Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-10 / 187. szám
IMS. iügllSZÍOS ÍS. SrS^ET-MAG'S'ARORSZAff A. efáaS SS. Mezőgazdaságii szakmunkásképzés INeni a fiatalok a hibásak! Géberjén községben két fiatal jelentkezett mezőgazdasági »zakmunkás tanulónak. Szerződést nem köthettek, nem is tanulhatnak. Oka, hogy a termelőszövetkezet elzárkózott a szerződés megkötésétől olyan indokkal, hogy egyrészt a két fiatal szülei nem tsz-tagok, másrészt nincs rá anyagi fedezetük, hogy a két fiatalt taníttassák. Mennyibe kerül egy fiatal szakmunkás kiképzése a tsz- nek? A termelőszövetkezetek ha leszerződtetnek egy-egy tanulót, csupán az SZTK járulékot fizetik utána, ami nem több havi 10—12 forintnál. Az állam ezzel szemben a költségek ezerszeresét vállalja, ugyanis egy-egy fiatal képzése, kollégiumi ellátása évente 10—13 ezer forintba kerül. Az említett számok összehasonlítása után érthetetlen, hogy miért sokallja a tsz a tanulók után járó kiadásait. Az állami támogatás érthető. A nagyüzemi mezőgazdaság velejárója a korszerű technika, az, hogy a mezőgazdasági műveléshez évről évre nagyobb szerepet kap a gépi művelés, a kemizálás. A mezőgazdaság technikai forradalma zajlik, s hogy ez sikeres legyen alapvető feltétele, hogy minden területen képzett szakemberek dolgozzanak. Szabolcs-Szatmár megyében az idei évben négyezerre tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik különböző okoknál fogva nem tudnak tovább tanulni középiskolákban vagy másutt. Azt gondolhatnánk, hogy ebből a négyezer fiatalból könnyűszerrel megoldható 508 mezőgazdasági szakmunkás beiskolázása. A tények mást bizonyítanak. A szerződéskötések határideje augusztus 15-én lejár, s megyénk négy mezőgazdasági szakmunkás iskolája eddig mindössze 310 fiatallal tudott szerződést kötni. Nem a fiatalokban van a hiba. Nem ők azok, akik nem kívánnak mezőgazdasági szakmát tanulni, a probléma ott jelentkezik, hogy a termelőszövetkezetek vezetőinek nagy része, az állami gazdaságok elzárkóznak az elől, hogy szakmunkás tanulókat beiskolázzanak. Az állami gazdaságoknak például az irányelvek szerint idén 48 fiatalt kellett volna küldeni szakmunkásképzésre. Egyetlen egyet sem küldtek. Kérdezhetjük, vajon az állami gazdaságok szakember ellátottsága már biztosított, nincs szükségük arra, hogy növénytermesztésükben, kertészetükben, állattenyésztésükben olyan fiatalok dolgozzanak, akik nem csupán elvégzik, de értik. is feladatukat? A közelmúltban avatott tiszaberceli iskola 10 millió, a baktai iskola több mint tízmillió forint értékű. A nyíregyházi szakiskolát most félmillió forintos költséggel renoválják, korszerűsítik és rövidesen megkezdik egy hattantermes iskola építését is, amely több mint négymillió forintba kerül majd. Ezek a milliók elsősorban a termelőszövetkezetek érdekeit szolgálják a közös gazdaságok jövedelme gyarapodik majd azzal, hogy a szakképzett munkások keze által növekszik a termelés, a termelékenység a jövedelmezőség. Aki erről megfeledkezik, vagy szántszándékkal ezt a tényt nem veszi tudomásul, nem csupán azoknak a fiataloknak árt, akik szakmát szeretnének tanulni, de végső soron kárt okoz annak a gazdaságnak is, a gazdaság egész kollektívájának, akik jövedelmüket és egyre nagyobb jövedelmüket a mezőgazdasági üzemektől várják. (seres) Hevelni — GONDOLKOZÓ EMBERT Longera János húsz éve Soha nem járt erre, úgy került ide 47-ben, a hadifogság után. A beilleszkedés az új környezetbe, a még ép- pencsak kezdő — alakuló pártéletbe. Aztán a kinevezés a nagyecsedi iskola élére. Jövőre lesz húsz éve. Meggyőzéssel... Patinás iskola, hatalmas szürke épület, kétemeletes a falu központjában. A lépcsők alaposan kikoptak a diákléptek alatt. Most is ezernél több kis- és nagyiskolás tanul ebben az épületben. A pedagógus munkája hosszú évek után,, „érik be”, Longera János egyetlen egyszer sem mondta, az ő munkája beérett. Csak megvalósítottak valamit a kollégák, a község segítségével és eredmények már vannak. Viharos eseményeknek volt résztvevője, s közüle sok az újért, az új iskoláért zajlott. Mennyi rábeszélés, pél- dálózás, meggyőzés kellett, míg a község megszavazta az új gimnáziumot. Minek? Van Szálkán, meg Nyíregyházán — mondták. „Azok az igaziak.” De az ecsedi emberek megértették. A nyolc és fél ezres községnek, körzetének szüksége van a középiskolára. Tavaly már látták, bebizonyosodott: eleget tesz céljának. Nincs baj a minőséggel sem: 24 jelentkezőből tizenkettőt felvettek az egyetemekre, főiskolákra, s ez nem rossz átlag. Az építkezést, egyetemi felvételt lehet számmal jellemezni. De azt, amit egy kommunista pedagógusnak meg kell tennie, aligha. Minden gyermekkel nagy gonddal, felelősséggel kell foglalkoznia, s közben ügyelni arra is, hogy a kultúra, a tudomány kapuját döngető falusi, szatmári parasztgyerekek, kétkezi munkások fiai utolérhessék a jobb, a kedvezőbb helyzetből induló társaikat. Ehhez pedig kell igazi hivatásszeretet, új módszerek, egyéni bánásmód, tanulószoba, külön terem a napköziben a „buktató osztály”, az ötödik gyerekeinek. Megismerni az otthoni körülményeket, a gyerekeket, amelyik külön is egy-egy alakuló egyéniség. És messze űzni a régi módszereket, amikor a tanár csak rendfenntartó volt. ...új módszerekkel... Ápolni az eredményesebb oktatásnak azokat a módjait. amelyekben már a magnetofonnak, a hanglemeznek, vetítőgépnek is oroszlánrész jut az órákon, s a rengeteg szemléltető és segédeszköznek, hogy valóban kísérletező, gondolkodó embert neveljenek. Erről „beszél” a szertárban az ötven darab kézi nagyító, hogy mindenkinek jusson, és a sok száz darabból álló szemléltetőeszköz-gyűjtemény, amelyre büszke a nagyecsedi igazgató. De míg ezek az új módszerek az övé, a kollégáié lesznek, rengeteget kell tanulni, foglalkozni — s nemcsak pedagógiával ...a nép bizalmasaként Ezenkívül a vidék; pedagógus öröme-gondja, a közélet. A tanácstagságtól egy-egy rendezvény díszelnöki tisztségéig, sok mindent betölt az igazgató. És az egyszerű parasztember bizalmasa. A nap 24 órájából bármelyikben kereshetik. A nagy lápi község választott tanácstagjaként évekig képviselte Nagyecse- det a járási tanácsban. Két éve új, megtisz'elő megbízatás: a párt járás; végrehajtó bizottságának tagjává választották. Járja a községeket, följegyzi a gondokat, segíti az embereket, és maga is részese az új örömének. Most már nemcsak Nagyecseden. Abban a községben, ahol szinte mindenki ismerős már. ahol sok olyan régi tanítványa van, akinek most a fiai, lányai ülnek az iskolapadokban, és ahová az egykor,- tanítványok közül többen már visszajöttek — tanárként, kollégaként. A pedagógus, a párttag az< reméli, várja, hogy még újabbak jönnek vissza. Nagy- ecsedre. Nem^ ügy, ismeretlenül, mint ő húsz éve. Haza jöjjenek. Marik Sándor A vencsellői Szabadság Tsz 250 mázsa paradicsomoi termel a nyíregyházi város- ellátásra. Elek Emil felvetele A háztáji gazdaságok helyzeíe a mátészalkai járásban Eltartók és eltartottak Hivatalos vizsgálat az eltartási szerződésekről A párt és a kormány politikájában fontos tényezőnek számítanak a háztáji gazdaságok. Gondolna kell velük, figyelmet érdemelnek. Ezt próbáltuk felmérni a mátészalkai járásban. Mit mutatnak a nyilvántartások?, A járási tanácson Melegh Gábor elnökhelyettes dossziékat vesz elő. Nyilvántartások mutatják: valóban tekintélyes számok jelölik itt is a háztáji gazdaságokat. Az elmúlt esztendőben — csak a fontosabbakat említve — 2465 vágómarhát, 343 kövér sertést, 413 mázsa húsbaromfit, 941 vagon almát értékesítettek az állam részére. Idén 3256 mázsa napraforgóra, 963 mázsa burgonyára, 938 vagon almára, 922 hízott sertésre, 2574 vágómarhára, 287 mázsa baromfira, 2,3 millió tojásra, 6388 hektoliter tejre kötöttek szállítási szerződést. Már az első fél évben átadtak 1636 vágómarhát, 737 sertést, 1,32 millió tojást, 7710 hektoliter tejet. Rengeteg érték mind ez. Nagy szükség van rájuk. De arról nem tájékoztatnak a nyilvántartások, hogy mennyi és milyen féle egyéb termékek kerültek és kerülnek szinte naponta szabadforgalmi piacra. Vagy a vidéki falvakban élő pedagógusok, orvosok, gyógyszerészek, agro- nómusok és egyéb értelmiségiek a háztáji gazdaságokból kapnak rendszeresen tejet, tojást és más közvetlen élelmiszereket. Segítés és a lehetőségek kihasználása Csak a jogos háztáji föld kimutatásával — a szövetkezeti határban — el lenne Bünden intézve? Egyáltalán nem. Segítenek a tsz-ek is amiben tudnak. Különösen a háztáji jószágtartás igényli ezt. Szinte már hagyománnyá vált a járásban, hogy aratás után bizonyos területeket juttatnak a tsz-ek háztáji másodvetésű takarmányok termesztésére. Sőt a talajelőkészítő és vetési munkákat is elvégzi a tagok részére. Jól jön a csalamádé, vegyes keverék, vagy éppen a tarlórépa, tarlókáposzta. A nagyecsedi Rákóczi Tsz közel félszáz hold ilyen területet juttatott átmeneti hasznosításra. Hasonló a helyzet Ököritófülpösön és a járás legtöbb községében is. Mint felismert lehetőséggel számolnak itt a művelésben nem tartott „idegen” területekkel. A folyók, csatornák, utak, vasutak mentén lévő füves rész bérkaszálására háztáji jószágot tartó tagokat ajánlanak a tsz-ek elsőnek. Jelentős segítségnek számít különböző táptakarmányok beszerzése is a tsz-ek közvetítésével. Egyre inkább érvényesül az a gyakorlat, hogy a közösben résztakarmány kaszálásokat csak az arra jogosultak, vagyis állattartó tagok kapnak. (Ezzel egyben elejét igyekszenek venni a takavmányspekulá- ciónak. De egyre inkább érvényesítik azt a lehetőséget is, hogy a különböző háztáji értékesítéseket a tsz közvetítésével, nagytételű forgalmazásával bonyolítják. Az ilyen esetben járó nagyüzemi felárból egyébként a tsz-ek is jól járhatnak. A dialektikus egység A háztáji gazdaságok segítésének módja tehát sokféle és változatos. Mint a járás vezetői mondják, nem lehet figyelmen kívül hagyni például az öreg, munkát már nem nagyon bíró öreg tagok segítését. Ezek háztáji földjeit vagy egy-egy ügyes ifjúsági brigád, vagy éppen a tagság munkálja meg, takarítja be a termést — ellenszolgáltatás nélkül. (Szép példája a közös emberségi magatartásnak!) Minden rendben van ? Semmi panasz? Nem. De ezek inkább olyanok, amelyek készséggel hivatkoznak a jogokra, mellőzve, esetleg amolyan kisszerűnek tüntetve fel a kötelezettségeket. Pedig a kettő dialektikus egység. Nem lehet megsérteni egyiket a másik rovására. Szó szerint: a háztájit a közös gazdaság fölé helyezni. Egymás mellett a helyük, pontosan meghatározott körülmények között. Egyébként határozott tapasztalat a járásban, hogy az ilyen esetek mindjobban ritkulnak. A háztáji gazdaságok azzá válnak ami rendeltetésük: a közös erősítésére, az onnan származó jövedelem egészséges kiegészítésére. S hogy ez a szemlélet egyre jobban erősödik, igazolja a háztáji bizottságok szükségességét, a szervezésben, a dolgok intézésében való közreműködést. A háztáji gazdaságok helyzetét következő ülésén külön napirendi pontként tárgyalja a járási tanács. Ezzel kapcsolatban érdemes szó szerint idézni Melegh elvtárs szavait: „Megítélésünk szerint a járás közös gazdaságai megfelelően fejlődnek, de megfelelően helyet kap ebben a háztáji gazdálkodás is. Ez a fejlődő egység hasznosan járul a szövetkezeti parasztság helyzetének, munka- és élet- körülményeinek további javulásához. Gondosan ügyelünk arra, hogy a háztáji gazdaságok rendeltetésüknek megfelelően érvényesüljenek.” (asztalos) Amikor utoljára behatóan vizsgálták sok idős, magatehetetlen ember, vagy házaspár úgynevezett eltartási szerződését, országosan 16 389 ilyen szerződést tartottak nyilván az illetékes hatóságok. Pedig az ilyen szerződéseket akkor már jó néhány év óta kötötték. Az elmúlt évben, 1967. február 26-án megjelent és az eltartási szerződéseket ismét szabályozó kormányrendelet érvénybe lépése óta, tehát egy év alatt több mint ötezer új eltartási szerződést kötöttek. Ez is jelzi, hogy az új kormányrendelet jól szabályozta az eltartásra szoruló idős és a lakásra vágyó fiatal állampolgárok ügyeit. De a törvény is csak akkor jó, ha betartják. Erre utal a mátészalkai járásbíróság előtt nemrég jogerőssé vált ítélet, amely Györfi Lajos és Kis János- né között tett igazságot. Kis Jánosné lánykori neve Győrfi Erzsébet. Alperes és felperes tehát testvérek. Kis- né magányos asszony és betegeskedik. Negyvenöt évesen úgy próbált gondoskodni öregségéről, hogy eladta házát, „égrenyiló” — tehát egy helyiséges — lakását a telekkel együtt testvérének. A vételárat úgy állapították meg, hogy fele értéket, ötezer forintot készpénzben kap meg Kisné, a másik fele értékében pedig majd gondozzák, amikor rászorul. A szerződést 1962-ben kötötték meg így. A testvérek között azonban viszály támadt. Ráadásul, amikor 1967-ben az új kormányrendelet értelmében bemutatták a tanácsnál — tavaly augusztus 1-i határidővel írta elő ezt a rendelet — éppen viszályukra való tekintettel a tanács megtagadta a hozzájárulást. így kezdődött a per. Kisné kérte a másik ötezer forintot, mivel a szerződés érvényét vesztette. Vita volt azon is, gondozták-e. Mivel benn lakik a házban — ezt az adásvételi szerződésnél kikötötték — és testvére a telken új épületet emelt, számtalan jog; probléma merült fel, mely csak a fellebb- viteli bíróság előtt tisztázódott megnyugtatóan. De ha még a járásbíróság is tévedhet, hogyan legyen jól tájékozott az egyszerű állampolgár? Nyilván ezért rendelte el a Legfőbb Ügyészség, hogy alapos vizsgálatot kell tartani az eltartási szerződések törvényessége körül. A vizsgálat nagyságára jellemző, hogy 602 államigazgatási szerv és 70 bíróság munkáját vizsgálták meg, 8414 államigazgatási határozatot és 783 bíróság; ítéletet tanulmányoztak. Ezenbelül a Szabolcs-Szatmár megyei ügyészi szervezet 32 községi tanácsnál, egy járási tanácsnál és a Nyíregyházi Városi Tanácsnál végzett vizsgálatokat. Szabolcs-Szatmár megyében 232 szerződést vizsgáltak felül és a tíz elutasított kérelmet, valamint azt a négyet külön, amit ebből megfellebbeztek. Voltak hibák. Sok helyen nem világos, mi a különbség eltartás, gondozás és járadék között. A dögéi, tunyogma- tolcs; tanácsoknál jóváhagytak olyan szerződéseket is, melyeknek reális, azaz megvalósítható voltáról nem győződtek meg. A vajai és a nagyecsedi tanácsoknál nem vezettek nyilvántartást a szerződésekről. Vajon hogy akarták ellenőrizni őket? A rendelet világosan előírja, hogy az eltartási szerződésbe lépettek otthoni viszonyait rendszeresen, de legalább évente kétszer a helyszínen kell ellenőrizni. Ugyanis csak a helyszínen derülhet ki, hogy az eltartók nem tartják be kötelességüket. Ennek ellenére több ta- nácsnál, — köztük a Nyíregyházi Városi Tanácsnál is — az volt a szokás, hogy beidézték a feleket. Ez nagyon helytelen. Az idős ember, pláne ha együtt ül a hivatali szobában eltartójával, rendszerint nem meri elmondani esetleges panaszait. Az ügyészek, a megye; főügyész részletes jelentést készített az apróbb-nagyobb törvényességi hibákról és egyidejűleg intézkedett megszüntetésükről Az ügyészségi jelentéseknek talán legérdekesebb része — és főleg a mi megyénkben lehet nagy jövője — az az észrevétel: rendezni kellene a termelő- szövetkezetek és idős tagjaik közötti eltartási szerződéseket. A törvény lehetőséget ad ilyenre is, de nem intézkedik világosan és egyértelműen. Pedig számos előnve van. Megtörténhet, hogy az idős, magatehetetlen tsz-tag, akinek nincsenek gyermekei, vagy vannak, de nem gondoskodnak róla. havi több száz, egyes esetekben 600— 800 forint értékű támogatást is kaphat jogi személytől. — ebben az esetben a tsz-től — ha mezőgazdasági ingatlanukat rá hagyják ennek fejében. Főleg a nagykállój járásban, Bökönyben és Bal- kányban sok mezőgazdasági ingatlanra akar szerződést kötn; tulajdonosa. Előreláthatóan ezt a problémát is megoldja a Legfelsőbb Bíróság elvű határozata. (gnz)
