Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
?9lSS. szepferriber 99. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLEK! ET t »M*l A Himnusz kézirata — Ady fejfája — József Attila írógépe Irodalmi múzeum a Károlyi palotában Szovjet hősi emlékmű Nyíregyházán. Berecz András rajza Angyal Sándorff ULLÁMOK A Károlyi kert öreg vadgesztenyeiái talán még látták Vörösmarty Mihályt befordulni abba a kecses barokkpalotába, melyben egy jeles magyar literary gentleman, Bártfay László irodalmi szalonja csalogatta eggyü- Vi a reformkori Pest-Buda íróit, irodalmárait. Aztán megfordult a század, és ugyanez a palota sokszorosan átalakítva és kiegészítve Károlyi Mihálynak szolgált lakásul. Falai közt készülődött néhány lelkes hazafi a K c nsburg-monarchia meg- dör tcsére. Ez a nagy múltú palota ad szállá "tt az első magyar irodalmi múzeumnak, mely Petőfi Sándor nevét viseli. Kente.ak azért, mert ő a határainkon túl is legismertebb nagy költőnk, hanem azért is, mert a múzeum gyűjteményének magva a Petőfi Társaság cs az 1909-ben létesített Petőfi-ház anyaga. A Petőfi-házban fennállása óta láthatott a magyar közönség Petőfi és Jókai kiállítást. Az ötvenes években a Petőfi—Jókai anyag kiegészült Ady, Móricz é3 József Attila irodalmi hagyatékával és a y Tői i-kiállítás mellett az ő munkásságukat illusztráló kiállítás is megnyúlt. Azóta állandóan gyarapszik a múzeum és ma már mindjobban meggyökerezett a köztudatban, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum a magyar irodalom 1. gméltóbb hajléka. A meglévő értékes kézirat- kincs napról napra növekszik. Ma már egyre gyakoribb, hogy teljes írói hagyatékokat rnöguk az írók vagy örököseik juttatnak el a múzeumnak, mert ez az egyedül megnyugtató módja annak, hogy a becses hagyaték ne kallódjon szét. Legutóbb Nagy Lajos és Bálint György hagyatékával gazdagodott a r iúzeum kéziratj*yűjtertsénye. Mióta az intézmény külföldön is ismertté vált, azóta a \ ilág minden tájáról érkezi Egyed >1 illő témájú útikönyv, tűi.; iimlóríai Kalauz, építész: t- ,ur. 1 nemzeti áttekintés — így summázható a vélemény a magyar várépítészet jeles szakértőjének a Műszaki Könyvkiadó gondo- '7. i ában most megjelent müvéről. A budai V írtől a VI* segrád fd ott c 1 lő erődítményen át Kőszegig, Sárospataktól Szeged!» — országos vói né ró sétára invitál a szer-ő. S a megtett séta el:5 tanulsága: hazánk nem is olvan szegény középkori erődítményekben, mint azt a közhiedelem tartja. A másik: a várépítészet haladt a V.orr \1, ahogyan fejlődtek az ostrom fegyverei, úgy változtok az erődítés módszerei I«, s így igen tarka kép nek kéziratok, relikviák és egyéb becses dokumentumok a Magyarok Világszövetségén keresztül, vagy pedig közvetlenül. De nemcsak külföldön, az országban, a legkisebb faluban is lappanghatnak értékes irodalmi emlékek, amelyeknek a Petőfi Irodalmi Múzeumban a helye. A kéziratokon kívül jelentős írói fényképgyűjteménye is van a múzeumnak. Ide kerülnek mindazok a régi fényképek, melyek tulajdonosaik birtokában csak fakuló családi vagy baráti emléket őriznek, az irodalmi múzeumban azonban a legbecsesebb hagyományok felidézőivé válnak. Nemcsak a kézirataikat és fényképeiket, hanem emlékeiket is . egyre többen adják át a múzeumnak az elszállt idők tanúi. Üjabban ugyanis lelkes kollektíva gyűjti a Petőfi Irodalmi Múzeumban az irodalmi emlékezéseket, írók, költők, . emlékezők hangját rögzítve magnetö- fonszalagra. így a moderb technika segítségével az irodalomtörténet része lesz az a töméntelen adat és élmény, amely eddig a kortársak emlékezetével a semmibe foszlott. Ha meggondoljuk, mit adnánk ma egy-egy hiteles kortársi emlékezésért Csokonairól vagy Petőfiről; egy magnetofonszalagért, melyről Ady kántáló rekedt hangja szólna hozzánk, akkor elképzelhetjük, milyen érzéssel hallgatják majd száz év múlva irodalmunk szerelmesei Illyés Gyula, Kassák Lajos vagy Füst Milán hangját, nem is említve Babitsét. Mó- riczét és Karinthyét, mert ezeket is őrzi az irodalmi múzeum hangarchívuma. Az éleire keltett múlt mozgalmas képe fogad bennünket a múzeum kiállítási termeiben, ahol már áll a reformkori kiállítás, mely Kötrajzolódik ki az éppen „divatos” építési stílusokról. Végül: a hazai erődítmények sok sajálos vonással gazdagították a várépítészet nemzetközileg ismert és alkalmazott sémáit. A szerző csaknem másfél évtizede — Magyarországi Várépítészet című művével — hívta fel a figyelmet az omló nemzeti kincsre, hegyek csúcsán, települések fölött messzire latszó várainkra, nem eredménytelenül. Éppen könyve zárófejezeteiben olvashatunk arról, mi minden történt a várak helyreállítása érdekében. A magyar várak értékes építészeti emlékeink a törökdúlás előtti századokból, s megismerésük történelmünk egészének jobb megértéséhez ad segítséget látogatót a magyar irodalom útján. A legközelebbi években megvalósul az az impozáns terv, hogy a múzeum összes termein átfutó egyetlen nagy kiállítás mutassa be az egész magyar irodalom fejlődését a kezdetektől napjainkig. A magyar irodalom- történetnek egy ilyen átfogó vizuális bemutatása felbecsülhetetlen szolgálatot tesz az iskolai oktatásnak és a népművelésnek: élő hagyományainkat belopja a nagy tömegek szívébe. A Petőfi Múzeumhoz hasonlóan nagyszabású központi irodalmi múzeum világszerte kevés van. A legtöbb országban csak írói emlékházak őrzik egy-egy nagy író emlékét. Emlékházak Magyarországon is szép számmal vannak: mind a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában. Ilyen többek közt az esztergomi Babits-ház, a kiskőrösi Petőfi-ház, a balatonfüredi Jókai-viila. a tiszacsé- csei Móricz-ház, a balaton- szárszói József Attila emlékmúzeum vagy a budapesti Gát utcában á József Attila lakásmúzeum. Az emlékházaknak és a központi kiállításnak más-más a funkciója. Azt a hangulatot, melyet az emlékházak őriznek, a központi kiállítás sohasem tudja felidézni. Csehov moszkvai lakásának névtábláját vagy Victor Hugo szobájából nyíló kilátást bizony nagyon nehéz elfelejteni. De aki a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Himnusz kéziratát, Perczel Etelka korabeli képét, az első szabad sajtót, a Pilvax kávéház közvéleményasztalát, Ady fejíáját, vagy József Attila írógépét látja, azt is óhatatlanul megejti a magyar irodalom géniuszának varázsa. íme, egy múzeum, mely nem temető, hanem a halott anyag életre, keltője, mely az irodalmi hagyományt élő irodalmunkba es kultúránkba oltja. A „Magyar várak” valamennyi hazai erődítmény bemutatása mellett igen alapos történelmi hátteret is rajzol, választ ad például olyan kérdésekre, hogy miért volt célszerű a belső torony, miért övezte az egyik várat vizes árok, s a másikat nem, miért építettek várakat síkságon is, és így tovább. A feleletek már nem építészeti, sokkal inkább katonai, s még inkább történeti indokolásokat tartalmaznak, s éppen ez teszi a szakszerű munkát élvezetes olvasmánnyá, u'ázásra, Ismerkedésre serkentő útikalauzzá. A szép kiállítású kötetben sok metszetet, rajzot és fényképet láthatunk. (m) Tz ícsik a felhők, szél ftóz- za, úsznak a vizen, torz tőlük a természet nagy zöld ásza. — Henriette. Csend. Pedig nem alszik. Legalább mozdítaná le boruló szempilláit, kicsorduló ajkát. Vadgalamb búg a fák között. — Alszik, Henriette? Szép az arca. Most testetlen. Szép. Mint a franciás neve. Henriette. Egyedüli az üdülőben. Zöld a fű. Vörös a lány haja. Azt mondják, természetes. Kilencre Ígérte. Pontos volt. — Gáborka? — Szépen mondta érkezéskor Mosolygott hoZzá. Short, halászblúz. konty, napszemüveg, múanyagtáska. Este még nagy dekoltázs, most harmonikus egyszerűség. Éjfélkor spicces voit, kibontott hajjal, tüzelt a szeme. Jól állt neki. Ez is. Most kettőn vannak a tóba nyúló del- 1 ’ szélén. Kanyaron túl a terasz, néni hallik odáig a galambbúgás. Csappan a víz a meredély alján. Hal csaphatott. — Hha. .! Isteni szép! Fel sem néz. Húsára hajlanak a fűszálak, mint apró kérdőjelek, — Az. — Hahaha! Hahaha! Végigfut a parton, hullámok viszik túlra a tiszta, csengő nevetést. — Gáborka kisfiú, hiszen azt sem tudja, mire gondoltam. *— Akkor is szép. Mintha jobban sütne a nap. Melegebb van. Jó volna egy üveg esteli jégbe hűtött. Hogy pukkantak! — Azt álmodtam, valaki késsel a kezében üldözött, maga a karjába kapott, zupsz az Opelba. A karjaiban rabolt el, Gáborka —- Én nyugodtam alszom. em kellett volna Nej S(j vet rajta A víz felé, két tenyerével támasztja az állat. Feláll, a túsarok alól kavics pottyan a vízbe. Fényes, nevető karikák himbálnak. — Egyáltalán, szökött maga álmodni, kisfiú? Mondaná inkább. Gáborka. De egyre csak kisfiú. És hogy nevet? Szép húsos a karja, ha kinyújtja. Már nincs konty. Kibontott haja hullámzik a forgásra. — Nappal sokat dolgozom. Fáradt ember ritkán álmodik. Csuk kacag. Hogy neki ez mennyire érdekes. E: te is így nevetett. „Kisfiú, maga milyen aranyos. Imádom a pezsgőt!” Azt ivott. Rendelt és hagyta kifizetni. Megígérte akkor. Lejött a deltába, — Szép haja van, Henriette, — Óh. Gáborka! Ha fenn hallanák, hogy tud bókolni! Már nem búg a galamb. Jó, hogy nem hallják fenn. Csak nevetnének. Mindenütt csak nevetni tudnak. „Gáborka, kisaranyos.” Hány éves lehet Henriette? Húsz? Több? Mindegy. Ö úgyis csak Gáborka. Mindenkinek. Mégis eljött. Egy szóra. Most mondani kellene valamit. Könyvekről nem leiiet. Azt unja. Talán filmről. Zenerői. Futballról. A srácokról a gyárban. — Szintén jutalomból? — Nahát, maga egyre jobbakat mond. Kényelemből, kedvtelésből, kisfiú, I v ersze. Henriette titkárnő. Ezt elfelejtette. A titkárnőket hamar észreveszi a szakszervezet. Neki még ez az első beutaló. Hét éve most, vették észre. Zene szól fentről. Twist. Moccan a túsarok. — Tulajdonképpen nem is álmodtam butaságot. Képzelje magát egy Opelba, Gáborka. Közelebb lép a lány. Érezni a közelségét. — Pannóniám van. — Egy autó világot jelent. Pest, Balaton, Róma, Párizs, a Riviéra, áh... Beletúr a fiú hajába. — Megcsodálnának bennünket, úgy száguldoznánk! Tényleg. Egy ilyen lánynyal. Most, hogy oldalra fordul, szökés a fénytől a haja széle. Puha a keze. Jó volna tenyérben tartani, ha műszak után lemossa az ember az olajat. Talán engedné. Aztán mást is. Megkérni Néznének nagyot a srácok. Ilyen nője nincs senkinek a szerelőben. Feri bácsi, a kapus biztosan mondaná: na, látjátok, nem centivel mérik az embert, • megmondtam én.-- Velem jönne, Henriette? Játékos lepke, megleng a vörös haj. — Bátortalan kisfiú. Nem sikerül. Mit mondjon erre? Már fél a nevetésétől. Fei kéne állni, megfogni a kezét, hosszan a szemébe nézni, mondani, hogy... — Én megveszem azt az autót. Henriette. Megállt a szél. Tükörsima a Víz. Nincsenek hullámok. Vége a twistnek. Csak a lány lélegzése hallik. — Hát persze, Gáborka. — Henriette! Innen egyenest megyünk, maga fogja kiválasztani. Együtt r-'-nHenriette. Hét éve gyűjtök. Igaza van. — Egyre izgalmasabb. V égre! Ha tudta Volna, ezzel kezdi. Áldás ez az üdülés! Ha látnák a fentiek, milyen szépen bámul Henriette rá, a kisemberre. Hehehe! Ma este is egy asztalnál lesznek. Leesnek az állak! Egy ilyen nő! — Ott ül majd mellettem, elől. Behajtunk az üzembe is... — Hogyne, persze, kisfiú. Erre inni kell. Az Opel egészségére! Keskeny az út, jó. bogv jobbra ie.it, egészen a teraszig, így majdnem egyforma magasak. Nézhetik őket. Vörös a salak, fehér a lány combja. Engedi nézni. Előrébb megy . kicsit, Galamb búg a deltában, — Jó lesz a konyak is. — Konyak és egy sör. Kár, hogy kevesen vannak. Majd este. holnap, meg azután _ Miért hallgat Henriette? Jönne már a pincér, — Mintha Itt hűvösebb volna, Gáborka. — Felmelegszünk Henriette.- elnevet. Kattan a táska Tükör. rúzs. égő piros. Egészségére, Henrietté. Üres a pohár. Még egy konyakot. — Lám, máris óvatos. Gáborka csak sört iszik. Igazi úrvezető! Tetszik a pincérnek. Elrohan. Kis levélárnyékok az asztalon. Ropog a kavics a szék alatt, ahogy Henriette hátra dől. Ezen is nevet Mindenen nevet. Még azön is, hogy megkérdi a pontos időt. — öt perc múlva fél tizenegy. — Jesszusorh! És csak most szól, kisfiú Felpattan a lány. Futtában kap a táskáért. Keze végig siklik a fiú haján: — Foglaljon asztalt estére, kisaranyos! — És az Opel, Henriette? Már nem hallja. Mire lelép az utolsó lépcsőn, fekete Mercedes fékez. Ajtó csukódik, jobbra fordulnak a fehér kerekek. A volán mögül ismerős arc nevet, Itt volt az este. éjfél előtt ment el. — Pedig hogy siettem, uram! A pincér leszakít egy fehér lapot a tömbből. A tálcára teszi, a kirakós pohár talpához. cseytől Aranyig viszi végig a — A József Attila kiállítás részlete. Jobboldalt a. költő írógépe. Ú l K ö N Y Vj G £f*ö László ? M AGY A R Y ARAK.
