Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-19 / 220. szám

WS8 szeptember iS. KELFf-M A CtV A RORS7 A « 9 oldal Tizenöt óra Amitől jó a falusi közérzet Lehet-e védekezni egy esetleges háborúban a tö­megpusztító nukleáris fegy­verek ellen? . Néhány éve még megyénkben jórészt nemmel feleltek az emberek. Sok egyéb tényező mellett főként a tájékozatlanság alakította ki ezt az általános % véleményt. A feszült nemzetközi helyzet, az imperialisták is­métlődő és fokozódó agresz- szivitása a világ különböző részein, magában hordja az újabb katasztrófa lehetősé­gét. A haladó világ, köztük népünk érdeke a béke meg­őrzése. Túl a tiltakozáson, ennek érdekében állandóan gyarapítjuk erőnket, fokoz­zuk fegyveres erőink harc­képességét is. Jól tudjuk vi­szont, "hogy egy esetleges atomháborúban a hátország is veszélyeztetett ponttá válnék. Ezért már évek óta következetesen, megala­pozottan végezzük a lakosság polgári védelmi oktatását megyénkben is. Tíz és száz­ezrek ismerték fel, hogy van mód a védekezésre, s tanul­ták meg, miként lehet a tömegpusztító fegyverek el­len tömegesen védekezni. Községi, üzemi, járási és megyei bemutatók, vetélke­dők során bizonyították a lakosok, hogy a 15 órás pol­gári védelmi oktatás kere­tében elsajátították az élet- és értékmentés korszerű módjait. Tizenöt óra. Egyetlen na­pot sem tesz ki az ember életében. De a polgári vé­delmi oktatás keretében úgy tölthető el, hogy általa szá­zak és ezrek életét lehet megóvni a haláltól, a pusztu­lástól. Immáron négy éven ét szervezik megyénkben ezt az oktatást. Ez év tava­szán meggyőződhettünk az áldozatkész előadók, társadal­mi munkások fáradozásának gyümölcséről. Az egész me­gyét átfogó, megmozgató „Ki tud többet a polgári vé­delemről” vetélkedősorozat, s vele egyidőben megtartott gyakorlati bemutatók magas­fokú készültségről, a lakos­ság széles rétegeinek élénk érdeklődéséről vallottak. Egy friss felmérésből kitűnik, hogy az elmúlt esztendőben újabb 36 500 szabolcsi lakos sajátította el a 15 órás okta­tás keretében mindazokat a tudnivalókat, amelyek egy esetleges nukleáris táma­dáskor a reális védekezés nélkülözhetetlen követel­ményei. Mondhatjuk: Szabolcs­Szatmár lakosságának jelen­tős része már tudja, mi a tennivaló, ha az agresszor kalandra vállalkoznék. En­nek ellenére a lakosság tá­jékoztató oktatásában nem állhatunk meg. Különösen azért, mert a távolabbi tele­püléseken, a tanyákon jócs­kán találni még olyan közös­ségeket, ahová eddig nem jutottak el az oktatók. Más­részt eddig olyan emberek hallgatták az előadásokat, akik gyorsan felismerték a védekezés rendkívüli fon­tosságát, s ezért igen sok­szor önként, külön értesítés nélkül vettek részt a 15 órán át tartó képzésben. A feladatok ismeretében döntött úgy szerdán az idei oktatás megszervezésére Összehívott megyei tanácsko­zás kollektívája, hogy no­vember közepétől jövő év márciusáig újabb 67 000 fő­vel ismertetik meg a polgári védelem tudnivalóit. A me­gyeit járási, községi és üze­mi koordinációs tanácskozá­sok követik a közeli napok­ban, ahol az oktatás pon­tos ..menetrendjét”, az elő­adások vonzóbbá tételének módjait rögzítik. Jól fel­készült előadók kiválasztá­sával, a szemléltető eszközök felhasználásával, a gyakor- . lati bemutatók* gyarapításá­val igyekeznek majd elérni,- hogy színvonalasabb legyen, vonzóbbá váljék megyénkben a 15 órás okítás. A. S. Házi feladat: gyértyafúvas Beszédhiba-javító központ nyílik Nyíregyházán Hogyan szabadulhatnak meg a beszédhibás — pösze, selypítő, hadaró, dadogó, racsoló — gyerekek a zavaró rendellenességtől? Milyen speciális oktatási eljárások áll­nak rendelkezésre a megyé­ben a beszédhibás gyerekek nevelésére? Kinőheti a gyermek Szakemberek- tapasztalatai szerint a beszédhiba, ha idő­ben — a kisgyermekkorban vagy az általános iskola alsó osztályaiban — foglalkoznak vele hozzáértő oktatással, speciális gyakorlással, telje­sen megszűnik. Nem okoz a későbbiekben lelki, személyi­ségzavarokat, kisebbségi ér­zést, Ezért is határozta el a Művelődésügyi Minisztérium, hogy a megyeszékhelyeken beszédhiba-javító központo­kat szerveznek. Október 1-től Szabolcs-Szatrr.ár megyében százhúsz beszédhibás gyerek díjmentes oktatására nyílik lehetőség. Főhivatású gyógy­pedagógus tanár látja el a gyerekek oktatását, heti 22 órában foglalkozik az óvodás és általános iskolás korú gye­rekekkel. Nyíregyházán kívül Kisvárdán, Mátészalkán, Nyírbátorban, Csengerben és Mándokon kezdik meg a be­szédhiba-javító oktató-nevelő' munkát. Ezeken a helyeken gyógypedagógiai tanárok dol­goznak. Játékos formák Fokozatosan kiterjesztik az egész megyére az intézmé­nyes beszédhiba-javító okta­tást. A megyei beszédhiba­javító központ szaktanácsok­kal látja el a községeket és gondoskodik arról, hogy a súlyosabb — idegrendszeri rendellenességből származó — beszédhibás gyereke­ket a kőszegi beszédhiba­javító intézetbe utalják. A gyerekek játékos formá­ban sajátítják el a helyes hanpképzést, kiejtést. Kor­szerű eszközök, magnetofo­nok, speciális kísérleti be­rendezések segítenek a be­szédhibák leküzdésében. Tár­nái Ottó, a Nyíregyházi Gyógypedagógiai Intézet igazgatója a dadogás kikü­szöbölésére speciális eszköz­zel kísérletezik, melyet saját maga konstruált, s melynek lényege a pszihés zavaró ha­tás megszüntetése. Házi feladatot is kapnak a gye­rekek a beszédhiba-javító iskolában — ahol különben az év fél évig tart — s a foglalkozások nem ütköznek az óvodai, vagy az általános iskolai órákkal. Otthon a szülők segítségével állathan­gokat utánoznak, úgyneve­zett gagyogási gyakorlatokat végeznek, labdacsokat, tollat fújnak, égő gyertyát kell fúj­ni, s a feladat akkor 5-ös, ha a gyerek nem oltja a lángot, de a legkisebbre „fújja”. Hangkapcsolási és képfelis­merési feladatok segítik a helyes hangképzést, az egyes hangok megtanulását. Ami a szülőnek szórakozás... Megjegyezték a szaktaná­rok, hogy olykor a szülők becéző „gügyögő” beszéde váltja ki a gyereknél a be­szédhibákat, utánozzák a fel­nőtteket. Másutt a beszédhi­Zöld mezőben fehér kígyó az ösvény, ez visz az erdő felé. Mint egy fiatal lány melle, enyhén domborul a táj, jó itten járni. Nem ne­héz vinni a festékes ládát, az állványt, és a város aszfalt­ján fáradt láb a föld érinté­sétől új erőre kap. Ott az erdő!... mit ott, már itt van, annyi, mintha itt volna, már lengeti feléje zöld kalapját, már érezni friss lehelletét, meglátta, hogy jön régi ba­rátja, hajlik, lobog, majd hogy eléje nem szalad. — Szervusz, barátom, öreg pajtás! Jó volna minden fá. dat külön megölelni, minden új hajtásod megsimogatni, de sajnos, nem érek rá, le kell fesselek, mert mecéná­som, a gaz uzsorás, erdőt óhajt, hát eljöttem, bocsáss meg. Légy engedelmes, ne titkolózz, hadd pihgáljalak ide kutyafuttában, nem szí­vesen teszem, nem ezt ér­•NyolcvanBt esztendeje született Balázs Sándor, a magyar író-újságíró társa­dalom egyik seniora. Eb­bel az alkalomból közöljük fenti tárcáját. bás környezet, a család vala­melyik tagjának dadogása, hadarása, stb. készteti rend­ellenes hangképzésre a gye­reket. Ilyenkor a lehetőség szerint a gyereket tanácsos távol tartani a beszédhibás felnőttől, örökölt beszédhi­bákról természetesen nincs szó, nem öröklődik a beszéd­hiba és kellő eljárásokkal megszüntethetők. Az ideges természetű beszédhibákat or­vosok, tanárok korrigálják. Hangsúlyozták a gyógypeda­gógiai intézetben, hogy a be­szédhiba nem értelmi fogya­tékosság, hanem rendellenes­ség. A szülőket ne tartsa vissza semmilyen előítélet, hogy elhozzák a gyereküket a vizsgálatra. Az oktatás egyébként is, nem a gyógype­dagógiai intézetben, hanem két városi óvodában lesz, hogy ez se okozzon problémát a szülőknek, gyerekeknek. Páll Géza Balázs Sándor; demled tőlem, de oly keve­set fizet, kérlek, tudom, hogy te mély stúdiumot érdé. melsz, el kellene merülni benned, hogy az milyen nagyszerű volna te, de hát mit csináljak, le akarlak még ma szállítani, nincs egy va­sam se. A pemzli gyorsan járt, s az erdő néhány óra alatt vászonra került. Erdő kell ? Hát nesze neked erdő. Ide még egy kis piros napsugár és itt még zöld, zöldebb, leg­zöldebb, már olyan zöld, hogy egész kék, no, megvagyunk, kész. A festő hanyatt vágta ma­gát a fűbe, evett, aludt, és még az est beállta előtt sie­tett a mecénás háza felé. De a nappal együtt önbizalma is a láthatár alá szállt. — Vacak — mondta ma­gának útközben —, ez lesz A tizenkilenc éves nyírmeggyesi szövetkezetben Néhány nap múlva, okió bér elsején lesz tizenkilenc éve, hogy a nyírmeggyest Petőfi Termelőszövetkezetet meg­alapította két tucatnál nem sokkal több falusi gazda. Egy új rendt. ;; . lehetővé tette (és gyorsan éltek is az alkalommal), hogy a legré­gibb tagoknak 15 éves jubi­leumi jutalmat adjanak. A tizenöt megjutalmazott kö­zött kilenc alapító tag is szerepel. Tizenöt éves jubi­leumi jutalmat kapott Va­don Gusztáv elnök — 16 éve tag, 15 éve elnök, ez utóbbi adattal nem sokad­magával áll a tsz-elnökök listájának elején — és jó né­hány régi harcostársa a szö­vetkezeti mozgalomban. Szabó János 2670 forintja Krasznai János bércsoport­vezető hivatalos listáját né­zegetjük, a jutalom egy havi jövedelem felére szólt, összege felső határa 1800 forint, az alsó határ 400 fo­rint. Néhány tény: Katona Lajos, a kertészbrigád ve­zetője 1443 forint jutalmat vett fel, — tehát a fizetése kétakkora — Antal Péter fogatos 532 forintot — ezek szerint 1062 forint volt az elmúlt évi havi keresete, háztáji nélkül. Bánki Pál, a növényvédő brigád tagja 399 forintot, ami 1798 forint ér­tékű havi keresetre utal. Tö­rök József nyugdíjas nyugdí­ján kívüli havi keresete után is felvett 400 forintot, tehát a nyugdíjas alapitótag még az elmúlt évben a nyugdíjon kívül is megkeresett havi 800 forintot. Szabó János, a nö­vénytermesztő brigád tagja 1355 forint jutalmat vett fel, tehát tavalyi havi átlagkere­sete 2670 forint volt. Egyenletesen felfelé Keresztül-kasul jártam a falut. Elhanyagolt házat nem találtam. Szépek az iskolák. Uj egyéves a modern tanács­ház, jó a kulturális élet az új kultúrházban és a tsz­nek is épül már az új köz­pontja, nemsokára beköltöz­hetnek. Az 1500 forintos tsz átlagjövedelem mellé kíván, kozik néhány megjegyzés: például az, hogy 1961 óta a termelőszövetkezet nem volt mérleghiányos. Hogy évek óta rendszeresen és folyama­tosan el tudja látni dolgozó tagjait munkával és hogy az egész községben tart folya­matosan, évek óta a „vissza- vándorlás”. Az 1960-as nép- számlálás adatai szerint a község lakóinak száma 2344 volt. Jelenleg túl van a 2500-on jóval, közeledik a 2600 felé. Nincs olyan év, hogy 50-nél több gyerek ne születne és nincs olyan esz­tendő, hogy a halálozások száma ne lenne 25-nél keve­sebb. Ezt az évtized alatti ötszáz főnyi száporulatot a község „felveszi”. Már csak 160 ember jár el dolgozni, a nyolc év előtti több száz helyett, abból is 90 fő min­dennap hazajár az ÉRDÉRT mátészalkai fűrésztelepéről, nyáron kerékpáron, télen vo­nattal, hiszen csak egy állo­más Szálkától. Alighanem országos rekor­dot értek el a juhtenyésztés­ben is. Évente 100—150 kost adnak el, darabonként 3000— 3500 forintért. És az egy juhról lenyírt minőségi gyap­jú súlya nyolc kiló harminc deka, tessék utánanézni, mi­lyen eredmény ez. (Mégsem találnak a hat szükséges ju­hászbojtár helyére fiatalt. Nem kell nekik az 50—60 ezer forintos későbbi juhász­jövedelem?) A titok nyitja A szerény, de állandóan növekvő eredmények, a fi­zetőképesség állandóságának titka: az elmúlt. években 1500 hold vegyes gyümölcsöst telepítettek. Méghozzá ennek fele sem téli alma: mindösz. sze nyolcszáz hold. Mikó Miklós főagronómus — ker­tészmérnök, ez is ritkaság — és Radványi János agronó- mus úgy válogatták ki az egész vetésprogramot — ez a nagy találmány .Nyírmegy. gyesen — hogy a betakarítás júniustól október végéig, te­hát öt hónapon át folyama­tosan lekösse egyenletesen a munkaerőt. Nincs zavar. a betakarítás egyenletesen fo­lyik, torlódás nélkül. A legtöbb növényből há­romféle van: egy korai, egy közepesen érő és egy kései. Ez azt jelenti, hogy idén június legelején hozzákezd­hettek az igen jövedelmező szamócaszedéshez. Aztán jött az aratás, nem sok embert kötött le. Következett a ko­rai őszibarack szedése. Au­gusztus közepén már szüre­telték a csemegeszőlőt. Au­gusztus 20-án a korai gülba- ba szedését végezték, 24-én hozzákezdhettek a fehér al­ma szedéséhez. Szeptember elsején jött a kisvárdai krumpli, 15-én a piros alma szürete. Október elsejére tér. vezik a kései burgonyasze­dést, 15-én a kukoricatörést. Rekordtermés almából Program szerint, min­dent idejében. Segíti őket idén megépülő alma tárolójuk, melyet az első évi kétszáz vagonos befogadóképességről pár év alatt 800 vagonosra terveznek. Kell is, ha a nyolcszáz holdnyi almáskert teremni kezd. Hiszen régi almásuk ötven holdján idén rekordtermést, holdanként 230 mázsát értek el. A község és a tsz vezetői óvatosságra intenek. Ha a gyümölcsös termőre fordul, 40 millió bevételt jelent majd. Ennek fele „tiszta’' jövedelem. De nem akarnak kiugrást: továbbra is egyen­letes fejlődést, növekedést. Akárhogy fékezik óvatos­sággal a reményeket: a köz­ség közérzete jó, az iparból visszaszivárgók száma évről évre 25, ami azt jelenti, hogy három év múlva alig jár el valaki. Még száz alkalmi munkást is fogadnak. Gesztelyi Nagy Zoltán Az erdő* a véleménye a képről, biztos. Meg fogja állapítani, hogy ez az erdő sehogy sem sike­rült. Pénzt nem adhat érte, még elismerést sem. Ihlet nélkül, kedvetlen alkotás, nyomott, levegőtlen. Hiány­zik belőle az erdő természeti ereje, úgyszintén a művészi alázat, a szépséggel való el- telés, az odaadás és egyesülés isteni gyönyöre satöbbi. Ezt fogja mondani, mert ért hoz­zá a betyár, hogy is hihet­tem. hogy ilyen gyors tákol­mány majd tetszeni fog ne­ki. Most hiába rohantam, ve. sződtem a nyakamon marad, és ráadásul még szégyellhe- tem is magamat. Mert igaza van, igaza lesz, akármit mond, biz ez silány vacak. Utálkozva lóbálta kezében az erdőt, és nagy önuralom, ra volt szüksége, hogy rá ne tiporjon. De azért vitte, és becsöngetett a gazdag ember házába. — Az igazgató úr nincs itthon, tessék talán megvár­ni — mondta az ismerős inas és bevezette. A festő leült, fáradt volt és várt. Sok idő eltelt, s a pénz még mindig nem jött. De a festő csak várt, azután unalmá­ban elővette az erdőt, és ja­vítgatott rajta. Mikor már minden várakozás hiábava­lónak látszott, de annál biz. tosabbnak, hogy ma nem fog vacsorázni, dühében, a maga kigúnyolására és hogy a ké­pet, ami úgysem ér semmit, egészen elrontsa, elővette a festéket és a pemzlit. és az egyik ágra akasztott embert festett. Búsan lógott a test. félrebillent fejjel, és a fe­hérre meszelt arc kijajgatott a sok zöld közül. Most még a piros Napot is elkente, és lett az egészből egy furcsa gyászjelentés. A festő keserűen röhögött, és éppen menni készült, mi­kor a mecénás megérkezett. — Mutassa — mondta rosszkedvűen, mert nagyon rosszkedvű volt és méltán, mert ma derült ki, éppen ma, hogy a bank, ahol pén­zét tartotta, megbukott, hogy a felesége, már esztendők óta csalja, hogy a Rembrandt, mit annak tartott, nem Rembrandt, mindez ma — csekélység! —. és akkor jön ez a kis festő a képével, amit szánalmában rendelt nála. hogy segítsen rajta, egv erdőt, nézzük csak. Sokáig mozdulatlanul állt előtte. A festő iszonyúan res„ teilte magát, szeretett volna elrepülni, mint a felhő a viharban. idegen országok fölé. A szegény gazdag vég­re megszólalt: — A kép rossz, de az öt­let pem rossz — mondta, és megszámlálta a fákat, hogy hányadikon lóg az akasztott ember Egy csomó pénzt adott a festőnek, aki elment vacsorázni, őt pedig megta­lálták másnap, a kijelölt fán, felakasztva.

Next

/
Thumbnails
Contents