Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-15 / 217. szám
Vasárnapi melléklet NAPLÓ Idegeink ellenfelei Napjaink emberének nemcsak munkája válik mind bonyolultabbá és nehezebbé, hanem a személyét körülvevő modern közeg is mind kevésbé elviselhető. A Ludas Matyi nemrégiben karikatúrát közölt „Közellenségeink” címmel és ott a motoros és a légkai apúcsos ember szerepelt. Ezek főként budapesti típusok, mert a „közellenségek” tájonként és szokásonként változnak. Sőt még városrészenként is: Most szenteljünk egy percet Nyíregyháza szívére, hogyan zajlik itt az élet ebből a szempontból. Hajnali öt óra. Helyes piros autó tülköl szívósan és kitartóan Ilonkának, vagy Sárikának. Jön a kisvasút, valósággal felhorkan és refleklorszemei ingerülten pillantanak az autóra. — Mi az? — gondol, ja magában a kisvasút, — valaki megelőzött a lakosság egységes, általános és demokratikus ébresztésében? És rázendít a hajókürt, üstökén rakadja az autódudától még fel nem ébredt néhány vasidegzetű henyélőt. És aztán jön a motoros íő minden tájegységben megtalálható) túráztat, repeszt, a már felébresztett emberek egy részé kinéz az ablakon és üdvözli a motorost. A motoros, aki büszke sikerére, akire végre felfigyel most a világ, aki itt végre valaki, bizonyára arra gondol, hogy az ablakon kitekintő lakók élismerő megjegyzéseket tesznek motorjára és arra, hogy milyen csinos arcú fiú ez a motoros. Ebben persze téved, mert a lakók egészen másról beszélnek. Aszfaltoznak, a felszerelést hozó motor dolgozik, zakatol kora reggeltől munkaidő végéig. A tájékozatlanok azt hiszik, azért zakatol, mert munkát végez. Valaki gyanakszik és megkérdezi a vezetőt, hogy miért nem állítja le a motort. A válasz: mert aztán nehéz beindítani. Bizonyára így van. És az olaj és a benzin is nagyon ol. csó lehet. (Hiszen az állam fizeti.) Egész nap csattog, vijjog, bömböl a kisvasút, este jön a piros kocsi és dudál Ilonkának vagy Sárikának, a motoros pedig túráztat. Jóéjszakát, Nyíregyháza! Uj tv-műfaj Ismerőseim a futballmér. kőzések közvetítésekor a tévét nézik és Szepesit hallgatják. Valamilyen okból ezt nem éreztem erkölcsösnek, nemcsak azért, mert a műfajok keveredése egészségtelen, : hanem ki nem mondott tiszteletadásként a közvetítők munkája iránt. Sajnos ezen változtatni kell — elnézést a gyengeségért, de a tévé nullázását már nem lehet elviselni — áttérek én is a képernyő nézésére és a rádió hallgatására. Ez azzal a plusz többlettel is járul, hogy míg a játékosok is sokszor nem tudják, lábukról hová kerül a labda és mi fog történni a következő másodpercekében, Szepesi csaknem mindig ezt Igen jól tudja. Ezt. a bűvészmutatványt figyelni pedig fele bosszúság és dupla éh ezet O, N. Népdalfómmot A SÓSTÓI FASOR. Hammel József felvétele Őszi esték — őszi népművelés A népek dalai az egyetemes emberi kultúra közkincsei. Örökké élnek, nemzedékek ajkáról nemzedékek ajkára szállva. Óriási a magyar népdalkincs is. A gyermekdalok, lakodalmasok, siratóénekek, házasító dalok, a népdalok, népdalfeldolgozások és ezek variánsai több ezerre tehetők. Hazánk egyik népdalforrása Szabotcs-Szat- már. a Kállai kettős hazája, az ököritói Fergeteges otthona. A Szól a figemadár című kiadványban legalább száz nyírségi ízű, e táj emberének érzésvilágát kifejező dal van. Mégis jogos a kérdés: hogyan ápoljuk, terjesztjük és szerettetjük meg a mi szép népdalainkat, e feldolgozásokat? Olyan neves elődökre hivatkozhatok, mint Bartók és Kodály, akik egész életüket ennek szentelték. s hírnevet vívtak ki a világban a magyar népdal, feldolgozásokkal. Iskoláinkban nyolc éve újból rangja van az ének-zene tanításnak, oktatásnak. A mai ötödikesek már a Kodály féle módszerrel tanulják a népdalokat, ismerkednek a zeneelmélettel, ismeretlen népdalokat énekelnek blattra a tábláról. Ezer és ezer gyerek ajkán él újra a magyar népdalcsokor egy-egy virága. De ez kevés! Fórumot kapott hazánkban a táncdal, a tévé Ki mit tud vetélkedőjén az idén ig hallottunk már egy népdalversenyzőt. Emlékezzünk csak. (Ki is volt az a bájos kislány, aki tisztán csengő hangjával szép kiejtéssel énekelt egy népdalt, s oly nagy sikere volt?) Ugye már a nevét is elfeledtük. A lányét is, a dalét is. Sikere volt, mégsem jutott tovább. Gondolom, csak azért nem, mert nem volt helyes az összehasonlítás (opera és spirituálé énekesekkel volt egy kategóriában). Igaz, késő a bánkódás, mégis megjegyzésre érdemes. Igen, mert azzal, hogy nem jutott tovább, a zsűri és a közönség akarva-akaratlan a magyar népdalt ejtette ki. A lassan hagyományossá váló táncdalfesztiválon évente hatvan táncdal kerül országos vetélkedőre. Jó dolog tudni és érezni, hogy daloló nép lettünk, s a magyar táncdal reneszánszát éli. Bár az is igaz, hogy ezekből csak néhány válik slágerré, s mennyi ismétléssel, újra játszással, énekléssel. Évszázadok alatt viszont sok száz népdal született, s ezek most és a jövőben is élnek. Még a mostoha körülmények között is, kevés támogatással. Csupán azért, mert a nép szívében élnek. Sőt tovább élnek, ha tetszik úgy is, mint egy- egy modern táncdal motívumai, betétjei. Hogy milyen sikerrel, arra példa a Szörényi—Bródy kettős idei szereplése, akik elsősorban azért lehettek elsők a táncdalfesztiválon, mert a magyar nép. dal motívumait zeneileg is jól használták fel az általuk teremtett magyar beatzenében. mely egyedülálló sajátos stílus. Ha ez így van, s ez hozott sikert, akkor nem nehéz belátni, hogy a magyar beatzene, tánczene is csak úgy fejlődhet tovább, s nyerheti meg az új nemzedék tetszését, ha állandó kapcsolatot tart a magyar népdalkinccsel, e kiapadhatatlan forrásból merít, ha rendszeresen visszanyúl hozzá. De ez feltétlen szükségessé teszi a magyar népdalkultúra nagyobb ápolását és terjesztését. Bőségesen van mihez nyúlni. De vajon ismerik-e a gazdag népdalforrást eléggé? Nem hiszem. Éppen ezért lenne szükség nagyobb fórumot biztosítani a népdalnak is. S ha szabad valamit mondani a népszerűsítés érdekében. Mint- ahogy a táncdaloknál, úgy itt is megérdemelnék a szerzők, szövegírók, ha a képernyőn az ő nevük is megjelenne Hiszen olyanok vannak közöttük mint Csokonay, Petőfi. Arany, Bartók, Kodály, Bihari, Dankó Pista, Szent- irmay és a többiek. Jó, ha a néző-hallgató megismeri, tudja ezt is. Tapasztalható az igényesség e műsor szerkesztésénél, ha lassan is, de már „hallani”, hogy bővül a népdalrepertoár a zenekarok, énekesek műsorában. Ilyenkor veszi észre az. ember, mennyi sok olyan szép népdal és népdalfeldolgozás van, amit még nem, vagy alig hallott, s. ezek mind-mind pódiumot, nagyobb oubliku- mot, igazi népdalvetélkedőt érdemelnének. (Bíztató kezdeményezés erre a tévé által meghirdetett. Nyílik a rózsa vetélkedő. De csak az első lépés!) Kapott fórumot a magyar táncdal, kapjon fórumot a magyar népdal is. Lépjenek az ország színe elé a népdalt éneklő fiatalok legjobbjai, versengjenek Dankó, Ma- gyari utódai is. Sok-sok ma. gyár népdalt hangszerelt és dolgozott fel Bartók és Kodály, s még mennyi vár erre. Ezeknek százait kellene hangszerelni, közkinccsé tenni, s így előadni az arra hivatott népdalénekeseknek az országos döntőben a népdalfesztiválon. így még tovább élne a nép ajkán a magyar népdal. Petőfi, Arany s a ma élő költők dalbaöntött költeményei is. De egyben inspiráló és termékenyítő hatással lenne a fejlődő táncdalkultúránkra. Es ez mindenképpen kettős eredménnyel járna: megismerné a mai ifjúság szép népdalainkat, s motívumait a táncdalokban felfedezve jobban is becsülné azokat. Farkas Kálmán Az íróasztalon kls kazalban állnak a meghívók, amelyek Sárvártól a Hernád mentéig lebonyolított — nem is eseményeken, inkább rendezvénysorozatokon való részvételre invitáltak. Az idei nyár a látványos népművelési események nyara volt. Most, hogy az ősz itt van már a kertek alatt, alig. ha számíthatunk arra, hogy folytatódik az ilyen külsőségek közepette végzett népművelő tevékenység. A szabadtéri előadásoknak, kiállításoknak, vetélkedőknek nem kedvez a borongós, csa_ padékos őszidő. Különben sem nélkülözheti ez a munka az egyszerűbb, bensőségesebb. személyhez szólóbb megnyilvánulási formákat. Az ősz kedvez ezeknek. És szinte csábít arra: gondoljuk végig, milyen irányban fejlődhetne tovább falun a népművelői gyakorlat. E tevékenység egyik országos irányítója említette a minap: szeretnénk, ha a nép. művelés közelebb kerülne a társadalom mindennapi problémáihoz; segítene abban, hogy a gondok kevesebbed- jenek; a népművelés oly „prózai” kérdésekre is okos és használható választ tudjon adni — hogyan élhetünk még tartalmasabb, szebb életet. Nagyon jó dolog, ha minél többen tudják, mit jelent a futurizmus szó; kik voltak az urbánus írók; vagy mik a szonáta ismertető jegyei a zeneművészetben. A népművelésnek minden fokon sok a teendője. A tömegmunkának azonban lényegesen egyszerűbb és min. dennapibb kérdésekre kell naponta válaszolnia. Tegnap levelet kaptam egy olvasótól. Tanácsot kért. Huszonegy éves, egy esztendeje nős, mindenképpen gyermeket szeretne. A felesége azt mondja, előbb gyógyuljon meg — tbc-vel most is betegállományban van — fejezze be általános iskolai tanulmányait, mert az ötödiknél valami okból abbahagyta a tanulást és végül sajátítson el valami szakmát. Első gondolatom az volt, vajon mit tudott ez az emberpár egybekelése előtt a házasság egészségügyi, gazdasági és kulturális alapjairól. Nagyon keveset, mert nálúnk tulajdonképpen nincs igazi gazdája a házasságra való ilyen természetű .fölkészítésnek... Tulajdonképpen ez is népművelési feladat volna. Ám, hogy a tevékenység mégis mind határozottabban fordul a praktikus kérdések felé, annak feltűnő' jelei vannak. Olyanok, mint például a technikakedvelők I. országos kiállítása, melyet a Budapesti Őszi Vásár keretében rendeznek meg. Ott az iskolán kívüli műszaki nevelés eredményeit mutatják be és ez a keret alkalmat nyújt az országszerte működő, mintegy kétezer ilyen szakkör elvi, pedagógiai, módszertani kérdéseinek megvitatására is. Az elmúlt években az ország jó néhány községében végeztek szociográfiai fölméréseket. Egyik-másik helyen az éves kulturális munka- terv elkészítésekor szem előtt tartották az ily módon napvilágra került tanulságokat is. Keveset tudunk arról, hogy a későbbiekben törődtek volna e munkák nyújtotta figyelmeztetésekkel. Mint ahogy érdemes volna a népművelés helyi embereinek sokak figyelmét töl- hívniok arra, milyen szerepük van a mai parasztotthonokban a népművészeti tár. gyaknak? Kiderülne, hogy nagyon kevés. Míg városon igen kapósak a népi hímzések, kerámiák, szőnyegek és hasonlók, az újonnan berendezett falusi házakban keresve sem talál ilyesmit az ember. Pedig van helye környezetünkben a külföldön oly népszerű magyar nép- művészeti tárgyaknak. És ez megintcsak a „hogyan éljünk” kérdéskörével kapcsolatos. A népművelés ott válik igazán hatékonnyá, ahol majdnem személyre szóló választ tud adni az ezzel kapcsolatos kérdésekre. Roppant nehézségekkel kell megküzdenie annak a népművelőnek, aki az élet jelentkező aktuális problémáira gyorsan akar reagálni. Emlékezetes, hogy amikor sok helyütt az országban ját. szőtték a beatzenét, akkor még mindig inkább a más zene létjogosultságát sommásan elvető rajongás, vagy az átok hangzott e] róla. Hogy hol a zenetörténeti ne. Ive, melyek népszerűségének forrásai, milyen jelensége ez az afro-amerikai zenének — arról csak később hallhatunk. A mind hosszabb őszi estéken ezernyi kérdés bukkan majd föl. Köztük olyanok is: mire tanított meg bennünket az idei aszálv? Vágy: a rengeteg őszibarack, fa termőre fordulása módó- sít'ja-e a gyümölcs tel építési terveket? Esetleg: a melléküzemágak fejlődése nem igényli-e á tsz-eken belüli népművelési tematika jelentős módosítását? Néhány he. lyen, ahol sok az ipari dolgozó: a 44 órás munkahét bevezetésével megnövekedeít szabad idő fölhasználásának milyen kulturális lehetőségei vannak? Van egy népi szólásmondás: megérik, mint őszre a kökény. Nos. őszre a népművelési tevékenységet gazdagító gondolatoknak is meg kell érniök. Gyümölcsük pedig akkor lesz, ha a helyi adottságokból, a helyi igényekből indulnak ki. Egyébként csak formáiig „népművelési tervteljesítés” lesz, aminek, hogy a szólásmondásoknál maradjunk; nagyobb a füstje, mint a lángja. Bajor Nagy Em$