtész Sarolta ‘'■nítónA

Next

/
Thumbnails
Contents