Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

Ü988 szeptember I.' KBLIT-MÄC-YARORSZAG 9. efíal Szabolcs és az árreform Hogy érintette megyénket a nyolc hónappal ezelőtt bevezetett árreform? Négy járásunk, a tanácsok, a tö- megszervezetek és számos dolgozó mondta el vélemé­nyét, tapasztalatait a minap egy, a fogyasztók körében folytatott közvéleménykuta. tásnál. Nézzünk meg közelebbről néhány aktuális megállapí­tást Találkoztunk korábban bi­zonyos nyugtalansággal: „a kereskedelem majd úgy kal­kulál, hogy minél nagyobb legyen a haszna”. „Miért van arra szükség, hogy azo­nos árucikkeknek eltérő árai lehetnek egy községen belül is?” Volt ellenben túlzottan optimista vélemény is. Nem egy vásárló úgy gondolta, hogy január elseje után meg­szűnnek a hiánycikkek, bő­vül a választék, udvarias lesz a kiszolgálás, megválto­zik és azonnal kulturáltabb lesz a megye kereskedelme. Milyen most a helyzet? Hat hónap alatt 138 millió forinttal növekedett Sza­bolcsban a kiskereskedelmi forgalom, s 7,6 százalékkal magasabb, mint az előző év első felében volt. Élelmisze. rekből 6,7 százalékkal, ru­házati cikkekből 8,3 száza­lékkal, vegyes iparcikkekből pedig 12,3 százalékkal volt nagyobb a vásárlás, mint ta­valy ilyenkor. Megnyugtató, hogy az áruforgalomban to­vábbra is az iparcikkek fo­gyasztása növekszik jelentő, sen. A lakosság az igénye­sebb élelmiszereket vásárol­ja elsősorban, s ez vonat­kozik a drágább ruházati cikkekre, lakberendezési árukra és a mosó-tisztító­szerekre, pipere, kozmetikai készítményekre. Az árváltozás igen kedve. 2Ő hatása, hogy megyénk la­kossága előrelépett az étke­zési kultúrában: sajtból 75, vajból 35, kakaóból 21 és kávéból 24 százalékkal vá­sárolt többet az első fél év­ben, mint az elmúlt év első felében. Érdekes a statiszti­ka, amely szerint a motor­kerékpár-forgalom három és félszeresére, a rádióé közel négyszeresére, a magnetofo­né majdnem hatszorosára emelkedett. Ezenkívül kerék­párból 73, televízióból 90, porszívóból 25—30, míg bú­torból 22 százalékkal vásá­roltak többet ebben az idő­szakban. Javult az áruellátás is, a szabadabb beszerzési le­hetőségeket mind több ke­reskedelmi szerv használja ki. Többet vásárolnak a he­lyi ipartól, a kisipari szö­vetkezetektől, s eljárnak más megyék nagykereske­delmi vállalataihoz. Közvet­lenül az ipartól e fél évben hatvankét száza­lékkal szereztek be több árut a megye fmsz-ei, mint 1967 első hat hónapjában — ezek a cikkek a lakosság ál­tal keresett áruk, hiánycik­kek voltak. Ezenkívül kiegé_ szítő ipari üzemekkel 23 millió forintért termeltettek. A probléma, hogy a helyi ipar ár és minőség tekinte­tében sokszor még nem ver­senyképes a nagyiparral. örvendetes, hogy megja­vult a hús- és a tejtermék- ellátás. Érthetetlen viszont, hogy hiányzik néhány apró, január eleje óta olcsóbb cikk, mint a teaízesítő, édesipari lisztesáru, keksz. Gyorsan kifogyott a csökkent áru ve_ gyi és háztartási cikkek többsége is, s utánpótlásuk új néven, de már magasabb áron kerül a forgalomba! Annál több a hiányzó cikk a vas- és hengerelt, húzott áruból, a fürdő- és vízveze­ték, villanyszerelési cikkek­ből, a legapróbb háztartási vasáruból, tömegcikkből — bár ezek áraival a lakosság meg lenne elégedve. A lakosság megkérdezett része felveti, hogy nem ér­vényesül az állam árszabá. lyozó szerepe a piacokon. Azok a szervek, amelyek hi­vatottak lennének a piaci árak ■ letörésére — a tsz-ek és a MÉK a zöldség-gyü­mölcsárakat kihasználva nem egyszer magasabban árusíta­nak, mint a magántermelők. Az árképzéshez nem volt elég az eddig eltelt nyolc hónap, az ármegállapító bi­zottságok munkamódszere, informáltsága még nem megfelelő, sokszor ellentétes a piaci fogyasztói értékíté­lettel, legtöbbször csak mechanikus. Még néhány jellemző meg­állapítást. Sok a panasz a cipők minőségére, csupán az a megnyugtató, hogy a bol­tok most már szó nélkül újra cserélik a reklamált árut. Feltűnik a fogyasztónak, hogy egyes cikkek árát „mi­nőségjavítás” címén felemel­ték — pl. a Cyránó serdülő ruha, a Yester serdülő ruha stb. — de az áru minősége á valóságban maradt a régi. Ezt az árellenőrző szervek figyelmébe ajánljuk! Hason, ló a helyzet más áruknál, ahol ugyan többször is emelték az árakat, de ennek serkentő hatása nem mutat­kozott (befőző celofán, ter­pentin, festékáru) a terme­lésben — holott ezzel indo­kolták. Aránytalannak tartja sok fogyasztó a gyermek és fel­nőtt ruházati árak most már csökkentett különbsé­gét, a műanyagáruk árait a hagyományos zománcedénye­kéhez képest, az alkatrésze­két a késztermékekéhez vi­szonyítva, a nylonkészítmé­nyekét a műszálasokkal szemben. Sok a panasz, a kereskedelemre is: „Az ud­variasság még mindig nem divat az üzletekben...” Pe­dig a vásárlóknak — akik joggal szeretnék pénzükért a legjobb minőséget, a nekik legmegfelelőbbet — az árak újszerűségéből következően most sokkal alaposabb tájé­koztatásra lenne szükségük, mint bármikor korábban. Ezért jobban válogat, több időt tölt el a vásárlással, ugyanakkor nem kevés el­adó csak foghegyről áll szó­ba vele, a boltok zsúfoltak, sokszor nincs is erre idő — s következik az összetűzés. Nem ártana jobban szervez­ni a kereskedelem munkáját, hogy több idő jusson a ve­vőre. Legalább ennyire szükséges lenne előadáson, reklámban, vagy más úton tájékoztatni a lakosságot az új árrendszerről, az ármoz­gásokról — főleg a falvak­ban. Nyolc hónap telt el, s a tapasztalatban több a pozi- iívum mint a rossz. De a vásárló érthetően még több jót vár. Kopka János Pesti gyár Bátorban Adalékok a szabolcsi ipartelepítés történetéhez AZ APA. Fábián István, a fehér hajú, fehér bajuszú öreg kincset adott örökbe négy fiának. Becsületet, tisz­tességet és hűséget az eszmé­hez. Ott volt 45-ben a párt­alapítók között Fehérgyarma­ton. Suszterájból nevelte, ta­níttatta őket, két keze mun­kájával. Alapító tagja volt a cipész ktsz-nek. Ma már nyugdíjas. Hogyan nevelte őket? íme a szürke sorok erről. „Örülök, hogy a négy fiam munkásőr.” Béla, István, Gyula és Mi­hály. Párttagok. BÉLA Ha kiképzés, gyakorlat van, a Fábián csa­ládból négyen fognak fegy­vert. A rang­idős Béla, tíz éve munkás­őr. Kiképzési csoportveze­tő. Civilben a járási könyv­tár igazgató­ja. Nős, két fia van: Péter és Zoltán. Könyv és fegyver. „Meg­fér együtt az irodalom és a fegyver. Sok példa van rá a történelemből, Petőfit, Zal­kát említhetném.” A honvéd­ségtől történt leszerelése után alig két hétig volt ci­vil. Ö volt a községi KISZ- bizottság titkára. Innen ke­rült a munkásőrségbe. „Nem állítom, hogy öcséimmel én szerettettem meg a munkás­őrséget.” Erre István és Mi­hály ezt mondják: „Nagy része volt benne.” Hetenként egy nap a mun­kásőrségben. ö végzi a ki­képzések tervezését, szerve­zését, irányítását. Falcsik Jó­zsef, járási munkásőrparancs- nok: „Nem kis feladat. Ezen áll vagy bukik minden.” Bé­Négyen egy családból la ezt tekinti egyik legfonto­sabb pártfeladatának. A má­sik az hogy négy éve a köz­ségi alapszervezet párttitká­ra. A legnagyobb alapszervé, amely 78 párttagot számlál. Édesapja és Gyula is ennek az alapszervezetnek a tagja. A könyvtárnak 1500 olvasója van. Gyarmaton minden ne­gyedik ember. Sokat tett ezért is. Elismerik mint könyvtár- igazgatót, szeretik, tisztelik mint párttitkárt, munkásőrt. Nemrégiben „kiváló parancs­nok” kitüntetéssel jutalmaz­ták. ISTVÁN Szakmája gép­lakatos, most gépkocsive­zető a tsz-kö- zi vállalatnál. „Béla volt ha­tással ránk. Őrmester­ként szerel­tem le, én is KISZ-titkár lettem, a mun­kásőrségnél a híradókhoz ke­rültem. Tetszik. És az a jó érzés, hogy a család ebben is együtt van, békében is.” A négy testvér együtt épít eme­letes társas családi házat. A telket apjuk ajándékozta. „Újra csak együtt maradunk, s ez garancia arra, hogy az utunk azonos marad a muri- munkásőrségben is.” Mihály derűsen: „Csakhogy nekünk különösen jól kell lőnünk a gyakorlatokon, mert Béla a parancsnok, kitörne a csalá­di botrány.” Mosolyognak Béla mondja: „Otthon min­dig értékeljük az eredménye­ket. Nincs különösebb baj. Még versenyképes vagyok ve­lük.” A három testvér derül. István is nős, egy kislá­nyuk van. GYULA MIHÁLY Cseréljünk Pista, én utá­nad, hétfőn lennék szol­gálatba.” Vált­ják egymást fegyverrel is. Jól jött a kis beszélgetés, itt a parancsnok is, s engedé­lyezi: . Gyula itt dolgozik a járási művelő­dési központban, mint gazda­sági előadó. „Jön a Déryné színház, előadás lesz, azért szükséges a csere.” István lakzira lesz hivatalos. Jó kezekben lesz a fegyver. Gyula is „örökölte” a moz­galmi munkát édesapjától és Bélától. Először a középisko­lában volt KISZ-titkár majd a TITÁSZ-nál, s most a fe­hérgyarmati KISZ csúcsveze­tőségének a titkára. Béla: „Mindenképpen hoz­zám tartozik. így is, s mint munkásőr is.” Amikor Béla munkásőr lett, Gyula alig 12 éves volt csupán. „Én voltam a ruha, csizmatisztítója, mint egy „apród.” Egy éve vagyok munkásőr, csakhogy nekem nincs „apródom”, mert Mi­hály is munkásőr.” Nőtlen. Neki lesz legkönnyebb a csa­ládalapítás. Berendezett ott­honba viheti majd a feleségét. „Tetszett, s úgy éreztem, nekem is ott a helyem, ahol a testvéreimé.” Beszélik, ta­valy meghara­gudott, mert Gyulával együtt akart munkásőr len­ni, de elké­sett. Igaz, ak­kor nősült is. A családban ő a gyümölcs­termelési szakember. A hon­védségnél gépkocsivezető volt. Itthon a járási munkásőrpa- rancsnok „szükségpilótája.” Egy éve nősült, két hónapja munkásőr, három hónapja párttag. És három hónapja boldog családapa. „De, ha le­hetne odaírni, fiú: László”. A nagyapa mondja: „Magával hozta a nevét, mert László es­téjén született az unokám.” Újságolják, hogy nincs prob­léma az utánpótlással, van­nak fiúk a családban. És en­nek örül a nagyapa is. AZ ANYA. „A szülői ház­ból hárman jártak munkásőr­ségbe. Béla, Pista most is a régi házban lakik velünk egy udvaron.” A mama sokszor mosta és mossa ma is az in­geket, ruhákat, készíti őket. Egy-egy riadónál halkan meg­szólal: „Már megint menni kell édes fiaim.” De büszke fiaira, az egyenruhás fény­képeket nagy-nagy szeretettel őrzi. És még mindig tiszták voltak az acélszürke munkás­őr. egyenruhák. Most már ez a feleségek gondja lett. Farkas Kálmán ELSŐSÖK. — Látod, így nem gyúródik a könyv, a füzet... ’ Hammel J. felvétel« kincsesbánya József _______ sose felejti azt az embert, aki még pénzt is akart „csúsz­tatni” nekik, csakhogy ve­gyék fel a lányát a gyárba, ne kelljen hetenként a vo­naton hányódnia. — Akkor megértettem miért éppen ide, a világ vé­gére költözünk. Itt kincses- bányája van a legfontosabb feltételnek: a munkaerőnek Meg a szorgalomnak, amit már az első napokban ta­pasztalhattunk. Kezdett el­múlni a szorongás a tor­komból ... Anna-művezető a tűződei lányokért, asszonyokért va­lósággal él, hal. „Figyelme­sek, igyekvőek és nem sér­tődnek meg, ha műszak vé­gén összegezzük a hibáikat. Pedig legtöbbjük még sose látott gyárat.” Horn István­ná tűzőnő felfedi a titkát. Eddig a bedolgozók bizony­talanságában élt a ktsz-nél. s a keresetről jobb nem be­szélni. Itt biztos, állandó munkát kapott, szeretné na­gyon megbecsülni, mert nő a gyermek is... Puskás Gyuláné képesített tűzőnő — az egyedüli helyi szakember —, de kényszerből eddig pa­lackozási munkán dolgozott, mert kellett a pénz, „nya­kára nőttek” a gyerekek. Viski Irén érettségi után ápolónői terveket dédelge­tett, de a gyár hírére és a cipész foglalkozású paDa biztatására elállt szándéká­tól, máris kenyérkereső lett. JAGELLÖ-AKCIÖ Most még a .. , -------------------------------„Jagel lo-akcional” tartanak, ami annyit jelent, hogy az anya­gyár Jagelló utcai telepén készült termék gyártásához kezdtek. Plasztik papucsok formálódnak a 42 helybeli munkás kezében. Napjában máris kétszáz pár. Aztán majd több, ahogy biztosabbá válnak a fogások. Többen Pesten tanulják a szakma rejtelmeit, hazatértük utánj szeptember végén két mű­szakra is áttérhetnek. Addig persze jócskán meg­gyűlik a vezetők gondja a tanulókkal. Mert szeptember elsejétől már hozzálátnak 62 leendő szakmunkástanuló képzéséhez. A malom egy­kori magtárát szemelték ki tanműhelynek, — ebből csak később lesz valami. Addig szükségmegoldást keresnek. Ide kívánkozik a legújabb bosszúság: a vastömegcikk ipari vállalat (VÍV) Ígéreté ellenére sem hagyta el augusztus közepéig a malom­épület legnagyobb műhely­termét. így most „társbérlet, ben” vannak a vasasokkal. Pedig, ha ez megszűnnék, gyorsabban enyhíthetnének helyiséggondjaikon. Meg­tudom __________________________ köz­ben, a Pestről jött szakemberek most — szálloda hiányában — magánházaknál laknak, a gyár fizeti. És mi lesz ké­sőbb? Marad-e valamelyikük, hiszen itt most mindennél fontosabb a gyakorlott szak­ember. Kutyik Lajos tősgyö­keres pesti, de a szíve ide húz. mert a felesége nyír- tassi. „Ha lakás lesz, mara­dok.” Aztán a többi is: __ha lakás lesz ___ Üjabb gond, újabb égető kérdés, pénz kell a megoldáshoz. Fordult a helyzet — elmélkedik Ku­tyik —, most mi ingázunk Szabolcsba. .Valameddig bír. juk, de azt itt jobban tud­ják, mit jelent a távoliét a családnak... Ha — akkor.. „ Érződik, szívesen maradná« nak Tízmillióba kerül a letel«« pítés. Már elkészültek a to­vábbi fejlesztés tervei, van hely bőséggel az új gyárépü­letekre, az étkezdére, szociá. lis létesítményekre. Gyár születik Nyírbátorban, ha nem is máról holnapra, de egyre biztatóbban. Angyal Sándor PESTI INGÁZÓK Gyárat ad Budapest Nyír­bátornak. Szédelőzködik és a távoli járásszékhely volt ma­lomépületében üti fel „tanyá­ját” a komplett Fővárosi Ci­pőgyár. Kecsegtető távlat: évi 300 ezer pár női cipő export­ra, 150 ezer a hazai boltokba, munkalehetőség hétszáz em­bernek — leginkább nőknek — és milliós beruházások ... Mindez már nem csupán ipar- telepítési álom, két hete való­sággá kezdett válni. Augusz­tus 12-én jelezték a legelső műszak kezdetét. A távlatba vezető út azon­ban itt sincs gyémánttal ki­rakva. Aztán az emberek... En­zsöl Jó­zsef ideiglenes telepvezető felidézi a napot, amikor sza­badságáról bement a, pesti munkahelyére. Már várta a személyzetis, vitte az igazga­tóhoz, a párttitkárhoz s meg­kezdődött a „gyúrás”. Egy hétig vívódott, míg kimond­ta: jó, legyen, megyek, ha már így kell lennie. Nem ő volt az egyedüli, aki cseppet sem tapsolt a kitele­pítési határozatnak. Idén már jubileumi pénzt kap, megszokta a napi útvonalat, be a gyárba, a pesti leve­gőt. A többiek sem lelkesed­tek túlságosan: Tóth Lajos, Vecska Gábor éj Kutyik Lajos. Vonatra szállni, he­tekig a család nélkül, mikor ők kitűnően érezték magu­kat az exportrészlegnél. Ko­vács Anna, a fiatal techni­kus-művezető, viszonylag gyorsan döntött, de ki is kötötte: két hónap, és ne tovább, utazik vissza a Do­hány utcai lakásába. Talán csak Balogh Istvánná vezető adminisztrátor jött remény­nyel: közelebb kerül Túr­istvándiban élő szüleihez, innen már gyakrabban lát­hatja őket. Hallották, tudták, milyen igyekezettel bábáskodnak a szabolcsiak a letelepítésen, azért akadt meglepetés. A sebtiben kialakított helyiség­ről hiányoztak az ablakok; hatalmas gaz az elhanyagolt malomudvaron. AKIKET „GYÜRTAK”.

Next

/
Thumbnails
Contents