Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-12 / 265. szám

WB? november íi. tCT!T .rr-MAOVAROR«!?ÄÖ S ólán! Garancialevél Hitelképtelennek bizonyult nemrég a Nyírbátori Vastö- önegeikkipari Vállalat, s a megyei tanács adbtt garancia- IéVelst a banknak. Nem először került ilyen helyzetbe a nyírbátori válla­lat az utóbbi években, bár le­hetőségei, adottságai jók. De az illetékes megyei szakirá­nyítási szervek most nem mentek el szótlanul a problé­ma mellett, megvizsgálták, mi okozza az állandóan visz- szatérő nehézségeket. Érde­mes volt: a munkaszervezés tanulmányozásakor kitűnt, hogy túlszervezett adminiszt­rációval állnak szemben. Har­minc dolgozót bocsátottak el — nem a munkapadok mel­lől, hanem a könyvelésből és az adminisztráció más terü­leteiről. S a vállalat, amely néhány hónapja nehéz pénz­ügyi körülmények közé ke­rült. ma kétmilliós nyereség­gel dolgozik. Ha csak a harminc felesle­ges adminisztrációban lévő munkabérét nézzük is, az már mintegy évi egymilliós meg­takarítás a vállalatnak, s a népgazdaságnak. De ettől is lényegesebb, hogy itt többről van szó. Áz adminisztratív túlszel-vezettség ugyanis azt is jélénti, hogy párhuzamosan csinálják ugyanazt a munkát, gyűjtik az anyagra, statiszti­kára vonatkozó adatokat. Az Összegyűlt ót'iásl adathalmazt azután nem értékelik, senki sem használja fel — vagy csak igen ritkán — mondjuk arra, hogy naponta kimutas­sák a jövedelmezőséget. A számszerűség pedig ön­magában nem mond semmit. A sok felesleges adat tömegre gyűl, s újabb adminisztrációt szül. Itt, a nyírbátori esetben beavatkozott a megyei »anács szakigazgatási apparátusa — s mindjárt nagy eredménnyel. Felbukkan a kérdés: miért nem lehet ezt minden válla­latnál megtenni? Minisztériu­mi és a tanácsi vállalatoknál nagyon sok még a rejtett tar­talék, amelyet a gazdaságirá­nyítás új rendszerében mil­liókra változtathatnának. Per­sze, nem a felsőbb szervek­nek kell elsősorban felülvizs­gálni a vállalatok szervezett­ségét, hanem magúkba)? a vállalatoknak. Az is igaz. amit egy szak­ember mondott ezze kapcso­latban: a vállalati adminiszt­ráció maga ellen do'gozna, ha feltárná, milyen feleslegesen felduzzadt. S addig még sok víz lefolyik a Tiszán, amíg az ott dolgozók is rájönnek, hogy nekik is jobb, még anyagilag is kedvezőbb, ha olyan helyen dolgoznának, ahol több hasz­not tudnak hajtani. Ott van viszont a vállalat vezetője, akinek látnia kell — ha más­ként nem, a pénzügyi kihatá­sok árán — milyen nagy ve­szély a felduzzadt adminiszt­ráció. A vállalatok vezetőinek meg kéíl tanulniuk a munka- szervezést. Nem arról van szó, hogy ebben legyen min­den igazgató szakember. De arról már igen. hogy bízzon meg, s esetleg céljutalommal jutalmazzon egy üzemszerve­zőt, vagy akár a vállalat egv csoportját azzal, hogy akár két-három hónapig vizsgálja a helyzetet, dolgozzon ki ja­vaslatokat. Ha egy vállalat — mint például a nyírbátori — csak azt vizsgálja, milyen a belső anyagmozgatás (sok száz tonna anyagot mozgatnak Itt) óriási új erőt hozhat felszín­re, nagy rejtett kapacitást tárhat fel. Nagyon megéri az ilyen vizs­gálódás. És nemcsak Nyírbá­torban, de