Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-16 / 192. szám

ft oMal TCE1.ET-MÄCTAR0RS2AÖ Í96Ö. auguszlu* fB. Iris pertSzdnakcIóti Saigon körül Saigon (MTI) A Vietnamból érkező hír- ügynökségi jelentések ■ arról számolnak be, hogy a szabad­ságharcosok katonai tevé­kenysége feltűnően megélén­kült. A partizánok ágyútűz alá vették Hűét, a Saigontól északkeletre fekvő Long Khanh tartományban elhe­lyezett két dél-vietnami ka­tonai állást, valamint egy Caigontól 70 kilométernyire délre fekvő repülőteret. Az akciók jelentőségét az amerikai katonai parancsnok­ság szóvivője is elismerte, hozzátéve, hogy dél-vietnami és amerikai részről ember és hadianyagveszteségeket szen­vedtek. Ugyancsak a parancs­nokság közlése szerint B— 52-es típusú bombázók tá­madták a főváros közelében kiépített partizánállásokat. Az amerikai gépek a VDK területe fölé is berepültek. jSzögesdrót mögötti elnök jelölés? üagy cécerlüafetés készül Giiicagéöan ügynökei. A városi hatóságok által hozott intézkedések va­lóban nem feleslegesek, hi­szen az amerikai haladó köz­vélemény a kongresszus ide­jén hatalmas tüntetéseket akar szervezni a demokra­ták leül- és belpolitikai irány­vonala elleni tiltakozásul. Előzetes adatok szerint közel százezer tüntető érkezik a vá­rosba. A helyi sajtó feltétele­zi, hogy Chicago hatalmas méretű négertüntetések szín­helye lesz. nők fogadták. A repülőtéren Svoboda és Ceausescu beszé­det mondott. Magyarország fölött átre­pülve a román küldöttség ré­széről Ceausescu főtitkár és Maurer miniszterelnök üd­vözlő táviratot intézett Ká­dár Jánoshoz, az MSZMP KB első titkárához, Losonczi Pál államelnökhöz és Fock Jenő miniszterelnökhöz. New York (TASZSZ) A demokrata párt augusz­tus 26-án Chicagóbán kezdő­dő kongresszusát szögesdrót­kerítés mögött tartják. Az épület közelében sebtében helikopter leszállóhelyet épí­tenek, hogy ha szükséges, a küldötteket gyorsan bizton­ságba lehessen helyezni. Chicagót valósággal meg­szállják a nemzeti gárda vá­logatott katonái és az FBI SZKP—Japán KP találkozó Moszkva (MTI) r Az SZKP Központi Bizott­ságának meghívására augusz­tus elsejé‘51 12-ig Hakama- dának, a Japán Kommunista Párt elnöksége és a Közpon­ti Bizottság titkársága tag­jának vezetésével japán pártküldöttség tartózkodott a Szovjetunióban. A küldött­ség augusztus 7—9 között megbeszéléseket folytatott áz SZKP Mihail Szuszlov, a Po­litikai Bizottság tagja és a Központi Bizottság titkára által vezetett küldöttségével. Nemzetiségek Magyarországon DJAKARTA Szerdán bejelentették, hogy Közép-Szumátrán kommu­nista szervezkedés miatt le­tartóztattak több indonéz ka­tonatisztet. Közöttük az egyik körzet parancsnokát. Dél- Szumátrán a rendőrség 100 kommunistát fogott le. U J DELHI Indira Gandhi asszony, in­diai miniszterelnök hazája függetlenségének 21. évfor­dulóján felszólította Pakisz­tánt, hogy kössön meg nem támadási egyezményt Indiá­val. LOUISVILLE Szerdán este pokolgép rob­bant Louisville néger negye­dének egyik templomában. A templom lelkésze A. D. King tiszteletes, a meggyilkolt Martin Luther King fivére. A merényletet követően a néger negyedben kisebb zavargások támadtak. GUATEMALA Szerdán pokolgép robbant az Aurora nemzetközi repülő­tér épületének földszintjén, a robbanás idején a második emeleten Galo Plaza, az Amerikai Államok Szerveze­tének főtitkára tartózkodott. Sebesülés nem történt. NEW YORK A Biztonsági Tanács Jordá­niának az izraeli terrortáma­dások miatt emelt panaszát tárgyalja. Algéria és Pakisz­tán elkészítette egy olyan dokumentum tervezetét, amely elítéli Izrael eljárását. LIMA Peruban államosították azokat a kőolajlelőhelyeket, amelyeket 44 év óta az Inter­national Petroleum Company amerikai olajtársaság akná­zott ki. LAGOS A nigériai szövetségi erők folytatják offenzivájukat Bi- afra ellen. A biafrai rádió szerint Biafra-szerte Ameri­ka és britellenes tüntetések folynak. A biafrai rádió egy­idejűleg méltatta a francia kormány legutóbbi nyilatko­zatát, amely a biafrai függet­lenség mellett szállt síkra. Hazánkat a különböző nemzetközi fórumokon — ENSZ-ben, UNESCO-ban — nemzeti államként tartják számon. Nálunk alig öt szá­zaléknyi nemzetiség éi, ál­talában magyar többségű környezetben, szétszórtan. Ezzel együtt hazánk bonyo­lult nemzetiségi problémá­kat örökölt az úri Magyar- országtól. A régi uralkodó osztályok nemzetiségeket el­nyomó politikájukkal — túl­zás nélkül mondhatjuk — szégyent hoztak a magyar névre. Visszaélve István ki­rály nevével, a „szentistváni állameszme” jegyében har­sányan hirdették, hogy a Duna-medencében mi va­gyunk hivatottak a vezető szerepre. Erre az eszmére alapozták „országgyarapító” politikájukat. Amikor néhány éve be­mutatták a „Hideg napok” című filmet, szenvedélyesen összecsaptak a nézetek. I Egyesek azt mondták, szük­ség van az ilyen alkotások­ra, amelyek a reális nemzeti önismeret kialakulását szol­gálják, mások azt vetették ellene, mire való szégyenün­ket ország-világ elé tárni? Nos, még a második vé­leményben is van valami pozitívum: a szégyenérzet azt illetően, ami valóban szé­gyen. Mégsem kell erről a kérdésről hallgatnunk. Egy­részt azért nem, mert törté­nelmünk haladó korszakai — 1848, 193 9 — arra is muta­tott példát, hogy népünk legjobbiaiban élt a szándék a probléma normális megöl, dására, másrészt — és ez a lényeg — szocialista rendsze­rünk ebben a vonatkozásban is „lemosta a gyalázatot” nemzeti becsületünkről. Még nem ült el hazánk­ban a második világháború vihara, amikor 1944, novem­ber 30-án közzétették Szege­den a Magyar Kommunista Párt programjavaslatát, amelyben egyebek közt a következők is olvashatók voltak: „Szakítanunk kell a magyar imperialista rögesz­mével, Nagy-Magyarország reakciós ábrándjaival. Egy­szer és mindenkorra szakí­tani kell azokkal a törek­vésekkel, amelyek a magyar­ság vezető szerepének ürü­gye alatt a Duna-medencé­ben élő népek feletti ura­lomra irányulnak.” A ma­gyar kommunisták — Lenin nemzetiségi politikáján ala­puló — szándéka alkotmá­nyunkban is szentesítést nyert. Az állampolgárok tör­vény előtti egyenjogúságának kimondása jogegyenlőséget biztosított a határaink között élő viszonylag kis számú nemzetiségnek is. A 49. § pedig nem csak azt mondja ki, hogy biztosítani kell a nemzetiségek számára az anyanyelvű oktatás és a nemzeti kultúra ápolásának lehetőségét, hanem súlyos büntetést is kilátásba he­lyez azoknak, akik hátrá­nyos megkülönböztetést al­kalmaznának a nemzetisé­gekkel szemben. Alkotmá­nyunk 49. §-a szellemében egész sor törvény biztosítja a nemzetiségek jogait. A törvények szövege nem maradt írott malaszt, — ezt külföldön is elismerik. Wild Frigyes, a Magyarország Né­met Dolgozók Demokratikus Szövetségének főtitkára idé­zi például egyik cikkében a hajdani magyar viszonyokat jól ismerő Szentfülöpi König Antalnak egy nyugat-német- országj lapban megjelent írásából: „Nem túlzás, ha a körülmények ismeretében megállapítom, hogy a ma­gyarországi németek kultú­rájának ápolása érdekében az elmúlt hat évben több erőfeszítés történt, mint az­előtt száz év alatt. Ezt a tényt mindenütt tudomásul kell venni és el kell ismer­ni.” Es ami igaz l-a-agyobb (kb. 200 000 fő) nemzetisé­günket illetően, ugyanaz el­mondható a százezernyi szlovák, a hetvenezernyi déi. szláv vagy a húszezernyj ro­mán vonatkozásában is. A Magyarországon élő nemzetiségek gazdasági vi­szonyai — túlnyomó többsé­gükben paraszti foglalkozá­súak — az országos átlag­nak megfelelően alakultak. Nemzetiségi anyanyelvű ovo. dák, általános- és középis­kolák működnek, s több egyetemünk biztosítja a le­hetőséget, hogy ezek megfe­lelően képzett oktató sze­mélyzethez jussanak. A nemzetiségi dolgozókat tö­mörítő szövetségek lapokat jelentetnek meg („Neue Zei­tung, Narodne Novlne, L’udové Noviny, Foaia No- astra”), évenként nemzetisé­gi naptárt adnak ki, or­szágosan ismert művész­együtteseket működtetnek. Következetes, marxista— leninista nemzetiségi politi­kánk nem maradt hatástalan nemzetiségeinkre sem. Több­ségükről elmondhatjuk: Tu­datosan vállalják a szocia­lista magyar haza építését, az érdekazonosulást, s a kö­zösséget a magyar lakosság­gal. Tehetik ezt anélkül, hogy feladnák nemzetiségü­ket, nyelvüket, sajátos kul­túrájukat, anélkül, hogy be­olvadnának a magyarságba, amit nem is követel tői ük senki. A nemzetiségi szövetségek 1658 óta a Hazafias Nép­frontban fejtik ki tevékeny­ségüket, politikai és kulturá­lis felvilágosító munkájukat. A nemzetiségi szövetségek főtitkárai tagjai a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak, s megfelelő képviselet­tel rendelkeznek a nemzeti­ségi lakosok a helyi nép­frontbizottságokban és taná­csokban épp úgy, min* nép- köztársaságunk országgyűlé­sében. (Pedig a területi kép­viseleti elv — épp a nemze­tiségek szétszórtsága miatt — nem is biztosítaná ezt a le­hetőséget ám a Magyar Szocialista Munkáspárt in­ternacionalista ' nemzetiségi politikája folyamatosan biz­tosítja, hogy lényegében ma­gyar többségű választók nem magyar képviselőt küldjenek a parlamentbe.) A „Hideg napok"-ról több népírontbizotlság filmanké- tot rendezett. Valamelyiken, az egyik felszólaló a költőt idézte mondván, „a múlt csak példa legyen most”. Te­gyük hozzá: példa lehet a jelen is. Példa elsősorban önmagunk, de -- hivalkodás nélkül mondhatjuk — bárki számára is S a Hazafias Népfront IV. kongresszusán is érintették ezt a problé­makört. Mód Aladár egyete­mi tanár így fejtette ki ez­zel kapcsolatos gondolatait: „...talán egyetlen kérdésnél sem fontosabb, mint ennél, hogy az érzelmek helyett az értelemből — átfogó nemze­ti érdekeink alapján a nem­zetköziségből, a közös érde­kek előtérbe helyezéséből in­duljunk ki. Tudva azt, hogy ez nemzet,- érdekünk is, mert a kapitalista múlt problémái reálisan csak a szocialista nemzetek szoro­sabb kooperációja alapján oldódhatnak meg, s tudva azt is, hogy épp e szorosabb kooperáció történelmi szük­ségszerűsége követeli meg, hogy a nemzeti kisebbségek a szocialista nemzetek közt ne az elzárkózás, hanem az egymás közti szorosabb kap­csolatok tényezői és erőfor­rásai legyenek.” A szomszéd országokat el­választó folyók fölött átívelő hidakat szokás a barátság hídjának nevezni. A Magyar Népköztársaság szocialista nemzetiségi politikája olyan, híd hazánk és a környező országok között, amely a barátságot és a kölcsönös kapcsolatokat szüntelenül erősíti. 23. — Berendezéseink szerint ön Schirmbaum úr egy lé­nyegtelen kérdés kivételével mindenre a legjobb tudomá­sa szerint válaszolt. Ezt mi­nősítési lapján fel fogjuk tün­tetni. Most visszavezetem szobájába, ahol részletes el­igazítást kap. Holnap este huszonnégy órakor megkezdi feladatának végrehajtását. A műtőlámpa kialudt, a bo- xert és a drótvégeket eltávo­lították a volt SS legény tes­téről. Az orvos sebtében megvizsgálta emberét és megállapította róla, hogy teljesen egészséges. Még eb­ben a helyiségben egy kis Wolát adott át neki. — Ha a lebukás veszélye fenyegeti, harapja el ezt az üvegcsét. Egy pillanat alatt megszűr, ik önben az élet. Higyje el, ezerszer kényel­mesebb halál az akasztásnál. Még megmutatta, hogyan lehet két fülecskével a záp- íog külső peremére az arc tusa és az foginy közé erősí­teni. — Ne féljen — nyugtat­ta meg Schirmbaumot az or­vos, — verekedés közben nem törik el. Reszketve követte a dok­tort az alsó emeleten lévő lakosztályhoz. A középső szobában egy konyakos üveg társaságában ott ült a „Pá­ter.” A másik szobából dú­doló női hang hallatszott. Schirmbaum túláradó bol­dogsággal készült Jana vi­szontlátására. Az asszony azonban hideg volt és visszautasító. — Mindig csak érzelegni akarsz — mondta. — Igazán férfiasabb lehetnél, felnőt­tebb és nem ilyen gyerekes. Schirmbaum kedvét szegve tért vissza az asztalhoz. Ami­kor leült, feltárult az ajtó és a pincér gördülő asztalon va­csorát szervírozott. Jana is, a „Páter” is jó étvággyal fa­latoztak. Schirmbaumnak egy falás sem ment le a tor­kán. Amikor az asztalt letakarí­tották, a „Páter” egy térképet vett elő. A rajz Magyaror­szág középpontját ábrázolta, negyven-ötven négyzetkilo­méternyi területet, Budapest nyugati része, a Duna vonala és a határ irányában. — Holnap este a késő éj­szakai órákban átlépi a ma­gyar határt és mi Budapest közelében eddig a pontig juttatjuk. Itt az út mentén, láthatja, a helyi érdekű vas­út nyomvonala vezet. Ami­kor szárazföldet érez a talpa alatt, átmegy az út túlsó ol­dalára, felül az első szerel­vényre, amely a főváros felé halad, jegyet vált, senkihez nem szól, senkitől nem kér­dez semmit. A helyi érdekű vasút végállomása e híd lá­bánál van. Ezt a hidat Mar- git-hídnak nevezik. Átkel a hídon és a híd túlsó hídfőjénél kezdődő úton halad előre. Két nagy kereszteződést érint, az elsőt valaha régen Berlini térnek, a másodikat Mussolini térnek nevezték. — Ez az Oktogon, nem? — kérdezte Schirmbaum. — Persze... hiszen maga pesti, vagy legalábbis Pest környéki gyerek. Ha tudja, hol az Oktogon, azt is tudja, melyik az Andrássy út? — A hatvanas szám előtt néhány éjszaka őrséget is álltam — mondta Schirm­baum. — Régi szép idők... De térjünk a tárgyra. Megkeresi ezt a számot, látja? A kapu bal oldalán egy üvegből ké­szült orvosi névtáblát talál. Ne felejtse el a nevet: dr. Gömöry Zoltán sebész, — ezt látja ott kiírva. Ha az üvegtábla épségben van, ak­kor azonnal visszafordul és magára bízom, hol húzódik meg. Ebben az esetben meg­keresi a Magyar Nemzet cí­mű lap kiadóhivatalát — ezt az újságot ugyanis Bécsben is meg tudjuk vásárolni — és a következő hirdetést ad­ja fel: „Terepjáró Wolkswa- gen eladó. Pesti autós jeligé­re a kiadóban.” Jegyezze meg, ha az akció végrehajtá­sa közben — de már Gömöry doktorral való együttműkö­dése idején előre nem látott súlyos komplikáció zavarja az akció lebonyolítását, ak­kor is a Magyar Nemzetben kell hirdetnie. Ebben az eset­ben a közleménye így han­gozzák: „Terepjáró Volkswa­gen komplett motorblokká! eladó. „Pesti autós” jeligére.” — Értem. Tehát ha magá­nyos vagyok, akkor nincs komplett motorblokk, ha pe­dig együtt a társulat, és aka­dályok vannak, akkor van komplett motorblokk. — Ott tartottunk — foly­tatta a „Páter” — ha az or­vosi tábla ép, akkor nem megy fel Gömöry doktorhoz. De ha el van törve, akkor nyugodtan felsétál hozzá, be­csenget. A szívére panaszko­dik majd, Gömöry megvizs­gálja, megtalálja a tetoválá­sát, így aztán semmi akadá­lya az együttműködésüknek. — Jelszó? — Nincs jelszó. A tetoválá­sa minden jelszónál többet ér. — Tegyük fel, már együtt vagyunk Gömöryvel, mit kell tennem? — Felkutatják Kari Heinz Wocheck professzort, emlé­kezzék legutóbbi beszélgeté­sünkre... Holnap, mielőtt el­indul, közlöm, hogy milyen módon jut Magyarországra és azt is, hogyan kerülnek on­nan vissza Bécsbe. Ezen a pa­pírlapos — nyújtott át a „Pá­ter” egy sűrűn teleírt árkust Schirmbaumnak — mindezt részletesen leírva elolvashat­ja. Holnapig betéve tanulja meg ezt a szöveget. Maga lesz az akció parancsnoka. Gömöry azonban továbbra is Magyarországon marad. Te­hát vigyáznia kell, nehogy túlságosan kompromittálja őt. A volt SS legény eltette a papírlapot. Az ügyet vala­hogy roppant egyszerűnek látta. Úgy érezte, hétvégi kirándulásról van szó, olyan feladatról, amelyet ő köny- nyű szerrel teljesíteni tud. Megnyugodott — Az előbb — fordult a „Péterhez” — ön tízezer márkát ajánlott. Ez a kis akció a bolondnak is többet ér. Engem nem érdekel, ki ez a Wocheck, arra sem va­gyok kíváncsi, mi van ebben az emberben, ami ennyi her* ce-hurcát megér. De valami­nek, kérem, csak lennie kell. Ha önök engem pesti kerülő nélkül szállítanának Dél- Amerikába, az magamnak is jó tizenötezer márkát megér­ne. Ez a pesti út azonban olyan fáradtságos lesz és annyira veszélyes, hogy a fel­ajánlott tízezer kevés. Per­sze nem vagyok nagy igényű és úgy szeretném, ha ötven százalékban önöknek és öt­ven százalékban nekem len­ne igazam. A tízezres szám nagyon szimpatikus. Ebben igazat adok önnek főnököm. De a márkánál egy szebben csengő szót is ismerek. Dol­lár. Tehát tízezer dollár. A „Páter” felnevetett. — Abban a krejzlerájban egész jó üzletember vált magából. Wocheck nekünk tényleg sokat ér. Áil az al­ku. Akkor, amikor itt a ház előtt Wochecket kiemeli a kocsiból, tízezer dollár úti a markát. — Akkor ötezer dollárt kapok — nevetett Schirm­baum — mert ötezret most fizet ki, szeretett főnököm. A „Páter csekkfüzetet vett elő, de Schirmbaum lefogta a kezét. (Folytatjuk Prága (MTI) A román párt- és kormány­küldöttség Nicolae Ceausescu főtitkár és államelnök vezeté­sével csütörtökön délelőtt re­pülőgéppel Prágába érkezett. A vendégeket Svoboda cseh­szlovák államelnök, Alexan­der thibcek, a CSKP KB első „titkára, Cernik miniszterel­Romási—csehszlovák tárgyalások | Kém túrt énei Bodrogi Sándor:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents