Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

t fMa! UfeLET-MAGYÄRORSZÄÖ 1968. nevemkor T. Tell Vilmos Könnyű lovasság TÁJÉKOZÓDÁS ÓH! Köd Hajnal öt óra. a Nap heted’ magával süt. Ezt a tőszom­szédom mondja, aki szintén a balkon korlátján könyököl. Én ködöt látok, halványan átderengő fényt. — Biztos, hogy süt a Nap? — kérdem udvariasan. — Igen, ma nagyon szép időnk lesz — hallom a vá­laszt. Visszamegyek a lakásba, nézem a szemem a fürdőszo­ba tükrében. Szemhéjam dió- nyira dagadt, és ringlószilva színe van. — „Metilt, egészen bizto­san metilt ittam tegnap. Ko­vácsék sohasem szerettek en­gem. Gondolták, eljött a kel­lő lélektani pillanat." Azonnal fellármázok min­denkit: — Kicsiny családom: a fe­délzetre! Apátok, nagyapátok meg fog vakulni, de az is le­het, pillanatokon belül meg­hal! — Menj azonnal az orvos­hoz! — mondja a feleségem, aki, mióta él. örül, hogy el­lentmondhat nekem. Szótlanul a szekrénybe nyúlok, előveszem a családi albumunkat, megnézem sze­retett anyám csodálatosan szép arcképét, még egyszer. Látom-e még valaha? Aztán előveszem Ady-t: „...beszökött az ősz...’’ — milyen szép. De szeretem ezt a verset. Megvakulok! Lehetséges? Milyen izmos a karom. A hajam hollófekete. És a szívem mint a vaj, minden­kinek mindent megbocsát. És ha kell, mint az acél, mindenért büntet — Gyere ide, kisfiam — halkan rebegem, mert nem akarok pánikot kelteni. Belenézek aranyos kisfiam szemébe, saját szememmel néz vissza rám. Az egykori szép, bársonyos fekete szem­mel. Megvakulok, elvesztem mind a két szemem világát. Elvesztem az életet, a vilá­got. Megsimogatom a fiút, érzem, menne már játszani, unja a túláradó szeretetet. Nem tisztel a gyerek, nem tudja, hogy néhány perc, és nem látom. Nem látom a vi­lágot, nem látok semmit, nem látom őt sem. Nyugalom! Odamegyek az akváriumhoz: milyen szép zöld ebben a ki­csiny tengerben minden. Fi­cánkolnak a halak. Aranyos kicsiny, pici aranyhalak. Ap­ropó : arany! Aranyhal, arany­haj. — 22—22—22!... — Azonnal! A taxival a Szigetre me­gyek, és futólépésben min­dent megnézek. A Casinóban megiszom egy pohár sört, és megnézem, gyönyörködöm a szép kemény fehér habjában. A „ködöt" már megszoktam. Már majdnem mindent látok, legalábbis halványan. Jön, vonaglik, kúszik egy nő. Ügy érzem, felém. Tudom, hogy ez csalás, de megnézem, mert tudom: soha többé semmi­lyen csúnya és szép nőt ezen a világon én már látni nem fogok. Vigasztalom magam: a halálraítéltnek is van utol­só kívánsága. „Milyen szép mozgású nő!” A kórházban valaki azt mondja: — Tessék helyet foglalni. Leülök. Jön egy fiatal, na­gyon szép nő, fehér köpeny­ben. Néhány gombot alul a köpenyén elfelejtett begom­bolni. „Milyen barna a comb­ja”. „Emberek, segítsenek. Ne hagyjanak megvakulni. Sze­retnék még élni...” Nézem: a nő nyakán ha­nyagul, sálként sztetoszkóp. Harmadéves orvotanhallgató. Főorvosnak szeretne látszani. Szóval üljek le? „Kérem, ez a szem az én szemem... Erre a nők azt mondták... És az utóbbi idő­ben ezzel a szemmel mindent láttam... És most... Én nem tudom, hogy mi történt”. Gon­dolataim afféle janicsárok, ellenem jöttek, ettől még szo­morúbb lettem. Közben egy idősebb fehér köpenyes hölgy a terembe egy hatalmas stósz lepedőt hozott, amelyből néhányat le­ejtett. Felugrottam, felemel­tem. Sajnáltam, hogy mind­ezt az orvos nem látja. Ki­néztem az ablakon: az utolsó kép, az utca forgataga, gyö­nyörű! És én megvakulok, pedig az élet, az emberek, a nők olyan szépek. Semmi baj, a hallásom na­gyon jó, nemcsak a zörejeket hallom, a hangokat is. A nor­mál „A” hangot különbül el­fütyülöm, mint a... — Maga az? — kérdi az or­vos, és blazirt arcot vág, hogy ne is sejtsem, mi fog most történni. — Ne féljen. — Én?... — Sápadt egy kissé, való­színű pszichés alapon — mondja. Azonnal megérzem: az- or­vos udvarias, sőt tapintatos. Azt akartam mondani: „maga most fél, maga gyáva!” Felfekszem a műtőágyra, tűszúrás, az orvos mesél: — Nekem is volt egy jégár­pám, amikor huzatot kap­tam... Nyitva felejtettem a kocsim mindkét ablakát. Hideg volt, és zuhogott az eső. Vigyázni kell. Kínos ez az ár­pa... Vágni kell! (suha) Éjszakai tötiéneiek — Mama, itt a brikett! (A Stern karikatúrája) /. A férj csendben vetkőzik. Szinte pisszenés nélkül képes már a szék karjára tenni za­kót, nadrágot. Inkább legyen gyűrött, de a szekrényt nem nyitná ki, mert annak nyiko­rog az ajtaja. Mikor a nadrágból bújik ki, egyik lábán egyensúlyozva, megreccsen a padló. Rossz volt az egyensúlyozás, mert az ilyenkor — annyi fröccs után, — bizony nehéz. A feleség ébredezik az ágyon. Nyújtózik, a férj lé­legzetét is visszafojtva lesi. Hiába. A feleség felkönyököl. Csendesen, nem zsörtölődve kérdezi: — Hány óra lehet szivem? A férj megkönnyebbül a meleg hang hallatán. — Tíz óra lesz nemsokára. Most már nyugodtan vet­KERESZTREJTVÉNY A Nagy októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmá­ból Komját Aladár „November 7” c. verséből idézünk rejtvé­nyünk vízszintes 1, függőleges 12, valamint vízszintes 42. számú soraiban. vízszintes: i. A versidézet kez­dete (folytatás: függ. 12, és vízsz. 42.) 12. Követségi gépko­csikon látható rövidítés. 13. Ver tetlen szántóföld. 14. Iskolatípus. IS. Recept. 16. Vonatkozó név­más. 17. Angolszász helyeslés (fonetikusan), iá. Felsőfok. 2i: Egyesület latinul. 23. Nagymama. 25. Duna menti város. 27. Üdítő ital. 28. Kor jelző rövidítés. 29. Személyes névmás. 31. Bizony — a régi magyaroknál. 32. Rang­jelző. — 33. Föld alatti várbör­tön — névelővel. 37. kettős be­tű. 38. Határrag. 39. A te személyedre. 40. Verő fele. 42, A versidézet befejező része. 44. Heverő. 46. Női név. 47. ...dézia. 49. Fizikai mértékegysége a din. 50. Nemzeti Vállalat; 52. Geo* metriai meghatározás. 55. AK. 56. Évszak. 58. A föld felé. 59. Kö­tőszó. 60. Duna menti város az NSZK-ban. 61. A héber nyelv ,,a” betűje. 63. ...fakó. 66. Észak­amerikai tó. 67. Égitest. 69. Men­ni — latinul. 70. Becézett nő) név (—'). 71. És — latinul. 78. Nem sietős a dolga. 75. Qöb, csomó (--’). 77. A vízszintes 28. fordítottja. 78. Folyó a Szovjet­unióban. Függőleges: Z. Közterület (—’). 8. Szemetesvödör. 4. Becézett női név. 5. Náci terrprszervezet volt. 6. Hegycsúcs. 7. Paszta. S. Latin kettős magánhangzó. 9* Lapos edény. 10. Orosz férfinév. 11. Dagály. 12. A versidézet foly­tatása. 16. Török méltóság. 18. Borfajta. 20. Kocsis mondja lo­vának, Induláskor. 22. Román pénzegység (ford.) 23. Átnyújtó (ford.) 24. Ritka férfinév. 26. Évszak. 28. Igevégződés. 30. For­dított személyes névmás. S3. Dísznövény. 34. Harsogja. 35. ...beigli. 36. Irodalmi mű névelő­vel. 38. kamata (-(-’) 41. Étkező. 43. Mindent elmond. 45. Portugál pénzegység. 48. ...&i motive (es mégis mozog a föld). 51. Gondol. 53. Dél tábornoka az amerikai polgárháborúban. 54, Becézett női név. 55. Török férfinév. 57, Textilnövény, 60. Svájci kanton. 62. Tanya, gazdaság — az angol­szászoknál. 64. Gyümölcs. 63. Monda. 66. Férfinév. 88. Bibliai alak. 78. Vonatkozó névmás. 72. Kettős mássalhangzó. 74- ÉA. 78. Elege van belőle. 77. Szolmizá- ciós hang. Selecták A drámaíró panaszkodik: — Megírtam a tragédiát, de nem tudom, hogy az ötö­dik felvonás végén hogyan fog meghalni a hős. — Mi sem egyszerűbb. Add oda neki az első négy felvonást, hogy olvassa el. * A mulatságot követő napon a fiú felhívja a lányt: — Emlékszem, Mancika, hogy tegnap este megkértem a kezedet, de arra már nem emlékszem, hogy igent mond- tál-e, vagy nemet. — Jó, hogy felhívtál! Én is emlékszem, hogy va-' lakinek igent mondtam, de kőzhet, nem okoz nagyobb bajt a zaj sem. Ám egyszerre a régi harangos óra ütéshez készülődik: egyetlen bim, az­tán vége. A feleség hirtelen felül: — Te azt mondtad tíz óra van, ez meg csak egyet ütött! — Ejnye szivem — húzza meg magát a férj. — A te kedvedért nem ütheti ki a nullát is. 2. Ugyanez a jelenet másutt. A különbség: a férj már le­vetkőzött, s elindul lábujjhe­gyen a dupla heverő felé. A szobában világos van, a Hold bevilágít. A férj megközelíti a heve- rőt, beméri magának, a lábát fölteszi... S ebben a pillanat­ban mellé zuhan. Vagy a fél­decik miatt látott duplán, vagy a holdfény volt csalóka. Az asszony a fal felé fordul­már elfelejtettem, hogy ki­nek. .. # Az idegenvezető kiviszi a tengerpartra a főleg nőkből ál­ló turistacsoportot és így szól: — Most pedig, tisztelt höl­gyeim, ha egy pillanatra el­hallgatnak, hallani fogják a tenger fülsiketítő zúgását,. * Egy özvegyasszony másod­szor is férjhez ment. Az új férj elégedetlen: — Túlságosan gyakran di- csérgeted előttem az első férjedet. — Drágám, ha majd meg­halsz, rólad is ugyanezt fo­gom mondani, va alszik. Mintha föl sem éb­redt volna. A férj már re­ménykedik, mikor csendesen megszólal élete párja; — Megtaláltad már az ágyat, fiacskám? 3. Ugyanez ismét, másutt. Az akció '— hiába, a gyakorlat, —- sikeres volt, az asszony egyenletesen lélegzik. A férj a lehető legnagyobb óvatos­sággal indul a sötétben a hit­vesi ágy felé. Beüt a bomba, nyöszörögni kezd a féléves Zolika. A férj ijedtében megmarkolja a böl­csőt, ringatni kezdi, s közben suttogja: — Aludj, kisfiam, aludj nyu­godtan. Semmi az egész, lá­tod, itt a cumi. Azzal ringatja a bölcsőt. Már örül a szive, hogy meg­úszta az esetet, mikor halkan megszólal az asszony; — Ne ringasd, fölösleges. Itt van a gyerek mellettem. (kan) KONCERT — AHOGY A KARIKATURISTA LATJA Kardténc Na látod, ez a te kitűnő navigációs készüléked! FENEGYEREK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents