Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-15 / 191. szám

1988. auguszííus iS. rELETMAGYAHÖRSZÄÖ 8 álltai A PÁRT INTÉZKEDÉSI TERVE NYOMÁN Megértés, jobb munkakedv HÁROM NEMZIDEK a 750 éves faluban Elég sok emberben élt a kétely az év elején: vajon a gazdasági vezetők nagyobb cselekvési önállósága nem állja-e útját a párt terme­lésirányító és ellenőrző tevé­kenységének. A megnöveke­dett bizalomból táplálkozott ez a féltés, hiszen a dolgozó emberek tudják, a szakmai, technológiái feladatok csak részben képezik a siker for. rását. Emellett — vagy ez előtt — leginkább a termelés emberi oldalán fordulhat jó vagy rossz irányba a munka elvégzése. Pártunk a reform bevezetése időszakában sem tévesztette szem elől ezt a fő követelmény , s kezdeménye- ző módon igyekezett leküz­deni a kezdeti nehézségeket, nyújtott segítséget az útke­resésben a gazdasági veze­tőknek. Jól emlékszünk még rá, hogy az év első napjaiban az igazgatók, főmérnökölt, főkönyvelők jobbára a mér­legkészítés, az árképzés, szer. ződéskö'ések teendőivel vol­tak elfoglalva. Ha akarták volna, sem jutott idejük az emberekkel foglalkozni, kér­déseikre megválaszolni, ami az alkotó, nyugodt vállalati légkör nélkülözhetetlen ré­sze. A megyei pártbizottság nem késlekedett: intézkedési terve cselekvésre késztette a párszerveket, alapszervezete­ket. Nem egyedüli a dohány­fermentálógyár, ahol gyorsan felismerték a dolgozók aggó. dalmát a kategóriába soro­lással kapcsolatban. Több, közvetlen hangú gyűlésen magyarázták meg a nyere­ségelosztás új módját, meg­mutatva, miért biztonságos ez a fizikai dolgozóra nézve és miért és mikor kockázat- vállalás a vezetők esetében. A húsipari vállalatnál ugyan, ilyen kérdések megválaszolá­sa pártfeladat lett: lenne az tizemben egy-egy párttag 2—3 munkatársa tájékoztatá­sáért felelős. Azt jelenti ez, hogy az ilyen üzemekben már fenntartás nélkül min­den dolgozó érti a változá­sok lényegét? Korántsem. Viszont fokozatosan csökken az aggodalmaskodók tábora, jobb a munkakedv. Ahol a pártvezetőség helyesen értei, mezte az irányító, ellenőrző, segítő szerepet, s nem a konkrét termelési feladatokat akarta elvonni' a gazdaságiak elől, ott — ruhagyár, TI- TÁSZ, gépjavító, konzerv­gyár, gumigyár — az ered­ményekben visszatükröződik mindez. Persze, túlzás volna azt állí­tani, hogy a kedvező jelek ellenére már nincsenek ne­hézségek. Jóllehet, rendsze­res például a gazdasági ve­zetők beszámoltatása a párt- szervezet előtt, de elég gyak­ran tapasztalni: a vezető „felülről" tájékoztat, érezteti a részére juthatott nagyobb önállóságot. Nem egy helyen — építőipari ktsz Nyíregy­háza, vagy a szilikátipari vállalat — külső segítséggel kellett megszüntetni a veze­tők súrlódását, elejét venni a torzsalkodásnak: ki kinek a „partnere”. Elgondolkodtató a fehérgyarmati példa is. Az asztalos és faipari ktsz-nél banki sorbanállás, fizetőkép­telenség, másrészt felületes készletezés zavarja a dolgo­zók nyugalmát, okoz króni­kusan feszült helyzetet Az itteni ruházati és szolgáltató ktsz-t tavaly fejlesztették, most a gondok között vissza­fejlesztésről beszélnek. Jogos a kérdés: ilyen eset. tekben hol marad a pártszer­vezet vezetősége? Hiszen itt nem csupán könyvelési, számlázási, anyagbeszerzési ügyről van szó, hanem em­bereket, családokat közvetle­nül érintő körülményről. Vá- sárosnaményban a láda gyár­ban korábban rossz hangulat uralkodott az akkori vezetők magatartása miatt. A párt. szervezet aktív szerepével ve­zetők cseréjére került sor, s most a keresetek alakulása miatt küzd újabb problémá­val a gyár. Valahol mulasz­tás történt. Mert ha a kere­setek reálisabb közelségbe kerültek a termeléssel, ezt magukkal a munkásokkal kellett volna, kellene tüzete­sen megbeszélni, keresve a kiutat a mostani kátyúból. Ehhez viszont kezdeményező szándékra, a pártvezetőség aktívabb cselekvésére van szükség. Szép példáját találni a ha. tározottságnak a vízmű vál­lalatnál: korábban a pártve­zetőség fellépése vetett véget a vezetői viszálynak. Ké­sőbb látták: az ideiglenes vezető megállja a helyét, ké­ri és igényli a pártvezetőség segítségét a termelési, együtt­élési gondok megoldásában, ezért kiálltak a vezető vég­legesítése mellett. Másfelől jelentkezik az a veszély is, hogy a gazdasági vezetők beszámolóik alkal­mával csak a mutatókra, a számadatokra szorítkozna«, mellőzik a dolgok emberi tartalmát. így valósággal el­torzul a közgazdasági szem­lélet, holt tőkévé válik, mert a végrehajtók nem értik meg az összefüggéseket, szerepü­ket, kötelességüket az ered­mények alakulásában. Első­sorban a pártvezetőségre vár ennek felismerése, megvál­toztatása. Ha megyénk gazdasági helyzetének első félévi ala­kulására figyelünk, a számok azt mutatják: törés nélkül, az eredmények javulásával sikerült átállnunk a gazda­ságirányítás új rendszerére. Növekedett a termelés meny- nyisége, bővült a választék, szépen alakul a termelőhe­lyek nyeresége. Számtalan tapasztalat bizonyitja. hogy jelentős része van mindeb­ben a kommunista közös­ségek, a pártszervek és szer­vezetek termelésirányító, el­lenőrző tevékenysége folya­matos erősödésének. Igaz, a pártmunka új stí­lusa sem honosodik meg máról holnapra s az ered­mények mellett tanulságos buktatókkal is jár. Bíztató mégis, hogy egyre erőtelje­sebben a pozitív jelek kerül­nek túlsúlyba. Nyírbogdány — a földmű­vesek és munkások lakta szabolcsi község — 750 éves létét ünnepli hamarosan. A régész ásatásaival, az innen elszármazott tanár községi monográfia szerkesztésével szolgáltatja a dokumentumo­kat ehhez a háromnegyed évezredhez. Mi ezúttal egy bogdányi család három nem­zedékének szavaival a 750 év utolsó egytizedét igyekszünk az emlékmozaikokból felidéz, ni... New Yorkig és vissza Sinka László, a község egyik legidősebb lakója. Éle­te 86 évével: sok százezer magyar paraszt sorsát viseli. Nagybirtokosok uradalmának volt ő is egyik „leltári da­rabja”, pirkadat és szürkület volt ébresztője és altatója. — Amikor én gyerek vol­tam, sok híja volt a mosta­ni Bogdánynak. Csak föld volt mindenütt, ahol most már házak vannak. Az állo­máson túl is kaszáló. Hogyan éltünk, hogyan szórakoztunk itt hetven esz­tendeje? Hát bíz’ másképp, mint manapság. Hol volt ak­kor még a mozi, televízió meg a Déryné Színház... Leg­feljebb kártyáztunk, labdáz­tunk. Na és még volt itt egy érdekes vasárnapi mulatság A legények és a fehércselé­dek, úgy százan, százötvenen összefogództak és körbejár­ták a falut danászva. Tuli­pánozásnak neveztük ezt. A „Hej tulipán, tulipán, teljes szegfű, szarkaláb...” kezdetű nótára végigtáncoltuk azt a néhány bogdányi utcát. A fonóban a „Tetszik a szom­széd?” meg a cikázás járta. Ez csak vasárnap volt, de hétfőn reggel amikor meg­virradt, már ott kellett len­ni a földön. Ha valaki nap­keltéig nem ért ki, mehetett is vissza, aznapra nem ka­pott munkát. — Sok iskolát nem jár­tunk. Én hat esztendeig ci­peltem a palatáblát. Mit ta­nultunk? Esztendeig csak imádkozni, meg tízig számol­ni. Másodosztályban már ábécé-könyvünk is volt — Azután még legényko­romból emlékszem egy neve. zetes évre: az 1906-osra. Eb­ben az esztendőben vagy tí­zen vettük nyakunkba a vi­lágot. Én Hamburgban száll­tam tengerre. A „Patrícia” hajóval 11 napig utaztam New Yorkig. Egy évig pró. háltam szerencsét csinálni téglagyárban, szénbányában, vasgyárban, de közeledett a prezident választás és aki addig nem kapott állandó munkát, annak haza kellett térnie. így jöttem én haza, éppen annyi pénzzel, ameny- nyi az útra futotta. A többi bogdányi legény is majd mind hazatért Vezető — 40 év után A világjárás után Sinka László megházasodott. Bog­dányi lányt vett el, s négy gyermekük született. Az egyik — Sinka Antal — itt él a faluban. Ö három év híján Nyírbogdány hat év­tizedének tanúja. — Munkás le'tem 1928- ban. Más munkalehetőség hí­ján Szalánczy birtokának szeszgyárában helyezkedtem el. Negyven éve dolgozom ott. A gyár most az állami gazdaságé és én vagyok a gyárvezető. Sinka Antal a negyven év. vei ezelőtti nyírbogdányi fia­talságra emlékszik vissza: — Még mi is jártunk fo­nóba, dörzsölőbe Ezek vol­tak az ifjúság összejövetelei. Téli estek, nyári vasárnapok jelentették a falusi ember örömét. A fonóbeü szórako­zásnál többel és újabba*, csak a rádió ielentett. Volt itt a faluban egy-két detektoros, fejhallgatós rádió. Egy-egy hallgatón olykor nagyon so­kan osztoztak. — Jó' emlékszem arra, amikor a harmincas évek derekán megielent itt a? eíső autó. Az orvosnak volt egy rozoga fekete bárkája. Min­denütt megtelt emberekkel a kiskapu, ha végigcsattoíott az utcán a doktor kocsma. Most érdemes megnézni, mennyi kocsi szaladgál n fa­luban. Ha megerőltetem az eszemet, akkor sem tudnám hirtelen összeszámolni... Az orvosjelőlt unoka A nemzedékek „stafétáját" az unokával. Sinka Zsuzsá­val folytatjuk. Tizennégy éves koráig élt Nyirbogdány- ban: ugyanabba az iskolába járt, ahol hetven egynéhány évvel korábban nagyapja ta. nulta a betűvetést. Azután a Nyíregyházi Zrínyi Gimná­ziumban érettségizett. Most negyedéves orvostanhallgató Debrecenben. — Nyaranként egy-két hó­napig otthon vagyok Isme­rem a mai bogdányi fiatal­ság lehetőségeit és gondjait Lehetek egy kicsit kritikus? (mi már ilyenek vagyunk). Ma már senki sem jár fonó, ba, van tévé és mozi és egy presszó. Az utóbbi azonban nem a fiataloké. Szívesen összejönnének valahol egy pohár sör vagy kávé mellett beszélgetni, szórakozni a fia. talok. Jó lenne egy kerthe­lyiség. És van még egy gon­dolatom: a gyár. a kőolaj­ipari vállalat is sokat segít­hetne a bogdány,- ifjúság kulturális életénes szervező, seben.. A 750 éves Nyírbogdány, az „öreg” község évről évre fiatalodik Most egészség''áz épült nemsokára mer'vilik az új gyógyszertár, egyre« másra építkeznek n lakók s, A most cseperedő nemzedék majd a következő évtizedek­nek építi, fiatalítja tovább ezt a földművesek és mun­kások lakta szabolcsi közsé­get. Szilágyi Szabolcs Angyal Sándor Szeptember elsején kezdik az üzemi próbákat a 360 millió forintos költséggel létesü­lő Miskolci Házépítő kombinátban. A mű, üzembe helyezése után, évente 4200 családi ott­honhoz szükséges elemet állít elő. Képünkön: a 110x160 méteres gyártócsarnokban a leg­fontosabb gépek már üzemelésre készen állnak. (mti foto — Kunkovács László feiv.) Vidéki emberek ? A napokban egy falusi tanácsülésen vet tem részt. Éppen akkor toppantam be, amikor mindjárt azt mondta az egyik parlamenter. vidéki emberek? Épp olyan emberek vagyunk mint bárki bárhol az országban. (Mint később megtudtam, a falu gyógyszerésze mondta ez és így szó szerint. Akár idézőjelben is írhattan volna.) Miért érdekes? Mi van mögötte? A kérdé hatalmába kerültem és emberek idézésér kényszerít. Nézzük csak. Lehet feledni az életem végezetéig Mes tér Ferencet? Aligha. Virágzó Tsz (szép névlj elnöke „Nyírország” egyik leghomokosabb fa híjában, Enese.'.cv n. Olyan a határ nagy ré­sze, mint az egyik szólás tartja: egyszerű kö högés is felkelti a port. De most ne is arról le gyen szó, hogy ezen a homokváltozaton terme elsőnek Szabolcs-Szatmár megyében magnál kuli dinnyét a tsz. Se ne arról, hogy farönkö­ket hasznosítanak gombatenyésztéssel. Csu- pár arról a két szál dohánytőről, melyek a közös irodájában „állnak” a sarokban. Eddig e tájon nem látott két szál óriás növény. Egyik virágbuzogánytól tetejezve, a másik nem. S a tetejezett is megüti a százötvet—százhatvan centit! A levelek? Azokat megmérte Mester erenc. A törzs közepe táján lévők hossza >0—80, szélességük 40—50 centi. Hatalma; produkció! És csak a kettő? És minek az iro dában? Nem kettő: egy egész hold ilyen, elő szőr kísérletezted termelését a dohánygyár Másrészt az elnök is kísérletezik. Állandóan szemmel tartva ellenőrzi, hogy a tetejezett le vélzete érik-e szebbre, finomabbra, avagy ; másik? Mert az ám nem mindegy. Erre nem kérte a gyár a tsz-t, de Mester Ferenc úg látszik „kíváncsibb”, mint a gyár. Ki tudj mire lesz ez még jó? Aztán újra kényszeríttet megint látni az emlékezet. Például a kántorjánosi fiatal, újhá- ias agronómust. Városi gyerek. Mert Nyíregy­háza mi más lenne. Ott született, nőtt fel, ta null Most már kántorjánosi. Erre meg igazén nem lehet mondani még azt sem, hogy nagy község. Csak amolyan közepes. Az ifjú em­ber mégis itt ereszt végleges gyökeret. Már megvették a telket. S egy-két évet adnak csu­pán a ház elkészülésére. De inkább egyet, mint kettőt. Szép, mába illő ház lesz — abban bíznak. Az asszonyka tanár, ő is keres. Vidék'. Az. Illetve nem az. Élet. Megnyugodott élet. Emlékszem az ifjú ember néhány szavára igen jól. Becsületes munkát kérnek tőle a Vörös Csiilag közös gazdaságban, ő ad. Hi­vatásszerűen szinte szenvedéllyel. Embersé ges életcélt tűzött maga elé, megkapja. Em­bernek számit, akként veszik, szólnak vele Egyéb? Kellő társalgás, szórakozás? Honná; nem lehet ezt ma már elérni? Technikás, gé asitett ház? Eddig is összekerült egy és ni;, .neg még lesz... Egy egyszerű ember is idézésre követeibe zik. Olyan 50—00 között jár. Fogatoskéi. Kezdte Gáberj énben a nagy összefogáskor azután raktáros lett Hová tegye magát, ha t olyan, amilyen. Szereti az élet ízét, s ennek ér dekében fűszerezi a maga módján. Összejö vetel után valaki felkapja a lábát, mert vala miképp kődarabka, kemény terményszem ke­rült a csizmájába? „Varga István is Itt volt Persze. A róka!” Akarta fogyasztani a határ ban az otthonról hozott finom házi kolbászt a; egyik ember? Fadarabot talált táskájában; ő legalább ugyanakkora. Kinek a műve? Hát ; róka ravasz Varga Istváné! Keresi a feleség az egy* elveszett 1: isii busk át. Sehol. Aztán majci csak. hogy meg nem áll az ütője este, mikor férje táskájában a kezébe akad az elveszeti jószág. Papírba csomagolva — kimúlva. Hogy lehet?! Ez esetben azt szerette volna tudni ma­ga Varga István is. Hiszen a maga ravaszdi módján azért „lopta el” saját kislibájukat, hogy szántás közben egy másvalaki táskájába csempéssze. Hogy legyen meglepetés. Kacagás. Hát ez bizony, ez a kisliba dolog visszafelé sült el, (Az a másik ember szemfülessége ész­revette a turpisságot és egy alkalmas percben visszalopta a kis — már nem élő — jószágot a róka ravasz táskájába.) Tanult Varga Is. vári az öngólból? Akkor nem ö lenne az aki. Ren­díthetetlenül szórja a maga fűszereit. Legyen íz az életben. Kibírja egyre jobban. Valaki az­tán nevet is, bosszús is, amikor nem ülhet a kerékpárra, kiszállt a levegő a gumi alól. (Egy kis szeleptágítás az egész.) Kun János ijedt hahotával tartja el Varga István kezét a feje fölül. Az mindenáron fényesíteni akarja a ha­ját. Műanyagdobozos étolajjal. Legyen „szebb’’ a haja. Még ugyan sehol nincs kibontva a doboz, de amilyen a róka magyar, történhet annak még csuda is a kezében... És Varga István tűri a jelképező róka melléknevet. Hosszú sora lenne a kényszerítő idézésnek. A vég azonban akkor is egy: a keresett háttér. Teljes kép? Ki hogy nézi. De ma már csak egyenesen lehet. Tőről fakadt a gyógyszeresz- tanácstag kritikája, most már akár idézőjel­ben: „Olyan emberek vagyunk. mint bárki, bárhol az országban.” Asztalos Bálint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents