Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-05 / 260. szám

tftW november S. KELET-MAGYARORSZAG s oTfTa! Szerződések A mezőgazdasági nagyüze­mi termelés biztonságot jelen, tő alapja a szerződéses ter­melés, illetve értékesítés. A korábbi években a szerződés- kötés formális volt, hiszen a szerződő felek az irányító szervek által részletesen ki­dolgozott és kiadott szerző­désmintától nem térhettek el. Ez a rendszer ebben az év­ben megszűnt A szerződő fe­lek ajánlott minták alapján köthették meg szerződésüket és az év háromnegyedének elteltével azt lehet mondani, hogy a változás helyesnek és szükségszerűnek bizonyult. Javult a szerződő felek kap­csolata, érvényesült a kölcsö­nösség elve, a kockázatvál­lalás terhei jobban megosz­lottak. A szerződéses termelésben az ajánlott minta kezdeti lé­pés volt. ’'fost továbblépnek az üzemek és vállalatok, amelynek jeleit az 1969. évi értékesítési szerződéskötések előkészületei tartalmazzák. A január elsejével életbe lépő alapfeltételek kormányrende­let formájában már megje­lentek. A területi szövetségek ezeknek alapján tárgyalást folytatnak vállalatokkal, il­letve értékesítési szervekkel. Nagy általánosságban ezek a tárgyalások eredményesek. Jellemző, hogy a vállalatok — nem véletlen, hiszen meg kívánják tartani partnereiket — nagyobb mértékben vál­lalnak kötelezettségeket, mint korábban. A Szabolcs- Szatmár megyei Állatforgal- mi Vállalat például a hízott sertés, vágómarha átvételénél már pár órás késedelmet is figyelembe vesz, s ha ez hi­bájából történik, akkor a ke­reskedelemnek megfelelően csökkenti a súlylevonást. Ugyanígy kedvező az is, hogy LAPSZELEN Rugalmasság A Nyírség Ruházati Szö­vetkezet megrendelést kapott 120 ezer darab orkánkabát készítésére. Az üzleti kap­csolat eddig sem egyszerű. Az anyag — 350 ezer méter — olasz gyártmány, a meg­rendelő osztrák cég, s a munka a Szovjetunió részére készül Magyarországon. Igen ám, de az osztrák cég az anyag szállításától számí­tott 25. munkanapon kéri az első 50 ezer orkánt, a máso­dik hasonló nagyságú tételt áz 50. munkanapon .,. Naponta tehát legalább kétezer orkánt kell kiszabni és összevarrni. Erre a Nyír­ség Ruházati Szövetkezet nem képes, bármennyire is átszervezik itt a termelést, még fia minden használható gépet és talpon levő munká­éról is erre állítanának rá, akkor sem. Mit csináltak? A munkát csak nem adják vissza? Nem, erről szó sincs, Tár­gyalásokat kezdtek a Minősé­gi Ruházati Vállalattal, a Sá­rospataki testvérszövetkezet­tel és más ktsz-ekkel: alvál­lalkozóként lépjenek be az üzletbe. így történt, hogv a minőségi elvállalt hatezer orkánt és a sárospatakiak is beleegyeztek elvileg a nekik Sem rossz munkába Ez az idei Ötödik export­társulása a Nyírség Ruházati Szövetkezetnek. (Korábban egyszer történt hasonló.) Mért érdemes ezt említeni? Azért, mert teljesen új jelen­ség gazdasági életünkben, fő­ként a konfekcióiparban. Rugalmasság és újfajta Szemlélet — ez tette lehető­vé a társulást. Mindenki jól jár, a népgazdaság is. a fő- vállalkozó meg az alvállalko­zók is Ha mindenkinek jó, akkor keresni keli a lehető­ségeket. magyarán meg kell szokni, hogy elébe menjenek a vevőnek, másrészt a pon­tosság érdekében még azok­kal is együtt kell működni, akik versenytársak egyéb­K. L szállítás esetén a távolságnak megfelelően növekszik a költségátalány. A Tejipari Vállalattal folytatott megbe­szélések szintén eredménye­sen végződtek s ebben a leg­kedvezőbb az, hogy a Tejipa­ri Vállalat a tsz-eknek a tej ellenértékét kívánság szerint hóközben is átutalja. Az előzetes tárgyalások, amelyek a jövő évi szerződé­ses termelés végső alakulá­sában fontos szerepet tölte­nek be, nem minden vonat­kozásban zárultak ered­ménnyel. Pontosabban a ter­melőszövetkezeteknek nagy előnyére szolgálna, ha a do­hányipar minősítője a terme­lőszövetkezetben venné át a termést. Ez egyrészt gyorsí­taná az átvételt, más vonat­kozásban utólagos reklamá­cióknak is elejét venné. ‘Az ügyben megállapodás még nem jött létre. Tárgyaltak arról is. hogy szerződő válla­latok a tsz-ek által igénybe vett rövidlejáratú hitelek ka­matterhének egy részét vál­lalják át, mert ezzel egyes kevésbé gazdaságos termék nagyobb arányú termelését ösztönöznék. Néhány vállalat nem zárkózott el a gondolat realizálásától, de konkrét megállapodások még nem születtek. A sok közül csupán né­hány jó és pár megoldatlan problémát közöltünk. Vég­eredményben ami a legna­gyobb eredménynek számít az, hogy teljes mértékben új alapokra épül a jövő évi szerződéses termelés. Nem arról van szó, hogy a válla­latok rosszabbul járnak, in­kább arról, hogy az új kö­rülmények között kiegyenlí­tődnek a korábbi aránytalan­ságok. Kétségtelen a terme­lőszövetkezetek ezek utár. nagyobb kedvvel és odaadás­sal tesznek majd eleget szer­ződéses kötelezettségeiknek Gyakorlatig azon kívül, hogy gazdasági előnyökkel is jái a tsz-ek részére kötött meg­állapodások betartása, a tervszerű termelés továbbfej­lesztésében is nagy jelentő­sége van. November elején tartunk és még nem volt példa rá, hogy egy követke­ző év szerződéses termelése ennyire konkrét formában napirenden legyen. Ezért is szükséges megjegyezni, hogy az érdem a tsz területi szö­vetségeké, s ez ismételten be­bizonyítja, mennyire szükség volt az érdekvédelmi szer­vek létrehozására. S. E. Mechanizmus távirányítással Ember éli és gondok a hatvanéves Nag) halászi Kendergyárban A Nagyhalászi Kender­gyárban 1903-ban kezdték a kender tilolását. Kézzel és verítékkel. Akkoriban még csak rostkikészítéssel foglal­koztak. Negyven-hatvan em­ber. A nyers kenderkórót a környező falvak kis gazdasá­gaiban termelték meg, A fel- szabadulás után bővült az üzem. Lassan modernizálódik. Négyszázötven embernek ad munkát és kenyeret. Három műszakban termelnek. Ma már a rostkikészítéssel nem a hagyományos módon, hanem géppel foglalkoznak. így végzik a tilolást is. Régen a kende rnozdofját fűtésre használták. Most mű­gyantával keverve értékes bútorlapokat készítenek be­lőle. Itt van az ország legna­gyobb kapacitású matrac­üzeme is. Akták kilói Nagyhalász és Szeged kö­zött csaknem háromszáz ki­lométer " távolság. Innen. Szegedről irányítja a Nagy- halászi Kendergyárat a a Rostkikészitő Vállalat. Mi­lyen ez a távirányítás? Milvius Lóránt, a gyáregy­ség vezetője sorolja a pozití­vum-'“ * Elmondja nem tel­jesen önállóak. A könyvelés Szegeden történik. Készíte­nek tervjavaslatokat, s eze­ket vagy elfogadják, vagy nem. Az utóbbi időben igen. Ezelőtt a gyár gépeinek a javítási költségeit is Szege­den intézték, most 60—70 százalékban a nagyhalásziak. Önállóan rendelkeznek a matracüzem felett. Szabad­kezet kaptak a rost és bútor­lapüzem egyes termékeinek az értékesítésére is. Könnyí­tetlek az anyagbeszerzésen önállóan vásárolhatnak, nin­csenek kötött keretek, mint a régi mechanizmusban. Bővült a gyáregységvezető jogköre, adhat' fizetés nélkü­li, rendkívüli szabadságot, dönthet a munkásruhák ki hordásában. Személyi ügyek­kel foglalkozik. Rendelkezik jutalomkerettel, s hatásköré­be kerültek a műszakiak és adminisztratív dolgozók fel­vétele. És ezeknek örülnek. Van azonban a távirányításnak hátránya is 1968. szeptember végéig a telefonköltség 16 343 forint volt És nagyon sok a körlevél. Megszámlálhatatlan Megmértük: 3 kiló 28 deka volt. — Ez már jó. Több is volt Sokszor tíz-húsz oldalasakat kapunk. Ez is a távirányítás­hoz tartozik — ^•«•zi meg a gyáregységvezető. Miért Sarkadról ? Tökéletesítésre szorul ez j távir-'-W-'-s. Sok jogkört ad­tak át a Nagyba1*—1* Ken­•••nak, a mechanizmust azonban csiszolni kell. Évente 1850 tonna tilolt kendert és kócféleséget ké­szítenek. melyet Budapestre, Pécsre, Szegedre szállítanak. " íhez évente 7700 tonna kó­ró átlátását végzik. Most gé­pesítették. Ez könnyített a nehéz fizikai munkán. Ezen­kívül 4800 köbméter bútorla­pot gyártanak, melynek az alapanyagát részben saját rostaüzemük, másrészt a testvértelepeik biztosítják. Készítenek 12 ezer mázsa kárpitos kócot, felét a mat­racüzemben használják fel. Évente 175 ezer darab n rácot gyártanak, melynek többsége afrik tömésű, s az alapanyagát Marokkóból .im­portálják. Csakhogy a nyers kender­kórót kizárólag más megyé­ből kapja a gyár. Ez nagy­mértékben növeli a költsége­ket. Egy tonna szállítási költ­sége p Iául Sarkadról 320 forint. Évente 9 ezer tonnára van szükség. Ez 2 millió 800 ezer forint. Lehetne csökken­teni, ha a nyers kenderkóró egy részét azokban a sza- boP-s-szátmári tsz-ekben termelnék meg, amelyek er­re megfelelő adottságai ren­delkeznek. Olcsóbbá válna a szállítás, term 1 ■ iárrá­nak a közös gazdaságok is. Egy mázsa rostkender JlO forint. Holdanként 35--10 mázsa is megterem. Amíg ez nem y’aődik meg. a megyén kívül tizenöt tsz-szel állnak kapcsolatban Sárrétudvari tói G,w” .......... ‘•■k nincs A bútorlapgyártó üzeni alapanyagát — a ! -der pozdoriáf — részben más te­lepekről kell Nagyhalászba szállítani. Ez évben 6 ezer mázsa szállítására kaptak engedélyt. Ez -----tmiil!5 fo-' került. Ezen is te­hetne seeíter.i, ha a röst- üzem és a szárítóiéi ->p kapa­citását bővítenék. Tíz éve ták Vatják az elavult, de oly szükséges présgépet a bútor­lapgyártó üzemben. Újra lenne már szükség. Egy év alatt megtermelné az értékét. Van arról szó, hogy Sze­gedről ’ utalnak egv tij présg Hogy mikor? Ez a kérdés [gaz. sok váltónál történt a? utóbbi egy észten- dohén a decent-atí-Mái« kö­vetkeztében. Több és na­gyobb jogköh kapott a gyár- egvség, de ezn nCg javítani k<ül. Önállóit* pénz nélkül... Itt azl mond iák: nagyobb az Önállóság, de ná-iti is kell, hnw a oblémákát nlég"*!- ják És ez igaz. Az üzem ével termelési értéke 70 millió fo­rint. S még a távirányítás inét- i"t.t is több gobdőt fovd'thái- n A bak a dőlgőz,ó emberekre. Négyszázötven embernek nincs i..-«»felelő Ivóvize Nincs korszerű ebédlő, öltö­ző. szekrények, rí-os egész­ségtelen a bűtorlapüzem. Hatvan év után eddig ?1- .1 RM. mí— minimális követel­mény Ezt a gyár dolgozói joggal igénylik és elvárják. Farkas Kálmán A megye egyik legkor­szerűbb malmát építik Kisvárdán. A közel 12 mil­liós beruházásból épülő új létesítmény építését a Kis- várdai Építő Ktsz végzi. Képünk: A vasbetonszere­lő-brigád az alaphoz szereli a vasszerkezetet. Ének Emil felvétele Rizsaratók Szombaton délben sokan várják a botpaládi buszt a fehérgyarmati .-,kaszinó” előtt. Csak húsz perccel a déli harangszó után indul, de már fél tizenkettőkor egész tö­meg topogott, ahová majd befut Nagyarból. A többi négy járatra összesen nem akarnak ennyien felkerülni, mint erre az egyre. Indul pe­dig egy 13,40-kor is. De szombat van, mindenki ha­marabb szeretne hazakerülni, elsősorban a távoli Paládok lakosai. Meg a sonkádiak, kölcseiek, fülesdi bevásárló háziasszonyok, Vámosoroszi, Nemesborzova, Mánd. Penyi- ge ügyes-bajos utasai. A kalauzok leemelik & zsír­pumpát és derekasan dolgoz­nak. Végre befejezik, nyílik az ajtó és nekiesik mindenki Egy kiskátona hátra nyomja a férfiakat, hogy áz öreg és gyermekes nők előre jussanak. Néhány kövét* fiatalasszony szemérmetlenül előre tolja po­cakját, mintha kismama len­ne és tolakszik. A borgőzös hazatérő tréfál: „Ez majd­nem olyan nehéz, mint a fog­krémet visszanyomni a tu­busba.” Már fele fenn van a tár­saságnak, az ülőhelyek már mind foglaltak, amikor kide­rül, hogy az egész várakozó csoport második fele egyet­len társaság, tarka ruhás asz- szonyok és barna bőrű fér­fiak, gyermekek zsivalygó gomolyaga. Iszonyú sok cso­maggal. És milyenekkel. Te­le zsákok és nagy szerszám- kötegek. összekötözve gondo­san. Kaszák! Pengéjük külön gondosan bebugyolálva zsák­vászonba és leszerelve, mel­lékötözve a nyélnek. Nagy zsivalygásukból csak a süket nem érti meg, hogy botpa- ládiak, kispaládiak és most rizsaratáson voltak Tiszasü- lyön. Jól kerestek, fékezik a jókedvüket, de ez mégis nagy tumultus így együtt. Udva­riasan megvárták, míg a töb­biek felszálltak, de ezzel csak azt érték el, hogy az egész zsúfolt utastömegen át cipe­lik a zsákokat és emelgetik a szerszámkötegeket. A fiatal kalauz aggódva figyeli, hová teszik az első köteg kaszát. A csomagtartó­ba ne, azt mondja, mert ráz a busz és valakinek a fejére esik. — Nem esik az1 — mond ia egy tagbaszakadt cigány, alighanem a csoport vajdá­ja. Az utasok azonban, akik a kaszák alatt ülnek, bizalmat- anul nézeg"tik a fejük fölöt- í hálókat. A vajda erre morogva le­szedi. Függőlegesen tartja, így tartják a többiek is. A rizses zsákokat még mindig cipelik befelé A viszály magvai már el vannak hint­ve az utasok között. Zsiva- lyog már az egész busz. Ki nek a lábát csiklandozza ég> kaszanyél, kinek a lábafejért tettek egy nzses zsákot. „Te gye odébb” — „Tegye odéb! maga a lábát” — „Ne döf ködjön” — „Döfködi magái a nagynénikéje” — ilyenek hallatszanak mindenfelől A fiatal kalauz ijedten nézi a fejleményeket. A sofőr meg­szánja, kiszáll, hátrajön az ajtóhoz és rámordul a tár­saságra: — Ki adott engedélyt ar­ra, hogy kaszát szállítsanak az autóbuszon? Nagy csend lesz ám erre. Az engedély szó megteszi a hatását. Egy bátortalan női hang megszólal hátul: — Hol vannak itt kaszák“*' Be vannak azok csomagolva szépen, szabályszerűen. Na, most meg a szabály szerű szó nyomja a kis so­főrt. Ráncba szalad a hóm loka. Látható, azon töpreng mi van a szabályzatban minderről. De hogy mégis győzzön, rászól a vajdára, aki állva tartja a szerszámköte- get: — össze ne karcolja vele i kocsi tetejét. Szegény vajda. reszkető mezekkel emeli a köteget. íogy beteszi az ülés alá. És iont idegességében megkoc- antja az autóbusz vakító fe- érre lakkozott mennyezetét. — Na látja! — szól diadal- asan a sofőr. A paládiak ész nélkül igye- eznek az ülések aló rejteni i kaszakötegeket. Gyöngé­den, óvatosan. Ezalatt a má­sik kocsi kalauza is átjön, segíteni a kollégáknak. Har­sány. kövér, könyörtelen em­ber. Azzal kezdi, hogy elor­dítja magát: — Kaszások leszállni! Itt nem iehet kaszával utazni. És most furcsa dolog tör­ténik Azt az utolsó két-há- rom szerszámköteget. amit nyilvánvalóan az utasok csen­des ellenállasa miatt nem le­hetett eddig eldugni az ülé­sek alá, most tucatnyi kéz fogja, irányítja Egyszeriben sikerül mindet eltenni Az jgyik segítőtárs halkan mo­rog: „Hol vannak itt kaszák?” A vajda nem ismeri fel ben­ne az idegent és rámordul: ..Hallgass mán te! Vagy azt akarod, hogy gyalog men­jünk haza Botpaládra, 38 kilométert?” Az utas ijedten kapja szá­ja elé a kezét és bocsánat- kérőén von állat. A vajda csak most látja, hogy nem cigány Ö is szólni akar, de ő is szája elé kapott kézzel hallgat Ezen aztán mindket­ten elmosolyodnak. Lassan — a három ='aven- ruhás is elmosolyodik. A vendégkalauz kollégájára éz. A sofőr leugrik, beül á ve­zetőfülkébe és indít Gemtélyl Nagy Eoltéft

Next

/
Thumbnails
Contents