Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-04 / 207. szám

1988 ssfepfemSer ?; EttEt MÄSfAftÖftSZÄ« *. o!<ía1 Ablak — a megyére Ha egy-egy tudományos vándorgyűlés munkájáról ol­vasunk, óhatatlanul arra gondolunk: vajon előbbre vltte-e a tényleges termelési gyakoraltot, a tudományág fejlődését, mennyit kamato­zott az országnak. Ma már kevés a légüres térben, szűk szakmai keretek között zajló „szimpózium”, a tudományos kutatók, a szakemberek népes, gárdája a társadalom fejlődését, a tudomány és a gyakorlat egységét szorgalmazzák. Ez volt a jellemző a közelmúlt­ban Nyíregyházán sorra ke­rült tudományos vándorgyű­lésre, melyen három napon át az ország legkiválóbb tu­dományos kutatói, tudósai elemezték a mezőgazdaság kemizálásának közegészség- ügyi feladatait. A Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Tár­sulat országos egészségügyi és mezőgazdasági vándor- gyűlésének részvevői beszá­moltak tudományos kuta­tásaik eredményeiről, fog­lalkoztak a kemizációs ártal­mak megelőzésével, gyógyí­tásával, az egészségügyi is­meretterjesztés tennivalóival. Mindezek szakmai prob­lémák — ’’mondhatnánk, ha nem ismernénk a tudomá­nyos kérdések társadalmi ki­hatásait. A kémia előretöré. se a modem termelési eljá­rások alkalmazásában nem­csak busás termelési ha­szonnal, örömökkel jár. Ki­számíthatatlan károkat is okozhat a termelő és fo­gyasztó embernek. Több mint kétszázhatvan különfé­le kémiai anyaggal dolgozik a mezőgazdaság, köztük szá_ mos mérgező szerrel. Az el­múlt évben 249 mérgezést, — köztük hat esetbe« ha­lálos végű tragédiát — oko­zott a tudatlanság, a fele­lőtlenség. Elkerülhetők-e a mérgezé­sek, velejárói-e a kemizá- ciőnak a legkülönbözőbb ár­talmak? — tették fel a kér­dést az agráregészségügyi vSndorgyűlés előadói. Fel­tárták és bebizonyították, hogy megfelelő tájékoztatás, szakoktatás, az óvó rendsza­bályok megtartása mellett a vegyszerek, védőszerek nem alattomos ellenségei az em­bernek, hanem hasznos „munkatársai”. De azt is megállapította a vándorgyű­lés; a kémia gyors előretö­résétől elmarad az egészség­ügyi felvilágosító, megelőző munka. Nincs szakképzett­séghez kötve a kémiai anya­gok kezelése, nem mindig megfelelő a védőfelszerelé­sek minősége. Nem tudott lépést tartani a fejlődéssel az egészségügyi ismeretterjesz­tés. Sokan feltették a kérdést, miért éppen Szabolcs-Szat- már megyében tartották az agráregészségügyi vándor- gyűlést. Röviden, úgy fogal­maztak: Szabolcs-Szatmár az ország „legmezőgazdaságibb” megyéje. Nálunk a legmaga­sabb a mezőgazdaságban fog­lalkoztatottak száma. Ideális „terep” — hatalmas almás­kertek, dohány, burgonya- földek, a szatmár-beregi ré­szen jelentékeny állatte­nyésztés — a kemizációs tu­dományos ülésre. Megyénk „fogyasztja” a legtöbb ké­miai anyagot. És a jelenlegi még nem csúcspont Ezért szabták a megye profiljához a vándorgyűlés központi té­máját: tizenhat tudományos referátum hangzott el, köz­tük hét szabolcsi kutatások­ról adott számot. Külön je­lentősége van, hogy a sza­bolcsi orvos-kutatók több éves munkásságát megismer­hette a tudományos közvéle_ mény. A referátumok szak­mai kiadványban is megje­lennek, hozzájárulnak a ke­mizációs ártalmakról alko­tott kép tudományos tisztá­zásához. Olyan problémák is fórumot kaptak, mint egyes mezőgazdasági jellegű fog­lalkozási ártalmak, a még nem jelentéktelen direktter. mő borok élettani hatásai, a mezőgazdasági dolgozók táp­lálkozásával kapcsolatos gondok. A vándorgyűlés kitágítot­ta a megye határait, kitekin­tési alkalmat adott az ag­ráregészségügy időszerű helyzetére, egyben rávilágí­tott a megye sokrétű életé­re. Elismeréssel fogadta a vándorgyűlés a szabolcsi or­vostörténeti kutatásokat, Jó­sa András ég Korányi Fri­gyes munkásságának feldol­gozását, emlékük ápolását. Mindezt, mint dr. Fazekas Árpád Jósa-kutatásai is bi­zonyítják, a napi szívós és felelősségteljes gyógyító munka közepette végzik or­vosaink. Haszonnal járt a vándor- gyűlés: a dolgozó ember vé­delmét erősítette a tudo­mány, a felvilágosító szó eszközeivel. És ablakot nyi­tott megyénkre. Páll Géza KÍSÉRLETI GYÁRTÁS. Megkezdték a kerékpártömlők kí­sérleti gyártását a Nyíregyházi Gumigyárban. Az automata­gépeken hamarosan sor kerül a folyamatos termelésre. Ké­pünkön: Húgért Mária betanított munkás. Hammel j. felvétele MEGfEGYZÉSEK: Kit védünk ? Helyes, hogy az űj gazdasági mechanizmus bevezetésé­vel nagyobb önállóságot adtak az igazgatónak — epéikül csak fél karú lenne. És jó, hogy az elbocsátásoknál felül is bírál­hatják, nem szubjektívan, személyes indulatok alapján dön- tött-e? De az eset, ami a minap történt a Nyíregyházi Vendég­látóipari Vállalatnál, furcsa. Egy pincért korábban a ven­déglátóiparban megengedhetetlen hangja miatt figyelmezte­tett az igazgató. Majd, amikor ugyanez a pincér ököllel ment egy vendégnek, elbocsátotta. Ám a munkaügyi döntőbizott­ság visszahelyezte a pincért, mondván: megbánást tanúsított. A vendéglátásunk kultúráját ismeri a vendég. Hányszor és hányszor szóvá tette az udvariasság hiányát és egyebeket! Most joggal látja úgy, hogy az ilyen intézkedések nem őt, ha­nem azokat védik, akik okai a megszüntetésre ítélt állapo­toknak. Ráadásul — határozattal! 9 Bükkfanyelv Sók jő reformtankönyv látott, az utóbbi időben nálunk napvilágot, s idén is. Az anyaga már a helyes követelmények, a gyermek teherbíróképességének megfelelően készült. De so­kan még most is panaszkodnak. Egy szülő mutatta a napok­ban negyedikes gyermekének kiadott szép külsejű környezet­ismereti munkafüzetét: „Kilencéves fiam egyszerűen nem ér­ti a nyelvezetét, néhány kérdését, mondatát. Nekem, a tanító­nak előbb azzal kell foglalkoznunk, hogy magyarázzuk neki. amit a tankönyvíró meg akar értetni....” Meggyőződtem róla, valóban kacifántos szavak, körmon­datok szerepelnek a könyvben. írói mindenképpen „felnőt­tül” akarják megtanítani azt a gyereket, aki pedig már na­gyon szépen beszél magyarul. Egyszerűen, sallangmentesen. A könyv most jelent meg, a Tankönyvkiadó gondozásá­ban, szerkesztették, írták, felülbírálták nagyon sokan. Olyan felnőttek, akik már értik ezt a nyelvet.. Kopka János Kislétaiak útja a milliókig A máriapőcsi vasútállomás­tól három kilométert kell megtenni autóbusszal, de leg­többször gyalog annak, aki­nek Kislétán akad dolga. A kislétai Rákóczi Terme­lőszövetkezet jövőre ünnepli alakulásának 20. évfordulóját. Kovács László fiatal főagro- nómus három éve dolgozik itt. Debrecenből jött, tudta, nem lesz könnyű a munka, de vállalta. Szenvedélyesen ku­tatja a termelőszövetkezet tör­ténetét Ötven holddal kezdték — 1949. szeptember 8-án kilenc család elindult a kö­zös gazdálkodás útján, hogy szorgalmas munkával jobb életet teremthessen. Az ala­pító tagok között ott volt Mi­ké János, Bán Albert, Biha­ri Béla, és még néhányan azok közül, akik ma is tag­jai a szövetkezetnek. Csupán ötven hold földdel és kezdet­Jubileumi előzetes, nagy szavak nélkül leges felszereléssel láttak a közös munkához. Évről évre gazdagabbak lettek, vagyo­nuk gyarapodott. 1952-ben már 1780 hold földön gazdál­kodtak, s még ebben az év­ben megalakult egy másik szövetkezet a faluban. Uj Élet néven, amely hamarosan 1180 hold földdel rendelke­zett. 1956-ban az Uj Élet egy időre felbomlott, de a Rákóczi erősebbnek bizonyult. 1958 november 1-én az Uj Élet egyesült a Rákóczival. Ekkor egy munkaegység értéke 50 forint volt. Mikó János elnök éppen most érkezik Máriapócsról. Az ottani Zöld Mező Termelő- szövetkezetnek is ő az elnöke. Energikus, szűk szavú ember. Mondják, nem szereti a fe­lesleges beszédet. — Mi dolgozni akarunk, úgy ahogy eddig — mondja, Nótafák nevelője Iskoláinkban megszólaltak a csengők, s ezzel megkez­dődött egy évre az ének, a népdalok tanítása is. Igaz, ez nem olyan látványos, nem kíséri nyilvános drukk, mint a táncdalversenyeket, de legalább olyan jelentős, hiszen itt az iskolában meg­ismeri és megszereti a ta­nulók a zenét, népdalkincse- ínket. Ennek egyik reprezentánsa Nyírbógdányban Mitró Gyű, láné, aki immár tizenöt esz­tendeje plántálja az ifjú szí­vekbe a magyar és más né­pek dalait. Most végzi az énekszakot a főiskolán. — Nyolcadik éve van Is­mét rangja az ének tanítá­sának általános Iskoláink­ban. Nem csupán hallás után tanítunk és nem kizá­rólag énekléssel telnek el az órák, hanem hangleme­zekről meghallgatjuk közö­sen Erkel, Bartók, Kodály, Mozart, Beethoven és a töb­bi neves zeneszerző alkotá­sait. így történik a tanítás, Ismerkednek meg népdalok­kal, operákkal, zeneművek­kel. Mitró Gyula a férje ma­gyart tanít: — Tapasztaltam, hogy énekóra után játszi köny- nyedséggel tanulják a ma­gyart. Felszabadultabbak, vi­dámabbak a gyerekek. Sőt, óra közben is el-elér.ekeljük azt a dalt, amelyet az ének­órán tanultak. Nagy István az iskola igazgatója újságolja, hogy tanítás előtt egy-egy népdalt énekelnek az osztályokban. Ennek nemcsak az a célja, hogy megismerjék és meg­szeressék a gyerekek a dalo. kát, hangulatilag is jó ha­tása van. Mitróné nagy-nagy szere­tettel tanítja az éneket. Még általános iskolás volt, ami­kor énekkart vezetett Ke- mecsén. A képzőben szop­ránt énekelt az énekkarban. Karvezető tanfolyamra járt. Szeptember 2-án az évnyi­tón újra az ő vezetésével hangzott fel a gyerekek aj­kán Devecseri Gábor—Maros Rudolf: Úttörő hívogató ja. S utána az első órán úgy állt oda „gyerekei” elé: én ké­szültem. Sokat tett azért, hogy a népdalkultúrát megszerettesse, önálló ének­kart szervezett, az iskolának 30 népdallemeze van. Ko­dály, Bartók, Erkel gyűjte­mények, Arany, Petőfi meg­zenésített versei közül sok. Ezek kötelezőek az öt-nyolc osztályban. Van az iskolá­nak hegedűje, furulyája, szi- lofonja, dobok, öt fiú jár Nyíregyházára gitárórákra. — Nagyon szeretik a gye­rekek az énekórát. Különö­sen, amióta ének-zene okta­tás van. Elméletet is . tanul­nak. Van hallásképzés, az ének tanításába pedig min­den órán ritmus és olvasó­gyakorlatok olvadnak be — magyarázza. Elérte, hogy van már olyan osztálya, ahol csak felírja a táblára egy- egy nem ismert népdal hangjegyeit, s a gyerekek pontosan leéneklik. — A jobb hallásúak megvásárol­ják a táncdalok kottáit, megtanulják, s őrsi ki mit tüdőkön fellépnek — mond­ja. 6 az iskola úttörővezetője is. Nemrégiben érkezett meg hatvan gyerekkel Lengyelor. szágbóL A Balti tenger mel­lett nyaraltak. Utána Sós­tón vett részt a rajvezetők képzésében. Ezek is jó al­kalmak az ének-zene taní­tására. — Az úttörőőrsökben és rajokban nótafák vannak. Ez a legjobb hangú és hallású gyerekek tisztsége. Ha a rajvezető nincs jelen, akkor a nótafák tanítják a többi­ekkel a nép- és úttörődalo­kat — újságolja. Huszonnégy őrsük és nyolc rajuk van. Mindbe« van nótafa. Egy évben 140 népdalt ta. nít meg a gyerekekkel. ö maga csaknem félezer nép­dalt ismer. A magyar, a tör­ténelem, földrajz és a többi tantárgy mellett egyre na­gyobb jelentősége lesz isko­láinkban az ének-zene taní­tásnak is. Nyírbogdány ké­szül a falu születésének 750 éves jubileumára, melyet jö­vőre ünnepelnek. Készülnek erre az iskolában is. Töb­bek között azzal is, hogy ter­vezik egy népdalfesztivál megrendezését. Ennek egyik ihletője, szervezője Mitró Gyuláné. Farkas Kálmán — majd hozzáteszi — rend­szeresen dolgozó tagjainknak mindig tisztességes megélhe­tést biztosítottunk, amellett a gazdaságot is fejlesztettük. Termelőszövetkezetünk 21 millió forint tiszta vagyonnal rendelkezik. Az utóbbi négy évben hétmillióval gazdago­dott szövetkezetünk. Eredményeik évről évre na­gyobbak. Egy példa: 1960-ban holdanként 10,4 mázsa búzá­juk termett, az idén 19 má­zsás átlagot értek el! Hét év — plusz 14 ezer Az udvaron gépek zúgnak, javításra várva állnak. Baga- méri Lajos, a szerelőműhely főnöke, szakavatott kézzel nyúl mindegyikhez. Húsz erő­gépük, két teherautójuk, egy személyautójuk van. Az idén már saját kombájnjaikkal arattak. Kettőt vettek belőle. A milliós és százezres be­ruházások mellett a tagság jövedelme is évről évre emel­kedik. Takács Jánosné fő­könyvelő elmondja, hogy az elmúlt évi zárszámadáskor közel 6 millió forintot osztot­tak ki tagjaiknak, és kétmil­lió hatszázezer forintot tar­talékoltak. Az egy tagra jutó átlagkereset meghaladta a húsz és fél ezer forintot. Ti­zennégyezer forinttal több ez, mint a hét évvel ezelőtti ré­szesedés. A termelőszövetke­zet ösztöndíjat biztosít fiata­lok taníttatására. Egy mező- gazdasági mérnök, nyolc kö­zépfokú mezőgazdasági tech­nikumot végzett, és sok szak­munkás részesült ösztöndíj­ban. Jelenleg is hárman ta­nulnak középfokon. Különö­sen a kertészekre van nagy szükség, hiszen az idén is tíz­ezer mázsa almára számíta­nak. Bor, hús, készpénz A gazdaság fejlesztését, kor­szerűsítését nagyon fontosnak tartják. Hárommillió forint­ért borfeldolgozó és palacko­zó üzemet készíttetnek. Kell az, hiszen az idén már 70 ezer liter bortermésre számí­tanak. Félig elkészült a 106 férőhelyes tehénistállójuk, amiért 1 millió 700 ezret fi­zetnek. Több mint félmillió­ért hatfiókos sertéshizlaldát építenek. A termelőszövetke­zet ebben az évben áttér a készpénzdíjazásra. Kisléta lakóinak élete egy a termelőszövetkezetével, hi­szen a lakosság zöme a közős gazdaságban dolgozik. A két­ezer lakosú községben egymás után épülnek a szép családi házak. Kétszobások, fürdő­szobával, sok helyen vízveze­tékkel. A néhány évvel ez­előtt épült kultúrházba rit­kán vetődik el a színtársulat, de olyankor mindig telt ház fogadja őket. Angyal Géza pedagógus, a kultúrház igaz­gatója ebben a faluban szü­letett, azt mondja, gyakran rendeznek klubesteket, ami­vel a fiatalokat összefogják, és tervszerűen nevelik őket. Néhány évvel ezelőtt újdon­ság volt itt a televízió. Ma már nyolcvannyolc család otthonában nézheti a műsort. A községben 300 rádió van, a posta 340 napilapot és fo-; lyóiratot kézbesít. Változások után Az általános iskolában négyszáz tanuló oktatásáról, neveléséről 13 pedagógus gon­doskodik. Néhány évvel ez­előtt sűrűn váltották itt egy­mást a pedagógusok. Danku Miklós igazgató szerint a la­káshiány okozta az elvándor­lást. Ma már négy szolgálati lakással rendelkeznek, a pe­dagógusok letelepedése így könnyebben megoldható. Há­rom tanár vette igénybe az állam által adott kölcsönt, szép kétszobás, közművesí­tett lakásokat építettek. A falut elégedett, szorgal­mas emberek lakják. Problé­mák, megoldásra váró fela­datok természetesen itt is vannak. Állandó húsbolt, zöldségüzlet kellene a község­nek a közellátás javítása ér­dekében. Az utakat kövezni kellene. Cukrászdát kérnek az emberek, ahol fagylaltót Ia­het kapni, a feketa mellett el­üldögélni. A kislétai emberekben is ott él a mindig újat akaró egészséges türelrhetlenség, mellyel a falujukat szebbé, életüket még jobbá akarják tenni. Tomasovszky István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents