Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-28 / 228. szám

sftSjptStfflíísr 9#: rmwp-mmvKmsmzA a Járható út a gyenge tsz-ek megerősödéséhez Beszélgetés Novák Sándor elvtárssak a Nyíregyházi Járási Pártbizottság titkárárai Alapos és széles körű elem­ző munka végeredményeként került sor szeptember 24-én a Nyíregyházi Járási Párt- bizottságon a gyenge terme­lőszövetkezetek vezetőinek tanácskozására. A járás 35 közös gazdaságából 12 ma még nem kielégítően gazdál­kodik. A tsz-vezetők tanács­kozása után Novák Sándor elvtárssal, a járási pártbi­zottság titkárával a gyenge­ségek okairól, valamint a megerősödéshez vezető fel­adatok végrehajtásáról be­szélgettünk. Túl a rossz adottságon A 12 termelőszövetkezet közül — mondta Novák elv­társ — egyértelműen csak három termelőszövetkezetnek lehet a természeti adottságát rossznak nevezni. A nyírsző- lősi Jókai, a nyírpazonyi Zöld Mező és a napkori Kos­suth Tsz területe az, ahol rossz a talajszerkezet, sok a laza és futóhomok, a föld aranykorona értéke 2 és 5 között ingadozik. A gyengesé­get azonban rossz természeti adottság, kedvezőtlen időjá­rás, vagy rossz közgazdasági adottság is előidézheti. Ki­mondottan rossz közgazdasági adottsággal rendelkező tér-' melőszövetkezet azonban nincs. Van hat gazdaság a járásban, ahol problémát okoz a szállítás részben az utak, részben a vasútállomá­sok hiánya miatt, de egyedü­li oka ez sem lehet a gyen­geségnek. A rossz gazdálko­dást tehát több tényező együttes hatása okozza, köz­tük a gyenge vezetés, s az ebből fakadó hibák. A gyenge termelőszövetke­zetek megszilárdítása érde­kében a járási pártbizottság intézkedési tervet készített, s a terv alapul szolgál ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek is reális intézkedési tervet készítsenek, amelynek alap­ján a következetes végrehaj­tás során megerősödhetnek. A megerősödés feltételei adottak. Ehhez legfőbb segít­ség a jövedelemkíegészítéses alapdotáció, amely most már három évre előre meghatá­rozott, A 12 termelőszövetke­zet például 1968-ban tagjai­nak jövedelemkiegészítésére 7 millió 346 -ezer forint, plusz 1 millió ?58 ezer gépi munkadíj dotációt kapott. 1969-ben, 70-ben ugyanez az összeg áll rendelkezésükre, hogy gazdálkodásukat stabi­lizálják. Erősödés csak dotációval? A megerősödésnek azonban csak „kis része lehet a dotá­ció. Mérvadó, hogy a terme­lőszövetkezetek olyan intéz­kedési terveket készítsenek, amelyek 1970-ig lehetővé te­szik a változást. Ehhez kü­lönben a járási pártbizott­ság, valamint a járási tanács szakemberei közvetlen ta­nácsadással is segítséget nyújtanak. A járási pártbi­zottság úgy véli, hogy a leg­nagyobb erőfeszítéseket a tsz párt- és gazdaságvezetőinek kell tenniük. Elsősorban » vezetés megszilárdítására, megerősítésére, a politikai és szakmai fejlődés biztosításá­ra kell törekedni. Attól sem szabad félni, hogy az alkal­matlan vezetőket megfelelők­kel helyettesítsék. A pártszervezeteknek fel­adata, hogy széles körű tu­datformáló, felvilágosító munkát végezzenek. Fontos a párttagok példamutatása a «hozott,; határozatok végrehaj­tásában, s nagy segítséget nyújthatnak a vezetés erősí­tésében, a nyílt, őszinte kri­tikai légkör kialakításával. Természetesen a tsz-vezetés erősítése, a pártszervezetek jobb munkája csak abban az esetben érlel gyümölcsöt, ha a gyenge termőhelyi adottsá­gok megváltoztatására, a kedvező gazdálkodási mód­szer megválasztására reális intézkedési terv készül. Üt a magas terméshozamhoz A konkrét munka kiinduló­pontja az lehet, hogy a járás szántóterületének több mint 36 százaléka a gyengén mű­ködő termelőszövetkezetek használatában van. 30 száza­lék felett van a rét, legelő és gyümölcsös is. Ezzel szem­ben a sertésállományt kivéve az állatállomány 30 százalék alatt van. A járás termelő- szövetkezetei átlag a szántó- területük 13,9 százalékán vé­geznek istállótrágyázást. Ez­zel szemben a gyenge terme­lőszövetkezetek ilyen vonat­kozásban jóval a járási át­lag alatt vannak, sőt az új­fehértói Vörös Hajnal 5,5, a paszabi Petőfi 7,5 százalék­ban végez istállótrágyázást. A megerősödés egyik alapja a magas terméshozam. Ilyen talajerővisszapótlással ez nem várható. Különösen ak­kor, ha a műtrágyafelhasz- náiás is (járási szinten egy kh-ra 255 kilogramm) az át­lag alatt van. Néhány gyen­ge termelőszövetkezet, mint a besztereci Üj Barázda, vagy a vasmegyeri Micsurin a já­rási átlagnak 50 százalékát sem éri el. Döntés helyben j A számok egyértelműen és világosan mutatják, mit kell tenni. De ide tartozik még, hogy bár a meliorációs mun­ka 50 százalékát a gyenge termelőszövetkezetekben vé­gezték, a vízelvezetés, csator­názás mégsem kielégítő. Szá­raz időjárásban a gyenge ter­melőszövetkezetek nem hasz­nálják ki öntözési lehetősé­geiket. A gépesítés foka sem kielégítő. Sok gyenge terme­lőszövetkezet munkaerőprob­lémával küzd, ennek ellené­re gépparkjuk fejlesztésére kevés gondot fordítanak. A járási pártbizottság, — mint azt Novak elvtárs hang­súlyozta — csak javaslatot tett annak érdekében, hogy a gyenge termelőszövetkezetek 1970 végéig a jó, közepes színvonalra emelkedjenek. Hogy a szövetkezetek ezen­túl még mit kívánnak tenni, azt elsősorban önmaguk tud­ják:, a helyi lehetőségeket ők ismerik. Mindenesetre a le­hetőségekkel jobban kell él­niük, s ez vonatkozik nem­csak a helyes gazdálkodási módszer megválasztására, de arra is, hogy az uj gazdaság- irányítási rendszer értelmé­ben tevékenykedjenek. Seres Ernő Tüzesen pattogó vezény­szavak röppennek a tér fe­lől. Férfias, kemény lépések kórusa dübörög, majd újabb parancsszavak hangzanak. A határőrcsizmák alatt megziz- zennek a sárguló falevelek. Itt benn, a tanteremben éle­sen csipogó „ti-ti-tá” csat­lakozik a léptek harmóniájá­hoz, s hogy a kórus teljes legyen, időnként felberreg­nek a kapun kivonuló teher­autók motorjai. Szokásos hét­köznapi élet kezdődött a lak­tanyában. De nézzünk csak szét jobban: itt is, ott is ismerős arcok. Az alaki fog­lalkozás menetelői között, a morzét tanuló híradósok kö­zött és a lövészetre induló gépkocsik platóján is akad jócskán ismerős. Olyanok, akiken nemrég még a záho­nyi vasutas egyenruha volt, akikkel nemrég még Tarpán, Eperjeskén vagy a kissze­keres! Előre . Tsz-bon talál­koztunk... Két foglal­kozás közötti cigarettaszü- netben sike­rült megtalál­nunk ' Áros Zoltán őrve­zetőt. Fecskét szív, s a ciga­retta füstjét kellő szakérte­lemmel követi a fiú szeme. — Dohányipari technikus vagyok, s most határőr. A szakmámból a katonaidő 27 hónapjára csak a dohányzás szenvedélye maradt. Itt mást kell csinálni,.. Honnan is ismerjük egy­mást? Igen, Eperjeskéről, meg Kisvárdáról, a beváltó­ból. — Itt a cigaretta a szak­mámat juttatja eszembe, de ha 136 nap múlva leszere­lek, lesz mire emlékezni eb­ből a 27 hónapból. Katonaéletének élményeit mindenki sokáig emlegeti. Mire emlékszik majd vissza Áros őrvezető? — Egy izgalmas határőr- akcióra, amely sikerült és mégis kudarc volt. Határ- sértő elfogására riasztottak bennünket. Tizenöt kilomé- j terén át taktikáztunk ellen­felünkkel, üldöztük, s mi­előtt elfoghattuk volna, há­rom perccel előttünk letar­tóztatta a határsértőt fegy­vertársunk, egy kmb-s rend­őr... A katona- sapka alól itt egy szőke, amott egy barna fiú pil­lant egymás­ra. A szőke őrvezető mint­ha egy-két évvél idősebb lenne, a barna tizedes szem­mel láthatóan fiatalabb. Révész László őrvezető tiszteleg, s engedélyt kér Ré­vész Sámuel tizedestől rá­gyújtani.' — Gyújts rá bátyus! — adja meg tréfásan az enge­délyt testvérbátyjának, egy­ben beosztottjának a rajpa­rancsnok, majd egymás