Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

1. oldat fcELET-MAGYARORSZAC - VASÄRNAPT MELLÉRT Ft 1688. szepTember t * <ET SZÜLETÉSNAP 1888 szeptember 12-én szü­letett, idén ünnepeljük 80. születésnapját. Festő szeretett volna lenni, 'de végül is apja akaratának megfelelően a gimnázium el­végzése után jegyző, majd joggyakornok lett. 1910-től a Nyugatban és más lapokban publikálta novelláit. Első va­lódi írói sikerét Viszontlátás­ra, drága... című kisregényé­vel aratta, 1916-ban. Ez a mű — az első háborúellenes regény a magyar irodalomban — maradandó értékű alkotá­sai közé tartozik. Az ottho­nok békéjét, emberi életek értékes célkitűzését feldúló háborúval együtt járó em­bertelenség ellen emel szót benne. A forradalmakban nem vesz részt aktív módon, de rokonszenvezett velük. A Ta­nácsköztársaság bukása után, a Horthy-korszak idején mindvégig a munkások és parasztok írójának vallotta magát, valósággal tüntetett a kommunizmus iránti rokon- szenvével. Ezért az akkori korszakban kegyvesztett lett. Az írás mellett a másik ke- resti forrását és egyben élet­formájának másik oldalát a zenében találta meg: gitár­és fuvola együttesé vei külön­böző színházakban, kabarék­ban, bárokban lépett fel gro­teszk műsorokkal. Akkoriban egyesek úgy vé­lekedtek róla, hogy azokban az években némileg saját fi­guráinak életét folytatta. Az igazság az, hogy írásaiban sok az önéletrajzi mozzanat, de az ő életét egyetlen hősé­vel sem lehet azonosítani. A 20-as években kezdte írni a Kakuk Marci köteteket és kisregényeit. Ezekben a történet színhe­lye rendszerint a kisváros, és hősei a népi bohémvilág alak­jai. A Kakuk Marci című so­rozat első drabját — a Kakuk Marci ifjúságát — 1923-ban publikálta, amelyről Móricz Zsigmond így nyilatkozott: „Biztos szem, biztos kéz, mes­teroperatőr munkája, amel­lett egy gazdag, finom, drága kedély ömlő lírai müzsikája” Helyénvaló az az irodalom- történeti megállapítás, mely szerint a Kakuk Marci cik­lus igazi tartalma a polgári élet egy fontos ténye, neve­zetesen az emberek menekü­lése a kapitalista robot elől. nem tudja elviselni az élei hétköznapi megkötöttségeit, szürke egyhangúságát, a füg­getlenség elvesztését. Ez a tiltakozás jogosult és emberi. Tersánszky olyan témát érint ezzel, amelytől a XXX. szá­zad eleje óta visszhangzik az európai irodalom, sőt olyat, amely — egy vonatkozásban — közel hozza őt eszmeileg is a szocializmushoz, amelynek nem csupán az anyagi jólét, hanem az emberekhez méltó munka biztosítása is a leg­fontosabb céljai közé tarto­zik. így tehát a ciklus kriti­kája is a kispolgári anarchiz­musnak, összekötve ezt a ro­bot elleni támadással. A 30-as évek végén Heve­si Sándor rábeszélésére meg­írta A cigányok című darab­ját, amelyet a Magyar Szín­ház, majd a Nemzeti Színház mutatott be; zenéjét maga Tersánszky szerezte. A felszabadulás utáni írá­sait általában az élet apró­ságaihoz tapadó, kritikai han­gulatú írásmód jellemzi. Ez azonban csak megrögződött írói modor, amelytől a mű­vész már képtelen megválni. Az ifjúsági irodalmat is mű­veli, számos mesekönyv és gyermekszíndarab szerzője. — Kakuk Marci című ciklusá­ért 1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Tersánszky Józsi Jenő ki­emelkedő, sajátosan egyéni alakja a magyar irodalom­nak. Olvasói, tisztelői szere­tettel köszöntik és ünnepük szellemi életünk kiválóságát 80. születésnapján. ( — es) Czóbel Béla NyolcvanStödik születés­napját ünnepli Czóbel Béla Kossuth-díjas festőművész, a magyar festőtársadalom nagy öregje. Alacsony, törékeny alakja gyakran feltűnik Szentendre girbe-gurba utcáin, vagy a szentendrei kert őszre készü­lő. érett illatoktól terhes fái között, a lugas árnyat adó hűvösségében. Sétálva, pi­henve szemlélődik. Mer1 művészember számára a pi henve szemlélődés is az al­kotómunka folyamatába tar_ tozik. Nagybányán kezdte művé szí pályáját, Münchenben fő leg technikai ismereteit gaz dagította, művésszé azonba. Párizs érlelte, ahol kezdet ben a Julian iskolát látogat la és már az első évben dí­jat nyert aktrajzával. — Nekem a francia művé­szet, a francia festők barát­sága, társasága és tanítása nagyon sokat jelentett és jelent ma is... — összegezi a franciaországi évek ta­nulságát a szentendrei kert csöndjében. — Érthető tehát, ha csak tehetem, késő ősz­től kora tavaszig Párizsban dolgozom. De a tavasz, n nyár, az őszelő mindig Szentendréé, ahol éppen ne gyedszázada telepedtem mee A párizsi hónapok alatt ál­talában öt-hat kép születik. Az igazi „munkahely” Szent­endre. Képeim java, húsz­huszonöt itt fogalmazódik ■neg a vásznakon. Az idén feleségének, Mó­dok Mária festőművésznek betegsége miatt csak május végén költöztek ki a szent­endrei házba. Mégis tucatnyi olaj kép — készen vagy félig készen — sorakozik már a műteremszoba falai mellett Ölő akt, Szentendrei kert Leányportré, Intenem Csendélet kék tállal, Műte remsarok, Fekvő lány. S a festőállványon a legújabb kép kontúrjai: Csendélet vi­rággal. — A jövő esztendő elején újabb kiállításom nyílik Pá­rizsban, a Galerie Valtat- ban. Most arra készülök. Huszonöt-harminc képet sze­retnék kiállítani, elsősorban a legújabbakat — jegyzi meg derűsen, miközben rágyújt elmaradhatatlan pipájára. Hatvanöt esztendős művé­szi pályája során huszonöt önálló kiállítása volt. Ezek közül tíz Párizsban, három­három Budapesten és Berlin­ben, kettő-kettő Genfben, Genovában és Chicagóban, egy-egy pedig Velencében, Amszterdamban és New Yorkban. Második chicagói kiállítása az idén, április vé­gén zárult. Az International Galleriesben harmincnyolc olaj képe, öt akvarellje és hat rajza került az ameri­kai közönség elé. Ezen a tárlaton tíz tájképe idézte Szentendre sajátos hangula­tát és mindössze kettő másik kedvenc tartózkodási helyét, a párizsi Montparnasse-t. A többi kiállított kép: csend­élet, portré, akt. Gazdag érzelemvilága min­den művét átmelegíti. Derűs öröm és nyugalom sugárzik belőlük. Egy álmodozó, de mindenkor reálisan érző és cselekvő ember vallomásai az élet szépségéről. Örök nyughatatlan. Újabb félig kész képeket hoz be a műterembe, majd váratlanul mcseréli a festőállványon a Virágcsendéletet az Ülő aktra, aztán az órájára néz: négyre várja a modellt. Az önmagának engedélyezett rö­vid pihenő ideje lejárt, a következő órák ismét az al­kotó munkáé. Mert Czóbel Béla nyolcvanöt évesen sem tud hosszabb időre megpi­henni. — Amíg az ember dolgo­zik, nem tud megöregedni... — szabadkozik udvariasan, búcsúzóra nyújtva a kezét. Fiatalnak vallja magát. És a kimondott önvallomásnál b 'szédesebben árulkodik er­ről újra és újra megújuló, eazdag művészete. (P) A nemzet könyvtára A szellemi értékek egye­dülálló tárháza az Országos Széchenyi Könyvtár. Amikor 1802-ben névadója, gróf Széchényi Ferenc magán- könyvtára magyar vonatko­zású műveinek felajánlásával megvetette a magyar nemze­ti könyvtár alapját, bizonyé, ra maga sem gondolta, hogy a könyvgyűjtés milyen ha­talmas intézményévé növi ki magát alapítványa. A név­adó 10—12 ezer nyomtatott művet, néhány száz kéziratot, metszetet és térképet adott át a nemzet számára. Jelen­leg mintegy ötmillióra tehe­tő a könyvtár állománya: könyvek, újságok és folyó­iratok, kéziratok, kották, térképek, kisnyomtatványok, képek és más dokumentumok állnak az olvasók rendelke­zésére. Másfél millió kötet A könyvállomány ma több, mint másfél millió kötetből áll. E gyűjtemény zömét az 1712-óta Magyarországon megjelent kiadványok alkot­ják, másik jelentős része pedig az 1601-től kiadott külföldi könyvekből áll. A központi könyvállomány tükrözi valamennyi újkori gondolatrendszer, társadal, mi mozgalom és irodalmi stílustörekvés hazai, sőt tá- gabban értelmezve: közép­és kelet-európai elterjedésé­nek körét. ízelítőül hadd említsünk meg néhányat közülük. A francia felvilágosodás iro­dalmából számos első kia­dással szerepel Rousseau, Voltaire és Diderot. A né­met irodalom és tudomány klasszikus korszakából Kant, Lessing, Schiller, Goethe és Heine kiadásai. Az angolo­kat Byron, Tennison, Swin­burne és Browning képvise. li. A tudomány úttörői közül Hegel, Marx, Engels, Darvin és Mendelejev első kiadású művei szintén megtalálha­tók. Gazdag hírlaptár Itt kapott helyet több, a nemzeti könyvtárra hagyo­mányozott magánkönyvtár is. A magyar felvilágosodás ki­magasló alakja, Batsányi Já­nos, aztán Kisfaludy Sándor, Madách Imre könyvtárát ke. zelik önálló gyűjteményként Ugyancsak a nemzeti könyv­tár őrzi Kossuth Lajos ma­gánkönyvtára számos neki ajánlott, vagy saját kezű jegyzeteivel ellátott könyvét. Igen gazdag az Országos Széchenyi Könyvtár tudomá­nyos anyaga is. A központi gyűjtemény gazdagsága ala­pot nyújt arra, hogy a ma­gyar nemzeti könyvtár a kelet-európai népek társa; dalom tudományi összehason­lító kutatásainak egyik mű­helyévé váljék. Az Országos Széchenyi Könyvtár hírlaptárának mai állománya kb. 170 ezer kö­tet. Magában foglalja a ma­gyar hírlap- és folyóiratiro­dalom minden jelentős em­lékét az 1771-ben indult latin nyelvű Nova Posonien, sia-tól a jelenkor sajtójáig Megtalálhatók a legrégibb magyar hírlapok (Magyar Hírmondó, Magyar Kurír. Hadi és Más Nevezetes Tör­ténetek) a XVIII—XIX. szá­zad vezető folyóiratai (Ma­gyar Múzeum, Uránia, Tu­dományos Gyűjtemény) az 1848—49-es forradalom és szabadságharc hírlapjai (Már- czius Tizenötödike, Munká­sok Újságja, Közlöny, Kos­suth Hírlapja) a korai ma­gyar munkásmozgalmi lapok (Munkás-Heti-Krónika, Aranytrombita, Testvériség, Népszava), a XX. század for­dulójának haladó polgári fo_ ly ói rátái (A Hét, Nyugat, stb.) a Magyar Tanácsköz­társaság sajtója (Vörös Új­ság, Vörös Katona, Ifjú Pro­letár) a két világháború kö­zött a bel- és külföldön meg­jelent illegális és félillegális forradalmi lapok (Uj Már­cius, Uj Hang, Sarló és Ka­lapács, 100 °/o, Valóság). A Régi és Ritka Nyomtat­ványok Tára a teljes állo­mány legrégibb és kivételes értékű nyomtatványait gyűj_ ti. Az 1500 előtt nyomtatott könyvekből több, mint 1700 példánya van. Kimagasló ér­tékei közül megemlítjük a Magyarországon lévő egyet­len Gutenberg-nyo’mtatványt, a 42 soros Biblia töredéket, az első magyarországi nyom­tatványt, az 1473-ban Budán nyomtatott Chronica Hun- garorum teljes példányát. Megtalálhatjuk Sylvester Já­nos Grammatica-ját és Uj Testamentum-fordítását, Hel_ tai Gáspár és Bornemissza Péter műveit, Tinódi Sebes­tyén Chronica-ját, Zrínyi Miklós Szigeti Veszedelem eposzának Bécsben megjelent első kiadását. Ugyancsak he­gyet. kaptak a gyűjteményben Kossuth, Széchenyi és Tán­csics különleges értékű mű­vei is. A Kézirattár mintegy 360 ezer kéziratot őriz. Legna­gyobb értékei közé tartozik a legrégibb összefüggő szöve­gű magyar nyelvemlék, a Halotti Beszéd. Emellett 77 magyar nyelvemléket őriz 1550 előttről a Kézirattár. A XII. századból fennmaradt a legrégibb törvénygyűjtemény, néhány krónika. Mátyás ki­rály 32 kódexe, Kinizsiné Magyar Benigna magyar imádságos könyve. Mikes Ke. lemen kéziratainak egy ré­sze, közéleti személyek. írók, tudósok kéziratai. A Kisnyomtatványtár kö­zel kétmilliós állománya a2 egy-kétlapos nyomtatványok változatos típusait foglalja magában. Az elmúlt korok mindennapi élete tárul fel a röolapok. alkalmi beszédek, peres iratok, üzleti nyomtat­ványok. árjegyzékek, műso­rok. meghívók halmazából. (A gyűjteményben önálló csoport a félmillió gyászje­lentés.) Megtalálhatjuk itt az 1848—49-es forradalom és szabadságharc plakátjait és röplapjait, a Magyar Tanács- köztársaság szöveges és gra­fikai plakátjait. 350 000 színlap A Színháztörténeti Tár gazdag anyagát csupán két adat is meggyőzően szemlél, teti. Az egyik: a hozzávető­legesen 350 000 színlap Eu­rópa egyik legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye. Különös figyelemre tarthatnak igényt a magyar színészet hőskorá­nak kéziratos színlapjai. Á másik: a mintegy 30 000 da. rabot magában foglaló fény. kép- és nyomtatványgyűjte­mény, amely elsősorban a magyar színháztörténet el­múlt száz évéről ad áttekin­tést. És végül, ha csak címsza^ vakban is, de néhány mon­datot nemzeti könyvtárunk nagyszabású tevékenységé­ről: a nemzeti bibliográfia különböző sorozatainak szer­kesztése és kiadása, a nem­zetközi csereszolgálat lebo­nyolítása, a központi kata­lógusok elkészítése, a könyv­tárközi kölcsönzés lebonyo­lítása stb. Az Országos Széchenyi Könyvtár gazdag gyűjtemé­nye: nemzeti kincsünk, fel. becsülhetetlen érték. Jelen­leg a Nemzeti Múzeumban van az otthona. De 1973-ra elkészül a budai Vár, amely, nek nyugati épületében kap helyet nemzeti könyvtárunk is. (M Katkó István: Az utolsó szó jogán Üzenetet kaptam, hogy Da­nit kiengedték a börtönből, s kért, hogy látogassam meg. „Hosszú”, aki a hírt hozta, sajnálkozó mozdulatot tett. — Kiengedték, mert a ha­lálán van. Négy éve nem láttam Da­nit. így hívta őt mindenki a környéken, különben Dániel Gyula volt a neve. Azt hi­szem, egykorúak lehettünk, csak ő idősebbnek látszott keskeny, előreugró állával horgas orrával, s arcán két, párhuzamosan haladó mély barázdával, mely különösnek tetszett egy húszéves fiatal - embernél. Szemgolyói talán betegsége miatt is előreugrot- tak, s ettől fürkésző tekinte­te lett. Ha valami lázba hoz­ta. szélsebesen beszélni kez­dett, mint akinek túlságosan is kevés az ideje. Verseit is ezzel a sietséggel szavalta. Barátságunk is úgy kezdő­dött, hogy órák hosszat ke­ringtünk a téren, és Dani egy kockás füzetből olvasta fel újabb költeményeit. Csak akkor hagyta abba, amikoi már kifogyott belőle a szusz s ilyenkor behajtotta a füze­tet, arccsontja megremegett s Igyekezett könnyedén kér­dezni : — Nos, hogy tetszett? Már nem tudom, találtam-e mindegyik versére jelzőt, mi­vel sokat szavalt, s az én szó­táramban akkoriban csak itt- ott rejtőzött egy irodalmi ki­fejezés, amelyet az újságból csíptem fel. Annyi azonban bizonyos, hogy engem ezek a versek felkavartak. Ha elgon­dolom, furcsa látványt nyúj­tottunk, amikor körbe-körbe jártuk a virágágyakat, Dani egyik kezében a füzetet tar­totta, másikkal gesztikulált, én néztem rá csodálattal, ahogy a megszállott prófé­tákra tud nézni egy kamasz. N.éha a sötétedés után, ha maradt még felolvasatlanul egy-két költeménye, a lám­pák alatt folytattuk. Egyszer, emlékszem, kiszólt az árnyé­kos helyről egy méltatlankodó hang: — Menjenek már más hely­re a verseikkel, itt mi csó- kolózunk! Dani a röpcédulákkal bu­kott le. A katonai bíróság ahol ítéletet mondtak, zári tárgyaláson, kirendelt vé­dőkkel folytatta le az eljá­rást. Nyolc évre ítélték, any- nyira, mint a fővádlottal Pedig mindenki azt hitte hogy megússza egy-két esz­tendővel. Mindezt azért, mert Dani magára haragította a katonai bíróságot. Nem tudom, mi igaz be­lőle, de a környéken úgy tudtuk, hogy az utolsó szó jogán felolvasta egy hosszú költeményét. Hogy a költe­mény miről szólhatott, arról nem voltak kétségeim. A há­ború ellen íródott, mely ak­kor kezdődött el Ukrajna sík­ságain a szocializmus első or­szága ellen. A bíróság ter­mészetesen félbe akarta sza­kítani a lángoló szavú pró­fétát, de ő éppen úgy nem hagyta abba, mint akkor ott a téren, a lámpafény alatt. Végül is az őrök vezették ki a teremből. Nem volt sok értelme en­nek a hősködésnek, hiszen üres volt a tárgyalóterem, se hallgatóság, még csak újság­írók sem voltak jelen, csu­pán vádlott-társai, akik a párt utasítására igyekeztek úgy viselkedni, hogy minél keve­sebb büntetéssel ússzak' meg. Dani védőbészéde után a fel­paprikázott katonai bíróság mindenkinek megemelte a büntetését. Ma már tudom hogy egy beteg fiatalember tol só fel­lángolása volt ez. Versel

Next

/
Thumbnails
Contents