Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-08 / 185. szám
1988. augusztus ft. KELET-MAG Y ARORSZ AG 1 oMW p*Hosszabb az életünk rt DEMOGRÁFIA kifejezés- módján szólva, növekszik a népességben az öreg korúak aránya. Ez azt jelzi, hogy tovább éiünk; szakszerűbben szólva: emelkedik az átlagos életkor. Ha a világhelyzetet rögzítő adatsorokra pillantunk, szembetűnő, hogy az úgynevezett „fiatal” társadalmak közé a fejlődő országok sorolhatók. Az átlagos életkor ott még alacsony, következésképpen: viszonylag kevés a népességben azok száma akik idős kort érnek meg, miközben a magas születési arányszámok nyomán a lakosság korösszetétele — átlagosan — fiatal. Érdekes mindezt kontinensenként áttekintenünk. A jó öreg Európa demográfiai értelemben is idős; miközben ugyanis a világ népességének — becsült adatok szerint — 8 százaléka 60 éves, vagy ennél idősebb, földrészünkön ez az arány magasabb; 12 százalék. Az afrikai arány viszont ennek pontosan a feie. 6 százalék; Ázsiában 7. Dél Amerikában pedig mindössze 5 száz ’ ík az idős korúak népességi aránya. EZEKBŐL A HOZZÁVETŐLEGES körvonalakból is látható, hogy a társadalom öregedése olyan, történelmileg magasabb fejlődési fok kifejezője, amely sűrítve tükrözi az iparosodást, a városiasodást, és mindezekkel együtt: a javuló életkörülmények hatásait. Jóllehet, mindez érvényes a mi társadalmunk öregedésére, azért nálunk néhány sajátos tényező is színezi a képet. Az általános és sajátos körülmények bemutatása előtt azonban célszerű áttekintenünk a tényeket. A 60 évesek és idősebbek aránya immár száz esztendeje — legalábbis amióta ilyen statisztikával rögzíthették ezt a folyamatot —, törvényszerű egyenletességgel emelkedik. A kiegyezést közvetlenül követő, 1869 évi népszámlálás életkori ösz- szegezésében még 5,1 százalékos az arány; évszázadunk hajnalán: 1900-ban már 7,7 százalék, 1920-ban 9, 1949 ben 11,6 és a legutóbbi, 1960. évi népszámláláskor: 13,8 százalék. A folyamat azóta is tart, sót, gyorsuló ütemű: 1966ban a népesség 15,8 százaléka volt 60 éves és idősebb. Kerekítsük teljessé a képet még egy, rendkívül érdekes összehasonlító ténnyel: a lakosság átlagéletkorával. Nos, századunk elején, az akkor élt emberek életkorának középátlagában számítva 27 éves volt az ország lakossága, a legutóbbi népszámláláskor, 1980- ban már éppenséggel kiöregedett az ifjúkorból: 33,6 éves lett. A NÉPESSÉG ÉLETKORI átlsgadatait vizsgálva tehát a fejlődés évszázados törvénye rajzolódik elénk. Kérdés: formálták-e — és hogyan — ezt az egyenes irányú folyamatot az utóbbi húsz év társadalmi változásai? Talán a legfontosabb jelzője ennek nem az öregek arányának, hanem: valóságos, abszolút számának gyors emelkedése. Magyarán az, hogy tovább élünk, mind többen léphetik ót nálunk az öregkor statisztikai határvonalát, a 60 évet. S ott, e határon túl is, hosszabb életre számíthatnak a mai öregek, mint annak idején apáik. Szakértők kiszámították, hogy az 1930-as népszámlálást alapul véve, az idősek még várható összes életéve 8,7 millióról 15,3 millió évre nőtt. Természetes, hogy e látványos és örömteli többlet, okait és továbbgyűrűző hatásait tekintve egyaránt, a társadalmi gondoskodással függ ösz- sze. Aligha kell bizonyítani, hogy az életkor hosszabbodása mögött az egészségügyi gondoskodás, a teljes lakosságra kiterjedő társadalom- biztosítás, a korszerű gyógyszerellátás és tucatnyi egyéb tény húzódik. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a még várható bruttó életkor millió esztendőkben kifejezett növekedése nem unalmas óráikat ezzel eltöltő statisztikusok játéka, hanem: a következő évek és évtizedek nyugdíj-, egészségügyi és sok egyéb többletköltségének jelzőszáma. Mielőtt azonban a jövő ezzel összefüggő sajátos gondjairól szólnánk, még egy közismert és hatásaiban roppant jelentőségű demográfiai motívumot kell bemutatnunk. Ismeretes, hogy az utóbbi másfél évtizedben nyomasztóan csökkent nálunk a születések száma, (csak az utóbbi hónapokban észlelhető némi emelkedés, néhány új intézkedés — mindenekelőtt a gyermekgondozási segélyrendszer — hatására). Könnyű belátni, hogy a két, ellentétes előjelű irányzat — a csökkenő szüleit szám és a növekvő átlagéletkor — a jövőben, amikor hatásai párhuzamosan érvényesülnek, sajátos és bonyolult társadalmi gondot okozhat. Tömören összegezve: aránylag kevesebb dolgozónak több idős korút kell — társadalmi méretekben — eltartani. NÉZZÜK a számok tükrében mi várható a következő esztendőkben. A népgazdaság 1970-ig szóló munkaerőmérlege szerint a munkaképes koron felüli népesség aránya eléri a 21 százalékot, másszóval: minden ötödik lakos öregkorú lesz. Érdekesen jellemzi az arányváltozást az is, hogy 1970. végéig, 1966-hoz képest, a teljes népesség 1 százalékkal, a munkaképes korúak 4 százalékkal, az idősek száma pedig 11 százalékkal emelkedik. Pillantsunk most még egy évtizeddel előbbre: 1980 ig a2 öregedés olyan mértékű lesz, hogy a munkaképes lakosságnak több öreget kell eltartania, mint gyereket. Az öregedés sok bonyolult feladat megoldását rója a társadalomra. Bár az utóbbi években is gyorsan nőtt a nyugdíjasok száma — 1960- ban 636 ezren, 1966-ban pedig l millió 100 ezren kaptak valamilyen címen nyugdíjat —, ez a folyamat tovább tart. S ha külön-külön a nyugdíjasok nem élnek is olyan jól, mint szeretnék, tény, hogy nyugdíjrendszerünk sok szempontból fejlettebb a nálunk jóval gazdagabb országokénál és ez sem hagyható figyelmen kívül, a jövő társadalmi terheinek tárgyilagos megítélésekor. (A nyugdíjat fizető országok zömében magasabb a feltételként szabott korhatár, mint nálunk.) Az öregek számának várhatóan gyors emelkedése a nyugőíjterhek növekedésénél sokkal szövevényesebb feladatsort jelent. Bővítenünk kell a szociális otthonok ma még meglehetősen szűk befogadóképességét. Részben hozzákezdünk már az öregek sajátos igényeit kielégítő lakóházak kiépítéséhez: tavaly épült fel az ország első úgynevezett „öregek háza”, amelynek lakói megfelelő ellenszolgáltatásért — gyakorlatilag teljes ellátást kapnak, miközben saját otthonukban élnek. Nem árt megfontolni, hogy a kölcsönösen kockázatos eltartási szerződések és egyéb kényszermegoldások helyett nem célszerübb-e az erre vállalkozó időseket — nagyobb lakásaikért cserében — ilyen „öregek házába” költöztetni? A teendők sokrétűségét jelzi például az is, hogy a szakértők idősek számára gyártandó konzervek előállításával foglalkoznak, igazodva az életkor kalória- kő ve telményeibsz. MESSZIRE VEZETNE, ha a gazdasági, ipari feladatokon túl, az öregedéssel kapcsolatos szociológiai, morális teendőkre is utalnánk. Arra például: milyen módon változik a falu új tulajdonviszonyai közepette az öregek családi helyzete, vagy milyen sajátos kulturális igényeket kell majd ezzel összefüggésben kielégíteni. Nyilvánvaló az is, hogy a hetvenes években — a produktív korú népesség csökkenésekor —. célszerű lesz hatékonyabban öszötö- nözni a nyugdíjkoron tűk munkavállalást. Mindenesetre tény, hogy a mai felnőtt nemzedék hosszú kiegyensúlyozott, alkotó öreg ségre készülhet fel, a fiatalabb korosztályúak pedig arra, hogy — a technika és a tudomány közreműködésével — a mainál produktívabban, eredményesebben kell dol- gozniok; az eltartottak növekvő száma is ezt követeli majd tőlük! T. A. | Szerda déli pillanatkép a nyíregyházi Vöröshadsereg útján: a Stúdió épülete. Elek Emil felvétele Új szabolcsi munkaalkalmak Mintegy 4500-zal növekszik a harmadik ötéves tervidőszak alatt a minisztériumi iparban foglalkoztatottak száma a megyében. A tanácsi iparban is jelentősnek mondható a növekedés, hiszen további 2 ezer új munkaalkalommal számolnak. A legnagyobb felfutást azért a szövetkezeti iparban várják, ahol több mint 6 ezer munkást fognak alkalmazni. Uj üzem létesítését tervezi a kisvárdaj Vas- és Gépipari, a Nyíregyház! Károitos. a vas és fémipari, a fényképész és áz ELEKTERFÉM Ktsz. Ezeken kívül jelentős kapacitásbővítésre kerül majd sor a már megtevő szövetkezeteknél és új gyártmányok bevezetésével is emelik majd a foglalkoztatottak számát Terveznek a megyében például bőrdíszmű, finom hurkoló és kötöttáru részlegeket is. így a harmadik ötéves terv során megvalósuló fejlesztésekkel ösz- szesen közel 13 ezer fővel növekszik az iparban foglalkoztatottak száma Szabolcsban. Ez 66,3 százalékkal lesz több, mint 1965-ben volt. (hsj) Főmérnökök válasza A reform sikere három nagyüzemünkben „Még kilenc nap és... itt az új mechanizmus” — ezzel a mondattal kezdődött egyik múlt év végi cikkünk, amelyben három szabolcsi üzem főmérnökét kérdeztük meg. De milyen lett az új mechanizmus? Mi valósult meg azokból a tervekből, amelyeket fél évvel ezelőtt elmondtak. GÉPJAVÍTÓ: Növi Sad-tól Lipcséig — Akkor azt mondtam — kezdte Karádi Gyula, a vállalat főmérnöke —, hogy legfőbb gondunk a tipizálás, az áttérés lesz. Nos, egy fél év után, most érkeztünk el ahhoz, hogy ezt a célunkat maradéktalanul végrehajtsuk. — Különben még most is készülünk. Nem egy napj munka az. Az áttérési' időszak egészen 1970-ig tart. Jelenleg alkalmazkodunk mi is a piachoz, a gazdasági mozgásokhoz. Egyik jellemzője ennek az, hogy megnőtt a reklám és a propaganda nálunk is. Szerveztünk egy kereskedelmi csoportot, ahol már piackutatókat alkalmazunk. Májusban két nemzetközi kiállításon is részt vettünk. A Budapest; Nemzetközi Vásáron és a Növi Sad-i kiállításon. Szeptemberben a nyíregyházi szabolcsi ipari bemutatón veszünk részt ós beneveztünk a jövő évi nemzetközi Lipcsei Vásárra is. KONZERVGYÁR• Pektinzselé, fémdoboz és a terv — Az első napokban kezdtük meg a „zakuszka” gyártását — kezdte dr. Sellei Jenő, a konzervgyár főmérnöke. — Kilencszáz vagonnal terveztünk átadni a Szovjetuniónak, de csupán 750 vagonnal sikerült, mert nem kaptunk elegendő félkész paprikát. Egyébként az első fél évben jót tett nekünk az időjárás. Hiszen az ötnegyedes üveges meggyet már elkészítettük, pedig a tervek szerint erre csak a második fél évben került volna sor. Zöldborsó konzervből is elkészítettük az egész évi mennyiséget, sőt Obbet is. December 31-ig 44o vagonnal kellett volna elszállítanunk és mi az első fél év végén már 478 vagonnál tartottunk. — Szintén terven kívül megkezdtük a pektinzselé gyártását. Eddig ezt a készítményt főleg bolgár, nyugatnémet, dán importból szereztük be. Magyarországon ez az első kezdeményezés a termék gyártására, s mivel ennek legfontosabb alapanyaga az alma, a jövőben itt készül el a pektin- gyártó üzemrész. 1969 decemberében már teljes kapacitással fogjuk gyártani, s ezzel az országos szükségletet, évi mintegy 65 tonnát, ki tudjuk majd elégíteni. — Igyekszünk gazdaságosabban termelni. így például lassan a fémdobozokat is mi fogjuk készíteni. Hiszen így kifizetődő. Foglalkoztatottságot is jelent, ugyanakkor nem kell fizetni a borsos szállítási költségeket. Konflik a napon A Tövek unottan lógariák a fejüket, a gazdáik vígan reggelizték a kenyeret. Már kora reggel óta itt áll az a négy-öt konflis az állomás előtt. Zatvreczki Mihály nagy konflis dimsztia utolsó sarja. Már édesa.-pfa mellett belekóstolt ebbe a foglalkozásba, 1907-ben, és 1317-től saját kocsija volt. — Bizony, én már hatvan éve vezetem ezt a kocsit Mindig szerettem a lova’ at. a-lmnak 11 lova volt, az ( ken lovagoltam én so- i:c. még versenyt is nyertem vele... — Csak egyre nehezebb már ez a foglalkozás — bólogat szomorúan. — A Ferenc Jóska vi'ág- ban volt jó sorunk. A konfli meg a kétkerekű volt a köz lekedési eszköz, Fiakerböl volt 20, kétkerekűből 75, konfliból 30 darab! Ma már — legyint —- összesen tizen vagyunk. Akkor még, a régi Nyíregyházán, Tehetett keresniJ Nagyon vidám város volt. Mindenfelé bálok, mulatságok. Éjszakákat vártunk a kivilágított Korona előtt. Elmélázik. — Azok a bálok! A szép kisasszonyok három-négy szoknyát is felvettek... és hosszút! Még a bokájukat se mutatták, nemhogy a térdet!... A legnagyobb bál mindig a zsidó nöegylcti bál volt. Hej, de jó volt végigvinni a kiöltözött embereket a macskaköves utcákon, a városon! A Nyírvíz- palota előtt... Szép város volt mindig Nyíregyháza. Igaz, hogy aszfaltozva csak a Korona előtt volt, az is csak Horthy alatt, dehát jók voltak azok a nagy kockaköves utak is. Az állomásig vi.t. itt aztán vámot kellett fizetni az utasért. Négy krajcárt — Hű, nagy ünnep volt a villamos avatásai Mint egy nagy vásár! 1910-ben avatták. Akkor készült el a sin Sóstóig. Mert a városban járt még előbb is. Nem ezek a kocsik voltak — motor húzta a vagonokat, dehát nagy újság volt az! Azóta nagyon a fejünkre nőtt! Meg a taxi... ma már a parasztasszonyok is taxival járnak. Konfli csak akkor kell, ha olyan csomagot visznek, ami nem fér kocsira. Meg néha külföldieket is. Voltak már hollandok, franciák, amerikaiak, szerbek... csak a szállóig mennének, dehát nem lehet behajtani a városba. Pedig de jó lenne, ha célfuvarral lerakhatnánk az utast, aztán jszkiri — kihajtanánk gyorsan. Azt mondják, akadályozzuk a forgalmat. Pedig hát az a sok kézitalicska, meg miegymás, azok is zavarják! Még jobban, mint mi! Adót kell fizetnünk, minden hónapban négyszáz forintot és bizony, nem egyszer volt, hogy még a háromszázat sem bírtuk megkeresni! Már eladtam a tehenemet is. abból éltünk, meg van egy kis kertem, abban nő miegymás, mert valahogy csak kell élni! Más foglalkozás után hogy nézzek, 76 éves vagyok. — Nemrég volt egy furcsa utasom. Néma koldus volt az öreg. A rendőr sem értett vele. Aztán mutattam én neki, hogy imádkozni? Bólogat. Pócs? Kérdem. Azaz! Nohát, elvittem én az öreget Máriapóc.sra, a búcsúba. Volt aztán még egy. Egy öreg amerikai hölgy volt vagy 80 éves. jött meglátogatni a nővéreit. Azok 82 és 84 évesek, az egyik várta az állomáson Hót. vittem a két nénit a Rákóczi utcára, a harmadikhoz. Vittem aztán franciákat. Egyik kocsmából ki, a másikba be. Aztán mondja az egyik, no most valami rendesebb helyre. Halász- csárda jó lesz? Igen ám, nekünk nem lehet behajtani a városba, az meg nem ismerős itt, hát kénytelen voltam az utasomat elvezetni odáig — gyalog. — Meg volt itt egy beteg ember is a Liliom utcából. Olyan sár van ott, hogy nem megy be a taxi. Marad a konfli. Azt meg nem engedik be ez orvosig. így aztán gyalog ment a Lenin térről, hogy majd összeesett, mire odáig elment. — Bizony, kellene egy engedély nekünk, hogy vihes- sük el az idegeneket a szállóig, igyekszünk mink aztán kifelé a központból, mert nagyon nem keresünk semmit. Pedig sokszor ötkor kint vagyunk már, várjuk az utast, mint a horgász a halat. Ez is tisztára olyan türelemjáték. Hiszen úgyis mi vagyunk az utolsó konflisok Nyíregyházán... Sipkay Mónika ÉPÍTŐK: Átadások határidő előtt — Nekünk is vannak problémáink, hiszen sokáig hiánycikk volt az acélcső, a pvc-cső, a betonacél és a vasbeton. De korántsem olyan mértékben, hogy ne tudtunk volna eleget tenni kötelezettségeinknek — mondta Tóth Kálmán, as ÉVM Szabolcs megyei Építőipari Vállalat főmérnöke. — Eddig még a régi áras rendszerrel számolva is túlteljesítésünk volt. Hiszen aa első fél évre 80 milliós termelési értéket számoltunk, ezzel szemben 95,7 milliót értünk el. Több létesítményt határidő előtt adtunk át. Igv négy hónappal a hafáridá előtt adhattuk át az Észak! nagykörúton lévő húszlakásos lakóépületeket. De sorolhatnám még a főiskolát és a tiszavasvári alkaloida építkezéseit is. H. S. J,
