Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-09 / 186. szám

tM*. augusztus ?; «ELET-MAftYARORSZAO * «MaJ Az aranykorona nem mindig meghatározó ... ajándékot vettem az édesanyámnak Útépítő kisdiákok között Fogják a lapát nyelét. Elek Emil felvétel« elutazik, nem számit szerző­désszegésnek. A vállalatnak elég nagy ad­minisztrációt jelent ez az if­júsági munkahely, s áldozatot kíván a tanároktól is, akik Agárdi Józsefnek, a 4-es is­kola igazgatójának vezetésé­vel jönnek ki naponta. De megéri ezeket az áldo­zatokat. Azok a városi gyere- rek fogták meg a lapát nye­lét, akik azelőtt legfeljebb csak láttak fizikai munkáso­kat dolgozni. Nótázva dolgoz­nak, s nem bánják, hogy te­nyerük egy kicsit kérges. Nem véletlen, hogy a mun­kamegbeszélésen a csasztuska előtt Siklós István éppen Ju­hász Gyula: A munka című költeményét szavalta. Nagy átérzéssel. M. S. MOSZKVA, LONDON, NÖVI SAD Hivatalos kiküldetések kamatoztatása Szabolcsban A megyei tanács nagyter­mében és Baktalórántházán • mezőgazdasági szakmunkás- képző iskolában három na­pon keresztül több, mint há­romszáz termelőszövetkezeti, tanácsi szakember hallgatott előadást. A hat-hat előadás­nak, valamint a konzultáció­nak legfőbb célkitűzése volt, hogy a mostoha adottságú termelőszövetkezetek vezetői, irányítói elméleti, gyakorlati segítséget kapjanak gazdálko­dásuk jobbá tételéhez. Mind a mezőgazdasági jövedelem­szabályozásról, jövedelemfel­használásról, az árkérdésről, a hitelrendszerről. a beru­házásról, valamint az infor­mációról, szaktanácsadásról, a fejlesztés irányáról, a táv­lati tervezésről és a kiegészí­tő tevékenységről elmondot­tak valóban hasznos segítsé­get jelentenek a tsz elnökök­nek, főkönyvelőknek. Nem célunk a háromnapos to’abbképzés tematikáját részletesen ismetetni, de egy­két dolgot elhangzása után is hasznos megörökíteni. Szó volt például a támogatások­ról, kedvezményekről, amelyek nem csupán a gyenge adottságú tsz-ek gazdál­kodását, de az egész termelőszövetkezeti mozgal­mat átfogóan segítik. Ennél a témakörnél több, alapvető probléma jelentkezik. Leg­lényegesebb, hogy a termelő- szövetkezetek főleg beruházá­saiknál élnek ugyan az állam által nyújtott kedvezmények­kel, igénybe veszik a hitelke­reteket, de előfordul, hogy egy-egy termelőszövetkezet ebben nem megfontolt. Akad termelőszövetkezet, amely annak ellenére, hogy egy­számláján jelentős pénzössze­gek vannak, fizeti a hitel után járó magas kamatot, ahe­lyett, hogy az esedé­kes hitelrészt előre kie­gyenlítené. így több tíz­ezer forint megtakarítástól esnek el. A másik igen lénye­ges probléma már a beruhá­zásoknál jelentkezik. A ter­melőszövetkezetek megfeled­keznek olyan fontos követel­ményről, hogy az állami tá­mogatás csak abban az eset­ben vehető igénybe, ha a be­ruházás megkezdése előtt és nem az építkezés közben igénylik. Beruházásoknál olyan problémák is adódnak, hogy a termelőszövetkezet egy-egy épület, vagy’ létesít­mény tervezését költségmeg­takarítás címén egyéni vál­lalkozókkal végeztetik, nem tudják, hogy ilyen tervek után allami támogatást nem kapnak. így a tervezésre kifi­zetett pénz elvész, hacsak a tsz a tervezett épület kivite­lezését teljes egészében nem saját erőből valósítja meg. Az előadások szinte egy­Kond árban roty'ogő hal, labdázó gyerekek, motorcsó­nak, tánc. sörözés, vidám fürtíőzők. Mindez a tjvadari Tisza-parton. Tavalyelőtt még a híd felőli oldalon állt egy kis halászcsárda. Áttelepítették a másik oldalra, ahol az öreg d’ófák között szebb a kör­nyezett, nagyobb a hely. De ez sem volt elég. Kora ta­vasszal a tarpai fmsz új, mo­dern teraszos halászcsárdát építtetett. A régi is megvan, jelenleg csomagmegőrző. Szemlátomást, szinte a föld­ből nőnek ki egymás után a kétszemélyes színes kis vi- kendházak, de egyre több a kempingező is. máshoz kapcsolódóan alapos részletességgel, teljes kereszt- metszetében taglalták a gyen­ge adottságú termelőszövet­kezetek feladatait Olyan értelemben, hogy a termelés mindinkább gazdaságossá váljék. A gyenge adottságú termelőszövetkezetek részben azért gazdálkodnak gyen­gén, mert művelés alatt ál­ló földjük gyenge termőké- pességű, az aranykorona ér­ték igen alacsony. Ennek ellenére a gyenge gazdálko­dásban az aranykorona érték nem mindig meghatározó. Minden termelőszövetkezet lehetősége, hogy jó informá­cióval. a biztosított lehetősé­gek, eszközök felhasználásá­val az adottságtól függetlenül jövedelmező gazdálkodást folytassanak. Erre példának nagyon is elfogadható, hogy az új gazdasági mechanizmus lehetővé teszi a termelőszö­vetkezetek számára, hogy ön­állóságukkal élve olyan ága­zatokat fejlesztenek ki, amelyek jövedelmezők. Nép- gazdasági szinten történetesen egyik legfőbb célkitűzés a szarvasmarha-tenyésztés, il- 1 letve hústermelés. Nem biz­tos, hogy minden termelőszö­vetkezet, főleg a gyenge adottságú tsz berendezkedhet gazdaságos szarvasmarha-te­nyésztésre. Az viszont le­hetséges, hogy a hústermelés más ágazataiban, mint példá­ul juh, vagy nyúl tenyésztés­ben tartósan jövedelmező üzemágat létesítenek. Adott a lehetőség arra is, hogy a tsz-ek melléküzemági tevé­kenységgel növeljék árbevé­teleiket, illetve a tsz-tagok jövedelmét. Jogos bírálat, hogy történetesen Szabolcs megyében e tekintetben több volt az elgondolás, tervezge- tés, mint a megvalósítás. Legfőbbképpen ott jelentke­zik a probléma, hogy egyes termelőszövetkezetek figyel­men kívül hagyva a rendelke­zéseket, olyan melléküzem- ági tevékenységre szeretné­nek berendezkedni, amelynek semmi, vagy kevés köze van az alapvető termelési mód­hoz, a mezőgazdasághoz. A háromnapos előadássoro­zat konzultációin több, mint 120-an kértek szót, illetve kí­vántak gyakorlati problé­máik megoldásához segítsé­get kapni. Túlzás nélkül ál- líthajuk, egyetlen felszólalás nyomán sem maradt nyitott kérdés. Minden esetre a ta­nácskozás három napjának hasznosságát az elkövetkező hónapok bizonyítják majd, mert aki minden szóra jól figyelt, s az elhangzottakat a gyakorlatban alkalmazza minden bizonnyal egy-egy je­lentős lépést tesz a rentábi­lis gazdálkodás irányában. S. E. Idén először van kerék­pár, motor, autómegőrző, a bejáratnál. Balra úttörő váltótábor. Ide várják au­gusztusban hat napra a szovjet pajtásokat csereüdü­lésként. Vidám zsibongás fogadja az érkezőt. Egyön­tetű a vélemény: „Nagyon szeretünk itt lenni. Csak jó idő legyen, hogy mindennap fürödhessünk a Tiszában.” Délelőtt, délután tele a homok napozókkal. Az egyik csónak jön, a másik megy. Fönn a parton a fiúk komo­lyan rúgják a focit — sok­szor órákig. Sörre megy a játék. Utána várja őket a hűs Tisza. Hetente négyszer már dél­után megszólal a zene. Kez­dődhet a tánc. Gyarmati gi­„Élet-élet, nehéz élet a köz- utis élet. Ha megunom ma­gamat, a suliba visszaté­rek../' — Hangzik a vidám csasztuska refrénje. S akik éneklik, valóban visszatérnek az iskolapadokba, csak éppen nem azért, mert megunták, hanem mert kezdődik az is­kolaév. A rézsiisok A most épülő sóstói sugár­út egy szakaszát százötven kisdiák vette „lapát alá”. Ok készítik — mint szaknyelven mondják a rézsűt. Ez renge­teg föld átlapátolásával jár. De a fiúk nagy lelkesedés­sel dolgoznak Büszkén mu­tatják: már nem töri fel ke­züket a lapát, önálló mun­kaszerződése van mindenki­nek: napi négy óra munka, egy hónapra halszáz forint. A hét eleién meglátogatta őket a Közúti Üzemi Válla­lat vezetősége. A vállalat ter­veiről, munkájáról beszéltek a vakácóiban náluk dolgozó kisdiákoknak. Akik mindjárt éltek is a lehetőséggel: a rögtönzött fogadás Jaffa- szörp költségeit fizessék az igazgatói alapból. Tervek Vidám a hangulat, izmo­sodnak, erősödnek a fiúk, közben csokoládébarnára változik a színük. Sorolják a napi eseményeket és a ter­veket: — Az első fizetésemből ajándékot vettem édesanyám­nak — mondja Kiss Barna­bás. A többi pénzt is odaad­tam és így teljesült a vágyam, szombaton megvettük a ke­rékpárt. Siklós István is a családi kasszába „segített be”. A Külföldön jártak, de nem üdülni, szórakozni, múzeu­mokat, műemlékeket meg­csodálni, hanem — dolgozni. Ha lassan is, de egyre több szabolcsi szakember útleve­lében jelzik a „hivatalos ki­küldetést”. Megéri-e az áldo­zat, a valuta; mit hoznak haza a tarsolyukban, hasz­nosításra? Három utazótól kértünk választ. A külsőre Is adni kell Sápi Imre, a megyei gép­javító vállalat főkonstruktő­re; tárzenekar játszik, vidám mókázó fiúk. Este tíz óra. Egyre többen leszünk. Kellemes az este, még szúnyog sincs. Egy Bé­kés megye} orvos megjegyzi: „Már évek óta itt töltünk egy hetet a szabadságunk­ból. Nincs még egy ilyen kedves, jó hely Szabolcsban, mint ez. Fürdés, napozás, olvasás, jó halászlé. Mi kell még a teljes kikapcsolódás­hoz? Néha éjszaka kiülök a partra a mércéhez, s nézem a holdat, amint bearanyozza a vizet. Ilyenkor nem lehet aludni.” A pincérnő mondja, sok a vendég, árunk van bő­ven, ha jó az Idő, 200 ezer forint a havi forgalom. Hajnalfelé a parton meg­jelennek az első horgászok. Az úttörőtáborban közeleg az ébresztő. Lejönnek az első fürdőzők, s kezdődik minden elölről. (s. a.) nyári keresetért csak egy komplett sportfelszerelést szeretne. Igaz. ő nem dolgoz­za végig a hónapot. Nagyobb igények is van­nak. Gombos Sándor például félreteszi a keresetét, elek­tromos gitárra szeretné cse­rélni a mostani egyszerűt. De nem is baj. hogy nem veszik meg most, mert szeptember­től új iskolában, az ötösben számtan tagozaton kezdi a hetediket. Itt is bizonyítani kell. A fiúk között nemcsak a csasztuskát éneklik más dal­lamra, változtattak a népsze­rű Harangozó-számon; Min­denkinek van egy álma, s ezt most sok fiú váltja valóra az első keresetből. Mint mondják, nem is az a lényeg, hogy meg legyen a teljes összeg. A hiányzót könnyebben pótolja a mama. És végre elmondhatják, nem ingyen kapták. Ha itt majd autóbuszok mennek, megmu­tatják, hol építették az utat. Mindenkinek. A nyári munka lehetőségét az iskolák kérték tanulóik számára. A Közúti Üzemi Vállalat szívesen segített: al­kalmazta két hónapra a fiú­kat. Természetesen orvosi en­gedély és szülői beleegyezés is szükséges. Valamennyien he­tedikesek, nyolcadikosok. Nem a pénzért Gyors kérdés az egyik bri­gád tagjaihoz: tanár, MÁV-el- lenőr, lakatos, orvos, mun­kaügyi előadó gyermekei dol­goznak itt. Elsősorban nem pénzkérdés, hogy a gyerekek munkát vállaljanak. Itt ta­nári felügyelet mellett dol­goznak, s engedélyezett a fél­órás tízórai szünet is. Ha valaki üdülni indul, vagy — Harmadmagammal jár­tam májusban Növi Sadon, a vásáron. Egyrészt szurkol­tunk a termékünkért, a leg­újabb típusú gyümölcsosztá­lyozóért, másrészt piackuta­tást végeztünk mi kell a külföldnek? Örömmel ta­pasztaltuk, hogy gyártmá­nyunk állja a versenyt a világpiacon, de arra is rá­döbbentünk: többet kell ad­nunk a termékek kikészíté­sére. A hollandok és a fran­ciák ebben bizony előttünk járnak. Kalapácsos darálónk­kal is kiálthatunk a világ színe elé, de az olasz konst­rukció formásabb, tetszető­sebb, praktikusabb. Láttunk modern pneumatikus gabo­nafúvókat, mi éppen most foglalkozunk a fejlesztésével. Túlságosan szakmai ízű vol­na leírni, ezért csak azt mondom: a kísérleti gyártás után nyomban módosítunk termékünkön, ami annak külsejében, megjelenésében is látszani fog. Vastag naplóra való anyagot gyűjtöttünk, ké­pekkel, műszaki adatokkal, amit fejlesztéseink során igyekszünk szemmel tartani. Ami „zsebbevágó“ Lőrincz István, a Hajtómű és Felvonógyár nyíregyházi egységének igazgatója Lon­donban járt. — Egy nemzetközi bemu­tató keretében megismerhet­tük a görgőpályás szállítósza­lagok gyártásának legkorsze­rűbb módját. Mi is ezt gyárt­juk, ezért érthetően lázba hozott bennünket a legújabb megoldás: a görgőket is mű­anyagból készítik. Ez ugyan­csak zsebbevágó dolog, hi­szen általa lényegesen ol­csóbban lehet előállítani a terméket, nem kell annyi importra szorulni, gazdasá­gosabb a termelés. Külföld­ről vásároljuk a konveyor licencet, a mi üzemünkre is nagy feladatok várnak eb­ben. Ezért később a mostani tapasztalatok alapján jobb technológiát, gyártásszerve­zést tudunk majd meghono- sí tani leendő, üzemünkben. Továbbképzés a Moszkvics-gyárban Vareha Miklós szerelő a 13-as Autójavító Vállalat nyíregyházi üzemében: — Tavaly az NDK Wart­burg és Trabant üzemeiben, az idén nyáron pedig Moszk­va autógyáraiban jártam, a szó igazi értelmében tovább­képzésen. Megyénkben is szaporodnak a járművek, újabb típusok szorulnak ja­vításra, ezért nagy segítség a mj külföldi tanulásunk. Moszkvában a ZIL gyárban nemcsak a méreteket csodál­hattuk meg: 60 ezer dolgozó, napi ezer kocsi, — de hasz­nos fogásokat is elsajátíthat­tunk. Azelőtt például egy karburátor „nivószintjáoek" a beszabályozása fél óráig tar­tott, most néhány perc alatt végzek vele. Megmutatták a szovjet szakemberek, mi a dolog nyitja. Láttam, tanul­mányoztam a legújabb Moszkvics típust, a 412-est: ha most beállna egy a szer- vízüzemünkbe, nem lennénk tanácstalanok. (a. s.) Levelezőnk íria> Huligánok Minden iránt érdeklődő ember vagyok, sok újságot, folyóiratot olvasok, s külö­nösen megragad*ák figyel­memet azok az írások, ame­lyek nevelési kérdésekkel foglalkoznak. Legyen ez akár pozitív, akár negatív jelen­ség. Igen nagyra értékelem ■es nagyon szeretem a törekvő, a közösségért dolgozó, a ha­ladni vágyó és akaró ifjúsá­got. Személyes, igen szomorú tapasztalatok fűznek a z 1930-as évekhez, amikor a munkanélküliség, az állásta- lanság volt az ország jel­lemző vonása, s ma nincs olyan újság, amelyikben ne arról olvasnánk, hogy mun­kaerőket keresnek. Tehát ma mindenki számára biztosítva van a tisztességes megélhetés lehetősége, aki dolgozni akar. S mégis arról tudósítanak híreink, hogy hol itt, hol ott akadnak munkakerülők, .sa­vargók, felelőtlen huligánok, akik zavarják, háborgatják a békés, szorgalmas dolgozó­kat, azok leányait, sőt még a magával tehetetlen öregek­kel is képesek szembeszállni, azokat is orvul vagy nyíltan megtámadni. Képesek arra is, hogy a megtámadót vé­delembe vevőket is „elinté­zik”, „helybenhagyják”. Világosan kellene látni, hogy a huliganizmussal, a garázdaságok elkövetőivel egyszer és mindenkorra le kellene és le is lehetne -íá- molni. Társadalmi rendsze­rünknek ezekre semmi szük­sége nincs. Ha ezek nem te­kintik törvényeinket semmi­be, úgy miért nem hozunk, alkotunk ezek számára küiö.i törvényt. Albert Antal Igazgató-tanán A Tisza partján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents