Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-14 / 267. szám
Wfi8 november 14 KELET-MAGYARORSZAfr 8 oMat Alkotó viták Mindenütt, ahol termékeny Vita folyik a politikai élet, a munka problémáiról, százak és ezrek számára nyílik lehetőség, hogy ne csak végrehajtói, hanem teremtői és formálói is legyenek a szocialista építést előre vinni hivatott politikának. Ezért is szükséges, hogy növeljük a hatékonyságát mindazoknak a megbeszéléseknek, amelyek fórumai az alkotó vitáknak, amelyek érdemi kérdésekben döntenek Ezúttal az ilyen megbeszélések gyengeségeiről kívánunk szót ejteni. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy az üres malomhoz hasonlítanak: zúg, zúg a gép, csak éppen nem őröl, mert nincs benne mag. Beszélnek, felszólalnak, megnyilatkoznak az ülésteremben, peregnek a szavak, hiányzik belőlük az érv, az állásfoglalás, a ke 'írét pozitív elgondolások, javaslatok, egyszóval az, amiért érdemes tíz és száz ember idejét, erejét órákra, esetleg napokra igénybe venni. Formális ott minden, az érteke'’1?! mmtha csak önmagáért lenne, azért, hogy a végén elmondhassuk: ezzel is megvolnánk. Az ilyen megbeszélésektől joggal irtóznak azok, akik csak az érdembeni tevékenységet szeretik, s igazuk van. ha azt mondják: feltartják őket a munkában. Egyesek helytelenül az értekezletet olyan fórumnak tekintik, melyen az a legfontosabb, hogy kifejezzük egyetértésünket a szóban forgó kérdésekben. Az ilven értekezlet csak arra ió, hogy elégedetté tegye azokat, akik el szeretnék kerülni a vitákat. s akik csak arra várnak, hogy a saját álláspontjukat támasz- szák alá. Persze az egyetértést kifejezésre juttatni — ez is hozzá tartozik az érdembeni vitához. De ha úgy tesszük ezt, hogy közben elhallgatjuk kételyeinket, ellenvéleményünket, akkor eltereljük a figyelmet a valóságos problémákról. A demokratikus szellemet egyesek még ma is úgy értelmezik: lehet felszólalni, ezer oldalról bizonyítani az eredményeket, de a hibákkal, a problémákkal „szőrmentén” kell bánni. Ok azután egy rossz szóval sem rontanák az értekezlet ünnepi hangulatát, mindenben a dolgok fényesebbik oldalát mutatják meg. Elismernek, egyetértenek, helyeselnek, megismétlik, alátámasztják, jobbik esetben kiegészítik a beszámoló pozitívumait s legfeljebb odáig mennek el, hogy kijelentik: — természetesen azért akadnak még hibák is — s itt, éppen az érdemi mondanivalónál meg is állnak. Jólehet, ma már nem szavaik, hanem tetteik alapján Ítélik meg az embereket, mégis találkozni olyanokkal, akik az értekezleteket egyéni érvényesülésük színterének tekintik, feltűnési, szereplési vágyukat elégítik ki, itt akarnak kiemelkedni a névtelenség homályából. Akadnak, akik fejbólintással vagy éppen hangos helyesléssel akarnak érd eket szerezni. Má- cr>k meg ónnpn megalapozatlan, demagóg ízű bírálattal akarják felhívni mamikra a figyelmet, sokszor csak azért, hogy utána baráti körükben eldicsekedhessenek: „lám, milyen jól beolvastam” ... Ha kellő komolysággal gondolkodunk a munkamegbeszélések felől, legyen az bárhol és bármilyen szintű, a hasznát azon kell mérnünk: mennyiben volt az demokratikus a vélemények harcában, és mennyiben biztosította a végrehajtás egységét, feltételeit. Ilyen értelemben azután egyáltalán nem az értekezlet demokratikus formái, a külső jegyei a fontosak, hanem a demokratizmus tartalma. A demokratizmus erősítése persze nem az értekezletekre korlátozódik, hanem szüntelen velejárója a mindennapi munkának, az életnek. Néni egyszerűen az értekezletek demokratikus szellemét kell tehát biztosítani, erősíteni, hanem elsősorban a hétköznapokét, a munka minden fázisában. vezetők és vezetettek, s a különböző jellegű és szintű munkakollektívák irányító szervek és testületek között. Annak a kollektívának a tagjai, akik úgy érzik: véleményükre nem csupán azért kíváncsiak a vezetők, hogy velük igazolják munkájuk helyességét, hanem elsősorban értékelő, bíráló észrevételeket várnak tőlük, s őszintén, a gyakorlatban akarják ellenőrizni tevékenységük he1 ••ességet. azok nem fognak szépeket mondani sem illendőségből, sem kíméletből, sem számításból. Csak egyet akarnak: alkotó vitát, mert tudjál hogy becsülete és foganr f van az okos szónak. Orosz Szilárd A RÉGI MILLIOMOSOK Vissza szer zik-e Jiszadobon a hírnevet? Milliomos tsz. Amikor ez még nagy szó volt, sok írás jelent meg a tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezetről. Akadt ott bőven téma. Úttörői voltak a belterjes gazdálkodásnak, a megyében párját ritkító zöldségkertészetet, állattenyésztést létesítettek. Az utóbbi időkban azonban keveset szerepel nyilvánosság előtt a Táncsics. Oka összetett, általánosítva a kezdeti fellendülést megtorpanás követte. Hozzájárult ehhez az időjárás — 1965-től az idei évig a gazdaság 7—800 holdját állandóan belvíz borította, nem lehetett művelni —, de hozzájárult a tagok átlagjövedelmének négyezer forintos csökkenése, s a sok szalcmai vezetésből keletkezett hiba. Bizalmat kapott az elnök Tiszadobról az elmúlt évben, s még ez év elején is nagyon sok névtelen levelet vitt szét az ország különböző fórumaihoz a posta. Sok levélíró egyoldalúan értékelve a kialakult helyzetet, csakis a tsz vezetőinek munkáját bírálta. S természetesen az elnöki munkának akadt nagyon sok ellenlábasa a rágalmazástól sem riadva vissza. Egy ilyen rágalmazó példa, hogy az elnök a tsz-ből csirkéket, bort, pálinkát hord haza. Kivizsgálták az ügyet, nem fedte a valóságot. A példák sorolása helyett csak annyit, kenyértörésre került sor, az elnök lemondott, majd tartottak egy közgyűlést. ahol titkos szavazással választottak. A tagság nagy többsége bizalmat szavazott, s néhány ember kivételével mindenki az elnök mellett adta le a voksot. De vajon teljes egészében rehabilitált-e a szavazás? Több ízben figyelmeztették már az elnököt, hogy bizalmatlan a beosztott vezetőkkel szemben. Minden apró-cseprő dolgot ő akar intézni, s így a beosztott vezetők önállósága, kezdeményező készsége nem érvényesülhet. Erre is megvan az indok. Három éve történt, hogy az egyik agronómus miután nagyon szorították a vetési terv teljesítésével, jelentette, Sok ember ment el a tsz- ből. A munkaerőproblémát pedig úgy oldották meg, hogy más megyékből, Eger környékéről szerződtettek bérmunkásokat. Ebben csak az a furcsa, hogy a szerződtetett munkások megtalálták számításukat a tsz-ben, a volt tsz-tagok pedig nem. A háromnegyed éves mérleg A termelőszövetkezetek — hasonlóan az iparvállalatokhoz — most háromnegyedéves mérleget készítettek. A Táncsics is elkészítette a magáét, s ez azt bizonyítja, hogy anyagilag kilábaltak a bajból. A mérleg már másfél milliós nyereséget mutat. Ez a másfél millió a bajok orvoslását is jelzi, azt elsősorban, hogy a Táncsicsban a vezetők és tagok okultak az elmúlt évek hibáiból. Rendeződtek a sorok, egyre kevesebb azoknak a száma, akik mindenben csak ellenlábasai a munkának, a rendhogy elvetették az őszi kalászost. Aratás kezdetén derült ki, hogy az agronómus hazudott, 70 holddal kevesebbet vetettek el, mint nek, a kezdeményezésnek. Az új főagronómus első ténykedése is mindenki megelégedésére szolgál. Egy példa: soha annyi silótakarTíz hónapja, hogy az új gazdaságirányítási rendszer körülményei között dolgozunk, s eloszlottak a január elsejét megelőző aggályok. A legfontosabb számok ismerete optimizmusra ad alapot. Biztató számok A szabolcsi vállalatok többsége eredményesen zárta a háromnegyed évet, a termelés, s az értékesítés nagyobb, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. Az élelmiszeripar például 28 százalékkal adott több árut. Kedvező a vállalati gazdálkodás a tervhez viszonyítva is. Az ipar éves terve 1915 millió és kilenc hónap alatt 1447 millió a teljesített ösz- szeg. Jól alakul az árbevétel, a vállalati alapok képzése, eddig a nyereségalap mintegy egyhónapos bér osztását teszi lehetővé. Hogy milyen szoros a kapcsolat a termelés és a jövedelem között, bizonyítja a szám: a lakosság pénzbevétele a harmadik negyedév végéig 314 millió forinttal haladta meg a tavalyit. A kiskereskedelmi áruforgalom idén majdnem tíz százalékos emelkedést mutat Az előzetes adatok szerint a bevételek 12 százalékos növekedése elsősorban a parasztságnál jelentkezik, s kisebb mértékben a bérből és fizetésből élőknél. Csak az alkalmazottnak ? És ez máris figyelmeztet. A megyei tanács vb és a szakszervezetek megyei vezetői a közelmúltban rámutattak: a jóváhagyott bázis- bérszinvonallal sem élnek vállalataink zöménél. Nem használják ki a kormány által nyújtott lehetőségeket: az egy főre jutó átlagbér a megengedett négy százalék helyett csak 1.4 százalékban emelkedett, bár a termalés eredményei azt lehetővé tennék. Volt ugyan példa bérrendezésre, de ez főként havidíjasokra és órabéresekre terjedt ki. Sok vállalatunk a létszám növekedésére törekedett, a létszám mintegy harminchét százaléka cserélődött ki ebIlogyan sikerült az első háromnegyedév Szabolcsban? amennyit jelentett, mint amennyi a tervben szerepelt. Ez nagymértékben lerontotben az évben. A megye tanácsi iparában a foglalkoztatottság tizenöt százalékkal magasabb, mint januárban, néhány helyen indokolatlanul — a szervezetlenség kapun belüli munkanélküliséggel jár. A fluktuáció elsősorban a segédmunkásoknál jelentkezik, de a szakmunkás- gárda bérének rovására is megy az ilyen gazdálkodás. Ez a mozgás egyik oka. A másik pedig az üzem kedvezőtlen légköre. Rengeteg a túlóra a Mátészalkai Sütőipari Vállalatnál, a Gyógyszertár Vállalat a szakmunkásoknál nem tartotta meg a kollektív szerződés szerinti bérezést, a Textilruházati Vállalat nem fizette ki az állásidőt, az Állatforgalmi Vállalatnál a régen szükséges szociális épületek helyett kocsimosót és raktárt építettek, stb. Vétó, döntés, kollektíva A reform nem a dolgozók ellen, hanem éppen értük született. Sok új jogszabály, törvény, s a kollektív szerződés segít abban, hogy a dolgozók értsék, mit kell tenniük, s mit várhatnak a vezetéstől. Sajnos, máris van tapasztalat, hogy megsértik a kollektív szerződés pontjait egy-egy üzemben. És a szak- szervezeti vezetők, a kommunisták nem mindenütt eléggé bátrak, következetesek ezek meggátlásában, csak ritkán, vagy egyáltalán nem élnek a vétó jogával, amikor arra szükség lenne. Mindenütt jó az üzem légköre? A fentiek bizonyítják, hogy még nem. A gazdasági eredmények mellett nagy a politikai fejlődés. Kezd a legtöbb vállalatnál kibontakozni az a kollektíva, amely felelősséggel dolgozik, s dönt a munkahely dolgaiban, érzi, hogy ott ő is a gazda De máris gyorsabban kell decentralizálni a jogköröket az üzemen belül. Kevés az, ha a felső, irányító szerv önállóságot ad a vezetőknek a vállalatnál, üzemben, s jogkört, hatáskört, de ezt a felelősséget és jogkört a vezető nem akarja megosztani munkatársaival. A jutalmazás, előléptetés, stb. a legtöbb helyen még mindig az igazgató szuverén joga. Rendezni a problémákat Függvénye a fentieknek az is, hogy a munkaversenyben bizonyos visszaesést tapasztalni. Pedig a szabolcsi munkások éppúgy szeretnek dolgozni mint mások, csak éppen elvárják, hogy ne késsen, s ne maradjon el év közben az értékelés, a versenyben kiemelkedők erkölcsi, anyagi elismerése, a jutalmazás. A verseny és a bérezés a termelés fő mozgatói — jogos tehát a követelmény: még a hátralévő másfél hónapban rendezzék üzemeink, vállalataink e problémákat. Jövőre pedig már az év elején gondoskodjanak célfeladatokról, céljutalmak kitűzéséről és az ösztönzők hatásos alkalmazásáról. Ha valamikor, most sokat lehet és kell Is dolgozni azért, hogy a dolgozók ne cserélődjenek, szeressék meg munkahelyüket. Még csak kevés helyen élnek például a vállalati lakásépítés, lakásvásárlás lehetőségeivel. Vagy azzal, hogy a lakóhely — ahol dolgozóik ellátásáról van szó — bölcsődei, óvodai helyzetét a vállalat a helyi tanáccsal együtt oldja meg, ha kell, közös beruházással. Mechanizmus helyileg Van tehát okunk bizakodásra az eiső háromnegyed j év tény ein ek ismeretében ? A | termelést, a hangulatot ismerve: igen. De úgy érezzük, hogy a mechanizmus alapelvei hatnak általában, s az eredményeket ez befolyásolja elsősorban. A problémák többsége helyi és itt is kell megoldani. • A holnap eredményei már nagyrészt azon múlnak: értik-e helyüket, szerepüket, egyetértenek-e helyzetük alakulásával az üzemben, vállalatnál. Kopka János ta a termésátlagot, de rontotta a tsz hitelét a járás, a megye, sőt az ország vezető szervei előtt is. Több ilyen esett adódott. Ez tehát az elnök bizalmatlanságának az oka. Ennek ellenére egykét személytől eltekintve a beosztott vezetőkben meg lehetett volna és meg is kellett volna bízni. Bérmunkások a tsz-ben A tiszadobi Táncsics Tsz a megye egyik legnagyobb gazdasága. Feltételezni, hogy ólén kiváló szakemberek irányítják a munkát. Egyes posztokon azonban gyakran cserélődnek a vezetők. Tavaly is új volt, idén is új a főagronómus. A tsz-tagok jövedelmének csökkenéséhez ez is hozzájárult, ezért is mentek el sokan a termelő- szövetkezetből. Ugyanis mig a megye legtöbb termelőszövetkezetében év kezdetén az emberek sokasága kérte felvételét, addig a Táncsicsban az a fonák helyzet alakult ki, hogy tsz-tagok kérték kilépésüket. Félprofiból „Toulose Lautree meghívást kap egy kétes értékű festőtől. Lautree többszöri kérésére meglátogatja a festőt, illetve a műtermében végignézi a képeket A festő izgatottan kérdezi! „Nos mester, mi a véleménye a képeimről?” Lautree röviden válaszol: „Adjon kölcsön húsz frankot!” (Anekdota) A műterem világos és tágas. A palettán a kép alapanyaga: vak kereten vászon. A művész miután észreveszi, hogy én is észrevettem, odalép és megragadja. — Jó mi? — vigyorog. — Gatyát sem szabnak különb anyagból. Ezt hozták, mert hozott anyagból is dolgozom. Tudja, így kevesebb vele a gond. A megrendelő hozza a vásznat és a vak keretet, én meg adom a festéket. így egy húszassal olcsóbban számolom. A falon kép. Első látásra úgy vélem, spenót tükörtojással. .. — A! A naplemente! — mondja a művész. — Kedves kompozícióm, a múltkor a „Louvre” anyagbeszerzője járt nálam, meg akarta vásárolni, de nem adtam el. Hiába! Kedves képem. A falon tejesköcsögök csüngenek alá. Egyik oldalon négy, a másikon is négy. De összesen csak hat agyag köcsög volt, s így két műanyag tejeskanna is került közéjük Adni kell a szimmetriára ! — Ez egyébként hobbym — mondja a festő. Szeretem a gyűjteményeket. Van már három Bach-korszakbeli cimbalomverőm is. Ritka darabok. Aztán hirtelen átvált: — Művészélet, nehéz élet — összeszaladnak a festő homlokán a ráncok, de ő csak mosolyog — Már úgy értem, küzdelmes élet Tudja, nem mindegy, mit csinál az ember. Mindig azt kell festen ami kurrens Volt idő, amikor az angyalok mentek glóriával, aztán jöttek az őzikék... Most? Leginkább a felismerhetetlen alkotások mennek a piacon. Szerencsére ebbe a műfajba alaposan bedolgoztam magam Szóval ismerni kell a keresletet és a kínálatot. Igen. Piackutatást végzek rendszeresen. Nélküle nincs művészet — Értem a kérdést! Hogy min dolgozom jelenleg? Nehéz válaszolnom, ugyanis annyi a megrendelés. Különösen külföldről. A British „A vak kalifa” című képet sürgeti. Nem bírom «nergiá val, mert most éppen egy étlapon dolgozom. Nagyon igénybe vesz. Négy vázlatot mányt nem készítettek, mint amennyit idén fognak. Persze nem csupán a főagronómus személyén és munkáján múlik minden. A másfél millió nyereség nyilvánvalóan növeli majd a tagok keresetét, de az is nyilvánvaló, hogy jövőre ennél is nagyobb eredményt kell produkálni. Kell, hogy jobb kedvvel végezzék a munkát, de szükséges, hogy új tagsággal gyarapodjék a tsz. A jövő évi több jövedelem elérésének jelei belvízrendezésben, á.- la tenyésztéshez a takármárr - termő terület növelésében s olyan intézkedésekben mutatkozik, hogy megszüntetik a hitelben történő áruvásárlást és megteremtik a mindenkori készpénzfizetés alapjait. A tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezetnek adottsága és lehetősége megvolt ahhoz, hogy az alakulás utáni évekhez hasonlóan fejlődjenek. Ezt személyi, gazdálkodási és időjárási problémák akadályozták. A három okból kettőt ki lehetett volna zárni, s akkor minden bizonnyal ma is csak jó példákat tartalmazna a Táncsicsról adott híradás. Seres Érni készítettem Elvittem az étterem vezetőjének, neki tetszett is, de a főpincér azt kifogásolta, hogy a sült pisztráng farka nem negyvenöt fokos szögben áll, hanem vízszintesen a fejével. Ahhoz, hogy elkészüljek vele, most újabb művészi átlénye- gülés szükséges. Mivel változik a pisztráng farkának szöge, az egész kompozíciót újra kell csinálni, Természe- esen így a sült csirke lehor- íasztott fővel nem eshet ugyanabba a dőlési szögbe, ^melyben a paprikáskrumpli kanyarodik a főzőkolbása- :zal. Ez viszont azt jelenti, logy a főszakácsot sem rajzolhatom félprofilban, hanem szuperplánba kell fog- lom... A művész felesége gőzölgő kávét hoz, és leteszi aa asztalra. A színe nem barnásfekete, hanem cinóbervörös. .. Itt, ezen sem csodálkozom! Vincze György Bér, vándorlás, üzemi légkör
