Kelet-Magyarország, 1968. október (25. évfolyam, 227-256. szám)
1968-10-12 / 240. szám
nWfbföSf ff. «. *®C Emberek és lakások Az állami lakást bérlök méltányos, sokszor szinte névleges bért fizetnek lakásaikért. Sok család egy életen át él ugyanabban az egy-két szobában. Igyekeznek azt a saját ízlésüknek, szükségleteiknek megfelelően berendezni, diszítik, csinosítják, rendben tartják. Vi- gyáznak rá, igazi otthonná varázsolják. Az ilyen lakásokban „meghitt viszony” alakul ki a család és a lakás között. A lakás szolgálja lakói kényelmét, biztosítja nyugalmukat, az ő gazdái pedig óvják, gondozzák ezért cserébe. Teszik ezt éppen úgy, mintha lakásukat maguk gürcölték, téglánként hordták volna össze. Aminthogy becsüli a saját házjit az, aki építette. Persze, nem mindenki gondolkodik így. Sok állami lakásban lakó úgy van az „ajándékba” kapott lakással, mint a talált pénzzel, könnyen jött, könnyen megy. Az a tény, hogy a lakás tulajdonjoga nem az övéké, sajátos állapotot idéz elő náluk. Valami ingerült nemtörődömséget: „mit kíméljem, úgysem az enyém, ha tönkremegy majd rendWfe- hozza a házkezelőség. Ha pedig összedől, kapok újat”. Természetesen az ilyen szülőktől a gyerekek sem tanulják meg a lépcsőház, a falak, a virágágyak óvását. „Benne van a levegőben” a felelőtlen rongálás lehetősége, csak „ne lássa meg senki”. Persze, ha látja, akkor sem történik nagyobb baj. A jobb szándékú szomszédok ritkán húznak ujjat a szabad szájú, agresszív családokkal, akik minden a miénk jelszóval, csak kérnek, követelnek az államtól. Mondván: „azért van a demokrácia, hogy gondoskodjon rólunk”. Az ilyenek a levert falra a világért sem csapnának egy gipszflekket a kilazult szögre sem ütnek rá a kalapáccsal. Elképzelhetetlenül sok millióba kerül az államnak az idő előtt tönkretett lakások karbantartása. Ennek jó része megspórolható, új lakások építésére lenne felhasználható, ha sok ember, család magáénak érezné az ajándékba kapott lakást. Emberi módon lakná, s nem rongálná, s főleg nem tűmé gyerekeitől a sokszor szándékos pusztítást. önkéntelenül is felvetődik az emberben a gondolat, vajon megérdemlik-e az ilyen lakók az ingyen lakást és elég-e a minimális, szinte jelképes bérfizetés a lakásért? Nem volpa-e célszerűbb a terhek egy részét megosztani velük? Hiszen az élet lépten nyomon igazolja — sok ember még nem jutott el arra az erkölcsi, kulturális színvonalra, hogy a népi tulajdont is a magáénak tekintse. Sokan még mindig ott tartanak, hogy csak azt vallják magukénak, és csak arra vigyáznak, ami az ő személyes tulajdonuk Pedig az állam nem is hálát vár lakosaitól a gondoskodásért, csupán szerény gondozását, megbecsülését annak, amit kaptak tőle. Egyes polgárai még ezt a keveset is megtagadják, elfelejtik, hogy a lakásukban, amit rongálnak, pusztítanak, munkatársaik, kollégáik áldozatvállalása, forintja is benne fekszik. Nem megnyugtató azonban a példás lakó türelme sem. Amikor tehetnének valamit a házukban a közvélemény változtatásáért, akkor megelégszenek azzal a védekezéssel „én rendes lakó vagyok”. Kényelmetlen nekik rossz viszonyba kerülni azokkal, akikkel buta nemtörődömségből, felelőtlenségből „elszaladt a ló”. Pedig a gyeplő nemcsak a törvény, hanem minden jószándékú állampolgár kezében ott lehet. (a) Szakmunkások lesznek De nem mindegy: hogyan Nyíregyházán jelenleg 340o ipari szakmunkástanuló képzése folyik. Gyakran ejhang- zik az a panasz, hogy a szakmunkástanulók az iskolában olyan dolgokat is tanulnak, amelyekre a hétköznapi életben nem lesz szükségük. Ugyanakkor elhangzik az is, megtesznek-e mindent az idősebb szakmunkások azért, hogy a fiatalokból jó szakembereket neveljenek? Hogy látják ezt a gondot ez Építő és Szerelő Vállalatnál? 124 szakmunkástanuló gondjaival, problémáival foglalkozik Szaszala Sándor, tanulófelelős. Elmondja: vidéki tanulóiknak magánházaknál szállást béreltek, a költségeket a vállalat fizeti. Munkaruhával látják el őket, fillérekért juttatnak ebédet számukra. Nemcsak tanulóik szociális problémáit oldják meg, nevelésükkel is foglalkoznak. A tanulófelelős rendszeresen ellenőrzi őket a szállásukon, továbbképzésükhöz a vállalat szakkönyveket ad. Eredmény: a szakmunkássá lett tanulók 95 százaléka a vállalatnál marad. Az elmúlt évben is sok tanulójuk kapta meg a szakma kiváló tanulója című arany-és bronz fokozatát. Ez a velük foglalkozó idősebb szakmunkásoknak köszönhető. A tanulófelelős felvetette: az iskolában egyes tantárgyakból magasak a követelményeit, gyakori a bukás. Különösen a matematika jelent problémát. Mivel az építőiparban a kőművesek, festők, villanyszerelők munkája idénymunka, szeretnék, ha a tanulók elméleti oktatása az intézetben a téli hónapokban történne Jelenleg három napot töltenek el az isko'lában, ez nagy kiesést jelent a munkából. Megkerestük az ipari szakmunkásképző-intézet igazgatóhelyettesét. Tőkés Kálmán elmondja: ha magasak is voltak a tantárgyi követelmények, ezeken a reformok változtattak. Az intézetben tanult elméleti ismeretek szükségesek a munkához és az általános műveltséghez egyaránt. Vannak olyan anyagrészek, különösen matematikában, amelyek kőművesek, festők számára nem szükségesek. Sokat nem is követelnek, de az alapismeretek elsajátítása — felszínszámítás, területszámítás — feltétlenül fontosak. Azt is figyelembe kell venni azonban, hogy az ipari szakmunkástanulók számának tíz százaléka érettségizett. Ez a szám évről évre emelkedik. Igaz, ők inkább az elektroműszerész, tv-, rádiószerelő szakmákban találhatók, nekik magasabb ismereteket kell tanulni. A vállalatok tehát azt nézzék, hogy a tanárok szakmánként mit követelnek a tanulóktól. Az intézet tanárai azt mondják, azért vándorolnak el a tanulók a vállalatoktól, mert ott nincs téliesített munkahely. A téliesített oktatási formáról már sok szó esett, ügy tervezik, hogy megkapják az új húsztantermes iskolát, lehetőség nyílik rá, hogy az ipari szakmunkástanulók egyes szakmában januártól márciusig tizenkét- hetes, úgynevezett turnusos képzésben vegyenek részt. Így év közben nem kell otthagyniuk a munkahelyet. A jelenlegi oktatási rendszer hiányossága, hogy a vállalatoknál, ktsz-eknél, kisiparosoknál folyó szakmunkás- képzés nem csoportosított formában történik. Pedig ez a képzési mód lenne alkalmas arra, hogy jó szakmunkásokat neveljenek. A vállalatoknak is érdeke, hogy jó szakmunkásokat képezzenek, Olyanokat, akik tanulóidejük második évében már neszt vehetnek a termelő munkában. Ott, ahol erre lehetőség van, érdemes vállalni a tanműhelyek építését, hogy a leendő szakemberek bevált csoportos képzése — kiváló szakemberek bevonásával — gyakorlat legyen. A szakmunkásképző-iskola és az érdekelt vállalatok még szorosabb együttműködésével a szakmunkás utánpótlás tartalmilag is hatékonyabbá válhat. Tomasovwcky István Az NYER, aki gyors, gazdaságos Egy év után a mechanizmusról Hadászon — Most már a magunk bőrére megy a játszma — ezzel a mondattal kezdte beszélgetésünket a Hodászi Állami Gazdaság igazgatója, Garis- csák Sándor. Közel egy éve annak, hogy hasonló kérdésekkel kerestük fel: mi lesz a mechanizmusban? Most már meggondolják Akkor az volt a fő témája a beszélgetésnek, hogy az állami gazdaságnak feltétlenül szüksége van almatárolóra, minél hamarabb fel kell építeni, hiszen, mint akkor elmondták, ezzel sok pénz forog kockán. És ma? — Igaz, az Iparterv azóta elkészítette a létesítmény tervét, ami 400 vagon tárolására és 800 vagon alma feldolgozására lesz alkalmas. Mindenki tudja, a terv csupán első lépés. — Sokáig nem kaptunk hitelt, de nemrégen ez is befutott. Már csak kivitelezőt kellene keresnünk, ami mostanában legalább olyan nehéz, mint közös nevezőre jutni a bankkal. Csakhát most már mi gondolkozunk azon, megépítsük-e egyáltalán, vagy ne. Mindent egybevetve körülbelül 57 millió forintba kerülne. Ebből a gazdaságot mintegy 30 millió forint terhelné. Pár éve még úgy nyilatkoztak, hogy igenis nagy szükség van a gazdaságban egy hűtőtárolóra. — Persze, hogy szükség lenne rá — mondja az igazgató —, csupán az a különbség a két dolog között, hogy akkor mindezt állami pénzből terveztük, most a mi- enkéből kell felépíteni. A gazdaságban úgy gondolják, egyelőre az egész tárolónak csupán egy részét építik majd meg, így a beruházás nagysága sem lesz olyan, hogy túlságosan megterhelje a gazdaságot, viszont mégiscsak meg tudják valahogyan oldani a hűtés és tárolás kérdését miéi — garanciára Az áj mechanizmus bevezetésének előestéjén a másik fontos kérdés a gazdaság gyümölcsöséből vezető út megépítése volt. Akkor soNyugdíjas egyediii Kisvárdán, a Városmajor 13-ban él Kuthy Ferenc nyugalmazott tanár egy maga emelte „kalyibában.” A sarokban füstölgő vaskályha, az udvaron néhány aprójószág. Beszélgetésünk után küldött levelében azt írja: „Akart nekem ebben segíteni a párt is, tanács is, az OTP is, a szakszervezet is, de egyik sem tudott. Az a házrész ugyanis ahol laktunk, tavalyelőtt összedőlt, lebontásra ítélték. De más lakást nem tudtak adni, így kénytelen voltam ezt az épületet emelni. Az ég alatt nem várhattuk a telet. Az OTP adott 40 ezer forint hitelt, de a ktsz 120 ezerért vállalta volna a 2 szobás ház építését. .. Én már nyugdíjban vagyok s pedagóguskölcsönt nem kaphatok; a hiányzó 80 ezer forintot pedig nem tudom produkálni. így kénytelen vagyok ezzel megelégedni.” Itt él emlékeivel. A füstös falakon fényképek. Egyiken a kispesti munkásénekkar és színjátszó kör tagjai. Hetvenhat arc. közöttük egy híres tanítványa, Halasi Mariska. „Akkor, 1932-ben a kispesti Rózsa téri iskolában voltam tanító.” Hatezerti zenkét gyerekről fénykép, akiket 1926 óta tanított. Kuthy Ferenc negyvenKét évvel ezelőtt került katedrára a Dráva melletti Ladon. Magyar és német ajkú gyerekeket tanított. Életsorsa összefonódott az ifjúsággal. Meglepő-e ezek után, hogy ez az ember mágnesként reagál minden olyan dologra, amely a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos? Ezért ír ma is e témáról tanulmányokat. Segítő szándékkal. Vérében van, ez kísérte végig pályáján. Már diákkorában kezdte Csurgón. 1918— 1919-ben tagja a forradalmi diáktanácsnak. Ladon mint fiatal tanító takarékszövetkezetet szervez már 1927-ben. Egyik cseléd gyermekét saját pénzén taníttatja. Amikor az egyke miatt megszüntetik az iskolát, öt faluban talpal, verbuválja a szegénység gyerekeit, s istállóban tanítja őket. kát számoltak, kalkuláltak, s végül is arra jutottak, hogy az út kerüljön az sokba is, végső soron kifizetődő lesz. És ma? — Csak ugyanazt tudjuk elmondani, amit a hűtőtároló esetében. A terv kész van. Az építés egyelőre elmarad. A költségek 50 százalékát kellene kifizetni a gazdaságnak, s ez sok. Ezek szerint a beruházás a jelen legnagyobb gondja. Persze ez nem jelenti, hogy beruházni nem lehet. De azt sem szabad elképzelni, hogy mindezt korlátlanul, minden alaposabb indok nélkül és egyáltalán vég nélkül lehet csinálni. Mit tud mondani így egy gazdaság vezetője? Csupán egy dolgot: — Gazdálkodj okosan és lesz beruházás. Hitel van, de csak garanciára. És ez érthető, reális megkötés. Lent is önállóság Meddig érhet az önállóság? Olyan lett vajon, mint azt január előtt elképzelték? — Röviden: üzletemberek lettünk. S ez mindent megmagyaráz. Közben magunk is változtattunk. Nagyobb felelősséget az embernek jelszóval, ma szinte valamény- nyi brigádokat érintő dologban maguk a brigádok döntenek. Első dolgunk például az volt, hogy a munkagépeket átadtuk a brigádoknak. Teljes felelősséggel. A terveket is együtt beszéljük meg, hiszen így mindenki tud adni eg.y kis pluszt, ami aztán együttesen profitál. És elmondhatom nem is rosszul. Egy gazdaság akkor él igazán, ha időnként, sót rendszeresen új dolgokkal, a termelés, az üzleti élet uj formáival jelentkezik. 3 Hodászon ez is van. Egy éve vezették be, * egyidőben az új mechanizmussal bővítették a csereakciókat a Szovjetunióval. Mindkét fél jól jár, egyrészt azért, mert közvetlen kapcsolatokat alakíthat ki, másrészt gazdaságilag is. Tavaly a hodásziak burgonyát adtak kukoricáért. Az idén Szovjetunióból ismét burgonyát kértek, a gazdaságnak viszont már búzára volt szüksége. Végül is? — Kérem. Uj mechanizmus van. Az nyer, aki gyors, gazdaságos és végső soron nyereséggel zár. Ez mindennek a lényege. Horváth S. János Megkezdték a tői kötött kesztyűk készítését a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet nyíregyházi üzemében. Hammel József felvével« Innen kerül a sok gyermekes Szamostatárfalvára. Egy telet tölt itt. Pestújhelyre nevezik ki. Nagy a nyomor. Nyomorenyhítési akciót szervez. „Színjátszó kört alakítottam, s a .bevételből egy-egy hétig 2 deci tejet tudtunk biztosítani a szegény gyerekek részére reggelire.” Innen a Ganz-telepre — ma Ferihegy — kerül. Egyedül tanít hat osztályban több mint 260 tanulót. . Ütja Kispestre vezet. Rózsa téri iskola. Kapcsolatba kerül a munkásmozgalommal. „Előadásokra jártam a munkásotthonba. Megismertek, befogadtak. E pillanattól nem kellett fizetnem a villamoson.” Népművelési előadásokat tart, analfabéta munkásokat tanít és levizsgáztatja őket. Fegyelmit kap. „Tiltva volt állásban lévő pedagógusoknak ilyet vállalni. Vétettem — mondták — mert több proletárt szavazati joghoz juttattam, s ezt magyar pedagógus nem teheti meg. így érveltek.” Magyar sors levelezési mozgalmat szervez. Levelezőlapokon ismerteti a magyar történelem egy-egy mozzanatát. Ez kikéről a frontra s a magyar katonáktól a németekhez. „Megtudták, Kispestre jöttek és letartóztattak. A Hadik laktanyába kerültem egy csendőralezredes elé. Aláírattak velem egy nyilatkozatot és csendőri felügyelet alá helyeztek.” Elmenekül Pestről Csurgóra. Itt a gazdasági iskola kollégiumában dolgozik. Gazdakört szervez 1943-ban. Megszervezi a cselédséggel az Országos Földhitelintézet földjeinek a kiparcellázását. „Egész kis forradalom volt készülőben Csurgón. Lejött Laki Dezső, s azt mondta, csak azok kaphatnak földet, akik kilőnek egy szovjet tankot. Engem eltiltottak minden közszerepléstől.” Megszállták a községet a németek, s ő szervezi, hogy senki ne hagyja el Csurgót. Röpiratot ad ki. Kötelezik, hogy az iskola vagyonát vigye nyugatra. „Én a vagonokba ehelyett burgonyát, almát pakoltat- tam, s az iskola vagyonát pedig házakhoz rejtettük el.” Lazítás és tiltott sajtótermék terjesztése miatt letartóztatták és Nagykanizsára szállították. Megszökik. Elfogja a Gestapo. De már közeleg a szovjet hadsereg Fejetlenség a német fasiszták körében. Ezt kihasználja és újra megszökik. Csurgó és Szombathely között éri a felszabadulás. Részt vesz a földosztásban Csurgón. Ott van az első szövetkezet megalakításánál. De tanít is. Először Tikoson, majd Kisorosziban Visegrád mellett. Közben meghal a felesége. Üjra megnősül. így kerül Kisvárdára, s két éve nyugdíjba a fényeslitkei iskolától. A napokban úttörők keresték. Emlékeket gyűjtöttek tőle. És ő mesélt, mesélt a kis „kalyibában.” Felesége a postán dolgozik. Három fia és egy lánya van. Ferenc honvédőrnagy, Imre az Építésügyi Minisztériumban tervezőmérnök. Lánya csecsemőápolónő, orvos a ve- je. S legkisebbik fia most ötéves. Makacs ember. „Nem kérek senkitől segítséget” — mondja. De gondolom, jólesne neki. Egy fiatal pedagógusasz- szony, Pilcsák Elemérné mondta: „Szégyen ránk nézve, hogy így él egy idős nyugdíjas pedagógus.” Talán mégiscsak meg kellene keresni a módját: hogyan juthat támogatáshoz, házépítéshez a nyugdíjas pedagógus. Rászolgált erre Kuthy Ferenc. Rataj Kátmá»
