Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-02 / 258. szám

TB88 S 1 IfBLW-M AftÖSSZÄS ». aMa! Kínálkozó lehetőségek Mátészalka, 1968. ben kilátástalan. Viszont ku­koricaszárral, répafejjel na­gyon jól besilózhatók. Erre még megfelelő az időjárás, betakarításukra nem túl rosszak a határbeli utak. S hogy mit pótolhatnak, tete­mes összegét ki sem lehet egykönnyen számítani. Ha pedig igaz, hogy a takar­mánybázisra sohasem lehet azt mondani, hogy feleslege­sen bőséges, e lehetőségről nem szabad lemondani. Fenn áll a módja, hogy a tsz-ek egymást ilyen vonatkozásban is kisegíthetik. Azt sem tud­ni milyen alkalmat ad a kö­vetkező esztendő a takar­mányalap biztosítására! A zsarolyáni Űj Barázda Tsz tagsága úgy végezte a cukorrépabetakarítást, hogy a levágott leveles fejrész ne legyen nagyon földes, ne ro­moljon a siló minősége. A te­remi Ifjúság Tsz-ben nincs elég takarmány, amit külö­nösen a háztáji állatok ta­karmányigénye súlyosbít. Vannak másutt is hasonló helyzetben. Viszont a csen- gerújfalui Béke Tsz kukori- caszár-szecskát is juttat az állattartó tagságnak háztáji silókészítésre. Még jó az időjárás, van lehetőség szinte mindenütt a téli vagy tartalék takarmány­alap növelésére. Élni kell a lehetőséggel! A. B. Hétszer volt jég Esztendők óta visszatérő gond megyénk mezőgazdasá­gában az állatállomány jó átteleltetése. A központi készletből igénybe vett ta­karmányok értéke jelentősen terhelte a tsz-ek nagy részét, csökkentette a közös jövedel­met. S ezt vállalni kellett, mert megyénk helyzetéből adódóan elképzelhetetlen nagyüzemi gazdálkodás ál­lattenyésztés nélkül. De eh­hez kell számítani a háztáji jószágtartás gondját is. A tapasztalatok alapján, és nem utolsó sorban az új gaz­dasági mechanizmus lehető­ségei közepette az idén foko­zottabban törődtek a tsz-ek a takarmánytermesztés hely­zetével Például nemcsak a nagykállói Zöld Mező Tsz idei tervében kapott helyet ez a mondat: „a takarmányter­mesztést a tsz egyik legfőbb feladatának tekinti". Sok he­lyen közbeszólt azonban az aszályos nyár: véknyabbak lettek a takarmányrendek, idő előtt lekopott a legelőkről a fű. Ennek ellenére a fej­lettebb agrotechnika alkal­mazásának — különösen ahol az öntözést is alkalmazhatták — van is eredménye. A me­gye minden részében akad olyan tsz, ahol ebben az esz­tendőben először sikerült úr­rá lenni a hagyományos ta­karmánygondon, biztosíthat­ják az átteleltetési alapot. De ismételni kell, hogy csak akadnak ilyen gazdaságok. Van ahol maradt a problé­ma, nem sikerül teljesen megoldani. Éppen ezért nem hagyható szó nélkül a még kínálkozó lehetőségek kihasználása. Mert mi a helyzet például a cukorrépa melléktermékeinek a hasznosításával? Vajmi ke­vés történik ezen a téren. Nagyon kevés gazdaságban használják ki a cukorrépa­fejben levő takarmányérté­ket. Holott olyan nagy ér­ték ez, amelynek megmenté­se érdekében érdemes mun­kát, szervezést, szállítóesz­közt is „áldozni”. Kétségte­len viszont, hogy a jelenlegi takarmánygondok nem szo­rítanak úgy, mint a nyár elején; az augusztus végi, szeptemberi esők után kizöl- dült a legelő, aránylag jól fejlődött a másodvetés, dús lett az árkiok, utak füves ré­sze, van még jelenleg tehát legelő is, zöldtakarmány is. (Hasznosításuk figyelmen kí­vül hagyása valóban nagy könnyelműség volna.) Hanem a téli takarmánykészleteknél van még pótolni való. Ezért van nagy szükség a leveles cukorrépafej tartósítására. Aztán — a kukoricaszár. Járva a megyében, látni még jócskán „lábon” hagyva a termés törése után. A kései zöldek — pillangósok, fűfé­lék — renden szárítása, szé­nává készítése ebben az idő­Mátészalka peremén azért építkeznek, mert az az iparte­rület. A centrum, a bevásár­lóközpont, az üzletek utcája, ott azért nem ritka a felvonu­lási épület, a félkész építkezés. Másutt pedig lakások épül­nek, köztük egy-kétemelete- sek is. De itt van még a csa­tornázás, vízvezetéképítés, amely teljessé teszi a Máté­szalkára most jellemző ké­pet. A szalkaiak szívesen ke­rülik ki a lezárt útszakaszo­kat. Minden építkezés a köz­ség fejlődésének egy-egy ál­lomása, ami közelebb hoz­za a városias külsőt, s fej­leszti Szatmár központját. Mátészalkát már a fejlődő, városias települések között tartja nyilván a magyar urba­nisztikai társulat. Rendsze­resen meghívják a község ve­zetőit a tanácskozásokra s ott hallatják szavukat. A fejlesztési üzemet várnak. A község' ve­zetői szerint 1970-ig ez a te­rület már jórészt működő üzemek helye lesz. Ugyancsak kialakították a déli ipari övezetet is. A nyír­meggyes!, a nyírcsaholyi út és az ágerdői vasútvonal kö­zötti területen ugyancsak több üzem számára van hely. Jó ütemben halad itt a MÉK almatároló építése, s további üzemek telephelyének kiala­kítása is. Az élelmiszer és szolgáltató üzemek a vasút mellett lesz­nek továbbra is. így a tej­üzem, kenyérgyár, malom. Itt épül a ktsz új gépkocsi szervizüzeme is. Ezen a ré­szen az általános rendezési terv több parkírozóhely és garázs építését jelzi. Szálloda a Hősök terén A Bajcsy-Zsilinszky utca es a Hősök tere környékén Kilencmilliót térített a biztosító a fehérgyarmati járásban Elverte a jég a határt. Ha nem is teljes egészében, de a fehérgyarmati járásban még nemigen volt rá példa, hogy hét esetben kellett fel­mérni a keletkezett károkat. A hét jégverés a járás egész területén szocialista és ma­gánszektorokban 8 millió 795 ezer forint kárt okozott. A legnagyobb jégverést szep­tember 1 és 6 között kapták a gazdaságok, amikoris 22 termelőszövetkezet almás­kertje és több száz háztáji kert esett az időjárás áldoza­tául. Néhány termelőszövet­kezetben, mint a kérsemjéni Úttörőben, vagy a tiszakóró- di Békében többszöri jégve­rés közel milliós kárt oko­zott. Tartalékra is jut Az elemi kártétel ha biz­tosítással meg is térül, min­denképpen tragédia. Kérsem- jénben Pásztor Miklós főag- ronómussal erről beszélget­tünk. — A termelőszövetkezetnek hetvén holdas gyümölcsöse van, s az év utolsó jégveré­séig a termés szépnek mu­tatkozott, biztosítva láttuk, hogy az 1 millió 400 ezer fo­rintos tervezett bevételün­ket teljesíteni tudjuk. De jött a jég, s az alma fa alá ke­rült. El lehet képzelni mit éreztünk. A termelőszövet­kezetünknek 120 tagja van, olyan aki állandó dolgozó és pontosan legfőbbképpen az almára építve 40 forint mun­kaegységrészesedést tervez­tünk év végére. — Ev elején volt olyan gondolat, hogy a szomszé­dos nábrádi termelőszövetke­zethez hasonlóan nem bizto­sítunk. Szerencsére meggon­doltuk magunkat, így elke­rültünk egy tragédiát. Ha nem biztosítunk, akkor év végén egy fillér részesedést sem tudimk fizetni így mos: egymillió forintos kártérítési kapunk, éc arra is lehetősé- günk lesz nogy kifizetve a tervezett munkaegységrésze­sedést, még tartalékolhatunk is. Egy hibát azért elkövet­tünk, azt, hogy az alma biz­tosítását alacsonyan kötöt­tük, a tavalyi rossz értékesí­tési egységárat vettük fi­gyelembe. Háztájiban igen — közösben nem A kérsemjéni főagronómus Nábrádot említette, azt, hogy majdnem úgy cselekedtek, mint a nábrádi termelőszö­vetkezet. A szeptemberi jég­verésből a nábrádiak is kap­tak. A termelőszövetkezet egyedül az egész járásban nem kötött biztosítást. Hogy a jégkár milyen mértékű volt Nábrádon azt pontosan a háztáji kerteknél lehet fel­mérni, mert a tsz-tagok ház­táji kertjükre kötöttek bizto­sítást. Nos, a háztáji terme­lőknek 101 ezer forint kár­térítést fizetett a biztosító. Ezek után a termelőszövet­kezetben két dolog iránt ér­deklődtünk. Egyrészt mi in­dokolta, hogy kockáztatták a több mint 6 millió forint ér­tékű almatermésüket, más­részt milyen érzés volt át­vészelni a jégverést. •— A tagság akarta, hogy ne kössünk biztosítást, — je­lentette ki a főkönyvelő, i Amikor erről szó yolt, sokan | régi öregek elmondták, hogy j emlékezetük szerint a köz-! bégben soha nem volt jégkár. ! Felesleges kiadás tehát a biz- j tosítás. Aztán az is közre- ; játszott, hogy tavaly másfél ■ milliós kárunk volt belvíz i miatt és 105 ezer forint kár- j térítést kaptunk, mert a i földünkön keresztül vezető J csatornakiöntést nem árvíz- j nek, belvíznek minősítették. A főkönyvelő és a főagro- I nómus szerint a termelőszö­vetkezet almáskertje csak elenyésző mértékben kapott jeget. De hogy milyen érzés volt a tsz vezetőinek a jég­felhők látványa, Kovács Csaba főagronómus szavai szerint érdemes megjegyez­ni; Sírva rohant — Sírva rohantam az al- íáskert felé A tsz-elnök azt nondta megy és felakasztja ’agát. Ezek után már csak azok a szavak érdekesek, ame­lyek arra utaltak, hogy a fő­gronómus nem vállal sze­mély szerint még egy ilyen kockázatot. Annál is inkább, mert a termelőszövetkezet fokozottan áttér a belterjes gazdálkodásra, s az idei 50 hold zöldséggel ellentétben jövőre már 150 holdon ren­dezkednek be konyhakerté­szetre. Ezt, valamint az al­matermést továbbra is a vakszerencsére bízni igazán nem lenne célszerű. Elverte a jég- a határt. Mindenképpen szomorú ez, de szerencse, hogy a bizto­sítás révén az elemi károk ma már nem borítják fel a mezőgazdasági üzemek gaz­dálkodási egyensúlyát. Fehér lett az ablak. Kint biztosan hideg van és még nagyon korán Pár percem van még az indulásig, de nem sietek. Innen a Rákóczi út­ról még aránylag hamar az állomás. Meg ott is, ráérek utolsónak érkezni, bérletem van, nem kell bíbelődni a jegyváltással, * Kinézek egy üres sarkot, az ablak mellett. Szeretek bá­mulni. Nézem a fákat, meg az embereket, ha út mellett megyünk. Mindjárt fél ki­lenc. A gyerekek már javá­ban tanulnak. Nekem csak tízkor kezdődik az órám. Az út meg Bashalomig csak egy fél óra. Unatkozom. Egy rejtvényfüzetet mindig ma­gamnál hordok. Az unalom éllen. * Jugoszláv város. Négy be­tű. És rágom a ceruzámat. Elkapom, körbe nézek, ki lá­tott. Ha elfeledkezek, min­dig ezt csinálom. Pedig a gyerekekre is rászólok, ha a ceruzájukat a szájukba ve- veszik Magyar televíziótípus, öt betű. Beírom. Eszem­be jut, hogy tegnap is felállt az egyik gye­rek: mondjam meg. melyik a legjobb készülék. Mert ők most akarnak venni. És én nem tudtam Még nekem sincs televízióm. A tanyán övezetek Nyíregyháza után Máté­szalka következik a szabolcsi ipartelepítésben. Szinte min­dennaposak a tanácson a vendégek: üzemtelepítés ügyében járnak itt gyakran. A község, a járás vezetői nem Várják „üres kézzel” a vidékre letelepülő vállalato­kat. Kialakították a község csaknem százhektáros nyuga­ti ipafterületét. A községi ta­nács gondoskodik az előköz- művesítésről. Megépítik a vízvezetéket, a szennyvízhá­lózatot és egy ipari gyűjtő- utat, amely a két fő útvona­lat — a jármi és a nyírmegy- gyesi utat — köti össze. A vállalatok építkezhetnek, minden kisegítő létesítmény a helyén lesz, A nyugati iparterületre hat minden második emberre jut egy. A gyerekek számolták össze. Játékból. # Csak ketten szállu k ie az állomáson. Egy öreg néni, nagy kosarat cipel, öt még nem ismerem Biztosan ide­gen. Hát persze! Ma három esküvő is lesz. Az iskolából heten kérezkedtek el. Meg láttam tegnap is a zetort. Húst hozott Tiszalökről. Az egyik menyasszonyt ismerem jól. A tsz-ben dolgozik. Még húszéves sincs. Fújni kezd a szél. Három gyerek, nézem, az én osztá­lyomból, a nagy l!a alatt sza­ladgál. Mikor meglátnak ki­nyitják a kaput. A nagykaput, az van közelebb. # Hideg van a nevelőiben is. Ma úgy látszik nem fűtöttek. Pedig tegnap milyen jó meleg volt! A sarokban a lavór, tiszta vízzel. A falon tükör. Megnézem magam, csak úgy futtába látom, elkenődött a rúzs. Meg akarom igazítani, de észreveszem a dolgozatfü­zeteket. Még tegnapról ma­radt vagy tíz. Ki kell javíta­nom, mire kezdek. Az első óra pontosan számtan, * Szünet van Nem a csen­“sí-,"; ,,dom, hiszen csen­kialakulóban van a község újszerű centruma. A Bajcsy- Zsilinszky úton már épül az iparcikk áruház (áprilisban lesz kész), nem messze tőle az ÁBC-áruház (jövő novem­berben adják át), a Ságvári Endre utca sarkán önkiszol­gáló rendszerű csemegebolt épül. A Hősök terén épül az új Szatmár-szálloda is. 1969-ben már vendégeket fogad. Rész­ben ide tartozik az állomás­hoz közel épülő reprezenta­tív lakberendezési áruház is. Felette 12 lakás kap helyett. Néhány új irodaház is színe­síti a központot. A Lenin té­ren kijelölték az új MNB- fiók leendő helyét. A köz­pontban épül a TITÁSZ iro­daháza. A nagy vállalatok lakás- építkezéssel is jelentkeznek. (A tanács elsősorban az eme­gő nincs. A gyerekek tódul­nak ki a tanteremből. Dü­börög a folyosó. Miki jön be. Biológia órája lehetett, egy kitömött madarat tesz az asz­talra. Aztán az igazgató is beugrik. Az első amiről be­szélnek, az olimpia. Én meg húzgálom a piros vonalakat. Nézem a füzetet, ez a gyerek már megint rosszul adott össze, öt fogom először kihívni a táblához. Hátha ott sikerül. * Már a harmadik órát be­szélem át. Csak azt érzem, hogy jó lenne egy pohár víz. Még tíz perc van. Majd utá­na. Szünetben ketten jönnek be sírva. Mind a kettő elsős. Verekedtek. Kérdezem min vesztek össze. Nem adta ide a labdát, szepegi az egyik. Eszembe jut, hogy a sarok­ban van vagy négy piros labda. Egyet odaadok neki. Megtörli a szemét és kisza­lad. * Tornaóra van. Fázom. Ma ez az utolsó. A gyerekeknek melegük van. Szaladnak, so­kat. Pedig most már egyre hidegebb lesz Lassan beszo­rulnak a tanterembe. Jó len­ne egy tornaterem. Ami nagy és lehessen fűteni. Egy óra. Csak a takarító kopog az üres teremben. Egyenletes koppanások. A letes házak építését forgal­mazza.) Már eldőlt. építtet lakásokat az ÉRDÉRT, a TI­TÁSZ, és a MOM. Ez utóbbi kettő a Kossuth utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca sar­kán, 2x24 lakásos tömböt. De sorra jelentkeznek a Máté­szalkára települő többi válla­latok is, szintén lakásépítési szándékkal. Ügy tűnik viszont, hogy a KISZ-lakásépítés, amelyhez korábban nagy reményeket fűztek, megfeneklett, különö­sebb eredménye .még nincs. Hasonlóan nehezen indul a társasházépítés, bár az érdek­lődés megvan. Lakónegyed a vásártér heh én A legtöbben eddig a csa­ládi ház építése mellett dön­töttek. A telkek elég olcsók, a tanács 50—60 forintos áron értékesíti négyszögöljét. Az érdeklődés nagy, évente 120— 130 családi házat építenek. Ebből mintegy 50 a régi tel­jes átépítése, a többi új, álta­lában már összkomfortos. Üj házhelyeket alakítanak most ki a volt vásártér terü­letén, amely közel van a község központjához. De már' a Zalka Máté utcai kertek alatt is tart a parcellázás. Jö­vőre 200 családi ház építési kérelmére számítanak a szak­emberek. A gyorsuló Ütemű építke­zések, a közművesítés, az ipartelepítés nagy munkát je­lent a községi tanácsnak. Ok­tóber utolsó napjaiban fej­lesztési munkabizottságot ala­kítottak műszaki szakembe­rekből. A továbbiakban ez' a társadalmi bizottság segíti majd előzetes szakvélemé­nyével a községi tanácsot. tízórai maradványokat sze­degeti. Malaca van, meséli, kettő. Mindennap egy-egy kosárral gyűjt össze, viszi haza, a moslékba. # írás, számtan, fogalmazás. Két osztályé, egész halom fü­zet. Javítok. A kezem már csupa piros tinta. Fog ez a toll. Már ki kellene cserél­nem. Na, majd holnap. Be­írom a jegyet, aláírom a ne­vem. Megállók. Mennyit gya­koroltam én három éve, hogy ne nézzen olyan gyerekes írásnak. Hegyes Zsófia, He­gyes Zsófia... majd HZs... Hzs. Aztán ez maradt. Három óra. Berakom a fü­zeteket a szekrénybe, bele­bújok az orkánba. Kint ugyanúgy fúj a szél, mint az előbb. Holnap a felöltőm kell hozni. Ebben már fá­zok. * Mintha most többen len­nének a vonaton, mint ide- fele. Szemben egy fiú bóbis­kol. A keze olajos. Vajon honnan jön? Es mit csinált? A vonat is késett pár per­cet, a villamos az orrom előtt ment el. Nekivágtam gyalog. A szobában hideg volt. Fát vágtam, gyújtóst, húsz perc és levethettem a pulóverem is. Az asztalon a könyv'. Tegnap kezdtem el. Végigve­tem magam az ágyon, nyúl­nék is a könyvért, meg nem is. Csak arra emlékszem az­tán, hogy megpróbáltam el­érni. De úgy hiszem, elalud­tam. Horváth S. Jánot Seres Ernő A tanítónő egy napja Marik Sándor Lépések a városi rangért A letelepedő üzemek meggyorsították a fejlődési

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents