Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
NAPLÓ Szoboravatás után A Báthori Bűnügyek ürügyén A „fekete kéz” bűnügyét tárgyalják, s mire e sorok megjelennek, talán már ítélet is lesz. 11 fiatal budapesti csavargó galerije fosztogatott, erőszakoskodott, többi közt például megtámadtak egy egyetemistát, aki a menyasszonyával üldögélt, az egyik Gellért-hegyi pádon. Tört szorítottak a fiú torkának, a lányt elhurcolták ép. heten megerőszakolták. Az egyik fővárosi napilap tudósítója írja: „Az ember nézi a vádlottak padján a szorongó, elvetemült kölykö- ket...” (Hát nem kedves?) Aztán csodálkozva állapítja meg: ,.A bűntényről szóló tudósítások után. ha nem is izom kolosszusok, de legalább normális méretű lények képzete támad bennünk. A valóságban legfeljebb hárman érik el az átlagmagassógot. Közülük Tóth Mihály hetedrendű vádlottat például, a maga 170 centiméter körüli magasságával a megtisztelő „Colos” becenévvel illetik." Régi dolog ez. hogy ilyen hitvány, semmi emberkék az ilyenfajta galerik résztvevői. Erős. normális „szokványos” fiatalnak baráti köre van. csak a selejt verődik bandává. Egredül még az árnyékuktól is rettegnek, tízesével már nekitámadnak egyest' nőnek vagy férfinak. Világjelenség ez. De minden esetre korunk egyik teg- undoritóbb jelensége. Az ősi, vad csordák újra jelentkezése lenne ez a nyugtalan telítettségű világban? : ■.Tödön, ez is. De valahogy ia'lar. többet lehetne 1 tenni Felvilágosítás. újságcikkek; kevés, talán semmi. Hí szer egy-egy ilyen leleplező riportból mást olvas ki egv normális ember és mást egy huligán. Az előbbi azt gondolja: nyomorult, mocskok, agyon kellene verni őket. az utóbbi pedig röhög a dolgon és „állati klasszának minősítik a másik galeri cselekedetét. Talán, ha közösen gondolkoznánk és összefognánk, végezni lehetne velük. Vissza lehetne szorítani őket. (Mert a hat hónap, vagy a két év gyökértelen embereket nem nevel, sőt el se riaszt.) ★ Hétfőn Várszegi Lajos, 36 éves budapesti lakos behatolt egy első kerületi OTP kirendeltségbe Agyonlőtte Kosa Csaba 24 éves tisztviselőt és rálőlt Mezei György- né 27 éves alkalmazottra. 40 ezer forintot begyűrt a táskájába és a Vérmező leié igyekezett kereket oldani. És most jön a sors az iróniájával. (Sajnos elég ritkán teszi). Frappáns kettős szereposztást készített elő. mert amíg a rablógyilkos próbált eltűnni a környékről. már útban volt egy személygépkocsi, amely az úttesten elütötte és az arra haladó MÄVAUT autóbusz kereke alá lökte. A vérző arcú sebesült ember támogatásai a odasietett egy ottani házfelügyelő és egy önkéntes rendőr. A baleset. következtében kinyílott a táska és a száz- forintosok őszi falevélként elöntőitek az utcát. (Most pontos telitalálat a közmondás: Ami ebül jön, az ebül megy.) Az önkéntes rendőrnek feltűnt az orkán kabát zsebét lehúzó nehéz tárgy és előkerült a gyilkos fegyver. I/«tartóztatták és bíróság elé keríti örömteli szerencse. hogy sem az autó sem az autóbusz néni a rablógyilkossal c rencse a tragikus szerencsétlenségben. így teealabé fel lehet ak8c’tani. O. N. Lehullt, a lepel. Minden szem a szoborra szegződik. Ahány százan vagyunk, any- , nyiféle emléket idéz a kőbe vésett arc. Mást mond az özvegynek, a tudóstársnak, a politikusnak, az egyszerű tisztelőnek. megint mást azoknak, akik a nagy embert csak a munkája gyümölcsén át ismerik. De egyben mindnyájan osztoztunk: tiszteljük. Tiszteljük Teichmann Vilmost, mert a természet titkaiból egy darabkát feltárt A tudomány végtelenbe vezető útján bevilágított egy szakaszt, ahonnan tapasztalatainak felhasználásával az utódok újabb csúcsok felé törhetnek. Tudós volt, de nemcsak a kutatótársainak adott elméletet, hanem a gyakorlat embere is volt. Ahogy egyik munkatársa mondta a nyíregyházi emlékülésen: „Teich - mann Vilmos nem állt meg a parcella határán, nevelő és gazda is volt.” Értették nyelvét a parasztemberek. A múltban is túljutott az uradalmi földek mezsgyéjén. Híres burgonyafajtáit az ura- ságokkal szinte egyidöben termelték a kisparasztok. Téli tanfolyamokat tartott. M'n- denkit szeretett volna megtanítani gazdálkodni. Nincs a megyének egyetlen községe, ahol az általa nemesített valamelyik növény- nyel ne bírnák több termésre a földet, Magyarországon elsősorban a burgonya atyjának nevezték. Kiérdemelten, Munkáját a nyírségi szegények kenyerének, a burgonyának nemesi lésével kezdte. Több tucatnyi azok- ... n,gk a burgonyáknak a neve, amit ő bocsátott hódító út- és nem egy közülük már negyedik évtizede állja a versenyt. Gondoljunk csak a párját ritkító gülbabíra. Iparkodott mindenki, asztalára nagyobb kenyeret adni. Ezért áll tisztelettel a szobor előtt a kisvárdai munkás, a jékei paraszt és a gimnáziumi tanár. Vérbeli tudós volt. Elnézést kérek a tiszteletlennek ható szavakért. Gyermeki örömmel rajongott az újért, szó- i morkás tekintete vidáman csillogott, ha szeme elé ötlött egy-egy reményteljes kísérleti növény. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy többször járhattam vele kísérleti parcelláit. Soha nem felejtem el. amikor a homoki lucerna bölcsőjéhez invitált. A papi kövesül melletti kietlen domboldalra vitt, ahol biztatóan gyökeret vert az általa homokra nemesített lucerna. Órákig mutogatta a nekem szinte egyformának tűnő töveket. Ezt nézd meg! Ezt! — kiáltott fel az ő csendességével. Nem volt unalmas! A századik. vagy a kélszázadil: tő után én már az embert figyeltem. Az Elba-partról ideszármazott fáradhatatlan tudóst. aki életét arra szánta, hogy a nyírségi homokon gazdagabb legyen a nép. Sejtettem valamit a felfedezés csodálatos élményéből, de valamelyest megérteni munkaszeretetéi, rajongását a titkok feltárásáért a nagy tudós. Albert. Einstein következő sorai segítettek. A kutatói munka szépségét így dicséri ő: „A titokzatosnál nincs csodálatosabb. Alapvető érzés ez, ott áll az igazi művészet és az igaz tuőo- má y bölcsőjénél. Aki nem ismeri, áld nem ívd többé csodálkozni és nem érez meglepetést, az olyan, akár a halott, akinek lezáródott a szeme.” Teichmann Vilmos igazi tudós volt, mert akkor is volt életkedve alkotni, amikor egyes hivatalokban nem értékelték kellően munkáját. Alkotott, mert a tudósnak halálos ellensége a tétlenség és csak az értelmes munkát szereti. Munkájának mindig volt értelme, volt mert megértették és alkalmazták módszereit a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban Szívós munkájával kivívott sikerei elhozták számára az elismerést is. Élte alkonyán magas kitüntetést, Állami-díjat kapott. Nagy elismerés volt számúra, hogy többször választották megyei tanácstaggá a kisvárdai járás dolgozói. Hosszú időn át ő volt a megyei mezőgazdasági állandó bizottságnak is a vezetője. Áll a szobor, ahol ő egy negyedszázadig úgy igazán soha nem pihent meg. Nem hagyott magának időt. Ha valamit nem szeretett, az az íróasztal és az értekezlet volt. Jobban elfáradt egy párnázott széken, mint egész nap a parcelláit róva. Munka- módszerét sokan megismerhették, sokan szeretnék követni. Utódai ezl márványba vésették. A munkahelyének falára 'helyezett táblán ez áll: „Itt élt és dolgozott Teichmann Vilmos növény- nemesítő, e telep alapítója. Számos növényfajtával gazdagította a magyar mezőgazdaságot. Élete és munkássá ga legyen örök példakép utódai számára.” Kisvárda. Teichmaim telep, 1968. szeptember. Csikós Baláass Nagy napjai következnek a Nyírbátori Báthori István Múzeumnak. Októberben, a múzeumi hónap alatt körülbelül harmincezer vendéget várnak az ősi bátori stallum megtekintésére, a különféle kiállítások és előadások iránt érdeklődőkből. A másfél évtizede fejlődő szabolcsi intézet az elmúlt évi 100 564 látogatóval az ország leglátogatottabb múzeumai közé lépett elő. megelőzve sok fővárosi testvérintézményt is. A reneszánsz padsor átadásán, október 6-án ott lesznek a tudomá nyos élet képviselői is. Az első nagyobb rendezvényre már szeptember 29-én, vasárnap sor kerül. A festők és modellek című tárlat- vezetés újszerűségével vonzza a képzőművészet rajongóit. Elek Emil felvétele Aporliget — villanyfénynél Aporliget. A régi megyehatár szabályosan kettészelte a települést, sőt udvarokon, kerteken haladt keresztül. Itt fejeződött be az ország teljes villamosítása, 1963. augusztus 20-án. Az egész ország tudott róla. Mi a villany, a tiszta fény? Aporliget adhat rá igazán választ. A ..Búzakalász” közös gazdaság irodájában nehezen formálódik a válasz. Rengeteg mindent kellene kimondani egyszerre, így azt se tudja Fekete János főagronómus, mivel kezdje. Hát a gépműhelyt mondja elsőnek. (Mert a gép, az bizony mind jobban erősödő „nagyhatalom”!) A műhelyben pedig vasat fúrnak, hegesztenek, köszörülnek sok egyéb munka között és... dinamók zümmögnek. Nem kell lábbal nyomkodni a kovácsfujtatót... Aztán a műhelyen kívül, a tanyaközpontok, istállók tájékán? Este, kora hajnalban is látni mindenütt. Szecskát vágnak, répát szeletelnek gépi berendezéssel, a víz az istállókban van. „Állandó küzdelmet jelentett például a jószágok itatása. Egy-egy alkalommal százszámra húzni vödörrel a vizet gémes kútból, aztán hordani be. Alaposan megfárasztotta az embereket. Most ilyen nincs. Elektromos szivattyú dolgozik. Nem fejnek kézzel, arra is van villannyal működő gép. Víz is könnyen melegszik, hogy állandóan tiszta legyen az itatással , nevelt borjúk tejes edénye. „Csomózáskor a dohányt hazavitték a tsz-tagok. Nem lehetett közös nagy helyen annyi petróleumlámpát gyújtani, hogy rendesen láttak volna napszállta után. Most ilyen nincs.” S odább. a könyvelési asztalnál köny- nyedén dolgozik a fiatal lány az összeadógépen. Nincs Jiiba, bármilyen hosszú a számoszlop. Ennyi volna? Hát maga a község, a lakosság? Szabó Ferenc tanácselnök és Farkas István párttitkár bármennyire töprengnek, nem tudnak megnevezni olyan lakást, ahová ne nyúlna be zz utcai vezetékről két szál drót. Négyszáz körüli család van a községben és rövid pár év alatt félszáz televíziót vásároltak. Az értékes. általában lemezjátszós rádiók száma pontosan 317. Máris jócskán van, de egyre inkább szaporodik a mosógép, centrifuga, padlókefélő. „Régen, a felszabadulás előtt cseléd volt itt mindenki — mondja a tanácselnök. — És az itt az óriási nagy dolog, hogy rendre ellátnak minden házat például kávéfőzővel. Ezelőtt még nem is ismerték a feketét. Esetleg a tejeskávét.” Benézünk a cukrászdába. (Előbb nem is akartam hinni, hogy van.) Takaros, .tiszta helyiség székekkel, asztalokkal. Vezetője fiatal nő. ..Havonta átlag harmincezer forint forgalmam van. Különösen jól megy nyáron a fagylalt, télen a cukrásztészta. Ismerek olyan idős asz- szonyt — talán már hetvenen is felül van —, aki a nyáron egy délután húsz forintot is itthagyott fagylaltért.” A nagy vegyesboltban is sokminden közölnek. Egyik érdekesség: az utóbbi két hónapban húsz házi villanydarálót adtak el. . Ára 2140 forint. Egy ötven körüli vásárló férfi: „Nagyon megéri Villannyal megy. Nem kell időt tölteni a darálóba járással. Aztán sé vám, se fuvar. Az is számít.”' Mindenki szolga, cseléd volt régen három tanyából kialakult Aporligeten. Két kézen meg lehetett számolni az írni, olvasni tudókat. De nem ment könnyen a sok idő mulasztásának pótlása. „Még a villany előtt néhányan felnőttek vállaltuk, hogy elvégezzük az általános iskola felsőbb tagozatát — magyarázza' a párttitkár. — Hiába égett négy petróleumlámpa is a teremben, csak vaklál- tuk a betűket, számokat. Nehéz volt.” Mióta villanyfény ömlik szét este az iskolai teremben, olyan idős emberek tanulnak meg írni, olvasni, mint Cekk János, Virág András, Remes Mihály- né, Marcsisán József és Pankotai János. „Most tartották érdemesnek. A napi munka után, otthon jól láthatnak újságot, könyvet forgatni.” S ami a kisebbeket, az általános iskolásokat illeti, az utóbbi oktatási évben nem történt egyetlen bukás sem. Otthon és iskolában egyaránt jól lehet tanulni ikár- milyen borús is az idő. vagy leszáll a Nap. Asztalos Bálint
