Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-25 / 225. szám
1968. szeptember 25.' rFTÉT-MAGYARORClMG ». OTfflSl . Kapuzárás után Tizenkét és fél nap alatt mintegy harmincezren látogatták meg Nyíregyházán a Jókai téren megrendezett megyei ipari termékbemuta- tó kiállítást. Már maga ez a szám is bizonyítja: nem volt hiábavaló fáradozás a MTESZ és a közreműködők egyöntetű törekvése. Siker koronázta a megye ipari üzemeinek termékeit reprezentáló bemutatót. A megyei műszaki napok programjának fontos kiegészítője volt ez a kiállítás. Lehetőség nyílt arra, hogy a szűkebb kör táguljon, és olyan fontos személyiségek is részt vehessenek rajta mint például Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a MTESZ . elnöke, vagy dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezési miniszter és még sokan másojt, akiknek kedvező véleménye sokat jelent fejlődő iparunk jövője szempontjából. A nagy érdeklődés és elismerés ellenére is voltak olyan hangok, hogy vajon megérte-e azt a több százezres befektetést amelybe ennek a bemutatónak a megrendezése került. Nem bizonyítjuk ennek ellenkezőjét azokkal a vendégkönyvi bejegyzésekkel, amelyeket lépten nyomon olvashatunk felelős beosztású látogatók tollából. A választ adják meg erre az érdekeitek, a kiállítók, a termékeiknek piacot kereső vállalatok. „Ha újra rendeznek kiállítást — mondotta a Vörös Október Férfirühagyár Budapestről is ide utazott vezérigazgatója — még nagyobb területen mutatjuk be termékeinket.” A Nyíregyházi UNIVERSIL Szilikátipari Vállalatnak talán százezer forintja is „bánja” a benevezést. Mégis elégedettek. Már az első napokban olyan — több milliós — megrendeléseket kaptak, amelyre másként talán nem is, vagy legalábbis később került volna sor. Ugyancsak említésre méltó az egyik egyetem professzorának nyilatkozata: „Jövőre ide jövök Szabolcsba, mert látom, hogy van alap a kísérletezéseimhez.” A Budapesti Műszaki Egyetem képviselője a Nagykállói Épület- szerelő és Karbantartó Ktsz . által gyártott hőlégfuvós kályhák iránt érdeklődött, s közel egymilliós megrendelést helyezett kilátásba. Nagyrészt a fővárosból jött látogatók jelentették be igényüket a Tiszalöki Vegyesipari Vállalat gyártmányára, a hétvégi nyaralóházakra. A mintadarab az első napon gazdára talált. Hosszan lehetne sorolni még a kezdetnek is jó űz letkötéseket, amelyekre a kiállítás megrendezése nél,- kül esetleg nem kerülhetett volna sor. S a kiállítók többsége élt is ezzel a lehetőséggel. A Demecseri Burgonyakeményítő Gyár például az utolsó napokban kért és kapott egy sarkot a kiállításon, ízléses csomagolású, új termékeivel megnyerte a látó gatókat. Sokan felvetették; a következő bemutatót nagyobb területen kell megrendezni. Kiss Árpád elvtárs állandó jellegű bemutatőcsarnok létesítését javasolta. Az ötletet a kiállítást rendezők máris tovább ápolják. S bár egyelőre még csak szűkebb kör ben tervezgetnek, néhány vállalat — elsősorban a Hajtómű és Felvonógyár nyíregyházi gyáregysége, az UNIVERSIL — anyagi támogatást is ígért A termékbemutató hatása ugyan konkrét forintokban még csak óvatosan mérhető, azonban máris újabb lendületet, bizakodást adott azoknak, akik eddig is sokat tettek a megye iparának gyorsabb ütemű előrehala dása érdekében. Tóth Árpád Öregek gondozása Minden hatodik ember nyugdíjas korú — Intézményessé tenni a házi gondozást — Kertgazdaságokat a szociális otthonok mellé Hagyományosan minden évben megrendezik október első napjaiban az öregek hetét. Formaság lenne ez? Aligha, hisz az öregekről való gondoskodás állandó kötelessége az állami és a társadalmi szerveknek, a társadalom minden tagjának. Mégis az öregek hetének rendezvényei, a beszélgetések témái összegezik az idős emberek életkörülményeit, problémáikat, felhívják a közvélemény figyelmét a tennivalókra. Minden hatodik lakos nyugdíjas korú. Napközik megyeszerte Megyénkben különösen a falun élő idősebb paraszt- emberek gondozása jelent nap mint nap feladatokat. Szabolcs-Szatmárban 2040 tsz-nyugdíjas és 26 505 öregségi és munkaképtelenségi járadékos él. A gondozásnak két formája alakult ki; a házi és a belső, intézeti gondozás. A házi gondozás a megyében most van kialakulóban. Sok még a probléma, a házi környezetben, vagy a családon belüli gondoskodás nem eléggé szervezett. A házi gondozást főként társadalmi aktívák, úttörők, KISZ-esek, nőtanácsok és a Vöröskeresztszervezetek aktívái végzik. Ez bíztató társadalmi gondoskodásról tanúskodik, azonban nem mindenütt általános és tartós. Újszerű és bevált formája az öregekről való gondoskodásnap az öregek napközi otthonai: egésznapos ellátásban részesülnek, nem szakadnak el a megszokott környezetüktől. Ilyen intézmény működik: Tarpán, Fehérgyarmaton, Tiszavasváriban, Aranyosapátiban, Gacsályban, Tyúkodon, Porcsalmán, Zaj- tán, Kisvárdán, Nagyecse- den, Ibrányban, Kótajban, Balsán, Nyírbogáton és Kál- lósemjében. Legközelebb a megyeszékhelyen, Lónyán és Szakolyban nyílik öregek napközi otthona. Nem csekély anyagi erőforrással járultak hozzá a kisvárdai, mátészalkai, nagykállói, nyírbátori, nyíregyházi járási és városi tanácsszervek, saját erőforrásokból fedezték egy- egy napközi kiadásait. Figyelmet érdemel azonban, hogy a napközi otthonok egy része szűk, korszerűtlen, kevés a lehetőség a klubszerű foglalkozásokra, a differenciált időtöltés megszervezéséhez. Kényelmes, gondtalan öregkort nyújtanak a megyében élő magáramaradt idős embereknek a szociális otthonok: hét van a megyébe, a tiSzavasvári, a mérki, a szakolyi, a fülpösdaróci, a tarpai, a győrteleki és a nyíregyházi, összesen 920 ágy- gyal. A szakolyi és a győrteleki pavilon megépítésével és a 200 fős nyíregyházi otthon átadásával a tízezer lakosra jutó férőhelyek száma 16,8 százalékra emelkedett. Az öregkorúak száma azonban gyorsabban növekszik, mint a szociális otthoni férőhelyeké. Szabolcs-Szatmár megye szociális otthonainak ellátottsága a férőhelyeket illetően jóval alatta van az országos átlagnak. Az elhelyezési igények, mint a megyei szervek is megállapították, a férőhelyek további fejlesztését indokolják. A bővítésre gazdaságos megoldási lehetőség kínálkozik Szakolyban és Szamosangyaloson. Célszerű lenne megvizsgálni, hogy a szociális otthonnal nem rendelkező járásokban — Baktalórántháza, Kisvár- da, Csenger, Nyírbátor, Fehérgyarmat — milyen lehetőségek kínálkoznak szociális otthonok létesítésére. Figyelmet keltő ötletek Időszerű probléma a szociális otthonokban, a gondozást tartalmasabbá, színvonalasabbá tenni, az orvosi ellátást javítani. Kertgazdaságok létesítésével a gondozottak therápiás foglalkoztatását szükséges megoldani. Az egyik minisztériumi vizsgálat megállapította, a megyében több hasznos ötlet érdemel országosan figyelmet, mely a gondozottak foglalkoztatását segíti. Az öregek munkáiból kiállításokat rendeznek, újszerű az öregek öntevékeny művészeti csoportjainak élete, különféle rendezvények, kirándulások teszik színessé az öregkort. A megyei és országos szerveit egy sor javaslatot dolgoztak ki a házi, és a szociális otthoni gondozás javítására, melynek megvalósulását a megyei tanácsi szervek, társadalmi bizottságok folyamatosan vizsgálják és ellenőrzik. Páll Géza ,HA LEHET, ELMEGYÜNK INNEN" Tarthatatlan körülmények a Tiszavasvári Téglagy árban ,Egészségi állapotomra való tekintettel munkahelyet kell változtatnom” — írta felmondó levelében Hamvas Miklós, aki tizenöt esztendőt húzott le a Tiszavasvári Téglagyárban. Gál Lajos tizennégy év után gyomorszájferdülést kapott a nehéz fizikai munkától. Elment. Nagy István tit év után így búcsúzott: „Nem bírom tovább, Kiss László: „Vállam elvolt törve, ezért a téglagyári munka nehéz.” Pető Miklós ezt írja: „Mivel a főorvos nem engedélyezi a nehéz fizikai munkát és a tsz-ben a szakmában tudok dolgozni, elmegyek.” Elgondolkodtató és megdöbbentő, Nem ők az egye- düliek. Í966-tól 1968. szeptemberéig összesen hatvankét munkás mondott fel. Közülük sokan öt-tíz-tizenöt éves törzsgárda tagok. Ha ezt a folyamatot valamilyen módon nem sikerül megállítani, fennáll a veszélye annak, hogy a gyár bezárhatja kapuit. Rossz a hangulat a munkások között. Az emberek ezt mondják: „Ha lehet, elmegyünk innen.” És mennek is. Szeptember elején az ipari üzemekben brigádvizsgálatot tartott a Tiszalöki Járási Pártbizottság. Elemezték a munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat végrehajtását. Járási párt-vb. ülés elé került a Tiszavas- vári Téglagyár problémája. Szabó Mihály, a járási pártbizottság első titkára a következőket mondja: „Nem első eset, hogy foglalkozunk a gyár munkásainak problémájával, az itteni gondokkal. Egy évvel ezelőtt már beszéltünk a Hajdú—Szabolcs megyei Tégla és Cserépipari Vállalat vezetőivel, s felhívtuk a figyelmüket az áldatlan állapotokra. Elmondtuk, hogy rendkívül rosszak a körülmények, a munkások könnyen meorokl;'"r'nqk, a törzsgárda tagjai egymás után hagyják ott az üzemet, s ha nem gépesítenek, súlyos helyzetbe kerülhetnek, ígérték, hogy változtatnak.'' Igaz építettek 12 darab szárítószint, de mást semmit. Régi módon folyik a termelés. Nem gépesítettek, maradt a régi, hagyományos technológia, de a termelési tervek emelkedtek. Közben a munkáslétszám csökkent. 1953-ban 3 millió téglát gyártottak száz munkással. 1957-ben már 7 milliót termelt ugyanennyi ember. És ez évben 10 millió 500 ezer a terv, s csupán 60—65 ember! Markóczi István, a gyárvezető ezt mondja: „Ennyi emberrel ez lehetetlen. Szóvá is tettem. Azt válaszolták, szedjek össze nyugdíjasokat.” Tavaly már fel akart mondani, csak a járási párt- bizottságnak köszönhető, hogy maradt. „Naponta egy munkás 240 mázsát mozgat meg. Ez óriási fizikai erőkifejtést igényel. Nem csoda, ha nem bírják.” Emberfeletti munkát végeznek a téglagyári munkások. Teljesítik még így is kötelességüket. Jelenleg is több mint félmillió égetett tégla és 100 ezer üreges tégla vár elszállításra. És nem viszik! Pedig, nagy szükség van az építkezéseknél erre! De hogyan gondoskodnak róluk? Kovács Sándor az üzemi pártszervezet titkára ezeket mondja: Korszerűsíteni kellene az üzemet. Szükség lenne villamos targoncákra a szállításhoz, mert most is egykerekű talicskával hordják a téglát. Ve úgy tudom, a korszerűsítést nem auarja a vállalat.” Markóczi István; „Hiába keresnek itt 2500 forintot az emberek, ha nem bírják erővel. Itt nem a fizetést kell felemelni, hanem a munka- körülményeket javítani..!" De amíg ilyen marad a helyzet, a téglagyári munkások elmennek az üzemtől. És kapnak munkát, mert becsületük van, tudják a tiszavasvári üzemek, tsz-ek, akik a téglagyárban 5 evet lehúztak, azok becsületes munkások. És mennek a 7 tsz-be, az Alkaloidába. Most az a kérdés: szükség van-e a Tiszavasvári Téglagyár termelésére? Ha igen, modernizálni, gépesíteni kell sürgősen. Ha nem tudják, nincs rá szükség, s pénz sincs, akkor erre az üzemre nem szabad tervezni. Ilyen körülmények között embereket foglalkoztatni semmiképpen sem szabad! Újabb tárgyalásra hívta meg az illetékeseket a járási pártbizottság. Szabó elvtárs első titkár ez ügyben tárgyal. Reméljük sikerrel. És a téglagyár — melynek mindén darab termékére szükség van — tovább él, dolgozik, emberibb körülményekkel. Farkas Kálmán Gyakorlat éjszaka Kitűnőre vizsgáztak a fehérgyarmati munkásőrök Eligazítás Szombat éjjel szokatlanul sok lakásban égett a villany Fehérgyarmaton. Acélkék egyenruhás emberek öltötték magukra a hátizsákjukat, a terepszínű sátorlapot, és szinte lábujjhegyen hagyták el otthonukat, hogy a pihenő család nyugalmát ne zavarják. A munkásőrök éjszakai bemutató gyakorlatra igyekeztek, melyen részt vettek a megyei és járási pártbizottságok, a bázisüzemek vezetői, a társfegyveres testületek képvislői, a munkásőregysé- gek parancsnokai és vezető munkatársai, akik együtt töltötték az éjszakát Fehérgyarmat kitűnően helytálló munkásőreivel. A gyakorlat célját, végrehajtásának rendjét Ballai István, a munkásőrség megyei parancsnoka ismertette a meghívottakkal. A polgári szemlélőnek romantikusnak tűnt volna a gyakorlat. Hisz amikor meggyulladtak a koromsötétben a jelző fénycsóvák 4 helyen, az ember önkéntelenül arra gondolt, amit a filmekben látott, itt, ezen a helyen dobják le az ejtőernyősöket, a diverzánso- kat. Most kitűnően helyettesítette őket a fellőtt 12 füstjelző töltény. Majd ezután következett a világító rakéták fellövése, arhi bevilágította a légteret. A parancsnoki sátorban szüntelenül dolgoztak a híradás műszerei, hallatszottak a jelentések. A gyakorlat bekerítéssel zárult, ahol a munkásőrök felszámolták a még megmaradt „ellenséget.” Aki ismeri a fehérgyarmati járás agyagos talaját, az elképzelheti, hogyan néztek ki munkásőreink reggel fél 8 Jelentésadás, Elek Emil felvétele órakor, amikor befejeződött a gyakorlat. A fizikai megerőltetés és a fáradtság ellenére is vidámság, és megelégedés tükröződött az arcokon. Fegyelmezett sorokban hallgatták végig a gyakorlat értékelését, melyről a meghívottak is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. (kecskovszk!) Milliós befektetések Seregben A Vásárosnaményi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága az elmúlt héten tárgyalta és jóváhagyta az 1969—70-re elkészített járási fejlesztési tervet. A vásárosnaményi járás községei 1969-re bevételként 5 millió 200 ezer forintot irányoztak elő, amelyből 2 millió 200 ezer forintot fordítanak beruházásokra, a fennmaradó összeget a községi tanácsok részben bankhitel visszafizetésére és felújításokra tartalékolják. Az 1969- re tervezett beruházások között szerepel járda- és útépítés, amelyre 900 ezer forintot fordítanak. Többek között Aranyosapátiban, Vá- sárosnaményban, Vitkán, Vámosatya, Tiszaszalka és Ilk községekben fordítanak nagyobb összeget járda- és útépítésre. Belvízrendezésre és törpe vízmű létesítésére 200 ezer forintot terveztek. A beruházási tervekben szerepel még villanyhálózatépítés tűzoltószertárak létesítése. A vásárosnaményi járás az 1970. évre beruházási terve megvalósításához 3 millió 200 ezer forint állami hozzájárulást kap. A járás községi tanácsainak 1970-re tervezett fejlesztési alap bevétele négy és fél millió forint. Ebből az összegből 1 millió 800 ezret fordítanak beruházásokra. A következő két év fejlesztési tervében szerepel nagyobb beruházásként állami hozzájárulással 12 lakás megépítése Vásárosnaménjr- ban. A vásárosnaményi járási művelődési ház megépítésére 6 és fél millió forintot terveztek. 1969—70-ben Tarpán és TiszasZalkán létesítenek törpe vízmüvet. A tervidőszakban Olcsva és Mátyus községben egészségház építését tervezik. Vásárosnamény, mint városiasodó járási székhely a járási fejlesztési alap terhére a tervidőszakra beütemezett 220 ezer forintos törpe vízmű és szennyvízcsatornabővítésén kívül 120 ezer forintot fordít járda- és útépítésre, Fejlesztési alapból 320 ezret költenek a villany- hálózat bővítésére. <T. I.)
