Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

f oldal 1991. HSS&témtiw 2S’ WPPPf-' Egy hét a világpolitikában Hit A Fekete oroszlán és a bonni tervek Pozitív és negatív jelenségek Csehszlovákiában j||j 100 izraeli tank és Szuez kiürítése IS Nixon vezet 1) ENSZ kedden kezdődd 23. közgyűlésének napirend­jére tett javaslatok közül ki­emelkedő jelentőségre tart­hat számot az e héten be­terjesztett szovjet indítvány, amely sürgősségi alapon ké­ri a fegyverkezési verseny csökkentésére és a leszere­lésre vonatkozó intézkedések megvitatását. Dél-Vietnam- ban a szabadságharcosok a héten is csapások egész so­rát mérték az amerikaiakra Da Náng amerikai szupertá- maszponttóL délre és támad­tak Saigon utánpótlási vo­nalát Párizsban a vietnami —amerikai tárgyalások 23. ülésén sem volt előrehaladás az amerikaiak halogató tak­tikázása miatt. Görögország­ban a katonai diktatúra ve­zetői égy hónaptól egy évig terjedő börtönbüntetést he­lyeztek kilátásba azok szá­mára, akik nem vesznek részt a szeptember 29-re ter­vezett „népszavazáson”. A Svédországban megtartott parlamenti választásokon a 36 éve hatalmon lévő szoci­áldemokrata párt nemcsak megőrizte eddigi parlamenti többségét, hanem még 15 új mandátumot is szerzett a korábbi 113-hoz. A csehszlovák helyzetet az jellemezte, bos' a normali­zálás folyamata — mint Hu- aak, a szlovák KP KB első titkára rámutatott —, a má­sodik szakaszába lépett. Az első szakaszban a minden­napi élet normalizálódott a moszkvai megállapodások szellemében. A jelenleg kez­dődő második szakasz a po­litikai és társadalmi élet szé­les alapokon nyugvó konszo­lidációját jelenti a januári irányelvek alapján. A cseh­szlovák vezetők megnyilat­kozásaikban újra meg újra hangsúlyozták a moszkvai megállapodások szigorú - és következetes végrehajtásának szükségességét. Űj- elemként jelent meg viszont az önkri­tikus hang több nyilatkozat­ban, annak elismerése, hogy lebecsülték az ellenforradal­mi erők fellépését és a nem- zetközi helyzet reális ténye­zőit. Hogy a mindennapi élet mennyire normalizálódott, azt jól mutatta a brnói vásár és az ottani élénk üzletkötési kedv. Nagy erőfeszítések tör­téntek gazdasági intézkedé­sek kidolgozására, és előtér­be került a pártkongresszus szervezése, valamint a föde­rációs államjogi megoldás konkrét előkészítése. A MOSZKVAI PRAVDA tudósítói helyzetelemzésük során a hét végén azonban azt is megírták: a még min- ’ dig tevékenykedő ellenforra­dalmi erők rosszindulatú hí­reszteléseket és mérgező rá­galmakat terjesztenek, s ter­rorizálni igyekeznek azokat, akik a moszkvai egyezmé­nyek i szigorú és következetes végrehajtása mellett szállnak síkra. A NATO megélénkült te­vékenységére a héten is a csehszlovákiai események szolgáltattak ürügyet. Ezen a címen lépett fel Bonn, s küldte Washingtonba Birren-i bach-ot, Kiesinger kancellár különmegbízottját. A bonni küldött arra szerette volna rávenni a Johnson kormányt, hogy hívja össze az Atlanti Szövetség csúcsértekezletét, küldjön újabb amerikai csa­patokat Nyugat-Európába, fo­kozza az amerikai részvételt mind a pénzügyi hozzájáru­lásban, mind pedig a hadifel­szerelésben a NATO-hoz. Birrenbach missziója csak részleges sikerrel járt Elérte ugyan, hogy Washington megelégedéssel nyugtázta Bonn szövetségi hűségét, és ügybúzgalmát. A kancellár arra nézve is ígéretet kapott hogy a jövő évi hadgyakor­latra új amerikai egysége­ket vezényelnek át Nyugat- Európába. Washington azzal is egyetértett, hogy a fegy­verkezést fokozni kell a NATO keretében, csakhogy elsősorban szövetségeseitől