másutt, még a most újonnan alakuló üze­meknél, vállalatoknál is, ahol már tapasztalni adminisztra­tív túlszervezést. Akkor nem lesz szükség se indokolatlan hitelre, se a csőd elleni garanciára. (fcopka) Az erők egyesítése Szakemberek, gazdaságok gondja ma, hogy miként le­hetne az állattenyésztést jö­vedelmezőbbé tenni. Általá­nosságban az állatállomány fejlődik, s egyes esetektől el­tekintve a _ jövedelmezősége nem. Különösen így van ez a sertéstenyésztésben. A sertés­tenyésztés jövedelmezőségé­nek egyik kritériuma, hogy komplex sertéstenyésztő tele­peket kellene létrehozni, így a szakszerű takarmányozással korszerű fiaztatás! és hizlalá- si módszerrel, szállítási utak lerövidítésével az 1 kilogramm hús előállítására jutó költséa jelentősen csökkenne, növe­kedne a gazdaság nyeresége Ezt kellene tenni és van is Ilyen törekvés. A nagyecsedi Rákóczi Termelőszövetkezel jövőre egy olyan sertéskombi­nát felépítését tervezi, ahol 6R0P—7000 darab hízó sertés kibocsátása válik lehetővé. A nagyecsedi tsz megteheti. mondhatnák sokan, hiszen mammutgazdaság, anyagilag elbírja a nagy beruházást és több ezer holdján a kombidat - hoz szükséges takarmány is könnyen megtermelhető. De mit csináljon az a termelőszö­vetkezet. amelynek kapacitá­sát. áhyágí erőforrását és ta­karmánytermelő lehetőségét figyelembe véve csupán 100— 200 hízott sertés előállítására képes? Országos jelenség, hogy a gazdaságok különböző állat­tenyésztési és hizlalás! tele­pek létrehozására társulnak. Különösen a sertéstelep létre­hozása kifizető társulásos alapon. Egy, évi 6500—7000 darab hízó Sértést kibocsátó, korszerű technológiával mű­ködő zárt telep beruházási költségé 29—30 millió forint. Ebből a 70 százalékos ártá­mogatást figyelembe Véve, a telep építőire kilencmil­lió forint sajáterős beru­házás jut. Közgazdászok kiszámították, hogy egy ilyen telep évi tiszta nyeresé­ge 2 millió feleit van. A be­ruházott összeg tehát négy év alatt megtérülhet. Kilenc­millió mondjuk, s az ellenve­tés az, hogy ez is sok. Két­ségtelenül sok, ha ezt az ösz- szeget egyetlen kis termelő­szövetkezet kívánná előte­remteni. Felemésztené több erre az amortizációs alapot ás minden olyan pénzeszközl- ímellyel a termelőszövetkezet rendelkezik. Nem sok azon­ban a kilencmillió forint, ha több termelőszövetkezet kö­zött megoszlik. Az anyagi erő egyesítésével könnyén meg­oldható egy ilyen beruházás amelynek feltétele, hogy ne történjék más ágazatok fejlesztésének rovására. Mindezt tudva, érthetetlen, hogy a termelőszövetkezetek elzárkóznak e lehetőség elől. Jellemző erre, hogy Dombrá- don három termelőszövetke­zet közül az egyik kezdemé­nyezte a társulás létrehozását, a másik két tsz viszont elle­nezte. A ' kombinátot Domb- rádon is megépítik, mert a kezdeményező termelőszövet­kezet még akkor Is előnyös­nek és kifizetődőnek látja, ha amortizációs alapját teljes egészében leköti. Ismételten egy példa: a má­tészalkai járásban jelenleg 23 termelőszövetkezet foglalko­zik sertéstenyésztéssel, s ösz- szesen évi 15—16 ezer hízott sertést értékesítenek. Ugyan ezt a mennyiséget két kombi­nát megerőltetés nélkül pro­dukálhatná, és nem lenne szükség helyenként ráfizetés­sel 100—200 darabos sertés- hizlalásra. Az új gazdasági mechanizmus feltételezi a mezőgazdasági üzemek részé­ről a szakosított termelést, a belterjesség növelését, az erők koncentrálását. Közös gazda­ságaink csakis abban az eset­ben növelhetik jövedelmüket tehetik szilárddá gazdaságu­kat, ha bátran élnek a lehető­ségekkel. (seres) Gyógyulás közben Szeptember 26-án egy fia­talember is érkezett repülő­géppel a fővárosból Nyíregy­házára. Aztán tovább „uta­zott”. A kis tiszaháti faluba: Tiszaadonyba. örültek érke­zésének, s főleg azt figyelték, érdeklődtek: hogy van, mi­képpen érzi magát? Balogh •Jóska mosolygott, aminek lát­tán anyja, apja volt a leg­boldogabb. Gerő Árpád párttifkárral és Endrédi Mihály tsz-fő- agronómussal nyitottunk be Balogh Jóskáékhoz A fiú — tizenkilenc éves — pizsamában ül a heverő vé­gén. Előtte újságok, képesla­pok halmaza és könyvel?. Jóska anyja kezdi a szo- (tiórú történetet: — Az általános iskola nyO*- óádil? ‘sztályát már csak úgy tudta elvégezni, hogy beteg­sége közben is tanult. Izületi betegség uralkodott el rajta. Nagyon keserves öt esztendő telt él. A beteg fiú óvatos moz­dulatokkal égy irattárcát vesz elő az agy melletti egyik dobozból. Látszik rajta, félt­ve és reménykedve őrzi azt a dobozt. Aztán egy pecsétes papírt mutat. Azt. amit leg­utóbbi kezelése után kapott. A bélyegzés szó szerint: „Or­szágos Reuma és Fürdőügyi Intézet, Budapest. Héine- Madin II. remüá osztálya.” (Egyébként egy nemrég nyílt gyógyfürdő a Frankel Leó utcában.) A papíron az áll, hogy vissza kell mennie újabb kurzusra, önkéntelen kívánkozik a kérdés: hö­gyan tartja figyelemmel a tsz a beteg fiú sorsát? — A tsz-re nincs pana­szunk — mondja Baloghné. — Mióta beteg a Jóska fiúnk, minden évben egy mázsa búzát adtak a közös­ből részére. Jólesett, mi­kor a nyáron nem utasítot­ták el a kérvényünket, amit azért adtunk be. a sok költ­ség enyhítésére adnának va­lami pénzbeni támogatást. Nyolcszáz forintot adtak. Jól jött az is, hogy ebben az év­ben négyszáz Öl háztáji föl­det mértek ki külön, a Jóska Emberek, vagonok, tonnák az ország keleti kapujában Záhony ősszel Vagonsorok, sínpárok ren­getege: ez Záhony, az ország keleti kapuja. Egy szürke hétköznap délelőttjén vág­tunk neki a hatalmas kitér jedésű átrakónak Földvár Lajossal, a szakszervezeti bi­zottság tagjával. CSÚCSFORGALOM — A szokásos őszi csúcs­forgalmi időszak — magya­rázza kísérőm. — ilyenkor mindig kevés az üres va­gon, várniok kell a tele ko­csiknak. — Az embernek Szinte ezer felé kell szakadnia, hogy minden rendben men­jen — mondja Kedves György térfőnökhelyettes. Minden árunak megvan a maga speciális kocsiigénye. Gépkocsit például csak oldal nélküli vagonban lehet szál­lítani. Vagy a dohány, amit tranzitáruként Svájcba szál­lítanak. Csak tele vagonban fogadják, tehát olyan kocsit választanak, amelyikbe hiány nélkül belefér. — Ezért kell még futás­ban (ahogy az állomásra be­jön) nézni és kiválasztani a kocsikat... Most például a pőre kocsikra van nagy Szük­ség, mert rengeteg a sze­mélygépkocsi. Ma már két­százat el tudunk szállítani... MOSZKVICS 408 Csak amikor a gépködíiíá- kodókhoz érünk, akkor de­rül ki; nem is olyan nagy szám az a kétszáz. A rakodó­téren annyi a Moszkvics 408-as, hogy szülte híjjá se látszik majd ha útnak indul a kétszáz. A tartalékbrigád legfiata­labb tagja Mikita József. Fiatal házas, Anarcson lak­nak. Aznap állt munkába először. Vajoh meddig...? — Ügy határoztam, mara­dok. Kell a pénz, a gyerek is útban... Két bátyám — Zol­tán és Sándor — már itt dolgoznak, az apám is jön... Többen szóvá teszik, hogy Dombrádról nehéz a bejá­rás. Autóbusz kellene. Ügy mint Szabolcsvéresmarton és Pusztadoboson. IftANY EUROPA A kökszcsúzda alatt ké­szen állnak rakodásra az export-trahzii forgalomra is alkalmas RIV-es kocsik. Fenn már állítják be a ra­kott szovjét Vagonokat. Pár perc. és már zuhog is lefelé a koksz. — Éz az osztrákoknak megy — magyarázza Simák részére, támogatásképpen. Szóval, a tsz mindent meg­tesz,, ami tőle telik. kérdezem a lábadozó fiút, mit szeretne csinálni, ha ki- győgyülna betegségéből. Vá­laszában ő sem másabb, mint a mai többi: a gépek érdek­lik. „Az szeretnék lenni, mint Sándor testvérem. Traktoros...” Az anya közben három kis­párnát hoz be a szobából. Kettőnek a huzata nagyon szép. keresztszemes a har­madiké varrott. Színes fona­lakkal. A Jóska munkái. Nagy figyelemre és tettre- készség tanúbizonyságai. „Még lánytestvérét is meg­ajándékozna ilyenekkel” — mor.dis a fiú anyja Kívánjuk a tizenkilenc éves fiú teljes meggyógyulá­sát. (a. b.) Ferenc, a kökszcsúzda raktár- noka. Nagyon változatos a lista, háztartási, öntészeti, olajos koksz. Aztán itt rak­juk át a ként, kénkovandot is a piritet is. — Nagyszerű berendezés óz kérem — kapcsolódik a beszélgetésbe Karámos And­rás, a tizenöt tagú brigád vezetője. — Valamikor kéz­zel csináltuk. Tizenkét óra alatt raktunk át egy vagon­ból. Most negyven-negy­venhat kocsit is kiürítünk egy műszak alatt... — Az új. amelyik épül. még jobb lesz — folytatja kísérőm. — Az már korsze­rűbb berendezéssel lesz el­látva és méreteiben is na­gyobb. VIRÁG A FÜTÖHAZAN A vágányokon túl, a fel­vételi épület frontvonalában egy külsejében is impozáns, új épület körvonalai bonta­koznak ki. — A szertárfőnökség új épülete Ma volt a műszaki átadás. A régieket átadják a fűtőháznak. Öltözőt, mosdót rendeznek be benne. . . — magyarázza menet közben Földvári Lajos. Késő délutánba hajlik az idő, mire elérünk a fűtőház körletébe. Megkapó a rend és a tisztaság. Nyíregyháza fejlődő ipari üzemei nagy vonzóerővel hatnak a környező falvak, bokrok fiataljaira. A város­ban munkát vállalók szorgos kezének hiányát odahaza a tsz-ben gyakran megérzik. Traktorosok negyvenezerie Ez év márciusában egye­sült a Nyíregyházi Ságvári Tsz a felsősimáival. Összes földterületük 3300 kh, 390 dolgozójának jelentős része, mintegy 130 fő harminc év alatti. A fiatalok legtöbbjé­nek szülei is itt dolgoznak, de van akit barátok, isme­rősök hoznak ide. A -áfttitkár: „Nincs nagy gondunk a fiatalok elvándor­lásával. Számítását minden­ki megtalálhatja, akik mégis elmennek — az ismeretlen iránti kíváncsiságból — ha nem sikerül beilleszkedniük a zaklatottabb városi életbe, úgyis visszajönnek. A Ságvári Tsz dolgozóinak átlag élet­kora 36,2 év. Lapozgatunk a múlt évi végelszámolások­ban. A 8—9 hónapot dolgozó növénvtermesztők összk.ere- sete 22—28 000 Ft között osz­lik meg. A raktorosok 4C 000 Ft körül kerestek. Rákó György sertéstenyésztő 33 798 Ft-ot kanplt, Petris János fogatos 42 893-at. Mind fiatalok. ...és esküvő után? Závodszki Ilona: „Szüleim is itt dolgoznak, én a három­éves szakmunkásképző tan­folyamot végeztem el, nö­vénytermesztő vagyok. Jó iti nekem, múlt hónapban 1500— 1600 Ft között kaptam előle­get.” Kató Anna már nyolcadik vés tag. vőlegénye a tsz traktorosa. Az esküvő után is Itt maradnak. Márföldi Hona kukoricale­Benn a futóba zban míg ázfehibetűnőbb a rend. Szin­te ünnepi a hangulat. — Mindönkinek vah sa­ját virága. És társadalmi! munkában szereltük be á központi fűtést, most készül a villarríöSmuhelv. AIUJ, A S2ÖVMETUNÍOB(ÍL Áz átrakóban jubileumi! rérseny köti. A legfőbb tói: a kirakásra váró szovjet va­gonok számának csökkenté­se. A maradvány pár héttél ezelőtt még 2110 volt. Azóta háromszázzal csökkent. Vál­lalták, hogy november 25-rb ezerötszáz alá szorítják. Megszólal a hangosbé'llbn- dó: — A széles egyes vágány mérlegére megkezdjük a gü­ri tás t. •. Sarusok foglalják el a helyüket. . S az automata mérlegen egymás után dübörögnek át az áruval megrakott szovjét vagonok. Szerelvényszámra érkezik a vasérc, szén, koksz, műtrá­gya, cement, fa, gépkocsi, hús..., s innen cserébe az autóbusz, dömper, gépi be­rendezések. Növekszik a tranzitforgalom is. Nincs megállás, mindig van utánpótlás. Fél év alatt a túlteljesítés egymillió tonna. T A. velet tépdes, zavarja, hogy terveiről érdeklődöm. Még nem tudja. íétsz'k. néki, ho?v a lányok e-ütt von- ’? a munkában és ttibrr 5 emlegetik az agg! -.''oki kb- 'n- dulást, amivel a tsz jutal­mazta a fiatalokat, meg á hurka-kolbász vacsorái. Es­ténként a klubba járnak á simaiak és forgalmas 6 tsz- köroont klubterme is. Pilinszkl Erzsiké után siet­ni kell. mert ő nem áll meg, töri tovább a tengerit, úgy válaszol gat hegyes, pattogó szavakkal, ö mól- másfélé is dolgozott, de visszajött. Vőle­génye a magti'Z ónál vsft, de ő itt érzi jól magát. Traktor hajtja a földre iná­ga előtt a szárakat. Fiatalem­ber az ülésen, Glnesál József. „Három éve megyek ezen é gépen. Dolgoztam már más­felé is, de most itt veftebi házat magamnak. Édes­anyámmal lakom, még nőtlen vagyok.” Kitüntetés, akadémia A 390 dolgozóból 15 szo­cialista brigádban 312 fő ver­senyez a megtisztelő cím el­nyeréséért. Az ifjúsági bri­gád vezetője Tócslk Istvátf. „Posta-műszaki alkalmazá­somat hagytam ott annak idején, hogy visszajöjjek Nyíregyházára. Apám kíván­ságra is ez volt. Könyvelői vizsgát tettem a mezőgazda­sági technikumi érettségi mellé, agronómüs vagyok. A KISZ-ben vezetőségi tag. Sóstóhegyről járok ki, riap mint nap.” Komoly, megfontolt monda­tait önmagának is összefoglal­ja: „elégedett vágyók a sor­sommal.” A Ságvári Tsz a felsősimái út mentén helyezkedik el, a város határában. Fiataljai tudják hogy nem a „’’áros peremén” élnek. (barakső) így élnek a „város peremén" Tsz, ahonnan nem vágynak el a fiatalok

Next

/
Thumbnails
Contents