Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-28 / 201. szám
Í858. augusztus 28. KT5I.ET-M AGY ARORSZ Aö 8 oldat Két esztendő a taggyűlések mérlegén Pártszervezeteink kétévenként sorra kerülő nagy eseményére, a vezetőségek újjá- választására készül ezekben a hetekben Szabolcs-Szatmár megye huszonháromezer kommunistája. A taggyűléseken hagyományos ünnepi külsőt öltenek a résztvevők, a termek. Mindnyájan tudjuk ugyanakkor, ez az aktus jóval fontosabb annál, hogy csupán külsőségekben nyilvánuljon meg. A szeptembertől októberig tartó nagy fontosságú döntéseken az múlik: milyen lesz később az adott terület, üzem, termelőszövetkezet, állami gazdaság, intézmény, község — gazdasági, politikai, ideológiai munkája. Sikerül-e Olyan embereket állítani az alapszervezetek élére, akik megfelelnek a sokasodott követelményeknek, akik a kommunista vezető szemével látnak, agyával gondolkodnak. Új vezetőségeket választunk, s ez nem öncél, nem lehet egy mechanikus folyamat. Úgy végezzük ezt a feladatot, hogy közben erősödjenek pártszervezeteink, váljanak üzemük, tsz-ük, intézményük politikai irányítóivá, legyenek határozottak, következetesek, s minden erejükkel őrködjenek pártunk szervezeti, ideológiai és cselekvési egységén. A párt most fokozottan várja minden szervezetétől, hogy egyforma felelősséggel, a vitában kialakított jó érvek segítségéveladjanak választ a párttagság és a párton kívüliek kérdéseire, kételyeire. Győzzék meg őket o kommunisták igazáról mind a nemzetközi, mind a belpolitikai helyzetet illetően. Segítsük tökéletesíteni a párt vezető szerepének érvényesülését. Nagyon sok a példa arra, hogy a pártszervezetek egyike-másika éppen itt akad meg: nem találja a megfelelő hangot a gazdasági vezetővel, nem aknázza ki a helyes együttműködés sokféle lehetőségét. Most, a választások előtt erre is kell gondolni. A párttitkár, a kommunisták közös akarattal, megfontoltan törekedjenek arra, hogy a vezetőség megfelelő partnere legyén az igazgatónak. Már most, a tisztségviselők, a jelölő bizottságok tagjainak megválasztásakor olyanokat bízzunk meg e fontos tevékenységgel, akik jól ismerik a párttagság akaratát, akik képesek a - legmegfelelőbbet javasolni az alkalmasak közül vezetőségükbe. Van tennivaló bőven ma és holnap még több lesz. Tovább kell erősítenünk a korábbi évek őszinte, bátor, nyílt légkörét a pártban és egész életűnkben. Ezen múlik sok minden, ez egyik kulcsa egész további haladásunknak. Vezetőségeink fel- készültségén, határozottságán függ, felismeri-e, mikor van helye demokratizmusnak és mikor következik a centralizmus. Megengedhetetlen a további vita, huzavona egy határozat végrehajtása során. Ha döntött a taggyűlés, azt végre kell hajtani — annak a kisebbségnek is, amely nem értett egyet korábban a határozati javaslattal. Nem szükséges különösképpen magyarázni, milyen szerepe van egy marxista—leninista párt életében az öntudatos fegyelemnek, a lenini normák maradéktalan érvényesülésének. Nem kell viszont félni sehol a vezetőségnek attól, hogy vannak emberek — helyenként a párt tagjai is — akik a bonyolult kül- és belpolitika, a gazdaságpolitika kérdéseiben kevésbé otthonosak, tájékozottak, esetleg helytelenül foglalnak állást. A feladat itt is megbeszélni, meggyőzni, következetesen, de tények és érvek segítségével. Világosan kitűnik, hogy a párttisztségekre a legalkalmasabbak azok, akik ezekre képesek. Tartsák szem előtt a párt Politikai Bizottsága és a megyei pártbizottság káderhelyzetről szóló határozatainak a megállapításait alapszervezeteink kommunistái. Vagyis párttisztségbe az adott körülményeket figyelembe véve a lehető legjobb kommunistákat válasszák. Olyanokat, akik politikai alapállása, magatartása, munkája, képzettsége megfelel céljainknak. Akik szilárdak, magabiztosak, határozottak és lelkesek, elismerést vívtak ki munkatársaik körében. Több helyen szóvátették, hogy sok új pártszervezet alakult a közelmúltban, nem kevés a fiatal párttag, aki tapasztalatlanságánál még nem alkalmas vezető tisztségekre, A megyei pártbizottságnak határozott véleménye, hogy ettől nem kell tartaniuk pártszervezeteinknek. Nem egy fiatal kommunista bizonyított eddig is munkájával, szaktudásával, s főképp politikai tisztánlátásával. A tapasztalatok átadásában pedig segíteni kell őket idősebb elvtársaiknak. Készülnek a beszámolók alapszervezeteink kéteszten- dős munkájáról. Nélkülözhetetlen követelmény, hogy ezt a munkát segítsék a járási, városi pártbizottságok. A vezetőségválasztó taggyűlések elemezzék az egész munkát, alaposan, s jól határozzák meg a holnap feladatait helyileg. Bátran bíráljanak, hiszen a hibák kijavításával lehet csak tovább lépni. Vegyék figyelembe a tagság egészének véleményét, amit elvtársi beszélgetéseken szűrtek le. Ez a kollektív tapasztalat, vita vezet el végül is oda, hogy mindenki megértse az MSZMP tizenkét éve következetes politikáját, s tolmácsolja azt megyénk félmilliós lakosságának. K. J. Szárazföldi „kikötőnk“ Patrióták, akik nemcsak munká.t találtak a határállomáson Szabolcsi Dunaújvárosnak is nevezik. Történelmi életkora évszázadokkal mérhető. Valóságos életkora: két évtized. Záhony, akár egy ütőér, az ország sok ezer munkásának, mérnökének energiáját gyűjtötte magába, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb átrakóállomását, szárazföldi „kikötőjét” alapozza meg az ország határán, NEM TUDJA AZ ÁTUTAZÓ A kis határ menti falu a Felső-Tisza csücskében hozzákapcsolta megélhetését, boldogulását az országrészeket behálózó vasúthoz. Csak 1962 óta négyszáz családdal nőtt a népesség, ma meghaladja a 3600-at. Nagyobb bevándorlás volt itt, mint egyes városokban. A lakosság zöme, a 680 családból 40o városias tömbházakban, összkomfortos lakásokban él. Emeletes modern városnegyedet talál az átutazó, s hirtelen nem tudja: nem sértő-e község elnevezéssel illetni ezt a lüktető települést. Valójában a záhonyi emberek nem áhítoznak a városi rangra. Büszkén mutatják az új lakónegyedet, ahol bitumenes utak, betonjár— dák, zöldellő parkok teszik széppé az utcákat. Nem hiányzanak a boltok, a cukrászda, a gázcseretelep. Két éven belül 160 család részére építenek lakásokat, munkásszálló, nyolctantermes iskola, bölcsőde, óvoda, ABC-áruház, szakorvosi rendelő és egyéb létesítményeket adnak át BEVÁNDORLÓK PESTRŐL ÉS A TANYÁRÓL Ez eddig nem kapott elegendő súlyt. Annál rohamosabb tempóban épül meg sorra minden, ami egy kulturált ipari településnek nélkülözhetetlen. De vannak tennivalók, melyeket nem lehet rohamtempóban megoldani. Ezek egyike a sok községből, városból érkező igen változatos műveltségű, összetételű „újtelepesek” közösséggé formálása. Vannak családok, melyek tanyákról költöztek be, mások a fővárosból, Szolnokról, Debrecenből jöttek. Hogyan lehet itt az egészséges patriotizmust szárba szökkenteni ? Először a társadalmi együttélés normáival a közeledés lépcsőinek építgetésé- vel lehetséges hatni. S ebben, mint jó eszköz, szerepet kapott és kap a művelődés, annak változatos formái. Alapnak a klubok életre hívását tekintették, mégpedig az új lakónegyedben lévő vasutas művelődési házban. A művelődési ■ ház több százezer forintos beruházással készült a korábbi években, függetlenített igazgatója van, aki hozzáértően irányítja a több mint négyezer bejáró munkás és a helyben lakó dolgozók művelődését. Klubesték, vetélkedők, pályázatok, képzőművészeti vándortárlatok, állomási filmvetítések, tv-nézés, állandó és mozgó könyvkölcsönzés, különféle művészeti szakkörök, tanfolyamok teszik változatossá a záhonyi kulturális életet. Nemcsak a pillanatnyi helyzet szabja meg a programokat. Ilyen pályázatok között Is lapozgattunk: „Hogyan képzelem el munkámat, életemet tíz év múlva.” S mivel nemcsak vágányerdeje, hanem tvan tenna erdeje is van Záhonynak, — több mint ötszáz tv, — azon fáradozik a művelődési ház vezetője, Ké_ zi Béla, hogy a helyes tvnézéshez, az értékeléséhez get. egyes műsorok adjon segítséKOMFORT ÉS KLUBSZOBA Formálja szellemi arcula tát ez a vasutasvároska, keresi az eszközöket, hogy az összkomfortos lakások mellett közeledjék a városi mű velődés egyes vonásaihoz is. S ennek a valóságban fékjei is vannak: a szép művelődési házat nem tudják kellően kihasználni, a nagyterem mellett mindössze két klubszoba áll rendelkezésükre. Pedig most van alakuló, ban egy újabb, a nyugdíjasok klubja. Már a berendezést, felszerelést meg is kapták. Építeni kellene, — erről szó is van — néhány kisebb helyiséget az egyik szárnyhoz. Szubjektív ok: a művelődési ház vezetője Kisváráéról jár ki, nem él együtt a községgel, pedig számos elképzelése, alkotó terve van. (Még nem kapott lakást.) Patriótává kellene tenni a művelődés hivatásos gazdáját is. A szabolcsi „Dunaújváros” nemcsak házakat, vágányokat, vagonrakó monstrumokat épít és igazgat. Embereket formál, akik végállomásnak tekintik Záhonyt. S úgy is akarnak berendezkedni. (PG) Bányaberendezé®, darutartó „járda6, 20 millióért Mátészalkaiak megyén kívüli kooperációja A mezőgazdasági gépjavítás csak egy részét köti le a Mátészalkai Gépjavító Állomás kapacitásának. Mind eredményesebb kapcsolatot, termelési kooperációt alakít ki az állomás megyén kívüli nagy vállalatokkal. A Csepeli Egyedi Gépgyárral kötött megállapodás alapján erre az évre mintegy 120 ezer munkaórát biztosított magának az állomás. Különböző típusú és méretű szállítószalagokat kószát a hozzájuk tartozó pódiumokkal. Rövidesen átadásra kerül 60 öntöző adagoló kocsi is. E megrendeléssoro- zathoz tartozik a Mecseki Ércbánya részére különböző Diplomás fészekrakók így mondja el Szabó Miklós fc gronómus: — Ifjúságom legnagyobh öröme marad, mikor sikerrel fejeztem be tanulmányaimat Debrecenben, az agrártudományi főiskolán. Örömünnepet ült a családunk. Különösen apám boldogsága ragyogott, mivel — hogy úgy mondjam — magasabb szinten a nyomába léptem. Ö mindig a mezőgazdaság szerelmese volt. Az ünneplés nem tarthatott örökké. Az első nehézség ott jelentkezett, hogy ösztöndíjas pat ronálóm, a Mátészalkai Állami Gazdaság nem tudott szolgálati lakást adni. Márpedi. erre azért is nagy szükségen volt, mert nősülés előtt áll tam. Hová vigyem a felesé gémét., hol lehessen a nyu godt családi fészek...? Első nacv problémám meg oldására a géberjéni Győze lem Tsz jelentkezett. Rendben megfizette a szálkái gazdaságnak az értem fizetett ösztöndíjat és kijelölte szolgálati lakásomat. Ez 1965. április elsején történt. Tíz évre szóló megállapodást kötöttem a tsz-szel. Ide, Géberjénbe kerülésem után tíz nappal meg is nősültem. Feleségem tanítónő, aki egy éven át a szomszédos Győrteleken tanított. Utána sikerült elintézni, hogy őt is Géberjénbe helyezzék. Még teljesebb lett életünk. Kérésemre letelepedési segélyt kaptam 1966-ban. Tizenötezer forintot. Megvettük >aját, állandó lakásunk telkét. Feleségem pedig pedagógus lakásépítési kölcsön' gényelt. Hozzáláthattunk a házunk építéséhez. A tsz fuvarral segített. Elképzelésünknek megfelelő fészket raktunk Korszerű belső elosztással, erős talapzaton téglafalakkal. Tavaly, december hatodikén hármas ünnepsége volt a házunknak. Nekem, hogy Miklós a keresztnevem, névnapomat tartottuk, ugyanekkor avattuk fel az elkészült házat is, de a legörvendeztetőbb első gyermekünk névadása volt, a kis Anikóé. Röviden ez a géberjéni megtelepedésem, helyesebben most már a családom megtelepedésének története. Úgy is lehet érteni: gyökéreresztés. Idevalók vagyunk, s még inkább leszünk mi már mindenképpen. Közepes üzem a géberjéni gazdák közös gazdasága, termelésben, anyagi tekintetben egyaránt. Az akarat összefogásával igyekszünk tovább jutni. A véleményeket egyeztetjük az elmélet, a tudomány lehetőségeivel. Nem parancs, nem erőszak dönt. Vezetőségi és brigádgyűléseken is felhúzott zsilip áll a vélemények előtt, hogy azok becsületes vitákban tisztázódjanak. Nem szégyellem bevallani, sok hasznosra tanít a közös vélemény. Érdemes odafigyelni. Célom, tervem? Kinek nincs? Az itteni helyzet, hogy bőséges a munkaerő, kevés a közös területe. Olyan növények termelését szorgalmazom, melyek munkaigényesek és jól jövedelmeznek. Növeljük a kertészet területét. Ezért telepítettünk már az elmúlt évben is 26 hold szamócát. Jobban hasznosítjuk a Holt-Számos öntözési lehetőségét, s a takarmányalap fokozott biztosításával növeljük a szarvasmarha-hizlalást. Kétszeresen is érdekem, hogy megállja az egyre fejlődő életben a helyét a géberjéni „Győzelem” szövetkezeti gazdaság, a teljes falu. Most már végérvényesen én is ide tartozom. A- B. bányaberendezések vasszerkezeti készítése is. Értékes kapcsolatot jelent a Budapesti 22-es számú Állami Építőipari Vállalatrészére készülő darutartó „jár_ da”, mely összeszerelt állapotban körülbelül 1 kilométer hosszú lesz. Ugyanennek a vállalatnak üvegválaszfalak vaskeretszerkezeti részeit és géptermi darukaput is gyárt a gépjavító állomás. Nagy reményekkel kecsegtet egy újdonság: állóoszlopos mérlegdarú prototípusának elkészítése. A prototípus az INTRANSZMAS (magyar—bolgár kooperációs vállalkozás) megrendelésére készül. Helyszíni üzemeltetési bemutatójára a napokban kerül sor, majd gépipari nemzetközi kiállításra kerül. S amennyiben az új típusú mérlegdaru beváltja a hozzá fűzött reményeket, sorozatgyártását az állomás kapja meg. Ebbe a termelési kooperációs fázisba tartozik továbbá az Észak- Pesti Betongyár igénye alapján kavicsosztályozó vas- szerkezeti részeinek készítési munkája, valamint az IKARUSZ részére emelő mű gyártása. A megyén kívüli, rendszeres termelést biztosító kapcsolatok, a kapacitás ilyen irányú kihasználása évi értékben közel húszmillió forintot jelent az állomásnak. Mindez rendszeres foglalkoztatást nyújt a gépjavító dolgozói részére. S ezt akkor is vállalják — mint a csepeli gépgyárral való kooperáció esetében — ha a különböző vasszerkezeti elemek összeszerelését az üzemen kívül, a megrendelő által kívánt helyen kell elvégezni. LAPSZÉLEN Fonákság a pultoknál Nyíregyházán vásárolt egy dunántúli vállalat anyagbeszerzője gépkocsi alkatrészt. Olyat, amelyért hiába járta be az országot. A tréfának is beillő eset magyarázata: a budapesti elosztó — az egyszerűség kedvéért — egy tételben irányította a nyíregyházi AUTOKER boltba az árut. Ugyanakkor a Wartburghoz szükséges alkatrészekért a nyíregyháziak Miskolcra járnak át. Ugyanez a helyzet az autószifon patronkiszúró tűkkel is; hármat is vesz belőle az, aki ráakad, mondván; „ki tudja, mikor lesz újra?” Az elosztás effajta fonákságai elég gyakoriak. A Centrum Áruház egyik osztályvezetője hiába kérte, hogy neki Parker golyóstollból többet adjanak, mint a vidéki boltoknak, mert a városban nagyobb az igény. Nem hallgattak rá. A vége az lett, hogy Nyíregyházán már rég elfogyott, amikor vidéken még mindig lehetett kapni. Az újabb nyíregyházi vevőket Nagykállóba küldte, mert ott érthetően — nem volt olyan keresett cikk, mint a megyeszékhelyen. Barkácsoló ismerősöm szinte naponként érdeklődik a nyíregyházi, Rákóczi utcai vasboltban egy kézi szerszám után, hiába. Gyalukés ugyan van, de nem adják csak fával együtt, s az meg nincs. Pedig három hete már azt a választ kapta a vas-műszaki nagykertől, hogy van, csak ki kell szállítani. Az áru azóta is ott hever a raktárban — eladatlanul Kétségtelen: van néhány kurrens cikk, amelyből soha sem elég, de alapjában véve a legtöbb probléma ott kezdődik, hogy az áruelosztásban nem veszik eléggé figyelembe a sajátos igényeket. Vagy kényelmeskednek, a könnyebb megoldást választják. így aztán egyik bolt hónapokig nem kap, másutt tucatszám lehet vásárolni. De hol Itt a piackutatás ? Nagykereskedelmi vállalataink nagy része vagy még mindig keveset törődik a felmérésekkel, vagy nem kap megfelelő előinformációkat a boltoktól, kiskereskedelmi központoktól a kereslet várható alakulásáról. Szinte állandó a hiány a különböző méretű szegekből Pedig Nagykállóban készítik. Ezekre a kötőanyagokra pádig egyre nagyobb szükség van úgy az állami, mint a magánjellegű építkezéseknél' Végső soron a szükséges mennyiséget — különböző úton-módon — mindenki beszerzi. Egy kis utazgatás, sok időtöltés (talán egy kis protekció), de végül is felépül a lakás. Mert senki sem várja, hogy pár kiló szeg hiányában fedél nélkül maradjon télére az új lakás. Az áru végső soron kikerül az üzemekből, gyárakbóL Csak a rossz, lassú elosztás következtében nem mindig oda, ahol és amennyi szükséges. Olykor hibásak ebben a kiskereskedelmi boltegységek is. Nem egy esetben nagy sajnálkozással mondják: „Sajnos, nincs, majd érdeklődjön.” A vevő egy darabig türelmesen jár. érdeklődik, aztán megunja. Elutazik Budapestre, más városba, vagy más vidékre és megveszi amire szüksége van. Ügy a nagy-, mint a kiskereskedelemnek egyre inkább feladata; olyan cikkek megrendelésére, beszerzésére törekedjenek, amelyre szükség van, ami kell, amit szívesen, „rábeszélés” nélkül vásárolnak. Ezekből az árukból ne fogyjanak ki sohasem a boltok! Kevesebb lesz akkor a leértékelés nagyobb a haszon. Tóth Árpád
