Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-03 / 206. szám
ÍÍXM. szeptember 1 rRLfft MALABOS«!?*« 5. ó!dal Aszály után Az országban hol itt, hol ott, vagy mindenütt esik az éső. A talaj komolyan be- ázött, az ekék könnyedén hasítják a barázdákat, az éltető víz eljutott a kukorica mélyebbre nyúló gyökereihez is, a rétek, legelők kizöldültek. Minden jel arra mutat tehát, hogy túljutottunk egy igen súlyos aszályperióduson. Elérkezett tehát a tanulságok levonásának ideje. A tanulságok pedig igen meglepőek. Egy ilyen, hónapokig tartó vízhiány és ennek a végén érkező perzselő hőség korábban megrázta volna az egész országot. Most. pedig? Igaz, vannak gondjaink A kertészeti termékek árai általában magasak és az állattenyésztők többé vagy kevésbé súlyos takermánygondokkal küzde_ riek. De mégis tény. hogy a népgazdaságot az aszály nem rázta meg. koplalóit nem okozott. Minden előzetes riadalom ellenére az átlagos búzatermésünk a 13 mázsa felett van, tehát messze meghaladja a korábban jó esztendőkben szokásos átlagokat. Kukoricatermésünk rekordokat nem ígér, de bíztató. Sertés- és szarvas- marhaállományunk egyaránt magasabb a tavalyinál. A siker titka az elmúlt esztendő következetes mezőgazdaságépítő munkájában, az agrártermelés általános fellendítésében kereshető. Az elmúlt esztendőkben az országos agrárpolitika és a parasztság nem az aszály le. küzdésére, hanem a korszerű mezőgazdaság megteremtéséré készült. Ennek jegyében esztendők óta tisztességesen, gondosan műveljük talajainkat, a földeket képessé tettük arra, hogy minden nedvességet befogadjanak és megőrizzenek. Korábban a gyomok voltak azok, amelyek a nedvesség jó részét elpárologtál ták, a táperő jelentős hányadát elpazarolták a talajból. A korszerű vegyszerek alkalmazása és a jó gazdák gondossága megszabadította a földeket a gyomoktól, ez a negatív tényező az idén alig jelentkezett. A talajerő visszapótlásával világszínvonalon még korántsem állunk, de bárki elismerheti, hogy évről évre több szerves és műtrágyát kapnak talajaink, tehát a jól táplált növények könnyebben vészelik át a viszontagságokat. És végül mások lettek maguk a növények is. A nálunk használt legfontosabb intenzív búzafajta, a Bezosz- tá.ia, az idén bebizonyíthatta hogy különölegés viszonyok között is képes beváltani a hozzáfűzött reményt. Szépen állta a sarat másik intenzív búzafajtánk, a hazai Fertődi is. Kukoricát már általában a hibrid fajtákból termelünk, Ha az idén is lesznek helyenként kiemelkedő rekord- termések, abban már a terjeszkedő öntözésnek van oroszlánrésze. Az öntözéses gazdaságok vezetői persze az idén tele voltak panasz- szal. Nem tudták bővíteni a területet, sőt sokszor a meglévőt sem voltak képesek kihasználni, szivattyúk, cső. vek, szórófejek és főleg pót- alkatrészek hiányában. Valóban az AGROKER az ipartól először csak annyit rendelt, amennyit a gazdaságok tavaly ősszel igényeltek. Akkor még senki nem tudta, hogy aszály lesz. Tavasszal már négyszeresére emelte rendelését az AGROKER, de a hirtelen igényt az ipar kapacitás, nyersanyagok és számos esetben rugalmasság hiányában csak részben tudta kielégíteni. Ehhez azonban gyorsan hozzá kell tenni, hogy nem mindenütt segített volna az elégséges műszaki erő, mert kevés volt a vizünk. Vessünk még egy pillantást az állattenyésztésünkre, a takarmányhelyzetre is. Itt egy tanulság a szembeötlő: helyesen jár el az a gazdaság, amelyik vállalja a kockázatot, a vetőmag és traktorköltséget és a másodvetéseket a porba is belerakja. Az idén ugyanis az a majd félmillió hold, amely a vetés idején még reménytelennek tűnt, az esők hatására mostanra szépen kikelt, fejlődésnek indult, enyhíteni fogja a gondokat. Azt viszont nem tanácsolhatjuk, hogy jövőre most már mindenki emelje fel a szálas takarmányt termő területeket, mert akkor aszály esetén is lesz elegendő szénája. Sajnos a mezőgazdaság területe korlátozott, szántó, földünk kevés, aligha lesz gazdaság, amely felborítja vetésszerkezetét és várható bevételeinek alakulását csak azért, hogy egy különleges helyzetre felkészüljön. Azt viszont meg kell tennie minden gazdaságnak, hogy a lehető leggondosabban számoljon minden fő- és melléktakarmánnyal, mert a pazarlást ezután még kevésbé engedhetjük meg. Végezetül pedig ismét csak annyit mondhatunk, hogy szocialista mezőgazdaságunk alapjában véve kiállotta a súlyos próbát, ami reményt nyújt a jövőre, ígéret arra, hogy fokozódó felelősségérzettel és gondossággal, az időjárás szeszélyéi éllenére is még nagyobb eredményeket érhetünk el. (F) Nyírbátor városias központja Elek Emi] fel v éicie M egjegyzések: P Újítás Pótalkatrész egy napon belül A Mezőgazdasági Gépalkatrészellátó Vállalat vidéki telepein és a központi raktárakban felkészültek az őszi mezőgazdasági munkák gépparkjának „kiszolgálására.” A vállalat az előzetes igények ismeretében elegendő felszerelést, alkatrészt és kiszolgáló berendezést tartalékolt, úgy, hogy az ellátásnál nem várhatók komolyabb zavarok. Különösen nagy az érdeklődés a nyári szárazságtól kiszikkadt földben elkopott ekevas- és kormánylemez csere- garnitúrák iránt. Az igény 50 —80 százalékkal meghaladta a tavalyit, ennek ellenére a nap, mint nap érkező megrendeléseket hiánytalanul ki tudják elégíteni. Egyedül a régebbi típusú PE—336-os ekénél számítanak kisebb alkatrészhiányra, A vállalat különben hozzávetőleg 30 féle szántóeszközhöz biztosított csere- alkatrészt. A kukorica betakarításán országszerte jugoszláv kombájnok dolgoznak. A vállalat a nyár folyamán többször is érintkezésbe lépett a gyártó céggel és kereskedelmi meg- bízottaival, ennek ellenére a kombájnalkatrész-ellátás jelenleg sem megnyugtató. Nincs fennakadás a vetőgépalkatrészek terén és ha szükség van, a szerelők gyorsan hozzájuthatnak a traktorok alkatrészeihez is. Ä MEGÉV szakemberei a nyárihoz hasonló szervezettséget biztosítottak az őszi mezőgazdasági munkák idejére. A legtöbb alkatrészt 24 óra alatt szállítják a helyszínre. Szükség esetén a budapesti központi raktárból postán küldik el a megrendelőkhöz a cseregarniturát. I¥ CSAPBÓL Ifáro&tasodíá gárá&széklsGfyek er&fesxetése közmű vés síé & rsn Világszerte — így hazánkban, megyénkben is — gond az ivóvízellátás. Szabolcs- Szatmár községeiben az ivó- vízellátást jobbára elavult, közkutas rendszer végzi. A közműves vízellátás megvalósítására 1963 óta törekszenek megyénkben Is intenzívebben. A megye első — még elég korszerűtlen — közművesítése Vencsellően valósult meg, majd az említett év óta a mai napig Szamostatárfalván, Gá- ván, Hermánszegen, Rakama- zon, Szamosbecsen, Vásáros- naményban. Jékén. Kótajban és Tiszavasváriban készült el a közmű társulati összefogással. Befejezés előtt áll, tehát a jövő év első felében átadják a lakosságnak Nyírbátor vízmüvét, ivóvízhálózatát. Egy hónapja alakult meg a mátészalkai vízmű társulat is, amely 38 és fél milliós költséggel — társulati pénzügyi alapból, állami támogatásból és a vízügyi alapból — megoldja a járási székhely közművesítését. A munkálatok már megkezdődtek: kutakat fúrtak a községben. Az átadás 1972-ben várható, s az1 új közmű napi négyezer köbméter vizet ad a lakosságnak, a közintézményeknek, az iparnak. Harminc kilométernyi nyomóvezeték hálózza majd be a községet, s 100 ejektoros kifolyó biztosítja a vizet. Ezer köbméteres víztornya a nyíregyházi víztoronynál is nagyobb térfogatú lesz. A lakosságot leginkább az érinti, hogy minden mátészalkai ház 150 méteres körzetén belül lesznek a kutak. Kisvárdán munkáját a is megkezdte vízműtársulat. Nincs ez emléktáblán... Molnár István internacionalista arcképéhez ft, ilyen sokan lehetnek még, akikről keveset tudunk. Az ismeretlenségből újra elővhl&nt egy arc, egy történet, egy legendává magasodott teil. Molnár István internacionalista életútja. Nevét, éppúgy megismerték á távoli Belgiumban, Franciaországban, Spanyolországban, mint nálunk, vagy a hatalmas Szovjetunióban. Legenda lett Molnár István hőstette. — mondta egy veterán a hős emlékére rendezett ünnepségen. És hozzátette: milyen jó lenne, ha az utókor megismerné Molnár Istvánt, az embert is. A testvérek közül valaki csendesen megjegyzi: „Sándor — mert eredeti neve Veisz Sándor volt — imádta a sportot, gólkirálya volt a munkás futtballcsapatnak, csel- gáncsozott... És szeretett szépen járni. Molnár István, mióta felér,epareáett. állandó üldöztetésben élt, a családot Mónii okról zsuppolták ki, átszok- ték a Felvidékre, Csehszlovákiába, itt is bujkálni kellett a „veszedelmes” felforgatónak, az édesapjának. Molnár István szinte állandóan vidám volt, nevetett. Pedig az eszme nemcsak önbizalmat, erőt kölcsönzött neki, hanem ütle- geket is hozott. Mégsem vált pesszimistává, vidámsága valósággal felvillanyozta környezetét. „Konferált, szerepelt, sportolt” — mondták a testvérek, a hozzátartozók. Nem volt aszkéta, nem vetette meg az élet örömeit, a szerelmet sem, amire a legkevesebb ideje jutott kozmikus gyorsaságú élete során. Vállalta a korholást is, a látszatot, amely eltakarta az igazi énjét. Hányszor ment haza néhány koronával a zsebében... A szülők talán azt hitték, elköltötte a keresetét, ő nem védekezett nem magyarázkodott. ö tudta, csak ő a nehezen megkeresett koronák a lebukott elvtársak családjaihoz vándoroltak... Ez a mindig vidám arc szigorú is tudott lenni — emlékeztek a testvérek. Ilyen volt, amikor végleg elment a szülői háztól. Titokban a Szovazt isjetunióba indult, otthón mondta, tornatanár lesz, kólára küldik. Nem is csókolta meg testvérét, Zoltánt, aki elkísérte egy darabig, hogy ne érezzék az itthon maradók, milyen nagy útra vállalkozott. A cseh határon hajszál híján elfogták, egy bűnözőt kerestek a csendőrök. Az utolsó pillanatban kellett nevet változtatnia, ekkor lett Molnár István, amely elkísérte a harcos évek során, mint illegális név. így ismerték az egykori partizánok, az ellenállási mozgalom katonái, ez áll emléktábláján, szülőfalujában, Mándokon. Ki tudná utólag megörökíteni a belső vívódást, amíg a munkácsi inasból a munkás- mozgalom fegyveres katonája lett. Bizonyára nem egyik napról a másikra jutott el a cselekvésig. Rajongásig szerette a tájat, az embereket, ahol született és élt. Különös finomsággal fordult szüleihez, akik megjárták az élet nehezebb felét, állandó üldöztetésben éltek. Szívesen maguk mellett tudták volna fiukat. Molnár István mégis elhagyta a szülői házat, nyakába vette a nagyvilágot, beállt a küzdők soraiba. Kezében fegyver, robbanóanyag. Fasiszta vonatszerelvényeket repített a magasba, fogságon esett, vakmerő kitöréssel szabadult, újabb bevetések, majd a szintér Spanyolország, Franciaország, később Belgium... Itt esett el a németek elleni tűzharcban. És a hazaküldött level-k- beh nem a rendíthetetlen hős állt a szülők, a testvérek előtt, hanem, a ragaszkodó gyermek. A legnehezebb ütközet közepette sem feledkezett meg a levélírásról, pedig idegen címre kellett küldenie, hogy a szülőket ne érje bántódas. A sorokból biztatás, nyugtatás áradt és csendes keserűség, hogy el kellett hagyni a nepes családot. Az emlékezetben lassan elmosódnak az egyéniség sajátos vonásai. Molnár István arcképét hiteles vallomások, visszaemlékezések alapján tovább rajzolhatják a kutatók, érdeklődők, akik máris szép számmal akadnak szülőfalujában, Mándókon, és a szomszédos Kárpátontúli területen is, ahol sokáig dolgozott, ahol gyermeke, testvérei, rokonai élnek. (PG.) Néha vei ezelőtt még minteg.', . .zenót centirhéterhyi volt az ablakok pereme Nem véletlenül, mert nem folyt be az eső a lakásba. Mígnem valaki benyújtott egy újítást — nem tudni mennyi díjat, vett tel érte — s az alsó ablakperem lecsökkeni öt centiméterre. Az új lakásokra már az e szabvány alatt készült ablakok kerültek. Jön a zápor, zivatar — idén elég tok van belőle — és megtelik egy lavór vizzel a bérházak lakásaiban, különösen, ha azoknak nyugatra néző ablakaik vannak. A perem megrövidült, megtakarítottunk néhány száz köbméter faanyagot.. De elveszítettünk sok megelégedett. lakét. s tönkretettük a lakások falait. Megéri? Pl Nylon borító Most a kiviteli terv készítésén dolgoznak, s öt kút elkészült, A hálózatfektetéseket a jövő évben kezdik, s a fürdő szomszédságában 1970-ben építik majd a vízmű kétemeletes épületét. A több mint 30 milliós munkálat befejezése, tehát a lakosság közműves! vízellátása 1972-ben kezdődhet. Vízműépítés folyik Tiszalö- kön is 8 millióból. Itt most a legsürgősebb teendő a magaslati víztároló elkészítése, mert annak üzembe helyezésével azonnal megkezdhetik a vízszolgáltatást. Nagykálló 2Ö milliót meghaladó költséggel épít olyan vízmüvet, amely majd 12 ezer lakos vízellátására lesz képes. Tunyogma- tolcs építendő vízmüve háromezer lakost lát el ivóvízzel. A tervezett munkák, a vízművek határidőn belüli átadását gyakran a csőhiány akadályozza, s a hiány megszüntetésére az illetékes országos szervek nagy erőfeszítéseket tesznek. (sz.) Jó találmány a nvion borító, megvédi a gyerekek füzeteit. könyveit a rongálódástól, a szennyeződéstől Élnek a lehetőséggel a tanítók, tanárok, s felhívják a szülők figyelmét a borító használatára. A szülők nagy többsége készült e napokban a gyermek iskolai évnyitójára fedte be kék papírral a Könyvet, füzetet, majd leküldött a boltba nylon borítóért. Ott aztán eíámult: egyetlen ilyen borító 1 forint és 10 fillér. Az harminc füzetnél harminchárom forint Es ahonnan egy családból öten járnak iskolába ? Nem szándékom meggyanúsítani a kereskedelmet azzal, hogy ez esetben az ármegállapításnál visszaélt monopolhelyzetével, a szükséggel. hogy a szülő úgvis megveszi. De valami ilyesmire mégiscsak kénytelen gondolni az ember. Különösen, amikor látja, hogy más áruk azonos terjedelmű nylon borítója, ta- sakja ingyen, vagy fillérekért kerül a forgalomba. Kopka János Halászszerencse tranzisztorokból A tiszadobi „malmosi” holtág szép kanyarulata most kezdi felöltem őszi ruháját. Négyén ülünk Rácz Imre brigádvezető halászladikja, ban. A riporter evez. Mellettem a másik lapátot Dra- bik János főagronómus kezeli, aki mindkét szabolcs- szatmári halászszövetkezet fő szakembere jelenleg. Előttünk akkumulátor, gumikábelek és egy készülék, műszerfallal. Lendvai Elemér kezeli, a Viilamosigari Kutató Intézet dolgozója. az elektromos halászkészülék feltalálója. (Alig zümmög, nincs mozgó alkatrésze, tranzisztoros.) A csónak orrában Gulyás András áll, az Alkotmány Halászszövetkezet elnöke. Kezében hosszú nyelű szák, melynek vaskeretéhez fut az egyik gumikábel. A Tiszának ezen a felső szakaszán most próbálják ki először az elektromos halászatot. A feltaláló magyaráz: az utánunk núzott lemezelektróda és a merítőháló között elektromos feszültség keletkezik a vízben, ez hat a halak gerincére és arra kényszeríti őket, hogy való. ságga] beleugorjanak a negatív pólust jelentő háló keretébe. Valóban: ahányszor az elnök belemártja a zsákot a vízbe, több hal is ugrik Minden emelésre jön valami. Még a halak nagyságát is lehet szabályozni, meri minden halnagysághoz tartozik égy bizonyos ritmus. A féltaláló beigazítja a gépet a másodpercenkénti ötvenes rezgésszámra, ez egykilós halakat fog, mert az ó mozgásritmusukkal egyezik meg. Lábunk előtt már egy szerény kis halászlére való, piros szemű sügér, aranysárga kárász és törpe harcsa, ezüstkanál színű hasával, rozsdás uszonyaival. Még potyot akarunk Az elnök megtréfál egy békát az árammal és szelíden kirakja a hálóból a fölösleges halakat, vissza a vízbe. Amíg a töltéshez evezünk — ott dur a ponyt — van idő elbeszélgetni a halászszövetkezet munkájáról. Ez a mostani elektromos premier csak egy része annak az igyekezetüknek, hogy megmutassák, fontos munkaközösség ez is. Hiszen majd öt és fél milliós a tervük és ezt összesen száznál kevesebb ember „termeli meg”, ezerszáz mázsa halat hozva a megyei húsellátásnak, három halászcsárdát fenntartva — a negyedik most épül Kisvárdán. Először történik, hogy alaposan túl fogják teljesíteni a tervet, már augusztusban jóval a négymillió fölött jártak. Délben, amikor megkóstoltuk a próba halászat zsákmányát. elmondták az új készülék gazdasági fontossá, gát. Ezzel játszva lehet halászni és igen eredményesen nádasok között, hináros vizeken, kubikgödrök feléit és mindenütt, ahol hálóval nem boldogulhatnának. A halászszerencse jobban alkalmazható a piac igényeihez. (gnz)
