Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-21 / 273. szám

ÍW>8 november 21. im.rr-wATSYAjföSsEÄi» 8 oMaf Meditáció a prakszisról Szamuely, Mosolygó és Nyisztor „Nézze meg ezt a hallat­lanul gazdag programot” — adta a kezembe a kötetnyi nevet és előadáseímet vonat­beli ismerősöm. Nagy hévvel kezdte magyarázni, hogy a Semmelweis-kongresszusról jön, sajnos csak három na­pot tölthetett ott, mert itthon sok a munka, s a családban is szükség van rá. „De mi­csoda három nap volt ez is! A legújabb kutatási eredmé­nyek, ragyogó kísérletek Le­ni ngrádból. Zürichből. Köln­ből. Üi -Delhiből és Tokió­ból . . Hosszan ecseteli, hogy mi­vel foglalkozik ma például p szakma Budapesten, Pé­csett Szegeden, Debrecenben, vág' éppen íiiombathelyen és Esztergomban. „Mert elő­adást csak azok tarthatnak. r akik teljesen új tárnával jönnek . . .” S ahogy mondja, még azok sem mindnyájan, mert egyszerűen sok a mon­danivaló és kevés az idő. De örül, hegy ott volt. mert mint mondja, ilyen hatalmas ülé­sen még nem volt, mint, ez a mostani. Ezerötszáz külföldi és ezer magyar résztvevő...! Kérdfem, s hány szabolcsi? A válasz az, hogy sajnos csak egyedül, s ő sem gyakorló or­vos. s még ő sem tudott ott­maradni. Meditál. „Pedig' nagyon megérné. Tudja, a múlt szá­zadig az orvosi tudomány csak ötszáz év alatt duplá­zódott. meg, s ma tízéven­ként Micsoda tempó, s ha nem tartjuk a lépést... ? Vagy itt vannak a gyógysze­rek. Én öt éve voltam körze­ti orvos. Az akkor ismert, s általam jónak tartott nyug­tátoknak ma már csak alig egynéhány százaléka maradt meg. A gyógyszerek is telje­sen kicserélődnek közben. S csak az irodalommal megis­merkedni — az is éppen elég...” Forgatja a programot, s nem tud napirendre térni, hogy erre a pesti kongresz- szusra jöttek Távol-Keletről, de nem jöttek Szabolcsból. Nem orvosi, illetve nem csupán orvosi téma. Westsik Vilmos, nagy mezőgazdasági tudósunk mondta el a napok­ban, hogy az Akadémia tar­tott egy alapos vizsgálatot. „Megállapította, hogy az a mezőgazdász, aki mondjuk húsz éve szerezte a diplomá­ját, s azóta nem tanult, olva­sott hozzá az új szakiroda­lomból, akár el is tépheti azt a diplomát..Mert — mint a homok nagy tudósa mond­ta — a diploma anélkül, hogy tulajdonosa utána is állan­dóan képezné magát, egyre inkább egy darab papír. Kü­lönösen a szaktudományok­nál, amelyek rohamosan fej­lődnek. S vajon nem így van ez a műszaki tudományokkal, vagy más területekkel? Pe igen, így van, pontosan. Tanulni kell állandóan, hogy megismerjük az országos eredményeket. Többet: a vi­lág eredményeit. Szüksége van erre egy szabolcsi orvos­nak, mérnöknek — akkor is, ha építész, agrár- vagy gé­pészmérnök —, mert itt nem nehéz elmaradni a tudomány­tól. Ami tegnap még szép volt, tartós, stabil és jó, az ma vagy holnap már túlhala­dott. Nagy baj van nálunk? Lai­kus vagyok, s úgy gondolom, „Tymrxem" ésíülmozgatás Fuska Józsi remekül tudta mozgatni bal fülét. Nemcsak ágy, általában, hanem taktusra is. Előbb egyszerűbb dalokat tudott füleivel „kilegyezni”, később már táncdalokat is. Ez a tehetsége már akkor megmutatkozott, amikor az általános iskola felsőbb osztályait és tanárai idegeit nyúzta. Józsi nem tartozott a legjobb tanulók közé a matematikával, meg a he­lyesírással mindig hadilábon állt, de bal fülének, mozgatásá­val hihetetlenül nagy népszerűséget és tiszteletet vívott ki megának társai körében. Egyszer megrendezték az iskolát ,.Ki mit tud:’”-ot — bár akkor még nem így hívták —, s Puska Józsi osztatlan sikert aratott. Később a városi talál­kozón is nyert egy leértékelt por célún figurát, és népszerűsége körülbelül akkora volt. mint napjainkban a Beates magyar |ír előadójának. Egyetlen ember akadt csak, aki mereven szembeszegült Puska Józsi fülmozgató művészi ambícióival: Derék tanár úr, aki a helyesírás kiismerhetetlen szabályait próbálta Józsiba átplántálni — igen kevés sikerrel. Egyszer Józsi a tyúksze­met kát iksssel írta, s mikor Derék tanár úr ennek oka után érdeklődött, felvonta vállát, és úgy mozgatta füleit, hogy an­nak láttán mindenkinek az akkortájt divatos, Szénát horda­nak a szekerek kezdetű zöngemény jutott eszébe. Derék tanár úrnak is, mert felinduHan közölte Puska Józsival, hogy ki­kéri magának a pimaszkodást, s ha még egyszer énekeim mer a fülével, úgy kitépi azt a művéséi hajlamú emberi alkat­részt, hogy soha többé még harmadik helyre sem juthat semmiféle kulturális versenyen, egyébként is a tyúkszem írá­sához felesleges a két iksz. Azt is hozzátette, hogy célszerű lenne Puska Józsinak végleg lemondani a művészi ambíció­ról. amit. <3 különben sem becsül sokra. Es maradt minden változatlanul, csak az idő telt-múlt. Puska Józsi régen kikerült az iskolából, de a fülmozgatási pem hagyta abba Sőt! Magas színvonalra fejlesztette, s mire serdülő fi ócskákéi többé-kevésbé felnőtt ember lelt, már nem is gondolhatott másra, minthogy hivatásos művész lesz A közérdeklődés előterébe került, s már nem számított vala­mire való házibulinak, földmüvesszöveikezeti vendéglőben rendezett esztrádműsornak, amelyben Puska Józsi nem mű­ködött köz>e híres fülmozyató számaival. Mind többször szc regeit a televízióban és egyéb nyilvános helyeken s filmfel- Vételei révén külföldön is. így eljutott Józsi néhány szomszéd országba, s legutóbb az egyik fiilmozgaió fesztiválon elnyerte az első díjat, a lapok hozták fényképeit, persze profilból, hogy híres fülei jobban láthatóak legyenek. Hazajövetele után nyi­latkozott a televízióban, a rádióban és a lapokban. Derék tanár úr is olvasta Puska Józsi sikerének hírét Olvasta és emlékezett. Először a lakógyűlésen szólt róla. Igaz. hogy a lépcsőházi szemetelés csökkentése volt a téma. de a tanár úr elmondta, hogy 6 már tizenöt évvel ezelőtt felfigyelt Puska Józsi egyedülálló tehetségére, s mindig biztatta, hogy gyakoroljon, mozgassa csak szorgalmasan fülét, fejlessze te­hetségét. mert ha a helyesírás nem is a legerősebb oldala, nagy művészi jövő előtt áll. A jelenlevők megtapsolták, de a lépcsőház ettől nem lett tisztább. Derék tanár úr ezt kö vetően felelevenítette Puska Józsival kapcsolatos élményeit minden lehető és lehetetlen helyen és alkalommal. Igyekezett a tanár úr. Az illetékes társadalmi bizottság amely Puska Józsi művészetének méltó képzőművészeti meg­örökítésére vállalkozott, őt kérte fel szaktanácsadónak — egyben arra is, hogy az emlékmű talapzatán első mellékalak­ként az ő szobrát helyezhessék el. Benedek Miklós Szabolcsi emlékek a Visegrádi utca 15«ben A munkásmozgalom dokumentumainál. hogy egyáltalán nincs. Tu­dom, hogy szabolcsi építész­tervezők is ott voltak például a Nemzeti Színház tervpályá­zatának díjazottjai között. Nyíregyházi mérnök sikere volt a kaposvári gabonasiló építésének új , megoldása. Ugyancsak nyíregyháziak kí­sérletezték ki a villamostar­goncát. És szép kísérleteket folytatunk a mezőgazdaság­ban is a burgonya, dohány, a gyümölcs minőségéért, itt született meg a háztartási szőlőcukor és még jónéhány termék. De attól az igazság igazság marad, az idő pedig rohan és követel. örvendetes, hogy nem fe­hér holló nálunk sem egy-egy tudományos ülés. Jön­nek a társadalomtudományok legjobb ismerői, hogy tovább­adják tapasztalataikat a pe­dagógiáról, a filozófiáról, a történelemről stb. Jönnek a műszaki emberek, előadást tartanak, vitatkoznak. És ahová meghívást kapnak, jönnek az agronómia, zooló­gia kiváló művelői is, csak sajnos, kevés helyre kapnak meghívást. Nagyon nagy fontossága van ma a továbbképzésnek. Az irodalom állandó tanul­mányozásának, de erre alig van mód. Éppen egy gyakor­ló tudós mondta el, hogy ha csak az évente kibocsátott irodalmat el akarná olvasni valaki (egy szakmából és egy területről), ahhoz legalább öt esztendőre lenne szüksége. Olvasni, tanulni mégis kell. Egyrészt szervezetten lehet — tudományos egyesületben — itt, helyben előadásokat hallgatni. De nemcsak ez a mód. Hanem, hogy például töb­ben és sokkal többet láto­gassák megyénkből is mond­juk a Technika Házát, az egyetemeket, a tudományos és kísérleti intézeteket.. Akár csoportosan is, megéri. Mert olyan okos ember soha nem született, hogy mástól ne ta­nulhasson valamit. Ma pedig különösen elképzelhetetlen a bezárkózás, helyesebben az eredményekkel járó bezárkó­zás. /Az elmélet és a gyakorlat napjainkban elválaszthatat­lanul összetartozik. Egyik sincs meg a másik nélkül. Ez jutott eszembe, amikor elbúcsúztunk utitársamtól a nyíregyházi pályaudvaron. Kopka János Századfordulói bérház Bu­dapesten a Visegrádi utca 15. Most is laknak benne, mind az öt emeletén. A lakónév­jegyzéken két kocka üresen maradt. A félemeleti két la­kás helyiségeiben emlékmú­zeum van. Itt volt 50 évvel ezelőtt a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának első központi helyisége. Most különösen sokan jön­nek ide naponta: fiatalok és idősek, iskolások és katonák, vidékiek és fővárosiak. A fél- évszázados jubileum napjai­ban mind több érdeklődőt vonz. Az évforduló tiszteletére új kiállítás nyílt november első napjaiban. Több eredeti do­kumentumot mutatnak be, szebb, a patinás évforduló­hoz méltó az új kiállítás. Most került először a nagy- közönség elé például egy, a proletárdiktatúra első najá- ról készült eddig nem ismert fénykép. Szintén először állí­tották ki a Visegrádi utcai KMP központi iroda első pe­csétjének lenyomatát és még több más értékes párttörténe­ti dokumentumot. Az eredeti dokumentumok között néhány makett is van. Köztük Kelen Jolán lakásáé, ahol megalakult a kommu­nisták pártja hazánkban. És a közelében egy nagyméretű fotókópia Lenin aláírásával a bolsevik párt Központi Bi­zottságának üdvözlő távirata, amelyet a megalakult KMP- hez küldtek. A sok-sok fénykép között ismerős, szabolcsi, szatmári emberek portréit is láthatjuk. Forradalmárokét, akik me­gyénkből indultak, harcol tak az igaz Ügyért. De nem­csak ők, hanem sok százan, ezren Szabolcsban. Szatmár- ban. Ezt is mutatja az egyik tabló: a Tiszántúlon három mai megye — Békés, Hajdú és Szabolcs egv-egy részét jelzik pirossal. Ahol a taná­csok az első között, több he­lyen már március 20 előtt megalakultak. És közvetlenül a nagy tér­kép mellett Szamuely Tibor, aki a nyíregyházi Búza téri házból indult s vezető szere­pe volt a magyar munkás- mozgalomban, a Tanácsköz­társaságban. Szamuely mindig szívesen és lelkesen osztotta meg tu­dását. Agitált, érvelt, ha kellett, s vitapartnere volt, egyénileg is. Erről tanúskod­nak a megőrzött meghívók is a tárlókban: egy kis kék kár­tya, amely február 8-ra elő­adásra hív. Szamuely beszél arról, milyen „Az élet Szov- jet-Oroszországban”, s amelyről már január 5-én szólt Nyíregyházán is. a vá­rosi színházban. (És amely­nek meghívó plakátját éj­szaka készítették a nyomdá­szok és ez volt a nyíregyházi nyomda első pirosbetus pla­kátja.) De itt van az ópályi Mo­solygó Antal portréja is, aki a KMP alapító tagja volt, akit ma már szélesebb kör­ben kezdenek megismerni szűkebb hazájában és azon kívül is. Mosolygó Antal már 1917-ben a forradalmi szo­cialisták vezetője volt, s szer­vezte az 1919 januári és jú­niusi általános sztrájkot, a megalakuló kommunista pártban az elsők között tevé­kenykedett. A KMP emlék­múzeum egy csoportképen is őrzi: a mátyásföldi repülő­gépgyár öttagú munkástaná­csának tagja, a gyár főbizal­mija. Mosolygó Antalról még a múzeum adta néhány kép és megjegyzés alapján is vilá­gosan látható: mindig a munka nehezét vállalta, min­dig másutt és mindig segí­tett. A Tanácsköztársaság idején részt vett a vörös őr­ség szervezésében és a gödöl­lői járás politikai megbízott­ja volt. Szenvedélyesen küz­dött másokért, a haladásért. „Hatalmas homloka alatt bölcs és átható nézésű nem nagy szemek. Lelógó erős bajusz, erős csőn tű arc egy sovány zsellér Móricz Zsigmond. Minden szava megfontolt és nyugodt.” "Lerryy“'! József - ír így a ..szatmári parasztemberről”, Nyisztor Györgyről, akinek szavára nem lehetett nem oda figyelni. Egyik beszédét azzal kezdte, hogy a köztár­saság kikiáltása halogatást nem tűrő feladat. ..Köztársa­ságot!” Milyen tiszta és vilá­gos volt ez a sokféle Kertelő* után. Egyszerű, tiszta érzésekkel írott visszaemlékezés*1', fényképes és ereded dokit-» menturaok a Vís.-yc?-éré i:t-a 15-ben. Jó érzés látni, tudni, megyénk szülöttei is ott vol­tak és a haladást segítet­ték. A századfordulói bérház mai életünket, a párt politi­káját látva, érezve még paíi­násabb. Marik Sándor Ver^ewyíz idővel Tél küszöbén az őri Petőfi Tsz-ben Az utóbbi két évben öt na­pi eltolódást okozott az idő­járás. A havazás, esőzését miatt borult az előzetes terv, még sürgetőbbé vált az igyekezet az őrí Petőfi Tsz-ben. Nem lehet tudni melyik órában, percben ér­kezik az igazi tél, hiszen már a „küszöbön áll.” kívánságok „FINISBEN” A kétezerötszáz holdas gazdaság 354 ember re­ménysége. A burgonyát, al­mát veszélyeztette a fagy, azok mentésére, veszteség- mentes betakarítására össz­pontosítottak előbb. Ez vi­szont elmarasztalta a több, mint kétszáz hold kukorica törését, szállítását. Most en­nek van a „finise”. Novem­ber harmadik hetének kez­detekor még 90 hold kukorica várt törésre. „Csak három­négy nap tartson még ki az idő!” De ez csak a kívánság egyik része A szárat egyene­sen géppel vágják, szecskáz­zák silóba. Természetesen a megter­mett termés az első, ezzel rzonban nem záródik .le a natúrban tennivalók sora. Be kell takarni kilenc hold kö­zös szőlői Mi van még a határban? Negyven hóid szántó műve­léssel kevésbé hasznosítható terű 1 etre ny á r fahusángokat rendelt a tsz Erdősíti. Meg kell ásni előre a gödröket, jó lenne még , mostani ültetés­sel letudni az erdősítést, JÓL FIZETNE DE... Az őszi vetések szépek, si­került korán — igazán „esz­ményi” időben — elvégezni. Figyelni. kei! viszont a csa­padék mennyiségét, a vadvíz gyűlési helyeit, s azonnal ás­ni az elvezető árkokat. Erre azonban egyelőre nincs szük­ség. talán nem is lesz. Min­denekelőtt jó a vigyázat. Közben szervezni n fasorok ritkítását, gallyalását, ahon­nan sok családnak lehet eny­híteni a téli tüzelőgendját. A dohány, igen jól fizet idén. A tervezettől másfél má­zsával több holdanként az át­laghozam. Csomózni, szállíta­ni kell. Utóbbi lassú, hátrál­tató — mondja Bartha Ignác elnök. A tsz-tő) havonta mindössze három nap van át­vétel. Jó volna, ha hetenként szállíthatnának. November i 8-ig 220 mázsa ment el, ma­rad! még 450 mázsa. A heti egy napra mindig tudnák biz­tosítani 30 mázsa átadását. Dehát az a bizonyos üteme­zés. .. Pedig nagyon szép az áru, az eddigi szállítás után 2750 forint az átlag mázsán­ként. Sietés. Sietni kell minde­nütt. Ha nem lennének zök­kenők. .. CSERED VAN — PALA NINCS Prizmák, kazlak tetejei rendben, Fagyás veszélye nem fenyeget megtermelt értéket. Esetíeg hirtelen havazás ve­szélyeztetheti a még töretlen kukoricát. De bizakodnak és minden alkalmas percben na­gyon sietnek. A juhhodályt uj zsupszal- mával fedték a nyáron, be­ázásáról szó sem lehet Hanem az egyik tehértístálló. Pala- tetős. Némelyik törött, fele van a helyén. Cserélni kelle­ne. Nincs mivel. Legalább ötszáz kellene Cserép van, pala nincs. Hasztalan kere­sik. Pléhiemezekkel próbál­ják pótolni, de nem az iga­zi. Nagy szükség van az új sertésfi az tatóra, hizlaldára is, amit a baktalórántházi r.-z- közi építő közös vállalkozás­sal készíttet a tsz. Előbbinek megépítés: határideje más­fél hónapja lejárt, utóbbi sem igen készül el november vé­gére. A vállalkozás ígéri, az evben mindkét épületet el­készíti. Feltétlenül jó lenne az ígéret tartása. A régi szer­iás őlak hidegek, nem gazda­ságosak. ,. Sietni kell. Mindenütt, ahol még tennivaló van. A tél nagy károkat okozhat, ahol hanyagsággal találkozik. Asztalos Bálint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents