Kelet-Magyarország, 1968. október (25. évfolyam, 227-256. szám)
1968-10-11 / 229. szám
A^ji^a^c?ae.a«fei8g«s ' úm/mmíft I Kanadai KwnwHBista Párt KB a csehszlovák helyzetrSI Az SZKP Központi Bizottságának nyilatkozata Külpolitikai összefoglaló A saigoni puccs-mcse Jan Pillér beszéde Ottawa (TASZSZ): A Kanadai Kommunista Párt Központi Bizottsága október 4-től 7-ig Torontóban ülést tartott és ezen nyilatkozatot fogadott el a csehszlovákiai eseményekre vonatkozólag. A Kanadai Kommunista Párt Központi Bizottsága azon a véleményen, van — mondja a nyilatkozat —, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó országok csapatainak Csehszlovákiába érkezése a szocializmus érdekeit, a béke és biztonság fenntartását szolgálja. A Központi Bizottság elutasítja a párt központi végrehajtó bizottságának augusztus 22-én kiadott nyilatkozata azon megállapításait, amelyek azt a helytelen szempontot juttatták kifejezésre, hogy a Varsói Szerzó'déshez tartozó országok csapatainak Csehszlovákiába érkezése nem felel meg a szocializmus érdekeinek. Ez a nézet nem volt összhangban a tényleges csehszlovákiai helyzettel, ahol veszélybe kerültek a szocialista vívmányok, kockán forgott a munkásosztály politikai hatalma és a párt vezető szerepe, vagyis a proletáriátus diktatúrájának legfőbb alapjai. Minden nap igazolja az említett országok intézkedéseinek helyességét, azt, hogy e lépésekre szükség volt a szocializmus és a demokrácia megszilárdítása végett Csehszlovákiában, a béke és a biztonság fenntartása érdekében Európában. A nyilatkozat hangsúlyozza. hogy a Központi Bizottság szolidáris a Varsói Szerződéshez tartozó országok szóban forgó lépésével, amelyek súlyos csapást mértek az imperializmusra és mindenekelőtt a nyugatnémet revansizmusra. — Csak a szocializmus megrögzött ellenségei, az imperialisták és a nyugatnémet revansisták lépnek fel a csehszlovákiai helyzet normalizálása érdekében tett erőfeszítések ellen, a hidegháború felújítására és a fegyverkezési hajsza fokozására törekednek — mondja a továbbiakban a nyilatkozat. Ezután rámutat az ame- kai imperialisták és a bonni revansisjták idevágó terveire, hangsúlyozza, hogy e fondorlatok a legnagyobb éberséget teszik szükségessé Kanadában is, mert az amerikai imperializmus és a bonni kormány a NATO révén Kanadát is be akarja vonni a fegyverkezési hajszába és rá akarja venni olyan lépések támogatására, melyek nemcsak Európa, hanem az egész világ békéjét és biztonságát veszélyeztetnék. — A kanadaiaknak üdvözölniük kell a csehszlovákiai helyzet normalizálására irányuló intézkedéseket, mert ezek a békét erősítik és gyengítik a háborús erőket — hangsúlyozza a nyilatkozat. — A Kanadai Kommunista Párt Központi Bizottsága kifejezi meggyőződését, hogy az egyre újabb és újabb tények világánál eltűnnek majd azok a kételyek és bizonytalanságok, amelyek a kommunista és haladó erők körében a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban mutatkoznak és ennek helyébe lép annak elismerése, hogy a rendkívül bonyolult helyzetben a Varsói Szerződés öt országa nehéz, de helyes útra lépett. Moszkva, (TASZSZ): Az SZKP Központi Bizottsága határozott tiltakozást jelentett be indonéz kommunisták egy csoportja kivégzésének előkészítése ellen, amire azért került sor, mert Suharto tábornok, indonéz elnök elutasította kegyelmi kérvényüket. Az SZKP követeli, hogy hatálytalanítsák a Njonora, Sudis- manra, az Indonéz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjaira és elvtársaikra kiszabott halálos ítéletet. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet közvélemény többször is követelte az indonéz kommunisták és más hazafiak üldözésének beszüntetését. Az indonéz hatóságok azonban nem vették figyelembe e jogos tiltakozásokat és követeléseket, nem Washington: Johnson elnök bejelentette, hogy az amerikai kormány tárgyalásokat kezd Izraellel 50 Phantom típusú szuperszonikus vadászrepülőgép eladásáról. Politikai körökben biztosra veszik, hogy a tényleges szerződés megkötésére rövid időn belül sor kerül. Az amerikai kormány taktikai okokból korábban kitért az izraeli vásárlási ajánlat elől, mert a jelek szerint ezzel akart közvetett nyomást gyakorolni az arab országok kormányaira. Amerikai részhallgatnak a világ közvéleményének szavára. Ez azt mutatja, hogy Indonéziában azok az erők kerekednek felül, amelyek bonyodalmakat akarnak felidézni a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, el akarják temetni az indonéz és a szovjet nép hagyományos barátságát, az imperialista hatalmak jóindulatát keresik és a legsötétebb reakció elismerésére vágynak — mondja az SZKP Központi Bizottságának nyilatkozata. — Ez a politika elsősorban indonézia nemzeti érdekeire káros és végzetes következményeiért azokra hárul a felelősség, akik érdeküknek tartják, hogy Indonéziában továbbra is dühödt kommunistaellenes irányzat legyen, és halálba akarják küldeni az indonéz nép legjobbjait — hangsúlyozza a nyilatkozat diplomatái „felháborítónak és tisztességtelennek” minősítették az amerikai lépést. A kormánypárti A1 Gum- hurija az „agresszió bátorításának” nevezte Johnson döntését. Arab diplomaták kijelentették: „Johnson elnök kétségkívül csökkentette a közel-keleti béke megvalósításába vetett reményeket és megpecsételte az ENSZ azon erőfeszítéseinek sorsát, amelyeknek célja a válság tisztességes rendezése.” A legutóbbi napok során a növekvő feszültség sokasodó jeleiről érkeznek hírek a délvietnami fővárosból. Thieu államfő riadókészültségbe helyezte a saigoni helyőrséget, az utcákon még a szokásosnál több volt az őrjárat és a polgári lakosságot zaklató razzia. Amikor a nyugati sajtó képviselői érdeklődtek a nagyfokú idegességet tükröző intézkedések okairól, eleinte egyszerűen semmiféle választ nem kaptak. Később — aztán nyilvánvalóan felismerve a hosszabb távú hallgatás tarthatatlanságát — a saigoni vezetők terjedelmes nyilatkozatokban igyekeztek megindokolni a történteket. Kijelentették, hogy az államelnök biztonsági intézkedései egy, a kormány megdöntésére szervezkedett csoport puccskísérlete ellen irányultak. Ez volt a hallgatás után tehát a második változat. De nem az utolsó. A Thieu—Ky rezsim főhivatalnokainak egyre több kellemetlen kérdést tettek fel az összeesküvők kilétére vonatkozóan és a feleletek mind zavar tabbak lettek. A hatóságok kezdtek olyan „nem hivatalos” felvilágosításokat adni, amelyek szerint Diem egykori elnöknek a jelenlegi kormány „korrupcióellenes” magatartása miatt elégedetlenkedő hívei szervezkedtek a kabinet ellen. Hírek kerültek forgalomba — ki tudja, honnan? — arról is, hogy a csoport élén Le Nguyen Khang tábornok, a dél-vietnami tengerészgyalogos lövészhadosztály parancsnoka áll. Mivel Dél-Vietnam hosz- szú esztendőkön át az egymással marakodó klikkek hatalmi harcának színhelye volt, ez a verzió nem látszott lehetetlennek. Csakhamar kitűnt azonban, hogy az információval valami nincs rendben: valamennyi említett főtiszt — magával Khang tábornokkal az élen — a helyén maradt. Ezt a rezsim egy hivatalos szóvivője jelentette be. Sőt — és ez volt a zűrzavaros hatósági magyarázkodás harmadik szakasza — a szóvivő megcáfolta azt a korábban általa bejelentett változatot, hogy egyáltalán bármiféle összeesküvésre került volna sor. „A foganatosított katonai intézkedések csupán szokványosak — hangzik a váratlan fordulat és bizonyos berendezések védelmét szolgálja.” Bármilyen furcsán hangzik, az a valószínű, hogy ez a magyarázat áll legközelebb az igazsághoz. Saigonban már hetek óta az „offenziva- neurózis” a DNNF nagy támadásától való félelem uralkodik és a partizánok teljes bizonytalanságban tartják a dél-vietnami vezetőket. Csaknem bizonyos, hogy egy téves, vagy tévesen értelmezett titkosszolgálati jelentés miatt riadóztatott Thieu. Az újabb — sokadik — vaklárma olyan nevetséges helyzetbe hozta volna a kormányt — hogy inkább kitalálta a puccsról szóló mesét. A csehszlovákiai helyzet szinte egész problematikája helyet kapott abban a beszédben, amelyet a CSKP Közép-Cseh Területi Bizottságának prágai ülésm Jan Pillér, a területi bizottság első titkára, a párt elnökségének tagja tartott. Egy két antagonisztikus táborra osztott világban Csehszlovákia nem lehet sem keresztút, sem a Keletet a Nyugattal összekötő híd, hanem helye egyedül és kizárólag a szocialista közösségben van — hangsúlyozta egyebek között Jan Pillér. Amerikai repülőgépek Izraelnek Egyiptomi felháborodás Johnson döntése miatt Humphrey újra vietnami „párbajra“ hívta ki Nixont Washington, (MTI): Nixon köztársaság párti elnökjelölt szerdán tagadta azt a feltételezést, hogy megválasztása esetén visszatér az elszigetelődés politikájához. Törekvése inkább a szövetségesek nagyobb tehervállalására irányul, Nixon kaliforniai választási gyűlésén kifejtette: Az Egyesült Államok tekintélye mélyponton van. Ezért feladatának tekinti a presztízs helyreállítását. Keserűen panaszolta, hogy szerte a világon „lábtörlőnek” használják ma az amerikai zászlót Humphrey demokrata párti elnökjelölt Bostonban és New Yorkban megismételte, hogy a vietnami bombatámadások beszüntetése „nyitánya lehet” a béke megteremtésének. Humphrey ezúttal sem tekintett el azonban a kölcsönösség igényének emlegetésétől, ismét felszólította Nixont, hogy álljon ki vele nyilvános vitára a vietnami kérdésről. Belpolitikai problémára térve azt ígérte, hogy mint elnök igen jól kiképzett nemzeti gárdista egységeket tartana készenlétben a városokban kirobbanó zavargások elfojtására. összetűzésben most sincs hiány. Amikor Humphrey egy New York-i szállodában beszédét tartotta, a szálloda előtt 400-an tüntettek a vietnami háború ellen. A tüntetőket lovasrendőrök oszlatták szét brutálisan. Huszonegy tüntetőt letartóztattak. ről azt akarták elérni, hogy az arab államok fogadják el Izrael „békejavaslatait”. A New York Times csütörtökön rámutatott, hogy a döntés csak formális és a kormány már korábban elhatározta a vadászrepülőgépek eladását. Johnson elnök részben választási manőverként adta ki utasítását, hogy eleget tegyen azoknak a követeléseknek, amelyeket a jelentős és befolyásos Izrael párti választói réteg terjesztett elő. Mind Humphrey, mind Nixon már korábban kijelentette: megválasztása esetén kész a vadászrepülőgépek eladására. Az Egyesült Államok még a tavalyi izraeli—arab háború után felfüggesztette a fegyverszállításokat Izraelnek, azonban az idén felújította azokat, a repülőgépek kivételével. Kairó: Egyiptomban felháborodással és megdöbbenéssel fogadták Johnson elnöknek a döntését Az Arab Liga Kállai Gyula nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalröL) sem. Elmondottuk: népünk magáénak érzi azt a következetes harcot, amelyet a KNDK kormánya és népe folytat Korea önálló demokratikus és békés egyesítéséért. Ezért támogatjuk a KNDK kormányának a két országrész egyesítésére vonatkozó reális javaslatait. Úgy éreztük, hogy álláspontunk kifejezése a koreai nép életének legfontosabb kérdésében őszinte elismerésre talált. A testvéri Mongóliában tett látogatásunk során a Mongol Népi Forradalmi Párt, a kormány, a nagy népi hurál vezetőivel: Cedenbal, Szam- bu, Altangerel és más elvtársakkal folytatott eszmecseréinken újólag örömmel tapasztaltuk, hogy teljes az egyetértés közöttünk minden alapvető kérdésben. E tanácskozások ismét igazolták pártjaink, kormányaink és népeink harmonikus jó viszonyát, s azt, hogy mindkét ország következetes harcosa a nemzetközi kommunista mozgalom egységének, a szocialista országok együttműködésének a Szovjetunió és a többi szocialista országhoz fűződő elvtársi testvéri viszony erősítésének; vállt vállhoz vetve küzdenek mindenfajta imperialista agresszió ellen, a népek békéjéért és szabadságáért, a társadalmi haladásért — Teljes volt köztünk az egyetértés abban is, hogy a baráti Csehszlovákiában az imperializmus és a vele szövetkezett belső reakció tevékenysége felidézte az ellenforradalom veszélyét. Emiatt vált szükségessé a szocialista országok fegyveres segítségnyújtása Csehszlovákia népének. Egyetértettek velünk abban, hogy a szocialista közösség kollektív felelősséget visel minden egyes szocialista ország állami és társadalmi rendjének biztonságáért, népének szocialista" vívmányáért, azonnal segítségre siet, ha azokat bármiféle veszély fenyegeti. — Megbeszéléseinken sok szó esett a kétoldalú kapcsolataink fejlődéséről is Figyelembe véve Korea, Mongólia és Magyarország gazdasági, tudományos és kulturális helyzetét, potenciális lehetőségeit, egyöntetű volt az a megállapításunk, hogy az együttműködés tovább szélesíthető, s ez nemcsak népeink javát, hanem az egész szocialista közösséget szolgálja. — Hazatérve a hosszú út-, ről, úgy vélem, megállapíthatom, hogy küldöttségünk sikeresen eleget tett megtisztelő megbízatásának. „Budapest“ az Antarktiszon Egy magyar tudós izgalmas órái „A Szülőföldem rádióadás Mirnijig 25 400 kilométer utat tett meg. s feltehetően az F2 rétegről történő visz- szaverődések, továbbá a lehetséges maximális hullámugrások útján juthatott el a vétel színhelyére.” A vétel színhelye: az Antarktisz, a XI. szovjet délsarki expedíció egyik állomása, az állomás — Mirnij — magyar jelenlése: békés A tudósok, kutatók békés nemzetközi összefogása, önfeláldozó, viszontagságos küzdelme világunk megismertetéséért. A „vételt” Baráth József jegyezte fel sok ezer kilométerre hazánktól, az Antarktiszon. s jegyzeteit, megfigyeléseit a hang minőségéről, a Szülőföldem adásainak idejéről. a hazai üzenet érkezéséről — mindezt idehaza, az Országos Meteorológiai Intézet ionoszféra osztályán Sai- kó János tudományos munkatárs dolgozta fel. (Erről tartott a közelmúltban érdekes előadást: ismertette a magyar rádióvétel lehetőségeit az Antarktiszon; ugyanis az ionoszféra osztály, rádió- útvonal, frekvencia előrejelzéseket is készít). Az ionoszférakutató a feljegyzésekből megállapította: Pestről az üzenet a légvonalban 14 221 kilométerre lévő Mirnij-állomásra tizenegyszeres visszaverődéssel érkezett, és 25 400 kilométer utat tett meg... Aki a „vételt” hallgatta, feljegyezte! Azzal beszélgetünk most a Meteorológiai Intézet egyik második emeleti dolgozószobájában, Baráth Józseffel, az intézet fiatal, 33 éves igazgatóhelyettesével. ö vett részt a XI. szovjet antarktiszi expedíció magyar tagjaként: másfél évet élt a Mirnij-állomáson, és a meteorológiai, légköri kutatások mellett zöldtáblás naplójába pontosan, naponta feljegyezte a pesti rádió odaérkező üzeneteit, s ezzel az ionoszférakutató osztálynak gazdag anyagot szolgáltatott. Ellenőrizni, összehasonlítani lehetett az osztály előrejelzéseit, számításait az antarktiszi vétellel. „Vétellel” — másfél esztendő kemény, a jégmezőkön, a hóviharokban eltöltött kemény munka eredményeivel. Baráth 1965 decemberében indult el az Antarktiszra, s két évet töltött a déli sarkvidéken. Visszafelé Ausztráliáig repülőgépen tette meg az utat, onnan a hatezer lóerős, 12 ezer tonnás Ob szovjet jégtörőhajóval Mirnij partjáig. Az első hetek, az új munkával ismerkedés után elhatározta, hogy épít egy erős rádió-vevőt. (Diák korában is kedvenc hobbyja volt a rádiózás, s mielőtt erre az expedícióra kijelölték volna, a Meteorológiai Intézet műszerosztályának volt a vezetője.) Talált az állomáson egy rossz készüléket, azt próbálta megjavítani. Hetekig vadászott az éter hullámain, amikor egyszercsak az Antarktiszon megszólalt a Szülőföldem szignálja, a Rá- kócz-induló ütemei. — Az állomás geofizikai osztályának vezetője, Szmirnov elvtárs, amikor megtudta örömömet, ezt mondta: „József, adok én neked egy olyan vevőt, hogy annál jobbat úgysem tudnál építeni.” Egy nagy érzékenységű rádiót kaptam tőle Most már csak egy jó antennát kellett készítenem hozzá. Iránytűvel meghatároztam Budapest irányát. Az antenna árbocának a felállítása is érdekes munka volt. Meteorológiai előtanulmányokat kellett folytatnom, meg kellett állapítanom a leggyakoribb szélirányokat. Az antenna árbocának egy hat méter hosszú padlódeszkát választottam. Beástam a hóba, hóval jól megtapostam, s még háromnégy vödör vizet öntöttem rá. Félóra sem telt bele: betonkeménnyé fagyott. De hiszen tudni kell: ezen a földrészen, tehát nem közvetlenül az öbölben, nem ritka az 50—60 fokos hideg, a leghidegebb nyarat az Antarktiszon 1960 augusztusában mérték: mínusz 88,3 fok volt. Vagyis az antenna árboca ilyen hidegekben szilárdan állt. — A rádióvétel eredménye meglepő volt. Mindennap, ettől kezdve, hallgattam Pestet, mégpedig naponta kétszer. Reggel 9-től 10-ig; ez azt jelentette, hogy odahaza hajnali 3-tól 4-ig sugározták a világba a Szülőföldem műsorát. Aztán fél 11-től 11-ig. Minden adás után elővettem a naplómat, s jegyzeteket készítettem. Előkerül a zöld kötésű napló, olvasom a két évvel ezelőtti, október 3. feljegyzést: „A szél napok óta nem csendesedik, sőt ma néhány alkalommal a 168 kilométer per órasebességre hitelesített műszer mérési tartománya is kevésnek bizonyult. Rengeteg a hó. Ha kimegyek a szabadba, annyira rá kell dőlnöm a szélre — szinte vízszintesen fekszem —, hogy időközönként kezem a havat éri. Reggeli után üzent a Szülőföld. Jó vétel volt. Riportokat hallgattam a futball- bajnokságról. FTC—MTK 7:1, Dózsa—Honvéd 3:0, Vasas—Tatabánya 2:0, első a Vasas 33 ponttal, második az FTC 28 ponttal.” „Október 4. Elcsendesedett a szél. Meglátogatom a pingvinkolóniát. Messziről, mintha apácasereg jönne felém. Mert kedvesek, nem félnek, kíváncsiak az idegenre. A rádióvétel ma is kitűnő. Megtudom a mai riportból; véget ért a balatoni nyár, a külföldiek 39 millió 500 ezer forintért váltottak be valutát a Balaton környékén.’' Szép eredmény, csak így tovább. Azt a hírt hallom, hogy a Vosztok-állomáson mínusz 50 fokos a hideg. A mai második adás nagyon a szívembe vágott. A Szülőföldem riportere felkereste a családomat. S itt, a Mimij- ban megszólalt az otthon. A kislányom azt mondta: „Apuci, siess haza!” A legkisebbik, az öthónapos pe- dik csak gőgicsélésével üzent.. K. Gy.