várja erre a kezdeményezé­seket. Bonnt felszólították, töltsön fel három jelenleg erősen hiányos létszámú nyu­gatnémet hadosztályt, fegy­verezze át harcászati légiere­jét és-, lugalmasabban. szer­vezze meg mozgósítási rend­szerét. Birrenbuch-nak sike­rült elérnie, hogy elnyerje Washington áldását egy NATO külügyminiszteri érte­kezlethez. Közben . Nyugat-Németor- szág végrehajtotta a provo­kációs jellegű Fekete orosz­lán hadgyakorlatot, amely Bonn új stratégiai elképze­léseinek megvalósulását szol­gálta. A KÖZEL-KELETI HELY­ZET az izraeli provokációk miatt a héten annyira elmér­gesedett, hogy az ügy újra a Biztonsági Tanács elé került A Biztonsági Tanács ülésére a Szuezi-csatorna térségében történt izraeli támadások miatt került sor. A tanács egyhangú határozatában saj­nálkozását fejezte ki a hely­zet súlyosbodása miatt és felhívott tavaly novemberi határozatának végrehajtásá­ra. Ez a határozat, mint em­lékezetes, a tűzszünet betar­tására szólított fel, s Izraelt felhívta: vegyen részt a há­ború következményeinek fel­számolásában, azaz vonja vissza csapatait az elfoglalt arab területekről. Az izraeli agresszív körök azonban változatlanul anyagi és er­kölcsi támogatást kapnak Washingtonból és Londonból: jelentések szerint a Bizton­sági Tanács határozata után amerikai, belga és olasz ha­jókon 100 tank érkezett Iz­raelbe, az Egyesült Államok pedig 100 Phantom típusú modem katonai repülőgép szállítására készül. így nem meglepő, ha Tel Aviv fittyet hány a Bizton­sági Tanács határozatainak, s a Szuezi-csatorna másik oldalának elfoglalására sző terveket, hogy „megerősítse” tavaly júniusi hódításait. Az EAK-kormány ebben a hely­zetben kénytelen megtenni minden szükséges önvédelmi intézkedést, s ennek szellemé­ben rendelte el Szuez város polgári lakosságának kiüríté­sét. AZ ELNÖKVÁLASZTÁSI HADJARAT megélénkülését jelzik Amerikában a jelöltek egymás címére intézett he­ves bírálatai. A vietnami há­ború, az atomsorompó-szer- ződés, a rossz közbiztonságj. a faji zavargások — ezek voltak A héten a fő kér­dések. A' közvélemény kutatá­sok Nixon győzelmét java­solták. Máris több mint ele­gendő elektori szavazatra szá­míthat novemberben. Az el­nököt ugyanis nem közvetle­nül, hanem elektorokon ke­resztül választják meg, s a győzelemhez 270 elektori szavazat szükséges. A New York Times szerint Nixon 346 elektori szavaira szá­míthat. A végrehajtók vizitje Több, mint egymillió font értékű, a tengerfenékről elő­került kincs kerül árverésre Londonban. A legenda úgy tartja, hogy Shcvel admirá­lis a Földközi-tengeren rab- lott kincseket szállította 1707- ben, amikor hajója heve* viharba került és elsüllyedt. Az árverés hírére már 40 örökös jelentkezett és az il­letékeseknek nehéz dolguk lesz eldönteni az igények jo­gosságát. A vita folyik és közben az angol kormány szintén „kincskereső” akció­ba kezdett. A nyugati világ vezető bankszakemberei ele­get tesznek Nagy-Britannia kérelmének és megadják a font megerősítésére kért két­milliárd dolláros középlejá­ratú hitelt. A kérést Anglia már júliusban előterjesztette, de a formális jóváhagyás csak most következett be. Samu nagybácsi „ellenőriz“ A hatalmas összegű hitel kihatásai igen bonyolultak lehetnek. A kormányhoz kö­zel álló körök természetesen azt helyezik előtérbe, hogy ezzel megszűnt a veszély, nem kell újra leértékelni a fontot. Arra is utalnak, hogy így sikerül megszüntetniök a legnagyobb fontbirtokosok, Ausztrália, Malaysia, Üj- Zéland, Singapoore és Kuwait bizalmatlanságát. Ezek az államok ugyanis újabb leér­tékelés veszélye esetén igen nagy összegű fontot válthat­nak át egyik napról a má­sikra. Akadnak még ennél is borúlátóbb vélemények. A megállapodás összes részle­teit . ugyan eddig még nem hozták nyilvánosságra, de megalapozottnak tűnik egyes parlamenti képviselők gya­núja, hogy a hitelhez kötött feltételek az eddiginél szigo- , rúbb él?tszínvon?Jleszoritó politikára kötelezik' az angol’ kormányt; VL külföldi - ban­károk nem tűrhetik az an­gol belső fogyasztás nagyobb növekedését, mert ez a be­hozatal fokozódására vezet­ne, és így ismét aláásná a font értékállóságát. Ebben pe&ig a hitelezők most már •* ^mértékben érdekeltek. Jellemző, hogy a Daily Te­legraph „Itt jártak a végre­hajtók” címmel „üdvözölte” a Nemzetközi Pénzügyi Alap különbizottságának londoni látogatását. Ezt a bizottságot egy amerikai bankár vezette és az volt a feladata, hogy megvizsgálja, miként tesz eleget Anglia a hitelezők ál­tal rárótt kötelezettségek­nek.) A pénzügyi alap az idén májusban 1,4 milliárd dol- lárkölcsönt nyújtott Angliá­nak, ehhez jön most hozzá a kétmilliárd dollár.) A bizottságot persze ko­rántsem valamilyen ember­baráti segítőkészség vezérli, a mentőakcióknak és a szigo­rú ellenőrzésnek a hátteré­ben az van, hogy a pénzügyi alap és a különböző nagy pénzintézetek érdekeltek a jelenlegi tőkés fizetési rend­szer fenntartásában, már csak azért is,< mert pénzügyi tar­talékaik jelentős részét dol­lárban és fontban tartják. A dollár és a font helyzete pe­dig annyira összefonódik, hogy a font minden további gyengülése a dollár helyzetét is veszélyezteti. Persze az angol gazdasági közvélemény rendkívül érzékeny a külföl-, di központi bankok és a Nemzetközi Pénzügyi Alap ellenőrző tevékenységével szemben. A Neue Zürcher Zeitung londoni tudósítója a delegáció látogatásával kapcsolatosan megállapította; „Ezeket az ellenőrző láto­gatásokat nemcsak a munkáspárti balszámy, ha­nem az angol közvélemény legszélesebb rétegei is a nemzeti szuverenitás meg­sértésének tekintik." A gall-kakas mezítláb . . . Jelentős pénzügyi problé­mákkal küzd á nyugati vi­lág másik vezető hatalma. Franciaország is. A Spiegel karikatúrája legutóbb az or­szágot jelképező büszke gall- kakast felemelt fejjel, de me­zítláb ábrázolta, amivel a kormány => ■ gazdaságid spröblé-; máira ű&K Az á francia. k or many j & áfnéTy1'ÍÍTíglPa: kö­zös piaci felvételét sorozato­san a font bizonytalan hely­zetére való utalással vétózta meg, maga is belépett a köl- csönkérők sorába: 884 millió dollárt vett fel a Nemzetkö­zi Valuta Alaptól, további 1300 millió dollárt pedig a baseii Nemzetközi Fizetések Bankjától és közös piaci partnereitől. Miután pedig megkapta a „mankót”, to­vábbra is számolnia kellett azzal, hogy az ország fizeté­si mérlege az előirányzott 400 millió helyett egymilliárd dollár deficittel zárult. A problémákat megpróbálták más manőverekkel is ellen­súlyozni; a közös piaci part­nerekkel való megállapodás ellenére behozatali korláto­zásokat léptettek életbe. és ismét bevezették az 1936-uan eltörölt valutaellenőrzést. Az is kiderült, hogy ismét növel­ni kell az adóterheket. Fő­leg az utóbbi keltett nyug­talanságot Franciaországban, mivel a közös piaci tagor­szágok között amúgyis Fran* ciaországban a legmagasab­bak a közterhek. Ez pedig hátrányosan érinti a francia ipart a nemzetközi verseny­ben. Most abban remény* kedriek, hogy 1969-ben meg tudják valósítani a termelés 9 százalékos növekedését; Sokan kételkednek azonban, hogy éppen az adóterhek növekedése és a vásárlóerő csökkenésé folytán ez lehet­séges. A problémákat fokoz­za, hogy a sztrájkmozgal­mak után történtek ugyan béremelések, a termelést többletköltségeket viszont az érintett tőkések a fogyasz­tókra hárítják. vA legfontp* sabb tömegfogyasztási cik­kek ára jelentősen emelke­dett. Csak néhány adat: 10 százalékkal emelkedett Fran­ciaországban a kenyér, a cu­kor és a vörösbor ára, a kórházi gyógykezelés dijai pedig 11—15 százalékkal na­gyobb összegben állapították! meg. Injekciós tű Londonban és Párizsban > a -.gazdasági -betegség- tünetei-■ nek enyhítésére-, megkapták pénzügyi injekciót. Ennek következtében aá „Örvösök”, illetve a hitelezők szorgal­masa n el-ellátogatnak a francia, illetve az angol fő­városba. Űgv mondják, hogy sok esetben már ezek a de­legációk irányítják a két or­szág pénzügyi politikáját. És az is bizonyos, hogy a „vég­rehajtók” legutóbbi londoni látogatása nem tekinthető az utolsó vizitnek. S, & 7. A vonat nyugatnak ha­ladt. A férfi még mindig pisztolyát szorongatta. Dol­gozni nem dolgozhatom, — morfondírozott. — Mit te­gyek? Hol rejtőzzem el? Ri­gában nem jelenhetek meg, mert elkapnak. El kell jut­ni a rejtekhelyre, kiásni a rádiót és megkérdezni a köz­pontot Jelenteni, hogy a kapcsolatot nem tudom lét­rehozni. Tanácsot kérek. Bármi legyen is, el kell in­nen mennem. Át a határon. Az elhatározástól kissé megnyugodott. Aucénál ész­revétlenül lelépett a vonat­ról. Bement az állomás faépü­letébe, ivott valamit. Bené­zett a váróhelyiségbe,, figyel­te, hogyan biliárdozik két vasutas. Megvacsorázott a büfében, majd eltűnt az er­dőben. ...Négy nap és négy éjsza_ ka osont Vanagsz a rejtek­hely felé. A határszéli erdő­ben, egy öreg nyárfa alól kiásta a rádióadót, s néhány vastag pénzcsomagot. Körös­körül csend volt. Biztonság­kan érezte magát. Egyszeriben nyugodt, de határozott hangot hallott a háta mögül: — Fel a kezekkel! Vanagsz először azt hitte hallucinál. A felszólítást azonban megismételték. Fu­tásnak eredt. Egy fa mögül fiatal tiszt ugrott elő. Va­nagsz futtában rálőtt, s az elesett. A bokrok közül ma­gas, egyenruhás alak ugrott elő, s kiverte kezéből a pisz­tolyt, földre teperte és hát­racsavarta a karját. Reggel a biztonsági szol­gálat megkezdte kihallgatá­sát: — Mondja meg a valódi nevét? A kém meg sem próbált tagadni. Tetten érték, a játszmát elvesztette. —7 Leonyid Nyikolajevics Zarinysnak hívnak, — vála­szolta. — Milyen megbízatást ka­pott? — Az volt a feladatom, hogy találkozzam egy sze­méllyel, akinek átadok tíz­ezer rubelt és fél évig mel­lette dolgozom rádiósként, önálló feladattal később bíz­tak volna meg. — Hová és mikorra tűz­ték ki a találkozót? — Tizedikére, a botanikus kert bejáratánál. — írja le a külsejét annak az embernek, akivel talál­kozott. —- Nem találkoztam vele, s fogalmam sincs, hogy ki­csoda. Nem mentem el a találkozásra, mert már a vo­naton sejtettem, hogy fi­gyelnek. Tudtam, hogy nem­csak magamat buktatom le, hanem őt is. Harry Truman válasza A dolog ott kezdődött, hogy Leonyid Zarinysnak, a luisianai egyetem villamos­mérnöki karán tanuló diák­nak teljesen eredeti ötlete támadt a kommunizmus el- tiprásához. Baton-Roogeben, ebben a kis amerikai város­ban, amely szállást adott az egyetemnek, Zarinyst külö­nös érdeklődés vette körül: szovjet menekült volt, s az amerikai milliárdosok által alapított jótékonysági alapból pénzelték tanulmányait. Amint Zarinys átért az óceánon és felbukkant New Orleansban, a helyi sajtó képviselői azonnyomban in­terjút kértek tőle. Az inter­júban a szovjet rendszert ócsárolta és magasztalta az amerikai életformát, jóllehet, mindkettőt csak hírből is­merte. Amerikában még csak néhány napja volt, Szovjet- Lettországban pedig mind­össze egy évig élt: tizenhá­romtól tizennégy éves ko­ráig. Aztán Lettországot el­foglalták a német fasiszták. Tizenhét éves volt, mikor családjával együtt Németor­szágba menekült, mert a Zarinys családnak minden oka megvolt arra, hogy ne várja meg a szovjet katonák érkezését... A luisianai egyetemen, es­ténként, a diákklubban zajos viták folytak, máskor hangos gyűléseket tartottak, ahol sok szó esett az amerikai küldetésről: a világ úgyne­vezett felszabadításáról. Az egyik ilyen gyűlésen felszó­lalt Zarinys is. Arról be­szélt, hogy a Szovjetunió erős, szemtől-szembe alig le­hetne legyűrni. — A legcélszerűbb belül­ről aláásni a szovjet rend­szert, kémkedés, szabotázs és politikai gyilkosságok se­gítségéve], — jelentette ki. — Ezért erős antikommunis. ta mozgalmat kell szervez­nünk az országon belül... A Zarinys után felszólaló előkelő idegen hasznosnak találta a gondolatot... Dicsérte, föllelkesítette a fiatalembert és további mun. kára serkentette. Jó ideig úgy tetszelgett önmaga előtt is, mint aki a kommunizmus megsemmisítésének merőben új és átfogó elméletét te­remtette meg. Azután kezé­be került Trumannak, az Egyesült Államok elnökének egyik nyilatkozata és rájött, hogy Truman lényegében ugyanazt mondta, mint ő. Zarinys ekkor részletes le­vélben számolt be elképze­léseiről az elnöknek. Fél év múlva megkapta az elnök tit­kárságának lelkes válaszát. Ebben az állt, hogy Truman elnök nagy élvezettel olvasta a levelet, érdekesnek tartot­ta és átadta szakértőinek, akik majd részleteiben is tanulmányozni fogják. Zarinys közben befejezte egyetemi tanulmányait. Sze­rencséje volt, mert sikerült hamar elhelyezkednie a Bell telefontársaság laboratóriu­mában. Átköltözött New Yorkba. Az ifjú mérnök már csak­nem elfelejtkezett az elnök­nek írt leveléről, de akadtak, akik — számontartották Egyik nap telefonhívás sza­kította félbe a rajztábla melletti munkáját. Ismeret­len hang sürgős találkozót kért tőle a Times utca vé­gében. Zarinys » megadott idő­ben elment a találkára. A közölt ismertetőjelek alapján könnyen felismerte a titok­zatos telefonálót, akin koc­kás felöltő volt. Az ismeretlen férfi étte­rembe invitálta Zarinysoí, Sört rendelt: — Itt kényelmesen elbe­szélgethetünk — mondta. Zarinys kíváncsian várta, mit akar tőle az idegen, úgy, hogy még frissen habzó sö-v rébe sem kóstolt bele. A másiknak nem volt sürgős. Hosszasan szemügyre vette a fiatal mérnököt. Végül igen* csak körülményesen kezdte el a beszélgetést. Zarinys azonban már az első mon­dat után tisztában volt az­zal, hogy az ismeretlen meg­lehetősen jól tájékozott éle­tének bizonyos eseményeiről. Sokáig nem értette, hova akar kilyukadni partnere. Végül a kockás kabátos rátért a lényegre: — ön írt Truman elnök-' nek, igaz? — A választ , he sem. várva így folytatta: —í Birtokunkban van a levele. Elképzelései tetszenek ne­künk, s úgy gondoljuk, hogy együttműködhetnénk elkép­zeléseinek valóra váltásában. A kockáskabátos ember, nem köntörfalazott tovább; kereken kimondta, hogy az amerikai kémszolgálat meg­bízatását kell teljesítenie. Zarinys zavarba jött. So­hasem akart katona lenni, még kevésbé kém. Csak gon. dolatait és elképzeléseit fej­tette ki. Ennek is már ideje. Nem. ő nem ó'-ajt foglalkozást változtatni. Mér­nök, jó munkát kapott nem is keres rosszul, saját ko­csija, lakása, bankbetétje van... (Folytatjuk Fordította: Szántó András l. Satunoyszkij:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents