Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-23 / 197. szám

augusztus 23. kWl rr. wr v aWgr s£a« S. old al TAPASZTALATCSERE FÓRUM Kők, fiatalok a tsz-ben Öíeiep izaboicsi 44 «Jrsls munkafsete A inuoliaidőcsoliííenlés tapasztalatairól tárgyalt az SZMT elnöksége Nyolcszáz tag dolgozik rendszeresen a vencsellöi Szabadság Termelőszövetkezetben. A tagok közül négy­százötven nő, s mintegy száz fiatal. Milyen a helyzetük'.' — erről beszélgetett Takács János, a tsz elnöke, Sándor András, a pártszervezet titkára és Kopka János újságíró. Az igazgatóság és a párt- szervezet vezetősége több­ször is visszatérő témája a fenti — kezdték a választ. Májusban például taggyűlé­sen volt szó arról, hogyan teremtsék meg a munka és a családi élet jobb összhangját. Ekkor döntöttek úgy, hegy az asszonyok számára a mun­kaidő nyáron reggel hétkor kezdődik és délután ötig tart. Megbeszélték a község más vezetőivel, hogy a boltok nyitva tartósa is ezt az idő­pontot kövesse. Szóba került, — s bár a tagság e pillanat­ban nem igényli, de nem mondanak le róla. — egy üzemi konyha létesítése is, az ebéd megoldására a me­zőn. Segíteni a nőknek — ez az élhatározás tettekké érlelődik abban is, hogy például a gyengébb fizikumú, a csök­kent munkaképességű, vagy terhes anya a könnyebb ker­tészetben, a baromfinevelés­ben kap munkát. Ennek a keretében történt, hogy idén is 15 ezer baromfit adtak el a tagságnak, helyi zöldség és gyümölcsboltjuk ellátja az igényeket. A törvény úgy szól, hogy a nőknek 160 mun­kanap teljesítése után adhat­nak fizetéses szabadságot, a vencsellőiek adnak is. S je­lentős hozzájárulás a nők jó­létéhez, hogy munkát is ad­nak számukra állandóan, most sem ritka az olyan nő, aki már teljesítette a 250 munkanapot. Ide tartozik, hogy például két szocialista nőbrigádjuk van. A baromfitenyésztők ta­valy megyei elsők lettek, s a jutalmul kapott háromez­ret a tsz is megtoldotta ugyanannyival. Télen most is teaestet, farsangi találkozá­sokat, s ismeretterjesztő egészségügyi, varró, hímző tanfolyamokat rendeznek a számukra, a politikai iskolá­ra most is harminc nő jelent­kezett. Munkájuk elismerésekép­pen elérték, hogy a pártveze- lőség megbeszélte az igazga­tósággal: a legközelebbi ve­zetőségválasztásokon a nők számarányának figyelembe vételével választják meg a testületeket. Legalább ilyen elismerést kapnak a fiatalok. A szövet­kezet nagy gondot fordít az új technika széles körű al­kalmazására, s tudja: ez csak a fiatalokkal mehet végbe. A pártvezetőség azt tárgyalta, bízni kell bennük, tanítani kell őket és megfelelő bért is adni. így került például egy fiatal aratópár a kom­bájnra minden tapasztalat nélkül — s megállta a helyét, az első két helyen végzett, versenyt nyert az idősebbek­kel szemben. Ez a bizalom jellemzi a vezetőség munkáját, a párt- szervezet tevékenységét is. A tsz ösztöndijak sorát adta, s most is előrelátóan egy ösz­töndíjasuk van a gépészmér­nöki karon, s egy kertész szakemberük tanul. Azt mondják, hogy nagyot fejlő­dik a géppark, termőre for­dul kétszáz holdas fiatal gyü­mölcsös és a hazakerülő fia­talok munkájukkal majd sokszorosan kamatoztatják az ösztöndíj költségeit. Meg­bízatásokat is adnak az ifjú­ságnak, nem is keveset. Azt mondják, hogy ők lesznek a szakember és a vezetőuián- pótlás. Ki a rátermett, a szocializmust építeni kész és a képzett — ezt az iskola után a gyakorlati munka dönti el. A későbbi vezetők a munkában születnek _— ez­zel a jelszóval bízták meg az ifjú kertész szakmunkásokat a málna szedésének, csoma­golásának, tárolásának irá­nyításával, s a fiatalok kö­zül jó néhányan kellemes meglepetést okoztak. Nem terheljük őket erejü­kön felül, mondják. De amit bírnak, azt rájuk bízzák, ho­gyan intézkednek nehéz hely­zetekben önállóan. Már csak azért is, mert e tsz-ben is előtérbe kerül az elöregedés veszélye, s ezenkívül az ál­landóan változó technikával sem az idősebbek fognak megbirkózni. Akik viszont er­re a fiatalok közül képesek, azokkal tovább foglalkoznak, így tervezik, hogy a vezetés­be is bevonják a KISZ-tit- kárt, s a pártszervezet so­rait is feltöltik alkalmas fia­talokkal. Nem csoda, hogy szívesen maradnak Vencsellőn a fia­talok, bár három-négy éve még nagyon sokan vették a vándorbotot. Ma már alig akad, aki nem marad itt. Megfelelő a kereset, havi 1000—1500 forint csak a nyolcvan százalékos előleg, s az évi átlagos kereset a múlt év végén is elérte a ti­zenhétezret. Ez már jó kere­set, s ha szakmát is tanulhat a fiatal, nem vágyik el seho­vá. Szabad idejüket is mind kellemesebb körülmények között tölthetik el. Rendsze­resek a heti klubesték. A tsz klubjában tv, rádió, mag­netofon és lemezjátszó mel­lett szórakoznak. Kirándulá­sokra gyakran viszi őket a szövetkezet két teherkocsija. Idén is voltak már közösen Egerben, Hajdúszoboszlón Budapesten, s készülnek az ország más részéibe is, de nem ritka aki üdülni megy magyar, vagy külföldi be­utalóval. Az országjárást kü­lönösen hasznosnak tartják a szövetkezeti vezetők, a párt- szervezet vezetői. Úgy látják, hogy megfelelő tapasztalato­kat szereznek a találkozások alkalmával, miközben szóra­koznak. Más tájakat, mód­szereket látnak, de azt is észreveszik, hogy itthon is lehet találni okos megoldáso­kat. Ez pedig feltétlenül ja­vítja a munkamorált. A beszélgetés azt mutatta, hogy Vencsellőn jó úton jár a párt- és tsz-vezetés, ami csak tovább gyümölcsözik a nők és a fiatalok jobb mun­kájában. A munkaidőcsökkentés be­vezetésének eddigi tapaszta­latairól és a közvetlen ten­nivalókról tárgy itt többek között csütörtöki ülésén az SZMT elnöksége. Arra ke­resték a választ, hogy me­gyénk üzemeiben miként sL kerül megvalósítani a 44 órás munkahét legfontosabb feltételét, azt, hogy önerőből, a keresetek csökkenése nél­kül történjék az átállás a rövidebb munkahétre. Kezdeti nehézségek után mind szélesebb körben való­sul meg megyénkben az ez­zel kapcsolatos kormányha­tározat Ismeretes, hogy Sza- bolcs-Szatmárban 1970-ig 115 ipari vállalatnál össze­sen 41 700 főt érintően kell bevezetni a csökkentett munkaidőt. Ebből 23 terme­lőhely tanácsi, helyiipari vállalat, ahol a változás kö­zel 7 ezer embert érint majd. Az idén a munkahét rövidítése a vállalatok 12 százalékánál valósul meg, s annak előnyeit az összes fog­lalkoztatott 14 százaléka él. vezheti. Ehhez a jó szerve­zést, _nagy körültekintést igénylő munkához július el­seje után kellett intenzíveb­ben hozzálátni. Másfél hónap telt el s az eredmények kecsegtetőek. Augusztus elsejéig megyénk­ben összesen 5141 dolgozó heti munkaideje lett rövi­debb négy órával, miután 14 vállalatnál és ktsz-nél teremtették meg a csökken­tett munkaidő feltételeit. Az említett létszám négyötödét férfi, 20 százalékát pedig nő. dolgozók képszik. Figyelmet érdemel az is, hogy a rövidí­tett munkaidőben dolgozók közül több, mint ezren mun­kahelyüktől távolabb, vidé­ken élnek. A számok mögé pillantva, az SZMT elnöksége közelebb­ről vizsgálta milyen tapasz­talatokkal járt az UNIVER­SE Vállalat január óta tar­tó kísérlete a munkaidőrö­vidítésre. Kezdetben elma­radás, termelékenységrom­lás mutatkozott, úgy tűnt önerőből képtelenek meg­Móricz Zsigmondi Gyönyörű mesetájon repül a kocsi. Szelíd, lengedezve hajló halmos tájkép, zúzma­rával borított fák, gyenge hóesés után enyhén kizöldell a zöld vetés a fehér fátyol alóL Nyírség. A kerék nem zö­rög, lágy homokon fut. Az útfél végig-végíg és a nagy búzatáblák mezsgyéje akác. allékkal. Furcsa, hogy most vagyok először gyermekkorom fő­városában, Nyíregyházán. Mert ebben a megyében él­tem úgy hatéves koromtól tizenkettőig, tehát abban az időben, mikor a lélek a leg­első kemény benyomásokat gyűjti. Ili láttam meg a ri­deg falut, a zordon magyar, karaktert, a Nyírségen. S ahogy ma e falvakat járom, szinte félelmesen hatnak rám a felhajlószélű komoly kalapok, s ugyanazokat a mogorva, sötét bajszokat lá­tom, ugyanazokat a szembe, húzott fejkendős, nagy sze­mű, sovány, fekete paraszt- asszonyokat, akiknek emléke negyven év óta kísért. Megáll a kocsi egy iskola előtt a puszién. Kiszállunk. Különös és bölcs tanyarend. szer közepén vagyok. Az Al­föld jellemző képét adja az utolsó évtizedekben a szét­szórt házak vakondtúrása a •íátlan mezőkön. A vonat Sssúiioktá! Debrecenig ma. gános tanyák végtelen meze­jén fut. Egyik ház a másik­tól puskalövésre. Már tizen­két évvel ezelőtt kétségbe- ejtett ez az embertelen, le­hetetlen rendszer, s megír­tam egy kunsági fiatal há­zaspár összetűzésében a nő rettegését a szomszédtalan, kultúra nélküli, orvos-, bá­ba-, iskolanélküli élettől... Tisza István akkor szemre­hányást is tett érte nekem, azt mondta egyszer a fehér asztalnál, nézzem meg job­ban: ..a magvar paraszt nem lesz állattá a tanyán”... Csak most van azóta alkalmam tanyát és embert nézni, el­megyek, igen, a kunsági ta­nyákra is. De az máris szembeszökő, hogy a nyíregyházi bokor­tanya valóságos falurendszer. A város körül 16 kilométe­res körzetben, 20—30—50—60 házas tanyacsoportok. Közös iskolával, mezőbíróvál, bá_ bával és társadalommal. Nem tudom, az alföldi ta­nyák gyerekei hova járnak iskolába' de itt jólesően szű­rődik ki az ablakon már a méhzümmögésszerű hangja n gyermekseregnek. Az udvaron láncoskutya egy kiíeszített drótkötélen, úgy hogy csak odáig tud veszekedett csaholással fut­ni, ameddig a kötél en­gedi, amelyen az ő lánca fut, mint a komp. Istenem, de furcsa, furcsa: ezt a szagot harmincöt év óta nem éreztem, ezeket az arcokat, szemeket, hango­kat azóta nem láttam. Megkérem a tanító urat, feleltessen. Magyarország történetéből az ország há­rom részre szakadását ta­nulják. — Az ország három rész­re szakadása! — kiáltja tor- kaszakadtából egy ijedt képű bumfordi fiú. — Az ország három részre szakadása... Ferdinánd és Zápolya jó ba­rátságban voltak... — itt megijed a tanító fejmozdu­latától. — Ferdinánd és Zá­polya nem tudtak megegyez­ni... ő Ferdinándot segített... ő Zápolyát segített­istenem, istenem: éppen így tudtuk mi is: Hogy le­hessen azt megérteni a ta­nyán, mi az a Ferdinánd, mi az a Zápolya, mért voltak, mért nem voltak jóbarátság­ban, és Szolimán? ki az, me­lyiket segítette? Tirpák gyerekek, akik kü_ lönös, egyéni magyar nyelven beszélnek, s ugyan­azt az iskolai éneklő hang­súlyt tudják, ahogy mi is feleltünk valaha: a mondat értelmétől függetlenül eresz­tik le koronként a hangot; etnográfiai vonás, mint a halottsiratás. — Hol terem a krumpli? — A krumpli a földben te­rem... beássák a földbe... egy kis gedret és abba temetjük a földbe... — Mék hónapba? Senki se tudja. — Mire használják... ki­nek a tápláléka? — Embereknek tápláléka. — És? — ...és a disznóknak. — Állatoknak, igen, — helyesbíti a tanító, s rá akar_ ja vezetni: — A szegény em­bernek valóságos mije a krumpli? — ...valóságos... — ...na, mije... — ...tápláléka... — Ki szereti a krumplit vajjal, tepertővel? Az egész iskola feláll. Ko­molyan. Aztán leülnek. — Ki nem szereti a krumplit? Egy kisfiú egyedül áll fel. Nevetés. Furcsa valami az iskola, a nevelés, pláne a pusztán. A konok, ellenszegülő kis ko­ponyákba beleverni a gondo­latok szögeit. Hogy milyen távol van ezektől Zápolya és Szolimán, mikor még a krumpliról sincs semmi tu­domásuk. Árról sincs tudo­másuk, hogy mire való a fejecskéjük. Van egy-egy jó koponya, ezek közt a Gin- csai, Liskány, Skolnyik, Gyegriszki, Laczják, Gyar- ján, Sztaskc gyerekek közt, aki csak úgy fújja a tudo­mányt, de az >s értelmetle­nül áll a gondolat előtt, ép úgy, mint a Béres, Kocsis, Kovács, Takács, Király, Tö­rök. Kerekréti, Nádasi ne- vűek: semm; különbség azért, mert egyiknek magyar, másiknak szláv neve van. Semmi, semmi nem olyan fontos ebben az országban, mint az elemi iskola. Sen­kit nem kell úgy lelkesíteni és jól ellátni, semmi hiva­talnokot ebben a kis ország­ban, m;nt a néptanítót, és j senkit annyira ellenőrizni, mint őt. Minden egyes tanító a nemzeti jövő őrszeme, pi­onírja és vértanúja. 1924. december. valósítani a csökkentést. Súrlódás keletkezett a ki­esett munkaidők díjazása körül Is. Időben felismerték mindezt, jobban szervezték a munkát, s az eddigi számí­tások szerint most a vállalat felosztható nyeresége 270 ezer forint. Tavaly nem tudtak nyereséget fizetni. Miként itt, a többi válla­latnál is elsősorban gépesí­téssel, új technológiai eljá­rások meghonosításával igye­keznek fokozni a munka ha­tékonyságát, így akarnak „időt, nyerni”. A TIT ASZ- nál például gépesítik a kézi rakodást, automatizálják a kisvárdai alállomást, korsze_ rű szervízfalat építenek a gépjárműjavító műhelybe. A ruhagyáriak korszerű vasa­lógépeket állítanak üzembe, gyors járású varrógépekkel cserélik ki az eddigi kis tel- jesitményűeket, áttérnek a ragasztásos technológiára, így a mostani heti 48 óráról 1969 januárjától 44 órára tudják csökkenteni a mun­kaidőt. A hajtóműben a termékek szállítási utjának lerövidítésével, a munkafo­lyamatok célszerűbb prog­ramozásával igyekeznek pó­tolni a csökkentés miatt kieső évi 39 600 órát. Máté­szalka bútorgyárában az új poliészteréé technológiára történő áttérés növeli a ter­melékenységet, amivel több. mint 27 ezer munkaórát nyernek. Ez viszont bőséggel fedezi a 44 órás munkahét időszükségletét. A közútiak még általánosabb gépesítés­sel teremtik meg a csőkks- tés feltételét. Az építő-sze­relő vállalatnál erre a célra az idén már 44 építőipari gépet szereztek be. Akad még csiszolni való a felkészülési terveken több helyütt. Éppen ezéi't nz SZMT felhívta n szakszerié, zeti szerveket: kísérjék fi­gyelemmel a munkaidőcsök­kentés megvalósulását. Ahol szüksége mutatkozik, módo­sítsák á megváltozott körül­mények szerint a kollektív szerződést. Különös figyel­met érdemel a jövőbeni túl­munka, túlóra alakulása, mert ez közvetlenül kihat a keresetekre, amely sehol sem lehet kevesebb, mint koráb­ban. Indokolt, hogy a közle­kedés. a kereskedelem és a szolgáltatóipar is készüljön fel a hosszabb hétvégékre, hiszen nemsokára tömegmé­retű lesz a munkai dőcsök- kentés hatása. Végül a ta­nácsi vállalatok aktívabb kezdeményezését sürgette az SZMT. A csökkentést végre­hajtó 18 vállalat között mindössze 3 tanács: üzem szerepel, holott ennél «okkal több helyiiparj vállalatnál lehetne előteremteni a rövi­debb munkahét feltétel’*. (a. 3.) Egy anya panaszos levele nyomán Miért nem jár Nagy Sándornénak gyermekgondozási segély ? Két hónapja tart a levelezés az anya gyerekgondozásí se­gély ügyének tisztázása érdekeben a teremi Ifjúság Tsz, az SZTK, a szerkesztőség és a család között. Nagyon fájó meg leírni is, ha egy panaszkodó édesanyának, aki az igazságot keresi, azt kell mondani, nincs igaza. Őszintén meg kell mondani, hogy a négy gyermekes családanyának, Nagy Sán­dornénak a negyedik, legkisebb gyermeke, az alig egy esz­tendős Annuska után nem jár gyerekgondozási segéiy. Egyszerű, világos és félreérthetetlen az ügy, s mágisl Mégis gondolkodóba ejti az embert, mert az első benyomása az, miért is ne illetné meg ezt az asszonykát kis gyermeke után a segély, hiszen 1960 óta becsületes dolgozója a terme­lőszövetkezetnek, s a falutól hét kilométerre lévő Sárgahá­za tanyavilágban mindenki tudja róla, hogy négy gyerme­kének él, melyek közül az egyik kicsi, a másik pici, s árig mozdulhat mellőlük a határba dolgozni, hiszen a legidősebb, Sándor is csak alig tízesztendős, György négy, Gyöngyike három, s a legkisebb, Annuska csak ez év szeptember 15 -éh lesz egyesztendős. Kevés a jóindulat, az együttérzés — amiből nem volt hiány, még az esetleges tévedések ellenére sem a tsz részé­ről, a vezetők, a párttitkár, elnök, s az SZTK ügyintéző min­dent megtettek, hogy hozzájusson az asszonyka, az ő tsz- tagjuk a gyerekgondozási segélyhez, de a rendelet -közbe­szólt. A nyilvántartások bizonyítják: 1964-ben több mint 131 munkaegységet teljesített, a következő esztendőben 81 et. Csakhogy hiába dolgozott az említett években, ezeket nem lehet a törvény szerint figyelembe venni, a múlt évben szü­letett Annuska után járó gyerekgondozási segély jogosultsá­gát illetően. Ha 1966-ban is dolgozott volna, akkor járna a segély. Államunk sok hasznosrendelkezést hozott a terme­lőszövetkezetekben dolgozó anyák segítésének érdekében. Ezt, mint szülési segélyt élvezte Nagy Sándorné is. És ez olyan segítség is, amelyet a gyerekgondozási segély jogosult­ságához is beszámítanak, figyelembe vesznek. Száztíz mun­kanapnak felel ez meg. Csupán 10 munkanap teljesítése lett volna szükséges ehhez, hogy megkaphassa a gyerekgondozá­si segélyt. Százhúsz teljesített, ledolgozott munkanap után jár anya­sági segély. Tehát tíz nap, tíz becsülettel ledolgozott munka­napon múlik az ügy. Két év telt el 1966 óta. Régen volt s talán sokan nem is emlékeztek arra, dolgozott-e ebben az eszten­dőben az édesanya vagy sem. Ö úgy emlékezett, hogy akkor kukorica- és krumpliföldet művelt harmadában. Ha ez be­bizonyosodik : igaza van. Sajnos nem jól emlékezett ő sem, férje sem. Minden, a munkára utaló iratot átnéztünk a termelőszövetkezetnél, dé semmi olyat nem találtunk, ami bizonyította volna: igenis dolgozott — ha csak 10 napot is — ami szükséges lenne a segély jogosultságához. Tíz nap miatt veszett el az igény. Tanulságos, hiszen — gondolom — nem egyedüli eset lehet. Sok-sok édesanya dol­gozik a mi termelőszövetkezeteinkben. Nélkülük alig erő­södhetnének, fejlődhetnének közös gazdaságaink. El vannak foglalva a munkával, családdal, gyerekekkel, s bizony eszük­be sem jut, mitől eshetnek el, ha hiányoznak a munkából, 'igyelmeztette-e valaki Nagy Sándornét? Igen. Brigádveze- ője, Pletyák Gyula. Persze akkor még nem gondolt arra, iogy néhány napi munkáján múlik: jár-e részére gyerek- .ondozási segély. ^Tanulság ez. Egyrészt a dolgozó anyuknak, másrészt a termelőszövetkezetek vezetőinek. Ezért kell mindig helytállni, s a vezetőknek is figyelmez­tetni a dolgozó tsz-asszonyokat. Magyarázni és megértetni az érdekükben hozott rendelkezéseket, s akkor hasonló eset nem fordulhat elő. Farkas KálmáDI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents