Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
ft eMail l&ffií/t-WfllifintW&ftgZAG = VASAWWAPT MELLÉKLET 196*. s»iptem13er MF Tudomány — technika Növényevő emberek A világ valamennyi országában szép számmal élnek oiyan emberek — a vegetáriánusok —, akik tartózkodnak a húsevéstől, szélsőségesebb esetekben minden állati termék elfogyasztásától. Vannak közöttük enyhébb és szigorúbb irányzatot követők. Az előbbi csoportba azok tartoznak, akik a tojás, a méz, a tejtermékek stb. fogyasztását még megengedhetőnek tartják. Az igazi vegetáriánusok viszont kizárólag növényi tápiálékon élnek, a szélsőségesebbek pedig a cipőjüket és a nadrágszíjukat sem csináltatják bőrből, de még a tollas ágyneműt, vagy a szőrmekabátot is elutasítják. mint állati hullával kapcsolatos dolgokat. A vegetáriánusok élettani alapokra támaszkodva próbálják igazolni felfogásuk helyességét. Jóllehet a tápanyagok összetételére vonatkozó tudományos ismereteink csak mintegy száz évre tekintenek vissza, már sokkal korábbról is ismerünk szigorú vegetáriánusokat, például a görög Pithagoraszt és tanítványait. A mozgalom igazi fellendülése azonban csak az 1800-as évek elején kezdődött, amikor Londonban megalapították az első vegetáriánus egyesületet. Hibás következtetések Válasszuk külön a vegetáriánusoknak azt a csoportját, amely világnézeti okokból ellenzi az állatok leölését és ezzel szoros összefüggésben tartózkodik a húsevéstől. Ugyancsak határoljuk el a szenvedélyes vegetáriánusoknak azt a részét, akik úgy gondolják, hogy a vágásra szánt állatok a hizlalás, a mesterséges etetés révén veszélyesen kóros állapotba kerülnek. Ez utóbbiak a hízott sertés szalonnájában a zsírkóros állat beteg sejthalmazát vélik felfedezni, a kappanhúsban a nemtelenr- tés természetellenes következményeit látják a libamájban pedig a túltömött liba degenerálódott szervét ítélik meg. Csupán azokkal kell — tudományos alapon — vitába szállnunk, akik azt állítják, hogy a növényi táplálékok biológiai értéke nagyobb, mint az állati eredetűeké. Ismeretes, hogy szer vezetünk építőkövei a fehérjék, testünkben betöltött szerepük tehát rendkívül fontos. A táplálkozási kutatók megcá- folhatatlanul bebizonyították, hogy a napi kalóriaszükséglet 12—15 százalékát minden körülmények közölt fehérjékkel kell kielégíteni (kivéve, ha az orvos diétetikus okokból másként red éli). Ezt a vegetáriánusok legfeljebb csak akkor valósíthatják meg, ha rendkívül nagy mennyiségű növényi táplálékot fogyasztanak, hiszen a növényekben — a dió, a mandula és a hüvelyesek kivételével — csak igen gyéren található fehérje. A sok emészthetetlen növényi cellulóz erősen növeli a béltartalmat, ez viszont inger- lőleg hat a bélmozgásra, ezzel meggyorsul a táplálék továbbhaladása, így sok értékes tápanyag kihasználatlanul távozik a szervezetből. Megsínyli a szervezet Másik probléma, hogy csak az állati fehérjéket tekinthetjük un. teljes értékű fehérjéknek, mert ezek tartalmazzák mindazokat az aminosavakat, amelyekre a szervezetnek szüksége van. A növényi eredetű fehérjéket tehát feltétlenül ki kell egészíteni állati eredetűekkel. Hosszabb ideig tartó fehérjehiányos étrend esetén a szervezet saját fehérjéit kénytelen lebontani, ez pedig a szervezet leromlásához vezet- De esökken a vérsavó fehérjetartalma is, ami vér- szegénységet eredményez, ennek következtében májkárosodás alakul ki. A szigorú vegetáriánusok fogékonyabbakká válnak számos betegséggel szemben, mivel szervezetük nem rendelkezik a leküzdésükhöz szükséges ellenanyagokkal. A vegetáriánusok szerint a húsevés hátrányai közé tartozik az is, hogy elkészítésükhöz sót és fűszereket használnak. Mindamellett, hogy ezek túlzott alkalmazásának a kára nem kétséges, azt is tudnunk kell, hogy a növényevőknél viszont a túlságosan kevés konyhasó okoz súlyos problémákat (nátriumhiány). A növényi (nyers) étrendnek kétségtelenül vannak előnyei is, mindenekelőtt a tápláléknak káliumban, magnéziumban, foszforban és vitaminokban (A- és C-vita- min) való gazdagsága. Egyes betegségeknél — vesegyulladásnál, köszvénynél, egyes vérkeringési zavaroknál, fogyasztó diétáknál — maga az orvos írja elő a gyümölcsös főzelékfélékből álló étrendet, s ő állapítja meg azt a határt, amikor a szervezet károsodása, leromlása nélkül véget kell vetni annak. Tízezeréves magvak kicsirázása Az ókorból és a történelem előtti korból származó növényi magvak kicsirázásának hírét — ismerve azokat a csalásokat, amelyeket az egyiptomi királysírok csiraképes magvaival voltak kapcsolatosak — sokan kétkedéssel fogadják. Pedig ilyen jelenséget a tudományos kutatóknak szigorúan ellenőrzött körülmények közepette Is sikerült megfigyelniük. Igaz, hogy a viszonylag nagv pontosságú radioaktív szénnel végzett analízis ma már nem egy esetben lefaragta a csíraképes magvak életkorát. Például az 50 000 évesre becsült szent lótusz magot, amelyet a huszas években egy mandzsú- riai tőzegrétegben találtak, és amely utólag kicsirázott, a pontos vizsgálat lényegesen fialalabbnak. mindössze 1 1040 évesnek találta, Most újabb érdekes esetről kaptunk hírt. Ä kanadai nemzeti mű- - zeum munkatársai 1960-bárt'* új konzerválás! eljáráson dolgoztak, amelynek céljh a régészeti feltárások stifin felszínre került több ezer éves növényi magvak tartósítása volt. Munkájuk során olyan csillagfürt magvakkal dolgoztak, amely az északi sarki övezetben él. A magvak 1954-ben földmunka során kerültek a felszínre, a lemmingek föld alatti járataiból. A megkövült magvakat 12 éven keresztül szerencsére száraz helyen tárolták a múzeumban, amikor az előbb említett munka során a kutatók nedves szűrőpapíron felejtették. A magvak közül hat hamarosan csirát eresztett és ennek láttán megfelelő hőmérsékletű dobozokba helyezték el a csirákból kifejlődött kis növénykéket. Az egyik növény 11 hónap után virágot hozott. pedig ez az északi csillagfürt ezen az éghajlaton csak a harmadik évben hoz virágot. A kutatók véleménye szerint normális körülmények között a magvak az említett terepen nem maradhattak volna évezredeken keresztül cstraképesek a lemmingek járataiban, amelyek a nyári évszakban igen nedvesek, kevésbé szellőzőitek, tehát a csírázásra kedvezőek itt a feltételek. Az. a feltevés alakult tehát ki, hogy a lemmingek járatát 10 000 évvel ezelőtt, — mert a magvak korát ennyire becsülik, — egy földcsuszamlás, vagy vulkánkitörés téli időszakban eltemette, a lemmingek megfulladtak, a magvak pedig hosszú időre konzerválódtak. ) ..júTiiij yjarr.rii.-wawiiw n'JmxMH NYÍREGYHÁZA, KRÜDY FILMSZÍNHÁZ Szlovák György rajza Vietnami költők versei Le Anh Suan: Szellet birkózva lépkedett az esőben a raj, a csupasz rizsföldek felett dühöngött a vihar. Mennydörgés dorgált eí'kázó kis villám-kölyköket. s mi mentünk, mentünk szótlanul, álmodva tűzhelyet, ■ < - .»r (. i’jiorr, ion6 duruzsoló, jó meleget, s mellette pihenőt, — de tűzhely nem volt, s tűz se volt, s csak tűrtük az esőt. Aztán elállt, s hirtelen reánkszakadt az éj, s az éjben könnyed lépteket hallottam akkor én. Szembejött velünk vidáman egy harsány kis csapat, s — mint röpke fénysugár — egy fürge lány szaladt. Épp csak a hangját hallottam: — „Előre! Vár a harc! Gyorsabban! Rajta, küzdeni, ha veszni nem akarsz!” — és elnyelte a vaksötét, — mint bennünket a csend — mi Dong-thap felé tartottunk, ő meg keletre ment... Ahogy visszagondolok — a neved sem tudom. Rövid kabátban, puskával mentél az úton, s messze vagy, mint a hajnaltól a késő alkonyat, — fényt látok, fényt a távolban, vagy inkább arcodat?.» S újra hallom a hangód is: — „Előre! Vár a harc! Gyorsabban! Rajta, küzdehl, ha veszni nem akarsz!5' Yon Dayj Meneteles Három teljes éje, hogy folyton csak megyünk, megyünk, menetelünk. Mily jó, ha a zöld dzsungelben egy kicsit megpihenünk, s lábunknál futva kanyarog a selyfnes, gyíkfürge, patak, s fenn a fiatal ágakon millió daloló zsenge rügy fakad. Banánvirágok fehér lepedőjét húzza magára a távoli domb, s lenn az ösvényen tavaszi szirmok, tavaszi illatok dallama zsong. Virágok! Ha tudnátok, mily veszélyes és mily nehéz útra megyünk! — Várjatok ránk és akkor nyíljatok mind, ha visszajövünk!.... Krecsmáry László fordítási Bodó Bélit Csúnya a szerelmem Kedves-édes, élénk szem, hamiskás nevelés, báj — az ilyen jelzők szép nőt akarnak szavakkal fotografálni. Cica arcú. ez nem tárgyilagos megállapítás, már fogla- latos, benne van: szeretem. Eszembe juttatta az én históriámat, elmondom. Réges- régen történt: gyanússá váltóm. Azt írtam egyszer: vannak demokratikus dolgok, amelyeket nem lehet elsik- kasztahí. A születésnap, például. Van születésnapja Rotschildnak, és van a munkanélkülinek. Mindenkinek van, aki megszületik. Csak az akkori élet festéséhez mondom : komoly figyelmeztetőt kaptam, ne játsszunk a szavakkal, hagyjam a demokrácia említését. Aztán írtam a Gondolat című lapba. Ez is baj volt, hiszen ebbe a lapba nagyon baloldaliak írtak. .. Egy esős őszi napon m. kir. detektív csöngetett be lakásomra. Hajnalodott, nemreg feküdtem le — régi hírlapiról szokás szerint. Apró ember volt a detektív, 6 is álmos még. Egy korán nyitó trafikban cigarettát vettünk, szótlanul füstöltünk, amíg a főkapitányság Zrínyi utcai épületébe értünk. Leültetett — ő a hátam mögé ült — együtt várjuk a főtanácsost, az fog kihallgatni. De miről? írtam? írtam. Kávéházba jártam? Jártam. Beszélgettem barátaimmal? Beszélgettem. Egy ilyen rendőri kihallgatás olyan volt, mint a végítélet végrehajtását várni. Gyorsan átgondoltam az életemet. A paragrafusokat sehol sem lehetett belemdöfni! Másfél órát vártunk, míg megérkezett a főtanácsos. Ismét mérleget csináltam. Frissen borotvált az arca. az enyémen tüskék. Szemmel láthatóan jól kialudta magát, én úgyszólván semmit sem pihentem. Rajta arany galléros. csillagos uniformis, én sebtében öltöztem. íróasztal, mögötte a főtanácsos, az íróasztal előtt én, mögöttem a detektív — így kezdődött. Nézett rám. Hallgatott. Eltettem: ez a fokozás. Hajnali bekísérés, várakozás, most: fenyegető hallgatás. A falióra ketyegett, a főtanácsos aktákat lapozgatott, hallgatott. De hát ez mind politikai háttér az akkori idők modorában, én pedig szép nőről akartam fnesélni. Mert szép volt, akit akkor szerettem. Nem így: szép, ezer jelzővel szép, százezer jelzővel szép. Mondtam ezzel valamit? Nem. Talán annyit: akkor még lobogott a hajam, a kislány szőke volt, boldogtalanul szorongattuk egymás kezét, ha elváltunk, és rögtön üres lett minden, ha nem láttuk egymást. Akkor a főtanácsos elérkezettnek látta az időt, hogy abbahagyja az inkviziciós hallgatást, rám dörrent: — Neve? Türelmesen mondtam személyi adataimat. Következett a friss kérdés: — Kik a barátai? Ezt is gyorsan elintéztem: — Nincsenek barátaim. Sok embert ismerek, de kit nevezhet az ember barátjának? A hangsúlytalan válaszommal nem törődött. Tapasztalt ember volt, sokféle válaszhoz szokott. Becsukta az aktákat — úgyis tudtam: nem az én aktáim, mert nem is lehetnek azok. Végignézett rajtam, ifjúságomon, az éjszakáktól gyűrött arcomon, a hirtelenében rosszul elválasztott frizurámon. Enyhült hangon kérdezte: — De barátnője csak van? Lehetett ezt tagadni? Akik informálták, ezt pláne tudhatták. — Van ... Hátradőlt, cigarettára gyújtott. Én is füstölhettem. — Tehát van. Még enyhébb lett a hangja, negyedhivatalos, háromnegyed rész magánkérdezős- ködés — láttam ezt az elnyomott mosolyon: — Es milyen? Lövés a levegőbe. Tehát most vallanom kellene ennek a főtanácsosnak szerelemről. Milyen a kislány? Sohasem voltam — akkor különösen nem — ura a jelzőknek. Azonkívül vallomásba tenni azt, akit szeretek?! Azt is tudtam, nem áll meg a kérdezésben. Szemüvege mögött csillant a szeme, így csillan a férfiaké, ha nőkről, kalandról hallanak. Éreztem: csak el kell kezdenem, kedvteli magánfaggatás kezdődik, s esetleg leltári leírást kell adnom szerelmem termetéről, ujjai formájáról, szemé sugárzásáról, keble domborul»« tárói. Beszéltem volna én mind« erről versben mindenkinek^ de ott? Nézett rám, várakozva, mint akinek rögtön csemegét tálalnak: — Na! Szép? Akkor nagyot nyeltem, megmozdult ádámcsutkám, s hirtelen kivágtam: — Csúnya! Szeme nagyot nőtt a szóra, én pedig hozzátettem: — Csúf. Nem volt könnyű. Magamban mindjárt esdekelve kértem bocsánatot szőkémtől, ha él még valahol, most is pardont kérek Magamban. De a főtanácsosnak hangosan feleltem: — Nagyon csúnya... Szép nő? Jelzők? Csúf, Ennyi volt az én kis bosszúm. Ennyi tellett tőlem. Nem sok, tudom. Akkor nagyon jólesett. Elengedtek. Ahogy kifelé mentem, éreztem a hátamon az apró detektív szúróa tekintetét. Patkényarca volt, sűrű fekete bajusza, ha szabad most ennyi jelzőt hasz« nálnom.
