Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-21 / 222. szám

kflet-magtarorszáo * CAM Mai diákélet A hatszái személyes önkormányzat Mi kell a ló tanuláshoz? Feltétlenül kellenek diákok, tanárok, könyvek. És termé­szetesen kell egy épület, ahol tanulhatnak és lakhatnak. Nagyjából ilyen sorrend­ben alakult a nyíregyházi főiskola is. 1962-ben 150 diák megkezdte a tanulást egy régi gimnáziumi épület­ben, s egy december végi napon a főiskola egyik ta­nára előadás közben megállt és így szólt a nagykabá.tban ülő diákokhoz: melegítsék meg a kezüket egy kicsit, aztán folytatjuk. Csak álom­nak tűnt az elképzelés, a modern főiskola csupa üveg- beton épületkolosszusának terve. Igaz, sokszor kockán i forgott a léte. z. Két órája tart már a KISZ-vezetőség és a diák- bizottság megbeszélése, de az igazán izgalmas témák most következnek. Kik le­gyenek a menzabizottság tagjai, a közvetítő láncszem a diákok és a vendéglátó között. Helyiség elosztás. (Már eddig is közel 800 he­lyiség van a meglévő épüle­tekben.) Az almaszüret és annak minden kihatása, még a pénzügyi is. Százféle prob­léma, alig győzi jegyezni azokat Timku Margit KI.SZ- titkár. Mindenesetre az az álláspont: amíg a vezetősé­gen belül nem döntöttek el mindent, további megbeszé­lések kellenek, mert. a más­napi KlSZ-gvűlés elé konk­rét, indokolt tervekkel keli előállni. A külső szemlélő nehezen tudja elképzelni: a diákbi­zottság mekkora munkát végzett máris. Az önkor­mányzat sok energiát kí­ván! A diákbizottság szo­bájában alig látszik ki a személyi igazolványok he­gyéből Borbély Zsigmond másodéves hallgató. A beje­lentkezések alapján szer­keszti a névsort, nagy szak­értelemmel közel négyszáz diák adatait veseti be a nagy könyvbe. Hanusz Árpád ke­ze Í 3 nagyon elzsibbadhatott mire végzett a névtábla írás­sal. Mert majdnem ötszáz szobán egyforma, féhérbetűs névtábla állt már az első napon. Ha mást nem csinál, akkor is két napig írhatta volna. 2. loggal, s még több tudniva­lóval halmozták el diáktár­saikat. Nekik akkor már egy heti munkájuk volt benne. Miklovecz Árpád, a diákbi­zottság titkára egy napig csak postát bontott és intéz­kedett, hogy minden rend­ben legyen. Esténként tízez­rekkel gazdálkodott már a KISZ gazdasági felelőse. De kell is a pénz! A diákotthon könyvtárába nyolcvan féle napilap, vala­mint politikai és szakfolyó­irat jár. Külön öröm. hogy mozijuk bemutató filmszín­ház, „elsőhetes” lesz. Már benn szerepelnek az orszá­gos ’ rangsorban: minden új filmet a bemutatástól szá­mított negyedik napon meg­kapnak. Együttműködnek a moziüzemi vállalattal. A mozigépész diák, Hadházi Jenő matematika műszaki szakos harmadéves hallgató. A diákok nyilván kiszámí­tották már azt is, hogy gaz­daságos a bérletrendszer: egy előadás 3,50, az évi bér­let kb 20—30 forint lesz. Azt választják, máris ötszáz lelt gazdára. 3. Amikor érkeztek be a diá­kok! Kétszáz „gólya”, és két­szer ennyi elsőéves. Egy hosszú asztal mellett várta őket a diák fogadóbizottság. Mindenkitől kaptak valamit — a fényképes diákotthoni belépőtől és érvényes szoba­számtól kezdve a mozibér­letig és az előre feladott hazai csomagig tucatnyi do­Kozvetlen vélemények az ebédnél. ' Lányok: „A koszt minősé­gi. A mennyiségről kérdezze meg a fiúkat.” Fiúk: „Az ebéd és a va­csora mindig elég volt és jó is. De a reggeliben kevés a két és fél deci kávé, tej vagy kakaó. El vehetnének a levesből a reggeli javára!” A diákbizottság és a ven­déglátó kapcsolatáról mind­két oldalon jó véleménnyel vannak. Az első diákkérést huszonnégy órán belül tel­jesítették: a kezdeti egyféle reggeli helyett kétfélével szolgálnak. Eddig még nem volt szük­ség a hazaira. De ha lenne, különösen a lányok nem mennének a szomsaédba. Minden emeleten külön tea­konyha van: benne vezeté­kes gáz, hűtőszekrény, és minden szükséges kellék. De legalább ilyen nagyszerűek a szobák is. Kétszemélyesek, modern központi fűtéssel, mindegyikhez külön mosdó­fülke tartozik — hideg, me­leg vízzel. Ami itt újítás: a napi kis takarításokat a diákok végzik. Hozzá kell tenni, a rend ellen még nem volt kifogás. Évről évre szépül az új főiskola. Most már csaknem minden megvan, ami a jó tanuláshoz szükséges. Két év múlva a „csaknem”-et is törölni lehet: áll már a ta­nulmányi épület is. A főis­kolaalapító határozat kel­tének nyolcadik évfordulóján amelyet esetleg majd az új aulában tartanak, legfeljebb az ünnepi beszéd eleveníti fel a kezdeti „hideg napo­kat”. Marik Sándor 11 CSODA“ másodáll ásban Hogyan lett a káosz helyén rend és bizakodás Urán Egy évvel ezelőtt olyan mélyponton volt az urai Hu­nyadi Termelőszövetkezet, hogy sem a vezetőinek, sem a tagságnak szinte semmi re­ménye nem volt a bajokból való kilábalásra. A gyenge­ség áttörhetetlennek látszó gyűrűje évről évre a tehetet­lenség, a káosz felé szorítot­ta őket. Ahogy lenni szokott: gyenge részesedés, kedvetlen tagság, rossz munka, kevés termés, óriási költség. Az adósság halmozódott. Ezt látva a járás vezetői felaján­lották a Csengeri Állami Gazdaság szakembereinek, hogy vállalják el „másodál­lásban” a tsz irányítását. Nem volt nagy ujjongó# Annak idején hírt adtunk lapunkban arról, hogy a gaz­daság vezetői vállalkoztak erre a nem könnyű feladatra. Az öt—hat éve állandó mér­leghiánnyal küzdő tagság jó része eléggé fásultan, „majd meglátjuk” hangulattal fo­gadta a gazdaság vezetőit. Voltak akik a szövetkezet ön­állóságát féltették: „minek adjuk magunkat albérletbe” — mondták. Kevesen voltak csak, akik reménykedtek. Az őszi vetést sikerült ide­jében és az állami gazdaság­ban megszokott agrotechni­kával elvégezni. A sikerült szót azért kell hangsúlyozni, mert nem mindig akadt a szövetkezeti tagok közül olyan, aki vállalta volna a vetőmagfelszedést, vagy ment volna a vetőgép után. Sok gyűlés, csoportos és egyéni beszélgetés vezetett el az idei tervek és a munkarend elfo­gadásához. Becsülete ran u munkának A közgyűlés megszavazta az állami gazdasági normák szerinti munkateljesítményt és rendet. A vezetők pedig felelősséget vállaltak, ha va­laki az előírt munkát elvég­zi, ezért minden hónap 10-én megkapja a munkabér 80 százalékát, a 20 százalékot pedig év végén. Mire kitavaszodott rend volt az istállókban. Alig vár­ták az emberek, hogy mehes­senek a határba dolgozni. Igaz, néhány taggal szem­ben, aki nem jelent meg a munkában, vagy hanyagul dolgozott, a maguk szabta fe­gyelmi eljárást is alkalmaz­ni kellett. A nagy többség­nek ez a következetes, szigo­rú rend még újabb ambíciót adott. Tapasztalták, a veze­tőség állja a szavát: megkö­veteli a munkát, de van pénz is. J. Zolotarjov: Poniaflatt te!elei — No, Vovácska, kedves, — lapozgatta a tanárnő ös osztálynaplót, — most te fogsz felelni. Légy szíves ki­jönni a táblához. Úgy- És most mondd meg nekem, mennyi 6x8? — Harmincnyolc! — vágta rá azonnal Vova. — Nagyszerű! Ügyes vagy! Csak tízet még elfelejtettél hozzáadni. De hát ilyesmi massal is előfordul, igaz, Vo­vácska? Csak semmi izgu- lás! Hát azt meg tudnád-e mondani, hogy hova folyik ■ Volga? Vova töprengett, erőltette az agyát, végül kibökte: — A Fekete-tengerbe. — Valóban a tengerbe fo­lyik — ragyogott a tanárnő arca — csak nem a Fekete, — hanem a Kaspi-tengerbe. De ez már nem olyan lénye­ges... Ötösre értékelem a fe­leletedet, Vovácska... És légy szíves, add át majd szívé­lyes üdvözletem a pápádnálc. Ugye, még mindig a kerü­leti tanfelügyelöségn • ' dói gozik? — Dolgozott I — mond la Vova. — De most már nem dolgozik, mert elbocsátották. — Hm... Szóval így!... No, ülj le, Petreskov, mit állsz ott, mint szamár a hegyen, — mondta a tanárnő, s át­javította a naplóban az ötöst — kettesre. Arról szegénynek sejtelme sem volt, hogy Vova ezúttal is pontatlanul válaszolt. A papáját ugyanis nem elbo­csátották, hanem áthelyezték. A kerületi központhoz. Osz­tályvezetőnek. Krecsmáry László fordítása Az urai határban régen láttak éjjeli, vagy vasárnapi munkát. Az őszi gabonave­tések a lápos területen fel­fagytak. A megmentésre egyetlen mód volt: amikor rá lehetett menni a talajra azonnal hengerezni és műtrá­gyázni. Amíg ezzel nem vé­geztek, éjjel-nappal, vasár­nap is mentek a gépek és volt elég ember is a mun­kákhoz. Húsz vagonnal több gabona Az idén kedvezett az idő­járás — kivéve a felfagyást — a gabonatermelésre, de volt már ennél jobb idő, mégis az ötéves átlaguk 6 mázsa volt búzából, most ti­zenöt. Magas tervet szabtak maguknak búzából 12 má­zsát, árpából és rozsból tízet és ezt is túlteljesítették, ösz- szesen húsz vagonnal több gabonát takarítottak be, mint terveztek és többszörösét az előző évieknek. Hízott marhából, bárányból Ura is az exportszállítók sorá­ba került. Takarmányból és szalmából az idén olyan kaz­lakat raktak, amit a járás vezetői is csodálattal néztek. A vezetőség nem sajnálta a fontosabb munkákra a cél­prémiumot. így jutalmazták a fontos munkát végző kazal- rakókat, de a betakarításban jó minőséget elérőket is. Január óta 48 új tag kérte felvételét a Hunyadi Tsz-be, eljárók, családtagok — több­ségük fiatal. Eddig még is­meretlen a szövetkezetben a nyaralás, az idén már hatva- nan üdültek Szoboszlón. (A szoboszlói campingben bérelt helyet a tsz.) Akik nem me­hettek üdülni, azok közül kétszer busszal mentek fü­rödni Szoboszlóra. A 137 tag jó része megjárta a híres für­dőhelyet. Mit tettek a gazdaság ve­zetői? Többet, mint amire a másodállás kötelezi őket. Szívvel-lélekkel, a többség akaratával rendet teremtet­tek. Az állami gazdaságban bevált szakmai fogásokat al­kalmazták. Határozataikban nagyon következetesek vol­tak. Elmondhatjuk: megte­remtették a bizalmat. Új tervek, elgondolások Ma már szinte mindenki hihetően ért egyet a követ­kező évek terveivel. Eddig csak szarvasmarha-hizlalás volt, jövőre tehenészet részé­re építenek istállót. A gaz­dasággal kooperálva közös hibrid tojásüzemet létesíte­nek. Tovább szervezik a nagyüzemi táblák kialakítá­sát. A fagyérzékeny őszi ár­pa helyett takarmánybúzát vetnek, aminek a gépi beta­karítása is könnyebb. De könnyebb lesz a vetés is az idén, lesz már aki menjen a vetőgép után. Csikós Balázs Hotvan tsz garanciája Megalakulás előtt a tsz építőipari vállalat A Tisza menti Tsz-ek Te­rületi Szövetsége küldöttgyű­lésen tárgyalta meg közös építőipari vállalat létrehozá­sát és határozatban javasolta a tsz-eknek a vállalatba va­ló önkéntes belépést. Eddig hatvan tsz csatlakozása lát­szik biztosnak, melyek nagy többsége — közgyűlési ha­tározat alapján — már be is jelentette a vállalatba való belépését. A vállalatalapító küldött- gyűlés előreláthatólag októ­ber elején ül össze, hogy kimondja a társult tsz-ek építőipari vállalatának meg­alakulását és megválassza az igazgató tanácsot. Tisztázódott már, hogy a szövetség területén lévő há­rom önálló építőipari vállal­kozás az év végéig tevékeny­kedik, ezt követően belépnek a vállalatba. Érdekelt tsz-eik kimondják megszüntetésüket és minden anyagi eszközei­ket is a vállalatnak adnak át. Az alapító tsz-ek szántó­egységenként 15 forinttal já­rulnak a vállalat indításá­hoz, melynek mintegy két­harmada állóeszközök fede­zetét biztosítja, egyharmad- forgóalapot képez. S általá­nos vélemény, hogy a köz­ponti iroda és telephely Nyíregyházán legyen, míg az eddigi TÖVÄLOK (három) építésvezetőségek lesznek. A vállalat ez évben még csak szervezeti feladatokat tisztáz, illetve old meg. Va­lamint számba veszi az alapí­tó tsz-ek jövő évi építési igényeit, s hogyan tudnak azok kivitelezésében közre­működni szállításokkal, mun­kaerővel stb. Az előzetes számítások azt mutatják, hogy a szövetség területén a tsz-ek közös épi- tőipari vállalata létrehozásá­hoz adott hozzájárulás ősz­szege az alapító gazdaságok részére pár éven belül meg­térül. Ugyanakkor egy olyan komoly építőipari kapacitás­fedezettel rendelkeznek, ami biztosíték arra, hogy építés­beruházási igényeiket meg tudja valósítani. Az ilyen építési beruházások kivitele­zését eddig éppen egy ilyen, saját kivitelezői kapacitás hiánya akadályozta. S ez a helyzet jelenleg is, azzal, hogy a nagy állami és egyéb építő vállalatok tsz-ekkel fő­leg akkor szerződnek épüle­tek kivitelezésére, ha szabad kapacitásukat nem tudják másra lekötni. Ez a bizony­talanság pedig nem tartható örökké. Ugyanakkor a tsz- vállalat kihasználhatja azt a jogszabály adta előnyt, hogy az alapító gazdaságok ré­szére 5 százalékos forgalmi- adómentesen tud munkát végezni. Az alapító okirat — amit a tsz-törvény alapján ké­szítenek el — garanciát nyújt arra, hogy a vállala­tot létrehozó és fenntartó tsz-ek egyenjogúságát mind a vállalat irányításában, mind az eredményben való részesedést biztosítja. — A. B. — MEGfEGYZESEK: Lecsó Összefutott a nyál a szám-, ban amikor városunk -tatá­rában, pontosabban a a!aj­erőgazdálkodási vállalat hul­ladéktelepén megpillantottam a drága lecsóalapanyagot, két hatalmas, dombnak beil­lő paprikát. Már messziről virítottak. Öh mennyi finom lecsót lehetett volna ebből készíte­ni! Nem vagyok szakács, de saccoltam legalább százezer adagra. Bujkált bennem az ördög, mért a városhoz kö­zelebb részen, a „lecsóhegy- gyel” szemben egy hatalmas lábla paprikái pillantottam meg s arra gondoltam, innen szállíthatják ide. Ide az enyé­szetnek, a földnek, trágyá­nak a sok-sok vitaminérté­ket. Ettől szabadította meg valaki az embereket. De nem. ezt a gondolatot elve­tettem, mert ott a táblán az üdezöld bokrokon még „él­tek” a paprikák. Próbáltam kutatni, ki, me­lyik tsz, vállalat tehette ezt. De hiábavaló ügy volt. Nincs gazdája. Ott mosta, áztatta a kiadós eső a paprikahegyet, s én még most is azon elmél­kedem, ki tehette ezt7 Ha megtudnám, bizony mondom: a lecsókedvelők részéről feljelentést tennék ellene. De így csak arra szá­míthatok, hogy ez az emberi élvezetre egyelőre fel nem használt lecsódomb a talajt fogja táplálni valahol, lehet hogy pontosan abban a tsz- ben, ahonnan idekerült. S jövőre még több lecsó­nak valót termelnek majd.., Farkas Kálmán ® Sor ötletek egész sorával ta­lálkozunk január óta a ke­reskedelemben, de úgy tű­nik; a nyíregyházi Széchenyi utcai tejivó helyzetén az új mechanizmus sem segit. Meg­írtuk már évek során több­ször is, hogy e sűrűn lakott városrész vásárlóinak idegét emészti a reggeli sorbanállás az említett tejivó előtt. Külö­nösen így van ez a tanév kezdetétől. Mostanában a járdán hosszan kígyózó sorba a lakosok, a környékbeli üze­mek, hivatalok — konzerv­gyár, dohánygyár, építőipari vállalat, vízügyi igazgatóság, háziipari szövetkezet, stb. — dolgozói mellé a közeli isko­lák tanulói is beállnak, mert szeretnének gyorsan, olcsón reggelizni. Kicsi a tejivó, s ehhez mé­retezték a személyzetét is. Akik a pult mögött állnak, a reggeli „ostrom” idején alig jutnak lélegzethez. De hiába hajtják magukat, lassan apad a sor, az ő képességük is vé­ges. .. Lehet, hogy a válla­latnál e gond megoldása bér­keret kérdése, arra pedig vi­gyázni kell. Ám az pedig nemcsak lehet, hanem biztos, hogy a sorban türelmetlenül várakozó több száz ember joggal elvárná: a vállalat ve­zetői éljenek a nagyobb ön­állósággal s ne tegyék próbá­ra minden reggel a vásárlók idegrendszerét. Vagy talán a probléma bo­nyolultsága egy még újabb mechanizmus eljövetelét fel­tételezi? Angyal Sándor Silóznak tiszaszalkai termelőszövetkezetben. Hammel József felvéti*»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents