Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

1968 november E fcET/ET-MAGYARORSZAä 9 oMaf Értekezlet gyertyafénynél MUNKÁBAN AZ ÓRIÁS DARU. A MÁV 60 tonnás motoros daruja a helyére eme­li a 27 méteres vasoszlopokat, a sóstói útépítésnél. A vasoszlopok az út telett átívelő híd tartópillérei. Hammel József felvéiele Szabolcsi élet a fővárosban Hajógyári beszélgetések Négy asztal és huszonkét szék a tanácskozó berende­lése. Az egyik asztalion — amelynél az igazgató és a vállalat vezetői szoktak ül­ni, — vastag, fehér diszgyer- tva áll. Biztosan saját ter­mék. hiszen a Nyírbátori Növényolajipari Vállalatnál készítenek ilyet is. De ennek a gyertyának fontos szerepe van. Reggelenként itt jön ösz- sze a vállalat húsz legfon­tosabb vezetője, az igazga­tótól a térmesterig. Pontban nyolc órakor meggyújtják a gyertyát és ez jel arra, hogy sorrendben az első be­számoljon munkaterületéről. Az értekezlet addig tart, míg a gyertyát el nem fújják. Pontosan fél kilencig. Átlagosan tehát másfél perc jut egy-egy emberre Ezalatt minden fontosat el kell mondania. Már beleta­nultak, szinte csak a számok­kal beszélnek, amik kívülál­lónak nem mondanak sem­mit. Bezzeg a szakember­nek! Egy ilyen gyárban, ahol a présből kijövő olaj hőmér­séklete megmutatja, milyen munkát végzett a pörkölő, s a pörkölő munkája a ka­zánháztól függ, s a kazán­házé .. Szóval szerves egész az egész gyár. De ha valahol, bármilyen lényegtelennek látszó mun­kafolyamatnál hiba adódik, — annak az egész üzem ká­rát látja Menet közben ke11 tehát mindenen segíteni, na­Hogyan alakul Szabolcs közös gazdaságaiban a szak­ember-ellátottság? E fontos kérdés került napirendre a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő mezőgazdasági társadalmi bizottság tanácskozásán októ­ber 29-én. Ismeretes, hegy a mező- gazdasági szakember-ellátott­ságban a lényeges és gyors változás 1962 után követke­zett be, amikor a tsz-ek öt évre szóló káderfejlesztési tervet dolgoztak ki. Ennek megvalósítására való törek­vés eredménnyel járt. Négy évvel később hasonló terv készült valamennyi termelő- szövetkezetben. Ennek végre­hajtása újabb sikert eredmé­nyezett. így 1967-ben már 220 egyetemi, 256 felsőfokú technikumi és 336 középfokú technikumi végzettségű szak­ember dolgozott közös gazda­ságainkban. 1963—67 között 422 szaktechnikus és 1110 technikus végzett, akik kö­zül 214 szaktechnikus és 356 technikus a tsz-ekben helyezkedett el. Nehezíti munkába állásukat az ismert lakáshiány, bizonyos félté­kenység az Idősebbek részé­ről. étkezési fjondok. s a há­zastársak elhelyezkedésével járó problémák. Évente átlagosan 120—130 szakember kerül a mező- gazdasági tanintézetekből a megyébe. Fontos, hogy ve­lük megkülönböztetett mó­don foglalkozzanak, hogy az eltöltött gyakorlati idő után megmaradjanak a szövetke­zetben. E tekintetben az utóbbi időszakban javulás tapasztalható, de még így is figyelemre méltó, hogy 17— 18 százalékuk eltávozik más megyékbe. A mezőgazdaság­ban a gépesítésé a jövő. Ez megköveteli a szakmailag képzett gépészeket stb. Gond, hogy eddig az or­szágban csak a Budapesti Agráregyetemen és Mezőtúron volt felsőfokú gépészkép­zés, s a végzettekből kevés Jutott Szabolcsba. Nehezí­tette a helyzetet az Is, hogy a tsz-ek sem igényelték kel­lőképpen. Javítani fog ezen, hogy Nyíregyházán is meg­f»onta, hogy a lehető legüte­mesebben, szervezetten és tervszerűen menjen a mun­ka. S azt mondják ez a gyer­tya aranyat ér. Miért? Olyan értékes len­ne manapság a parafin? Nem. A gyár eredményei, az idei munka, és a számok többet mondanak minden­nél. Tavaly az országos válla­latnál indított munkaver­senyben a legkisebb egység, a nyírbátori lett az első. Meg is kapták érte a jutal­mukat, s nemcsak egy szép kiállítású díszoklevelet, ha­nem két nap plusz nyeresé­get is. A tavalyi eredmé­nyek tehát nem lebecsülen­dők, s ez azért fontos, mert az idei terveket erre ala- linzták. Az idén már túlteljesítet­ték a tervezett nyereséget eddig több mint hatmillió forinttal. Ez a kitűzöttnek a négyszerese! (Szinte nem akarják elhinni maguk sem.) Hogy milyen szerepe volt ebben a gyertyának? Nem lehetne azt állítani, hogy csakis annak köszönhető. Nyilvánvalóan nagyobb volt a súlya az olcsó és kitűnő szovjet rostlenmagnak a hat­millióban, vagy a nyolc szo­cialista brigád munkájának, az anyagelőkészítésnek, a munkaversenynek, a gépek jó műszaki állapotban való tartásának... És még annyi másnak is. Az önköltség csökkentésének, vagy a ter­kezdődött a képzés, s ez év­ben már végzett szakembe­rek kerülhetnek a közös gazdaságokba. Évente 20—25 ilyen szakember kerül tsz- einkbe. Érdemes volt a mezőgaz­dasági szakember-ellátottság­gal annyit törődni, mert ez meglátszik a tsz-ek gazdál­kodásán. Szabolcs az utolsó helyről az utóbbi öt év alatt végzett jó munka eredmé­nyeként a legjobbak közé került. Ma már 218 tsz- ünkben van felsőfokú vég­zettségű szakember, 28 tsz- ben középfokú és csak 6 tsz nem rendelkezik megfelelő szakkáderekkel. A javulást segítették elő az ösztöndíjak, amelyek szorgalmazása a jö­vőben is fontos teendő a közös gazdaságok részéről. Szó volt a tanácskozáson arról, hogy a gazdaságirá­nyítás új rendszere sürge­tően igényli a közös gazda­ságokban is az üzemgazdá­szok, agrárközgazdászok, az értékesítési és áruforgalmi ismeretekkel rendelkező szakemberek beállítását. Már a folyosóról hallat­szott a közeledő léptek kop- panása! Gyorsan! Aki időt nyer, életet nyer! Köpcös termetét megha­zudtolva, egyetlen lendület­tel a mellékhelyiségben ter­mett, berántotta maga mögött az ajtót és a kulcsot kétszer ráfordította. Nagyot sóhajtott, reszkető kezefejével letörölte a verí­téket a homlokáról. Igenám, de itt sem marad­hat az idők végezetéig! A keskeny ablakhoz lé­pett, oldalvást kipréselte a felsőtestét, lenézett a gyárud­varra. Az udvar tele volt jövő­menő, rakodó, cipekedő em­berekkel, fikarcnyi esélye sem volt rá, hogy ne vegyék észre. Megpillantotta a villámhá­rító vezetékét. Kinyúlt, megragadta a vas­tag kábelt, kihúzódzkociott, elrúgta magát az ablakpár­kányról, rövid de rémületes kapálózás után sikerült a fél lábát megvetnie egy tartóva­son. A nadrágja elszakadt, tenyerét égette a kábel, de 6 melékenység emelésének, avagy az anyag és energia megtakarításának... De azért nem szabad el­hanyagolni a gyertyát sem. Először azért nem, mert sokkal könnyebb egy hibát kijavítani, mint a plenum előtt bevallani és meghall­gatni az érte járó „dicsére­tet.” (Van is izgalom reg­gelenként, amikor az üzem­vezetők megkapják előző napi eredményüket, még ér­tekezlet előtt.) Ez jelent bizonyos fokú — nevezzük így. — lelkiis­mereti hajtóerőt. Az embe­rek azon igyekeznek, hogy­ne kelljen bevallaniuk sem­mit, ami kellemetlen. De van még másik két hatása is. Az egyik: a válla­lat vezetése a lehető legru­galmasabban, gyorsan és célravezetőén tud intézked­ni, mert minden reggel ala­posan elemzik a napi mun­kát. Első kézből kapja az információt és frisset kap, tehá. a rá alapított intézke­dés alapos és minden rész­letre kiterjedhet. A másik: az embereket pontosságra szoktatja. Fej­lettebb ipari országokban a vállalatok percre beosztják a dolgozók idejét. Ha utói akarjuk őket érni — és ez üzemszervezési szakemberek véleménye a nyírbátori kí­sérletről, — nekünk is meg kell tanulnunk az idővel gazdálkodni. Kan István Elsőként az országban Megalakult a Tisza menti Tsz-ek Építőipari Közös Vállalata November 29-én, a Tisza menti Tsz-ek Területi Szö­vetsége szervezési és előké­szítési munkája nyomán Szabolcsban, elsőnak az or­szágban megalakult a tsz-ek építőipari közös vállalata. Az új, tsz-közi vállalat létreho­zásához a területi szövetség 76 tagszövetkezete és más öt, a Nyírségi Területi Szö­vetséghez tartozó tsz csatla­kozott A tsz-közi vállalat köz­ponti irodája Nyíregyházán, a Beloiannisz téri Irodaház­ban van. Már november 1-tól megkezdi tevékenységét. Hozzálát építőipari anyagok, gépek, berendezések beszer­zéséhez. Mintegy 7,5—8 mil­lió forint saját alappal kezd, amit a társ tsz-ek fizetnek be. Az előzetes felmérések szerint 1969 teljes esztendő­re 65 millió forint termelési értéket fog produkálni, s 540 főt foglalkoztat. ügyet sem vetett rá, csak kú­szott felfelé. Feltornázta magát az iro­daház lapos tetejére, meg­fordult, lehasalt, az eresz- csatorna fedezéke mögül le­nézett. Üldözője már 0tt mászik a kábelen, most ér fel a har­madik emeletig! Futás! Az épület túlsó oldalán tüzoltólétrát talált, azon le­ereszkedett, egy szénkupacra pottyant, onnan begurult a kazánházba. Szerencse a szerencsétlen­ségben! A kazánházban ép­pen nem tartózkodott senki, így hát észrevétlenül besur­ranhatott a csövek dzsungel- jébe, jó negyedóráig has- mánt kúszott-mászott közöt­tük, végül valami szellőző­aknán keresztül halálos fá­Ujpest határán, a Váci úton gyáróriás; a Magyar Ha­jó- és Darugyár. 7000 em­bert foglalkoztat. Dolgozói­nak 40 százaléka vidéki és nagyon sok a szabolcsi, szat­mári. — Nem véletlen. A szabad­ban végzett munkához szo­kott vidéki ember alkatilag a legalkalmasabb a hajóépí­tő munkára — mondja Cseh Árpád, a személyzeti főosz­tály vezetője Ezért is alkalmaznak szí­vesen vidékieket — Munkaerő gondjaink vannak. Szeretnénk lemenni a megyékbe — Szabolcsba is — munkásokat toborozni. Persze íel kell készülnünk er­re. Nem valami rózsásak a körülmények a különböző helyeken átmeneti megoldás­két létesített munkásszál­lóinkban. Tavasszal kor­szerű 600 személyes mun­kásszálló építéséhez kez­dünk. Ott majd négyágyas szobákban szállodaszerű elhelyezést kapnak dolgo­zóink. Jó munkások Az épülő hatalmas tenger­járók mellett játékszernek tűnő kis motoros visz át a Dunán a Szúnyog-szigeti munkásszállóra. A gondnok néni kis csoport szabolcsit tessékel be az egészségügyi szobába Míg bemutatkoznak, mindegyikhez és mindegyik­ről van ef»v szava. (Jó volt tapasztalni a gyárban, hogy szeretik a mieinket.) Földi István Dombrádról, Gál Miklós Kántorjánosiból. radtan kikeveredhetett a napvilágra. Sajgóit minden izma, kap­kodva szedte a levegőt, a szája, szeme, a füle szénpor­ral volt tele. Leült a földre, érezte, hogy nem bírja to­vább. De hátha üldözője el­vesztette a nyomát? Akkor nem veszett kárba az ideg­tépő izgalom. A szellőzőnyíláson megje­lent az üldöző, öszes, so­vány férfi, kék köpenyben. Erőinek végén járt ő is. Ne­kitámaszkodott a falnak, alig jutott szóhoz. — Főmérnök kartárs — K­hegte, miközben egy papír­lapot kotort elő a zsebéből. — miért csinálja ezt velem? Valakinek vállalnia kell a fe­lelősséget! Könyörgöm, írja alá ezt a megrendelést két kiló műszaki kenőszappan­ról! Mindkettőjüknek fehér a ha­ja. ötven körüliek. Arad be­lőlük az otthon, a családi körben töltött két nap derű­je. Ma jöttek vissza Két fia­tal fiú lép az asztalhoz: Ge­ese Kálmán Tivadarból és Dobos László Turistvándiból. Vasszerkezeti lakatosok. — Jöjjünk még többen is? — kérdezi nevetve Földi bá­csi. Mert vagyunk itt bőven a megyéből Menne csak végig a gyáron, minduntalan szabolcsiba botlana. Elmondom: érdekel a sor­suk. Kicsit csodálkoznak, azután elkomolyodva mond­ják: jólesik nekik. Gál Miklós viszi a szót. Tizennégy éve dolgozik itt. Hajókovács. Minden héten utazom. Négy utazást térit a vállalat, ki is használom. Hogy érdemes- e? Legutóbb 3500 forint volt a bérszalagomon. Igaz, ke­ményen megdolgozom érte, kinti szerelésen télen, nyáron. Már megszoktam. — Család? — Két kislányom van. A nagyobbik 13 éves, a kicsi másfél. Jó velük otthon len­ni, de a megélhetésem itt van, s az övék is. Fekete vonat? — Nekem is jólesne a csa­ládommal élni — szól közbe Földi István. Már nagyok a gyerekeim. A lányom a gu­migyárban dolgozik, a fiam fodrász a Sóstón. Nem va­gyok már fiatal, nem mellé­kes, hogy mennyi lesz a nyugdíjam. Emiatt jöttem el ide öt éve. A Mo2iüzemi Vállalat dolgozója voltam otthon a községben, nagyon keveset kerestem. Nézze fa­lábam van. S mikor otthon jártam munka után, bizony volt, ahol megmondták nyíl­tan; mit kezdjenek egy falá­bú emberrel. Itt rögtön fel­vettek. A daraboló műhely­ben dolgozom, vasas szak­mában. Érzem, hogv szükség van rám, ragaszkodnak is hozzám. A párttagok is be­fogadtak maguk közé. Alap­szervezetünk vezetőségének egyik tagja vagyok. — A heti hosszú utazás? — Szokás dolga. De a „fe­kete vonat”, amiről mosta­nában annyi szó esett, nagyon rosszul jött! — csattan fel Gál Miklós. — A munkások az okai? A MÁV miért en­gedi az italárusítást? Becsü­letes munkásember különben sem issza el a fizetését. Miért útalánosítanak? Nemcsak szabolcsiak utaznak azoh a vonaton. Lassan csillapodik az indulat, s a két idős em­ber a fiúkat bíztatja. Elmondják, hogy Fehér- gyarmaton és Debrecenben is jelentkeztek ipari tanuló­nak. Betelt a létszám, ma­radt Budapest. Ahhoz képest, hogy egy éve szabadultak, jól keresnek. Kálmánnak 2000, Lacinak 2600 forint az átlagkeresete. — Mire költik? — Öltözködésre, szórako­zásra, kosztra. Bár mostanában gyak­ran túlóráznak, így is marad szabad idő. Az idősebbek a klubszobában a tévét nézik, ultiznak, társasjátékkal ját­szanak, olvasgatnak. És per­sze a vacsorafőzés... A fiata­lok jó időben fociznak, nyá­ron úszkálnak a Dunában. — Eljárunk sportrendez­vényekre, moziba, színházba. Szombatonként táncos klub­est van. A KISZ-szervezet rendszeresen programot nyújt a fiataloknak. — Gondoltak rá, hogy vég­leg letelepedjenek a főváros­ban? A kérdés után támadt nagy csendben az egyik fiatal­ember halkan ennyit mond: — A fél falumat nem ad­nám Pestért. A többiek nem szólnak. Úgy látszik, egyetértenek. A fiúk elköszönnek. Ahogy becsukják maguk után az ajtót, arra gondolok, vajon haza találnak egyszer? „A hajógyárat ne bántsa!*' Földi bácsi eltűnik néhány percre és falubelijével, Nagy Józseffel tér vissza. Nem fia­talember, már sok mestersé­get megpróbált. Itt is be­iratkozott a targoncavezetőt tanfolyamra. Felesége a dombrádí Vörös Csillag Tsz tagja. Két fia és egy lánya van. — A nagyobbik fiam ön­tözéses gépész lesz. A gyer­mekeim jövőjén sokat gon­dolkodom. Tudja mit mon­dott a fiam osztályfőnöke egyszer? .Józsi bácsi, a fiún észrevenni, ha maga szabad­ságon van.” Ez is, meg már 1935 óta járok el dolgozni a falumból. Elhiszi, hogy kez­dem unni? De a megyei épí­tőipari vállalatnál a mosta­ninál kevesebbet i "értek ál­landó vidéki munkáért. — Úgy érzik, érdemes a családtól távol élni, itt a munkásszállón? Gál Miklós rosszallóan csó­válja a fejét. Félreértett. — A hajógyárat ne bánt­sa. Ha gondunk, problémánk van, szólunk, és ha lehet, se­gítenek. Házon belül elin­tézzük. Ha jót akar, azt ír­ja meg, hogy a nyíregyházi állomáson ne az utolsó pil­lanatban tolják be hétfőn a 7,43-ös miskolci mentesítő vonatot. Sötét este lesz, elbúcsú­zunk. Kicsit megkéstek a va­csorafőzéssel. Lebbencs ké­szül majd, meg pörkölt. Kádár Edit Egyetemről a termelőszövetkezetbe Sokat javult 5 év alatt a szabolcsi gazdaságok szakemberellátása Kürti András: ■HA JSZA

Next

/
Thumbnails
Contents