Kelet-Magyarország, 1968. október (25. évfolyam, 227-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
tm október 6. «S5»-SÖICTÄtiÖR^A0 = VASÁRUT API MELLÉKLET *. olda! A szabadító magyar tanító (Czabán-emlék Szabolcsban) A nyíregyházi Nyírvidék 1913-as lapjait iorgatva megyénk tanítóinak a haladásért, népünk felemelkedéséért, saját jövőjükért foly látott harcának egy részletére derült fény. 1913. július 3-án Szabolcs vármegye Tanítói Egyesülete Köre választmányi gyűlést tartott. Ezen a gyűlésen jelölték ki az „Országos szövetség’ budapesti közgyűlésére az országos tisztikar és elnök megválasztására a megye küldötteit. A szabolcsi gyűlés a jelölt küldötteknek „megbízást, sőt parancsot adott, hegy az uj választáson kire adják le szavazatukat.” A szabolcsi vezetőség meg sem hallgatta azokat, akik a néptrní tás átreformálásáért, állar ivá és íelekezetienné tétel, irt, a tankötelezettség kiteijesziéseért, a természet- tudományos ismeretek fejlesztésiért, általában véve a siéptanítás és népművelés emeléséért foi/u u harcnak a képviselői vonal;. A szabolcsi vezetők „igen finom érzékkel mindig meg tudták érezni, mely kérdésekkel való foglalkozás biztosítja a hatalom urainak jóindulatú támogatását, így a radikális tanítói követelések — a babona, tévhit, a faji és felekezeti elfogultság végleges száműzése a tudomány csarnokaiból, a népiélekből — hajótörést szenvedtek.” Igv a budapesti gyűlésen a klerikális reakció, a rosszul informált vidéki tanítóság a szabolcsiakkal együtt ismét a régi, az elnyomó államhatalmat kiszolgáló vezetőséget, elnököt juttatta pozícióhoz. A szabolcsi ellenzék már július 6-án kifejtette álláspontját a tanító társadalmi hivatásáról: „...a tanítónak, mint a nép szellemi és erkölcsi jóléte előmozdítójának, részt kell venni mindazon nemzeti munkában, mely az emberiség szellemi haladását, erkölcsi művelődését, fejlődését elősegíti és a boldogabb jövőhöz vezeti. Tanítói hivatásunk adta' és növelte speciális érzékkel és érzülettel Kell szolgálnunk a haladó társadalom reformtörekvéseit és harcolunK ésszel, szívvel és hangyaszorgalommal mindaddig, míg a nyomorra milliók születnek. Nemcsak hitünk, de meggyőződésünk is, hogy a tanítóság jövője a haladó társadalom kezében van s győzelme a demokrácia győzelmét jelenti.” F iel emelte szavát a szabolcsi, a régi nemesi vármegyék elavult szokásaihoz hasonló küldött___A tanítóság küzdelme az intenzív népoktatásért és minden társadalmi haladásért új világnézet befogadásával válik lehetségessé. Ez az új világnézet mindenek fölébe helyezi a munkát és úgy a testi, mint a szellemi munkás részére anyagi jólétet és politikai függetlenséget követel. A hatalomról, az emberi javak örökségéről kitagadottak millióiról, tehát a népről,... a hazáról van szó s ennek szebb jövendőjéről a szó igazi értelmében. A most uralmon levő osztály kizárólagos uralmának megdöntéséről, arról van szó, hogy abban az uralomban a nép is részesüljön... És a siker attól függ: elég nagy-e az erő, mely a küzdelemben a hatalommal szemben felvonul... A néptömegeket megmozdítani, fejleszteni, szervezni s a demokráciáért akcióba vinni... ez a tanítóság egyik kötelessége.” A nép uralmáért folytatott harc akkor még Czabán Samunak és híveinek csak „sújtó kezet” hozott. Mit érdekelte a kort a nép, a tanítóság sorsa? Mi köze volt akkor a hivatalos vezetőknek egy falusi tanítóhoz? „.. .egy tanító sztrájkra buzdít, vagy erre a célra társadalmi gyűjtést kezdeményez, tehát izgat, büntetendő cselekményt követ el és fegyelmit kap...” — csak ennyit láttak a hatalmasok akkpr Czabán Samu életéből. Horváth Sándor Szabolcsi képzőművészek tárlata a rakamazi Kisgalériában A kiállítás látogatói Pál Gyula és Berecz András elkotásai elolt Etek Emi) felvéts!« Kilenc szabolcsi képzőművész alkotásaiból nyílt tárlat a rakamazi Kisgalériában Művészeink újabb közös jelentkezésére az alkalmat három aktualitás adta: az októberi múzeumi hónap, a Nyírségi Ősz, valamint az, hogy az elmúlt népművelési évad egyéni tárlatsorozatainak összefoglalása, reprezentatív összegzése. helyét a legjobb, legmagya- rabb, legderekabb új birtokos osztály, itt nem vágatta ki a kőrisfát az új gazda, mert a régi szeretett alatta üldögélni, a komondorok szinte érthető magyar nyelven ugatják a holdat, és a keréknyomban ugyanaz a magyar nap ragyog, mint a Tisza vizében. Mintha a levegőnek, a homoknak, a szélnek, a víznek, a legelőnek volna itt olyan varázsa, hegy vad magyarrá lesz az is. akinek az apja még nem tudott magyarul. Daliás zsidók és selyemruhás szlávok vére keveredett a honfoglalók vérével Muzsikus cigányok régi nótákat játszanak az ablak alatt, míg a cs3csemő világra *jön, fűben, fában, falevélben az elmúlt szép, régi magyar világ; a kenyérnek illata, a víznek folyása, a hosszú őszi esőnek kopogása, a télnek jó szaga, a falusi harangok hangja: az apákra, az őseikre emlékeztet, kiknek hagyományai szent tiszteletben tartják e tájat. Néha múzeumi hangulatot vélek érezni, midőn a Nyírségre gondolok, mert láttam nagy csendességben, alvó állapotban, holt vizek között, lecsüngesztett lombú fák atatt, oroszosán mozdulatlan ködben, apatikús kedvében újsáspapírossal beragasztott ablakkal és tunya mozdulatlanságában Mintha az idevaló emberek éppen úgy élnék a nyarat és az őszt, mint a természet: belsejükben virítanak és lélekben elhervadnak, sárga nyírfalevél lesz az egész vármegye, tiszai kiöntések fölött állongó novemberi köd telepedik az elmékre, a szívekben visszhangzik a szél, amely a régi temetők harasztját zörgeti. Ilyenkor is szeretem, mert ázsiai eredetünk, napkeletről jött, változékony kedvünk, búskomor magyar szomorúságunk tükröződött a holt vizekben és az emberi szemekben. Még az agarászok is leszállnak lovukról némely esztendőben, a szüreteken csak a szőlőpásztor lövöldöz bolondjában, a sóstói erdőben céltalanul hull a makk, és a házőrző ebek az első lábuk közé temetik hóbortos, szőrös fejüket. Némely esztendőben az egész Nyírség eiszomorodik. Nem tudni ennek az okát, mint a fellesnek a célját, amely a lemenő napot eltakarja. Nem tudni, hogy miért énekel a cinke egyik esztendőben halkabban a deres eperfákon, és miért muzsikálnak máskor éjjel-nappal a cigányok? Miért bánatosabb a nők szeme, miért olvassák el újra a gyermekkorukban olvasott Jókai-regényt, miért néznek hosszabban az első tűzbe, amely a pattogó hasábokon piros lángra lobban? Miért hosszabb az ősz, mint a nyár, miért láthatók olykor különös betűk a holdvilágban, és a síkság felett rengő csillagtábor miért nem vidít a másvilági eletre ? A keleti népek érthetetlen melankóliája hosz- szan ásít a tájon, ázsiai álmosság ragasztja le a csősz és a falusi földesuraság szemét, a kocsikerék bánatos kelepeléssel vonult át a hangtalan országúton és a kacsázó vadászok fegyvere csak néha dörren a keme- csei tavak fölött A gyermekkoromban elmulatozó kurtanemesség múltakon való elszomorodása volt a bánat, amely e kutyabőrös, voksos, választó nyírségi falvakat elborongta? Itt sokáig éltek abból a lakosok, hogy régi királyok pecsétéit őrizték a láda fiában, a múlt vissza-visszaté- regetett egy-egy alispán, vagy kóvetválasztáson, és az elkövetkezett új idők nehezen nyomakodnait be a rozsdás kapukilíncsű házakba. A történelem (amely itt mindenki kedve szerint értelmezett) a hagyomány (amely természetesen édes volt, mint az apák simogatása), a szokásjog (amelyet e falvakban pogány-tiszteletben tartottak) : eltünedezőben volt. Kataszter, nyírvízszabályozás, telekjegyzőkönyv... Gyermekkoromban nem is hallottam más szavakat az idős emberek szájáról, úrnak, papnak, parasztnak új törvényeket kellett tiszteletben tartani, új emberek előtt levenni a föveget és már kezdett nem jelentősége lenni a csendbiztos komaságá- nak. Talán ezért volt olyan szomorú olykor a Nyírség, mintha már nem is nagyon volna érdemes az életet tovább folytatni Elhanyagolta az apák sírdombját, és tunyán üldögélt a falusi nemes az udvarházában. A ! szél dudált, a Tisza kiöntött, a dob pergett: ebből vette észre, hogy a kalendárium valóban igazai mondott, midőn a napok elmúlását jósolta. A magyarságnak, a nemzeti gondolatnak, őseink tiszteletének tájképe ezüstös Nyír- a szomorúságom veled, hogy gyér falvaid száma megfogyatkozott A háborúban a gránicon vért ontani, itthon vihartól tönkremenni, adók súlya alatt nyögni! Most lehet csak bánatos a táj, amelynek melan- kllója sohasem biztatott az élet szorgalmas folytat'.sara A Kisgaléria már kialakult hagyományaihoz híven és a falfelület kicsinysége miatt ezúttal is 15 alkotás képviseli a megye képzőművészetét. Ez a mérték adottság, tény. Kevésbé elfogadható tény az, hogy majdnem mindegyik művészünk több éves munkáival jelentkezett. Még 1961-es dátumozású kép is került ide, s nem egy olyan mű, amelyet ugyanitt már kiállítottak korábban is. Tér. j mészetes, hogy a szabolcsi j művészek legfrissebb alkotásaikat minden évben az őszi megyei tárlaton viszik először közönség elé, mégis szeretnénk feltételezni, hogy a Rakamazon kiállítottaknál vannak újabb ihletesűek is művészeinknél... Ha nem is friss a tárlat anyaga, mégis jellegzetesen mutatják be alkotóikat. Minden művészünk azt nyújtotta, ami egyéniségét, művészi hitvallását dokumentálja. Két linómetszet képviseli Margittai Jenőt a közös tárlaton: a „Háztetők” és a „Parasztlány fej” Mindkét metszet síkszerű folthatásra törekszik, s a műfaj Margittal alkotómunkájának erőssége, bár kitűnő fémdomborításai közül is szívesen látna a közönség egy-egy művet. Krutilla József korábbi munkáját tekintve akvareil- ben lépett előbbre, s míg Margittai törekvése a síkszerű, fekete-fehér folthatás, nála jobbára színek folthatásáról beszélhetünk. A két kiállított kép — „Sárga házak” és a „Bódé” — közül az utóbbi realista látásmódot tükröz, mozgalmas vonalvezetésű tusgrafika. Vibráló, expresszív mozgások, feszülő vonalak — Soltész Albert grafikájának komponensei. Ezeket a jellegzetességeket tömöríti a borbányai élményből merített „Fürdető lovasok” című tus és vonalrajz, s a művész másik munkája, a „Tokaji művésztelep” című akvarel- len a kép négy síkjának egymáshoz való színviszonyai teremtenek belső feszültséget. Realisztikus, hagyományos festési módról tanúskodik a legifjabb szabolcsi művészgeneráció képviselője. Tökei Péter. Mindkét műve — a „Pihenés’ és a „Női fej” — kiegyensúlyozott kompozició. iával jó hangulatot áraszt. Pál Gyula „Munkába indulók” című olajképén az erőteljes, fénnyel átütött lazúros figurák azonnal megragadják a nézőt Ez az alkotás a többi Pál-képhez viszonyítva talán a művész egyetlen derűs hangulatú műve. Vásárhelyi művészié.. !epi élményét vitte vászonra Berencz András szép szín- harmóniájú „Üldögélők” című olajképén. Huszár Istvánt alkotó művészetének egyik legszebb darabja, a „Leányfej Z. Szalay Pált romantikával ötvözött realisztikus kisméretű olajképe. a „Boru- lat a Tisza felett” című mű képviseli. Nagy Mihály új törekvését vitte a fába, „Töprengő” című szobra tömbszerűséget, modern zártságot, leegyszerűsített formákat nyújt. Könyvespolc: Hat új ifjúsági regény (1916) A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó — mely évente átlagosan 150—200 művet ad ki — egymás után adja közre a jobbnál jobb ifjúsági műveket, s főleg sorozat formájában. A legutóbbi sorozat a „Sirály”. elsősorban 10—18 éveseknek szól, úgy, hogy a szerzők nem terjedelmes művekben, a tizenévesek problémáit, kérdéseit vetik fel, tárgyalják, fordulatosán és izgalmasan társadalmunk keretein belül és a kor atmoszférájában. A sorozat egyik új műve Geró János „Duna foglyai” című kisregénye, mely egy úttörőtábor, sok gyerek és néhány felnőtt, néhány év előtti nagy dunai árvízi kalandjainak fordulatos és izgalmas leírása. A sorozat másik. új. kötetlenebb, a gyermek lélekhang- ját jobban megtaláló munkája Gergely Márta: „Többsínes” osztály című remek, színes regénye. Fehér Tibor igen nagy felkészültséggel írta meg „Aquincumi lovas” című terjedelmes, történelmi regényét. Korda István immár a negyedik kiadásban mondja el a nagy erdélyi nyelvész, felfedező, kutató, a XIX. szazad eleje hősének Körösi Csorna Sándornak életre gé- nyét. A regény színes, fordulatos. tárgyilagos, művészien megírt kötet Kari May: A németek legendás hírű kalandírója nálunk 20 évig nem került kiadásra, holott az NDK-ban önálló múzeuma van. Jules Verne nálunk teljesen kiszorította. 20 év után újból kezdjük felfedezni a bizarr érdekességű. méltatlanul mellőzött írót, áld Winetou alakjának világhírű megteremtője. Most jelent meg May: „Az inkák kincse” című regénye, amely a nagy írót, mint humanistát mutatja be (D) választás ellen Czabán Samu is. Kifejtette, hogy „elérkezett az ideje annak, hogy a tanítóság a vidéken -is szervezkedjék s ezen szervezkedésnél legfőbb szempontul a hamisítatlan népkultúrát s a tanítói érdekeket tekintse s felkaroljon minden olyan társadalmi kérdést, amely a demokrácia eljöveteléhez hozzájárul. ..” A cikkre felzúdult a lelepleződött reakció. Ekkor Czabán mellett megszólalt a szabolcsi tanító is: „Czabán személyéről csak annyit, hogy.. van nyitott szeme, mellyel belát a nép millióinak szívébe, finomult érzékkel felfogja a fölfelé suhanó sóhajokat, a titkon elhullatott könnyeket, küzd velük és érettük, küzdött és soha nem lankadó bűzgósággal küzd a mi érdekeinkért is. És rendkívüli, idegfeszítő munkásságának hol az eredménye? Ne keressük az áldó kézt, mert az, ki a közügyért önzetlenül harcol, nem ezt várja, nem ezt kapja, hanem a sújtó kézt. Ezt kapja ő, két év óta húzódik fegyelmi ügye s tovább húzzák, hogy családi pótlékot ne adjanak nyomorgó családjának, hogy síró gyermekei puhítsák meg az igazságot kereső apa erős akaratát, nemes elhatározását...” C zabán Samu pedig az őt ért támadásokra még világosabban fejti ki a tanítók küzdelmének célját, a tanítók kötelességét ; OLVASÓ LE A NY Mohácsi Regös Ferenc rajza