vál­lát átfogva elindulnak a KÍSZ-kiub felé. Együtt vo­nultak be Zá­honyból, olyan családból, ahol majdnem mindenki va­sutas. A két testvért a ka­tonaélet hozta össze igazán Bevonulásuk előtt ritkán voltak együtt. Egyik Szegeden tanult, a másik már dolgozóit, ők is vasutasok leitek, Záhonyba ) már együtt dolgoztak. — Itt, a körletben pedig még az ágyuk is egymás mellett van. — Nem furcsa az. idősebb testvérnek a parancsnok-,- beosztott viszony? Megkezdte próbaüzemelé­sét Vásárosnaményban tíz beregi tsz és a MÉK közős vállalkozásában a megye első gyümölcs-zöldségfeldolgozó üzeme. A vállalkozás meg­építésére 6 millió forintot irányoztak elő, míg a beren­dezésre és üzembe helyezésre további 2 milliót. Az alapí­tási költségekhez a tsz-ek és a MÉK egyenlő alappal já­rultak hozzá. A próbaüzemelés első ter­méke almaszárítás.'A kezdeti 37 dolgozó létszám rövid idő alatt 60 főre növekedett. A kísérleti üzemelés a célnak megfelelő: 24 óra alatt két szárítógépen 300 mázsa nyers almát dolgoznak fel. — Nem. Néha én is ..fe­lettese” vagyok az öcsémnek. Én vagyok a KISZ-titkár. ftsze Tamás falujából, Tar­páról vonult be Gonda Jó- zsef határőr. Édesapja a Győzelem Tsz állattenyésztő- je, édesanyja a növényter­mesztésben dolgozik, húga szegedi elsőéves joghallgató, ő maga pedig civilben laka­tos. — Egy fővárosi lakúsépí'.ő vállalatnál tanultam a szak­mát, ott dolgoztam bevonu­lásig. Gonda József kezenum'.tá­jához sok száz budapesti la­kás lakatosmunkája fűződik, s leszerelése után is sok-sos felépítendő összkom fórtnál számítanak rá — Itt én sem a lakatos mesterségből élek, de a ..spécire” néha a laktanyá­ban is szükség van. Egyik nap elromlott a hálókörlet zárja Én szabadítottam ki a fiúkat. Letelt az idő. a két fog­lalkozás közötti szünet, is­mét felharsan a vezényszó, megroppan a salak a csiz­mák alatt. Csipogni kezdenek a rádió adó-vevők, s a lak­tanyakapun kirobog az utol­só teherautó is. Egv szabol­csi laktanyában a hétközna­pok szorgalmas munkája kö­szönti a fegyveres erők nap­ját. A telep rendes üzemelésa előreláthatólag október 10- től indul, s ettől kezdve az almaszárítás mellett megkez­dik egyéb termékek készíté­sét is: savanyítást, gyümölcs­befőttek készítését és pálin­kafőzést. Bővítik a szárítást zöldségfélék feldolgozásával. Az áruk elhelyezésére biztos piac kínálkozik mind bel­földi ellátásra, mind export­ra. Utóbbinál, mint például az almaaszalvány elhelyezése tekintetében jó piac ígérkezik a Szovjetunióban. Teljes kapacitást alakíta­nak ki a vállalkozásnál a következő esztendőben, ami­nek termelési értékét 12 Szilágyi Szabolcs Hammel József felvételei Űj gyár Vásárosnaményban Szabó Ervin halálának 50. évfordulóján ötven esztendővel ezelőtt, 1918. szeptember 30-án halt meg Szabó Ervin, a magyar- országi munkásmozgalom ki­emelkedő alakja. Nem érhet­te meg azokat az első vi­lágháború végén kirobbant forradalmakat, amelyek eljö­vetelét egész életével szen­vedélyesen kívánta; 41 éves korára végzett vele az amúgy is törékeny fizikumát állandóan emésztő láz: a fiatal korában szerzett tüdő­baj. Korai halálával súlyos veszteség érte a magyaror- ;gi forradalmi mozgalmá­ét, amelyeknek egyik leg­emelkedőbb szellemi előké­szítője volt. Szabó Ervin bécsi egyete­mi évei alatt, emigráns orosz forradalmárok baráti köré­ben vált marxistává. Marx és Engels műveinek alapos tanulmányozása, a kor legkiválóbb marxista teoretikusaival folytatott ki­terjedt tudományos levelezé­se, könyvtárosi munkája, amely lehetővé tette számára, bog?’ a társadalomtudomá­nyok fejlődésével mindig lé­pést tudjon tartani — ez veit Szabó Ervin marxista felkészülésének és elméleti tevékenységének másik, soha ki nem apadó forrása. Ez a magyarázata annak is, hogy az alig 25 esztendős fiatal­ember a magyarországi szo­ciáldemokrata mozgalomban nagy tekintélyt vívott ki magának^ s a szocialista ér­telmiségi ifjúság elismert szellemi vezetője lett. Hirdette, hogy „a munkás­ság öntudatát kifejleszteni, ez a szocialista pártok leg­eredményesebb taktikája”. Ezt szolgálta Marx és Engels műveinek magyar nyelvű vá­logatása, amely két kötetben, 1905-ben és 1909-ben, az ő szerkesztésében látott napvi­lágot, A kötetek segítségével a munkások generációi is­merkedtek meg a marxizmus klasszikusainak munkáival. Nevéhez fűződik a fővárosi nyilvános könyvtár megte­remtése és modem, a kor színvonalán álló társadalom­tudományi könyvtárrá való fejlesztése is. A felszabadu­lás óta az ő nevét viselő könyvtár, amelynek haláláig volt az igazgatója, központ­ja, gyülekező helye volt a forradalmi szellemű értelmi­ségieknek. 1904—1905 folyamán — egy kisebb baloldali ellenzé­ki csoport élén — fellépett a szociáldemokrata párt „re­formja”, vezetésének forra­dalmi megújítása érdekében. A kísérlet eredménytelen ma­radt, aminek egyik legfőbb fogyatékossága is -^- hogy nem volt kapcsolata a tö­megekkel, hogy fellépése el­szigetelt maradt, nem talált visszhangra és támogatásra a munkásság körében. A reformizmus elleni küz­delemben dolgozta ki — részben francia és olasz ha­tásra — a politikai küzdel­met elutasító „ szindikalista elméletet, amely — tévesen — a munkásság gazdasági szervezeteit tartja az egye­düli osztályszervezeteknek. Szabó Ervin 1910-ben létre­hozott egy szindikalista pro­paganda csoportot, ez azon­ban elszigetelt maradt, s hamar fel is bomlott: prog­ramja nem volt alkalmas a feudális maradványok ellen küzdő, a demokratikus szabadságjogok megszerzésé­ért harcoló magyarországi munkásság megnyerésére, Szabó Ervin ekkor egy időre visszavonult e közvetlen po­litikai cselekvéstől, energiá­ját főként a könyvtárszerve­zés — a maga nemében szin­tén nagy jelentőségű — fel­adatára összpontosította. Az első világháború kirob­banása állította ismét csata­sorba. 1915 folyamán több tanulmányában a háború és az imperializmus összefüggé­seit, a világháború osztály­gyökereit tárta fel és ele­mezte: a proletárforradalom lehetőségét és szükségességét bizonyította. Az orosz forradalom való­sággal felvillanyozta: meg­látta, hogy ez új korszakot nyitott az emberiség törté­netében, lehetővé tette a munkásosztály forradalmát Európa országaiban, is. Is­mét köréje gyűltek egykori tanítványai, követői. Mun­kástanácsokat szerveztek, há­borúellenes röplapokat ter­jesztettek, amelyek szövegét Szabó Ervin fogalmazta, vagy nézte át. Kapcsolatokat ke­resett a nemzetközi forradal­mi irányzatokkal, köztük a szovjet-oroszországi magyar bolsevikokkal is Szabó Ervin nem jutott el a leninizmusig, de múlhatat­lan érdemeket szerzett az­zal, hogy ébren tartotta a forradalmi gondolat lángját, — már halálos betegen — maga is aktív részese lett a lenini igazságok befogadásá­ra kész háborúellenes forra­dalmi mozgalmaknak. Ezért is tekintjük őt a magyaror­szági munkásmozgalom ki­emelkedő alakjának. m millió forintra tervezik. A dolgozók létszáma körülbelül 20o fő lesz. Az üzemelés há­rom műszakban történik. Olvasónk írja: A „válogatós“ Évek óta vásárlója vágyót a Dózsa György utcai zöld« ségboitnak. Eddig azt tapasz­taltam, hogy a dolgozók több­sége udvarias a vevőkkel. Éppen azért furcsállottam azt a magatartást, amelyben a napokban részem volt. Tu­domásom szerint az önkiszol­gáló boltban (bár más üzle­tekben is) a vevő azt az árut veszi meg, ami tetszik. Más ládából kértem a szőlőt, mint amelyikből a kiszolgáló adni akart. Udvariatlan modor­ban utasított rendre, s a pénztáros is közbeszólt, hogy „jól néznénk ki, ha minden­kinek azt adnánk, amit ki­válogat” — teszi szóvá dr. T. Gy. lapunk nyír egyházi otvaaója. HATÁRŐRÖK * mm

Next

/
Thumbnails
Contents